- Igen, csak... néha már unalmas itt... egyedül - holott ragaszkodok hozzá, mert ez az egyetlen hely, ahová elbújhatok a lent lévő emberek elől. Még eleinte próbáltak fellógni hozzám, de azért az őrök nem hiába állnak ott.
Kitálalok Arnodlnak, mert úgy érzem, joga van tudni. Megérdemli, hogy tudja, ki ölelget, és kire néz úgy, hogy adtól kedvem támad magunkra zárni az ajtót, és ki se menni innen többet.
- Szóval jó vagyok benne? - vigyorodok el játékosan, az ajkamba harapva, mert ez még egy bóknak is felérhet akár, elvégre, ő meg tudja állapítani, mennyire is vagyok jó.
- Persze, ha akarod szóba se hozom többet, de... úgy éreztem megérdemled, hogy tudd, ki mellett ücsörögsz - és én egyre csak megkönnyebbülök, ahogy lassan tudatosul bennem, nem áll fel és hagy itt a francba.
A csókját meg úgy viszonzom, mint aki most teheti meg ezt utoljára. Most tudatosul bennem igazán, mennyire vágyom rá, és vágytam mindig, és mennyire hiányzott, most hogy itt van, hogy falhatom az ajkait.
- Azért átöltöznék - nevetek fel, majd nem zavartatva magam, bújok olyan ruhába, amiben utcára is léphetek. Nem vagyunk gyerekek, és nem hiszem azt sem, hogy tudnék neki jelenleg olyat mutatni, amit még nem látott.


Megcsap az az ismerős érzés, mikor Arnold kezét fogva, sétálok a házához. Nem vagyok megszeppenve, most már nem, hisz pár dolgot leszámítva, nem változott semmi, és én töltöttem el időt itt.
- Medencézzünk - bár még az is ráér, legalább is azt gondolom, mikor újra megrohamoznak az ajkai, viszont most nem állok le, lassan - már ha engedi - szabadítom meg felsőtestét a ruháktól, hogy könnyedén be tudjam járni a kezemel, újra feltérképezni minden centit.

~ Megjegyzés ~ Szószám ~ ★ ~

- Elhiszem, kedvesem… De tudd, hogy rám számíthatsz. Nem szeretnélek újra elveszteni - nem akartam túlságosan érzelgősre vonni a szót, hisz az nekem valahogy sosem ment. Mindig is jól tudtam csűrni-csavarni a szavakat, ahhoz nagyon régóta értek, azonban Sage esetében a manipulálási szándékomnak nyoma sincs. Ő egyike azoknak az embereknek, akiket ténylegesen kedveltem az életem során, és a hozzá hasonlók egy külön helyet töltenek be az én világomban. Egy olyat, amelyben él ugyan a manipuláció, de jócskán kiszorítva.
- Nekem jó emlékeim vannak rólad. De ki tudja, lehet csak az emlékemezetem csalafinta. Később kideríthetjük, ha szeretnéd - és most a későbbet nem feltétlenül arra értem, hogy még az este folyamán. Ahogy mondtam, nem szeretném újra elveszíteni és ez egyenesen arányosan jár azzal is, hogy szeretném még többet látni, amennyiben ez lehetséges. Bár az biztos, hogy nem ezen a helyen.
- Egy csodás nő mellett, aki felvállalja magát teljességében? Én semmi kivetnivalót nem látok ebben - illetve úgy gondolom, hogy Sage-nak mindig is helyén volt az esze, tehát ezt az egészet is remélhetőleg ésszel csinálja.

***

A házamhoz vezető úton folyva-folyvást eszembe jut a Vividben történt csók és hogy mennyire hiányzott már egy ilyenfajta gyengédség az életemben. Mert ugyan érezhetően szenvedélyes volt az a csók, talán mintha lenne mögötte valami más is. Nem tudom. Nehéz lenne megmondani, hogy micsoda és talán korai is. Ráérek még ezen agyalni később, most viszont csak őrá akarok figyelni. Ráfér már mindkettőnkre egy kis bolondság és gyengédség.
Ugyan azt állítom, hogy a döntés lehetősége az övé, a tetteimmel mégis ennek ellenkezőjét mutatom. Érezni akarom őt, mint egy negyed órával korábban, talán még jobban is. A csókomat kérdés és habozás nélkül viszonozza, mely kétségtelenül megmelengeti a szívemet. Egy részem azonban fél, és reméli, hogy ez nem csak a nosztalgiának köszönhető. Nem szeretném megbántani Sage-t még véletlenül sem.
Segítem őt a hosszúujjú felsőmtől való megszabadításban, és beleborzongok az érintésébe. Mellesleg a keze is kicsit hideg, ami tetőzi az érzetet. Tudom, fura egy szerzet vagyok, de a hideg kezek belőlem nem elhúzódást váltanak ki, hanem kicsit még izgatnak is – főleg, ha ott érezhetem. Nyilván csak alkalmanként igaz ez.
De hogy én se tétlenkedjek, a felsője alá nyúlok, hogy azt leemelhessem róla, csupán egy pillanat erejéig húzódva csak el az ajkaitól. Hátát simogatom, néha akarva-akaratlanul is hozzá érve a melltartója csatjához, ezzel is feszegetve, vajon akarja-e a továbbiakat. Ha nem érzek különösebb ellenkezést a részéről, akkor ki is bontom a csipke csodából, majd a többi ruhadarabhoz ejtem.
Kiszakadok a csókból és néhány szívdobbanásnyi ideig ajkamba harapva tekintek végig a felsőtestén. - Még mindig megőrjítesz - jegyzem meg neki, miután tekintetünk újra találkozik. Kezeimmel a melleihez érek és finoman megmarkolom őket, régi ismerősként köszöntve a formákat, melyek szinte tökéletesen olvadnak bele a tenyereimbe. Még apró pluszként adok is pár forró csókot az idomok közé, majd az egyikre és másikra is egyaránt.
- Úgy érzem ebből nem éppen fürdőruhás medencézés lesz. Na gyere - nevetem el magamat és egy röpke csókot követően a kezét fogva indulok meg a medence helyisége felé. Beérve oda becsukom a magunk mögött lévő ajtót és az övemet kibontva, a nadrágomat és alsómat letolva ugrok a vízbe egy fejest. - Most te jössz! - mosolygok rá kihívóan, miután újra vízszint fölé kerültem.

~ Megjegyzés ~ Szószám ~ ★ ~