Lesütött tekintetem ellenére figyelemmel kísérem, miként Dae Won a küszöböt átlépve, lezser eleganciát tükröző lénye egyre közelebb ér az íróasztalomhoz. Jól láthatóan nincs az az ember vagy esemény, ami képes lenne elterelni a figyelmemet arról, amit hosszú ideje körmölök már, de…ez nem igaz. Az utóbbi néhány órában képtelen vagyok teljes mértékben a munkámra összpontosítani, hiszen egyre csak két dolog jár az eszemben: hogy a francba fogok kimászni ebből, valamint miként fogom tudni úgy kivitelezni a dolgokat, hogy a körülöttem élő embereknek ne essen bántódása. Sötét pillantásom megütközik a cipőjének fényével, majd a mindig elegáns, mindig tökéletesen összeállított öltözetén állapodik meg, mígnem lassacskán emelve a fejemen, az arcára siklik a tekintetem. Nagy általánosságban nem szoktam ide behívni, hiszen jön ő magától. Alapjáraton azon berögzült elveket vagyok hű követni, miszerint irodában, munkahelyen a barát sem barát. Nem terelhetjük el a másik személyével a figyelmünket, itt néha komolyan vér folyik azért, hogy valamit véghez tudjunk vinni. Pont emiatt se szeretek itt a négy fal közé zárva társalogni vele, hiszen mindig betegesen komoly témákat sikerül felhoznunk, ami inkább számít munkaköri ártalomnak, semmint a közöttünk lévő mély, baráti köteléknek. A mai nap viszont egészen más, miután befutott néhány kéretlen hívás és e-mail, aminek nem szimplán a megértése – minő meglepő, az olaszt nem sikerült benyalnom nem, hogy anyanyelvi, de még hablatyolás szintjén se – de a felfogása is meglehetősen nehezen ment azt követően, hogy szótárak és egyéb hozzájáruló segítséggel kimazsolázgattam. Ezen a ponton képtelen voltam belátni azt, hogy szükségem van Dae Won segítségére még úgy is, ha korábban azt vallottam, nem akarom őt semmilyen úton-módon belevonni a nyakamba szakadó problémáimba. Úgy is lehet mondani, hogy ezen a szinten megbuktam. Tanácstalan vagyok, zavarodott, és lassacskán kismillió szálon tudom összefüggésbe hozni nem csak az itteni és az otthoni dolgokat egymással, mint hátráltató tényezőt, de már az európai szál is befigyel, amit csak és kizárólag az öregemnek köszönhetek. - Ne kérdezz semmit és ne nézz rám úgy, ahogy… - elemzem az arcát a kezemben lévő tollal körkörös mozdulatokat téve a levegőben – ahogy nézel… jó ég… - sóhajtom végül, ujjaimmal fésűt képezve a kezemből, túrva át hullámos, egészen hosszúra nőtt tincseimet. - Nem akartalak így éjjelek évadján idecsődíteni, de azt hiszem ezt nem fogom tudni kivinni innen – vallom be, ezzel is jelezve, hogy tartok tőle, túl nagy fába vágtam a fejszémet, de legalábbis olyanba, ami túltesz a jelenlegi képességeimen, de főként ismereteimen. - Dae Won? Ismersz te egy bizonyos Ignazio Rossit? Olasz, pontosabban nápolyi befektető, elvileg rengeteget „ad” keletre, főként Kínába és Koreába. Rengeteg cégnél ott van a neve nálunk. Hyundai, Kia… Samsung. Számos aktáját találtam az elmúlt napokban. Adó nuku…feketén lekönyvelt, ki tudja, hogy honnan befolyó pénzek. Apádhoz is kapcsolódik – mert itt most ez az egyik lényeg, hogy a kedves papa most vagy nagyon is tisztában azzal, hogy mit csinál, kivel ügyködik és miféle dolgokat illetően, vagy fogalma sincs az egészről, és ezzel most olyan botrányt lehetne kirobbantani, ami első körben tenné tönkre őt is. - Mondjuk az a vicces, hogy miként jutottam el ide. Rám szállt valaki…
Lépteim visszhangját visszaverik a csupasz falak, ahogy a lift megérkezését jelző csilingelést követően a vaskalitka ajtaja kitárult előttem, így töretlen, dinamikus léptekkel folytathatom a célirány felé igyekvő utamat. Voltaképpen, ha jobban belegondolok nem lenne hülyeség az épület ezen szintjét is egy kicsit kézbe venni, helyre pofozni… az odáig rendben van, hogy egy munkahelyről van szó, ettől függetlenül a demoralizáló légkör nem előírás- vagy hát legalábbis nem volt feltett szándékom a minden ízben zord, szuicid hajlamokat előidéző légkör teremtése, még ha a mellékelt ábra nem is ezt tükrözi. Elvégre jelen állapotában, bár ugye még nem állunk teljesen készen, de a mesterséges, sárgás fénnyel bevilágított folyosó barátságtalansága akaratlanul is feléleszti a fejemben a gondolatokat, hogy hagyjam az egészet a fenébe, és lóduljak neki annak az iránynak, amerről érkeztem- még annak ellenére is, hogy nem dolgozni jöttem. Vagy hát… tudja a fene igazából, hogy minek jöttem, a felszólítás is csak azt volt hivatott jelezni felém, hogy ha lehet, ne egy vénember által kivitelezhető maximum sebességgel érjek ide. Azt ugyan nem tudom, hogy ennek értelmében milyen köridőt futottam, de az biztos, hogy versenyképes eredménnyel lépem át a küszöböt, és végezetül teszem be magam mögött az ajtót. A létező legzordabb ábrázattal pördülök egy száznyolcvan fokot leíró sugárban, fél kezemet lezseren zsebre vágva, míg másikat dorgáló jelleggel szegezve rá, lassú léptekkel közelítem meg az asztalával szemközti széket. - Csak, hogy tudd… -kelletlenül ráncolva a szemöldökömet kezdek bele, gond nélkül eresztve el a fülem mellett minden felszólítását. – Az ágyból ugrasztottál ki, holott sokkal, ismétlem, sokkal élvezetesebb programot tudtam volna elképzelni az este további részére, úgyhogy erősen ajánlom, hogy nyomósak legyenek az indokaid az ittlétemre –ezzel pedig lábfejemet a szék lábába akasztva húzom azt előrébb az asztaltól, hogy a helyzethez mérten kényelmesen, egymást keresztező lábakkal foglalhassam el a helyemet az ülésre tökéletesen alkalmatlan irodai bútorzaton. - Nem fogod tudni kivinni innen? –visszhangzom mintegy reflexszerűen, nem szalasztva el a lehetőséget, hogy további árkokat barázdáljak a homlokomon értetlenségem jeléül. – Egy kérdés… ha nem tudod kivinni innen… akkor miért van egyáltalán itt? –kezem tényszerű mozdulatával is érzékeltetem, hogy a hotel teljes egészét értem ez alatt. Halványlila fogalmam sincs, miről van szó, de az aggodalmasságából ítélve nem egy éjszakai hullaszállításra invitált, ahogy szintén nem egy költöztető brigád szerepkörében akarunk majd nehéz tárgyakat emelgetni. - Apámhoz? –érkezik a gyors tisztázásra szoruló kérdés a se eleje, se vége jellegű sietős ismertetést követően, melynek bizonyos paramétereit esélyem sincs feldolgozni az idő alatt, míg nagyjából egy levegő alatt ledarálja a monológot. – Tudom, hogy kiről van szó, de hogy kapcsolódik ő az apámhoz? –a miértek is érdekelnének, de félő, hogy a „hogy” kérdésre való válaszadással is lesznek már bizonyos bökkenők. Azt hiszem megtalálta a nyomós indokokat, és ezzel együtt minden valaha volt fáradtságot kivert a szememből. Nyugtalanul fészkelődve a széken emelem rá a lehető legkíváncsibb, ugyanakkor aggodalomról és dühről árulkodó tekintetemet, amit egyhamar el is fedek, mikor tenyerembe temetem az arcomat. - Mi a f*szt csináltál, Hwan?... –lemondóan dünnyögöm a kezembe a szavakat, esélyt se adva arra, hogy ránézzek, mert félő, hogy ahogy meglátom azt a bárgyú kölyökkutya fejét, szándékomban áll majd megszorongatni a gigáját…
- Igen, azt sikerült levennem… tudod a gyanús háttérzaj… a furcsa hangszíned amivel nekem hál istennek még nem volt szerencsém megismerkedni, szóval … utólag is bocsánat, majd Yviet is kárpótolom valahogy, jó? – duruzsolom monoton a szavakat magam elé, néhány utolsót még koppintva a tollam végével az előttem tornyosuló, időrendbe szedett ügyeim tetejét borító fekete bőrdosszién. Igaza van, én se repesnék az örömtől, ha egy aktusom kellős közepén, vagy már az elején közbeszólna valaki és ugrasztana, hogy „hét kishaver, dolog van…valahol máshol”. Főleg abban az esetben, ha az az ügy érdemben nem kifejezetten kapcsolódik hozzám. Legalábbis véghezvitelének szempontjából, mert félő, hogy nagyon is sok fog múlni most azon, hogy őt is felvilágosítom. - Jaj, ezt most értsd képletesen. És az itt az azért van itt, mert hova máshova vihetném a melót mint az irodába, de… ezekkel az aktákkal én innen ki nem teszem a lábamat! Ezt most megmondom, szóval javaslom izzítsd be a kazánt és tüzeljük el, mielőtt bárki is hozzájuk fér – legyezek meg egy kupac papirost, majd hörrenve egyet az asztal másik végébe ejtem azokat, hogy aztán egy mélyről érkező fújtatással dőljek hátra a bőrrel bevont, alapjáraton kényelmes, most viszont a seggemen is pattanást növesztően kényelmetlennek ható fotelban. - Ezt szeretném én is megtudni, hogy mi köze van Rossinak a Choi „klánhoz”. Elvileg ugyan úgy van egy befektetési alapja, egy egész summás kis tőkéje. Na most, hogy ez tényleg így van-e, vagy szimplán kell, hogy szerepeljen egy x-edik fél is a szerződésekben, mind ezt megjegyzem, az apró betűs résznél a margó szélén található, azt nem tudom. De ez most vegyük úgy, hogy mellékes, nem is láttam, nem is foglalkoztam vele, egyszerűen furcsa, hogy ilyen nevek mellett is felbukkan az öreged. Másról van szó… - jókorát nyelve nézem végig, ahogy aztán megdörzsölve az arcát rögtön a lényegre tapint. Természetesen valamilyen szinten alaptalanul vádaskodva. - Én aztán semmit, ezt őszintén mondhatom. Hosszú sztori, de gondolom minek után az esti mókának annyi, már tök mindegy, hogy belekezdek avagy sem – lazítom meg az ingeim felső néhány gombját, hogy valamivel kényelmesebben tudjak belekezdeni – néhány héttel ez előtt kaptam egy ügyet. Apám bízott meg vele pontosabban, mondván nekem volt közöm az ügyészséghez, tehát jobban képben vagyok a terepmunkával és annak miértjeivel, hogyanjaival mint sokan mások. Nem tudom miért gondolta, hogy érdemben hozzá tudok tenni, hiszen te is tudod, hogy milyen régen letettem már az „ügyész” táblámat. De hát egye fene, mondom ha tudok valamit csak segítek… A szálak egészen idáig futnak egy egykori Koreában élt elit, miniszteri családhoz, akik nyolc éve telepedtek át ide New Yorkba. Azóta a tizenhárom fős családnak gyakorlatilag a fele meghalt… mérgezések, késelések és a gyilkosság megannyi formája. Akkor még csak mutogatni tudtak, keresték az összefüggéseket, de ma már a rendőri korrupciót és a droghálózatokat próbálják erre ráhúzni – szinte időt se hagyok neki arra, hogy reagáljon, próbálok minél érthetőbb, de mégis valamilyen szinten nagy vonalakban „tudósítani”, mert azért valljuk be, mégse szeretném, ha túl mélyen beleártaná magát a dolgokba. Jobb az, ha van, amit homály fed, még előtte is. - Az ő szerződéseikben is szerepel ez a bizonyos Rossi. Mióta rá állítottak az ügyre, vele együtt a nyakamba szakadt valaki – nézek rá jelentőségteljesen, szemem sarkából viszont az ablak irányba lesegetek, mintha komoly paranoiával küzdenék – hétköznapi nyelven zaklatásként értelmeznék a hatóságok. Ismeretlen címekről, lenyomozhatatlan emailek… sms-ek, fenyegető telefonhívások. Pont azután, hogy hívtalak volna futott be a mai ötödik. Félek, hogy valami olyat szabadítottak rám ezzel az üggyel, amivel talán másoknak is árthatok. Figyelj a srácokra és Yviere is jó? De főleg magadra… talán ha egy ideig kevesebbet beszélnénk és találkoznánk… - zavartan pislogok magam elé, teljes tanácstalansággal ízlelgetve a szavakat. Tényleg, mit kellene tennem? Egyáltalán árthat ő azoknak, akiket szeretek? Vagy jelen állás szerint ténylegesen én vagyok az egyedüli célpont?
Voltaképpen én voltam a hülye, amiért a szűnni nem akaró csöngés végett már csak a puszta kíváncsiság vezérelte mozdulattal magamhoz ragadtam a telefont ahelyett, hogy a rendelkezésemre álló idegpályám egészével –már ami vér az agyamban maradt, hogy azt munkáltatni tudja…- a felvezető köröket hozzám hasonlóan felettébb élvező Yvie-re összpontosítottam volna. Megjegyzendő, hogy a kellemetlen intermezzonak legalább annyira adott elégedetlen felhangot, mint jómagam, és ő se fogadta kitörő lelkesedéssel az „úgy néz ki, be kell mennem” felszólalást, amit egy gyors vetkőzés utáni gyors öltözés követett, részemről megspékelve azt sűrű bocsánatkérésekkel és fogadkozásokkal, hogy biz’ isten kárpótolni fogom. Természetesen ezek után próbáltam nem elégni a rosszalló tekintetének kereszttüzében, míg a galériáról leereszkedtem a lépcsőn… - Persze, hogy nem, hisz általában tudod, hogy mikor kell az embert jó időpontban hívni –hörrenek háborogva, ültömben előredőlve fogva rá a garbómra futtában felkapott zakóra, hogy azt elegyengetve a vállamon, illetve hátamon teremtsem meg azt a minimális komfortos érzést ami legkevésbé se súrolhatja azon komfortérzet alsó határát se, ami után jelenleg is epekedek… Bármennyire is legyen nagy az elégedetlenségem, azért egy dologgal töretlenül tisztában vagyok: Hwan soha nem él vissza szükségtelenül a kettőnk közti szoros baráti viszonnyal, így nem ő az az ember, aki ok nélkül elcibál otthonról ha csak éppen olyanja van. Az ittlétemnek feltételezhetően nyomós okai vannak… - Nem szeretem, amikor a hátam mögött ügyködnek… -vonaglik meg az arcom a főnökökére jellemző határozott hanglejtés eszközölése közben. Mert ugyebár most nem a barát, annál is inkább a felettese szólott belőlem, aki bár törekszik a mindennemű türanniszi berendezkedés elkerülésére, mégse tart fent akkora demokráciát, hogy mindenki kedve szerint ténykedhessen. Mégis vannak azon kivételek, akik erősítik a szabályt, és akik akkora port kavarnak, amiből kézen fogva kell őket kirángatni. - Tehát ez volna a mellékes? –szemöldökeim ugrásszerűen landolnak a homlokom közepén. – Valóban leköteleznél, hogyha ezek után nem szűzieskednél és belevágnál a témába ahelyett, hogy az elkövetkezendőkben csak ülünk, és bájosan pislogunk egymásra –türelmetlenkedve, talán a szokottnál kissé epésebben kívánom meg szóra bírni, míg ujjaimat összefűzve, hüvelykujjaimmal malmozva ejtem kezeimet az ölembe. A hosszas monológja közepette azonban több olyan mélypont is kiütközik, ami azt mondatná velem, hogy „bárcsak ne kezdtél volna bele”… az egyre erősebben érzett letaglózottság azonban ráforrasztja a szavakat a torkomra, a tehetetlenség, a harag és a páni félelem egyazon erővel sújtanak le. Keresztbe vetett lábam hangosan koppan a padlón, ingerülten taszítva el magamat a széktől kerülöm meg azt, hogy mellkasom elé font karokkal, ütemes léptekkel grasszáljak amorf körökben a rendelkezésemre álló térben. Ha ideges vagyok, rendre árkot járok a padlóba… most azonban kedvem volna egyszerűen kifutni a világból, itt hagyni csapot-papot, kiváltképp Hwan-t az összes világmegváltó ténykedésével egyetemben. - Miért vállalsz olyan feladatokat, amik túlmutatnak rajtad? Hm?... Miért?! –pördülök felé legkevésbé se finomkodva el se a hangsúlyt, se a hangerőt. – Miért nem hátráltál ki már a kezdetekkor? Egyáltalán miért érzed szükségét annak, hogy bármivel is adózz az apádnak?!... Ennyire unalmas a munka? Ennyire nem vagy foglalkoztatva, hogy suttyomban kikacsintgass a terepre? Nyomja a szék a seggedet?! Miért nem tudsz megülni a valagadon, és valami más hobbit találni? Mások elmennek pókerezni, te pedig újonnan golyót akarsz eresztetni a fejedbe puszta kedvtelésből? Normális vagy te egyáltalán?! –vonom kérdőre nem is haragból, annál is inkább féltésből szedve le róla még a keresztvizet is. Alsó ajkam száraz felhámját rágcsálva ingatom a fejemet azon ténykedve, hogy megpróbáljam kiolvasni a szeméből, hogy mégis mi a halált gondolt, amikor ebbe beleártotta magát… Amikor az ember azt hinné, hogy három évtizeden túlmutató barátság után tökéletesen kiismerte a másikat, hát akkor tudják a legnagyobb meglepetéseket okozni. - Ezt most felejtsd el! –szögezem le határozottan. – Ha azt akartad volna, hogy ebből egy az egyben kimaradjak, akkor nem ráncigálsz ide éjnek idején, nem avatsz be, nem mondasz nekem semmit, hanem egyszerűen elsunnyogod az egészet… De rohadtul itt vagyok Hwan, és legyen bármekkora is a késztetés arra, hogy átrángassalak az asztalon és lekeverjek két akkora pofont, hogy még az ükunokáid is megemlegessék, most már nem fogok feltett kézzel hátralépni, és rendre tövig rágni a körmömet azon izgulva, hogy vajon mi van éppen az ügyeletes G.I. Joe-val!
A kezdeti pánik, miszerint Dae Won meglehetősen zabos lesz az érkezésekor, nem beszélve a további témákról melyek górcső alá lesznek véve, hát… nem volt alaptalan. Ezért se merek ránézni olyan nyíltan és őszintén, ahogy azt nagy általánosságban tenni szoktam, egyszerűen csak biccentgetek leszegett fejjel, minden egyes megjegyzésére, amire én magam nem szeretnék reflektálni. - Azt nem mondanám, hogy a te hátad mögött ügyködök, egyszerűen képbe jöttek bizonyos dolgok, amiben a te családod is érintett. Ebből is látszik, hogy… milyen kicsi a világ? – na, most kérdezem, vagy mondom? Inkább azt mondanám, hogy kicsi a világ abban az esetben, ha a pénzesék feketén akarnak minél nagyobb vagyonra és hatalomra szert tenni, hogy már-már isteni magaslatokba tudjanak törni. Ilyen téren óhatatlan, hogy egy-egy név előkerüljön egy sokadik személynél is. Félek, jelen állás szerint is hasonló esetről van szó, csupán még nem vettem a fáradtságot, hogy alaposabban beleártsam magam, elvégre nem ez a legfontosabb jelen állás szerint. És végül itt van. Hölgyeim és uraim, robban a nagy vad, az eddig börtönében szunnyadó megfélemlített férj, a mind idáig „kuss a neved” férfi egyed végre valahára letépheti láncait, hogy jól kiossza azt, aki… aki éppen kéznél van. Jó, tény és való, hogy hülyeséget csináltam, de hihetetlen, hogy a papucs kis férjecskéből milyen kemény ember lett azóta, hogy olyan nő van mellette, aki valós erőt adhat neki. - Nem akartam elvállalni! Tudod jól, hogy eszembe nem jutna csak úgy visszakanyarodni a múltamhoz és olyan dolgokkal foglalkozni, amit már régen lezártam sőt mi több, meg is feledkeztem bizonyos szabályokról, pontokról. De jelen esetben nem volt más választásom. Tudod jól, hogy milyen a felsőbb nyomás, az apai ráhatás. És mentségemre szóljon, hogy így is kerek egy hétbe tartott, mire rábólintottam, hogy amíg képes vagyok, kiderítek ezt-azt – halk sóhajjal rázom meg a fejem, hogy aztán hasonlóan csendesen folytassam, noha mind ez nem a nyugalmamról, hanem az elfojtott félelmemről és bizonytalanságomról árulkodik – nem unalmas Dae Won és pont eleget dolgozok, de… nem mondhattam nemet. Nagyobb hatalom van még a kezébe annál mint, hogy azt mondjam, bocsánat apuci, én ezzel már nem foglalkozok. Eszemben sincs meghalni, vagy seggbe lövetni magam. De mire átadtam azt a minimális kis információt amit ténylegesen még irodán belül összetudtam szedni bizonyos emberek segítségével, már tele volt a telefonom – lököm elé a készüléket, melynek postaládájában két tucat beérkező sms található, titkosított telefonszámról. A tartalma mindnek ugyan annyi… egy dátum, és egy torz hangfelvétel ami sokkal inkább illik egy horrorfilm jelenetébe, mintsem a való életbe – emailben meg furcsa algoritmusok érkeznek, amit még a számítógépes szakik se tudtak eddig megfejteni. Dae Won – pillantok fel rá elanyátlanodva, egy útszélére hajított kiskutya tekintetét költöztetve az enyémbe. - Hidd el, hogy én nem akartam ilyenbe belemenni. Nem akartam ezt… mióta Lee Na meghalt, képtelen vagyok épp ésszel gondolkozni ilyen esetekben, te is tudod! Nem véletlenül hagytam ott… idejében be akartam fejezni, megadni azt amit az apám akart, amit teljesíteni is tudtam. Ennyivel már rég le kellett volna záruljon. De fogalmam sincs, hogy ki ez az ember – biccentek ismételten a telefonom irányába, majd vissza rá – ne haragudj, én… - vonom meg a vállam anélkül, hogy folytatnám. Fogalmam sincs, hogy mit tudnék még mondani neki, hiszen mondhatjuk, hogy akaratlanul keveredtem bele egy olyan szituációba, amitől hosszú évek óta óvom magam. Erre tessék. Azt hiszem utolért a sorsom.
- Bármi is történik házon belül, ahhoz én is a nevemet adom. Márpedig nem szeretek olyan helyzetekben asszisztálni, amiről legapróbb sejtésem sincsen, még akkor se, hogyha te vagy az illető –fűzöm tovább az előbbi gondolatmenetet, haragvón ráncolt szemöldökkel emelve szám elé ernyedten összeszoruló öklömet. – Különösen akkor, hogyha utólag derül ki, hogy részben hozzám, vagy legalábbis a családomhoz kötődő esetről van szó, ami ezek szerint alapjaiban véve is indokolná, hogy valamelyest tudjak róla –fűzöm hozzá, de vállaim hanyag rándulása, és a megvonagló szemöldököm egyértelművé teszik, hogy „mindez már csak mellékes” és szükségtelen túlkomplikálása a nemrég megkezdett szónoklatának. Nem vagyok könnyen felbosszantható. A béketűrő képességem meglehetősen maximumra lett járatva az évek alatt, birkatürelemmel felvértezve a végletekig vagyok képes megőrizni a hidegvéremet. Soha nem tartottam kifizetődő megoldásnak a konfliktust, megrögzötten kerülöm azt, és már a kezdetektől keresem azt a köztes utat, amibe mindkét fél bele tud egyezni. Most mégis én vagyok az, aki idegesen dobbant a földön, és megugrott hangerővel kiáltok kígyót-békát Hwan fejére, aki valószínűleg közel se volt tisztában azzal, hogy milyen indulatokat fog szítani azzal, ha őszintén, kertelés nélkül beszél. Hiszen ha valakivel szemben, hát nála soha, vagy kifejezetten ritkán alkalmaztam az erős, bőszen rejtegetett, érces orgánumot. - Eddig így tudtam, de ne haragudj meg Tae Hwan, most már valahogy nem tudok olyan nagy meggyőződéssel lenni efelől. Józan értékrenddel rendelkező ember nem fut önként a tűzharc közepébe, mert könnyen megütheti a bokáját. És nem, valahogy nagyon nem érdekel az, hogy nem tudtad, hogy mit vállalsz. Egek, hát gondolhattad volna, hogy nem cukorkát fognak osztogatni! –bőszülten vágom a fejéhez a keresetlen szavakat, mellkasom hevesen süllyed és emelkedik a kapkodott levegőtől. – És ne mentegesd magad azzal, hogy egy hétig kéretted magadat, mert ha kellett hozzá idő, ha nem, elvállaltad. Most meg úgy teszel, mintha a hatóságok nem létező dolgok lennének, mintha nem lehetne hozzájuk fordulni az eleve rájuk tartozó ügyekkel! Ha nem veszed igénybe a szolgáltatásukat, akkor mégis mi a terved? Hogy te leszel a koreai James Bond, és egyedül megváltod a világot? –firtatom az általam lehetetlennek és kilátástalannak tűnő jövőképet. Nem látok a fejébe. Kiismertem hosszú évtizedek alatt, most mégis úgy vitázok vele, úgy próbálom megfejteni, hogy mi járt a fejében, és mi zajlik le most benne, mintha egy soha nem látott idegen gubbasztana az asztal túlsó végén. - Ne is akard megtudni, ha egy mód van rá! Vagy mire vársz, hogy majd szépen eljön és személyesen bemutatkozik neked? Mert ha ez a cél, akkor írd meg a végrendeletedet és holnap elkezdem szervezni a temetésed… -piszmogom az orrom alatt, csípőre csapott kézzel fordulva el tőle, hogy két mély levegővel nyugtassam az idegeimet, és esélyt adjak arra, hogy legalább egy fél pillanatig ne kelljen látnom azt a bárgyú képét. Visszaindulva a székemhez teszem le magam, ültömben nyalábolva fel a telefont, hogy mikor hátradőlök, már emelhessem is a szemem elé azt, totális tanácstalanságba feledkezve elemezve a sorokat. - Ugye tudod, hogy ha te nem, akkor én fogom ezt jelenteni? –a készülék pereme felett tekintek rá jelentőségteljesen, majd ugyanazzal a lendülettel vissza is bújok a sorok közé.
- Próbáltam nem azt az odalát megfogni első körben, ami hozzátok is kapcsolódik. A ti nevetek valójában csak felrebbent, ezért is tettem félre azt az ügyet, hogy majd együtt tudjunk beszélni róla, vagy éppen kideríteni ezt-azt, ha szükséges. Aztán egyre bonyolultabbá, keszekuszává váltak a szálak. Egyre több név, egyre több érthetetlen eset, és még több olyan lezáratlan vagy elmismákolt ügy, ami mellett még az előző ügyvédek, vagy rendőri jelentések is csillagosan illegnek. Ezekkel se akartam foglalkozni – nyelek egy nagyot, mielőtt még belefulladnék a saját nyálamba – csak és kizárólag azzal, ami apát érinti, legalábbis az ő ismerősét, aki miatt bevettek ebbe az egész szarba. De képtelenség volt eltekinteni egyik-másik el nem varrt száltól úgy, hogy ez tulajdonképpen egy nagy egész. Nincsenek elvarratlan szálak, folyamatában történik minden és én már nyakig benne vagyok. Csak tudnám, hogy a fenébe jutottunk el idáig úgy, hogy eddig mást se csináltam csak olvasgattam és nézelődtem, aktákat tologattam ide-oda – gondolkozok el egy pillanatra, valamiféle sötét összeesküvés elméletet szőve. És ezek alapján azt is megértem, mert, hogy a fenébe ne érteném meg, hogy Dae Won felbőszült bikaként osztja az észt, hogy mit kellett volna tennem, vagy éppen mit nem kellett volna. Tudom, hogy mit és azt is, hogy hol rontottam el. - Igen, tudom, hogy nem lett volna szabad belemennem és most már tök mindegy, hogy mit mondok, mert nyakig benne vagyok! – morranok vissza rá, először jutva el arra a szintre, hogy a kinti sötétségnek köszönhetően az ablakból rám pillantó tükörképem nyakán tisztán láthatom a kidagadó, vaskos ereket – a hatóság tud mindenről! Tisztában vannak mindennel és velük csinálom az egészet… de ez az ember… ez a fantom, vagy hogyan is nevezzem, nagyon jól tudja a dolgát. Teljesen láthatatlan, de mégis ott van mindenhol. Fogalmam sincs se nekem és így a zsaruknak se, hogy miként akadhatunk rá, vagy hogyan kezdjük el őt keresni. Azt se tudják, hogy kit kell keresnünk pontosan. Az pedig, hogy pont én vagyok az, aki ráakadt és összetűzésbe került vele, csak egy kellemetlen egybeesés… pech. De azzal, ha ordítasz és elmondod te is azt amivel amúgy tökéletesen tisztában vagyok, még nem lesz jobb! – sózok rá egy jókorát az asztalom lapjára, melynek tetején megemelkednek néhány pillanat erejéig a rajta lévő toll és ceruzatartók, de még a szélére lökött bögrém is megrezdül. - És ne beszélj hülyeségeket, tudod jól, hogy semmiféle nagyra törő céljaim nem voltak ezzel az üggyel. Vagy bármelyik mással… - sóhajtom, szemeimből fáradtan törölve ki az ott összegyűlő könnycseppeket – megírom, nem kell kétszer mondanod – utalok itt a végrendeletemre – tőlem… jelentsd, akinek akarod, de már úgyis tudják az illetékesek. Lehet, hogy hülyének tűnök, felelőtlennek és idiótának. De azzal még tisztában vagyok, hogy mi a dolgom és feladatom ilyen esetben. Talán tényleg hülyeséget csináltam azzal, hogy behódoltam az apám akarata előtt. Nem gondolkoztam, nem láttam át az egészet, de bíztam benne, hogy tudja ő is, hogy mit bíz rám, milyen téren kéri a segítségemet. Ezek szerint pont ugyan olyan vakon tapogatózott ő maga is, mint most én és az egyenruhások is. Viszont most elnézve Dae Wont és az ügyhöz való hozzáállását, tényleg elveszettnek érzem magam és csalódottnak. Mert ahogy én kiálltam érte mind idáig, tök mindegy, hogy milyen ügyről volt szó, erőmön felül teljesítettem, ő most még azt se kísérli meg, hogy higgadtan végighallgasson, csak csalja elő belőlem a védekező szavakat. Fogaimmal a szám szélébe csípve nézek fel rá, majd nyúlok előre, hogy kivegyem a kezemből a telefont. - Menj haza. Ne haragudj, hogy ide rángattalak, máskor is beszélhettünk volna róla – vetek rá egy kétségbeesett mosolyt egyfajta álcaként, miszerint minden rendben van, ura vagyok a helyzetnek. Mintha nem az imént fejtettem volna ki a kétségbeesésemet és tanácstalanságomat. De az előbbiek fényében nem akarom, hogy ő is foglalkozzon ezzel.
Nem tudok neki mit mondani. Csak ülök, rezzenéstelen arccal ejtve kézfejemre az államat, feszültségemet igazolandón mélyen, hosszan véve a levegőt, de a magyarázkodásába nem tudok, és valahol nem is akarok belekötni. Magam se tudom eldönteni, hogy az iránta érzett dühöm, vagy a kontrollálhatatlan aggódásom a nagyobb –valahol úgy gondolom, hogy az egyik logikusan következik a másikból, és veszettül tartok attól, hogy ebből az egészből nem fog tudni kimászni, próbálkozzon bárhogyan is. Olyan lehet ez, mint a mocsár… ha belekerülsz és kalimpálsz annak érdekében, hogy fenntartsd magad, hogy kiszabadulj belőle, csak még mélyebbre süllyedsz. Váratlanul könnyen kapom fel a vizet, melynek értelmében olyan szavak szöknek ki a számon, amit a pillanat hevében nem vagyok képes kellően értelmezni, a helyén kezelni. Valahol tudom, hogy nem ez a helyes reakció, mégse vagyok képes megálljt parancsolni magamnak, és lakatot tenni a számra, hogy minimális esélyét adjam neki arra, hogy kifejtse, mit miért tesz. Belekényelmesedtem abba a feladatomba, hogy, mint idősebb fél világítótoronyként irányítom a nálamnál fiatalabbakat, ebben az esetben viszont tény és való, hogy neki van több szakértelme, így a leginkább barátként felém mutatott személye mellett van egy olyan énje, ami kötelességtudatában tudja, hogy mit hogyan kell lereagálni. Ellenben, ha már reakció, én vagyok az, aki bizonyos tekintetben túllő a célon, még ha abban biztos is vagyok, hogy a gondolataim mögött van logika. Épp csak a kifejezőkészségem nem az, ami az elvárásoknak megfelelő volna. Láthatóan összerezzenek, mikor keze határozottan csap az asztal lapjára. Megránduló szemhéjaim alól, vadul fújtató bikaként lesek rá erős kísérleteket téve arra, hogy megértsem, mi is folyik most kettőnk közt… Elindítottam egy lavinát, ez már biztos. - Hogy a fenébe ne ordítanék, mikor félek és aggódok?! –vágom a fejéhez a kérdést, természetesen nem fogva vissza magamat hangerő tekintetében. Azt hiszem ez is egyfajta kontrollálhatatlan emberi reakció… – Basszus, Hwan, szerinted felettébb jókedvemben akadékoskodok? Egyszerűen nem tudok mit mondani! –tagolom szóról szóra az utóbbi mondatot. – Mondd, mit vársz tőlem, mit mondjak? Hogy minden rendben lesz? Hogy majd együtt megoldjuk? Hogy melletted vagyok és támogatlak, legyen szó bármiről is?... Te is tudod, hogy soha nem hagytalak cserben, akkor se, ha kifogásoltam a döntésed, és ezt nem most fogom elkezdeni. De jelen esetben, ha ezt vártad, ha nem, nem tudok a pozitív és optimista gondolatok magaslatáról szónokolni zen mesterként oszlatva a feszültséget –egyáltalán mi lehetett a célja azzal, hogy idecsődített éjnek idején? Tudom, hogy fél… de bárhogyan is, nem tudok a kedvére tenni, hogyha a nyugtatás lett volna a fixaideája. - Hagyj már a hülyeségeddel! – haragosan intek felé, megpróbálva érzékeltetni, hogy most aztán végképp ne próbáljon meg kitessékelni. - Tudom, hogy nem lett volna szabad úgy reagálnom, ahogy. Sajnálom… -hosszan hajtva meg előtte a fejemet kérem a bocsánatát, mielőtt újból rápillantanék. – Én miben tudnék egyáltalán a segítségedre lenni?...
Tekintettel arra, hogy az apám úgy kevert bele ebbe, hogy nekem semmi közöm nem lenne az egészhez, az lenne a normális, ha ő maga kezeskedne azért, hogy ebből valamilyen úton-módon de épségben kikeveredjek… és többek között kezeskednie kellene azért is, hogy azok a személyek akik körülöttem vannak, sértetlenül megússzák ezt az egész szart. Nem azt mondom, hogy nem vagyok vétkes benne, elvégre igaza van Dae Wonnak, mondhattam volna nemet ahelyett, hogy egy hét gondolkozási időt adtam volna magamnak és amolyan: hát mégis csak az apám! – felkiáltással elrugaszkodtam volna a képzeletbeli ugródeszkámról. Tudtam… sejthettem volna, hogy ez nem egy olyan ügy lesz, aminek a végére majd egyről a kettőre, minden további probléma nélkül pontot tudok tenni. Túlságosan kötötte az öreg az ebet a karóhoz… túlságosan véget akart vetni valaminek, túlságosan határozottan, erőszakosan követelt és akart. Mert ez már nem kérés és nem reménykedés volt. Azt persze nem állítom, hogy a vesztemet is ugyan így akarta volna. Talán bele se gondolt a következményekbe, aminek most én iszom meg a levét, mint közvetett személy. - Aggódj! Azt lehet, de félni jelen állás szerint csak nekem van okom, nem neked – morgok egy sarokba szorított, kivénhedt kutyára emlékeztető határozottsággal. Mintha csak azt mondanám, hogy „eldöglök én itt a sarokban csak hagyj már engem békén!” Lemondóan, lehajtott fejjel hallgatom őt végig, komolyan próbára téve minden türelmemet, hitemet és belé vetett bizalmamat. Azt hiszem, hogy egyszer az életben ennek a mérföldkőnek is el kellett érkeznie. Elhitetni magammal azt, hogy talán mégse áll úgy mellettem senki ezen a Föld nevű bolygón, mint azt korábban gondoltam. Talán egyéb, ostoba kis problémák tekintetében Dae Won mindig az oldalamon volt támaszként vagy épp „bajtársként”. Viszont ha egyszer igazi probléma üti fel a fejét, míg én kihalászom őt bármilyen mély is legyen a szar körülötte, engem talán nem ránt ki onnan. És nem azért, mert nem akar. Sokkal inkább nem tud, mert túl tesz az ügy rajta is. Vagy ezt is már a semmiből eredő és rajtam túlnövő félelem, bizonytalanság, pánik okozza?... talán ezért nem hiszek benne jelen állás szerint? Lehet, hogy a telefonom üzenetei között rejlő sorok rémisztenek el a saját barátomtól? A testvéremtől? Mondandóját hallva jókora levegővétellel szívom tele a tüdőmet, majd fújom is ki ezt követően. Nem mondom, hogy jobb tőle és ténylegesen sikerül elsajátítanom az önuralmat mint olyat, de tény és való, hogy a fülem folyamatos zúgása és a szívem ütemes, bordáimat verdeső dobogása végre alábbhagy. Most már tényleg tudok arra koncentrálni, ami körülöttem zajlik ahelyett, hogy újabb dührohamot kapnék egy-egy szavát követően. - Fogalmam sincs, hogy mit várok - vallom be halkan. Ha belegondolok és én lennék az ő helyzetében, nem vagyok biztos benne, hogy képes lennék türelmet és elfogadást gyakorolni. Talán nekem is szükségem lenne egy kis időre, hogy átlássam a helyzetet és megnyugtassam nem csak őt, de saját magamat is. Ő viszont meg se próbál megnyugtatni. De miért is tenné? Nincs garanciánk azt illetően, hogy minden rendben lesz. Mi van, ha tényleg nem lesz? Azt hiszem, pont emiatt veszek fel tartózkodó álláspontot, mondván egyedül megoldom, de legalábbis nélküle. Elvégre tényleg semmi köze ehhez az egészhez. Nem is tudom miért gondoltam azt, hogy be kell vonjam ebbe? Az már más kérdés, hogy a fejhajtását látva elkerekedő szemekkel, értetlenül hőkölök hátra, s zavart pislogással fürkészem őt egy ideig. - Nem… én nem tudom, azt hiszem – dadogom akadozva. Ujjaim reszketve túrnak hosszúra nőtt tincseimbe, majd a fejemet rázva köszörülöm meg a torkom - … tényleg nem kell tenned semmit. Talán egyikünknek se kellene tennie semmit ma már – újabb erőltetett, zavart mosoly – menjünk haza. Illetve te haza, én pedig… a saját otthonomba jó? Tényleg nem tudom, hogy miért szóltam, miért hívtalak és mit gondoltam… mit reméltem – ez utóbbit csak halkan teszem már hozzá, miközben egymásra halmozom magam előtt a papírokat. - Tudod, a probléma ami nem oldódik meg magától, nem érdemli meg, hogy foglalkozzanak vele...
Szavait hallva frusztráltan préselem össze ajkaimat, kezeimet csípőmre emelve pillantok el arcáról, egyenesen ki a hosszan terebélyesedő ablakon keresztül bele a sötét, borongós éjszakába, ami a jelen feszültséggel szembeállítva közel se tűnik olyan sötétnek és borongósnak… Miért ne lenne okom félni? Miért ne lenne okom arra, hogy ugyanabban a félelemben osztozzak vele, ami őt nyomja már ki tudja, hogy mióta? Miért ne lenne nekem okom arra, hogy legalább olyan félelmet tápláljak az ügye iránt, mint ami őt megilleti? Veszettül sok mindenben volt már lehetőségem osztozni vele az évek során… materiális tárgyakban, ugyanakkor érzelmekben is, legyen szó örömről, boldogságról, idegességről, szomorúságról, bánatról… Ez mégis miben másabb a többinél?... Többször voltak már nehézségeink. Nem egyszer fordult már elő, hogy fontos ügyek kapcsán is szélsőségesen eltérő véleményen voltunk, és pillanatnyi zavar lépett fel az amúgy dinamikusnak mondható kettősünkben. Viszont azokat rendre, meglehetősen hamar rendezni tudtuk, meglehet, hogy csak azért, mert előbb vagy utóbb, de a másik beadta a derekát. Most mégis olyan helyzet lépett fel, ami nem csak bennem, de feltételezem, hogy benne is megmozdított valamit- és ezúttal nem a jó irányba. Ő az asztal egyik végén, én a másikon, és a kettőnk közti, meglehetősen tekintélyes méretekkel azonosítható asztal nem is mutathatná jobban azt a falat, amit hirtelen felhúztunk magunk közé. Kifejezetten idegennek hat most a személye, az egész lénye, de főként a tekintete, ami azt sugallja, hogy várja, hogy segítsek rajta, hogy mentsem ki ebből az egész szituációból, mégis, ennél nagyobb tartózkodást még nem tükrözött felém talán az életben egyszer sem… Mélyen fújom ki a levegőt válaszát követően, és csak tűnődve nézem, ahogy remegő kezei hol a hajához, hol egy-egy papírkupac után kapnak. - Állj meg egy kicsit, Hwan… -intem csöndre, nem túl harsányan, nem túl parancsolóan, viszont a helyzethez kellő határozottsággal. – Tudom, hogy nem voltam mindig az a barát, akire szükséged lett volna. És tudom, hogy ezt most hatványozottan is alátámasztottam… Én ebből most nem akarom kimenteni magamat, mert én is beismertem, hogy hibáztam, és megbántam. Viszont… -jelentőségteljesen pillantok az idegen, zavart csillogású szemekbe. – Ott voltam melletted, amikor kis szarosként egymást kellett kimentenünk a szülői szigor alól. Mindig együtt ültünk le az igazgató elé, mikor a fejtágítás következett. Nem eresztettelek el egy görbe estén se, mikor kicsit több csúszott le a kelleténél. Árgus szemekkel figyeltem minden léptedet, hogy ne essen bajod… Ott voltam, amikor Lee Na meghalt… azon az estén és a rákövetkezőkön is melletted álltam, és erőmön felül teljesítve próbáltam segíteni neked. Végig kitartottam a gyászban, és igen, én is végigszenvedtem az utána jövő időszakot, amikor többször voltál részeg vagy éppen másnapos, mint józan. De én igyekeztem neked új életet teremteni új munkával, új várossal, új lehetőségekkel. Egy olyan életet, ahol nem kell minden nap Lee Na-ra gondolnod. Talán nem ezt tervezted… talán nem is vagy így boldog, de én mindent megtettem annak érdekében, hogy neked jobb legyen –fújva egyet nyelvemmel nedvesítem be kiszáradt ajkaimat. – Meglehet, hogy közben élnem kellett a saját életemet, hogy voltak idők, amikor két külön országban éltünk, és nem tudtam naphosszat rajtad tartani a szemem… Talán nem adtam eleget. Talán nem bizonyítottam eléggé, hogy jó barátod vagyok. Őszintén nem tudom… Talán nem is vagyok az. A magam részéről viszont biztos vagyok abban, hogy iszonyatosan kevés azon emberek száma, akik igazán közel állnak hozzám, és közülük te vagy az egyetlen, aki nélkül teljesen megőrülnék… És talán te hitedet vesztetted bennem, de én melletted leszek, még akkor is, ha megveszek a tudattól, hogy teljesen hétköznapi személyként nem tudok tenni semmit azért, hogy mindez megoldódjon, és, hogy neked jobb legyen.
Fogalmam sincs, hogy mikor kezdett el meginogni a Dae Wonba vetett bizalmam úgy, hogy rá se szolgált erre… vajon tényleg ráfoghatom arra a pánikra, amit ez a jelenlegi eset a nyakamba akasztott? Talán joggal akartam ellökni most magamtól, hogy mentsem azt, ami még kedves nekem? Talán az ő érdekében tettem… talán csak a kétségbeesésem beszélt belőlem… esetlegesen egy pillanatra az önzőségem vette át felettem a hatalmat. Elfáradtam, ezt tagadni se tudom. Az elmúlt hetek és hónapok rengeteg munkát, odafigyelést és talpalást követeltek tőlem nem csak Dae Won és a szálloda tekintetében, de egyéb más feladatot is kaptam az irodában, többek között egy tanoncot. Ki kell nevelnem ezt a lányt mind ezt úgy, hogy nem túl messzemenően, de mégis van egy bizonyos kis incidens a kettőnk életében, amit most kénytelenek vagyunk eltemetni magunkban. Mind ezt a közös munka érdekében. Hibát hibára halmozok, s most lőttem a legjobban félre. Most kerültem a legnagyobb, magam és az apám által felállított csapdába, ahonnan félek, hogy csak bizonyos életek árán, de legalábbis nagyon nehezen fogok tudni kikecmeregni. Bele se merek gondolni, hogy mi fog történni, ha nem vagyok eléggé résen, ha nem figyelek oda egy pillanatra… Ám jelen állás szerint mintha oldódni látszana a feszültségem, helyét egy félelemhez hasonlítható viszolygás veszi át, mely kellemetlen, tüzes golyókat kezd el növeszteni a mellkasomban és gyomromban. - Dae Won, eszedbe ne jusson magad hibáztatni vagy azt gondolni, hogy nem adtál eleget, hogy barátként nem „üzemeltél” teljes gőzzel… te mindent megtettél értem amit lehetett, még úgy is, hogy talán meg se érdemeltem. Csak egyszerűen… - rázom meg a fejem a cipőm orrát bámulva, szám szélében fáradtnak tűnő, fancsali kis mosollyal – talán belefáradtam abba, ami zajlik körülöttem jelen állás szerint. Kontinensek között vándorolva dolgozok, hol haza az irodáknak, hol ide… az árvaház esete rengeteget kivett belőlem és nem csak azért, mert több mindenben kellett kivennem akkor a részemet, hanem mert…a fenébe, valahol engem is érintett a téma. Hogy a fenébe ne érintett volna, mikor gyakorlatilag azzal a családdal éltem le a gyerek-és tinédzser, majd fiatal felnőtt koromat, akik aztán egyik napról a másikra robbantak szét, és kellett őket összevadásznunk a világ számos pontjáról. Engem is ugyan úgy megvisel Tae Oh betegsége és jelenlegi állapota, mint őt vagy Dae Wont. És pont annyira aggódok a nagypofájú kiskölyökért is, akit úgy kellett kiimádkozni, majd „eltulajdonítani” az árvaházból, mielőtt nagyobb kárt tesznek benne. Nekem kellett végignéznem a rendőrök által lefoglalt szalagokon lévő felvételeket, miként bántalmazták ezeket a kiskölyköket… és tagadhatatlan, de mindig is érzékenyebb lelkivilággal voltam megáldva, mint körülöttem sokan mások. Mégse kérdezte meg senki az ügy lezártát követően, hogy szükségem van valamire? Szeretnék beszélni róla? Az viszont biztos, hogy mind ezt nem lenne szabad levernem Dae Wonon, mert ő is pont annyira elszenvedője a dolognak, mint én magam. Nekünk kell az öregeink és a családtagjaink után takarítani, hogy aztán két elveszett madárfiókát összeterelve tudjunk egy egészet alkotni. Talán ezzel a feladattal, ezzel a gondviseléssel kerültünk mi Amerikába. Jobb életet teremteni mások számára. Olyat, amilyet megérdemelnek. Ez esetben pedig nem fér bele, hogy elhagyjam magam, hogy én legyek az, aki először bedobja a törülközőt. Pont az a személy, akinek hátvédnek kellene lennie. Téve pár tétova, csetlő-botló lépést, homlokomat Dae Won széles, erős vállának döntöm. - Ne haragudj az előbbiekért. Fogalmam sincs, hogy mi ütött belém – motyogom elanyátlanodva, már-már bandzsítva elemezgetve felsőjének anyagát. - Nem tudom, hogy miként fogok kimászni a jelenlegiekből, de nem akarom, hogy te vagy a srácok, esetleg Yvie valami olyanba keveredjen, amiből komoly baj lehetne. Csak tudatni akartam veled, hogy ez a jelenlegi helyzet és ha valami olyat csinálok, teszek vagy mondok, azt ne vedd komolyan, ne vedd magadra… meg fogom oldani. Azt még nem tudom, hogy hogyan, de – húzom el a számat, mintha mindenről lemondtam volna már ami a lehetőségeimet illeti – megoldom. Mint eddig mindent – az már más kérdés, hogy eddig nem voltam annyira egyedül egy esetemnél se, mint most. De az is tény, hogy ilyenhez se volt még szerencsém.
Kezdőlap
