- És mit gondolsz…? Van rá esély, hogy… - puhatolózik Loreen a gyors felvezetésemet követően, minek után az aggályaimat sikerült megosztanom vele… és úgy alapjában véve végre valakivel. Az elmúlt időszak fogalmazzunk úgy, hogy iszonyatosan kaotikus volt mindkettőnk számára, főként Theo és az öccse miatt, akik most prioritást élveznek minden tekintetben. Számtalan alkalommal aludtam náluk mostanában csak, hogy legyen még egy segítő kéz számukra, hogy legyen ott valaki, akire támaszkodhatnak, aki mellett ténylegesen otthon érezhetik magukat, biztonságban és szeretetben. Valaki, aki oda tud figyelni Theo étkeztetésére, elvégre nem mindegy, hogy ilyen betegen mivel terheljük a szervezetét és a veséjét, mely jelenleg is az utolsókat rúgja. Szükségük volt arra mind hármójuknak, hogy legyen mellettük stabilan még egy ember, aki jelen állás szerint az egész életét illetően biztos lábakon képes állni. Aki ott van fejben, aki képes támaszául lenni bárkinek. Viszont azt hiszem, hogy pont a nagy odafigyelésünk, a rájuk való összpontosításunk volt az, ami elterelte a figyelmünket egy-két apróbb tényezőről, ami az együttélés szabályainak kell, hogy megfeleljen… a gumi mint olyan derogál, vagy pedig… a kiszakadt gumi komoly problémákat is okozhat. - Hát, alapjában véve odafigyelünk, vigyázunk, de – húzom el a számat – azt szokták mondani, hogy ha jönni akar, úgyis jönni fog, tök mindegy, hogy mennyire figyelünk oda vagy sem… nem igaz? – pillogok rá cseppet meglepetten, mikor látom szépen szedett, leheletnyit talán megfestett szemöldökét a homloka közepébe csusszanni. Loreen két egészséges és gyönyörű gyermek büszke édesanyja, akiket már az árvaházba is behozott a férje kíséretében, mikor megnyitottuk az intézményt. Két, mosolygós kis csemete, de arról ő maga még soha nem nyilatkozott, hogy tervezettek voltak a porontyok, vagy éppen egyfajta szerelemgyümölcsök, akik jöttek, mert jönni szerettek volna? Tapasztalt édesanya, talán az egyetlen legstabilabb és leghatározottabb személye a jelenlegi életemnek és munkaköreim egyikének. Mindig tudja mit akar, hogyan akarja és miként akarja azt elérni, mint ahogy azt is, hogy miként tartson egyensúlyt a munka és a családja között. Nem véletlen, hogy ő az első, aki mellé sikerül levetődnöm, és kikérni a véleményét a jelenlegi helyzetről. Tudom, hogy nem tartozik rá ilyen módon és még csak bő két hónapja annak, hogy nálunk dolgozik, de azt hiszem vannak olyan barátságok melyeknek teljesen mindegy az idő… mint ahogy olyan kapcsolatok is, ami esetében totál mindegy, hogy mennyi ideje van együtt egy pár, hogyan állnak az élettel. Ha bele kell csapni a közepébe, hát bele kell. - Hát aranyom, tagadhatatlan, hogy Patrick is így érkezett. Mi védekeztünk, de neki aztán tök mindegy volt, paplan is lehetett volna közöttünk, ő akkor is jönni szeretett volna. - Édesszívem – mosolyodok el őszinte szeretettel és kíváncsisággal, de ezt követően el is tűnik a jókedv – tudod, én annak idején nem tudtam teherbe esni. Házas voltam, nagyon sokáig próbálkoztunk, de nem sikerült. Aztán egyszer mégis, de akkor is elvetéltem… éveken át tartó küzdelem volt, bár az orvosok és most már szerintem is az a tökéletes indok, hogy nem a volt férjem volt számomra elrendeltetve. A kapcsolatunk se volt az igazi, inkább kényszer. - És ez nagyon igaz. Az elme, a test tisztában van azzal, hogy mit akar… Dae Won a te választottad, Baby... lehet, hogy nem olyan régen találtatok újra egymásra, de ha valóban az ő gyermekét várod, annyi nehézség után amivel az első esetben meg kellett birkóznod, akkor hol a baj? - Nincs baj. Egyáltalán nem érzem úgy, hogy baj lenne. Persze vannak aggályaim, mert nem egyszerűek az otthoni dolgok most. Nem tudom, hogy fel van-e készülve egy gyerekre. - Ezt csak és kizárólag tőle tudhatod meg. Senki mástól – biccent Dae Won felé, ki éppen áthalad a helyiségen tőlünk nem olyan messze, csupán egy aprócska mosolyra és kacsintásra futja a nagy rohangálások közepette – nem lesz itt baj, csak bizonyosodj meg mindenről. Orvosnál voltál már? - Jövő hétre van időpontom. - Vidd el magaddal. Higgy nekem – reagálni viszont nincs rá időm, ugyanis két közeledő alak szakít meg bennünket a beszélgetésben. Egy idős, ráncosodó, leheletnyit a korából kifolyólag már hajlott hátú ázsiai férfi, valamint egy nálánál jóval fiatalabb, talán a mi korosztályunkat gazdagító férfi, szorosan az előbbi nyomában. Kíváncsi tekintettel emelkedünk fel mindketten, mintha legalábbis valami megcsípte volna a fenekünket, s már lépek közelebb a furcsa, baljóslatú kis pároshoz. Az illem és a Dae Won származásából eredő, onnan megtanult köszönési forma nyomán meghajtom előttük a hátamat, miként Loreen, majd ők maguk is hasonlóképpen tesznek. - Hölgyeim, az uram az intézmény tulajdonosát keresi. - Én volnék a társtulajdonos, Yvonne DuPont vagyok. A segítségükre lehetek esetleg?...
today's little moments become tomorrow's precious memories
- Uram, erre kövessen –űz, vagy minden esetre űzne keresztül a mutatott irányban elhelyezkedő szobán a kivitelező, aki bizony türelmetlenül tekintget az órájára, míg én a létező legnagyobb szakértelmemmel –ami valljuk be, nem sok van, de ezt az állunk dörgölésével, és a résnyire szűkített szemmel való pillogásokkal az elmormolt „mhmm”-ök közepette képesek vagyunk elfedni- vagyok hajlamos végignézni az imént prezentált nyílászárók minden zegzugát, hogy magam is meggyőződjek arról, amit ő vallott- a piacon jelenleg a legjobb választás, nem, hogy egy kósza szellő, de a zaj se jár se ki, se be. - Uram… -próbálkozik újfent egy sokkal puhatolózóbb, még inkább kétségbeesett hangszínnel, mely nyomán már hajlandóságot mutatok arra, hogy hátráljak egy lépést, majd egy utolsó bólintást követően perdüljek a sarkamon, hogy a nyomába szegődhessek. Sebes iramot diktál –talán nem véletlen-, ezért csak egy futtában megejtett mosolyra telik az otthonos, leginkább előszobával keresztezett hibrid nappalira hajazó házrészt bitorló hölgykoszorú felé. Megértem a rohanvást, hiszen nem ezt a napot tűztük ki erre a célra, ugyanakkor, mint az ár-érték arány megátalkodott hívője, szeretnék meggyőződni arról, hogy csakis olyan kivitelezésre adok ki nem kevés összeget, ami valóban megüti az általunk kiszabott nem túl alacsony mércét. Mi se így terveztük, de kétségtelenül egy kényszerhelyzet elé állított minket az állam, aminek köszönhetően az addig lakott, felújított gyárépületet vissza kellett szolgáltatnunk, így a költözést a vártnál hamarabb kellett megejteni. A brigád természetesen mindent megtett annak érdekében, hogy a gyerekeket egy teljesen kész házba tudjuk beköltöztetni, emiatt viszont abba a szerencsétlen helyzetbe ütköztünk, hogy most tudjuk csak szemrevételezni azt, hogy a felújított, igencsak nagy villa valóban alkalmas emberi lakhatásra. Efelől nincsenek kételyeim, hiszen volt már szerencsém szegről-végről megbizonyosodni a cég sikerességi statisztikájáról, ami hosszú évtizedek munkája alatt nem hanyatlott, nem szenvedett csorbát, mégse alapozok erre, és hajtok fejet a felszínesség oltára előtt, ugyanis a sietség, amiből igencsak kijárt az utóbbi hetekben, hajlamos hibákat eredményezni. - Amint láthatja… -nyitja ki az imént megmászott lépcsősor tetejével szemközti ajtót egy enervált kopogást követően, amivel gond nélkül zavarja meg a szőnyeg közepén telerakodott dohányzóasztalt körbeülő kislányok teapartiját. – A szobákban is ugyanazok az ablakok találhatók, mint a ház eddig látott részeiben. A szobák mindegyike központi fűtéses, a radiátorokat, mint ahogy ígértük, próbáltuk látványelemekké varázsolni, hogy minél kevésbé rontsa az összképet –futtatja végig a kezét a panorámán, érzékeltetve, hogy mit is kéne is radiátorként azonosítanom- az ablak alatt futó, rózsaszín-fehérben váltakozó csöveket. – A sötétítők a legvastagabb szövetből készültek, nem eresztik át a fényt. Ezek mindegyike szobánként változik, az ottani dizájnra vannak tervezve, tehát tökéletesen illeszkednek a bútorzathoz, ami természetesen szintúgy más és más, függően attól, hogy hány gyerek lakja. A négy létszámot meghaladó szobákban emeletes ágyakat helyeztünk el indokoltan a rendelkezésünkre álló méretekből, míg egy nagyobb négyzetméternyi területen ott is megőriztük az egyszemélyes ágyak nyújtotta lehetőségeket –hasonlóan hozzá szeretnék kifordulni a szobából, mikor is nem várt kacsók kapaszkodnak a zakóm ujjába, amik akarva-akaratlanul is arra késztetnek, hogy az apró mancsok gazdája felé tekintsek. - Szia… -vörös fürtös, mélybarna szemű kislány pillog fel rám szelíd kis mosollyal az ajkai szélén. Nem rémlik, hogy láttam volna teazsúrozó lánykák között… - Játszanál velem?... csak egy kicsit. A lányok nem szeretnék, ha velük lennék… -panaszolja el kelletlenül csücsörítve, feddő pillantásokat lövellve a háta mögött némán hallgatózó, maroknyi gyerkőc felé, akik rendíthetetlenül iszogatják láthatatlan teájukat, minden létező szemkontaktust kerülve. - Jaj, Csillagom… -sóhajtom combomon csippentve össze a nadrágom anyagát, hogy le tudjak guggolni elé. – Miért nem nézel körbe a közösségi terekben? Hátha találsz ott kedvedre való játékostársat –puhatolózok ujjaim közé fogva apró, húsos kezeit. – De tudod mit? Ha végeztem az unalmas, felnőttes dolgaimmal, te pedig nem találtál rá a tökéletes teapartnerre, akkor megvendégellek, jó? –biztatom halvány mosollyal simítva át a rendezetlen tincseket. Egy csalódott „hát jó…” felszólalással kerül ki, hogy a korlátot markolva ereszkedjen le az akadályt képező lépcsőfokokon. - Mr. Choi? –lép mellém Mr. White, mikor felegyenesedve igazítom el a zakóm anyagát. – Sajnálom, hogy ezt kell, hogy mondjam, de egy jelenleg is zajló építkezési területen támadt egy kis malőr, ahova sürgősen oda kellene mennem… Ha esetleg ideje engedi, ma késő délután meg tudnánk ejteni a vizit hátraeső részét, vagy az előttünk álló napok valamelyikén –kelletlen kis grimasz sejlik fel arcomon, míg belső zsebemből előhúzva a telefonom nyitom meg a naptárat. - Az előkövetkezendő napok elég húzosak lesznek… tudja, a hotel megnyitása, sajtótájékoztatók, estek… -ecsetelem vadul lapozgatva a sorok között, elolvasva a napról napra leosztott munkatervet. – Talán még jövő héten a kedd délelőtt működhet… mondjuk nyolc óra –felpillantva rá a pillanatnyi elégedetlenséget ellensúlyozó bólintással helyesel, ezzel pedig már indulunk is a lépcső irányába, annyi különbséggel, hogy ő a bejárati ajtót veszi célba, míg én jobbra fordulva a nemrégiben hátrahagyott szoba felé indulok. Zsebembe mélyesztve kezeimet, leszegett fejjel nézem a cipőm orrát –csak a gyanús, nevető hangokra kapom fel a fejemet, rosszalló ráncba futott szemöldökeim elől sasolva az elém táruló egyáltalán nem hétköznapi, sőt, iszonyatosan abszurd látványt. Földbegyökerezett lábbal torpanok meg valahol félúton a triumvirátus és az ajtó között. - Abeoji? –mondhatni oktávot ugró hanggal szegezem az idős férfi hátának a kérdést, ki annak hallatán fordítja felém fejét, arcán szétnyúló mosollyal. Az ereimben egyszeriben hűl meg a vér, ahogy szemrevételezem azt a szinte soha nem látott görbületet, ami csakhamar eltűnik onnan, átengedve a marcona arckifejezésnek a porondot. Amint teljes testből fordul, reflexből hajtom meg előtte a derekam, jószerint kilencven fokban téve ezt meg, tiszteletteljesen várva ki azt a jó néhány másodpercet, mielőtt felegyenesedve közelebb léphetnék hozzá. - Te, itt, New Yorkban?... nem úgy volt, hogy csak a megnyitó előtti napon jöttök? –felbátorodva lépek el mellette, hogy Yvie oldalán verve tábort, szemem sarkából kérdőn pillantgassak felé, várva a választ egy fel nem tett „mi a halál van itt?” kérdésre. - Úgy volt. De mégiscsak szeretném látni, hogy mit műveltél a nevem alatt –osztja meg felettébb gálánsan a véleményét. – Kerestelek a hotelben, de onnan ide irányítottak, és hát így találkoztam ezzel a felettébb kellemes személyiségű hölggyel akivel volt módom társalogni, míg rád vártam –Yvie-re tekintve újból felsejlik az arcán egy mosoly, ami bizonyos körülmények között számomra is biztos barátságosan hatott volna, de jelenleg a hideg futkos tőle a hátamon. - És… miről beszélgettetek? Miért nem hívtál le?... És különben is, mit csináltál vele, hogy mosolyogni látom? –szánom ezúttal Yvonne-nak a kérdést az ő anyanyelvén, hogy se az apám, se a jelenleg csak bátortalanul pislogó tolmácsa ne értse, hogy mit hadoválok össze.
Azt hiszem, hogy hónapokkal ez előtt senkinek, se Dae Wonnak, se nekem, de még Hwannak se volt tervben ez az intézmény és létesítmény… Mert ugyebár valamilyen szinten ő maga is helyt foglal a magunk kis triumvirátusában itt. Pont, mint fiatal korunkban, úgy most is együtt éljük a magunk kis életét, ülünk le egy-egy fárasztóbb nap után pár pohár borocskával és nassolnivalóval. Ebből se hagytuk volna ki őt főleg nem úgy, hogy miféle ügyvédzseni cseperedett belőle az idő alatt, míg távol voltunk egymástól. Viszont ettől függetlenül belevágtuk a fejszénket ebbe az úgymond „nagy fába”. Sokasodnak az életünk problémái, a fontossági sorrendet is jobban, alaposabban át kell rágni, tökéletesen helyre kell tenni mindent ahhoz, hogy a milliónyi teendő mellett mindenre jusson idő. Dae Won számára ott van a szálloda valamint a kényszer, amivel az apjának minden áron meg akar felelni. És akkor még nem beszéltünk Theoról vagy éppen Yoonról vagy a nemrég aláírt válási papírok, amivel egy életszakaszt hagyott maga mögött. Nekem pedig ugyan csak a szüleim, a volt férjem jelentik az egyik legnagyobb bökkenőt, a másikat pedig a Lotus ami talán egyre sikeresebbé válik itt a nagy almában is, de még mindig vannak kisebb-nagyobb buktatót a haladását illetően. Erre mit nem vállalunk be magunknak mind ezek mellé? Egy halom gyereket, egy otthon működtetését, pénzelését és annál is nagyobb felelősséget, hiszen jelen állás szerint már nem magunkért tesszük azt, amit. Ez a sok poronty tőlünk várja a megoldást, mi vagyunk nekik a remény, hogy majd egyszer mindannyian boldog, szerető családba fognak kerülni. Ám legyen ez bármilyen mérhetetlen felelősség, kötelesség és szenvedés, ugyan úgy örömmel tölt el, hiszen láthatom ezeket az elanyátlanodott, magányos gyerekeket ahogy barátságokat kötnek, ahogy szépen lassan újra erejük teljében lesznek mert minőségi ételhez jutnak. Szép, tiszta ruhák sorakoznak a szekrényeikben, játékaik vannak és egy olyan közegben élvezhetik mind ennek a korábbihoz mérten luxusnak számító elegyet, ahol foglalkoznak velük. Mert első osztályú nevelőink vannak, igazi dadusok akik szakképzettek, törődőek. Soha nem emelnének rájuk kezet, ahogy az Yoon esetében megtörtént. Mert biz Isten, én magam törném el a kezüket! Szeretem ezt csinálni… elveszni az élet apró momentumaiban, és közelebb és közelebb érezni magamhoz a gyerekeket, akik korábban számomra csak kedves, szaladgáló kis lurkók voltak a családtagjaim utódjai esetében. Első körben azt hiszem nem is ők, annál inkább az Unicef volt az, ami megtanított az őket illető bánásmódra. Azóta pedig rendíthetetlen erővel és határozottsággal folytatom utamat ezen a téren is. Talán a divat az én valódi pályám, ami a tehetségemet illeti, de mégis itt tud kiteljesedni az anyai törődésem, figyelmességem és szeretetem. Mikor lefekvéskor én magam is – bár nem lenne felelősségem, hiszen nem én vagyok a dadus – be-beülök egy-két gyermekhez, hogy esti mesét olvassak nekik, beszélgessünk egy kicsit lefekvés előtt. Vagy szimplán magamhoz ölelhessem valamelyiket, ha éppen eltörött a mécses. Már csak egy valamit kell megszoknom. A tudatot, hogy minden bizonnyal ez a fajta gondviselés le fog korlátozódni egyetlen egy gyerekre, hiszen kötelességem lesz anyaként helyt állni. Igazi anyaként, aki annak a férfinek várja a gyerekét, akire egész életében vágyott… és aki jelen állás szerint olyan meglepettséggel, értetlenséggel kamillázik felém, miközben az idős férfivel és annak tolmácsával cseverészek, mintha legalábbis meztelenül lejtenék csábtáncot más férfi előtt, helyette. Kérdőn pillantok át az illetékes válla felett, hogy ha csak egy pillanatra is, de találkozzon a tekintetem Dae Wonéval, mikor aztán kicsúszik a száján a bűvös szó, amit néhány perccel ez előtt már sikerült magunk között is megtárgyalni… és természetesen szűrtem is le ezzel egyidejűleg, hogy a mind idáig mumusként emlegetett férfi, koránt sem olyan vérszopó és haragos, mint azt Dae Won beharangozta. Vagy csak engem illet ilyen kitüntetett, kellemes figyelemmel? Hmm… Azzal, hogy mellém sétál, nem teszek egy óvatlan mozdulatot. Tisztában vagyok a marcona férfi látásmódjával, az általa olyan nagyra tartott értékekkel és földhözragadtsággal. Nem szívesen létesítek ilyen módon fizikai kontaktust azzal, akivel amúgy nagyon is szeretnék, nehogy apró szilánkokra zúzzam azt, amit korábban felépítettem az öregnél. Legalábbis a mosolya és a szemében felsejlő csillogás piszkosul őszintének tűnt, nem pedig megjátszott színdarabnak. Dicséretemet hallva hálásan, őszinte mosollyal biccentek egyet az idősebb Choi irányába, majd emelem tekintetemet a fiára, karja takarásában simítva tenyeremet a hátára. - Bátorkodtam az édesapádat meghívni egy vacsorára hozzám. Talán kicsit puritán lesz a számára, de gondoltam jelen állás szerint egy másik földtájon jobban érezné magát szűk körökben, mintsem egy étteremben, nagy felhajtások közepette. Meg is tudna pihenni – szívélyes mosolyom ismét az édesapja felé irányul, ki töretlenül viszonozza eme kedves gesztust. - Csak beszélgettünk Drága. Nem történt semmi említésre méltó és eszemben se volt zaklatni téged. Tartottam a frontot, tudod jól. Mr. Choi, esetleg megengedi, hogy én magam vezessem körbe az épületben? – intézem szavaimat a tolmácsnak, miközben elhúzódok Dae Wontól, tenyeremmel még néhány simító mozdulatot téve a hátán, játékos pillantással, némán jelezve, hogy egyelőre úgy érzem, sínen vagyok az öregnél. Talán ténylegesen erre van szükség ahhoz, hogy ő is megnyugodhasson az apja személyéről szóló kérdésekben. Cipőm halkan koppan a kövön, ahogy közelebb sétálok a pároshoz, őszintén bízva az igenleges válaszban és abban, hogy ez esetben Dae Won is velünk fog tartani.
today's little moments become tomorrow's precious memories
Az ember egész életében tanul. Folyamatosan fejlesztenie kell magát ahhoz, hogy ne kényelmesedjen el, hogy ne alakuljanak ki a szürke, monoton hétköznapok, amire mindenki panaszkodik, csak soha senki nem tesz ellene. Nagy belső erő szükségeltetik ahhoz, hogy a beállt, komfortos életvitelén az azt megélő személy változtatni tudjon- feltéve, ha akar. Ugyanakkor vannak azok a külső erők, amik akaratunkon kívül is formálnak minket, az értékítéletünket, a valós személyünket, más, van, hogy jobb belátásra térítve minket. Nem mondom, hogy valaha is terveztem ezt… soha, legvadabb álmaimban se feltételeztem azt, hogy egy árvaház üzemeltetésére fogom adni a fejemet… Viszont nem mondhatom, hogy bármit is bánnék belőle. Hiszen nem azért csináljuk, hogy kirakatba tegyük magunkat, az önként vállalt szerepkörünket. Minket nem érdekel a hírnév, az, hogy a nemes gesztussal, amivel átvettük az egykori Angel Guardian Home neveltjeit megkapjuk a magunk kitüntetését, hogy különböző, semmit nem jelentő hírlapok magas erkölcsi piedesztálra emeljenek az öt perc hírnév ígéretében. Azt hiszem túlzás nélkül mondható az, hogy egyikünk se vágyik arra, sőt, ha alkalmunk van rá, kerüljük azt- legalábbis, mint magánszemélyek, biztosan. Valós foglalkozásunkat tekintve elkerülhetetlen a magunk és a cégünk promotálása, a legtöbb platformon való reklámozás, de ezen túl, hogy mi mit teszünk, mint az általunk működtetett vállalkozáson kívüli személyek, az kevéssé tartozik a publikumra, ellenben az árvaház szentül kitűzött céljával. Messzire mutató vágyunk az, hogy amíg az itt elszállásolt gyerekek nem találnak rá a nevelőszüleikre, későbbiekben pedig a befogadó családjukra, a lehető legjobb körülmények között részesüljenek a nevelésben. Az, hogy a lehető legkomfortosabb környezetet biztosítsuk számukra, amit hogyan máshogy is lehetne kivitelezni, mint egy leginkább családi házzal rokonítható külsővel megáldott épülettel? A legfontosabb, hogy itt megtalálják a jövendőbeli szüleiket, akik teljes odaadással viszik véghez a képzést, melyben részesülniük kell, mielőtt valóban családdá válhatnának, majd a későbbiekben egy életen keresztül töltsék be az akkor fogadottakat. Hogy szeretetben, a megfelelő anyagi javakkal nevelik fel ezeket a csodás gyerekeket… Például azt a kis visszahúzódó, ugyanakkor kétségtelenül társaság után epekedő kislányt, aki morcos kismanóként slattyog el mellettem a túlontúl nyáriasnak tetsző szandáljában. Természetesen nem tudjuk visszaadni a család feelingjét… hogyan is tudnánk, amikor a legmagasabban képzett nevelők is folyton váltják egymást, nincsen egy állandó keménymag, csupán a gyerekek szintjén, akik bizony, legyenek bármennyire is kirekesztettek mind, attól még gyerekek- bántják egymást, még ha ezzel nincsenek is teljesen tisztában. Ezt nem tudjuk kiküszöbölni, ellenben csak reménykedhetek, hogy a tüneményes kis vöröske is megtalálja a számításait, aki újonnan érkezett a házba, nem a Guardian Home egykori lakójaként, míg lakótársai már egy összeszokottabb társaságot képeznek. Idővel minden változni fog… Ha úgy tetszik, feje tetejére fordult az egész világom, és most, az elém táruló látvány se segít abban, hogy az helyre billenhessen. Hiszen az, hogy apámat mosolyogni látom, méghozzá őszintén, teljes szívéből, egy újabb, eddig nem tapasztalt dimenzióba repít, és ha most valaki megkérdezne, bizonyára szentül azt mondanám, hogy átkerültem egy párhuzamos univerzumba. Mert az én apám nem mosolyog. Soha!... Egészen megbabonázottan figyelem, ahogy ajkai mögül kibukkannak a túlfehérített fogai, és megállás nélkül kutatom a miérteket és hogyanokat. Egy kezem elég lenne ahhoz, hogy számon tartsam, hányszor láttam apámat elmosolyodni… és most, röpke egy perc leforgása alatt majdhogynem megdönteni készül harminchárom év rekordját! Elképesztő, és nem utolsó sorban rémisztő… - Yvonne… -nyöszörgöm negatívba forduló életkedvvel, elborult, kétségbeesett mimikákkal. – Az apám ezt szokta meg. Ő ezt szereti! Tudod, hogy mennyire szeret felvágni a nagy kompánia előtt a puszta létezésével? Azzal, hogy ő az, aki? Szeret anekdotázni, szereti, ha fellengzős szövegeket darálhat, és minden vágya, hogy a közönsége őt támogassa ebben- és támogatja is, hiszen senki nem akar kegyvesztett lenni nála, még akkor se, hogyha világi nagy hülyeségekről beszél. Neki ez az életstílusa már több mint negyven éve, most miért akarod kibillenteni ebből a vitatható lelki egyensúlyából? És amúgy is, miért akarsz rosszat magadnak?... –és különben is… mit csinál?! Ugyan ez a kérdés már csak tőlem érkezik magamnak, de ettől függetlenül riadtan figyelem végig azt az érthetetlen mentális összhangot, ami arra ösztökéli az én örökké morcos, mindig karót nyelt apámat, hogy elvigyorodjon. - Tartottad a frontot?! Nem, Édesem, te nem, hogy tartottad a frontot, hanem kirobbanó győzelmet arattál felette… de hogy?! –már-már hisztérikusan vágyom arra, hogy választ kapjak a kérdéseimre. Legalább annyira szürreális ez az egész, mintha most lelki szemeim előtt ellovagolna egy szivárványos csillámpóni t-rex háton. Teljes mértékben abszurd… és mégis igaz. - Aish jinjja!... –legyintem felé a karomat hitetlenül, ahogy ellépve mellőlem közvetetten invitálja meg az apámat arra, hogy legyen oly’ drága és szemrevételezze ezt a remek házat, ami bizonyára nem az ő kenyere, amit ő úgy, ahogy van, elítél… Csípőre téve a kezemet, jobbommal szemöldökcsontomat dörgölve fordulok el, mindabból a célból, hogy feldolgozzam azt, ami az utóbbiakban történt… és az apám számára feltett kérdésre való választ. - Nagyon örülnék neki! –hangzik apám szájából, mire reflexből kapom ki tenyerem rejtekéből az arcomat, felvont szemöldökkel pillantva hátra vállam felett. Elnézem egy pár pillanatig a köpcös férfit, és próbálom belelátni azt a személyt, akit én apámként ismerek… mégse sikerül összehangolni. Csak bámulom a profilját, amint fel-felpillantgatva, szolidan mosolyogva mondja a magáét Yvie-nek, én pedig megtartva a tisztes távot szegődök a nyomukba.
- Ne légy már ennyire negatív, Baby… talán most megváltozik a véleménye és a látásmódja. Tudod, az ember fejlődőképes, még ha olyan is, mint ő. Nem rosszat akarok magamnak, csupán lehetőséget keresek még a lehetetlen szituációkban is. Hiszen látod… győzelmet arattam felette – leplezni is képtelen vagyok nem csak a semmiből kerekedő jókedvemet, de a Dae Won iránt érzett rajongásomat se, melynek megmutatkozásában jelen állás szerint csak az szab gátat, hogy egy végtelenül konzervatív ember egyed áll előttünk - Gondolom hallott egyet, s mást a történtekről… - indulunk el az a hallból a legközelebbi helyiség irányába, pillantásommal először Dae Won apját keresve, róla pedig a másik úriemberre lesek jelezve, hogy innentől kezdve szükség lesz a segítségére. - Dae Won unokaöccsének egész történetét ismeri már, otthon is ettől hangosak a hírek. Elmondása szerint a szülők csak a túlzott munkamorál és az otthoni kötelességeik miatt nem tudtak még elutazni Szöulból – tekintetem ezen a ponton keresi meg a cipőm orrát, elvégre ha valamit, hát ezt a létező legbugyutább kifogást nem kellett volna most felhoznia. Viszont nem szeretném kimutatni számára a pillanatnyi haragomat, s ugyan ő maga továbbra is a korábban felvett jókedvű mosolyomat láthatja, a tőlünk néhány méterre lemaradó Dae Won ha elég szemfüles, láthatja, miként megváltozik a testtartásom, s egy pillanatra ökölbe szorul a derekamhoz szorított öklöm. - Akkor ebbe nem is mennék bele jobban, nem szeretném ezzel fárasztani Choi urat – várok néhány pillanatot, hogy ezt is lefordítsa a felettébb mosolygósnak tűnő öregnek – Yoon és az akkor ott látottak, tapasztaltak megmutatták nekem és szerintem mindannyiunknak azt, hogy mind az ami az akkori árvaház erényeit erősítette, valójában hazugságon alapulnak… agresszív nevelők, minősíthetetlen állapotok a fürdőszobákban, ezzel fertőzésnek téve ki minden egyes gyereket. Nem voltak frissen mosott ruhák, nem kaptak megfelelő ételt ahhoz, hogy ezek a csepp kis gyerekek megerősödjenek és kialakuljon az egészséges, erős immunrendszerük – mutatok végig a szőnyeggel borított padlón játszadozó négy-ötéveseken, kik kirakós kockákat pakolásznak A-ból B-be. Ezt az időt szentelem közben arra, hogy a tolmács is tegye a dolgát. Azt, amiért minden bizonnyal Mr. Choi busás összeget fizet neki. - Gyere már ide te is, ne kullogj a hátunk mögött – nyújtom a kezem Dae Wonnak, bízva abban, hogy megfogja, és innentől együtt fogunk tudni kommunikálni az apjával. - A fiának emiatt volt egy csúnya ügye, ugyebár, amit aztán több családsegítővel és más-más árvaházakkal együttesen, Hwan, valamint az én ügyvédem segítségével megtudtuk úgy oldani, nehogy rossz hírünket keltsék, mert ugyebár elsődleges cél ez is volt. Nem akartunk a Choi család hírnevében csorbát ejtsenek… - barna szemeim ismét a tolmácsot figyelik, aki pergősen, nálam valamivel hosszabban fejti ki a hallottakat a másiknak. Erre ő természetesen a maga brekegő béka hangján, gyors, pattogós nyelvjárással, heves bólogatásokkal magyaráz valamit. - Mr. Choi végtelenül hálás azért, hogy ezt szem előtt tartották és valóban nem érezték, hogy bármi ráhatása is lett volna az ügynek rájuk. Nagyra értékeli a figyelmességet és amiért kegyed is kiállt mellettük. - Igazán, szóra sem érdemes… Dae Won és Hwan régóta fontos szereplői az életemnek, soha nem pártolnék el mellőlük – vallom be neki olyan határozottsággal és talpraesett éllel a hangomban ami noha engem meglep, de a kedves papát annál is inkább mosolygásra készteti. Válasza még a tolmácsot is, én csak pislogni tudok egy ideig, mi is történik? Nem véletlen, hogy még Dae Won felé is vetek egy bizonytalan pillantást. - Tetszik Choi úrnak kegyed temperamentuma – és láss csodát, az első alkalom, hogy „kislányos zavaromban” leszegett fejjel kezdem el a fülem mögé tűrögetni sötét tincseimet. - Ugyan, csak… vannak dolgok és személyek az életemben, amik, és akik esetében a végsőkig kitartok. De térjünk is vissza az otthonra. Mikor belekezdtünk, röpke két hónapig egy régi gyárépületet kellett használnunk, amit statikusok és építészek alakítottak át egyfajta kórházzá, gyermek jólléti központtá ahol a beteg kis árvákat láthatták el a létező legszakszerűbben – igyekszek nem túlságosan belelovalni magam a témában, épp csak annyira, hogy Mr.Tolmács képes legyen mindent fejben tartani, és megfelelő módon fordítani – ezután, közös megegyezés alapján döntöttünk úgy a fiával, hogy nem lehetnek egy légtérben az egészséges, valamint a beteg gyerekek. Szükség van a létesítmény, az otthon valódi, élhető lakterére, arra ami ténylegesen otthont nyújt ezeknek a gyermekeknek, de egy kórházra is ami teljesen független a közeli intézményektől. Ekkor találtuk ezt a hatalmas házat. Így minimálisra csökkentettünk minden kockázatot. A gyerekek nem fertőzik egymást ha ez a veszély állna fent, itt nyugodtan pihenhetnek, alhatnak. Valamint nincsen várakozás, nincsen felesleges totojázás, hogy mikor kit illet meg a korábbi betegellátás. Nem fogunk ott rostokolni velük a sürgősségin ha esetleg arra van szükség. - Choi úr meglehetősen felkészültnek és okosnak látja ezt a gondolatmenetet. Az érdekelné, hogy milyen az ottani orvosi gárda? Szakképzettek? Elegendő osztály van és ápoló, nővér? - Mhm, szakképzett, nagy múltú, valamint pályakezdő orvosaink egyaránt vannak… olyanok akik még tanulják a szakmájukat, szakosodnak. Őket igazgatják az idősebb, már tapasztaltabb gyógyítók. Nővérekből, ápolókból pedig szép számmal bővelkedünk. Rendszeresen járnak ide is, hogy az itt lévő gyerkőcöket is megvizsgálják, felmérjék az állapotukat… eközben pedig jelen állás szerint a legnagyobb közös teret láthatja, uram. Kicsik, nagyok egyaránt örömüket lelhetik az itteni játékokban - mutatok végig a hatalmas beltéren. - Természetesen nem akarjuk őket elzárni a külvilágtól, így néhány számítógépet, televíziót és egyéb elektronikai játékot is bekötöttünk. Az egészen picik az úgymond nappali félre eső, nyugodtabb, csendesebb részén szoktak ücsörögni, nézelődni, mászkálhatnak és játszhatnak egymással. Jobb szeretik őket a dadusok egy légtérbe tenni, ezzel megakadályozva azt, hogy egész nap a kiságyban ücsörögjenek vagy a maguk kis szobájába legyenek bezárva…valamint szocializálódnak is egymás között - nézek végig szeretetteljesen a szivacs alapzattal lefedett, kipárnázott rácsokkal elkerített területen kúszó-mászó jó néhány pár hónaposon, ujjaimmal akaratlanul is szorosabban kapaszkodva bele Dae Wonba. Vajon mi mit alkottunk? Milyen lesz a gyerkőc? Kisfiú? Kislány? Pimaszkodó, hiperaktív vagy nyugodt baba akit ha leteszünk a szoba egyik sarkába, négy óra elteltével is ott marad?
today's little moments become tomorrow's precious memories
- Hogy ne legyek negatív? –szemöldököm homlokegyenest ugrik a hajam tövébe, sűrűn pislogva hitetlenkedek a felszólításon. – Hát hogy ne lehetnék negatív, amikor egyik pillanatról a másikra hívatlanul itt terem, és ha ez nem lenne elég, teljesen ki van fordulva magából? Az én apám nem ilyen… soha nem volt ilyen, és ez nem, hogy kiakaszt, de meg is rémiszt. Én mondom neked, Yvie, itt valami nagyon nincs rendben… Az emberek nem változnak meg ilyen könnyen, főleg nem egyik pillanatról a másikra –ingatom a fejemet hevesen, mégse vagyok képes teljes mértékben átadni az aggályaimat, mert olyan virgonc mód, olyan jókedvűen mosolyog rám, mintha nem épp most szenvednék el életközép válságot afelett, hogy az apám fogta magát és egyik pillanatról a másikra gyökeresen felforgatta az eddig a világ számára mutatott személyét. Való igaz, hogy nem beszéltem vele sokat az elmúlt időkben… azelőtt se, de mostanság még inkább elnyomtam a vele való kommunikáció összes lehetőségét. Csakis a hotelt, a bírósági ügyeket és az ezekhez való személyes hozzáállásomat firtattuk, mikor telefonbeszélgetésbe bonyolódtunk. Nagyjából azok voltak hozzám az utolsó szavai, mikor felszólított a kötelező visszavonulásomra a pozíciómtól, amíg ki nem mondták az ítéletet nem csak a gyermekelhelyezést, de a testi sértés vádját illetően is. Ennek már több hónapja… Viszont ez se elég idő ahhoz, ami indokolttá tenné azt, hogy úgy viselkedjen, ahogy… mosolygós öregúrként, aki nem azon ügyködne a nap huszonnégy órájában, hogy a fogához verje az összes garast, és számon tartsa a felfoghatatlanul nagy vagyonát. Nem véletlenül nem tudok rá jó szívvel tekinteni… hiszen nem tudom elhanyagolni azt se, amit múltkorában Hwan mondott vele kapcsolatban. A soha nem hallott kapcsolata Ignazio Rossival, ami feltételezhetően nem azon alapul, hogy alkalomadtán beülnek egyet teázni. Nem… az apám nem ez a jószívű pasas, akinek most vetíti magát, hanem az, aki a háttérben lepaktál a jó ég tudja, hogy milyen kétes életű személyekkel csak azért, hogy az amúgy is pofátlanul nagy összeget, ami a rendelkezésére áll, még tovább bővíthesse. És az, aki a kézzelfogható bizonyítékok mellett, miszerint Yoon-t pontosan olyan körülmények között golyózták ki a családból, mint ahogy a macskát hajítják ki, a hasonlóan vitatható munkálatokat űző vejét, és a lányát védi, teljes vállszélességgel. Kedvem volna a kezem szorításába vezetett idegességet szavak formájában a fejéhez vágni, de helyette a tőlem telhető összes energiát abba fektetem, hogy erősen szorítsam össze állkapcsaimat, nehogy bármilyen dorgáló szó is kicsússzon ajkaim közül. Egy biztos… nem ajánlom egyiknek se a dilettáns bagázsból, hogy ide jöjjenek, hogy megkeressék Yoon-t, Tae Oh-t, vagy engem, mert nem fogok jót állni magamért. Leszegett fejjel követem a hármast, esélyt se adva annak a gondolatnak, hogy magam is kivegyem a részemet a beszélgetésből. Mert az előbbinél többet főleg az imént mondottak tudatában nem kívánok kommunikálni az apámmal. Éppen ezért pillantok olyan fájdalmasan Yvonne-ra, mint egy gyerek, akit éppen be akarnak tuszkolni az orvosi szobába kötelező védőoltásra… elhúzva a számat pillantok le a kezére, majd vissza rá, mielőtt beadva a derekamat végül kinyújtom a karomat, és ujjait fűzve össze az enyéimmel lépek oda mellé- de szigorúan kerülve el annak lehetőségét, hogy az apám mellé kerüljek. Tudom, hogy dacos kölyökként viselkedem, legkevésbé se felnőtthöz méltóan, de nincs mit tenni, ha viszolygás van, akkor viszolygás van… Egészen addig fixírozom a cipőm orrát, mígnem meghallom apám Yvie-ről formált véleményét. Halk nevetés formájában fejezem ki véleményemet, szemem sarkából pillantva a még mindig serényen mosolygó öregre, majd a tanácstalanul pillogó Yvonne-re, akinek segítőkészen lennék tolmácsa, ha az ezt a szerepkört betöltő férfi nem előzne meg. - Valóban az ujjad köré csavartad az öreget –már, ha nem lenne magától értetődő. Pedig annak idején látatlanban is viszolygott Yvie személyétől… hiszen ő maga volt az, aki nemtetszését fejezte ki nem csak afelé, hogy nem egy általa választott hazám-béli nővel múlattam az időt, szóvá tette még azt is, hogy hátráltat a munkámban az, hogy valami jött-ment nőcskére fordítom minden energiámat. Ha tisztában lenne azzal, hogy most pont azzal a „jött-ment nőcskével” bájolog, akitől annak idején távolmaradásra szólított… Elégedett, hetyke kis mosollyal tekintek végig a szoba egészét betöltő gyermekgarmadán, mindazokon, akik társaikkal és a rendelkezésükre álló játékokkal ütik el az időt, valamint azokon, akik az elektronikai ketyerék adta lehetőséget élvezik. Természetesen nem szalasztom el a lehetőséget, hogy nyakamat nyújtogatva szemrevételezzem a kis vöröskét, aki némaságba feledkezve, ajkaival enyhén csücsörítve áll egy maréknyi kissrác felett, átszellemülten nézve, hogy mit ügyködnek össze az építőkockákkal. Csak akkor koncentrálok újfent a felnőtt társaságra, mikor megérzem Yvie határozottabban szorító ujjait a bőrömbe mélyedni. Óvatos, gyors puszit nyomok a halántékára, noha ez az idilli kép csakhamar elmúlik, mikor határozottan csapódik egy aprócska kis test a lábamnak, így a váratlan vendég kiléte felől érdeklődve tekintek le a látószögembe férkőző fürtös kis üstökre. - Már ráérsz? –érdeklődik nagy, csillogó szemekkel. A szívem szakad belé, hogy nemleges választ kell intenem, de nem szalasztom el a lehetőséget, hogy felnyaláboljam, mikor a karjait nyújtja felém. Hüvelyk- és mutatóujjammal csípem meg húsos kis arcát, majd hátára simítva a kezemet pillantok az apámra. - Fogalmam sincs, hogy igazából mit gondolsz erről az egészről, amit látsz… De tudnod kell, hogy ez a környezet közel se olyan magától értetődő, mint amilyennek tűnik, vagy mint amilyennek alapvetően lennie kell. Úgy tűnik, hogy egyáltalán nem mutatsz érdeklődést az unokád iránt, aki embertelen körülmények között kellett, hogy éljen több mint tíz éven keresztül… nem tudunk semmit se arról, hogy hogyan került oda. Nincsenek róla feljegyzések, nem lehet tudni, kiknél volt előtte- már ha volt előtte bárkiknél is. És természetesen, ha feltételezhetjük, hogy te se tudsz semmiről… Ahelyett, hogy bármit is segítettél volna, mint a nővérem, meg mint a csodás férje, homokba dugod a fejedet, hárítasz és őket véded… -leginkább az általa leggyakrabban mutatott marcona arckifejezéssel rokonítható az enyém, amivel megosztom vele a véleményemet. – A gyerekeknek szükségük van arra, hogy legyen valaki, aki támogatja őket. Nyilván se a gondozók, se mi ketten nem vagyunk képesek megadni nekik azt a törődést, mint ami egy szülő felelőssége, vagy felelőssége lett volna… De az életem során, valamint az utóbb látottak által magamra szedett tapasztalatok egyértelművé teszik azt, hogy valakinek, valakiknek küzdeni kell azért, hogy kicsik, nagyok, tinik egyaránt szerető családra találjanak. Elengedhetetlen, hogy az egészséges énkép kialakításában a felnőttek segítsék a gyerekeket, abeoji… Most újfent, első kézből tapasztalhatom ezt Yoon által. És ki tudja, hány olyan gyerkőc van még rajta kívül, aki hasonló sorsot él meg –nem mondom, hogy nem táplálkozok személyes tapasztalatokból, ahogy azt se, hogy nem feltett szándékom mindezt érzékeltetni vele. – Tudom, hogy régen is voltak problémáid azzal, hogyha a figyelmemet több helyre összpontosítottam. Nem felejtettem el… viszont remélem megérted, hogy ez nekem fontos, és, bár az elsődleges feladatom, hogy a családi örökséget vigyem tovább, de ha kérnéd se fordítanék hátat ennek a háznak –szögezem le nyilvánvalóan. Mert bármennyire is láttassa most nem csak Yvonne, de az én irányomba is a jófej nagyapó szerepet, nem tudok róla jót feltételezni, és ezt viszont hallhatom a tolmács szavaival is…
Figyelmesen, őszinte érdeklődéssel, szám szegletében aprócska kis mosollyal hallgatom végig Dae Won aggályait, melyek szó se róla, tényleg aggodalomra adnak okot, elvégre ő ismeri az öreget. Neki kell tudnia, hogy milyen normális, általános napjain, miként viselkedik odahaza vagy éppen társaságban, mikor a legőszintébb látszatát igyekszik kelteni annak, hogy milyen jó és őszinte ember ő valójában. Az ember sajnos alattomos lény, akkor és úgy játssza meg magát, amikor és ahogy jónak látja. Mindig az adott helyzethez igazítja a véleményét és azt, amit ki is mond a társaságában lévő személyeknek… elvégre mind azt akarjuk, hogy elfogadjanak bennünket nem igaz? Pont ennek okán szükségét érezzük annak, hogy ha a véleményünk ugyan nem egyezik a másik féllel, de ilyen-olyan módon próbáljuk úgy megfogalmazni a magunkét, hogy elhitessük, mégis. Már csak az a kérdés, hogy idővel mi magunk is beleesünk az általunk állított csapdába és megyünk birkamód a tömeg után, vagy van annyi eszünk, hogy odafigyelünk? Általában nincs. Félek, hogy jelen állás szerint most is egy színdarabot, egy nagyon jó alakítást láthatunk, hiszen Dae Wonon látom az aggodalmat, a bizalmatlanságit és a bizonytalanságot. Fogalma sincs, hogy éppen a fejéhez vagy a szívéhez kapjon, ezért is simítok végig néhányszor a hátán csak, hogy biztosítsam afelől, történjen bármi, én itt leszek. Mint nagy általánosságban mindig minden esetében. - Talán… hmmm – húzom el egy pillanat erejéig a számat – lehet, hogy nem változott meg, mert tény és való, hogy ilyen rövid idő alatt senki se fog. De talán ő maga is rájött valamire. Arra, hogy nem csak te kellesz ahhoz, hogy a kapcsolatotok jobb irányba haladjon. Talán tényleg lát lehetőséget a törekvéseidben, talán kezdi megérteni, hogy mit szeretnél csinálni, elérni. Valamint megbizonyosodott afelől, hogy a magad ura vagy itt Amerikában. Megállod a helyed, előrébb viszed a család nevét, jól csinálod azt, amit csinálsz – de ezek mind csak „talánok”. Nem tudhatom, hogy miként működik ez kelethonban, de annyi biztos, hogy mind az amit eddig láttam az öregebbik Choitól, merőben különbözik attól, amit Dae Won eddig vallott róla. És ha eddig hűen hitt abban, hogy csak és kizárólag a ridegséggel és komorsággal, szigorral lehet életben mradni ezen a földön, mi történt most? Miért jött hamarabb, mint ami a megbeszélt volt? Miért van egyáltalán itt, mikor nem is ide kellett volna érkeznie? Milliónyi kérdés, válasz erre természetesen nem fog érkezni. De kíváncsian várom a végkifejletet, hiszen a jövőben neki is ki kell majd vennie a részét a feladatokból, mint nagyapa… bár Yoonék esetében ezen kérdés értelmében, megbukott már egyszer. Ám talán most elindult benne valami. - Próbáljunk meg bizalmat szavazni neki. Legalább azt már tudjuk, hogy csalódni nem csalódhatunk benne, mert nincs hova lejjebb süllyednie… ennél csak jobb történhet. Nem igaz? – próbálok egy lelkes kis mosollyal némi erőt adni neki, hátha képes kapaszkodni legalább ennyibe. Úgyis tudja, hogy ha itt valamilyen szintű bukást fog eredményezni az apja, akkor együtt bukunk. Némi szóváltást és pár megtett métert követően megelégelem azt, hogy mintha legalábbis idegenek lennénk egymásnak, megtartva a tisztes távolságot kullogjunk egymástól lemaradva. Lehet, hogy az apja nem szívleli ezt a közelséget és magát a tényt, hogy a fiának új párja van. Azt pedig főleg nem, hogy fizikálisan is kontaktust létesítenek egymással, engem mégse érdekel. Nem fogom földbe dugni a fejem, szükségem van Dae Wonra… most jobban, mint valaha, és nem csak az apja miatt. Hosszasan, ijesztően hosszasan magyarázom el a legfontosabbakat az öregnek és természetesen a tolmácsnak, mígnem megállapodva egy adott helyiségnél, egy rabló kis hamis tesz azért, hogy elkényszerüljek ereszteni Dae Won kezét. Talán még ott van az emléke a halántékomra nyomott puszinak de már kénytelen vagyok a következő pillanatban elhúzódni csak, hogy teret kapjon a kislány is. Pont, mint ahogy az apa-fia ellentét, amit leszegett fejjel hallgatok végig, pár lépést hátrálva, mintha ezzel igyekeznék jelezni, hogy nem lennék zavaró szegmense a jelenlegi beszélgetésnek. Minél inkább mondja Dae Won a magáét, úgy kezdem érezni azt a kellemetlen, zavaró érzést, ami az egyre sűrűbb hányingert illeti. Mert való igaz, ez volt az elsődleges, ami felhívta a figyelmemet arra, hogy talán "baj van". Nem vagyok egy betegeskedő fajta, vagy olyan, aki könnyen elcsapja a gyomrát… de az, hogy egy álló héten keresztül a gyomrom tartalmát kényszerülök a helyén tartani, néha kevesebb, mint több sikerrel, árulkodó volt. Tenyeremet finoman érintem hozzá Dae Won karjához, jelezve, hogy félbe szakítanám. - Kimegyek a levegőre, őt add csak ide, kiviszem magammal, jó? Beszéljétek meg – nyelve egy nagyobbat, némi kényszerrel mosolyodok el és jelzem a kislánynak, hogy átveszem az általa kiszemelt személytől – játszunk egyet jó? – simítok végig pirospozsgás kis arcán, mire már dől is felém jelezve, hogy általa semmi akadálya. A gyerkőccel a kezemben tiszteletteljesen biccentek az öreg felé, majd elszedve a virgácsaimat, először is teszek egy kitérőt a kislány szobája felé, hogy a kis ruhácskájára még rászuszakolhassak egy kabátot, elvégre bár süt odakint a nap, mégis csak ősz van. Ez már korántsem az a napsütés, ami igazán melengeti az embert. - Hol a kiscipőd, Életem? - Ott! – mutat fülig érő szájjal az ajtó melletti szekrényre, ahova csattogó léptekkel szedi a kis csülkeit, és vágja le magát elé, hogy elkezdje a tépőzáras kis csizmáját a lábára húzni. - Segítsek, vagy boldogulsz? – nyújtogatom a nyakamat, mire ő a fejét ingatva jelzi, hogy nagyon is ura a helyzetnek, ami ténylegesen igaz. Csupán annyi a bökkenő, hogy félre csatolja őket, de egy könnyed mozdulattal a helyére is igazítom a kis füleket, hogy aztán belekapaszkodva a csepp kezébe, elinduljunk a hátsó ajtó irányába. Hátul igazán szép játszóteret építettek a gyerekeknek, ahol előszeretettel töltik el az idejüket, mikor az idő is úgy akarja. Szorosabbra fogva hát magamon a kabátot, picit fázósan állapodok meg a csúszda mellett, készen arra, ha esetleg félre lépne vagy megcsúszna a kis lába, elcsíphessem mielőtt még földet érne.
today's little moments become tomorrow's precious memories
- Nem tudom… -kényszeredetten húzom el a számat, tanácstalanul emelve meg jobbomat, hogy alaposan dörgöljem meg tarkómat- már amennyire lehetőségem nyílik erre a garbó takarásában. – Mi indoka lenne arra, hogy ennyi év után egyik pillanatról a másikra úgy döntsön, hogy márpedig ő ápolni akarja a soha nem létezett jó viszonyt a fiával? Csak akkor kellettem neki, ha a hasznot remélte, de akkor se volt tenyérbe mászó, mint most, annál is inkább diktátorként utasított, és bármikor ütésre kész volt, hogyha nem a kedve szerint cselekedtem. De most?... mintha egy teljesen más ember lenne az én apám bőrében –emlékszem még, amikor anyám annak idején mesélt arról, milyen is volt apa a megismerkedésükkor. Szeretetteljes, odaadó ember hírében állt, aki bármikor rendelkezésére állt azon személyeknek, akik a segítséget remélték. Nem tudott nagy dolgokat adni, hiszen ő se dúskált se pénzben, se bárminemű anyagi javakban, de osztozott, ha az általa szabott mércék szerint az volt a megfelelő cselekedet. Viszont mikor elkezdte kiépíteni a nagyapámtól örökölt birodalmát, elkezdett megváltozni… onnantól kezdve a segítséget ő kapta, bizonyos hitelekből, tisztázatlan helyekről felhúzta a ma is ismert, bár már kibővített Cherry Blossom alapjait. Nagykanállal merített az életből, és amennyivel nőtt a számláján az összeg, annyival kevesebb emberség szorult már belé… nem csak a társadalom, a környezete, de a felesége irányába is. Ő még ismerte azt a személyt, aki volt a hatalom előtt, a nővérem és én viszont már soha nem tapasztalhattuk. Csak a szóbeszédekből tudhatom azt, hogy nem volt mindig olyan borzasztó ember, mint amilyennek láttatja magát, számomra ez az oldala mindig ismeretlen volt… és most, hogy valami azzal megegyező, vagy rokonítható cselekedetet látok tőle, igencsak úgy érzem, hogy ingoványos talajra értem, és magam se tudom eldönteni, hogy hihetek-e a látottaknak, vagy sem. - Ezután a színdarab után ne lenne hova süllyednie? –prüszkölöm kelletlenül sandítva szemem sarkából a szóban forgó fél irányába, noha végül visszatekintek Yvie felé. – Nem ígérek semmit… de próbáljuk meg –sóhajtom, de olyan mélyről jövő kínnal, mintha évtizedek problémáit próbálnám meg kifújni ezzel az egy levegővétellel. Apám mindig is érdekember volt… mindig oda férkőzött be, ott tette a szépet, ahol hasznot remélt. Vajon van bármi jelentősége annak, hogy most, itt is hasonlóan tesz, vagy már olyannyira megtagadtam tőle a változás esélyét, hogy akaratlanul is a rosszat feltételezem róla?... Egyértelmű biztonságot, az otthon érzését kölcsönzi az, ahogy Yvonne tenyerébe simítom a sajátomat, még ha a hirtelen érkező csöppség gondoskodik is arról, hogy ez ne tartson tovább pár másodpercnél. A komfortérzetet csakhamar váltja fel a bennem dúló békétlenség kinyilvánítása, ami eddig is sejtette már a vihar előtti csendet… hát, most itt van a vihar, amit egy az egyben zúdítok apámra, mellőzve mindenféle köntörfalazást az irányába. Soha nem beszéltünk őszintén egymással… ha úgy vesszük, soha még csak meg se próbálkoztunk azzal, hogy ne a munkáról, ne az üzletről kommunikáljunk. Talán ennek is köszönhető a pár másodpercig beállt síri csend, az arcán megjelenő tanácstalanság, a tudat, hogy a mindig vitára kész személye most cserbenhagyta, és nem tud rögvest belekapaszkodni a mondandóm egy bizonytalan pontjába, hogy arra építse fel a maga védőbeszédét. A kezemre simuló kéz zökkent ki abból, hogy a néma ellenkezést űzni tudjam apámmal szemben a szemkontaktus intézményével. - Jól vagy?... –puhatolózok halk hangon, sűrű pislogások közepette fixírozva Yvonne arcát, mígnem átkerül hozzá a lurkó, így az újonnan szerzett társaságával elindul a nemrég az érkezésünket szolgáló irányba. Egészen addig tartom szemmel, amíg el nem tűnik a fal takarásában, csak akkor fordulok vissza apám felé. - Talán nem kellett volna idejönnöm… -megköszörülve a torkát, egyik lábáról a másikra billentve a súlyát kellemetlenkedik a beállt helyzet előtt. - Talán nem –helyeslek egyértelműen, meg se próbálva őt védeni. Mert valóban, nem értem a hirtelen látogatását. Nem bújt még ki a szög a zsákból, és nem vagyok benne biztos, hogy akarom tudni, mi volt az ok, ami elnavigálta idáig. - Én tényleg nem értelek, apa, de nem vagyok benne biztos, hogy ez a megfelelő időpont arra, hogy ez megvitassuk… A te tiszted eldönteni, hogy élsz-e Yvonne ajánlatával a vacsorát illetően, én nem foglak rábeszélni, viszont ellene se fogok szólni. Mivel az apám vagy és tisztellek, nem fejezem ki az őszinte véleményemet az imént mutatott viselkedésedet illetően, biztos nyomós okod van arra, hogy olyan legyél, amilyen, és bízom abban, hogy alkalmas időben közölni is fogod velem, hogy minek volt ez köszönhető –hiába az apám, nem tudok nem feltételes módban beszélni ennek kapcsán… hiszen eddig se volt, de most már végképp nincs fogalmam arról, hogy milyen személy is ő valójában. – Ha elfogadod Yvonne meghívását, bizonyára fogunk még találkozni ma este. Ha nem, holnap kora reggeltől bent vagyok a hotelban, ott megtalálsz. Esetleg a szálloda éttermében megihatunk egy kávét, ezzel egyidejűleg tesztelheted az ételek és italok minőségét. Hiszen úgyis ez az érkezésed fő oka, nem? A hotel milyenségének felmérése –nem lesz elégedetlen, ezt magam is tudom, hiszen ha valamiben, akkor abban tökéletesen biztos vagyok, hogy ebben a munkámban ezúttal nem vétettem. - Viszont most az lenne a tiszteletteljes kérésem irányodba, hogy hagyd, hadd folytassam a munkámat. Számos feladatom van még mára, így ennél több időt sajnálatos módon nem tudok elpazarolni –egyáltalán nem létező sajnálatomat egy derékhajtással is kifejezem felé, mielőtt kinyújtva a karomat a bejárati ajtó irányába mutatnék. – Kikísérlek –ezzel pedig már el is lépek, hogy megtartva a tisztes távolságot, leszegett fejjel kulloghassak előtte, míg fel nem tépem a nyílászárót előtte. - A feleséged… - Julianaval már több hónapja külön élünk, a válási papírokat egy hónapja írtuk alá. Személyesen akartam elmondani, nem a jelen körülmények között, de nem hagytál más választást –rántom meg a vállamat lezseren. Apró biccentését követően fordul is el, hogy a tolmácsa társaságában végül elhagyja azt a territóriumot, amit mindig is óvni szerettem volna tőle. Rezignáltan szívva tele tüdőmet zárom be mögöttük az ajtót, fordulva is el tőle, hogy a hátsó kijárat felé iramodva, sietős léptekkel teremjek kint a sűrűn hulló, sárgás-bordós levelek színezte területen. Lassan andalogva Yvonne háta mögé simítom tenyeremet felkarjára, onnan csúsztatva át ujjaimat maga előtt keresztezett kezeire, kézfejére. Halántékának billentve homlokomat hunyom le a szememet, hamiskás mosollyal szívva be parfümének illatát. - Jól érzed magad? Sápadtnak tűntél, bár lehet csak a fények tették –találgatok tanácstalanul. Ha más nem, a következő voksom a zárt tér, és meleg levegő kombója lenne. - Sajnálom az előbbit… Nem most, és nem így akartam vele megvitatni ezt, úgyhogy megkértem, hogy menjen el, és alkalomadtán igyunk meg egy kávét. Jobb és kényelmesebb lesz úgy mindenkinek –és valljuk be, nem ez az egyetlen, amit ki kell veséznünk… és ha úgy vesszük, nem is elég rá röpke két perc, de még húsz se elég.
- Fogalmam sincs Drága, de félek ezt nem is most fogjuk, vagy fogja ő maga megmagyarázni… dramaturgiailag most tudod, mik jönnének, ha film vagy könyv szerint akarnánk gondolkozni? Legrosszabb forgatókönyv és adja ég, hogy nem ez, talán beteg. És most jóvá tenne mindent, egyenesbe hozni az életét. Vagy, és ezt tartom valószínűnek, ténylegesen valami nagy fordulat történt, megvilágosodott és rájött, hogy az emberi lét mulandó, ergo kire másra számíthat és támaszkodhat ebben a világban, ha nem a családjára és azokra, akik mellette vannak? Tehát itt vagy te, akivel mind eddig rossz kapcsolatot ápolt… de mégis te vagy az örököse, te viszed a java részét annak, amit a nagyapád és ő megteremtettek. Tőled is ugyan úgy függ, mint ahogy te tőle. Talán belátta, hogy tényleg szüksége van rád, a figyelmedre és a szeretetedre így az életének utolsó szakaszában. Adhatnál neki egy esélyt, hogy átbeszéljétek mind ezt anélkül, hogy ki akarnátok herélni egymást itt a tett helyszínén. Nem? – teszem fel a költői kérdést, mert ki tudja? Lehetséges, hogy nem azért jött ide a kisöreg, hogy azon csámcsogjon, amit Dae Won csinál. Lehet, hogy nem felróni akarja neki az esetleges, de alig észrevehető hibákat, sokkal inkább elhitetni vele végre mindazt, hogy büszke rá és szeretné végignézni azt a menetet, amint Dae Wonból nem csak tisztességes fiú, de Valaki lesz. Mert mi van akkor, ha erre vár az apja? Hogy ne kifejezetten arra összpontosítson csak és kizárólag, amit a Choi név alatt tovább visz… talán arra vár, hogy végre családot alapítson, hogy a maga ura legyen egy olyan közegben, ahol nagyra tartják, ahol szeretik, és ugyan úgy tisztelik, mint őt. Nem lehetséges, hogy azt szeretné végignézni, ahogy végre kilép az ő árnyékából? Vagy túl sokat képzelek bele és igaz ami igaz, most is csak a szemére akar hányni bizonyos dolgokat és elhitetni vele azt, hogy alkalmatlan a vezetésre és minden másra amit eddig várt tőle? Remélem, nem kell csalatkoznom, és ha ma nem is, de a közeljövőben választ fogunk kapni erre a milliónyi kérdésre, mert jól látható, hogy jelen állás szerint szerencsétlenem azt se tudja, hogy férfi, avagy nő? Már csak az a kérdés, hogy a jelenlegi állás szerint mi lesz velünk? Az apja vajon elfogja fogadni azt, hogy én váltom a fia feleségét? Hogy megint visszatért ahhoz a nőhöz, aki annak idején még fiatal lányként ugyan, de fel-felsejlett a horizonton? Fogalmam sincs, hogy milyen véleménnyel volt akkor a személyemről, de félek, hogy semmi jót nem tudna Dae Won felemlegetni akkorról. Viszont a jelen állás nem azt mutatja, hogy ellenezné a társaságomat az öreg. Meglepő könnyedséggel tudott velem – ugyan csak a tolmácson keresztül – társalogni, ráadásul olyan megjegyzéseket is tett, melyek engem zavarba hoztak, a fiát pedig teljes mértékben összezavarták. Valami azt súgja, hogy sínen vagyok, hogy talán nem kell annyira tartanom tőle, nem kell rágörcsölnöm arra, hogy mi lesz akkor, ha Dae Won közli vele a szándékát és úgy alapjában véve azt, hogy a jövőnket innentől kezdve együtt, a másik oldalán képzeljük el. Na de mind ezt most teljes mértékben elhanyagolható, mert mi lesz akkor, ha rájön arra, vagy úgy összességében kiderül, hogy a kedves választott a fia gyermekét várja? Mert ugyebár egymás után négy-öt terhességi teszt, még ha orvos nem is igazolta azok igazát vagy ellenkezőjét, de árulkodók nem? Főleg ha az a bizonyos havi kötelező is lassan második hete annak, hogy késik. A sűrű teendők miatt van némi felmentésem azt illetően, hogy nem vettem eddig észre… de úgy alapjában véve a napok múlását se vettem észre. Reggel felébredtem, mire kettőt pislogtam, megint ültem fel kócos fejjel Dae Won mellett és csattogtam át a fürdőszobába, hogy valamelyest magamhoz tudjak térni. Több napra volt szükségem ahhoz, hogy végre letudjam a húzós menetrendeket, és volt időm utánaszámolni a dolgoknak… a mai nap hozta el végre a pihenést, a nyugalmat és a csendet. A lehetőséget, hogy végre ne átsuhanó kis árnyék, egy valami legyek a gyerekzsivajtól hangos épületben, hanem valóban foglalkozhassak a kis lurkókkal. Főként azzal a mindig magányosnak tűnő kis angyalával, ki apró gyöngyfogait villogtatva felém egy széles mosoly formájában, szedi felfele a csepp csülkeit a mászóka fából faragott fokain. Elmerülve kerekded kis arcának látványába, először fel se tűnik a közeledő alak lépteinek súlya a száradó félben lévő levelek roppanásai közepette, talán emiatt is sikerül picit összerezzennem, mikor aztán megérzem a karomon Dae Won tenyerének simítását. Utána viszont jólesően, az otthon érzésének kellemes tudatával hunyom le a szemem, és bújok oda hozzá, igenleges választ adva neki apró biccentésemmel. - Persze, jól vagyok – szelíd mosollyal, tekintetemben árulkodó kis csillogással pillantok fel rá, de ettől függetlenül nem itt és nem most akarom őt a felvilágosítás útjára terelni. Jelen állás szerint, ha tetszik, ha nem, dolgozunk. Tehát nem ezen falak közé való az a téma, amit otthon, a saját közegünkben illendő megbeszélni. Utóbbiakat hallva biccentek egyet. - De ettől függetlenül én azért még bízok abban, hogy este elfog jönni… tudod, nem szeretném, ha a jövőben rossz kapcsolatot ápolnál az apáddal. És én is szeretném jobban megismerni őt, remélem nem haragszol meg érte – húzom el picit az ajkaimat jelezve, hogy bár a magam véleményét illetően határozott vagyok, de attól azért tartok, hogy ő miként vélekedik erről – de előtte azért tudnék aludni egy jót. Csak egy-két órácskát. Vagy esetleg beújíthatnánk egy új kávéfőzővel… mostanában nem szuperál olyan jól, ami van. Kesernyés tőle a kávé. Nem tudom észrevetted e már – fanyalgok, kezeimmel átkarolva a derekát – szegény apukádat egy kesernyés valamivel várni? A végén azt hiszi megmérgezzük. Tagadhatatlan, hogy ezt a kesernyés, fanyar ízt is csak az utóbbi hetekben sikerült éreznem, előtte nem volt semmi problémám vele. Úgy is lehet mondani, hogy tökéletesen szuperált mind idáig a kis műszer, de most valamiért mégis megmakacsolta magát a kis hamis azt illetően, hogy finom, friss íz világú kávékat alkosson nekem.
today's little moments become tomorrow's precious memories
- Őszintén?... meguntam, hogy mindig hasztalanul vártam. Kölyökkoromtól kezdve reménykedtem, hogy egyik reggel arra fogok ébredni, hogy az apámat kicserélték, hogy valóban olyan apa lesz, mint amire mindig is vágytam. Persze ez az ábránd idővel hanyatlani kezdett ahogy benőtt a fejem lágya, már el is feledkeztem arról, hogy milyen gondolataim voltak annak idején a személyét illetően… De most, hogy bekövetkezni látszik, most már nem vágyom rá. Már csak azért se, mert tudom, örüljek annak, hogy még ebben az életben megtörtént, vagy megtörténhet, de nem akarok eltekinteni attól, hogy miért kellett erre ennyit várnom? –mindig, titkolni szándékozott, de azt legkevésbé se osztatlan sikerrel kivitelezett féltékenységgel figyeltem az idilli családi képet lefestő apa-fia párokat. Az utcákon, a parkokban, az iskolában, a bevásárlóközpontokban, a hotelban… akaratlanul is mosolyra fakasztottak azok a gyengéd pillanatok, amik megszülethettek a sajátos emberpárosok között. Ugyanakkor hamar át is vette a helyét a csalódottság, a tudat, miszerint az én apám személyéből következtethetően alkalmatlan arra, hogy bármi hasonlót is remélni merjek tőle. Nem javított a helyzetemen az se, mikor a minimális családi légkört megteremtő anyám is önmagába fordulóvá vált a rideg, mesterkélt apám mellett. Az odáig ő volt az egyetlen, aki elhitette velem, hogy talán egy halovány szikra még pislákol a horizonton, ha csak ezt az alkatrészeiben is romlott famíliát tekintjük. Aztán feladta az egyoldalú küzdelmet, és olyan kirakatfeleséggé vált, amit a férje követelt tőle. Nem mondom, hogy valaha is mintaanya volt. Mert nem volt… viszont erején felül törődött velem amíg úgy érezte, van szerepe a gyereknevelésben. Apám azonban ezt a velejáró előjogot is elvette tőle. Az öreg soha nem adott, mindig csak elvett. Éppen ezért védem foggal-körömmel vele és az elavult elveivel szemben ezt a helyet, tartva attól, hogy a létező befolyása végett hajlandóságot mutat arra, hogy Yvie távozásával kimutassa foga fehérjét, és kifejezze nemtetszését az engedély nélkül tökélyre fejlesztett projektet illetően. Valahol szeretném, ha Yvonne-nak lenne igaza… ha egyszer, csak egyetlen egyszer hallhatnám tőle, hogy büszke rám. Különösen most, mikor úgy érzem, az életem minden pontján az erőmön felül teljesítek. De nem szakít félbe, nem szól közbe, csak helyesel, és a kérésemet tiszteletben tartva távozik. Nem tudom, hogy mi lesz ebből… nem tudom, hogy jogos-e a néminemű keserűség, amit távolodó alakját figyelve érzek, valamint az azt felülmúló megkönnyebbülés, amit a hirtelen sokkhatás alól való felszabadulásom hagy maga után. Mert való igaz, hogy akárhányszor szemközt kell kerülnöm az apámmal, a gyomrom görcsbe rándul, és addig nem éri feloldozás, míg ketté nem válnak az útjaink. A távozásával azonban úgy érzem, hogy megint a magam ura vagyok, hogy újból fellélegezhetek, amit szükségszerűen kivitelezek az enyhén csípős levegőre toppanva, egyből keresve az alkalmat, hogy karjaimat oltalmazón fonhassam Yvie köré. - Már aggódtam… -ismerem be enyhén ráncolt szemöldökkel húzva hátra a fejemet, hogy rálátást nyerhessek arcára, amin olyan békés mosoly nyúlik el, hogy kénytelen vagyok magam is elvigyorodni a látvány végett. Sóhajtva konstatálom a felfedett reményeit, ajkaimat lapnyi vékonyságúra préselve bólintva annak nyomán. Azt hiszem ez esetben szélsőségesen eltér az, hogy mit várunk az estétől- én valahogy legkevésbé se vágyom arra, hogy feszélyezett körülmények között kelljen elköltenem a vacsorámat. Feltéve, ha bármi is lemegy a torkomon a hirtelen tündérkeresztapává előléptetett öreg mellett. - Őt? Mármint melyik énjére gondolsz? A mosolygós, soha nem létezett öregapóra, amivel bizonyára pályázik a világ hetedik csodája címért, vagy a zsarnok pofonosztóra, akivel nekem volt szerencsém átható ismeretet szereznem? –érdeklődöm meg pimaszan. – Én nem haragszom érte. Magától értetődő, hogy ezen a ponton te is megismerd a szüleimet… Viszont azt értsd meg, hogy nem fogok tudni eltekinteni attól, hogy mi volt a múltban, bármennyire is ezt kérted. Nem tudok belelátni más embert, és éppen ezért ez a jelen helyzet engem mérhetetlenül összezavar, és, hogy őszinte legyek, a maga nemében iszonyatosan kellemetlen is –végtére is kinek le lenne kellemetlen az, ha az apját egy teljesen más élethelyzetben látja kibontakozni? Más bizonyára akkor illetődne meg ennyire, ha teszem azt egy melegfelvonuláson látná grasszálni az anyjával boldog házasságban élő felmenőjét… - Kesernyés lenne? –kérdezek vissza hüledezve, megugró szemöldökkel sandítva le rá. – Nem különösebben ízlelgettem, de hát annak idején a borkóstolásban se remekeltem. Bor-bor… ez meg kávé-kávé –rántom meg a vállamat. A múltban, mint a sajt és a bor anyaországában, túlontúl sok borkóstolón volt szerencsém részt venni, ahol természetesen a nálamnál tapasztaltabbak már az illat alapján is képesek voltak megállapítani, milyen aromákkal is fogunk találkozni, ha belekortyolunk a különböző színekben pompázó italok egyikébe. Én pedig álltam ott, mint akit odatettek, és akkor se éreztem volna különbséget két bor között, ha agyonvertek volna. - A keserű illene a személyiségéhez… -morfondírozok el egy pillanatra a gondolaton. – De te most tényleg arra vágysz, hogy felbukkanjon?... most gondolj bele, milyen jó lenne hazamenni, összebújni a kanapén, nézni valami filmet… rápihenni az elkövetkezendő napokra. Még a megnyitóra is meg kéne írnom a beszédemet, mi? –olyan fájdalmas éllel a hangomban teszem fel az amúgy egyértelmű választ érdemlő kérdést, hogy abba még az arcom is belevonaglik.
- Édesem – simítok a karjára – ne akarj mindig mást, mint ami van. Ne aggódj mindig feleslegesen és próbáld meg értékelni az adott pillanatokat. Lehet, hogy nem fog örökké tartani az, ami most történik. Lehet, hogy néhány hét múlva megint visszatér az az apa, az az ember akit mindig ismertél a személyében. Pont emiatt kellene értékelned azt, hogy talán ha csak meg is próbálta, de tényleg tesz azért, hogy változásokat tudjon eszközölni. Ha ő képes erre… ha képes változni pont úgy, ahogy mindig is szeretted volna, akkor most ideje neked is alkalmazkodnod egy kicsit nem gondolod? Ahelyett, hogy folyamatosan elégedetlenkednél vele kapcsolatban. Csak próbáld meg. Nem fog megártani neked se, ha kicsit pozitívabb vagy. Talán több változást kell az elkövetkezendő időszakban megemésztened és elfogadnod, mint amire fel vagy készülve. Szóval, hajrá – biztató mosollyal dörzsölgetem még egy kis ideig a karját, hogy aztán hagyjam magam sodródni az árral, ami alig pár perc alatt elsodor minket. Tény és való, hogy minden túl gyorsan történik és egy-egy szegmense a beszélgetéseknek, igazán aggodalomra ad okot, többek között a ténye annak, hogy Dae Won még mindig fokozottan aggódik azért, hogy mi történt az apjával. Én nem fogom bizonygatni előtte a magamét, hogy nyitottabbnak kellene lennie a változásokra. Az viszont tagadhatatlan, hogy egyfajta félelmet generált most bennem. Ha ezt ilyen nehezen fogadja, miként fog gondolni a gyerekre? Mit fog mondani? Mi járhat majd a fejében akkor, mikor közlöm vele a hírt, hogy talán igen… nagyobb feladatunk lesz az elkövetkezendő hónapokban, években annál mint, hogy milyen színű, mintázatú márványpadlót tetessünk le a hotel bizonyos helyiségeibe még végső simításként. Mit fog mondani? Mit fog gondolni? Kapkodtunk? Nem voltunk elég óvatosak sőt, annál is inkább ügyetlenek – azok semmiképp se, ha sikerült elsőre úgy, hogy annak idején ez a teherbeesés téma számomra iszonyat nagy fejfájást okozott – amiért nem védekeztünk megfelelően. Most írta alá a válási papírokat, még túl sincs a feleségével való váláson, de máris jön egy gyerek? Hwan elég hajmeresztő problémákat hozott be az életébe, amivel ő maga, Dae Won is foglalkozni szeretne, elvégre mégiscsak a barátjáról, a testvéréről van szó. És akkor még nem beszéltünk a két srácról, Tae Ohról és Yoonról, akiknek tele van a jelenlegi életük változással, fájdalommal, megszokással és ijedtséggel, amiben Dae Wonnak is asszisztálnia kell. Ezek alapján hogyan várhatom el azt, hogy majd jó szívvel örül ennek az egésznek? Lehetett volna eszem, talán… talán tényleg fel kellett volna íratnom a pirulákat, hogy kellően biztosra menjünk. Ölelésében viszont teljesen megfeledkezek minden létező korábbi aggodalmamról. Egy ilyen ember hogyan lenne képes arra, hogy engem hibáztasson a történtekért? Miként kaphatná fel a vizet csak azért, mert együtt teremtettünk valamit a szerelmünk jeleként? Hogyan borulhatna ki, hiszen mind az ami történt, okkal történt? Próbálom magam minél inkább csitítani és megnyugtatni, melynek nyomán ismét békés kis mosoly kerekedik az arcomra. Már az se érdekel, amiről korábban volt szó. Már nem is akarom úgy isten igazából látni az apját, csak vele szeretnék lenni és elég erőssé válni az együtt eltöltött percek alatt, hogy aztán a tények elé állítsam őt. - Tudom, és el is hiszem. De… mi lenne, ha adnál esélyt annak a soha nem létezett öregapónak? Talán szükség lehet még rá a jövőben – sandítok fel rá kíváncsian, talán kicsikét sejtelmesen. Kíváncsi vagyok, hogy hányszor kell majd utalásokat tennem arra, hogy meg fog változni az életünk, és minden módon szükség lesz a körülöttünk lévő személyek segítségére? Olvastam már számtalan cikket annak idején arról, hogy mekkora félreértéseket képes az ilyen akció szülni. Sőt, olyat is, amiben több százszor kérte meg egy szerencsétlen srác a barátnője kezét, de az soha nem vette észre…. na hát nem lepne meg, ha mi is hasonlóképpen járnánk és talán ha sokáig csinálom ezt, már a szemét fogja kiszúrni a számos árulkodó, és legnyilvánvalóbb jel. - Különös. Múltkor már szétszedtem az egészet, hogy átmossam, kiforrázzam, hátha valami lerakódás van benne, de azóta is ugyan olyan. Talán tényleg velem van a baj, nem is a kávéfőzővel – húzom el elégedetlenül a számat. Persze, hogy velem van a baj, és pont olyan ez, mint a reggeli rosszullétek, melyek a napokban kezdődtek. Igen, azt hiszem, hogy nem sokáig fogom tudni rejtegetni előtte a dolgokat. - Én most alvásra vágyok. Azt meg szeretném, ha megjelenne. Pontot szeretnék tenni a mai nap végére, Dae Won. Látni akarom és tudni akarom, hogy mi történik itt valójában. És ehhez ti fogtok kelleni – nyelek egy nagyot, miközben ujjaim cseppet megfeszülnek a felsője szorongatásában. Szegény lábaim gyengébbnek bizonyulnak a mai nappal, mint szerettem volna – szóval minden csak szépen sorjában. Hazamegyünk, alszok egyet, aztán összedobok valamit bízva abban, hogy papus megérkezik. Ha nem, megesszük mi. Aztán megírod szépen a beszéded, amíg én elmosogatok és rendbe teszem a konyhát, utána pedig leülünk nézni valami filmet. Így tetszik? – sandítok fel rá, karjaimat összekulcsolva a derekán – de továbbra is azt mondom, hogy engedd el egy kicsit magad. Nagyon befeszültél az utóbbi időkben… a végén megráncosodsz még idő előtt, hé! Meddig maradunk ma? – játékosan kocogtatom meg a mellkasát, majd finom kis csókot nyomok az ajka szélére, mikor is halk, unott és annál is inkább egy mérges pocok fújtatására emlékeztető sóhajt halok magunk mellől. A vörös kis manó.
today's little moments become tomorrow's precious memories
Kelletlen kis grimasz költözik az arcomra, míg kezeimet karba téve hallgatom enyhén dorgáló, vagy legalábbis meggyőzni szándékozó szavait. Alsó ajkamat rágcsálva idegességemben fejtegetem le róla az elhalt, felrepedezett bőrt, fejemet rázva, noha nem teljes mértékben intve nemleges választ, de érzékeltetem, hogy nem minden ponton értek vele egyet. Értékelem az igyekezetét, a szándékát, hogy jobb belátásra térítsen, de ezúttal nem tudom olyan simulékonyan beadni a derekamat, lévén, túl sok az ellentmondás a jelent körülményben, ami okkal nem hagy nyugodni. - És örömömben ne verdessem a seggem a földhöz, most, hogy vénségére meghülyült? –kérdezek vissza felszaladó szemöldökkel, végül fújva egyet, tanácstalanul simítom arcomra tenyeremet, alaposan dörzsölve át azt. – Egész életemben alkalmazkodtam a hóbortjaihoz, tovább már nem fűlik rá a fogam. Nem hagyom figyelmen kívül, amit kérsz, de ne legyél szükségtelenül túl pozitív, jó? Ne add neki az összes bizalmadat, mert hajlamos visszaélni vele –mondom ezt a lehető legnagyobb tapasztalattal, ami képes kiszólni belőlem. Apa mindig is hajlamos volt arra, hogy kijátssza a nyerő kártyáit. Mégis mi végről tudott volna felépíteni egy ekkora, nemzetközi birodalmat? Hogy máshogy tehetett volna szert akkora vagyonra, amivel a világ milliárdosainak élmezőnyébe küzdte magát? A mai napig nem tudom, hogy hogy kellene viszonyulnom a rám váró pénzösszeghez, aminek meglehetősen kis százalékát fogja csak látni a nővérem, hogyha az élet erre az útra terel minket… Na mintha az a „kis százalék” nem takarna akkora összeget, amivel egy átlag család évtizedekre tudná finanszírozni a megélhetését. Jelenleg is pironkodásra ad okot az a mennyiség, amiben dúskálok, de apám jólétének számai bizony nem csak duplázzák azt, amin jelenleg mi élünk, holott az ég adta egy világon semmiben nem kell nélkülözni, sőt!... De minden, apámat illető kérdés másodlagossá válik, mikor a hátam mögött hagyhatom a nyomasztó személyét, és újból azt ölelhetem magamhoz, akinek a ránk váró feladatokon kívül amúgy is szántam a mai napomat. Hosszú és fárasztó időszakon vagyunk túl, ami több megpróbáltatást tűzött elénk, mint arra számítottunk volna, de bízom abban, hogy most, hogy átléptük ezeket az akadályokat, már minden egyszerűbb lesz, és fordíthatunk több időt egymásra, ezzel egyidejűleg kevesebbet az elszaporodott teendőkre. - Nem is tudom… -enyhén húzva el a számat sandítok le rá. – Egyelőre még arra várok, hogy valaki felrázzon ebből a szürreális álomból –fülem tövéig húzva a vállamat adom egyezményes jelét a tanácstalanságomnak. Valahol azt érzem, hogy túlontúl belelovalja magát a valótlan szituációba… talán kicsit naivan bízik abban, hogy a menthetetlen ember is képes a változásra, hogyha rátalál a megfelelő személy, aki elkezdi lefejteni róla a valós személyiségét rejtő külső rétegeket. A tapasztalataim az öreget illetően mégse erre engednek következtetni… rég beszéltem már vele, ez is igaz, de az efféle változások nem mennek csettintésre. Márpedig utolsó alkalommal őrjöngött. Nem is kicsit… - Hát Drágám, nekem fogalmam sincs… Bizonyára csak az érzi a különbséget, aki nem lapátol bele egy kiló cukrot. Van az a mennyiség, ami után már annyit mondasz, hogy „van egy kis kávé a cukromban”… -tudja, hogy piszkosul édesen iszom a kávét, megspékelve még azt a módomban álló, és az adott pillanatban érzett ízlésemnek megfeleltethető sziruppal. Hogy az ízesítés és a cukor mögött dollármilliókat, vagy alig egy penny-t érő kávé van, az már mondhatni teljesen mindegy, amíg betölti az évszázadok folyamán ráaggatott szerepkörét. Természetesen mindazt a placebóval érve el, mert én már egyre jobban kételkedem abban, hogy valóban hivatott-e az ember éberségét szolgálni, vagy csak a közhiedelem tartja így. - És úgy gondolod, hogy előzetes ismeret nélkül tisztán át tudsz majd látni a szitán? –érdeklődöm meg nem is annyira burkoltan fejezve ki a kétségeimet a szándékait illetően. Azt soha nem tagadtam, hogy kifejezetten jó emberismerő, de, hogy van-e olyan ember széles e világon, aki az én apámat meg tudja érteni… - Mire gondoltál amúgy?... Már vacsora ügyben. Ha nem egy kiadós steakre, akkor akár segíthetek is. Apám meglehetősen finnyás és háklis a kajákra, ne tudd meg, hogy hány szakácsnak intettünk búcsút, mikor még ott laktam… bele se merek gondolni, hogy azóta még mennyit fogyasztott el, csak, mert egy kicsit több fűszer került az életébe annál, mint amihez szokva van –mondhatni más nem cserél olyan gyakorisággal alsóneműt, mint amilyen rendszerességgel ő kiszórta az alkalmazottjait. Soha nem kötődött senkihez, számára mindenki csak egy volt a sok közül, értéktelen kis porszem, aki ha megakasztotta a gépezetet, úgy repült a rezidenciáról, hogy a lába nem érte a földet. Az egyetlen személy, aki viszonylag sokáig bírta nálunk az a házvezető volt, aki közel egy évtizedig állt apám szolgálatában. Őt úgy gondolom, kifejezetten kedvelte. - Na mi az, aggódsz a szépségemért? –pimasz kis mosollyal nézek rá, mielőtt folytatnám. – De különben is, mi ez az öregedés mániátok, hm?! Te beszélsz itt a ráncokról, Tae Oh az utóbbi időben ráállt a tatázásra… -hitetlenül csóválva a fejemet fejezem ki nemtetszésemet, bár végül utat engedek a kikívánkozó mosolynak. - Nem tudom. Meddig maradjunk? Ha tényleg szeretnél aludni is, akkor lassan mehetnénk, nem? Még valószínűleg be is kell vásárolni a vacsorához valókat. Bár amíg pihensz azt meg tudom oldani én is –beszélem meg annál is inkább magammal, mint vele, rögvest azután, hogy viszonoztam a számra nyomott puszit. A lemondó sóhaj hangjának tulajdonosát először, ugyan hibásan, de szemmagasságban keresem, így meglehetősen nagyot kell döntenem a nyakamon, hogy farkasszemet nézhessek a feddő szempárral. - Fúj… -közli első gondolatát meglehetősen epésen, halálos komolysággal ráncolva a homlokát. A határozottság végett még össze is fonja a mellkasa előtt a kezeit. – Azt mondtátok, hogy játszunk… most mégse játszik velem senki! –tárja szét a karját ingerülten, amolyan „mi van itt?!” számonkéréssel szedve le rólunk még a keresztvizet is. Alsó ajkamba harapva kívánom visszatartani a helyzet komikumát illető röhögést, így fordulva Yvie felé, jelezvén, hogy mentsen ki minket a vörös kisördög dühe alól.
Aggasztani tagadhatatlanul aggaszt az, ami Dae Won és az apja között zajlik noha meglehet, ilyen formán semmi közöm a dologhoz. Megváltoztatni se akarom a véleményét, hiszen bár tisztában vagyok azzal, hogy nem egyszerű a kettejük élete – külön-külön sem, nem, hogy együtt – de ettől függetlenül próbálom rávezetni arra, hogy talán az ő maga hozzáállásán is érdemes kicsit változtatni annak érdekében, hogy könnyebben, gördülékenyebben menjenek a dolgok. Ne meghazudtolja magát, viszont nagy segítség lehet önmagában az is, ha stratégiát vált és elkezd az apja kedvére játszani. Ezzel is ő fog nyerni mert mire az apja elhiszi, hogy Dae Won is hajlandó hozzá igazodni és netán megint előtörne belőle az agresszív akarnok, ezt ő ellene tudja fordítani. Jóég?! Mióta vagyok ilyen alattomos cselszövő? Hát nem a békét és a szeretetet, a jóllétet hirdetem? Mi van itt? Valljuk be nem vagyok egy rosszmájú valaki, de bennem is megbújik a kisördög és nagyon is tisztában vagyok azzal, hogy miként kell játszani az emberekkel ahhoz, hogy tökéletesen belém fektessék minden bizalmukat, amivel csak és kizárólag a magam malmára hajtom a vizet. Most őszintén! Nem vettem volna észre, hogy az ujjaim köré csavartam az öreget? És azt mondom erre, hogy nem volt szándékos? Nagy hazugság lenne. - És mit szeretnél helyette? Egy másik, sokkal jobb értelemben vett szürreális álmot, vagy magát a valóságot? – tudakolom meg-megrebegtetve hosszú szempilláimat, s bár Dae Wont nézem, ő rá koncentrálok igazán, mégse hagyom figyelmem kívül a vörös kis manót ki fel-le mászkál a nem olyan régen összeeszkábált udvari játékokon. Azt hiszem, hogy ez egy amolyan anyai ösztön lehet, ami minden nőbe bele van kódolva. Abba is, aki még életében nem nevelt gyereket. - Persze… aztán majd foghatjuk a fejünket mikor az orvos kihirdeti, hogy tönkrement a májad a túlzott cukorbeviteltől, vagy mi több, komoly gondok adódnak a cukor háztartásod terén… na meg amúgy is, tönkremegy az ember foga is tőle… júúj…. nem beszélve a fenékre növesztett kis hurkákról. És ha megereszkedik? Hogy fog kinézni rajta ez a szexi naci, hmm? – simítom a tenyeremet az imént említett féltekére, pimaszkodva csípve bele az amúgy kifogástalan állapotú, kőkemény húsába. Alapjában véve nincs nekem bajom azzal, hogy ennyire édesszájú, főleg nem azóta, hogy a fehér cukrot, fehér lisztet és egyéb valóban ártalmas dolgot lecseréltem az étrendjében. És nem, nem megváltoztatni akarom az életvitelét és az étkezési szokásait, egyszerűen kihozni belőle a maximumot. Miért egyen fehér lisztből készült kenyeret, süteményt, mikor egy teljes kiőrlésű vagy éppen zabliszt tele van olyan fontos rostokkal és vitaminokkal, amit kivonnak az előbbiből? Lehet, hogy többet fizettünk érte és valamivel többet hagyok ott a pékségben is, de ha már eszik, akkor jót egyen. Ha pedig jót eszik és van lehetőség rá, az legyen egészségesebb. Talán van amire fanyalog de látni fogja, hogy a változásnak pozitív hatásai lesznek. Már csak egy kérdésem van. Mi lesz velem az elkövetkezendő kilenc hónapban, mikor minden vackot össze fogok enni?! Vajon lehet ennek ellenkezőjére tudatosan készülni? - Nem-nem. De a drága apukád jelen esetben a tenyeremből evett… és engem nem fog tudni úgy befolyásolni, ahogy a többi és megannyi nyomorult üzletembert vagy szerencsétlen ügyfelet. Higgy nekem – természetesen nem vagyok mindenben száz százalékig biztos még, de egyelőre ha nem is akkora céget, mint amilyen az övék, de én is vezetek egyet, ahol szükség szerint játszom ki a rendelkezésemre álló lapokat. Arról már nem is beszélve, hogy nő létén betudom vetni a bájaimat még akkor is, ha egy hetven és a halál között cammogó, tradíciók megszállottja, maradi koreai öregemberről is van szó. És ehhez még butuska nőcskének se kell lennem. - Az apád azt fogja enni, amit leteszek elé – jelentem ki ijesztő határozottsággal, már-már vérben forgó szemekkel, katonásan – eddig egy ember se mondta azt egy főztömre se, hogy alkalmatlan arra, hogy megegyék. Másrészt! – mutatom fel az ujjamat közvetlenül az arca előtt – látni fogja, hogy nem olyan házba érkezik, ahol körbedongnak minket a mit tudom én, hogy hány Michelin csillaggal teleszórt sztárséfek. Sajnálom, de van, amin néha nem árt spórolni… ha kell jó tanácsként még el is hintem, hogy amennyiben jót akar enni anélkül, hogy busás összeget kellene fizetnie érte, akkor várom szeretettel az otthonunkban. Még a nagyikám mondta annó, hogy nincs jobb szakács és dolgos, szorgalmas, szeretettel teli háziasszonynál… én pedig azt hiszem teli vagyok szeretettel – bújok oda hozzá, derekánál kulcsolva össze az ujjaimat – jóég… mikor hirdettem magam ki háziasszonynak? Elrontottál – mert eljön a pont mikor már nem a cipők, a vadonatúj kabátok és táskák érdeklik a nőt, hanem az, hogy boldoggá tegye A pasit. - Azt azért megsúghatnád útravalónak, hogy mi a kedvence apukádnak – cincogom hitemet veszítve a korábbi magabiztosságban. Alapjában véve nem vagyok ügyetlen, a steakeket, húsokat irigylésre méltóan ízesítem és sütöm. Pont, ahogy a süteményeket. Egy-két dologgal állok hadilábon, többek között a tradicionális koreai ételekkel. De ezt a hiányosságomat majd Dae Won segít rendbe tenni. - Mhmmm – húzódok el fülig érő, mégis szemérmes mosollyal – mindennek oka van… Tata – kíméletlenül szúrok oda én is, pont ahogy azt az unokaöccse is tenni szokta. - Tudnék aludni ez tény, de akkor nem készül el se a kaja se semmi. Meg nem árt egy kis rendet tenni. Hozhatnál jó sok csokoládét, málnát – váltok témát egy jókora huszárvágással - csinálhatnék szuflét vagy egy jó kis mousset. De étcsoki legyen legalább a fele, az úgy lesz tökéletes. Aztán csak megbolondítom egy kis tejcsokival – mutogatom ellőtte azt a bizonyos „kis” mennyiséget hüvelykujjtól mutatóujjig. Az meg, hogy mennyire lesz kevés ez a mennyiség? Hangulatomtól függ. - Málnával egészen isteni! Apukád megnyalja utána mind a tíz ujját. Ha pedig nem jön, több marad neked. Mit szólsz? Úúú de a vaníliafagyit se felejtsd el, azt hiszem már csak pár kanálka van otthon. Upsz, azt hiszem tegnap megettem – mert ki, ha én nem? Ja! Tae Oh a másik aljas, vaníliafagylalt zabáló kis fattyú. De legalább valaki megérti a mániámat ezen édességet illetően, és van akivel együtt tudjuk kanalazni hajnali két órakor. Alvás helyett, természetesen. Egy aprócska puszit még van merszem lopni Dae Wontól, de már hallom a mellőlünk érkező fújtatást, kinek tulajdonosa egészen felfuvalkodott kis pulykaként pöffeszkedik mellettünk, ellenezve minden tettünket. - Jól van, persze, ne haragudj angyalom – ujjaim még egy ideig kapaszkodnak Dae Won nadrágövébe ahogy elhúzódok tőle – menj, szedd össze amire szükség van otthonra, beszéld meg amit még kell, addig elszórakoztatom itt egy kicsit – bocsánatkérő tekintettel biccentek a mászóka felé – egy tíz perc és megyek én is, jó?
today's little moments become tomorrow's precious memories
- Hm… -enyhén csücsörítve, amolyan távolba révedős, echte gondolkodós tekintettel pillantok el mellette, tenyeremmel folyamatosan, ám enyhén dörzsölve a felkarját és lapockáját az egyre inkább felerősödni tetsző, igencsak csípős szél okán. - Ami azt illeti, ennél elégedettebb nem is lehetnék a valósággal, úgyhogy egyezzünk ki abban –sokat sejtető kis mosoly bujkál a szám szélén, mikor lesandítok rá. Meglehet, hogy annak idején alkalmasint elgondolkoztam a „mi lett volna, ha…” kezdetű kérdésen, feleslegesnek tűnő lázálmokban ringatva magamat. Mostanra azonban úgy néz ki, hogy összeállnak a széthullott kirakós darabkái. Évek kellettek ugyan hozzá, de régóta most először érzem azt, hogy révbe értem, hogy jó helyen vagyok térben, időben… és nem mellesleg mindezek közepette a tökéletes személyek vesznek körbe. Nincsen panaszom, nincsen bennem bosszúság… persze vannak kihívások, de csak hinni és remélni kell, hogy azokkal is sikerrel fogunk megküzdeni. Sűrű, meglepett pislogásaim közepette iramodik a hajam irányába a szemöldököm, mikor az amúgy is elég kifejező szavait tettlegességgel is alátámasztja, egyértelművé téve az amúgy kifejezetten jó véleményét az említett testrészemet illetően. - De kérlek, hát kiskorúak is vannak itt! –leplezhetetlen vigyorral sziszegem a fogam között sűrű biccentgetésekkel utalva a mászókán felajzott pókként manőverező lánykára. Na mintha amúgy velünk, nem a faszerkezet bizonyos fokainak meghódításával lenne elfoglalva. – Hát ez a szexi naci sehogy, legfeljebb egy nagy repedéssel a varrás mentén, de majd a szexi macinaci fog rajta meglehetősen előnyösen mutatni. És te még úgy is szeretni fogsz, ha legalább százhúsz kiló leszek, és törökülésben levágom magam a hűtő elé, hogy egy ültő helyemben kiegyem az egész tartalmát –természetesen erre a végkimenetelre nem esküszöm fel, nem azon fogom törni magam, hogy efelé tendáljak, de mégis, serény bólogatások közepette próbálom még őt is meggyőzni, hogy biz’ isten ez így lesz. Holott ő az, aki legkitartóbb élharcosa annak, hogy mindez elkerülhetővé váljon, hiszen ahogy betoppant az életembe, majd később felmérte a konyhai viszonylatokat, úgy magával rántotta a minden ízében egészséges alapanyagait. Nem mondom, hogy minden esetben támogatom a döntéseit és az egészség élharcosaként vívott csatáját… sőt, rendre fel is hívom rá a figyelmét, hogy mennyivel jobb és finomabb is az a fehér kenyér, mint az az újsütetű, magvas barna akármicsoda, amit ő a kenyérfajták családjába rangsorol –jogtalanul, teszem hozzá-, de nem viszem értelmetlen háborúba a seregeimet. Valószínűleg az általam kikezdhetetlennek ítélt érveim kiegyenlítetlen vereséget szenvednének… - Valahol logikus, hisz végtére is egy tőről fakadunk. Ha engem az ujjaid köré tudtál csavarni nem volt kétség, hogy előbb-utóbb az ő esetében is meg fog történni –már ha eltekintünk azoktól az előzetes véleményektől, amiket annak idején táplált Yvonne irányába. Ezek után csak arra volnék kíváncsi, hogy miféle felismerést látnék átfutni az arcán, mikor felvilágosítanám annak kapcsán, hogy bizony, Yvie az, aki akkoriban nem egészen olyan pozitív értelemben lopta be magát a szívébe, mint jelen esetben. A hirtelen hangsúly és hangszínváltáson megütközve, elkerekített szemekkel pislogok le rá, legalább olyan megilletődöttséggel, mintha egy szellem sétált volna át kettőnk között. - Értettem!... csak a spórolás szót ne használd előtte, mert félő, hogy ott helyben elviszi egy szívroham… -mióta olyan nagylábon él, mint mostanában, de már onnantól kezdve is, hogy ugrásszerű növekedést mutatott a vagyona, a spórolást, mint olyant nem csak az életstílusából, de kollektíve a szókincséből is száműzte. Némileg megilletődve ugyan, de nem különösebben tulajdonítva jelentőséget a hirtelen támadt jókedvének fonom köré karjaimat, amint megérzem az övét a derekam körül. - Úgy néz ki, hogy pontosan most. De valahol imádom, hogy ezt mondtad –ismerem be egy fültől fülig érő vigyorral, arcára simítva a tenyeremet először csak, hogy kihessegessem belőle a szélfútta tincseket, majd, lévén nem vagyok jó az önmérséklésben, egy csókot is eltulajdonítok tőle. - A kedvence kérlek szépen a koreai barbeque hanwoo marhából, salátába göngyölve, rizzsel és sok kimchivel, de nem kevésbé szereti a bulgogit és a samgyeopsal-t –mondtam már, hogy az apám végletekig kitart a nemzetünk értékeinél?... – De szereti az angus húst is, valahol a rare és a medium között sütve. Nem teljesen medium rare, inkább a medium felé tendál –oszlatom el a mindennemű kételyeket annak kapcsán, hogy az elkövetkezendő hosszú órákat abba kéne ölnünk, hogy kiforgassuk New Yorkot a sarkaiból, és megtaláljuk a tökéletes koreai élelmiszerboltot, ahol mindegyikhez megtaláljuk a megfelelő alapanyagokat. Persze, szó fogja érni a ház elejét, hogy „megtagadom a hazám étkeit”… legalábbis általános esetben így lenne. Hogy most mit várhatok el tőle… - Komolyan? Ilyet játszunk? –húzom némileg hátra a fejemet, hogy tökéletes rálátást nyerjek az arcára. – Hát szép, mondhatom… -pöffeszkedek elégedetlen fintorral, legalább olyan hihetően, mintha valóban beletipornának ezzel a kijelentéssel a lelkivilágomba. - Időnk van bőven, és különben se kell mindent egyedül csinálnod –bár ha a tökéletességre törekszik, és nem veszi jó néven, ha belekontárkodok az ő munkájába, minden bizonnyal meghúzza majd azt a határt a nappali és a konyha között, amit csakis abban az esetben léphetek át, ha a minőségellenőr szerepét kell magamra öltenem. – Majd írjuk fel, jó? A tata agyam ennyi információt már nem képes befogadni –utalok vissza az imént pedzegetett témára. - Vaníliafagyit? Megint?! Ne őrjíts, hát most hoztam! –hüledezek töretlenül várva a választ az el nem mondott, ám a szememből erősen sugárzó „hova lett az?” kérdésre. Nincs az a családi kiszerelés, az a vödör fagyi, ami egy hétnél tovább húzná a mi fagyasztónkban… Idült, szórakozott vigyorral figyelem a mufurc lánykát, akit a legnagyobb erőbefektetéssel se vagyok képes komolyan venni, tekintettel a töretlenül ráncolt homlokára és a rosszallón csücsörítő kis szájára. - Jól van –bólintok kezemmel végigsimítva Yvie karján, ahogy teszek egy közeledő lépést az ajtó irányába. Végül csak ráfogok az ujjaira, hogy visszafordulva felé ösztökéljem őt is arra, hogy hasonlóan tegyen, ez esetben pedig „búcsúpuszi” jelleggel nyomok ajkaira egy óvatos csókot. – Tíz perc. A kocsinál várlak –ezzel el is eresztem a kezét, noha hagyok még pár másodpercet arra, hogy kémleljem nem csak őt, de összességében a párosukat. - Szia Tökmag! –integetek széles vigyorral a kislánynak, ki szakít időt arra, hogy viszonozza ezt a gesztust, míg meglehetősen nagy elánnal vontatja Yvie-t a mászóka irányába. Nem különösebben teketóriázok, amint belépek a házba. Célorientáltan kutatom fel a nevelők zömét, hogy biztosítsam őket afelől, hogy a mai napra végeztünk, de ha bármi problémájuk akadna, bármelyikünk számán el tudnak érni minket. Tekintve, hogy még mindig nem teljes létszámú a munkaerő, megeshetnek kisebb-nagyobb malőrök mely esetben nem vagyunk restek személyesen intézkedni. Csak ezt követően nyalábolom fel nem csak az általam, de Yvie által is hátrahagyott tárgyakat, értékeket és csörtetek ki a Rolls Royce-hoz, hogy elsőként a hátsó ülésre vágjam a cuccokat, végezetül pedig lábamat keresztezve dőljek neki az oldalának, mint minden átlag ember, a telefonomat nyomkodva. A virtuális világból csak akkor pillantok fel, mikor a magassarkú kopogása megüti a fülemet, és rögtön a tulaja után kutatok egy apró mosoly kíséretében.
Kíváncsi tekintettel, alsó ajkamat első fogaim közé csípve pislogok fel rá, hogy aztán szavai nyomán jóleső, kellemes melegség árasszon el, amihez természetesen hozzásegít az is, hogy folyamatosan dörzsölgeti a karjaimat, lapockáimat. - Azért valljuk be, csodás kis valóságot teremtettünk magunknak – nincs szükségünk semmiféle alternatív világra vagy éppen álomra ahhoz, hogy boldogak és elégedettek legyünk azzal, amit összeraktunk magunknak élet címszó alatt. Nem akarjuk más életét élni, nem várunk semmi olyanra, ami alapjáraton nincs meg az életünkben. Ha mégis lenne ilyen, azt ezek után bárhol, bármikor képesek lennénk a magunkévá tenni. Soha nem éreztem magam mélabús, életunt embernek. Mindig képes voltam megtalálni azt a szórakozást, azt az elfoglaltságot vagy éppen társaságot, ahol önmagam lehettem boldogan és jókedvűen. Viszont nem tudom tagadni, hogy Dae Wonra volt szükségem ahhoz, hogy végre kijelentsem, ténylegesen azt az életet élem, amire vágytam és amiért annyit kínlódtam. Amit talán megérdemlek. - Az a kiskorú még csak véletlenül se azzal van elfoglalva, hogy mit csinálunk itt – duruzsolom a nyakába temetve arcomat. Mit érdekelné őt az, hogy két felnőtt éli a boldog, társas életét egymás ölelésében, miközben ott van neki az egész udvar és annak összes játéka? Mászóka, csúszda, hinta és még sorolhatnám napestig. Amúgy is egy ijesztően önálló, kicsit talán magányos kislányról van szó, aki arra se veszi a fáradtságot, hogy figyelemre méltasson másokat abban az esetben, ha vidáman elszórakoztatja magát. Most pedig övé lehet az egész udvar. - Mhmm – vigyorgó dünnyögéssel csúsztatom be a tenyeremet zakója és a fehér garbó közé, így győződve meg arról a bizonyos, előre felvázolt jövőkép tökéletes idegenéről – azt hiszem te is az a fajta valaki vagy, aki fizikailag képtelen arra, hogy apu hasat és plöttyös feneket növesszen. És tagadhatatlanul oda lennék érted akkor is, deee… azt hiszem, ettől a végkifejlettől nem kell tartanunk. Már ha csak azt vesszük, hogy milyen hiú is vagy a külsődre, Mr. Choi – paskolom meg a mellkasát, arcomra széles, vidám vigyort költöztetve. És akkor még nem beszéltünk ama egészséges étrendről, amit nem csak saját magam miatt vezettem be az ő életébe is, de Theora is oda kell figyelni, ha étkezésről van szó. Márpedig ha két ember esetében szükséges odafigyelni ezekre az „apróságokra”, akkor a maradék kettő miért élvezhetne kivételt? Főleg ha az ő előnyükre válik a dolog? - Hmm… ami azt illeti, nem emlékszek rá, hogy fokozott erőbedobásra volt szükségem, hogy ez így alakuljon. Egészen különös vonzerőm lehet, ha egy magatok félét megtudtam hódítani – mondom ezt minden önteltség vagy nagyképűség nélkül, hangomba költöző jókedvvel. Mind erről a csillogó tekintetem is árulkodhat. Összességében soha nem beszéltünk arról, hogy mit szeretünk a másikban. Azt hiszem ez olyan valami, amit felesleges firtatni ha már ennyire jól működünk együtt. Épp ezért fogalmazhatunk úgy, hogy mi egymásnak lettünk teremtve, hibáival imádjuk a másikat. Nincs mit ragozni ezen. - Azt hiszem mellettem egy nap alatt hatszor hordana ki lábon egy-egy szívrohamot – mert akárhányszor lefuttatok egy telefonbeszélgetést többek között a varrodában ücsörgőkkel, annyiszor mondom ki azt a bizonyos „spórolás” szót. De mi mind spórolhatunk? Többek között az anyagon, ami csak előnyünkre válhat, mert esetlegesen amit nem teszünk bele a ruhába, az megjelenhet a cipőn vagy teszem azt, a táskán. Ezzel pedig sokkal elegánsabb, kerekebb és stílusosabb kollekciót tudunk készíteni anélkül, hogy hagynánk kárba veszni a felesleges darabokat. Nem fogok két ív selymet venni még pluszban egy cipőhöz, ha azt a két kis darabkát ami a ruhából maradt, másképpen fel tudom használni. Lehet nem lesz bevonva vele az egész cipő, de meg fog jelenni rajta. Csókját viszonozva simulok hozzá. - Kíváncsi vagyok, hogy húsz év múlva is ezt fogod mondani, vagy addigra az őrületbe foglak kergetni? – én azért bízok benne, hogy nem csak húsz, de még ötven év múlva is azt fogom hallani, amit az imént mondott. A korábbi percekben magamra öltött és igencsak szorgalmasan hordott mosolyom abban a pillanatban lohad le az arcomról, mikor elkezdi sorolni a kedves papa kedvenceit. Sűrű pislogással, megütközve figyelem őt tovább, hogy aztán megremegő szájszéllel, zavart nevetgéléssel nyekkenjek egyet. - Hát… azt hiszem, hogy… kell vennem néhány koreai főző leckét. És szakácskönyvet. Bulg…go… mi?! Sok ember rávágná, hogy ez neki kínai… most mondjam én is, hogy ez nekem koreai? Maradjunk a marhánál, számomra is értelmezhető elkészítési módon. Olyan friss és szép húst szerzek neki, hogy épp, hogy nem fog bégetni a tányérján. Vagy mit tudom én, hogy mit csinál egy ilyen állat… - rázom meg ugyan abban a korábbi zavartságban a fejem, amit azóta se tudok letörölni az arcomról, hogy elkezdte felsorolni az előbbi ételeket. Van amiről nyomokban van fogalmam, mert hát volt szerencsém olvasni róla. De ezen kívül minden gondolatom végén a tökéletes sötétség van csupán. Tészta? Hús? Zöldség??? Alga??? Tudja a bánat, hogy mik ezek. Egy valamiben vagyok biztos… erőteljes ízűek, mert ha valakik, hát a koreaiak tudnak fűszerezni. Nem sajnálják az ízeket egy-egy fogásukból. - Ilyet. Elképzelni se tudod milyen jó kis szövetséget kötöttünk az unokaöcséddel – nevetgélek elnézve a sértett arckifejezését – és hát igen… amilyen erős ez a szövetség, olyan nagymértékben is vagyunk képesek elpusztítani a vaníliafagyit. Még nem tűnt fel, hogy gyakorlatilag bármilyen mennyiségben képes enni belőle? Épp, hogy nem vívunk kanálharcot az ürülő doboz maradék tartalmáért. Talán még nálam is jobban rá van cuppanva, ami már egészen hihetetlen. Szóval nem én vagyok az egyedüli báááár tagadhatatlan, hogy az utóbbi adagot én pusztítottam el. Mindegy is, venni kell, nincs mese! – jelentem ki hosszas elmélkedést követően a lényeget, amit követően még egy puszit adunk a másiknak arra a kőkemény tíz percre útravalóként, amit külön kell töltenünk. Nagy nehézségek árán ugyan, de sikerül meggyőznöm a kislányt azt illetően, hogy a jelenleg magamon viselt cipő nem alkalmas arra, hogy én is csatlakozzak a mászókázáshoz, az a lehetőség pedig ugyan csak nem játszik, hogy megszabadulok tőle, mondván úgy könnyebb. Elmés gyerek, mondhatom. Ugyan nem mérem stopperrel az időt, de még pont belefér a megbeszélt tíz percbe, míg meggyőzöm őt arról, hogy ha bemegyünk az egyre kellemetlenebbül csípő hideg szélből, kapni fog az egyik nevelőtől egy bögre meleg kakaót. Többre nem is volt szükségem ahhoz, hogy farok felvágva távozzon a játéktól, nekem pedig lehetőséget adva arra, hogy elköszönjek mindenkitől. Nem húzom sokáig az időt, elvégre máshol van per pillanat a helyem… annál is inkább más mellett. - Fiatal koromban nem várt ilyen macsó legény a fémparipájával… azt hiszem jól beletettem a fenekem a jóba – lépek oda hozzá, fázósan húzva össze magamon a kabátomat. Manapság nem vagyok kibékülve se a széllel, se a nedvesebb levegővel, pedig de imádom az őszt! - Gondolkodtam. Kell vennünk új étkészletet is, úgy rémlik, hogy az a szép gránit étkészletem már hiányos… nem várhatjuk apukádat holmi szedett-vedett cuccal – ha így haladunk, nem csak ő de én is kifogok készülni a hangulatingadozásaimtól és a semmiből jövő ötleteimtől. - Mehetünk?
today's little moments become tomorrow's precious memories
- Az már biztos –több hónapja már, hogy, még ha nem is mondtuk ki, de összeköltöztünk. Nem volt az új erőre kapott kapcsolatunkban fokozatosság, sokkal inkább mondható folytatásának ez az évekkel ezelőtt közösen leélt időszakunknak. Nem volt igényünk, hogy újból bejárjuk a szamárlétrát- onnantól kezdve, hogy mindketten tökéletesen tudjuk, mit akarunk, magától értetődő volt, hogy miként vágunk bele a közös életünkbe. Azt viszont soha nem kérdeztem még meg tőle, hogy neki valóban megfelel-e az, hogy ahelyett, hogy ketten bitoroljuk a két lakást, az időnk nagy részét négyecskén éljük a két kölyökkel. Bízom abban, hogy ő valóban kedveli, meg merem kockáztatni, hogy szereti a srácokat, nem pedig, mint kellemetlen koloncokat tartja számon őket… nem mutatja jelét ugyan annak, hogy ilyen gondolatai lennének az unokaöcséimet illetetően, elvégre Theo-val különösen egymásra hangolódtak, de előzetes rossz tapasztalatok mutatják azt, hogy nem feltétlen magától értetődő az, hogy az egy fedél alá kényszerültek tökéletesen kijönnek egymással. Hiszen Tae Oh és Julie kapcsolatánál csak Yoon és Julie parázsvitái voltak viharosabbak… - Nos… ez esetben… -kabátja alá bújtatva karjaimat először csak a dereka körül fonom össze azokat, hogy pillanatokkal később legalább olyan szenvtelenül kalandozzanak el a kezeim, mint imént az övéi is tették. Meglehetősen pimasz vigyorral sandítok rá szórakozottan ugráltatott szemöldökeim alól, míg farzsebében süllyesztem el tenyereimet. - Ez legyen a legnagyobb vétkem az életben –közlöm széles mosollyal reagálva a már-már szemrehányásként felhozott tényre. – De ha gondolod, még lehet ebből a pillanatból olyan végkifejletet kanyarítani, amikor is közlöm, hogy „elfogadom a kíhívást!”, és beköltözök a pékségbe, hogy minél nagyobb elánnal tudjam növeszteni az apu hasat és plöttyös feneket, hogy azzal is rácáfoljak a hiúságomra –bár szó se róla, be kell ismernem, hogy neki van igaza. A jó kiállás, a megfelelő, elegáns, de minimum alkalomhoz illő ruházat, a rendezetten vágott frizura mind olyan létszükséglet, amire kifejezetten hamar igényem nyílt. Annak hiányát csak kifejezetten indokolt esetekben engedem meg, így például, mikor feltett szándékom elhalálozni egy-egy bezsákmányolt nátha alkalmával, és mit se számít, hogy a pap, akiért órákon át rimánkodok, milyen öltözetben lát majd viszont. - Már mit értesz azalatt, hogy magunk félét? –hátrahúzva a fejemet pillantok le rá, rosszallón összevont szemöldökeim árnyékában. – Hát mintha legalábbis ufókról értekeznél –na persze nem tartom lehetetlennek azt, hogy a jelen körülményekre való tekintettel az apámat elrabolták a földönkívüliek, és ebben a formájában dobták vissza közénk. Azt hiszem ennél logikusabb magyarázattal nem tudok szolgálni a különös viselkedésére való tekintettel. - Hm… -kérdését követően szórakozottan somolyogással emelem arcához a kezemet, hogy óvatosan igazgassam ki arcából, rendre a füle mögé tűrve a szélfútta tincseket. – Erre majd térjünk vissza húsz év múlva, nem akarok előre inni a medve bőrére… -szemtelen vigyorral mondok ellent szavaimnak míg megkísérelek lopni tőle még egy apró puszit. Nem volt zökkenőmentes eljutnunk idáig… éppen ezért tudom, hogy innentől mindketten meg fogunk tenni mindent annak érdekében, hogy a másiknak a lehető legtöbb boldogságot okozzuk. Hogy az együtt töltött éveink örömmel és szeretettel legyenek teljesek, és igen, most már ki merem jelenteni, hogy mellette szeretnék megöregedni… éppen ezért nem csak húsz éves távlatban szeretnék gondolkozni, mint ahogy a szavaival ő azt kifejezte. - Bulgogi –ismétlem meg egy fojtott nevetés kíséretében. – Érdekes, hogy egy ízig-vérig koreaival az oldaladon, aki talán a legnagyobb segítséged lehetne a koreai konyhaművészet elsajátításában te mégis azon vacillálsz, hogy koreai főzőtanfolyamra iratkozz be, vagy a könyvesbolt gasztronómia részlegét túrd fel szakácskönyv reményében… vagy nem hiszed el, hogy nem gyújtanám magunkra a konyhát? –firtatom gyanakvással vonva ráncokat a homlokomra. Nem mondom, annak idején, míg csak kezdő artista voltam a konyha színterén, voltak vitatható cselekedeteim, amit egy nálamnál képzettebb személy, példának okáért ő maga csak fejfogással és sűrű jajgatással jutalmazott. Szerencsémre meglehetősen ugrásszerű volt a főzésben rejlő érzékem, így mára már nem okoz problémát a bonyolultabb ételek megszelídítése sem. Mondjuk, ha rendre kizavar a ház azon részéből akkor egyhamar elfogom veszteni a nagy műgonddal összeverbuvált képességeimet… - Hát valóban nem –rázom meg a fejemet szavai nyomán. – Bár már tartok attól, hogy miféle pletykasarkot, vagy ügyeletes nőegyletet fogtok nyitni a lakásban ahol a beugró alsó hangon egy bödön vaníliafagyi… fejenként, természetesen –pontosítok rögvest, ahogy megfogalmazom a tagsági díj minimumát. És akkor mi jut nekem? A zavart mosoly, amit a kasszásra villantok, mikor kétnaponta felbukkanok a sorok között egy nagy lavór fagyit szorongatva a mellkasom előtt. Már várom a feddő kinyilatkoztatást, mikor felhívja a figyelmemet arra, hogy legyek oly’ kedves és legyek tekintettel a többi vásárlóra, akik elszomorodottan kell, hogy konstatálják a vaníliafagylalt hiányát. Gyorsan egymásba futnak a percek, aminek köszönhetően egyhamar meg is üti a fülemet a jellegzetes cipőkopogás, mely révén már reflexből vonok mosolyt ajkaimra, úgy szegezem tekintetemet Yvie közeledő alakjára. - És, mit mondasz? Megérte ennyit várni erre a kivételes tapasztalatra? –vigyorodok el, mikor elém ér, derekára simítva kezemet húzva őt egészen közel magamhoz. – Tudod, meglehet, hogy néha hallgatnod kéne arra, amit mondok. Nem feltételen hülyeség minden szavam, márpedig igazam volt, hogy legalább egy normális cipőt felvehettél volna… -célzok itt az iménti, didergős testtartására, valamint arra a cipőnek alapvetően nehezen nevezhető lábbelire, amit képes volt a mai nap a lábára aggatni. Persze, nem terveztük, hogy majd hosszas időt fogunk kint dideregni a hátsókertben, ettől függetlenül már nem repkednek a negyven fokok, annál is inkább a maximum tizenötök. - Cicám… -sóhajtok fel a fejemet ingatva. – Nem a királynőt várjuk, de még csak nem is úri méltóságot, aki miatt rögvest lobogós gatyát is kéne ölteni. Hidd el nekem, hogy a gránit étkészletből még bőven össze tudunk szedni három főre való tányért –világosítom fel a saját álláspontomról. Szükségtelenül nagy feneket kerít ennek az egész látogatásnak, ami, maradjunk annyiban, hogy egyelőre veszettül ingatag lábakon áll, mivel az ötven-ötven százaléknál nem vehetjük biztosabbra, hogy megjelenik. - Mehetünk –biccentek, és ha ellép előlem, lehetőséget kerítek arra, hogy ellökve magamat a kocsi oldalától nyissam is neki az anyósülés ajtaját, melyet becsukva már lódulok is a volán mögé, izzítva a motort sorolva be az ebben a napszakban igen szegényes forgalomba.
Kezdőlap
