Problémára hangolt, nem másoktól várja a segítséget és nem menekül a problémahelyzetekből, keresi az ilyesmiket, s kedvét leli abban, hogy megoldja őket. Belátja a hibáit, sokat gondolkozik azon, hogy miképpen találhatja meg a legegyenesebb utat. Nagyon ritkán vállal kockázatot, de ha megteszi, akkor ezer százalékot belead, mert nem szeret veszíteni.
Vannak megszokott és jól bevált szokásai, amelyeket egyszerűen képtelen elhagyni. Reggel az ébredés után, szeret még hosszú perceken keresztül a takaró alatt lustulni, s olvasni. A kávét bögréből, mindig három darab édesítőszerrel, negyedrész tej, háromnegyedrész kávé kombinációban issza. Ha menni készül valahova, előtte jó pár órával neki lát a készülődésnek, mivel míg összeszedi magát, sorozatot néz, körmöt fest, énekelget, táncikál. A ruhát pillanatok alatt kiválasztja, nem az ilyesmire megy el az ideje.
Szeret főzni, bár nem igazán tud, mégis lelkesen ácsorog a konyhában, miközben a laptopról bámulja a receptet, s a segédvideókat, mert meggyőződése, hogy egyszer képes lesz, anélkül is tálalni valami ehetőt, hogy az odaégett volna.
Bár a tánc az élete, a baleset óta, igyekszik kipróbálni magát a lehető legtöbb dologban, hogy találjon magának egy másik alternatívát is. Nem adta még fel a reményt, még mindig jár próbákra, még mindig a tánc az első számú elfoglaltság, amelyben a leginkább kiteljesedik. De tudja jól, hogy ez nem tarthat örökké, s szeretne megállni a lábán, akkor is, mikor ez a végzetes nap bekövetkezik.
Alapvetően kedves, mindenkiben a jót keresi, eléggé nyitott az ismeretlen iránt. Azonban, ha az útjában állsz, ha úgy érzékeli, hogy gátolnád abban, hogy elérje a céljait, akkor előkerül a kegyetlenebbik énje. Mely igazából nem gonosz, csak ő érzi annak magát, mikor szurkálódni és véletlenül lökdösődnie is kell. Nem olyan típus, aki gonoszkodásra teremtetett.
Esténként elalvás előtt, szeret sokat olvasni, van hogy szinte beájul az ágyban, a kanapén, akár még a fotelben is, úgy, hogy a kezében ott az e-book.


Egyetlen egy rossz mozdulat és az egész életed megváltozik.

Vele is pontosan így történt. Óvodás korában véletlenül került be a tánc szakkörre. Énekelni indult, de nem balra, hanem jobbra fordult, így megismerkedhetett Sophie nénivel, aki, mint utólag kiderült, látott a kis totyogós járásában valamit. Pedig akkoriban a twerk még nem volt menő, de biztos már olyan jól rázta, mint mostanában a klipekben szereplő fiúk, lányok. Szó, mi szó, jobban ment, mint az éneklés, így hát a választása a táncra esett. S az évek múlásával ez olyasfajta szerelemmé vált, melyet csak azok érthetnek meg igazán, akiknek a szenvedélyük az életük és munkájuk.
Minden szabadidejét arra áldozta, hogy egyre jobbá váljon. Ennek érdekében nem csak a tánccal, de a futással és a tornázással is foglalkozott, így az állóképessége egyre több terhet kezdett elviselni. A középiskolai évek alatt egyetlen egy cél lebegett a szeme előtt. Olyan egyetemet választani, ahol a tánc lehet a fő szakja, ahonnan kikerülve egy neves tánckarba kerülhet, hogy élete nagy részében azzal foglalkozzon, melyet már az óvodában választott. Barátai voltak, de az igazi balhékból és bulikból igyekezett kimaradni, figyelme a tanulásra és az edzésekre irányult, mindenben, amibe belevágott ő kívánt az első lenni. Ha ez nem sikerült, hát emelt fővel viselte a vereséget, de nem adta fel soha a küzdelmet, újra és újra belevágott a különböző megmérettetésekbe, egészen addig, míg első nem lett.

Az egyetemi felvételi előtt egy hónappal kificamodott a bokája. Egy idióta elhagyta a deszkáját, amit már csak akkor vett észre, amikor az arcával lecsókolta a földet. Élete egyik legcikibb és egyben legszerencsétlenebb lépése volt ez. Nem mondták, hogy fel kell hagynia a tánccal, hiszen ez nem akkora baleset, de a doki azt tanácsolta, hogy jobban jár, ha legalább egy hétig pihen. Hát kitartott.. Úgy körülbelül egy órára.
Amint hazaért, édesanyja a szeme csillanásából tudta, hogy nem fog egy hétig pihenni. Csak annyit mondott, hogy óvatosan, s ha baj van, szóljon. S én így is tett, mikor már nem tudott rálépni, segítséget kért. Anyja ápolóként dolgozott, s a mai napig is ebben a szakmában tevékenykedik. Tudta, hogy az ő kezei között, minden makacssága, s ostobasága ellenére, a lába rendbe fog jönni. Máskor is sikerült már kihúznia a bajból, pedig azok sokkalta nagyobb balesetek voltak. Szedett össze ujj -, kéz és lábtörést is. De ezek a sebek nem tántorították el, csak elhivatottabbá tették. S a sok sírás, több száz órányi szenvedés, megjátszott mosolygás és minden, ami ehhez a szakmához kell, kifizetődött, bejutott az egyik egyetemre, hogy ott neveljenek belőle profit.

A közeg eleinte furcsa volt. Nem szokta meg, hogy a közelében ennyi, hozzá hasonló mentalitású személy legyen. A ritmust nehézkesen vette fel, sosem volt az ármánykodó típus, viszont ide abból kellett bőven. Ha szerettél volna elérni valamit, meg kellett mutatnod a fogad fehérjét, közben pedig mégis jó kislánynak maradni. Ez a kettősség kissé megingatta, volt egy nehezebb időszaka, mikor hagyta volna az egészet a fenébe. Egyik mélypont közepette, mikor a fürdőkádban ücsörgött, ruhástól egy üveg whiskeyvel, még az is eszébe jutott, hogy eret vág.
S akkor csörgött a telefon. Pontosan nem emlékszik mit mondtak, sőt abban sem biztos, hogy tényleg őt keresték, de végül az sült ki a dologból, hogy az egyik színház tánckarának lett a tagja, ha vállalja. S ő vállalta, annak ellenére, hogy tudta jól, csak az ital hatása, hiszen nem akar újabb terhet venni a nyakába, így is eléggé parkettán volt már.
Az egyetem mellett próbákra járni, több táncot is betanulni, közben pedig megtanulni azt, amit elvárnak.. Hát nem volt élete legszebb álma, illetve korszaka, eléggé küzdelmesre sikeredett. S a bemutató előtti napon, legyőzte a fáradtság. Egy rosszul sikerült ugrás, egy figyelmetlen táncpartner, s reccs. A válla már nem is volt a helyén.

S így jött képbe Ő. Aki megváltoztatta és felforgatta az életét.Mivel ezt a sérülést bizony nem lehetett a szeretet erejével helyre hozni, kellett egy szakértő, akinek a kezei között, ha nem is száz százalékosra, de legalább nyolcvanra összekaparja. A doki pedig a maga édesen, kínzó módján megoldotta ezt. Heti szinten "randevúznak". Minden egyes alkalommal makacs kis öszvérként van jelen, ami nem a doki ellen szól, csupán a világ utálatot rajta tölti ki.