C - Céltudatos - Mindig is tudta, hogy mit szeretne. Céltudatosan követte az álmait, nem számított neki, hányan nevetik ki érte.  
A – Akaratos – Avagy makacs. Igen eléggé akaratos egy teremtés, amit akar, azt véghez is viszi.  
R - Ragaszkodó - Könnyen megkedveli az embereket, és kissé ragaszkodó is lesz. Szereti az emberek társaságát, és szereti, ha lesznek közeli biztos barátai.  
I – Irányítás mániás– Szereti, ha ő irányít. Ennyi.  
N - Nagylelkű - Már kislányként elhatározta, hogy segít a családján, hogy jobb életük legyen. Ez sikerült is. Házat vett a családnak, ellátja őket pénzzel, segítséggel bőven. Ez csupán a kezdet volt, azóta számos jótékonysági alapítvány tagja, illetve tulajdonosa. Szeret segíteni másokon.  
A - Alázatos - A hírnév ellenére, sosem feledi honnan jött, megmaradt annak a régi, alázatos, istenfélő Carinának, aki régen volt. (többé kevésbé) Nem gondol túl sokat magáról, holott sok mindent elért.  
T- Tisztességes - Ez fontos alapérték számára. Mindig is igyekezett tisztességesnek megmaradnia, nem számít, miféle akadályt állított elé a sors. A mai világban ez pedig nagyon nehéz feladat.  
H- Hűséges - Egy kapcsolatban számára nem létezik olyan, hogy megcsalná a kedvesét. A hűség nála alapérték. A családja iránti hűsége viszont mindenek felett áll.  
O - Okos - Sokak számára csak egy Hollywood-i színésznő, azonban a felszín alatt, egy igen okos, intelligens nő van. Jaj annak, aki megpróbál túljárni az eszén!
R – Romantikus - Ó reménytelenül romantikus alkat, ami miatt nem egyszer összetört a szíve. Igyekszik racionálisan gondolkodni a férfiak terén, de sokszor nem tudja irányítani, és túl hamar szerelembe esik.  
N- Nyitott – Keresi az újdonságokat az életben, nem hátrál meg, nyitott.  
T- Tréfás - Eléggé szereti megtréfálni a barátait, ártatlan csínyekkel. Igazi játékos alkat, akinek bizony kellemes kikapcsolódás, ha bolondozhat kicsit.  
O – Optimista – Minden fájdalom ellenére, ami érte, mindig is igyekezett pozitívan, optimistán állni az élethez.  
N – Nyugtalan – Van az a típusú ember, aki nem bír a fenekén maradni. Na, ő ilyen, állandóan, jön-megy, pattog, és ha nem tehet valamit, akkor bizony eléggé nyugtalan lesz.    


1996, Január.
Nem sokra emlékszem, még kislány voltam, amikor elveszítettem édesapám. Azt tudom, hogy hideg volt, tél közepe, és váratlanul ért minket. Az édesanyám arcát sosem feledem, ahogyan térdre rogyott, mikor megtudta a hírt. Engem a nagyszüleim azonnal a karjukba vettek, és kivittek a szobából. Azonban így is hallottam édesanyám zokogását. A plüssmacimat néztem az ágyamon ülve, miközben a plüssmacim néztem, és nem tudtam, miért sírt az édesanyám. Fel sem fogtam eleinte. Mondták, hogy az apukám nem tér többé haza, és a mennyországba került. Sírtam, igen, de egy gyermek nehezen fogja fel ezt. Az édesapám hiányát viszont annál inkább megéreztem.  
Hogyan halt meg? Balesete volt. Egy autó elütötte, mikor munkába sietett. A sofőr részeg volt, és felhajtott a járdára. Másik két ember is életét veszítette, de egy túlélte, mert édesapám félrelökte. Megmentette a kisgyerek életét, egy hős volt, ekként halt meg. A hiányát viszont a mai napig érzem, és hiányzik, nagyon.  


1999, Június.  
Három év telt el édesapám halála óta. Azóta édesanyám is felvidult, valamennyire. Nagyon hiányzott neki, és kijelentette, soha többé nem fog senkit úgy szeretni, mint édesapám. Férjhez menni sem akart többé, mégis 1999 júniusában leült velem beszélgetni, hogy megismert valakit, és hozzá akar menni. Luigi Vercotti. Egy olasz üzletember, a Vercotti család feje. Olaszok akárcsak mi édesanyámmal, viszont több a vagyonuk, jóval. Bár ez sem volt nehéz, mert mi igen szerény életet éltünk, főleg apa elvesztése után. Apa amerikai volt, volt egy voltunk is. Ez minket mégsem mentett meg, mert évek óta veszteséges volt. Tehát a nagyszüleimhez költöztünk Queensbe és édesanyám két állásban is dolgozott, hogy legyen elég pénz. Ezért küzdöttem én is, ki akartam törni Queensből, és Manhattanben élni, ellátni a családom mihamarább. Pedig még csak gyerek voltam, mégis elhatároztam ezt. Azonban a Vercotti családdal javult a helyzetünk. Ellenkezhettem volna édesanyám házassága ellen, de minek? Kellett a pénz, ő pedig tényleg boldognak tűnt a férfivel. Azonban hőn szeretett New York-om el kellett hagynom. Fáj a szívem? Természetesen, de tudtam, jobb élet vár ránk. A mostoha apámmal pedig két mostohatestvér is jött. Lett két bátyám, akik idősebbek voltak nálam. Lorenzo nyolc évvel, Matteo, pedig hat. Matteoval, nem volt gond, egész jól kijöttünk, de Lorenzo már más tészta volt. Pedig eleinte nagyon felnéztem rá. Igaz volt köztünk korkülönbség, de én tényleg szinte istenítettem. Mindig a nyomában voltam, és így nyertem el az idegesítő húg szerepét.  
Idővel, ahogyan felnőttem, én pedig egészen másképp gondoltam rá, mint a bátyámra. Tinédzser éveiben bizony sok buja fantáziám tárgya volt Enzo, de lehet ezért hibáztatni? Meglehet, de aki végignéz rajta, megérti. Aztán felvettek a Dél-kaliforniai Egyetemre, Kaliforniába, ő New Yorkban lakott addigra, és én tovább léptem, legalábbis részben. Enzo a buja álmaimat továbbra is kísértette, ez pedig, bárkivel is voltam, nem változott.  


2020, napjainkban, Los Angeles, Hollywood
Nem volt egyszerű utam, amíg elértem a sikereim, és a jól megérdemelt helyem a hírességek között, de sikerült. Ma már Hollywood egyik leghíresebb színésznője voltam. Mindig is erről álmodtam, csak kinevettek, ahogyan a legtöbb álmodozót. Kevesen támogattak, de a családom végig mögöttem állt, és ezért hálás is voltam nekik. Nélkülük nem sikerült volna, az egyszer már biztos. Nagyokat sóhajtozva nézem a naplementét a tenger felett, a Malibui házamból. A ruháim, és a személyes holmiim, az új, New York-i lakásomba viszik, én azonban mégsem oda tartok, hanem Lorenzohoz. Régen nem láttam. Persze előtte meglátogatom édesanyámat és Luigit is Pennsylvaniában, és Matteót is. Lorenzo volt a végállomás. Hiába éltem Los Angelesben, a szívem mindig is New York felé húzott(vagy inkább Lorenzo felé?), szóval mikor a Broadway felkért, hogy szerepeljek az Operaház fantomja c. musicalben, mint Christine, én  azonnal éltem a lehetőséggel. Nem szerettem volna színházban szerepelni sosem, de ezt a lehetőséget nem szalaszthattam el. Másfelől úgy éreztem, el kell hagynom Los Angelest, és szusszanni egyet Hollywood mérgéből. Túl sok minden történt mostanság.  

“Carina Thronton, és Wallace Richfield botrányos szakítása.” szalagcím ott virít minden magazin címlapján. Megrázta, és fel is pezsdítette Hollywoodot, hogy szakítottam a vőlegényemmel. Mindenki őt sajnálta, pedig, ha tudták volna az igazságot... “Carina a szívtörő” “Az aranyifjú darabokban” és még sorolhatnám a címeket, de nem sok kedvem van hozzá. Gondolni sem akarok többé erre, sem Wallace képére, és arra, hogy képes volt megütni. Először elnéztem neki, mert részeg volt, de a második alkalomnál fogtam a dolgaim, és átköltöztem a másik házamba, őt ott hagytam. Előtte pedig hozzá vágtam a gyűrűt, amit tőle kaptam, és még pár váza és dísztárgy is repült. Azóta pedig engem támad a média, nem a nőverő szemétládát. Csak a felszínt látják az emberek, nem azt, amit kéne. Ezen nem is kéne meglepődni, mégis fáj. Próbáltam tisztázni a nevem, és egy interjúban, elmondtam, hogy mégis mire fel a szakítás, de csak még többen támadtak.  
-Indulhatunk Miss. Thornton? - kérdezte a testőröm, Jake. Felé fordultam, majd rámosolyodtam. Irány New York! Ideje magam mögött hagyni a sok fájdalmat.  
-Igen, Jake. - mosolyodtam rá továbbra is, a magazinokat a földre dobtam, majd elindultam mellette kifelé, és búcsút vettem Malibutól, Los Angelestől és Hollywoodtól is. Legalábbis egyelőre, a szívem mélyén azonban élveztem, ez a New York- i út most más lesz, és, hogy talán sosem térek vissza.