Hogy ki vagy te? A lány, aki felhőtlenül tud szórakozni... Rajtam? Akitől folyamatosan ezt hallom: Rinnie oppa, te vagy a legviccesebb fiú a világon! Igen, mert számodra a majd' tíz évvel idősebb bátyád nem egy férfi, hanem egy fiú! Konkrétan teljes mértékben leszarod azt, hogy én már egy komoly szándékokkal élő ember vagyok, konkrétan állandóan incselkedsz velem, nevetsz rajtam, és azt mondod nekem: annyira ridegnek tűnsz... De igazából ez nem ijesztő, hanem nagyon vicces.
Én pedig ezen valamiért folyamatosan csak mosolygok. Magam sem tudom mi az oka a dolognak, de egyszerűen amennyire te képtelen vagy komolyan venni engem, a szavaid legalább annyira nincsenek rám hatással. Hiszen nagyon aranyos vagy. Az én egyetlen kishúgom, akinek akkora szíve van, hogy az egész világ háromszor beleférne, és mindenki szereti... Mert megcsodálod a Napot, amiért süt. Mosolyogva nézed a virágokat, mert színesek és szépek. Képes vagy arannyá varázsolni a sarat, és szebbé tenni az emberek mindennapjait, emellett nagyon okos kislány vagy, és konkrétan a szüleim által egyetlen létrehozott dolog, amit képes vagyok feltétel nélkül, mindennél jobban szeretni. Tudod, arra tettem fel az egész életemet, hogy téged megvédhesselek, és minden körülmények között melletted lehessek. Azt hiszem, hogy ha a kisujjad körmét letörnék is olyna irdatlan düh fogna el, hogy ember legyen a talpán, aki képes lenne megfékezni olyankor. Mert te az én kis hercegnőm vagy, aki miatt talán még ölni is képes lennék, de ezt sosem mutatnám ki nyilvánosan... Mert milyen az már? Fúj.

- Rin, fogd meg szépen a kezét! - hallatszott a parancs, mire én az apró, húsos kis mancsért nyúltam, kis hat éves fejjel. Onnantól kezdve elválaszthatatlan barátok lettünk, bár eléggé savage kapcsolatunk volt. Sokat sírtál miattam, mert túlságosan merev kisfiú voltam ahhoz, hogy a te vidámságoddal tudjak azonosulni... És ez később is kihatott a kapcsolatunkra
- Te utolsó! - kiabáltad nekem 12 évesen, aztán elkezdtél kergetni egy ceruzával - Most kiszúrom a szemedet ezzel, és akkor okoskodj tovább!
Nem, egyáltalán nem vagy agresszív, szimplán csak én hoztam ki belőled minden alkalommal, amiért nehezebben memorizáltad az évszámokat, rosszabb voltál az algebrában, és a verstanulás sem ment egyszerűen. Nem vagy buta... Nem is voltál az, de ettől függetlenül előszeretettel szekáltalak azzal, hogy a tanulás nem ment egyről a kettőre.
- Ha még egyszer azt mondod rám, hogy Sonka, fejjel lefelé fellógatlak a fára, és kiverem belőled a szart is! - nem. Még mindig nem vagy agresszív, csupán találtam egy új dolgot, amivel piszkálhattalak. Egyáltalán nem voltál kövér 16 éves korodban, szimplán csak kerekedni kezdett a csípőd, és egyre nőiesebb, szebb lettél... De hát ilyesmit csak nem mondhattam neked.

Talán az előbbi emlékeink azt mutatják, hogy smirglijellemmel rendelkezel... Pedig egyáltalán nem. Szimplán csak kiállsz magadért mindenkivel szemben, és ez az a tulajdonságod, amit bár sosem mondtam neked, de iszonyatosan tiszteltem benned mindig.
- Szerintem tehetséges vagy. Táncolnod kellene - mondtad nekem anno, mire én csak megrántottam a vállam. Talán sosem mutattam ki igazán, de sokat jelentettek a szavaid és az is, ahogyan szurkolni tudtál nekem egy-egy utcai versenyen, holott határozottan megtiltottam neked, hogy ilyenekre járj, miattam.
- Riley, te okos srác vagy. Bármi lehet belőled - mondtad ezt, miközben a kórházban feküdtem, és a plafont bámulva próbáltam tartani magam, nehogy még jobban összeomoljak a baleset után. Bár Tommy jelenléte is sokat segített nekem, ha te akkor nem lettél volna, minden bizonnyal belehalok a fájdalomba. De neked hála mindig volt elegendő mennyiségű csoki - azóta utálom az édességet, szóval köszi, banya - virág, levegő, tiszta ruha, és minden más egyéb, amit két hétig nélkülöznöm kellett.
- Büszke vagyok rád - mondtad, amikor az utolsó kezelésen voltam túl a pszichológusnál. Elém jöttél, mert látni akartad, hogy jól vagyok-e... És onnantól kezdve ténylegesen jól voltam. Talán soha nem leszek képes arra, hogy köszönetet mondjak neked azért a sok jóért, amit értem tettél. Talán világ életemben csak szekálni foglak, aminek következtében te folyamatosan verni fogsz.

De nem mehetünk el amellett, hogy mennyire
kedves
őszinte
mosolygós
és tökéletes vagy. Az egyetlen olyan lány, akit képes voltam teljes szívemből szeretni... És aki nem a húgom.
Akinek hála összeszedtem magam.
Aki táncolt velem a tetőn.
Akivel közös búvóhelyünk volt.
Aki megosztotta velem az utolsó falat ételét.
Aki úgy tudott örülni egy bolhának is, mint más soha semminek.
Akinek, még ha csak magamban is, de ki tudtam mondani... Hogy te vagy a lelki társam, és nem akarlak elveszíteni.