Túlságosan elragadnak az érzelmeim odalent, amint elkezdődik valami bensőséges kapcsolatteremtés közöttünk az asztalnál. Nem először figyelmeztettem már a lányt, hogy a nem alkalmas helyeken mellőzze a közvetlen hangnemet, és ez most nem az a helyszín, ahol ország és világ előtt meg szeretném tárgyalni, ami odabent zajlott a mosdó előtti térben. A nők sosem tudják, hogy mikor kellene szóba hozniuk a kényelmetlen témákat, de betudtam annak, hogy sokat ivott. A délelőtt folyamán legurult az a kevés pezsgő, a welcome drink, és most a whiskey is. A hölgyet nem úgy ismertem meg, mint aki állandóan az alkoholba menekülne. Megértem, hogy fel akarta venni a tempót, és személy szerint Rachel-ről tudtam, hogy nem kell félteni, ha a pohár fenekére akar nézni, de a terapeuta még ismeretlen területnek számított, és abból, amit mutatott magából az jött le, hogy könnyű prédává fog válni, ha nem lépek fel ellene erőszakosabban. A férfiak nem rettentek meg, a vérünkben volt, a ki nem mondott szavaikban, hogy ez általános viselkedés, ha összegyűlünk, és sokkal rosszabbak is történnek a zárt falak között. Mr. Fraser nem örült volna, ha a lányának bántódása esik, de ezt nem garantálhattam, ha berúgott, és incselkedett minden fehérnéppel. Mr. Chang már így is kente rá a fogát, a többiek fejében nem szerettem volna olvasni, de Bastien sem most kezdet a pályát, ahogyan a vén rókák sem a többi asztalnál. A derbis közösség zárt, előfordult, hogy nemcsak pénzben fogadtunk, hanem lányokban, tárgyakban, esetleg üzletekben. Előnyösen kellett eljárni, nem véletlenül volt az alvilág melegágya, és Cora Fraser ennek a világnak az ízelítőjét kapta meg. Komolyan azt hitte, hogy megvédhetem minden alkalommal, ott leszek a seggében, ha éppen úgy hozza a pillanat? A farkasok is, meg a keselyűk is egy darabig köröznek csak az áldozat mellett, aztán lecsapnak rá. A lelke még túl tiszta volt, elhitte a színdarabot, és én nagyon szerettem volna, ha meghagyhatom eme álomképben, de súlyos árat fog fizetni, ha nem ébred fel. Az agyamat elönti a vörös köd, húzom magammal, más lehetőséget nem enged, mert ha megállunk, akkor szájalni kezd, és nekem is fogytán a türelmem, na meg ittam, és ez előhozza belőlem a legrosszabbat. Lorie ismeri azt az oldalamat, ahol nincs kegyelem. Nem sokan láttak még vadállatként, de megesik, hogy elszalad velem is a ló. A kelleténél erősebben szorítok rá a felkarjára, aztán lejjebb is csúszok a csuklójára. Bilincsként tartom fogva, a fizikai jellememmel nem sokat tud kezdeni a lány, megértem, hogy zaklatott, és az egérutat keresi, de innen már nem megy sehova, ha jót akar magának, és nekem sem szeretne fejtörést okozni. Lüktet az ér a homlokomon, érezhetően megint annak a határnak a szélén egyensúlyozik, ahol nem szabadna lennie, de mit érnek a szép szavak, és a távolságtartás, ha a szentem kíváncsi természet? Nem véletlenül nem avattam bele a részletekbe, minél kevesebbet tud, annál jobb neki. A folyosón még egyszer ellenőrzöm a terepet, aztán berántom a szobába, és bekulcsolom a szobát. A mondandóm tartama ugyanaz, de fröcsög a nyálam, és a kedves énemet valahol odalent hagytam tánc közben. A sértettség az egyik oka annak, hogy egyáltalán nem bánok vele kesztyűs kézzel, de a másik az, hogy móresre kell tanítanom, hogy holnap már ne igyon a limitnél többet. Az ellenkezéssel meglep, ahogyan az arcomon csattanó pofonnal is. Nem fogom le, inkább kettőt lépek hátra, mert felforr az agyvizem is. Túllőtt a célon, nehezen türtőztetem magam, és bevallom, de egy röpke pillanatra átcikázik a fejemen, hogy visszaüssek, de annak súlyos következményei lennének. Finoman utalok rá, hogy most jobban jár, ha bemegy a fürdőbe, és magamra hagy. Nem áll módomban bántani, de amikor az agyam lüktet, akkor bennem is felmerül a kérdés…miért nem hagytam otthon, mindkettőnket megkímélhettem volna ettől a jelenettől. A fürdőbe suhan, én meg a saját lakrészembe. Nem tetszik ez a felállás, örökös körforgásba süppedünk, és megint itt tartunk, mint az elején. A falba verek egy igazi öklöst, a fájdalom józanítólag hat rám, de nem segít teljesen. A teljes kikapcsolódáshoz egy keményebb feszültség levezetés kellene, de arra jelenleg nincs eshetőségem. Űzött vadként tombolok a zárt helyiségben, elgondolkodom, hogy kinyissam-e az ablakot, de a kislány zavar meg a pillanatomban. Lustán fordítom felé a törzsemet, és a kérésére koncentrálok. Felejtse el, hogy bárkit is beengedek ma este hozzá, tőlem könyöröghet, hogy jöjjön valaki, de nem fog. Ellenben arra már nem mondok nemet, hogy segítsek neki. Feltűnően kerüli a pillantásomat, nem mer rám nézni. Megfélemlítettem, nem kell mondania semmit, mert az arcára van írva, a teste reakcióit sem bagatellizálhatom el. Tart tőlem, előbb is megmondtam, amikor felpofozott. Vele még nem bántak így, nem kellett átélnie ehhez hasonló traumát. Ukázt adok, hogy nézzen rám, nem szájal, csak teszi, amit kérek. A tekintete mindent elárul. Elmondom még egyszer, hogy mit kellett volna tennie, mire számíthatott volna. Nem maradok ugyan válasz nélkül, de igyekszem a távolságot becsben tartani, mely elválaszt tőle.
- Egyetértünk abban, hogy otthon kellett volna maradnia. – felelem egyszerűen, és megérintem, de nem időzök sokat a kezén, mert reszket. A kérdése az elevenembe mar, nem szoktak ennyire őszintén vágyakozni a riposztra. – Én sem tudom. – buknak ki belőlem a szavak, de többnek helyet nem engedek, és beterelem a fürdőbe. Meg akar szabadulni az alsó ruházattól. Nem kerüli el a figyelmemet, hogy már csak melltartó van rajta, mert az sem rejthet el mindent, azonban nem fogom megbámulni úgy igazán. Nekem háttal áll meg, kibogozom a bonyolult kis kapcsokat, nem értem hogyan volt képes viselni ezt a tömeget, de amint lehetőségem adódik rá, már ott sem vagyok. A hideg fuvallat jelzi csak, hogy nála jártam. Mindkettőnknek jót fog tenni, ha lezuhanyozik, és ágyba kényszeríteni magát. Sokat vett ki belőle az utazás, és a mai este, nem kívánom az idegeit húzni, és nekem van még egy találkozóm az erdőben, amit nem felejtettem el. Az ágyhoz sétálok, lehuppanok rá, és mélyeket lélegzek. Mi az isten történik velem? A fejemben motoszkál a tenni való listám, a megannyi elintézetlen ügy, akárcsak a gyermekem ténye. Hamarosan apuka leszek, nem folytathatom az életem végéig az ehhez hasonló hétvégéket, fogadásokat…ott kell lennem vele. Nem tudom, hogy milyen sors vár hármunkra, de Lorie nem veheti el az egyetlen jót az életemből, különben szét fogok hullani. Percekkel később eszmélek fel rá, hogy valaki odabent van, és amint a kékjeimet felvezetem az ismerős alakra, meg is lepődöm. Cora visszatért, és bocsánatot kér. – Nem kell bocsánatot kérnie tőlem. – függesztem a szavakat közénk, és felállok, hogy felé tudjak fordulni rendesen. – Valahol el kell kezdenie a sort. – komolyan fürkészem őt, nem mosolygok, elszállni látszik a haragom, helyébe a gondok telepszenek. Most nem látom a szemeiben a félelmet, sokkal bátrabban közelít meg, és a jobbomat veszi szemügyre. Fel sem tűnt eddig, hogy lehorzsoltam a bütykeimet, és vérzem. Már megszoktam, hogy lesérülök, különösebben fel sem veszem a dolgot. – Hmm… - figyelem őt, szinte szuggerálom, de érdemben nem felelek a kérdésére. Elengedem a gyeplőt, és rábízom magam, amint átkísér a fürdőbe, és megereszti a folyamot. A kezemet bedugja alá, eleinte csíp, de aztán csillapodik a sajgás is. – Ha bűntudat éreznék minden egyes tettem után, akkor már belehaltam volna, Ms. Fraser. Az érzelmeknek nem sok helye van az életemben. – rezignált arckifejezéssel zsibbasztom le a karomat, de miért kell ennek a lánynak mindig olyat bekérdeznie, mellyel a mélyre taszít. – Nem vagyok boldog. – különös csillogás hatol át a lélektükreiben. Az előbbi sötétség kihuny, valami izgatott vágy keveredik valami újjal, valami megmagyarázhatatlan erővel. – Nem szerettem volna bántani, vagy a frászt hozni Önre. Az én világom nem magának való, ahogyan ezt megízlelhette. A ló most az egyetlen, amit mindennél jobban akarok, szükségem van rá, hogy az enyém legyen. Meg kell mentenem, nem szeretném, ha rossz sorsra jutna. Tudja jól, hogy a lovardában remek élete lesz. Nem csak a pénz motivál…ezek az állatok fenségesek. Nincs bennük semmi rossz, elég a szemükbe nézni, és tudod, hogy te magad is milyen ember vagy. A megváltás… - elzárja a csapot, de a keze az enyémen pihen. A légzésem lelassul, a mellkasomban dobogó izomköteg fordított arányosságban nekilódul. – Maga az egyetlen terapeuta, aki képes kezelni az állatokat, kapcsolatot teremt az emberekkel, megadja azt, amire mindenkinek szüksége lenne…a tisztaságra, a lelki megnyugvásra. – hallgatok el, miközben már az ajkait fixírozom. Olyan könnyedén, és természetesen hajolok előre, a derekára fonom a jobbomat, és belehúzom abba a ki nem mondott, vágytól izzó csókba, mellyel tartoztam mindkettőnknek. Megízlelem az igazi jóságot, magamba olvasztom a lényét. Aprócska, mégis erős jellem, az alsó ajkába szívok, az ujjamon finoman érintik a köntösét, a melle a felsőtestemnek csapódik…

Mr. Cowen szavai jégszilánkként fúródtak az amúgy is csapongó, tőle reszkető gondolataim sűrűjébe, de azt hiszem, hogy már rég túljutottunk azon a ponton, amikor bármelyikünk is meggondolhatta volna magát azzal kapcsolatban, hogy vajon itt volt-e a helyem, vagy sem. Talán csak egy pillanatnyi bizonytalanság hatolt át a szomorúságomon ezt illetően, de az bizonyos, hogy nem reagáltam le szavakkal. Nem azért, mert ne tudtam volna, hanem mert ennél rosszabb már úgysem történhetett már kettőnkkel. Intő jel volt a korábbi, sushi bárban történt találkozás is, és ha úgy tűnt, hogy valamennyire képesek voltunk elásni a csatabárdot, a Jude-nál bekövetkező változásokra aligha voltam felkészülve. Kétség sem férhet ahhoz, hogy férfi volt, erős jellemmel és határozott fellépéssel, de azzal, amit tett, azzal, ahogy velem bánt, nem tudtam mit kezdeni. Soha nem szorítottak sarokba, soha nem akadályozták még a mozgásomat és nem kényszerítettek rám olyat, amit ne akartam volna én magam is megtenni. Nem volt még olyan pillanata az életemnek, amikor a másik fél szemében ne láttam volna életet és talán ez volt a legfélelmetesebb az egészben - hogy Jude távolinak, idegennek és érzéketlennek tűnt. Képtelen voltam ezzel szembe nézni, ám a számat sem tudtam féken tartani, és a csendes érdeklődésem során talán... de csak talán próbáltam őt megérteni. A motivációját, hogy mivel nem hozhattam ki a sodrából. A bizonytalan nem tudást illetően is elmaradt a megnyugtató tanácsom.. és azt hiszem, hogy ebben az esetben örültem annak, hogy az elmondásai alapján Mr. Cowen nem olyan volt, mint a többi ragadozó ezen az eseményen.
Csendes, zaklatott nyugalommal, mozdulatlanul hagytam, hogy segítsen a ruha bontásában, amivel még Shelley baja is meggyűlt, amikor rám adta a sok réteget. Az akkori nevetések és halk, nőiességet megcáfoló szitokszavakat most a némaság váltotta fel, ahol a betévedő legyek zümmögése is hangosabb lett volna, mint a férfi vagy az én szívemnek dobbanásai. Nem mertem őt nézni, nem mertem magamat nézni, mert a reszkető kezem még mindig enyhén zizegett a ruha fodrozódó redőin, még akkor is, amikor a férfi már sehol sem volt, helyét pedig a lúdbőrős hideg váltotta fel. A lehulló ruhahalom az érzelmeim teljes tükörképe volt, levetett, magára hagyott gondolatokkal. Ha már magamat képtelen voltam összeszedni megfelelő, gyors tempóban, legalább a ruhát sikerült. A sok réteg tonnás súlyként ülte meg a karjaimat, ahogy azt kicipeltem a kövezetről, hogy újra azt a férfit nézzem meg, aki nem is olyan régen még páni félelmet keltett bennem. Hiába, hogy előcsalogatta belőlem a rettegés még nem ismert fajtáját, vérzett, amit a ruhámon hagyott nyomok bizonyítottak.
A lelki fájdalmat elviseltem, mert a Calum miatti aggódás nyomot hagyott rajtam és bennem, konstans fájdalomként megülve a háttérben, de azt nem viseltem jól, ha a körülöttem lévők is szenvedtek. Bárhogy.
Talán... feloldozhattam magam azzal, hogy megszólaltam egészen halkan Jude-nak címezve a szavaimat, de ahogy felém fordult, felsóhajtottam a szavaira.
- Nem szeretném, ha ez bármikor is újra megtörténne. Akár magával, akár mással.. Én nem ilyen vagyok, Mr. Cowen - elszomorított, hogy így gondolkodik. A tettlegesség semmire sem megoldás, és nem is vágtam volna pofon más esetben, de.. mégis kihozta belőlem azt, amit nem kellett volna. Soha.
Meglepő volt, hogy nem ellenkezett velem, így könnyedén húztam előbb magam után, aztán pedig be a kezét a jéghideg víz alá, ahol megint csak nem bírtam nemet mondani a kíváncsiságomnak és talán az idegességem szavak formájában csapódott le. Kérdésekkel bombázva a férfit, hogy talán jobban megismerjem őt magát. Hogy egyáltalán bárhogyan el tudjak indulni felé és hogy ne az ideges távolságtartás válasszon el tőle ezen a hétvégén, ami talán élete legfontosabb üzletét hozhatná a malmára.
- Mindenkinek szüksége van érzelmekre... - csak csendesen jegyeztem meg. - Szomorúság nélkül nincs boldogság és nevetés nélkül pedig könnyek sem léteznek - igen, ezt még sikerült kimondanom, de ahogy talán a legfontosabb vallomását bevallotta nekem, képtelen voltam nem a férfire nézni. Ám ahelyett, hogy megnyugtattam volna szavakkal, hogy eloszlattam volna a boldogtalanság tényét valamilyen bagatell riposzttal, az arcát figyeltem közben. Talán életében először mondta ki ezeket a szavakat, és talán lehet, hogy nem voltam a legmegfelelőbb személy arra, hogy ilyen mélyen beengedjen, kinyitva egy olyan falat kettőnk közt, ami az elmúlt percekben jóval vastagabbá vált, de mégis én voltam az, aki itt volt vele.
És ez értékessé tette a pillanatot. Azt, amit mondott. Nem voltam tudatában annak, hogy nyugtatóan a kezét tartó ujjaim végigcsúsztak a bőrén apró mozdulatokkal, végig a tenyerén az ujjai alatt, és azt hiszem, hogy az a korábbi rettegés, amit kiváltott belőlem, olyan mélyre süppedt a gondolataimban, mint ahogy a lefolyóban tovacsobogott a rózsaszínre festett vízfolyam. Miért? Tisztában voltam azzal, hogy képtelen voltam ideges maradni sokáig, hogy bármilyen szomorú élőlényt megsajnáltam és hogy bármikor képes voltam feláldozni a perceimet, csak hogy megnyugtassak másokat, de.. ilyen érzelmi hullámvasútra még sosem ültem fel és egyszerűen nem tudtam magam megfejteni. Hogy mit miért teszek Jude Cowen mellett.
Nem számítottam arra sem, hogy a férfi mellettem megszólal, de a szavaival magára vonta a figyelmem újfent, ám a csendemet nem törtem meg azzal, hogy bármire is reagáljak. A lovarda említésénél mégis egy apró bólintásra futotta, mert igaza volt. Ha a Kensingtonba kerül, akkor én személyesen feleltem volna a lóért és senki másnak nem engedtem volna át még jó ideig, és nem azért, mert más ne tudta volna a lovat ellátni, a szükséges dolgokat megtenni vele, hanem mert felelősséggel tartoztam volna érte. Még csak kimondania és megkérnie sem kellett volna erre Jude-nak. Fontos volt számára ez a ló, és a szavai nyomán meg mertem volna kockáztatni azt, hogy kompenzál... bármivel. Hogy ott keresi a feloldást valamire, amit talán még önmagának sem vallott be. Hogy a ló.. még ha hülyén is hangzik, de őt szimbolizálta, vagy legalábbis az énjének egy részét. Hogy a kicsi ló menedéket jelentett számára. Azt hiszem, hogy ha most bomba is robbant volna a háttérben, nem érdekelt volna. Csak az, hogy Jude kézfeje már annyira hűvös volt, hogy az ujjaim begyén a lúdbőr felkúszott a karomra és magamat észrevéve intézkedtem a csappal gyors mozdulattal, hogy aztán a nedvességet leitassam a bőréről.
- Meg kell szereznie azt a lovat.. Kerül, amibe kerül. Szüksége van rá - ha az elején még bizonytalanság is csendült a hangomban, a végére már határozottá váltam, a szemeibe nézve beszéltem. - Most nem tartok, nem félek öntől, Mr. Cowen - biztosítottam erről, mert úgy gondoltam, fontos, hogy tudja... hogy azzal, hogy beszél, felold bennem gátakat, a távolságot tőle. Hogy az agresszív, egyedül eldöntött döntéseit elhagyva, amikor azonos szinten kezel magával, többet ér el, mint azzal, ha félelmet kelt bennem. Az ajkam apró, de magabiztos és őszinte mosollyal rándult, hogy dolgom végeztével elléphessek tőle, amikor a férfi ismét megszólalt. Letaglózott azzal, amit kimondott, mert nem voltam hozzászokva a dicsérethez. Nekem a hivatásom, a szenvedélyem volt az, amit tettem, lovakkal és gyerekekkel egyaránt, és mégis csak sikerült zavarba hoznia.
Már épp tiltakozni akartam volna, viszont a karja megakadályozott benne, ahogy a közeledő teste is, és mielőtt még elmenekülhettem volna tőle, a csók elől, az ajkam megadón fordult a szája alatt, tapogatózó szenvedéllyel. A tenyereim felfutottak a karjain, hogy a széles vállát átölelve feszüljön a testem az övének, lábujjhegyre emelkedve, hogy ne legyen kényelmetlen neki sem a csók, de nem léptem át egyetlen határt sem. Jobbom ujjai a tarkóján a hajába merültek, elnyújtva a csókot, de a feltörő apró, jóleső sóhajba forduló élvezettel teli hang kijózanított, és meg is szakítottam a csókot. Nem ellépve tőle, nem eltávolodva, de lázas pillantással néztem a szemeibe, ahogy rápillantottam. Forróságba burkolózó lúdbőr szántott végig a bőrömön.
- Alighanem.. - köszörültem meg a torkomat is hirtelen - .. összekentem egy kicsit - suttogtam szinte az ajkába, újra a talpaimra engedve a testsúlyom, hogy csak enyhén kipirulva a bal hüvelykujjammal simíthassak végig a borosta-keretezte ajkain finoman. - Így nem mehet ki Bastiennel találkozni, Mr. Cowen - igen, megmaradtam a magázódásnál. És a vezetéknevének alkalmazásánál is. Annak ellenére is, hogy a lenti mosdóban ez a kettő volt a nagy ellenkezésem tárgya, hogy nem csókoltam meg. És a mosdó. Ehhez képest hol is voltunk? Nem voltam túl logikus a mai este bevallom.
Anélkül, hogy kifordultam volna az öleléséből, a közelségéből, hátrafelé tapogatózva újra megnyitottam a csapot.. és mi is volt a tervem? Hát ez jó kérdés... - Meg kellene mosakodnia, és talán nekem sem ártana, mert úgy nézek ki, mint egy betépett panda-imitáció - biggyedt le az ajkam a sírás már kevésbé látható nyomaira utalva. - Szeretne megfürdeni, mielőtt elmenne? - nyaltam meg hirtelen a saját ajkam. A francba. Elmenni.. mi? - Úgy értem ki... - haraptam be az alsó ajkam, hogy végre befejezzem a beszédet, és csak akkor léptem el tőle, egyetlen lépést, ha hagyta. Kényszerített mozdulatokkal simítgattam le a puha köntös anyagát magamon. A dekoltázsomnál... a hasamon és a csípőmön, miközben ellenőriztem a csomót is a köldököm magasságában.
Azzal a ténnyel pedig, hogy mennyire jól esett a csókja, még nem akartam foglalkozni. Később is ráérek kiborulni, arra vágyva, hogy.. újra megtörténjen. Pont olyan nagy volt, hogy elfértem.. a karjaiban.

A vihar után mindig kisüt a nap, elvonulnak a felhők, és ismét tiszta lesz az égbolt. Valahogyan így tudnám jellemezni a mai estét is, mely kettőnk között zajlott le a terapeutával. Megmutattam neki, hogy nem minden férfi udvarias, nekem is van egy olyan részem, aki félelmet tud kelteni, nem élek vissza a testi erőmmel, ha nem muszáj, de vannak helyzetek, mikor nehezen állom meg, hogy ne fitogtassam a férfi mivoltomat. Cora Fraser nem az a nő, aki általános esetben megfordulna a társaságomban, és ha nem az lenne a munkája ami, akkor el sem hoztam volna erre a hétvégére. A lelke még tiszta, mármint nem igazán tapasztalta meg az élet árnyas oldalát, hacsak nem a testvére betegsége leszívott némi energiát, de ezt egy lapon sem lehetett volna említeni egy alvilági körrel, ahol óránként mondjuk, meghal valaki. Nyomtalanul tűnünk el a föld felszínéről, néha még én magam sem tudom, hogy azok a bevándorlók, akiket fű alatt segítek át, valóban életben maradnak az USA-ban. Megvannak a magam keresztjei, nem éltem tisztességesen, de igyekszem a jövőmet úgy alakítani, ha egyszer leteszem a lantot, akkor legyen elég bevételem, hogy elmehessek a világ szeme elől. Minden férfinak eljön az a pillanat, amikor úgy dönt, hogy elege van a felesleges versenyekből, csakis olyan emberekkel akarja körülölelni magát, akiket szeret, és akikért mindent megtenne. Még nem tartottam itt, de közeledett a dátum. A hivatásomat szerettem, de nem elégítette ki a vágyam minden rezdülését. Titkon azért is vágyódtam Mallorie után, mert ő volt az, aki most megadhatja a hiányzó láncszemet. A szíve alatt hordja a gyermekemet. Álmatlan éjszakák állnak a hátam mögött, de azt a pici életet nem bánom, hogy megfogant. Bármennyire is rossz vagyok, annak a kis fénynek utat kell mutatnia, érzem, hogy ezt most jól kell csinálnom, és nem szúrhatom el. Eszembe is jut, hogy később lebonyolítsak egy hívást, és megtudakoljam hogyan állnak az otthoni dolgok, de ez még ráér. Nem nyugodtam le az előbbi vita hevében, még süt belőlem a harag, és a tudat, hogy egyetlen lépéssel intézhettem volna el a lányt. Nem ismeri a határaimat, nem tudom, hogy mit feltételez rólam…de csak azt állított meg az egészben, ahogyan rám nézett az őzike pillantásával. Benne volt a világ fájdalma, a tudat, hogy most nem menekülhet, és ki lesz szolgáltatva egy férfinak, akitől retteg. Régebben szemet hunytam volna felette, de őt nem ismertem, és nem valamiért az ellenkezőjét váltotta ki belőlem. Nem jutottam el oda, hogy bántsam, a gondolataimban megtörtént, de szerencsére elhalt a kezdeményezés, és inkább behúzódtam a saját szobámba. A falnak ütköztettem a kezemet, éreztem, hogy fáj, de nem tulajdonítottam nagy jelentőséget neki. Minek kellene még ezzel is foglalkoznom? Az ágyamig hátráltam, és azon morfondíroztam, hogy most illene kimennem, és kiszellőztetnem a fejemet, de nem hallgatott rám, és visszatáncolt a fürdőből. A kérése, hogy segítsek levetkőztetni egyszerre izgató, és szégyent is hozó. Rám sem mer nézni, miközben a háta mögé lépek, és lesegítem a csípőjéről a ruhakölteményt. A lapockáját vizslatom, annyira szép, és hibátlan a bőre. Csoda lenne ez a nő, de mégsem bírok kettesben maradni vele, kisétálok, és felhörpintek még egy adag whiskey-t.
Jót fog tenni a szervezetemnek, ha nem engedem kijózanodni, mondjuk még nem rúgtam be, de azért a fejembe szállt a pia, és ha még folytatom ezt a sort, akkor Bastien nem ússza meg ép bőrrel az estét. Cora valamiért nem bírja elfogadni, hogy rám hallgasson, utánam ered, és ha nem is parancsol rám, de a kezemért nyúlva von magával a közös helyiségbe. A bütykeim sajognak, amint vizet érnek. Nem rázkódom meg, de a szám széle megrázkódik a mozdulattól, holott túlságosan gyenge. Nem erőszakosan tartja oda, érzem a bőre melegét a hideg permet alatt, és ettől az én szívverésem is felgyorsul. Kérdezősködik, sosem az egyszerű fajtát választja. Miért gondolja azt, hogy joga van ehhez? Nem bánnám, ha néha a csend ékelődne közénk, de mégis az ellenkezőjét éri el. Már magam is meglepődöm, hogy beszélek, kimondom, melyet titkoltam előle, a lelke elé tárom, hogy mennyire sóvárgok a csikó után. Meg kell mentenem, nem bízom ebben a társaságban, és habár az anyja egy díjnyertes kanca, még nem biztosított, hogy a kis aranyvirágnak is hasonló élete lesz. Mr. Chang megmutatja, hogy milyen fából faragták, az emberek meddig képesek elmenni egy állatért. Tudom, hogy élvezi, nem kell kimondania, ez az egész hétvége a kisded játékairól szól, ahol a hatalmát erősíti meg. A hideget szinte észre se veszem, pedig elzsibbadtak már az ujjaim. A kékjeim vonzzák a hamvas bőrt, az ajkait figyelem, de csak tétován a szemlélő szerepében maradok, ez a kényelmes most. Megvallom, hogy én se számítottam ekkora fokú megnyílásra a részemről. Ki érti meg, hogy mi játszódik le egy emberi fejben? Sokkal bonyolultabbak vagyunk, mint az elsőre hinnénk magunkról. Az észjárásom nem egyszerű, kevesen tudják követni, de ha valakinek egyszer sikerül, akkor hamarabb fejt meg, mint bárki más.
- Azon vagyok, hogy megszerezzem. – elpillantok a távolba, nyitva maradt az ajtó, és látszik a közös rész, de csak bámulok magam elé. Valóban boldogtalan lennék? Mindenem megvan, amire egy férfi vágyhat a koromban. Nem, Jude…tévedsz. Semmid sincsen, mert amit annak hiszel, csak tárgyak, eszközök, de a valóság az, hogy neked is hiányzik a kötődés, hogy valaki melletted ébredjen, valakivel megoszd a terheidet. Apámnak sosem tudtam volna hazudni. Átlátott mindhármunkon, kedveltem az öreget, csak egyre kevesebb alkalommal ismert meg, ha meglátogattuk. A keddek szentek voltak, a következő héten sem hagyhatom ki, ott kell lennem délután ötkor az otthonban, hogy az öcsémmel, és vele játsszak. A sütit ő hozza, nekem marad a tea, vagy a sör. Nem vagyunk jók, mindannyian eltévelyedtünk, de az apánk szent, és sérthetetlen. A két kezével ápolt bennünket, ha betegek voltunk, ő nevelt fel, mi érne a világ? Nem tanultam volna meg, hogy mit jelent a család, és az igazi érték. Lassan ocsúdok fel, hogy még mindig a fürdőben vagyok Corával. Rávezetem a kék lélektükreimet, és akkor meglátom, amit ma úgy kerültem. A bájos arc nem lenne elég, nem ettől vonzó ez a lány. A belőle áradó nyugalom, az a fajta biztonság, mely elérhetetlenné is teszi a magamfajtának. Könnyedén nyúlok a keze után, hogy magamhoz édesgessem. Nem szoktam kételkedni, de most ott van bennem egy kis bizonytalanság. A két karom között roppanthatnám szét, de úgy tartom, hogy bántódása nem eshet. A mellkasomhoz húzom, finoman lelek rá a szájára, nem követelőzök, de amint biztosan sejtem már, hogy nyert ügyem van, akkor kiengedem azt a vadállatot, nem kérdezek, csak elveszek. A karja az enyémen fut felfelé, nem taszít, a tarkómon fűzi össze az ujjait, de megtagadja tőlem a folytatást. Fújtatva szakad el, még mond valamit, de a hatása alatt állok, nem jutnak el a tudatomig a szavak. Elkenődött valami? Tényleg érdekelnie kellene ebben a helyzetben? Visszaereszkedik a talpára, és felhozza a mai találkozómat. – Miért kellene, hogy most érdekeljen Bastien? – érdeklődöm az államat megrántva, ahogyan a hüvelykje az enyémen tapogatózik. A csapot nyitja meg, de még mindig górcső alá véve vizsgálgatom. Magyaráz nekem mindent, csak éppen azt nem, ami foglalkoztat. Aztán elsüt megint egy poént. – Menjek el? Erre vágyik, Ms. Fraser? – hátrálásra kényszerítem, ahogyan ellépek a csaptól, és valahogyan az ajtóig szambázunk. – Jól áll a köntös, de inkább maga fürödjön meg. – Alig érinteném, de mégis végigcirógatom a felkarját, aztán magára is hagyom a fürdőben. A kezemmel törlöm le a bizonyítékát annak, hogy az előbb mi történt közöttünk. Nincs sok időm, ezért az öltönytől megválok, egy sima pólót kerítek, meg egy másik farmert is. Nem zavartatom magam az átöltözéssel, simán vedlek át egy slamposabb megjelenésbe. Két-három perc múlva még vetek egy pillantást az ajtóra, de aztán vár egy másik lezáratlan ügy is. A bajok most csak halmozódtak…

A gondolat, hogy talán én vagyok az, aki a legjobbat gondolja másokról, hogy bízik bennük, hogy jót szeretne tenni nekik és velük, naivitással párosulhat, megrémít. Jude szavai térítettek észhez, mert ha mérgében, dühödten is szállt szembe velem és mondott el egy olyan igazságot, amivel eddig még nem találkoztam, bepillantást engedett a derbyk színfalai mögé. Olyan világról rántotta le a leplet, ami eddig nem érdekelt túlságosan, hiszen én sosem a látszatot értékeltem. Nem azt, amit mindenki láthatott. Calum élete, a betegsége megtanított arra, hogy olyan dolgokra fordítsam az energiám, a figyelmem, amik mások számára értéktelen lehet, fals és felesleges. A lehetőségeimhez mérten a beteg kicsikért is igyekeztem a lehető legtöbbet odaadni, megteremteni nekik egy olyan környezetet a lovak által, ahol ők a valódi énjüket és képességeiket képesek voltak kibontakoztatni. Nem irányítottam őket egyáltalán, mert elég volt nekik csak a kedvesség a részemről, az odafigyelés, de a velük töltött időnk nagy részében a lovak terápiás jellegű használata tette ki. Őmiattuk engedtek fel a gyerekek. Miattuk bíztak valakiben és a lovak voltak a kulcsfigurái a munkámnak is. Nélkülük én aligha teljesedhettem volna ki. Nélkülük nem lett volna értelme az én munkámnak sem, mert egy olyan harmónia szülte élet vitt előre a mindennapjaimban, amit szerettem és senkiért sem váltam volna meg tőle.
Talán az elhivatottságom mélysége miatt rémített meg az a közeg, amivel Jude szembesített, mert eddig életemben egyszer sem fordult meg a fejemben, hogy akár apa is ennek a környezetnek és metsző tébolynak lehet a részese. Soha, egyetlen alkalommal sem merült fel bennem a kétely az ő tisztességét illetően és mindig is ő volt az én hősöm, a mentsváram, aki a mai napig képes lett volna az ölébe húzni és kislányként megvigasztalni. Nem akartam elfogadni, hogy talán apa is ismeri az itt jelenlévő pénzes urakat és hölgyeket, jobban is, mint kellene.
Sosem kellett még semmitől sem rettegnem, sem embertől, sem filmektől, igaz vagy fiktív történetektől. Igaz, rengeteg ocsmány történet kerül a napvilágra minden egyes nap a világ minden szegletéből, ám mindez eddig elkerült engem. Nem tudtam mit kezdeni a síráson túl magammal, de Mr. Cowen magára erőltetett, elfojtott agressziója az első lépés volt afelé, hogy úgy érezzem, nem fog ismételten hátba támadni, hogy nem fogja rám hozni a frászt.
A stresszt sosem kezeltem túl jól. Pár hónapja éreztem magamon a fáradság jeleit egy-egy idegesebb időszakban, amikor a testem jelezte, hogy elég volt.. Most pedig az egyedüllétet elfelejtve inkább beszéltem, kérdeztem és mindent meg akartam tenni annak érdekében, hogy ne gondolkodjak a rosszul elsült dolgokon, hanem talán azzal, hogy mások hangját hallom, hogy nem a magam sérelmeivel kellett szembenéznem, segíthet. A kék szemek már nem voltak ijesztőek. Az érintő ujjak már nem erőszakot viseltek magukon és az a hang, amivel felém intézte a szavait az ügyvéd, már nem volt vádló, sem pedig számonkérő. Minden egyes szót mélyen elraktároztam a tudatomban, amikor önmagáról beszélt, mert nem tudtam, hogy meddig tarthat a pillanat, és meg akartam őrizni ezt az újra kettőnk közé ékelődött nyugalmat. A bőre selymes volt, nem bőrkeményedéses, a hangja pedig egy olyan puha takaró, amit a legszívesebben magamra húztam volna, de a maga által jellemzett magány szívszorító volt. Nem volt szükséges biztosítanom őt, hogy a ló nála lenne a legjobb kezekben, mert a férfi túlságosan is ambiciózus személyiség volt, olyan erős jellemmel, amilyenhez eddig nem igen volt szerencsém. Mert igen... szerencsés voltam, hogy megismerhettem őt, hogy időt tölthettem vele. Intelligens volt, az pedig egy férfi esetén mindig is vonzott.
Magam sem tudom, hogy a testem miért engedelmeskedett neki ebben a keserédes pillanatban, a boldogság illanó múltjában, hogy aztán engedve neki az ajka az enyémre találva vegye el azt az ígéretet, amit még egy másik mosdó falai közt rejtettünk el. A csók csak kezdetben volt óvatos, olyan puhán tapogatózó, amit belőle az eddigiek során nem tudtam volna kinézni, de nem bántam, ahogy azt sem, ahogy a pillanatnak élve a szenvedélyesség vette át az előző bátortalanság helyét. Mégis... a nyögés apró nesze állított meg attól, hogy teret engedjek Jude-nak, a magam vágyának, és anélkül, hogy elutasító lettem volna, elhúzódtam tőle némileg...
Igen, beszéltem, mert muszáj volt, beszéltem, mert túl közel volt és beszéltem, mert egyszerűen nem maradhattam a vonzásában, annak ellenére sem, hogy az ajkamról az ízét a nyelvemmel nem loptam le, nem tüntettem el, ahogy a testemet végigcsipkéző forróságot sem tudtam.
- Nem kellene - nyeltem egy nagyot zavartan, és tudtam, hogy a szemeiről el kellene kapnom a pillantásom, mégsem ment. - Én.. csak... - ahogy az érintésem alól kirántotta a fejét, a levegőben maradt az érintésem emléke, az elutasítástól pedig lehanyatlott a karom a törzsem mellé. Nem akarta, hogy érintsem, és ezt még csak szavakkal sem kellett kimondania. Nem voltam erőszakos, mégis égetőek voltak a szavai.
- Nem arra vágyom, hogy itt hagyjon - bukott ki belőlem egyszeriben az igazság, visszaszívhatatlanul, eltörölhetetlenül kettőnk közé kiengedve azt, reszketegen fújva ki a levegőt a tüdőmből. A fenébe is már! Engedve a gyengéd terelésnek hagytam, hogy az ajtóig kísérjen, anélkül, hogy szavakkal reagáltam volna mindarra, amit mondott, csak figyeltem, ahogy ellépett tőlem. Ahogy átszelte a szobarészemet és eltűnt a sajátjában. Csendes léptekkel engedtem a szavainak, meg is nyitottam a csapot, hogy a kádba zubogjon a vízfolyam, hogy a forró víz megtöltse a márvány mélyedést, de nem maradtam ott, hanem a fürdő ajtajáig visszaléptem. Az ajtófélfának támasztva a testemet belülről szinte úgy kapaszkodtam meg benne, miközben Jude alakja feltűnt ismét, olyan ruhában, amilyet még nem láttam rajta eddig. A farmer lezserré tette a megjelenését, a póló egyszerűsége pedig idegennek hatott nála.
- Mr. Cowen! - a karja már a kilincsen volt, amikor a hangom erőteljesebbé vált, túljutva a mögöttem csobbanó víz zajait. Ha a férfi felém nézett, akkor egy óvatos mosollyal néztem rá. - Ne zárja be az ajtót, kérem... - nem mintha menekülni akartam volna. - És... vigyázzon magára... Jude - tétován ejtettem ki a keresztnevét, mert a ma estére, ha jól tudom, engedélyt kaptam rá, én pedig ha lehet, akkor éltem vele. Lesütöttem a pillantásomat, és mielőtt még bármit válaszolhatott volna, behúztam a fürdő ajtaját, hogy magamra maradjak odabent, még hosszú másodpercekig nézve az ajtó fehér lapját, hogy végül megválhassak minden engem, a bőrömet fedő anyagtól.
A következő huszonöt percben eszemben sem volt kikelni a kádból, hosszú percekig mozdulatlanul élveztem ki a meleg víz jóleső, nyugtató hatását. Nem gondolkodtam túl sokat. Sem az eddig történtekről, sem pedig arról, hogy mit tartogathat a szombati és a vasárnapi nap. A könnyeimet nem engedtem szabadon, de csak azért, mert lecsúsztam a víz felszíne alá, hagyva, hogy a hajam teljes mértékben átnedvesedjen, és amikor előbukkantam alóla, akkor az vizes tömeggel tapadjon rá a vállaimra és a hátamra. Kiszállva a melegből, amíg a víz a lefolyó fogságába esett, addig szárazra törölve magam kiléptem az ajtón a köntösömet magamra terítve, kiszedve a bőröndből a pizsamát - ami csak egy bugyi-trikó kombináció volt, és immár ruhában tártam ki az ablakot, hogy a meleg este levegője beáramoljon, a fürdő kellemes illata pedig azon át a szabadba jusson ki.
Tíz perccel később elpillantottam az ajtó irányába, de az még mindig nem nyílt ki, ezért lekuporodva az ágyamra tettem magam mellé az ágyra a testápolót, vékony, fehér csíkot húzva végig  lábfejemtől kiindulva a sípcsonton át a térdemig, hogy aztán a combom tetejéig húzva a krémet végül bekenjem a teljes lábam, hogy ha azzal megvoltam, akkor  balra áttérve ugyanezt ismételjem meg.
Valahol a térdem körül járhattam, amikor az ajtóban megjelent az ügyvéd alakja, amire felkaptam a fejem, pillantásommal végigkövetve a férfi mozdulatait.
- Mr. Cowen? - egy név semmit nem mondott. Ebben a névben mégis ezernyi kérdés maradt kimondatlanul. Sietve elmázoltam magamon a krémet, hogy lemásszak az ágyról is.. És mit is kellene csinálnom? Hát, ez még jobb kérdés. Nem tudtam, hogy oda kellene-e mennem. Hogy a korábbi csók felhatalmazott-e minderre, vagy sem.

Két világ találkozása veszett el kettőnk között abban a pár másodpercben, amíg a fürdőben tartózkodtunk. Az enyém az erőszak, a szerencsejáték, a rossz oldal, miközben a karjaim között kúszó test egészen másképpen festett. Cora Fraser ártatlanul hitt a jóságban, a munkájával nemcsak pénzt keresett, hanem beteg gyerekeknek adta vissza a hitét. Megannyi szakma létezik, az enyém is sokat érő, ha egy családot összehozhatok, ha nem kell illegális eszközökkel élnem, de mindennek van egy sötét oldala, nos az övében nem volt semmi. Néhány alkalommal titokban lestem meg, amikor a lovardában töltöttem a délutánomat. A kisasszony akkora odaadással, szeretettel bánt a kicsikkel, na és nem elhanyagolhatóan a négylábúakkal is, hogy bármelyik szívet meglágyította volna, többek között az enyémet is. Ez volt az első olyan momentum, amikor felfigyeltem a lányra, és többet szerettem volna megtudni róla. A főnöke ódákat zengett a tehetségéről, és a családi hátteréről. Ki ne ismerte volna a szüleit, akik ezekben a körökben mozognak, mint én, azoknak nem lehet talány a Fraser família. A farmjuk legendás odaát, sajnos még nem tettem személyes látogatást, de valahol a távoli jövőben elképzeltem, hogy egyszer elmegyek Európába, és a két szememmel iszom magamba azoknak a páratlan állatoknak a látványát. Még álmomban sem gondoltam volna, hogy a lányt ennyire messzire sodorja az élet, és egy másik kontinensen kezd új életet. Nem mondom, hogy a családunkban nem fordult elő hasonló történet, de én mégis ragaszkodtam a gyökereimhez. Évente két alkalommal minimum felkerestem a szeles várost, ezekben benne voltak a testvéreimmel összehozott találkák is. Megegyeztünk abban, hogy nem adjuk el a családi házat, még úgysem, hogy apa állapota napról napra rosszabbodott. Nem volt kérdés, hogy New Yorkba hozatjuk át, ahol mind a hárman jelen vagyunk, és felváltva tudjuk látogatni. A keddi napok tartották bennem a lelket, ha elöntött a munka, mert amint az óra kismutatója elütötte az ötöt, akkor jelenésem volt az öcsémmel együtt. Nem vertük nagydobra, hogy merre járunk, még az irodában sem kötöttem senki orrára az elfoglaltságomat. A titkárnőm tudta, hogy azokon a napokon egyetlen ügyfél sem zavarhat meg, nem kereshetnek telefonon, és e-mailben is elérhetetlen vagyok. Ekkor nem az a Jude Cowen voltam, akit a világ ismert, hanem Jude Hyde, a legidősebb fiú a három közül, akiket már csak az édesapjuk léte tartott egyben. Bíztam benne, ha bekövetkezne a legrosszabb, akkor sem távolodnánk el, de Caleb hajlamos volt az eltűnésekre. Szerettük, óvtuk is a bajtól, sőt még anyagilag is támogattuk, mert ez volt a feladatunk, de az számára is világos volt, ha apa eltávozik közülünk, akkor keményebb feltételeknek kell megfelelnie, mert élete végéig nem fogjuk istápolni. Elkalandoznak a gondolataim, előtérbe kerül a gyengébbik felem, az a férfi, akit kevesen láthatnak. Odakint a felöltött álarccal léteztem, az volt a szerepem, hogy megmutassam a világnak, hogy mennyire erős vagyok. Hetek óta gyűlik bennem a harag, a ki nem mondott fájdalom. Az öcsémnek igaza volt, és nem ártana felkeresnem egy pszichológust, ha nem akarok bekattanni. Nem is tudja a terapeuta, hogy mekkora szerencséje volt, hogy nem feleselt vissza. Az áthatolhatatlan sötét köd bennem él, lassan fog kitörni, mint a vulkán, de egyszer szembesülni fognak vele, hogy mi is lakozik a lelkemben. Nem vagyok szent, és már bérelt helyem van a pokolban. Ellenben ezek a lágy, és tiszta szekundumok csempészik vissza a reményt, hogy nem üres kézzel távozom, hogy a köztünk húzódó vékonyka határ, ha nem is minden adandó esetben, de találkozhat. Cora törékeny, szinte már parányi alkata az én mellkasomhoz vonzódik, beleillik az ölelésembe. A csókja más nőkhöz mérten még kezdő, nem merek saccolni, hogy hány férfival lehetett dolga, de mindezek mellett, hogy tapasztalatlan, valahogyan mégis izgató. A nyelvét néha visszarántja, a számat puszilja, és lassítja a tempót. A derekára csúsztatott jobbommal hátrálok a kád széléig, de aztán, ahogyan minden lélegzet egyszer belevész a nagy semmibe, úgy a miénk is megszakad. Ígéretek találnak egymásra a forró, ámbár lopott szavakban, melyeknek nincs hangja, de ott pecsételődnek le az ajkainkon. Oldalra döntöm a fejem, még picit a szívverésem is nekilódul, megszédít, és ez nem jó jel. Számtalan nővel enyelegtem, de csak kevesek érintettek meg igazán, vagy érték el, hogy jelentsenek is valamit a nagy, arctalan tömegben. Biztos vagyok benne, hogy ezt nem fogom elfelejteni egy jó darabig, és ez az, amiben Cora Fraser ereje rejlik. Nem mímelt nő, nem játssza meg magát, mint Rachel, vagy a többi ribanc odalent. A pillanat megtörik, a gyengédségem vele együtt kúszik el, és habár látom a szemein, hogy marasztalna, talán ideje mennem, mert ma este még nem maradt befejezetlen ügyem a másik féllel is. A keze a levegőben marad, elfordulok, de érzékelem, hogy többet akart, mint amennyit hajlandó voltam adni neki.
- Bármire is vágyik Cora, most kell befejeznünk. – zárom le a témát, a következő percben pedig már kikísérem, megkérem, hogy fürödjön le. A szobában nem tétlenkedem, megválok az öltönytől, meg a többi flancos öltözéktől. Nem illene a Bastien féle találkozóhoz, hogy kisestélyiben járuljak elé. Meghagytam neki, hogy mit tegyen, a döntés már rajta áll. A sportcipőmet kapom fel, és éppen távoznék, de ekkor a fürdőből utánam szólnak. A vállam felett tekintek az ismerős szempárba. – Nem fogom, de ne szökjön meg. Azon leszek. – egy elfojtott mosoly, és a hátam mögött zárult be a mai este szebb, és jobbik fele.



Sűrű léptekkel szelem át az előteret, odalent már csend honol, csak a táncteremből szűrődik ki némi hangzavar. A tekintetem az oldalsó ajtóra siklik, ott nem fogják észrevenni, ha kiosonok. Körülnézek, aztán futásnak eredek, közben figyelem, hogy követ-e valaki. A kastély melletti erdő sötét, a nap már régen lement, a hőmérséklet is lecsökkent. A zsebembe dugom a kezem, a szememet meg a mostani körülményekhez szoktatom. Nem kell sokat sétálnom, hogy kiszúrjam az egyik fa törzsének dőlő Bastient.
- Már azt hittem el sem jössz. Milyen volt a kis kalandod? – tisztes távolságban állok meg tőle, nincs kedvem még közelebb menni, annak ellenére sem, hogy én invitáltam meg ide. – Nem történt semmi. Ms. Fraser nem érezte jól magát, és lefeküdt. – adom a hülyét, de mindketten tudjuk, hogy hazudok. – Igen, én meg most találtam fel a rák ellenszerét, Jude. Rachel egyébként igencsak zaklatottan távozott a minap. Esetleg tudod, hogy mi állhat a hátterében? – a kárörvendő mosoly egyértelművé teszi számomra, hogy már tud a kettőnk között történt kis incidensről. – Minek játszod az ostobát, Bastien? Húzni akarod az időt, hogy ne verjem be a képedet? Már az egyetemen is tartottál tőlem…akkor azt hiszem, hogy van, ami nem változik. – vonom meg a vállamat, és most őt fürkészem, de valamiért úgy érzem, hogy nem fog tisztességesen játszani. – Már akkor sem ismertél elég jól. Nem megmondtam neked, hogy nem fogok tisztán eljárni? – a tüdőmbe szívok egy adagnyi hűvös levegőt, miközben felmérem az árnyból kilépő két debella állatot. – Nos, Jude…legyünk már egyenlőek. Neked van erőd, nekem meg embereim. Elbírsz hármunkkal? – kérdezi önelégült képpel. – Te kis… - akadok ki, és megindulok felé, de oldalról ketten is rám vetődnek. Az egyiknek egy gyomrost adok, de a másik eltalálja a vállamat. Nem szoktam kényeskedni, de legutóbb, amikor fogadásból küzdöttem ott találtak el. Felszisszenek, de újabb ütést mérek a másikra. Nem szokásom meghátrálni, szépen a vállamon vetem át a jobb oldali delikvenst, de arra nem számítok, hogy a nyakamnál fogva kap el. Bastien mindvégig erre várt, hogy lefogjanak, aztán szépen komótosan sétál elém. – Mindig is tudtam, hogy eszes vagy, de ma este…mintha valaki elvette volna az eszedet….Jude…a nők csak eszközök, mikor tanulod már meg. – mire leköphetném végigszántja a hasfalamon a kést. Nem mártja belém, csak megsebesít. – Engedjétek el. Remélem tetszett a kis párbajunk. – guggol le elém, amikor összerogyok. – Meg fogom szerezni, ami a tiéd. Ez a figyelmeztetésem. Menjünk. – int a két barátjának, én meg összekuporodom a földön, és szaggatottan véve a levegőt, felhúzom a pulcsimat. Folydogál belőlem a vér. Bassza meg, leerőszakolom a felsőtestemről a pulcsit, és  a hasamhoz rögzítem. Pár percig gyűjtöm az erőt, hogy felálljak, aztán lassan küzdve a hányingerrel, feljussak az emeletre. Micsoda véletlen, hogy éppen most nem akadok össze senkivel, aki segíteni is tudna. A folyosón majdnem eltévedek, a fogaimat is össze kell szorítanom, amíg lenyomom a kilincset. Egyetlen pillantást vetek az ágy felé, ahol éppen testápolózza magát. – Hozzon egy törölközőt. – nyögöm ki, és amint becsukom az ajtót, le is csúszom a parkettára.

Meg nem tudtam volna mondani, hogy hányadán álltunk az ügyvéddel, mert nem csak a mai nap, hanem az eddigi találkozásaink is olyanok voltak, mint a háborgó óceánon hánykolódó hajó - rapszodikus, kiszámíthatatlan és hirtelen. Ha úgy is gondoltam, hogy igen, az a pillanat lesz, ami a helyes útra terel minket, mindig tévedtem. Be kellett vallanom magamnak, nem ismertem eléggé Jude-ot ahhoz, hogy tudjam, a következő lépések nem szabadítják el benne azt a vonást, amellyel kritikussá válik. Magam sem tudtam, hogy miért vágytam őt óvni, hogy miért volt annyira fontos, hogy vigyázzon az épségére, mert egy elhalt, porba hullt csók még nem jogosított fel arra, hogy megváltozzon minden köztünk. Mégis hittem az ígéretében, abban, hogy az ajtó akár nyitva is maradhat és lehetőségem lenne azon csak kisétálni, ám a szavaira immár odabent, az becsukott ajtóra mosolyogtam rá csendes magánnyal.
És csak a vízben elmerülve hagytam, hogy a szemhéjaim lecsukódjanak, hogy a mutatóujjam kutakodón érintse az ajkamon a férfi ízét, miközben hagytam, hogy a víz nyugodt hullámzása ostromolja a testem, és nem akartam ebben a pillanatban beszélni senkivel sem, mégis eszembe jutott az öcsém, anyáék, de leginkább Mr. Chang, Bastien, Mr. Stone és a többi férfi. Csak amiatt, amit mondott korábban Mr. Cowen, arról, hogy ezek a férfiak nem tisztességes "átékot" űznek és számukra a valódi értékek olyan mítoszok csupán, ami nem a legalitás mezejét érintette.
Hosszú percekig, mialatt a gondolataim mégis csak tovagördültek számos lehetőséget és eshetőséget átgondoltak, az ujjaim, a tenyerem a víz felszínét simították végig, nem megtörve azt a felületet. Vágytam arra, akartam, hogy apa meséljen, hogy egy ismeretlen világba elkalauzoljon, ahol ő nem hős, hanem antihős. Képtelen voltam elfogadni, hogy akár az én szeretett édesapám is egy lehet közülük, egy, egy olyan életet mímelve és megjátszva, amit én nem ismertem. Amitől csak bábbá válhattam volna. Nem tudom, hogy mi tett még szomorúbbá: hogy talán nem is ismertem apát annyira, mint kellett volna, vagy talán az, hogy képtelen voltam a rosszat feltételezni bárkiről is első körben. Mert igen, óvatosabb voltam sok esetben, ám a kedvesség, a törődés nem volt egyenlő a bizalommal - még nálam sem.
Habár kint a szobában a holdfény alakokat rajzolt a padlózatra, a pillantásom noha a telefon kijelzőjével is találkozott, de ahogy érte nyúltam, hogy az éjjeliszekrényre pakoljam, csak egy pillanatnyi bizonytalanság uralta el a lelkem. Szükségem lett volna arra, hogy Nick hangját halljam, hogy ameddig a takaró alá kuporodom, ő meséljen a napjáról, arról, hogy mennyire hiányoztam neki, hogy mennyire... jó együtt. Mégis, ahogy a telefont letettem a fa felületére, úgy engedtem el a Nicholas-álomképet is. Tudtam, hogy már rég nem alkottunk párt. Hogy nála nem kereshetek már vigaszt az ennyire elcseszett napokon sem, hogy már nem hozzá fordulok, bármi is történjen az életemben.
Már nem. Mert az ágyon ülve akaratlanul is a kint az ügyét intéző férfi alakja és hangja jutott eszembe, talán emiatt is igyekeztem több beleéléssel elegyengetni és belemasszírozni a bőrömbe a fehér barackillatú krémet, és ez egészen addig meg is valósult, ameddig a férfi be nem lépett a szobába, én pedig automatikusan csúsztam le az ágyról, hogy elé menjek? Üdvözöljem? Vagy maradjak a távolban?!
Az arcáról a pillantásom a karjára siklott, arra, amelyikkel takargatta magát, amin átütött a vér bíbor színe. Az erőtlen szavai rémisztően hatottak, és akkor lódultam meg felé, amikor az ajtónak vetve a hátát megadta a teste magát a gravitációnak. Nem érdekelt, hogy a hajam még nedves csigákban hullámzott a hátamon, hogy a testápoló még vizes hatású csillogást kölcsönzött a lábaimnak, még az előtt értem oda a férfihez, mielőtt teljesen a padlóra csúszott volna, de csak azért, hogy ne úgy essen, csak segítettem neki, a karjáért nyúlva... leülni. Bánom is én.
- Mi történt? - bámultam a szemeibe ijedt pillantással, de az ujjaim már a csuklóján csúszott végig, a kézfején, hogy óvatosan leszedjem az átvérzett anyagról az ujjait, amikkel belemart az anyagba. Nem akartam megvádolni, hogy mégsem vigyázott magára, hogy nem ebben egyeztünk meg, és ameddig az ujjaim óvatosan elhúzták a sebesüléséről az anyagot, az tekintetem a mellkasát járta be, ott, ahol a bőre piroslott az előző percek hatására. - Az Isten szerelmére! - bukott ki belőlem a vágott sebet látva, kényszeríteni kellett magam, hogy óvatosan toljam vissza rá az anyagot és Jude kezéért nyúlva azt is visszatettem rá. - El ne engedje! - sietős léptekkel hagytam magára, hogy a fürdőbe szaladva a szekrényből kiszedjek minden létező törölközőt - amik persze, hogy fehér frottír volt mind - és még kutakodnom sem kellett, hogy az elsősegélynyújtó dobozt is felmarkoljam, és már ott sem voltam. A kád és a mosdókagyló pereme tökéletes volt ahhoz, hogy egy törölköző kivételével mindent ott hagyjak bent. Ahogy Jude felé fordultam, ezernyi kérdésem lett volna még, de az aggódásom olyan erős hévvel tarolt le mindent, hogy szinte fuldokoltam tőle
- Mr. Cowen! - szólítottam meg, amikor újra mellette voltam már, letérdelve a teste mellett a padlóra. - Fel kell állnia, hogy ellássam a sebét odabent, itt nem maradhat. Segítek. És menni fog, mielőtt még ellenkezne - futólag rámosolyogtam biztatón, ám nem vártam meg azt, hogy túl sokáig gondolkodjon azon, elbírom-e vagy tudok-e neki bármiben is segíteni, mert már feltoltam magam, átlépve a combjain a balján guggoltam le, és ha egy kis ellenkezést is láttam rajta, felsóhajtottam. - Mennünk kell - a suttogásom szinte az állát cirógatta, ahogy közelebb csúszva hozzá a jobb kezem átkarolta a hátát, remélve, hogy nem kell a teljes testsúlyát nekem megemelni. Ha segített, akkor gyorsabban emelkedtünk fel, és ha már állt a férfi, akkor a karja alá bújva be az én kezem is rácsúszott a rongyként funkcionáló anyagra. Anélkül, hogy megszólaltam volna, segítve őt a fürdőig botorkáltunk el, amennyiben nem hagyta el az ereje őt teljesen, és ha már bent voltunk a drága, fényűző helyiségben, óvatosan a wc porcelánjáig kísérve őt, hogy a lehajtott fedélre ráülhessen. Masszív volt, elbírta a súlyát.
- Le kell vennünk a nadrágját, vagy egy kicsit lejjebb húzni - a vértől ragacsos ujjaimmal téptem fel a bontatlan dobozt, hogy a jódot kiszedjem belőle, és csak azután fordultam a férfi felé megint. Ott, azon a fehér csodán ülve nekidőlhetett a mögötte lévő falnak ahelyett, hogy a kád pereméről egyenesen beborulhatott volna a márvány mélyedésébe. - Segíthetek? - pillantottam a szemeibe, letekerve a kupakot is. A fertőtlenítés fontos volt a fellépő fertőzések elkerülése végett.

Lefelé tartva a lépcsőn ezernyi gondolat cikázik át a fejemen. Jó ötlet volt, hogy magára hagytam a terapeutát, vajon az ajkaimra adott csókja megváltoztat mindent? Nem fogok tudni racionálisan döntést hozni…nem tudom, hogy mik a válaszok, és nem azon kellene törnöm a fejemet, hogy mi lesz a jövőben, mert nem tudom befolyásolni. Bastien-t nem véletlenül invitáltam meg ma estére. Egy fairplayben legyőzhet, ha van elég mersze hozzá, de nem vagyok benne biztos, hogy meg fog jelenni a találkozón. Már az egyetem alatt is inkább mellettem állt ki, kereste az erős egyedeket, akik kihúzhatják a seggét a bajból. Nekem egyértelmű volt, hogy szarkeverő, mégis a barátommá fogadtam. Vele együtt kóstolhattam bele egy sokkal izgalmasabb világba, neki köszönhettem a kezdetleges kapcsolataimat, és általa ismertem meg azt a nőt is, akit majdnem feleségül vettem. Elég sok minden zajlott ma, többek között felfrissítettem egy viszonyt az exemmel, aztán meg engedtem a vágyaimnak, és megízleltem a velem utazó hölgyeményt. Megígértem a főnökének, hogy nem fog csorbát szenvedni a becsülete, ugyan a férfinak halványlila gőze sem volt arról, hogy mi zajlik ideát, ahogyan Corának sem kellett volna megtapasztalnia a sötétebb oldalamat, ha a seggén marad, és nem kekeckedik velem. Éreztem, hogy mindketten jobban jártunk volna, ha akkor aznap délután nem veszem a fejembe, hogy meghívjam, és burkoltan megfenyegessem. Vajon akkor is eljött volna velem, ha nem emiatt teszem függővé az állását? Megvolt a hatalmam ahhoz, hogy ellehetetlenítsem a szakmájától, de szemem köptem volna saját magamat, ha mégis éltem volna az eszközeimmel. Cora tehetséges, és őszinte, mely egy ritka páros ezekben a körökben. Nem ismerte a szülei hátterét sem, amit letettek az asztalra, ahogyan arról sem kellett tudomást szereznie, hogy milyen kapcsolatban állt az édesanyja és a mostani vendéglátónk. Zsebre dugott kézzel hagyom el az épületet, és settenkedek el a sötét erdő felé. Az egyik felem örülne, ha már nyugovóra térhetnénk, de a lezáratlan ügyek úgy sem engednék meg, hogy álomra hajtsam a fejemet. Kettőt lépek az kijelölt ösvényen, és az egyik fa takarásából már látom is az árnyat, melyről azt feltételezem, hogy a régi barátom. Bastien szintén átöltözött az események után, szerintem nem akarta összepiszkítani a frakkját. A mosolya hűvös, és önelégült, mint annak idején. Sosem hittem el, hogy képes lenne keresztbe tenni. Előttem tett tönkre másokat, bosszúhadjáratokat indított, meggyengítette az ellenségeit, de hogy pont engem szúrt hátba…nos egyáltalán nem örültem neki, amikor megláttam Rachel-t a karjai között nyögve. Nekem a hűség elsődleges, és anélkül bizalom sem születik. Mit is várt a lány? Egyértelmű volt, hogy nem fogom elvenni, a térdem elé rogyva könyörgött, de addigra a szívem már kihunyt, és nem akartam látni sem. Meggyűlöltem mindkettőjüket, és visszautaztam New Yorkba. Megelégeltem, hogy kihasználnak, talán akkor és ott váltam azzá az emberré, aki most is vagyok. A párbeszédünk nem nyúlik hosszúra, felkészülnék az első ütésre is, de váratlanul ér a másik két hívatlan vendég. Nem hiszem el, hogy megint átejtett a palánkon. Mikor fogok tanulni a hibáimból, és túllépni azokon? Az első reakcióm, hogy nekimegyek, és ízekre szedem, azonban erre még lehetőségem sem nyílik, mert rám ereszti a két dögöt. Az egyik hátulról kap el, a másik meg oldalról jön nekem. Küzdök amennyire tőlem telik, de az alkohol elködösíti az agyamat, és lassabban is reagálok, mint szoktam a ringben. Nem készültem rá, de még cseppet sem végez, nem kapta meg a várt elégtételt. Nekem ront, és amikor már térdre lettem kényszerítve, akkor méri rám az utolsó döfést. Végigszántja a vadászkéssel a hasfalamat, és otthagyna elvérezni az erdőben. Nem láttam benne a potenciális veszélyt, bíztam benne, hogy egy semleges terepen nem merne nekem jönni, de óriásit tévedtem. Összegörnyedek, és percekig a világomról sem tudok. Vért köpök, és remegek minden ízemben, mert ahogyan távozik belőlem a testemet áramoltató erő, úgy veszek el önmagam is. Belülről tudom, hogy fel kell innen kelnem, és legalább addig eljutni, ahol segítséget tudok kérni. A pulcsimtól nagy nehezen válok meg, és nyomom rá a vérzés helyére. Takarékoskodnom kell a légvételekkel is, a hátsó utat választom, és most nincs akkora szerencsém, hogy összefussak valakivel. Nem is tudom, hogy mit vártam, de amint bejutok a kastélyba, már attól golyózik a szemem, hogy felnézzek a lépcsőfordulóra. Az oldalának támaszkodva egyesével lépkedek fel a fokokra, és megyek a célig. A szobám az egyetlen mentsváram, és a tudat, hogy Ms. Fraser még nem aludt el, mert akkor nagy bajban leszek. Számolom az ajtókat, az egyiknek neki is dőlök, hogy beiktassak egy kis szünetet. Kapkodom a levegőt, fáj, ahogyan megpróbálok az orromon keresztül a tüdőmbe egy kis színtelen gázt juttatni. A megérzéseimben bízok, hogy nem tévesztettem el a szobaszámot, amikor lenyomom a kilincset, és bemerészkedem az egyik előtérbe. A tekintetem a szoba miliőjét pásztázza, és ki is szúrom Corát az ágyon ülve. Egészen hiányosan van felöltözve, de nincs időm tüzetesebben is magamba szívni a látványát, mert összeroskadok, ha nem jön segíteni. A kéztartásom is gyengül, amint odaszorítom a pulcsimat a hasamhoz.
Nem túl nőiesen csúszok le a földre, de elhagy minden energiám, és szédülök is a vérveszteség miatt. A szőke üstökömet nekivetem az ajtó lapjának, és úgy tekintek a szélvészként hozzám rohanó hölgyre. A kérdésére mégis mit kellene, hogy feleljek? Nem akaródzik még jobban ráijeszteni, de abból, amit az arcáról olvasok le, hát nem festhetek valami jól. Makacsul szorítom oda a pulcsimat, de átüt már rajta a vér színe, kell egy törölköző, hogy felitassam a maradékot. Ráfog a kezemre, óvatosan fejti le az ujjaimat, és bármennyire is ellenkeznék vele jelenleg, valahogyan győz, és szabaddá válik a sérülésem. Nem kell mondania semmit, én is érzékelem, hogy ez most nem igazán jó egyikünknek sem. Szakszerűen nyomja vissza a kezemmel együtt, és suhan el a fürdő irányába. Egy erőtlen mosolyra ívelődnek az ajkaim. – Ne megyek sehova kislány. – köhögök fel egy adag sarat, amit valószínűleg odalent nyaltam be. A tengelye körül pördül meg, és siet vissza elém. – Jude…most már Jude. – a tarkómat nekidöntöm ismételten a támasztékomnak, érzem, hogy lassan elalszom, vagy egyszerűen bedobom a törölközőt. Humoros vagy Hyde gyerek, ha éppen nem azon lennél, hogy elvérezz. – Maga…Cora, nem bír el. – tagadólag rázom meg a fejemet, ha már ennyire makacs a szentem. – A fürdő túl messze van. – ecsetelem neki, de szóval tart, esélyem sincs, hogy lehunyjam a szemhéjamat. Fölém magasodik egyszerűen, aztán meg úgy néz rám, aki nem akar elveszíteni. Káromkodni lenne kedvem, hogy nem ért a szép szóból, de feltápászkodom, igaz majd bepisilek, úgy fáj a hasam, feszül a bőröm. – Nem fog elbírni kislány. – ellenkezem, de becsusszan a hónom alá, és a mankómmá lép elő. Egészen ostobán festhetünk, ahogyan elbotorkálunk a fürdőig. A fénytől hunyorognom kell, lehuppanok a toalettre, de kell egy masszív felület, hogy annak támaszkodjak, és ne őt nyomjam össze. – Ej, de gyorsan haladunk Cora…a csók után a vetkőzés jön. – hunyorogva nyitom ki az egyik szememet, és nézem őt. A jóddal nem fogok kibékülni. – Segítsen. – reszelős a hangom, ahogyan feltolom a csípőmet, és ráhagyatkozva várom meg, hogy lehúzza a kívánt mértékig. – Ne ijedjen meg, ha olyat lát, amit nem kellene. – élcelődöm, hogy elüssem a helyzet komolyságát, de kezdek nagyon szédülni. – Hozza be nekem a whiskey-t. Muszáj lesz innom rá, mielőtt kidobom a taccsot, vagy felüvöltök. – ez már parancsba illet, és ha teljesíti a kérésemet, akkor nagyot húzok az üvegből, és úgy lesek le a két lábam között térdepelő lányra. – Kezdje….kínozzon meg. – egy sanda vigyorra futja még tőlem.

Az eddigi napokat, találkozásokat alapul véve eszembe sem jutott, hogy valaha is fogom így látni Jude-ot, ennyire erőtlenül, ennyire magatehetetlenül. A pillanat tört része alatt mozdultam felé, hogy nehogy nagyobb lendülettel érkezzen a padlóra, mint azt most a teste képes lett volna elviselni, és amennyire csak tőlem telt, olyan óvatos voltam a látható sebesülését eltakaró szövet leemelésénél, mert nem akartam neki fájdalmat okozni, még többet, mint amit jelen pillanatban át kellett élnie és el kellett szenvednie. Az a korábbi határozott fellépése tovatűnt, helyét pedig átvette a fájdalom, ami az arcára karcolta az elkínzottságot. A légvételei közelről sem voltak olyan nyugodtak, mint egy ereje teljében lévő férfitől azt várná az ember.
Tévedés ne essék, láttam már, tapasztaltam a szenvedést, a fájdalom ezernyi arcával találkoztam eddigi éveim során, mert az öcsém, Calum olyan gyógyíthatatlan betegségben szenvedett, ami esetén maximum csak könnyedebb napokat éltünk meg. Az állapota egyáltalán nem volt konstans, voltak olyan időszakok, amikor rémisztő gyorsasággal romlott az állapota, és voltak olyan pillanatok is mellette, amikor csendes könnyekben úszó arccal figyeltem őt, miközben aludt - látni akartam, hogy lélegzik még, hogy nem agy el engem, mert még mindig szükségem volt rá. Nyolc évvel fiatalabb volt, ám a szüleim már a születésétől kezdve rám bízták olykor, mert tudták, hogy én nem fogok vicces bajuszt rajzolni a pisze orrocskája és a szája közé, ha unatkoztam. A mai napig, ha hazamegyek és meglátogatom, muszáj vagyok leülni mellé esténként, hogy a Grimm-testvérektől olvassak neki, ez az ő és az én titkom. Szívemnek kedves és az egyik kedvenc időtöltésem ez, az ágyába mászni és a hátamat nekidöntve a támlának hallani, ahogy felnevet, látni, ahogy elmosolyodik és ha éppen rémes-rémisztő történetét olvastam, akkor képes volt arra is, hogy megborzongjon, nekem pedig nem adott más lehetőséget, a takarót be kellett tűrnöm az aprócska teste alá.
Nem foglalkoztam azzal, hogy Jude vére a bőrömet is megfogta, ahogy az ujjaim érintették az anyagot, és mielőtt magára hagytam volna, még visszaszorítottam a sebre az ő kezét, de nem töltöttem sok és felesleges pillanatokat a fürdőben. Az emberi testben véges mennyiségű vér áramlott, minden sérülés, nyílt seb ellátása a legtöbb esetben a vérzés elállításával kezdődik. Kivéve, ha éppen valamilyen tárgy mellett bugyog fel az illető vére, esetleg bármilyen apró szilánkos sérülése volt, ám itt, ebben a helyzetben azt hiszem, szerencséje volt Jude-nak - valóban? Az egyenes vágást látva nem tudtam meghatározni annak mélységét egyelőre, s a szavaimra gy tűnt, hogy a réveteg pillanataiból rántottam őt ki, mert úgy tűnt, hogy szívesebben bóbiskolna el itt egymagában. Nem és nem!
- Jude... - a hangom gyengéden ízlelgette az engedélyt, mert ez a most már úgy tűnt, hogy talán nem csak erre az estére szólt. Csak remélni tudtam, hogy nem fogom elrontani, mert nem volt kedvem még egyszer kitenni Mr. Cowen tajtékzó dühének, amivel akarva-akaratlanul is rémessé vált és rám hozta a frászt. - Még sérülten is ellenkezik, mondhatnám, hogy a vérében van, de az éppen folyik. Ne kételkedjen bennem, legalább most az egyszer - a hangom könyörgő élt ütött meg a végére, amikor kitartóan lestem még a padlón üldögélő alakot figyelve. Calum teste önállóan szinte már képtelen volt mozdulni, az ő estéből tanulva tudtam, hol és hogyan kellett megmozdítanom egy magatehetetlen testet, viszont Jude közel sem volt még olyan állapotban. Az ő akarata, a testi ereje és az alapvetően egészséges élete biztosíték volt arra, hogy muszáj lesz megpróbálnunk. Hogy nem hagyhatom a padlón, csak úgy egy kicsit pihengetni. Mert az lett volna a legrosszabb opció mind közül. - Meg fogom oldani - jelentettem ki határozottan, szűkszavúan, és végre ő is megmozdult, még akkor is, ha azzal az arcát torzította el a rátörő fájdalom, és nem siettetve, csak az ő tempójában vánszorogtunk át a fürdőig, hogyha arra volt szüksége, hogy megálljunk, akkor csak tartottam őt, talán egyben is... igaz, ha úgy döntött volna, hogy megnézi, milyen a padló egészen közelről és a gravitációt meglovagolva eldőlt volna mellettem, akkor biztos, hogy a lendülettől én is estem volna vele együtt, ami több szempontból sem lett volna túl jó és okos ötlet.
Odabent a porcelánok Istennőjének felszentelve ültettem le rá a férfit, és nem is húzva az időt beszéltem neki, miközben az ujjaim a fertőtlenítőszer csomagolását, tubusát bontották már.
- Normális esetben ez a sorrend, nem igaz? Csók, aztán pedig a pőreség - köszörültem meg a torkom zavartan, mert nem hittem el, hogy még így, szétnyílt bőrrel a hasán is képes ilyeneket mondani. Úgy tűnt, hogy a vérveszteség előhozta belőle az élcelődő, tréfás hangulatát, nekem pedig kis híján azért az aggódáson túl is megjelent egy mosoly az arcomon. De csak majdnem, mert arra a kérésre, hogy szüksége volt segítségre, nem mosolyoghattam. Egyszerű, gyors és megszokott mozdulatsornak kellett volna lennie, ám neki mégis nehézséget okozott mindez. A fenébe is! Letettem a mosdókagyló szélére a jódot, hogy Jude elé lépjek, egy pillanatra felnézve a szemeibe. Azt hiszem, még egyszer engedélyt kértem és azon imádkoztam, hogy csak nehogy remegjen a kezem, hogy csak nehogy illetlen területeket érintsenek az ujjaim, de ez most elkerülhetetlen volt. Gyors, gyengéd mozdulatokkal bújtattam előbb ki a gombot a farmer anyagának lyukából, hogy aztán a cipzárt is lehúzhassam. Az ujjaim aztán a férfi alsója és nadrágja közé szökött, hogy a megemelt csípőről óvatosan lehúzzam a farmert, és ha eleinte csak egy kicsit akartam volna lehúzni róla a nadrágját, a nekem címzett szavaira megforgatva a szemeimet már megint sikerült felnéznem a szemeibe.
- Jude! Bármennyire is hihetetlen, nem vagyok már szűz - ráztam meg a fejem mosolyogva, mert tényleg - nem hittem a hallottaknak, hogy ilyeneket képes volt a férfi mondani. Ha visszaült, csak akkor húztam le a lábairól a farmert, hogy elé guggolva a cipőjétől is megfosztva a lábfejéről lehúzzam az anyagot. - Nem volt terveim közt az sosem, hogy apácának álljak - egyenesedtem fel, hogy a farmert összehajtsam, de persze megint nem tudott csendben maradni, ám a tréfálkozó megjegyzéseit elhagyva most komolyabb kérést intézett felém. Válasz helyett inkább magára hagyva léptem ki a fürdőből, hogy egyenesen Jude szobarészébe sétáljak át, a pohár helyett viszont az üveg nyakát fogva meg igyekeztem vissza hozzá, hogy aztán át is adjam neki az alkoholt.
Bármit is tett vele, egy törölközőt leemelve engedtem meg a vizet a csapban, megvárva, ameddig az langyossá nem vált, bő szappanos vízben megmostam a kezem, és csak azután mártottam alá a frottír anyagot. Finoman kicsavarva belőle a vizet helyezkedtem el Jude előtt, a combjai közé betérdelve - pusztán azért, hogy jobban rálássak a lámpafényben a sérült területre, amikor már megint, képtelen volt befogni a száját, én pedig visszafogni a feltörő, széles mosolyom. Még akkor is, ha a helyzet abszolút nem volt vicces.
- Van olyan pillanat, amikor képes csendben is maradni, Jude? - óvatosan nyúltam a még mindig seben tartott - valószínűleg - felsőt, azt lepakolva a padlóra, hogy a nedves törölközővel a nyílt seb széleit letöröljem, megszabadítsam a bőrfelületet a szennyeződésektől, óvatos, könnyed mozdulatokkal. Minden egyes fájdalom rándulásánál abbahagytam a mozdulatot, és felpillantottam a férfire. - Ha úgy könnyebb, el is átkozhat. Most megengedem önnek, hogy szidjon, ha fáj - sandítottam fel somolyogva a férfire, felkészülve a morgásra/üvöltésre/bármire. Beharaptam az alsó ajkam, ott, Jude combjai közt a padlón térdelve. Nem kellett sokat mozdulnom, a padlón csúsztam el hirtelen mozdulattal a jódért, és mielőtt azt a sérülésre engedtem volna folyni, a férfi ölébe pakoltam a törölközőt, átvetve a combjain is, elfedve az alsónadrágjának anyagát, hogy az ne szennyeződjön be.
- Egy korty alkoholt kaphatok én is, mielőtt tényleg megkínzom? - néztem a kéklő íriszekbe, kinyújtva a balomat az általa eltulajdonított whiskys üveg felé. Apa büszke lenne rám. Ha átengedte nekem azt, akkor valóban csak egyetlen kortyot kóstoltam meg, hogy gyorsan visszaadva az üveget, minden figyelmeztetést elkerülve a jódot is használjam fertőtlenítésre, nem sajnálva a hasfalától a folyadékot.
Ha hangosabb volt a kelleténél, automatikus mozdulattal emeltem meg a bal kezem, hogy a szájából érkező hangosabb szavakat a tenyerembe morogja, hüvelykujjammal érve a borosta-fedte állhoz. - Bocsánat! - néztem fel a szemeibe, de csak akkor vontam el onnan a tenyerem, ha elcsendesedett, és ha ő húzta el azt onnan.

Bastienről sokáig hittem, hogy a barátom, és a bizalmasom is egyben. El se tudtam volna képzelni, hogy akkoriban ne ő legyen a tanúm, vagy ne ő szervezze nekem a legénybúcsúmat. Mindvégig hazudott, és megjátszotta magát, simán a szemembe nézett, miközben már régen a leendő feleségemet dugta. Nem regénybe illő történet ez, és nem is kell annak lennie, de remek tanulópénz volt, hogy abban az időben felnyíljon a szemem, és mára egy másik ember váljon belőlem. Sosem lettem volna ennyire sikeres ügyvéd, ha engedem, hogy az orromnál fogva vezessenek. A legtöbb esetben bizalmatlanul kezeltem az új alkalmazottakat, senkinek nem mondtam el, hogy mi vár odahaza. Az irodában tartottam a két lépés távolságot, ebben éreztem jól magam, és ameddig nem kívánták megzavarni az általam felállított határokat, addig mindenkivel békésen viselkedtem. Előfordult, hogy valaki már az elején elnyerte az unszimpátiámat, de akkor hamar pontot tettem az ismeretség végére. A mai nap megint annak kedvezett, hogy naivan elhittem, hogy a régen látott „barát” tiszta eszközökhöz nyúl, és nem húzza keresztül a számításaimat. Eszembe se jutott volna nagyobb kárt tenni a kis seggfejben, de azzal, hogy nyílt hadüzenetet indított ellenem, és szépen mással intéztette el a piszkos munkát, biztos lehetett abban, hogy felkerült a másik listámra, és ha kikerülünk a kastély vonzáskörzetéből, akkor én magam fogok gondoskodni róla, hogy megfizessen az aljas tettéért. Melyik elmebeteg támadja meg a másikat egy semleges terepen? Mr. Chang sem nézte volna jó szemmel, ha egymásnak esünk a birtokán, én csak egy találkára invitáltam a férget, de úgy látszik, hogy mindenkinek mást jelent az esti beszélgetés. A folyosón szenvedve jutok el a lépcsőig. Már az is felér egy csodával, hogy fel tudtam állni, és nem véreztem el a helyszínen. A hasamba maró fájdalom egyre jobban erősödik, de nem is ettől tartok igazán, hanem hogy el fogok vérezni, és nem fog segíteni rajtam senki. A fenébe is, hogy nem vittem magammal mondjuk Ms. Fraser-t, akkor talán nem került volna erre sor, de akkor mélyen belül megszólal az a hang, amit nem is akarok hallani: Jude sosem tetted volna ki ekkora veszélynek a lányt, már az is rizikó, hogy veled van. Mindenki felfigyelt rá, nem véletlenül választottam, de lehettem volna egyenes is vele, de nem tettem meg. Úgy gondoltam az a legjobb, ha minél kevesebbet tud, mert akkor nem fog rettegni. A szülei biztosan nem avatták be, hogyan is működik ez a rendszer, pedig, ha szerették a lányukat, akkor megtették volna, és nem hagyják, hogy megrángassam. Cora viselkedése nem volt igazán problémás, de ha még jobban elengedi magát, és természetesebben mozog a társaságomban, akkor szó szerint már célponttá válik. Bastien is fente a fogát rá, és ki tudja, hogy még hányan tartottak volna igényt a hölgyemény szolgálataira, de amíg mellettem van, az engedélyem nélkül nem nyúlhatnak hozzá. Még egy szabály van, de ezt nem fogom elmondani neki. A vendéglátónk előtt meg kell tartanom a kemény fellépésemet, ha nem akarják kiszimatolni, hogy gyengéd vagyok az üzleti partneremmel. Nem bánhattam vele úgy, ahogyan szerette volna, de idővel rájön, hogy nekem is vannak álcáim, és ezek merőben a védelem miatt állnak fel egy részről, a másik most kevésbé számít. Ms. Fraser nem ismer, nem fogom beleavatni a gyerekkorom viszontagságaiba, vagy a családi életembe.
Az emeletünkön kóvályog, akár egy részeg pasas, aki nem tudja, hogy hirtelen hová is került, de aztán sikerül rálelnem a megfelelő ajtóra. Szerencsére nem nyomoznak utánam, annyi lélekjelenlétem van, hogy amint becsukódik mögöttem a nyílászáró, máris lecsúszok a földre, mert instabilan közlekedem. A vérveszteség okozta tünetegyüttes kezd eluralkodni rajtam, nem vagyok halhatatlan, és istenség sem, aki bármit megtehet. Ez is jól példázza, ha nem készülök fel jobban legközelebb, akkor hamarabb fogom alulról szagolni az ibolyát, mint szeretném. A bent tartózkodó lányra a frászt hozom, erősen szorítom a pulcsimat, nem mintha ezzel megállíthatnám a véremnek a távozását, de lassíthatom a folyamatot. Ő maga nyúl érte, és veszi el onnan az anyagot, hogy megnézhesse a sérülésemet. Kicsit kótyagosan fürkészem a szemeit, el is mosolyodom ostobán, de ez nem tart sokáig, talán észre sem veszi, hogy mit művelek. A nevemet szajkózza, de könnyebben tudok engedelmeskedni a fejem előrebicsaklásának, miközben elszalad a fürdőbe. A gondolataim már semmilyen sorrendet nem követnek, képtelenség szembesülni vele, hogyha a rendszer bekrepál, akkor az agyam is megadja magát neki. Éles eszű vagyok, de most még az is nehezemre esik, hogy egy helyre koncentráljak. Az ötlete, hogy felsegítsen, és a fürdőig sétáljunk egészen megugorhatatlan akadálynak bizonyult. Hiába erősködöm, nem fogja elbírni a testemet, annyira vézna, és törékeny. Nem kell sok, elég, ha eldőlök, és vége is a dalnak, mert ráesek. Hagyjon egyedül, elleszek az ajtóban, majd csak valahogy megoldódik ez a probléma. Megint a nevemmel jön, egy kis pattogó borsócska, eszembe jut, amikor spanyolul beszélt. Benne van a temperamentum, és a makacs jellemvonás is. Nem engedi meg, hogy az enyém legyen az utolsó szó, a hónom alá settenkedik, és együttes erővel botorkálunk el a nem létező távolságban lévő helyiségbe.
- Igazán akaratos tud lenni Cora, most díjazom, hogy talpraesett, de néha olyan jó lenne, ha nem ellenkezne velem, mindkettőnk életét megkönnyítené. – okítom ki a séta közepette, és örülök, hogy hamarosan ülőhelyzetbe kényszerülök, mert másodperceken múlt, hogy ráessek, vagy hasonló baki. Pakolgat, az ájulás szélén állok, de arra, hogy le kell vennie a nadrágomat, szinte elkap a jó kedély. Nem fogom azt állítani, hogy nem játszottam el a gondolattal, hogy valahol kipróbáljam a kislányt, de nem ilyen körülmények között.
- A csóknak mindig jelentősége van Cora. A szex csupán a testiségről szól… - halkulok el, és mélyeket lélegzek, de egyre lassabban megy ez is. Miért nem tudtam befogni a számat, és ejteni a kis pöcsöt, aztán meg jól megleckéztettem volna a hétvége után. Meg kell hagynia, hogy Oscar díjra jelölnék bennünket, ha valaki most kamerával venné a jelenetet. A farmeromnál matat, mint egy kezdő, totál ki vagyok ütve, de aztán együttes erővel sikerül felemelnem a csípőmet, és a tomporomat is. A hasfalamnak egyáltalán nem tesz jót, hogy meg kell erőltetnem, de annyira gyorsan csinálja, hogy ki is fújhatom a bent tartott levegőt.
- Nem szűz? Na, most aztán meglepett. Nem sok férfival lehetett dolga, vagy nem is az egyedek számán van a hangsúly, hanem a minőségen. A férfi, mint nagybetűs talány. Mire vágyik Cora, mi vonzza egy férfiban? – érdeklődöm szimplán, megpróbálom fenntartani a beszélgetést, hogy ne aludjak be, különben kampec lesz, és nézhetem a műsort odabentről.
- Apáca…maga, még azok között is a legjobb lenne. – egy halvány felköhögés kíséri a mondatomat, kezdek kifutni az időből, ezért a whiskey-ért küldöm. Szükségem van rá, hogy felébresszen, és elvonja a figyelmemet a fájdalomról. Az üvegért rohan, ha okos, akkor nem ellenkezik velem, de most az egyszer minden úgy történik, ahogyan én akarom. Az első korty éget, de felmelegíti a gyomromat, a másodiknál könnybe szökik a szemem, a harmadikra tompulnak a reflexeim. A lány a mosdótól tér vissza, és a két lábam közé térdepel.
- Kedvesem, ha csendben maradok, akkor baj van. – egy aprócska mosolyra rándul a szám széle, de abban is marad, amint a sebem szélét kezdi el tisztogatni. – Hogy a jó édes… - nem mondom végig, mert ez nem egy nő fülének való. – Igazán? Akkor utána mehetek gyónni is, és azt nem szeretnék. – az üveg szélébe marnak bele az ujjaim, néha felszínesebben lélegzek, de szépen haladunk, csak nekem tart az örökkévalóságnak ez. – Meglep, de miért ne. – odanyújtom, hogy beleízleljen, de valóban elegendő egy korty, és visszatér a kínzásomhoz. A törölközőre sandítok. – Tömje be a számba, nem viccelek, muszáj le ráharapnom valamire. – kérlelem, és ha tényleg nem fél, akkor ráharapok az anyagra. A jódtól majd bepisilek úgy csíp, rendesen megmozgatom az állkapcsomat, apa most büszke lenne rám. – Folytassa már, ne kérleljem. – rivallok rá, mert az öntudatom szélét taposom. A szememben felvillanó fájdalom nem tart sokáig, de minden egyes mozdulatával egyetemben sajnos az öklömet is össze kell szorítanom, mert ez már nem az, ahol csak gyengéden körbepólyál. A tekintetem az övét keresi, a vége felé lehunyom a szemhéjamat, hogy pihenjek egy keveset. – Pihenjünk…rendben. – a kezéért nyúlok, de már alig látok, és ha összefűztem az ujjainkat, akkor néhány percet engedélyezek a csendre. Most erre van szükségem.

Ha bárki is azt állította volna, hogy bármikor is aggódni fogok amiatt a férfiért, akinek a társaságát élveztem, nem hittem volna el. Nem azért, mert ne sérülhetett volna le, vagy ne élt volna át és meg fájdalmat, hanem azért, mert általában az emberek egészen a legvégsőkig szokták titkolni azt, ha fájdalom járta át a testüket. Legalábbis az ismerőseim közt, és pontosan ezért is mozdultam olyan gyorsan, hogy ne veszítsünk egyetlen másodpercet sem azzal, hogy én ábrándosan figyeltem a férfi mellkasát. Még mindig ugyanolyan csupasz volt, mint kora délután, amikor az ágyamnál szerencsétlenkedtünk. Még mindig ugyanolyan izmos volt, markáns vonásokkal és még mindig ugyanolyan kéken csillantak meg az íriszei a lámpafényben, mint amikor a napsugarak érték azt. A különbség annyi volt, hogy ameddig órákkal ezelőtt zavarba hozott a pillantásával, most a szenvedés rajzolta át a férfias vonásokat és ha még mindig ugyanaz a férfi is volt, mint korábban, a kín egyértelmű jelei mutatkoztak a testtartásában.
Nem tudtam elviselni, ha bárki is a környezetemben szomorú volt, vagy ha épp fájdalmat élt át. A legelső gondolatom mindig az volt, hogyan és miben tudnék segíteni. Miként tudnám megkönnyíteni az életét, azt az adott pillanatot, amiben nehézségekkel kellett szembenézniük az embereknek. Ez a hétvége pedig úgy tűnt, örömből és nevetésből tartogatott a legkevesebbet számunkra. Sebastian Montgomery az a férfi volt, aki re ha az ember ránézett, kellemes látványt nyújtott. Neki is magabiztos fellépése volt, tökéletesen rászabott és illő ruházattal rendelkezett, ám volt valami benne, ami óvatosságra intett. Lehetséges, hogy Jude naivnak gondolt, akit bárki képes lett volna megvezetni, ám ez korántsem volt így. Nem kellett volna beavatnia a derby világában zajló sötét ügyletekre ahhoz, hogy tudjam, nem szabad elhinnem minden szót, amit Bash felém intézett. Túlságosan közvetlen volt, túlságosan közel volt, és ha úgy is vette, hogy elhatárolódtam tőle, hogy nem engedtem közelebb magamhoz, akkor sajnos jól is gondolta. Képtelen voltam elviselni hosszabb távon, ha a távolságot úgy és akkor csökkentették le mások, amikor még én nem voltam arra felkészülve. Bastien egyértelműen az a férfi volt, akiben nem bízhattam meg, már az előtt sem, hogy azt tette Jude-dal, amit. Nem kellett elmondania a részleteket, nem kellett megvádolnia Basht, hogy ő okozta a sérülést, mert egyértelmű volt, az aggódásom pedig nem volt zavaró, de minden pillanatát megéltem és annak középpontjában a szőke ügyvéd állt.
Egy csóknak nem kellene ennyire hatnia rám. Valahol a nem bírom el és a fürdő túl messze van ukázok közt mégis csak sikerült a fürdőszobáig eljutni. A kezdeti mosolyt felváltotta a csendes gondolkodás, ahogy a vele való ellenkezésem tört felszínre, és anélkül, hogy lereagáltam volna, mégis valahol, egy aprót rándult az ajkam - kevésbé vidáman, csendes, visszafogott mosolyba forrva. Annyira próbáltam megfelelni a férfinak, annyira szerettem volna, ha nem idegesítem fel, ám ezek a szavak újra olyan pillanatokat elevenítettek fel bennem, amitől nem éreztem magam kifejezetten jól. Nem kellett, hogy tudjon arról, hat rám az, amit mondott, ahogy vélekedett rólam. Nem kellett volna, hogy ennyire fontossá váljon ilyen korán, úgy, hogy igazán még csak nem is tudtam róla semmit.
- Nem hiszem, hogy két ember közt, akik szeretik egymást, a szex csak testiség lenne. Pusztán szükséglet. Igaz, sosem volt még egyéjszakás kalandom, nem tudom, milyen az, ha valakivel csak a testiséget kívánom - nem értettem egyet most sem Jude-dal, de csak azért, mert számomra nem csak a csók hordozta magában az intimitást. A szavaim egészen halkan csengtek, nem szerettem volna, ha valójában kiragad információkat a mondandómból, hogy mindkettőnk számára egyértelműsítse, mindazonáltal azzal, amit elárult magáról és a gondolkodásmódjáról a férfi, futólag pillantottam az el-elnehezülő szemekbe.
A nadrágjától a lehető leggyorsabban próbáltam megszabadítani, hogy mielőbb túlessünk a sebfertőtlenítésen, de a feltett kérdése, az engem illető érdeklődésére egy pillanatra megmerevedtem. Soha, egyetlen alkalommal sem kérdezett még rá nálam erre senki, és hirtelen nem tudtam mit kezdeni ezzel, emiatt is haraptam be az alsó ajkam. Tétován, a gondolataimba merülve.
- Azon túl, hogy a nők mindig ugyanazt szeretnék egy igazi férfitől egy kapcsolatban - akadtam el, egyetlen pillantásnyi időre elcsendesedve. - Szeretem, ha egy férfi tudja, kicsoda. Ha nem általam lesz az, aki akar lenni, hanem önmaga miatt is elégedett, és képes legyek felnézni rá. De talán a legfontosabb az az lenne, hogy a mi éppolyan fontos tényezője legyen az életének, mint az én. Ezek az elvárások ugyanakkor nem csak a férfit illetnék meg, hanem önmagammal szemben is ugyanolyan fontosak. Szeretném boldoggá tenni őt, és szeretem, ha minden helyzetben önmaga tud lenni, mellettem is - amíg beszéltem, olykor felpillantottam a férfi arcára, hogy aztán a sérült terület megtisztításával foglalkozzak. Talán a hangom, a mondandóm tompította az átélt fájdalmat, ugyanakkor a reakció egyenesen ellentétben álltak az ezt illető reményeimmel.
Összerezzentem, amikor harsányabban belekezdett a szitkozódásba, ám újfent visszafogta magát, átengedve az alkohol hívó szavának magát, úgy marva rá az üvegre, mintha az volna az utolsó mentsvára. Amint már csak a jód volt vissza, hogy végigöntsem a bőrének elválása mentén, a rám ripakodásra megint felnéztem a szemeimbe, és mielőtt még újra felemelte volna a hangját a fájdalom miatt, tettem, amire kért. A törölköző tiszta sarkával emelkedtem meg az ujjaim közt, és ha engedte, akkor a fogai közé tekertem bele az anyagot, hogy ha rá is harapott a fájdalomtól, ne essen még nagyobb baja, ha esetleg a fogai összekoccannának. A vastag frottír anyag pedig igazán jó volt arra, hogy némileg tompítsa a fájdalom hangjait. A továbbiakban szó nélkül, csendesen, és a lehető leggyorsabban dolgoztam a jóddal, a felesleges barna folyadékot letörölve a bőréről, és akkor sem hagytam abba, amikor már elviselhetetlennek érezte. Segítenem kellett, és ha addig a fájdalomküszöbét kell kitapasztalnunk, akkor megtettem, amit meg kellett. Ott, a térdei közt térdelve, alkarommal támaszkodva meg óvatosan a jobb combján, hogy stabilan tarthassam magam. Ahogy elcsendesedett, az addigi feszes arcizmai elernyedtek, lepakolva a jódot finoman felnyúltam, hogy az ajkait megszabadítsam a törölközőtől, a felém intézett szavaira pedig csak bólintottam. A fedőkötés fél percen belül már a sebet védve került a férfi hasára úgy, hogy lehetőleg ne okozzak neki több fájdalmat, mit amit eddig is át kellett élnie. Mégis újra meglepett azzal, ahogy a kezemért nyúlt, én pedig nem tehettem mást, mint hogy megfogtam azt. Az ujjaim, a csuklóm így is eltörpült az övé mellett, de az a melegség, amellyel érintett, jólesőn járta át az én bensőmet is. A szemhéjainak lehunyásával alkalmam nyílt arra, tüzetesebben megnézzem a vonásait, azt, ahogy tartotta magát előttem. Szabad kezemmel kivettem a még mindig tartogatott üveget a kezéből, hogy elhelyezzem azt a fürdő kövezetén. Nem sokkal később már a kézfején simítottam végig, apró cirógatásokkal haladva a könyöke felé az alkarján és vissza.
A másodpercek vánszorogva váltak percekké, az addigi pozícióm pedig egészen kényelmetlenné vált, ezért megmozdultam kicsit, hagyva, hogy a gondolat eluralkodjon rajtam. Hogy a fejemmel a combjának dőljek aztán, de végül az utolsó pillanatban visszakoztam ettől. Zavartan pillantottam fel ismét az ügyvéd arcára.
- Jude! - emelkedtem fel úgy, hogy térdeljek, a karját simító kezem pedig emelkedve lágyan végigsimított az állvonalán. - Át kell mennünk a szobába, az ágyra, itt nem aludhat el. Jöjjön, menjünk vissza - talpaimra evickélve fogtam még mindig a kezét. - Megkapja a whiskyt is. De az én ágyam lesz a cél, mert az közelebb van a fürdőhöz és most ez a legfontosabb - néztem bele a szemeibe. - Ha rosszabbul lesz, akkor hívnunk kell orvost - tettem még hozzá óvatosan, úgy, hogy egyértelmű legyen számára is. Ha belázasodik, ha rosszabbodik az állapota, akkor nem fogja tudni megszerezni a lovat. Bár amilyen makacs volt, még a betegágyán is ragaszkodott volna ahhoz, hogy az övé legyen az utolsó szó joga és Chang lova az ő tulajdonába kerüljön.
Ha nem ellenkezett, akkor újra felsegítettem őt, hogy a kálváriánk folytatódjon a baldachinos ágyig, amire csak azután engedtem rá lefeküdni, hogy a nagy törölközőt keresztben az ágyra simítottam, hogy ha a vérzés nem állna el, legalább ne gyilkossági helyszínt varázsoljunk oda. Segítettem neki vízszintesbe is kerülni, ha arra vágyott. Ha esetleg túl sok vagy kevés párna lett volna, azt is megoldottam, miközben a gyomrom egy szűk kis gombóccá zsugorodott össze, miközben a mosolygást felváltotta bennem az, hogy reménykedve abban bízzak, hogy rendbe jön. Hogy mindez csak egy karcolás, miközben tudtam, hogy a fájdalmat senki sem tudná így megjátszani. Visszafogtam magam, hogy nehogy minden pillanatban azon izguljak, vett-e levegőt. Visszafogtam magam és nem simítottam a tenyerem a szíve, vagy az ütőere felé. És visszafogtam magam azt illetően, hogy az ágy túlsó részén felmászva egészen közel lefeküdjek mellé, odakuporogva, mint egy vigasztalni vágyó kiskutya.
- Pihenjen, Jude - Ha nem marasztalt, bárhogy is, összezavarodottan léptem el a férfitől és az ágytól is, hogy visszamenjek a fürdőbe - eltakarítva magunk után, miközben már talán másodjára, harmadjára a mai napon készültem kikészülni.

Egyetlen napja utaztam együtt a terapeuta hölggyel, de máris szivárványszínű skálán mérhető a kapcsolatunk fejlődése. A repülőtéren nem akartam, hogy velem jöjjön. Reggel még nyúzottan vágtam neki az útnak, hiszen Mallorie elszívta az összes erőmet, és mellette kellett virrasztanom, mint valami testőrnek, mert rátört a hiszti, vagy éppen a pánik. Nem engedtem neki, hogy stimulálja az agyát, ezért a józanság keményen fejtette ki a hatását. Másra nem is bíztam volna, az öcsém tudta kezelni a dühkitöréseket, meg a drog hiányának a fejleményeit. Nem először találkozott hasonló esettel, sőt ha a munkájából indulok ki, akkor nagyon is tisztában volt vele, hogy mi fán terem az elvonás. A heroin borzalmas állapot elérése volt képes, nekem meg azon kellett ügyködnöm, hogy egyben tartsam a lányt, mert a szíve alatt növekedett a sarjam. A kételyeim nem apadtak el, egyáltalán nem bizakodtam, hogy képesek leszünk végigcsinálni a kilenc hónapot, már azon is el kellett gondolkodnom, hogy egy hosszabb szabadságra írassam ki magam, mert az elvonó nem két fillér lesz, és csak akkor hajlandó ott maradni, ha árgus szemekkel figyelem. Én sem óhajtottam bezárkózni, és okos emberek okfejtéseit hallgatni arról, hogyan szabaduljunk meg a függőségünktől. Nem tudom, hogy egyesek tudták-e, hogy mit jelent maga a fogalom. Függeni nem szimplán a ragaszkodással ér fel, hanem a ténnyel, hogy nem bírunk egész álló nap másra gondolni, csak a szerekre, és azoknak a jótékony mellékhatásaira. Elizolálódni a világtól, mentesülni a terhek alól, én is ezekre vágytam, de másképpen értem el. Nem kellett az alkoholon kívül egyéb, néha a szex is kárpótolt, de a verekedés, vagy a fogadás ugyanazon a tartományba csöppentett, mint egy jó orgazmus. Nem elég több lábon állni, néha a legfontosabbat kell pótolni, hiszen a szex az lételem, de nem függhetek tőle. A szép nők megkísértettek, de felejthetőek is lettek, mert egyiket sem akartam igazán. Hazudnék, ha a fent említett hölgyemény ne kísértett volna meg, de őt tiszteltem. Miért éppen ezt a szót használom? Távolból láttam a munkásságát, másoktól hallottam, hogy milyen, de magamon csak huszonnégy órája tapasztalom, hogy milyen, vagy még annyi ideje sem. A lényeg, hogy nem ágybetét típusú, nem hiszem, hogy sok férfival lett volna dolga, lehet ennyi idősen már volt párkapcsolata, de azt hiszem, hogy nem az éjszakába fúló kalandokat kereste. Többre becsültem, ismertem a családi hátterét, meg a személyisége egy szeletét. Zavarba jött, ha a szemembe nézett, elpirult, ha hosszabban bámult meg. Nem ehhez szoktam hozzá, ha nőkkel voltam vegyítve, hanem a rámenősebb fajtákra, akik alig várják, hogy alám kerüljenek. Egy picit talán emiatt sem tetszett, ahogyan a tánc után viselkedett, mert nem illett a természetéhez. Az alkohol gátlásokat bont le, de néha jobb, ha nem tárulkozunk ki ennyire, felfedve a sebezhetőségünket. Nem mondom, hogy jó a távolságtartás, de a vágyak kimondása csak bonyodalmakat szül, ahogyan ő is láthatta, hogy a nem várt módon reagáltam le a közeledését. Nem szeretem, ha egy nő kezdeményez, odavész a vadászösztön, és anélkül már mulatság sincsen. Vonzódtam hozzá, de elméleti síkon ez jobban működött, mint a valóságban. A csókja finom volt, és bódító, de nem feledkezhettem meg arról, hogy miért jöttem ide, és milyen céllal akartam távozni. Egyetlen akadályozó tényező lépett fel, mint a nem várt támadás az erdőben. Ki gondolta volna, hogy Bash elmegy a legvégsőkig, és meg sem áll, amíg el nem pusztít engem. Tudtam, hogy fél tőlem, vagy éppen a haragomtól tart, de eddig nem léptem fel ellene, azonban most minden megváltozott, és nem ajánlottam neki, hogy másnap a szemem elé kerüljön, mert elevenen fogom felfalni, ha nem higgadok le. A dühöm mellett fogyott az erőm is, kétséges, hogy eljutok a szobáig, vagy más helyiségig, de szerencsém van, és szinte bedőlök az ajtónkon. A fiatal lány megállja a helyét, sokkal erősebb, mint hittem volna róla, de ez nem baj. A fizikális mivoltát felülmúlva juttat el a fürdőig, és ott a toaletten találok menedékre. A hasfalamból lassan nem tudom, hogy mennyi vér csordogált el, de tippelni sem kívánok, mert akkor szerintem lassan értesíthetnénk a mentőket, vagy a családomat. A whiskey nélkül nem fog menni, hogy elhallgassak, vagy eltűrjem a fertőtlenítést, de okos kislányként még ezt is megoldja nekem. Az aranyló párlat segít ellazulni, és a fájdalom központom stimulálni, bár akkor sem kellemes a tudat, hogy éppen sósavra emlékeztető anyaggal marja fel a bőrömet. A jódnak semmilyen jótékony hatása sincsen az emberi agyra, szerintem direkt ezzel kínozták régen az embereket, hogy színt valljanak. Fogytán az energiám, mégis érdekes témákat feszegetünk. Sokkal nyíltabb vagyok vele, részben az alkoholnak, részben a vérveszteségnek köszönhető.
- Sejtettem, hogy még nem volt része hasonlóban, de néha az is kell, hogy a lélek egészséges egyensúlyban maradjon. A szex sok mindenre alkalmazható. Bűnbánatra, érzések eltitkolására, bosszúra, ürítésre…megannyi indok állhat egy éjszaka mögött, néha a felejtésnek is ez az ára. Nem kell rossznak felfognia ezt, majd egyszer megtapasztalja, hogy milyen felszabadultan szexelni, ahol nincsenek következmények a másnap. Érzések mindig lesznek, de azokat lehet kezelni. – az öcsém most baromi büszke lenne rám, hogy ennyit magyaráztam egy idegen csajnak a fejemben zsongó gondolatokról. Nem vagyok egy szószátyár alkat, nem beszélek a bennem dúló emóciókról, nem vagyok érzelgős pasas a nyílt színen, kevés ember a tudója, hogy mi zajlik bennem, és ezt a kört egyelőre nem szeretném bővíteni.
- Hmm…érdekes, eddig még senki nem így írta volna le a férfit. Legyen sok pénze, meg kiállása, vagy jó legyen az ágyban. Ezek felszínes megnyilvánulások, de a legtöbb nő nem lát mélyebbre. A kölcsönös tisztelet a kapcsolatban nem elhanyagolható, ha engem kérdez. Én is szeretek felnézni a nőre, akivel vagyok, ne legyen túl rámenős…aj. – és elérkezik, hogy ne tudjam kizárni a fájdalmat, muszáj megint kortyolnom néhányat, és azt kívánni, hogy legyen már vége. Itt ülök, a gatyám valahol a földdel egyenlő, és a két combom között a terapeuta térdel. Mindenki másképpen képzelni el ezt a jelenetet, akárcsak én. A törölközőt kérem a számba, azt akarom, hogy végezzen gyorsan. Nem ellenkezik, összedolgozik velem, ezért legalább meg kell jutalmaznom holnap, ha túlélem az éjszakát. A percek elnyúlnak, szívem szerint elveszíteném az öntudatom, de még mindig magamnál vagyok. A fedőkötéssel együtt egy hatalmasat emelkedik a mellkasom, talán a megkönnyebbülés teszi velem. Egy kis megnyugvásra vágyom, ezért a kezéért nyúlok, és az enyémbe zárom. A kimerültség mellett immár az álmosság is rám tör, könnyebb így létezni, mint beszélni. Felszínesen veszem a levegőt, várok, és hagyom, hogy a keze az alkaromon játsszon. Jólesően burkolózom bele a ködbe, és a tudatba, hogy vigyáznak rám. Kellemesen megmártózom az éteri lebegéshez hasonlíthat állapotban, de megtörik a varázs. Hunyorogva nyílnak fel a szemhéjaim, és pillantok át a lányra, aki az arcomat simogatja. A nevemet ismételgeti, meg az ágyat említi. – Jó lenne aludni… - egyezek bele, de arra képtelen vagyok, hogy másképpen is reagáljak. A kezem megadja magát, az ujjaim már nem tartanak semmit. A szoba messzinek tűnik, összemosódnak előttem a képek, és hagyom, hogy vigyenek a lépteim, mondjuk a testemet nem én irányítom. Nem bírok állva maradni, gyorsan kell vízszintesbe kerülnöm. Érzem, hogy a gyomrom kavarog, és szédülök is, a szemem előtt fura pettyek tánca keveredik össze a gyér lámpafénnyel. Nem is kell sok, hogy pihe-puha párna érje az arcomat, belesüppedek, és motyogok valamit az orrom alatt, de olyan lendülettel kapom el a felém tartó kezet, hogy berántom az ágy szélére. – Maradjon, ne menjen sehova. – suttogom, nem szeretnék egyedül lenni, holott tudom, hogy másodpercek választanak el az alvástól. – Cora…feküdjön mellém. – kérlelem gyenge hangon, lehunyt szemhéjakkal. A felsőtestem fázni kezd, lúdbőr csipkézi ki, szükségem van egy kis melegre. A tenyerem izzad az övében, de nem eresztem el.

A szinte örökös aggódás egészen fiatal koromtól kezdve az életem része volt, pontosan akkor dőlt össze a világom, amikor szembesítettek engem az öcsém betegségével. Eleinte nem tudtam, hogy pontosan mit is jelent az, ha valaki izomsorvadással él, mert azt láttam, hogy nehezebben mozog, hogy darabossá vált minden egyes, számomra könnyed mozdulata. Láttam, hogy nehezebben emelte meg a lábát, ha fel akart menni a lépcsőn. Emlékeztem, hogy milyen apró kicsi csomagként jött a világra, és a kis kék sapijában olyan volt, mint egy bepólyázott manó, az az emlékkép bevésődött és képtelen voltam kitörölni a gondolataimból. Ahogy a nevetését, ahogy a jókedélybe burkolózott magányát. Mindig is vidám volt, de tudtam, hogy legbelül.. kínzó magányt érzett és az egyedüllét pedig egyre inkább megtépázta az elhivatott élni akarását. Mert ha mellette is voltunk, teljesen nem érthettük meg őt, bármennyire is próbálkoztunk vele, megkönnyíteni az életét, bármit megtenni, amit kért, és amit szeretett volna, de nem merte kérni. Soha, egyetlen egyszer sem láttam apáékon, hogy nekik teher lenne egy beteg gyerek gondozása. Talán amiatt is vették fel hosszú évekkel ezelőtt Calum ápolónőjét, akit a második mamámként szerettem, méghozzá nagyon. Rokonná vált, tiszteletteljes és megbecsült családtaggá, és már őt sem akartam volna elhagyni. Végleg nem.
Jude mellett az érzelmeim már az első beszélgetésünkkor felültek egy kiszámíthatatlan hullámvasútra, ahonnan képtelen voltam leszállni, megálljt parancsolni neki, és már magam sem tudtam, hogy pontosan mit is kellene éreznem a férfi mellett. Az első időszak a végeláthatatlan szakadék ékelődött közénk, mely áthidalhatatlan távolságként omlott ránk. Nem volt egyáltalán szimpatikus a férfi, és azt hiszem, hogy ezt ő maga is tudta, hogy nem akartam őt közel engedni magamhoz. A fenyegetése ugyan célt ért, és talán csak amiatt voltam jelen itt, San Franciscoban, ahol mintegy kívülálló voltam tanúja annak, ahogy a Rachel-Jude-Bastien szentháromság furcsa elegyet alkotott. Képtelen voltam megfejteni azt a kapcsolati hálót, ami őket hármójukat összekötötte, és nem is itt, nem is most fogom elkezdeni azt megfejteni. Az átöltözésünk, a színpadra vitt jelmezek megváltoztatták egy kicsit Jude-ot és talán engem is. Már nem úgy kezelt, mint egy értetlen iskoláskorú kislány, és úgy tűnt, hogy csak azzal, hogy egy korhű, habos-babos ruha nővé varázsolt a szemében. Egy részem sajnálta, hogy ez kellett ahhoz, hogy másként gondoljon rám, de talán egy részem meg is sértődött volna, ha nem így tesz. Itt jelezném, nem vagyok sértődékeny típus.
A vonzódást felváltotta a csontig hatoló félelem, hogy aztán a csókja, amilyen gyorsan jött, úgy távozott is a közelemből a férfi. Egyszerűen nem tudtam őt megfejteni, ám minden addigi útvesztőbe záruló gondolatom eltörpült amellett az aggódás és félsz mellett, ahogy Jude sérülten érkezett vissza. Nem húztam az időt, tettem a dolgomat, és elnéztem neki azt is, hogy olykor felcsattant, amit jelen helyzetben csakis a sérülésének könyveltem el és annak, hogy a fájdalom ott rezonált benne, olyan erős tortúra alá vonva a férfi testét és gondolatait, hogy nem akartam addig eljutni, hogy az ügyvéd előttem ájuljon el, mert akkor lövésem sem lett volna, hogy és mint fogom felnyalábolni és hogy jutunk el olyan közegbe, ahol nem kell sírva fakadnom, ha meg akarom őt mozdítani. Mert hiába, hogy ébren képes volt segíteni nekem, egy tehetetlen majdnem kilencven kilónyi embert képtelenségnek tartottam, hogy az akaratomnak meghajolva azt tegye, amit akartam.
Jude szavai olyan messziről, ám mégis logikusan érkeztek, hogy a helyzet ellenére is csak felsóhajtottam, hogy aztán röviden rámosolyogjak. Még ha nem is látta vagy érzékelte ezt most, ebben az állapotban.
- Tudom, hogy nem rossz az, ha két felnőtt ember élvezi egymás testét - kezdtem bele egészen halkan. - Sőt, vágynék is erre, hogy tudjam úgy kezelni, hogy az csak szex, de nem tudom, hogy tudnám azt kezelni, ha nem reggelizhetnék együtt az illetővel aztán. Vagy ha az együtlét után felöltözne és kimenne a lakásból. Kihasználásnak érezném mindezt - a szavaim fásultan őszintén csengtek, úgy, mintha már ezerszer átrágtam volna magam mindezen, és így is volt. Belül, odabent, ezer és egy éjszaka ezen gondolatok körül járt a fejem, hogy megtehetném. Akadt is volna olyan, akivel minden félsz nélkül belemehettem volna ebbe, mert Gary normális férfi volt. Nem használt volna ki, egyszerűen csak nem vágyott elköteleződésre és napokig tartó beszélgetésekkor hagytunk fel aztán mindketten azzal, hogy valaha is kipróbáljuk az ő és én párosunkat kósza légyottok tekintetében. Nem fájt, csak rosszul éreztem magam.
Mialatt azon dolgoztam, hogy a férfi sebe ne fertőződjön el, a tőlem telhető legprecízebben lássam el, csendben hallgattam őt, azt, ahogy ő vélekedett a kapcsolatokról, hogy neki milyen elvárásai voltak a szíve hölgyével kapcsolatban.
Igazából... már az is furcsa és szokatlan volt, hogy azt elképzeljem, hogy valaki teljes mértékben egyenrangú legyen vele. Nem azért, mert ne lett volna rá képes, hanem mert ahogy korábban is megfogalmaztam már Jude-nak is, ő tiszteletet parancsoló férfi volt ránézésre is, akire az ember ismerve-ismeretlenül is felnézett. Mert egyszerűen olyan kisugárzása volt.
- Tudja, újra és újra képes meglepni, Jude - lágyult el a hangom, hogy aztán megadjam neki azt a kért pár percet, ameddig pihenhet és ameddig egy kicsit lenyugodhat. Nem számoltam az eltelt másodperceket, csak amikor már kényelmetlenné vált a póz, amiben ott kuporogtam a térdei közt, akkor értem hozzá, hogy a hideg kövezetről és a hideg, a férfihez nem illő wc-ről felkeljünk és egy kényelmesebb helyre átérjünk. Jude jött utánam és mellettem, de nem azért, mert ő akarta volna, hanem mert a teste ennyit még engedett nekem. Mielőtt úgy zuhant volna bele az ágyba, még megfogtam a biztonság kedvéért, óvatosan segítve neki kényelmesen elhelyezkedni. Hogy a lehető legkevesebbszer nyíljon szét a friss és lekezelt sebe, segítettem a lábait is finoman felpakolni az ágyra, de mielőtt elléphettem volna tőle, a karja vasmarokként nyúlt ki értem, a hirtelen rántásra pedig egy halk nyögés szökkent ki az ajkaim közül, mert meg kellett támaszkodnom a szabad kezemmel, nehogy ráessek. A karja, az érintése olyan szorosan fogott ott maga mellett, hogy inkább leültem mellé az ágyra, minden reakciótól mentesen, ahogy arra kért, feküdjek mellé. Az éberség és az álomvilág mezsgyéjén táncolt, de az ujjai még mindig a csuklómat érték, arra fonódva tartottak egy helyben.
- Rendet kellene tennem - suttogtam csak ennyit, de a hangom megadóvá és elfogadóvá vált. Ahelyett, hogy odakuporogtam volna mellé, arra a tíz-húsz centire az ágy szélén, hogy egyetlen mozdulat és leguruljak aztán a bútorról, felsóhajtottam halkan. - Itt maradok, ha ezt szeretné - talán ezt már csak magamnak mondtam, de a pillantásom már az ágy túloldalán álló éjjeliszekrényre vándorolt. - Átmászok magán.. - jelentettem be, és mielőtt tiltakozhatott volna, megmozdultam, hogy anélkül, hogy lekászálódtam volna mellőle, és a padlón kerültem volna, inkább négykézláb úgy mozdultam, hogy még csak véletlenül se érjek a sérült területhez. A combjain átvetettem a lábam, hogy aztán egy kisebb izgő-mozgó mozdulat után már a férfi testének túloldalán lehessek. A takarók és lepedők legfelső rétegét felgyűrve ráterítettem Jude lúdbőröző testére, szabad kezem pedig a telefonért kotort, hogy beüssem a közvetlen hívószámot Lucashoz. Ő ajánlotta fel, én pedig éltem vele.
- Halló! Jó estét! - szólt bele a férfi.
- Üdvözlöm, itt Cora. Ne haragudjon, hogy most zavarom, nem is tartom fel sokáig. Elárulná kérem, hogy melyik melléken tudom elérni Mr. Chang-ot? Jude és én... egy ellenállhatatlan ajánlattal szeretnénk felkeresni az urat - kisebb hazugság. Na jó, irgalmatlanul nagy, amiért egyből bűntudatom lett, de amikor egy kisebb habozó gondolkodásnyi szünettel megkaptam az információt, egy köszönöm kíséretében letettem a telefont. A következő másodpercben már vártam, hogy Chang szobájában csörögjön ki a telefon, és amikor beleszólt, az ajkamat haraptam be hirtelen. Hazudni fogok?!
Jude miatt nem tehettem meg. A pillantásom Jude-ra vándorolt, a kezem pedig automatikusan nyúlt felé, finoman megérintve a fedetlen vállát, engedve a kísértésnek pedig az ujjaim óvatosan megsimították a felületet. Felfedezőn, alig érintéssel.
- Jó estét, Mr. Chang - egészen halk voltam, mert sejtettem, Jude nem engedné, hogy idecsődítsem a fél bandát. - Megtenné kérem, hogy átfárad Jude és az én szobámba? Szeretnénk önnel beszélgetni egy igen fontos dologról, uram - hunytam le a pilláimat, a túloldalról pedig izgatott susogás és torokköszörülés hallatszott.
- Ó, Miss Fraser! Örömömre szolgálna, ha beszélhetnék önökkel. Tudja Jude és én a vacsora előtt megállapodtunk valamiben és...
- Ezt értékelem uram, ám mielőtt ideérne, egy egészen apró kérésem még lenne. Hívjon egy olyan orvost, akiben megbízik, és aki tetanusz elleni oltóanyagot tudna hozni nekünk. Nincs sok időnk, kérem.. ha ideér, elmondok önnek mindent, de ez nem várhat! - nem, egyáltalán nem voltam hisztériás állapotban, csak az ujjaim alatt Jude bőre forróbb volt, mint kellett volna.
- Jude sérült meg?! - tett fel egy kérdést. Egyértelmű volt, úgy gondolom. - Vagy ön? - komolyodott el.
- Jude, és kérem, erről senki nem tudhat. Az orvos, ön, és mi... Várjuk mindkettejüket! - mielőtt még felesleges köröket futottunk volna le, bontottam a vonalat - ismét, és azt a telefont behúztam magam mellé az ágyba. De nem maradtam sokáig úgy, mert az oldalamra gördülve figyeltem Jude emelkedő mellkasát, ahogy levegőt vett. Figyeltem a profilját, miközben a fejem alá csúsztattam a karom, és figyeltem azt, hogy ez az izmos test is képes megtörni, képes elgyengülni.
Vajon ő is képes a gyengédségre? Nem csak a teste? Ezen gondolatok szajkóztak a fejemben, és egyre bizonyosabb voltam valamiben... de ahelyett, hogy bevallottam volna bármit is magamnak, óvatosan közelebb csúsztam a férfihez az ágyon, amikor már csak pár centi maradt kettőnk közt, csak annyira hozzáérve Jude-hoz, hogy a kézfejem, az ujjaim érjék vállának bőrét. Csak egy pillanatra hunytam le a szemeimet...

A fürdőben olyan témákat értékelünk ki, melyre biztosan nem kérdeztem volna rá normális körülmények között. Cora és köztem nem alakulhatott ki a bizalmi viszony, mert mindketten sokat veszíthetünk, ha beengedem az életterembe, és fordítva is. Két külön világból érkeztünk, illett megtartani a távolságot, de most, amikor nem bírom uralni a gondolataimat, és ő a végső támaszom, akkor felhagyok a korlátaimmal, és belemerülök az elkerülhetetlenbe. A kiszolgáltatottság a legnagyobb ellenségem, nem szeretem, ha így látnak. Erőt véve magamon még nyitva tartom a szememet, és megpróbálok érdemben is jelen lenni, de a testem kezd fizikailag is kimerülni. A közel száz kilómat egyenesben tartani, hogy ne boruljak rá a kislányra nem kis teljesítmény. A tekintetem néha már nem az igazi, olyanokat is látok, amiket nem kellene. Még az sem zavar, hogy a két lábam között térdepel, és úgy látja el a sebem fertőtlenítését. A gatya téma más, nem szívesen gondolok bele, hogy olyasmit is láthat, amivel kellemetlen helyzetbe hozom, de bízom benne, hogy nem fogok rá emlékezni, ő meg nem fogja előttem szóba hozni a későbbiekben. A partnerség, a szex, mint a testiség melegágya. Nem kavarok be, végighallgatom, megérdemli, hogy hurrogjam le állandó jelleggel, és most én is kicsit visszaveszek a tempóból.
- Kihasználás is lenne Cora, csak nem mindegy, hogy miképpen fogja fel. Nem kötődhet mindenkihez a világon, mert akkor áldozatot csinál saját magából. Néha nem árt elvenni is, nem hiszem, hogy érti, most mire célzok. A rossz szándékot kerülve csak néha az önzőség nem probléma. A legtöbb férfi így működik az ágyban. Megkönnyíti a másnapot, és azt a kellemetlenséget is, amiről beszélt. Miért ne lehetne együtt reggelizni? A találkozóknak is vége szakad egyszer, akkor miért nem történhetne így egy aktussal is? – kérdezek vissza, de sejtem, hogy ezzel most meg fogom bántani, pedig nem akarom. Másképpen látjuk a helyzetet, ő szívből cselekszik, és nem racionálisan. Nem lenne jó vezető, mert mindenki befolyásolná, adná alá a lovat, és könnyen elcsábítaná. Hideg fejjel is lehet irányítani, igaz nem egyszerű, de meg lehet tanulni. A munkában más vagyok, ott észnél kell lennem, ahogyan a szerencsejátékban is, de néha még ezek a jellemvonások sem másznak ki belőlem, ha a magánéletem kerül előtérbe. Mallorie zsarolásának például nem engedhetek teret, ha így lenne, és a szívemre hallgatnék, akkor adnék neki drogot, de nem szabad. Muszáj keménynek lenni, és tartani magamat az elképzelésekhez, mert egy élet forog kockán, ha mélyebben belemegyek, akkor kettő. A sebem jódozása eltart egy darabig, addig a törölköző lesz az első számú barátom, és a fogaimnak is. Jobban bírom, ha ráharaphatok, és nem hallja a fél folyosó, hogy üvöltök. A káromkodás csak melléktevékenység azt hiszem, de nem érthető módon teszem azt sem. Nem hiányzik, hogy ennél is nagyobb mértékű kárt tegyek a terapeutában. Bastien-nek ajánlom, hogy holnap ne találkozzon velem, mert nem éli túl a naplementét sem. A két kezemmel fogom megfojtani. Egy idő után abbamarad a csípés, és a hasfalam összerándulása a barna folyadék hatására. A kötés után szinte fellélegzem, és szünet után ácsingózom. A testemnek pihenésre van szüksége, nekem meg egy kiadós alvásra. Hosszúra sikeredett ez a nap, és még kettő van előttünk. A lány kezét szorongatom, közel állok ahhoz, hogy elájuljak, de ő az, aki végül észhez térít. A keze az arcomon pihen, egészen közelről bámulhatom meg az arcát. Egyetlen bőrhiba sincs rajta, ahogyan smink sem. Nem szoktam beismerni, hogy mennyire szépek, és tetszést keltőek a natúr nők. Nem szerettem arra ébredni, ha becsúszott egy másnap, hogy egy kiló vakolat alól egy másik hölgy tekint vissza rám. Cora különleges, és a koránál sokkal fiatalabbnak tűnő ebből a távolságból. A hónom alá nyúl, de a szobáig már a két lábamon jutok el. Megkérem, hogy ne most törekedjen az ágyazás tökéletességére, hanem ejtsen be, aztán mehet világgá. Szinte belesüppedek a lepedőbe, az alattam elterülő törölközőt össze is gyűröm. Azonnal lecsukódnak a szemhéjaim, és erősen küzdök az émelygés ellen. Nem bírok beszélni, de hallom, hogy menni készül mellőlem. Kiteszem a kezem, és a reflexeimnek hála, elkapom a kis kacsóját. Bilincsként fűzöm össze az ujjaimat, hogy ne meneküljön el. Nem értem, hogy minek kell rendet tennie, ha egyszer arra vágyom, hogy legyen mellettem, amíg el nem alszom. A hasam melletti matrac besüpped, annak tudom be, hogy leült, vagy bedőlt ő is, de azt hiszem, hogy elértem a határaim végére.  
- Akarom. – követelem ki, mint egy durcás kis srác, a nyelvem összeakad, aztán végül hortyogásba fullad a próbálkozásom. Nem érzékelem már, hogy átmászik felettem, mert elveszítem az eszméletemet, és egy másik dimenzióba sodródom.

A konyhában várakozunk. A kékjeimet a testvéremre vezetem. Sawyer láthatólag még nem szokta meg, hogy anya milyen, ha más állapotba kerül. Nem akar bemenni ő sem, ahogyan én sem. Egy órával ezelőtt véletlenül benyitottam, és akkor láttam meg, hogy a szőnyegen fetreng, körülötte üres zacskók, meg egy injekciós tű hevert. Apa késő estig dolgozik, nem tudom, hogy mitévő legyek.
- Szerinted telefonálnunk kellene? – nem szoktam bizonytalan lenni, bármikor megvédem a testvéremet, de odahaza más szabályok érvényesek. Apa általában kizavar bennünket, ha anya tombolni kezd, de most nem tehet semmit, mert az autószerelő műhelyben van. Aggódok, reménykedem benne, hogy még lélegzik. Nem is olyan régen tudtuk meg, hogy testvérünk lesz. Örültünk neki, mert apa úgy adta elő. Anya pocakjában növekszik az öcsénk, és ha eljön az ideje, akkor találkozni fogunk vele. Még nem igazán fogtuk fel, hogy mit jelent az, hogy hamarosan…és hogyan fog kimászni a hasából?
- Nem tudom, de attól tartok, hogy megint üvölteni fog velünk, ha magához tér. Hoztam a boltból vodkát…nem mertem apának elmondani, mert megharagudott volna rám. – rázza meg a fejét, és kétségbeesetten pillant rám.
- Loptál? – csúszik ki a számon az egyértelmű utalás. Mindketten tisztában vagyunk, ha ez kiderül, akkor nekünk lőttek, és életünk végéig büntetésben leszünk.
- Magamra vállalom, ha apa rájön. – hozakodok elő az ötlettel, de még mindig az első kérdés függőségére kanyarodok vissza.
- Nem várhatunk estig…mi lesz a tesónkkal? – féltem a babát. Apa mutatott róla képet, nem igazán hasonlított egy fiúra, de mi vártuk, és már most szerettük. Óvatosan lopakodtam oda a vonalashoz, hogy apát tárcsázzam, de ekkor anya kitört a szobából. Habos fehérség csurgott végig a száján, és az öcsémre mozdult rá. Nem értettük, hogy mit akar, mert összeakadt a nyelve. A szívem a torkomban dobogott, nem üthette meg az öcsémet. A konyhába rohantam, hogy előszedjem a mélyhűtőből a vodkát, és azzal térjek vissza. Remegő kezekkel tartottam fel neki, mire észrevette, és leszállt Saywer-ről.
- Végre egy okos gyerek. Jude…anya szeret, ugye tudod? – nézett rám, úgy éreztem, hogy egy pillanatra kitisztul az elméje, és felfogja, hogy megrémisztett bennünket.
- Annyira sajnálom fiúk…nem ezt érdemlitek. – könnybe lábadt a szeme, aztán összebicsaklott.  A sírás nem kerülte el a házat, mindketten odarohantunk hozzá, hiszen az édesanyánk volt, és mindennél jobban vágytunk a szeretetére.
Félrebeszélek, a fájdalomtól tüzel az egész testem, mire megérkezik valaki, és kopogás szakítja meg a nyögéseim hangját. Valahol az „anya” és a „szeretlek” között nyílik ki az ajtó, és két újabb vendéggel bővül a csapatunk, persze én nem érzékelem a változást.
- Ms. Fraser mi történt? – kíváncsian pillant meg Mr. Chang a szobába, de a nyomában ott van a birtok orvosa is. – Mr. Leon azért jött, hogy megnézze Jude-ot. Kérem…ez komoly ügy. – ha Cora beengedi őket, akkor azonnal odapillanthatnak az ágyra, és a lázban forgó férfira, akinek komoly nehézségei akadnak a jelennel és a múlttal egybekötve.

Nem hiszem, hogy valaha is azon gondolkodtam volna, hogy ilyen témákról fogok társalogni Mr. Cowennel, és a legidegesítőbb az egészben az volt, hogy még, a fájdalom kellős közepén is képes volt logikusan felépíteni a szavait és a mondandóját. De talán nem is ez bántott a legjobban, hanem inkább az, hogy kvázi ismeretlenként pontosan tisztában volt azzal, hogy a kapcsolataim java részében kötődtem a másik félhez. Ugyanakkor nem volt bántó, nem volt sértő mindaz, amit mondott, és érdekes meglátásai is voltak, mert Jude férfi volt, de még milyen!
Az önzőség sosem szerepelt az életem, a jellemvonásaim részeként. Sosem csak elvenni akartam, és mindig is az volt az első, hogy segítsek másoknak és másokon. Olyan utat jellemzett Jude, amivel nem tudtam azonosulni, és hirtelen változtatni sem a szokásaimon. Nehéz volt megnyílni, nehéz volt ennyire kiszolgáltatottnak lenni azok után, hogy hosszú percekkel ezelőtt azt hittem, nem tisztességből ér hozzám, amikor megrémített. Olyan távolink tűnt az az emlék, hogy szinte összemosódott már mindaz, amit éreztem, és képtelenségnek tartottam azt, hogy szemezgessek az érzéseim közt, hogy mit kellene és szabadna ebben a másodpercben tennem, mondanom, vagy hogyan is tudnék alkalmazkodni az előttem szenvedő férfihez.Csendes egyetértéssel adtam neki igazat és hagytam, hogy továbbiakban elvesszenek a szavaim, nem kimondva újabb és újabb gondolatokat, amivel elodázhattam volna azt, hogy végezzek a rám hárított feladattal: rendbe hozni a férfit. A legszívesebben kitöröltem volna azokat a perceket az emlékéből, a múltjából, miután magamra hagyott volna, mert ez nem ő volt. Pontosabban, de, mégis. Jude jelenleg megingathatónak, esendőnek tűnt, olyannak, amilyen soha nem lehetett volna, ha nem szalad bele Bastien fegyverébe.
A pillanat tört része alatt lepték el a könnyek a szemeimet, és ezért is örültem annak, hogy Jude végül lehunyta a szemeit, hogy a pár percig tartó pihenést válassza helyettem, a beszélgetések foszlányait nélkülözve. Addig is, csendesen adózhattam annak, hogy őt figyeltem minden lélegzetvételnél, minden egyes mellkas-emelkedésnél és süllyedésnél, őt érinthettem azokban a pillanatokban, amikor nem akart tőlem a lehető legtávolabb kerülni. Szabad kezemmel letöröltem a kis áruló cseppeket az arcomról, mielőtt még azt hihette volna, hogy már temetném őt. Holott nem, egyszerűen csak.. igaza volt, szimplán a sérülésével elérte azt, hogy kötődni kezdjek hozzá, ami egyszerre volt bámulatos és elborzasztó is egyben.
A szavaim halkan rántották vissza őt az álmos éberségbe, jelezve, hogy nem itt van a legjobb helyszín arra, hogy megpihenjen, hogy átadja magát az alvás pillanatainak. Sokadik meglepő momentum volt az, hogy nem ellenkezett most sem, így amikor együttes erővel az ágyig botorkáltunk, hálás pillantással néztem az arcára, de az ágy hívogatóbb volt számára, mint bármi más, és a teste mázsás súlyként robbantotta szét az addig kényesen megvetett ágy takaróit és párnáit. Mégsem panaszkodott, ahogy én sem, csak hogy a marasztalásra beadjam a derekam. Egy kicsit talán várhat magára az, hogy rendet tegyek, hogy elpakoljak és hogy azzal a renddel azt szimbolizáljam, mindketten jól voltunk. Holott ez mekkora hazugság lett volna?! Az ágyon elhelyezkedve egyetlen percet sem pazaroltam a továbbiakban arra, hogy ne értesítsem a szállásadónkat, így amikor Lucas együttműködővé vált, már be is ütve Mr. Chang elérhetőségét tárcsázva a férfit röviden foglaltam össze azt, ami történt, amiért szükségünk volt a segítségére, de ahogy bontottam a vonalat, a fáradtság engem sem kímélt meg, és csak egyetlen pillanatra hunytam le a szemeimet.
Összerezzentem a felhangzó szavakra, egyetlen hosszú másodpercig muszáj voltam összpontosítani és helyre tenni azt, hogy hol is vagyok. Hogy mi a bánatért hallok férfi hangot az álmaimon túl, de ahogy a tekintetem Jude profiljára vándorolt, halkan sóhajtottam fel és nem is gondolkodva a mozdulataim jogosságán értem hozzá a bőréhez, átnyúlva a vállán is, hogy a tenyerem, az ujjaim a borosta-fedte arcát érjék, csak annyi időre, hogy elcsendesedjen. Megnyaltam az ajkamat sürgetőn, hogy elhúzva az érintésemet a férfiről a hátamra gördüljek, a plafont szuggerálva egy ideig, amikor az ajtón koppanások zajai törték meg a nem is annyira csendes párosunkat. Lekászálódva az ágyról belebújtam a köntösömbe, és mire az ajtóhoz értem, már csomóra kötöttem azt magamon. A hajam már alig volt nedves, de a fésű hiánya meglátszott rajtam, ám a két férfit lágy mosollyal köszöntöttem.
- Jöjjenek be, kérem - tessékeltem be őket, és ha beléptek mindketten, akkor az ajtót magunkra csuktam. Nem kellett, hogy a hangfoszlányok a folyosó levegőjét járják be. Megköszörültem a torkomat, kezet is nyújtva az orvos felé. - Cora Fraser vagyok.. köszönöm, hogy ide fáradtak - meg sem vártam, hogy még több kérdést feltegyenek nekem az ajtóban, a meztelen talpaim a padlót érték, ahogy visszaléptem az ágyhoz Jude teste mellé, óvatosan lefejtve róla a vékony szövetet, így láthatóvá vált az ellátásnak nyoma.
- Még a vacsora alkalmával Jude és Mr. Montgomery megbeszélték, hogy a vacsora végeztével odakint találkoznak. Amikor Jude magamra hagyott a szobában, hogy teljesítse az ígéretét, még egészséges volt. Több, mint fél órával később a felsőjét a hasához szorítva érkezett meg és már az ajtóban a padlóra csúszott. Az anyagot átitatta a vér, a fürdőszoba még úgy van, ahogy ott hagytuk. Ha gondolja, Mr. Chang, megnézheti, hogy mi van odabent - pillantottam az idős, ázsiai férfire, hogy a pillantásomat Dr. Leonra vezessem aztán. - A sebszéleket megtisztítottam langyos vízzel a sérülést pedig jóddal kezeltem és fedőkötést tettem rá, ugyanakkor a seb egyértelműen kés nyomait mutatják.. láttam már vágott sebet, tudom, hogy milyen az - tettem hozzá sietve, mielőtt még meggyőztek volna, hogy nincs igazam. Óvatos érintéssel lefejtettem a tapaszt Jude hasáról, hogy a férfiak is lássák, ne csak hallják az igazam. A jódos fertőtlenítésnek és kezelésnek köszönhetően a vérzés szerencsére elállt, a hangom pedig nem volt hangos, nehogy ráijesszek Jude-ra, ha esetleg felébredne.
- Biztos benne, hogy Montgomery volt az, Cora? - érdeklődött Mr. Chang, míg Leon finoman arrébb is tolt, hogy a táskáját rátegye az éjjeliszekrényre, közelebb hajolva a sérüléshez pedig alaposan szemügyre vette azt.
- Sebastian, Rachel és Jude már a reptértől idefelé sem értett egyet szinte semmiben sem, a feszültség számomra is kényelmetlenséget okozott, pedig nem ismertem a hölgyet és az urat, csak Mr. Cowent - sóhajtottam fel, zaklatottan elnézve Jude felé. - Nem mertem részletekre rákérdezni, hogyan történt, de ha ismeri Jude-ot, talán jobban is, mint én, akkor tisztában van azzal, hogy önmagát ő nem sebesíti meg. Nem lenne képes arra, hogy önveszélyes lenne, mert nem olyan az alaptermészete. Életigenlő és... - lágyult el a hangom, mire megráztam a fejem. Nem most volt itt az a pillanat, hogy elgyengüljek, hogy Mr. Chang megsejtsen bármit is, akármit, ami kettőnket összekötött Jude-dal. Még én magam sem tudtam volna megfogalmazni, milyen kapcsolat is fűzött össze minket.
- Cora.. - Mr. Chang szigorú tekintetével találtam szembe magam, miközben képtelen voltam fél másodpercnél tovább nem Jude-ot és a doktort figyelni. A hatalmas tű látványára megmerevedtem, de Mr. Chang megérintette a karomat, az ujjai vasmarokként szorították meg a felkaromat, szinte fájdalmat is okozva vele, de legalább azt elérte, hogy ismét rápillantsak.
- Szóval biztos, hogy Bash volt.. És ha rákérdezek Jude-nál erre és ő tagadni fogja? - érdeklődött, sejtettem, mire akart kilyukadni.
- Mr. Cowen egyenesebb annál, mintsem bemártson bárkit is, hiába, hogy üzletről van szó. Ő önmaga miatt akarja a lovat, azért, amit ő tud nyújtani és nem fog ilyen alantas húzásokhoz nyúlni, hogy mások esélyeit ennyire aláássa. Sebastiannal ment találkozni és ebben teljes mértékig biztos vagyok. És ha azzal, hogy magukat idehívtam, valószínűleg a munkámmal is játszom, mert Jude helyett döntöttem ezt illetően, de nem érdekel - dehogynem! Mert a könnyeim megint az állam felé szöktek, miközben az utolsó szavaknál elcsuklott a hangom. A munkám volt a hivatásom és az életem, és annál tovább nem tudtam gondolkodni, mint hogy a lovakkal és a gyerekekkel foglalkozzak életem végéig. Ők voltak a boldogságom egy része, és ha az megszűnt volna, nem tudtam volna mihez kezdeni ezek nélkül. - Jelenleg többet ér az, hogy Jude egészséges legyen, mint az, hogy részese lehetek-e annak, hogy a kicsi lovat lássam. És sajnálom, hogy ezt mondom, de így érzem. Ha mással érkeztem volna, ha más mellett kellene állnom most, róla is így vélekednék - töröltem meg az arcomat, de a doki már a vakcinát be is adta Jude-nak, hogy aztán az ő kötszereit előszedve nem hányavetin, inkább összeszedetten és precízen Jude hasán a sebet lefedje, mielőtt még bármilyen külső kórokozó bejutna a szervezetébe.
- Istenem! Hogy mennyire hasonlít az édesanyjára, Cora! - a vendéglátónk mosolya büszkeséggel telt meg, amit nem értettem. Mégis hogy jön ide anya? - Ha bármire szükségük van, akkor hívjon nyugodtan, vagy akár Dr. Leont, aki készséggel áll a rendelkezésükre. Edward? - pillantott el rólam a doktor felé, aki rám mosolygott. Mi történik? Miért kell mosolyognia mindenkinek? Azt tudták, hogy ezzel nem nyugtatnak meg?
- Igen, reggel benézek magukhoz. Ha ébren vannak már, akkor kérem csörögjenek rám a 68-as melléken és nagyjából öt percen belül itt is vagyok. Elvileg nem kellene gondnak lennie, de azért ha az megnyugtatja önt, akkor esetleg vizes borogatással lejjebb vihető Mr. Cowen testhője - hatvannyolc, hatvannyolc, hatvannyolc. Mantráztam magamban, hogy még csak véletlenül se felejtsem el mindezt. A hálám az arcomra rajzolta az érzelmeket, és mielőtt még meggondolhattam volna, már nem visszakozhattam. Az ölelésem olyan hirtelen érte Mr. Changot, hogy elfelejtette viszonozni a gesztusom, és csak akkor léptem hátra egyet, amikor megköszörülte a torkát.
- Elnézést - sütöttem le a pillantásom, ahogy beharaptam az ajkam. A következő két percben Chang megesketett, hogy őt hívni fogom, bármi is legyen Mr. Cowennel, az orvos utasításaira pedig csak bólintottam és próbáltam mindent megjegyezni. Megköszörültem a torkom, ahogy a két férfi után becsuktam az ajtót, a kulcsot pedig ráfordítottam, hogy egy sóhajtással karöltve szinte ugyanott csússzak le az ajtó mentén a padlóra egy pillanatra, ahol Jude is tette azt korábban. Behunyva a szemeimet döntöttem neki a falapnak a fejem, miközben a mellkasomhoz felhúzott térdeimet öleltem át.

Félig öntudatlan állapotban az ember nem tudja, hogy miket mond és miket csinál. Én is beleestem eme csapdába miután szépen összekarcolták a hasfalamat. Bastien állandó jelleggel féltékenykedett rám, nem mondom, hogy nem alaptalanul, de sosem bántottam meg, ő volt az, aki hátba szúrt, és a menyasszonyomat ágyba vitte még a ceremónia előtt. Nem szerettem, ha becsapnak, vagy elárulnak, és emiatt lettem olyan is, ami mostani mivoltomban csúcsosodik ki. Senkivel sem teremtek kapcsolatot, mármint az üzleti szféra más közeg, ott puncsolni kell, néha fenyegetni, hogy célt érjünk, és nem a magánélet kerül előtérbe. Megtartottam a titkaimat magamnak, és a testvéremen kívül nem osztottam meg senkivel. Nem hiába húzták rám, hogy mogorva vagyok, és távolságtartó. Megvolt rá az okom, ha a ma este eseményeit nézzük, akkor meg többszörösen befelé kellene figyelnem, és a szűk körön kívül nem beengedni senkit az életembe nevezett játszámba. Hosszasan küzdök a levegővétellel, ahogyan a terapeuta a jóddal fertőtlenít. Nem tudnám egyszerűen mihez hasonlítani az élményt, mintha a nemi szervemről rángatnák a bőrt, miközben még egy kis tűvel is megspékelnék a felszínét vele. Az ordítás nem megoldás, ezért kérem, hogy a számba gyűrve a törölközőt hagyatkozzak erre, és ne hallja senki más, hogy éppen kínoznak, de csak a javulásom érdekében. Cora viselkedése meglepett, ha ma reggel nekem valaki azt mondta volna, hogy segíteni fog, és nem ájul el a vér látványától, akkor kinevettem volna az illetőt. Nem voksoltam rá, mert törékenynek tűnt, meg amolyan nebánts virágnak, de most éppen neki köszönhetem, hogy nem a földön fekszem, és azért fohászkodom, hogy valaki rám találjon. A kettőnk titka marad, mármint bízom benne, hogy nem folyamodik kinti emberekért, mert akkor holnap meg fog ismerkedni a haragommal is. A fejemet nehezen tartom meg, néha már csábít a sötétség, és nem sok hiányzik, hogy bedőljek neki, de valamiért a szakadékról mindig visszaránt a hangjával. A szex, mint téma egyébként tabu lenne, de most még ezen sem rágódom sokat, csak azt mondom, ami a számon kijön. Nem feltételezem róla, hogy az egyéjszakás kalandok híve lenne, neki kell a romantika, meg a bizalom, hogy aktusba kezdjen, vagy afférba keveredjen egy másik férfival. Nem nézem le érte, sőt inkább tisztelem, hogy nem adja oda magát akárkinek (direkt nem említek nevet, de Rachel ez a kategória). Imponál, hogy becsületes, és van tartása, de ha őszinte akarok lenni, akkor hosszútávon nem tudom elképzelni, hogy egy hasonló nő mellett ébredjek. Neki arra van szüksége, hogy biztos érzelmi támasza legyek, hogy mindenbe beleavassam, holott nekem ez például nem elvárás egy kapcsolatban. Mindenkinek vannak titkai, az enyémek pedig olyan jellegűek, melyekről jobb, ha minél kevesebb fél tud. Nem mondom, hogy nem avatnám be a leendő partneremet a mélységekbe, de nem annyira, hogy bántódása essen miattam. Meg kell húzni a határokat, olyan körökben mozgok, ahol gyenge pontok után kutatnak, és nekem bizony van bőven. Mallorie magában is egy kétes természet, mármint valljuk be, hogy azért fogadtam be, mert láttam a javulásra való hajlamot benne, és tetszett is a külseje, és mégis...irtózom tőle, mert pontosan úgy viselkedik, mint az anyám. Az a nő, aki életet adott nekem, kiváltotta belőlem azt is, hogy holtában se tudjak úgy gondolni rá, mint aki megérdemli, hogy virágot vigyünk neki, vagy megemlékezzünk róla. Az egyik felem vágyódik utána, szerettem volna, ha átölel, és azt mondja nekem, hogy szeret. Nem sok, de néha az ember azokra sóvárog a legjobban, amiket nem kaphat meg. Nem tudom, hogy milyen érzés, ha valaki feltétel nélkül kötődik hozzád. Tévedés, nem írtam le az édesapámat, akiért tűzbe mennék, de ő férfi, és nem nő. Nekem a másik fajta törődés hiányzik, ahol nem kell minden egyes nap az erősebbnek lennem, hanem néha megpihenhetek, és élvezhetem a gyengébbik szerepet. Nem sokan ismerik fel, hogyan is működünk, és pont ez a baj a nőkkel. Mindent túlgondolnak, még azt is, ami nincs ott. A fejem megint előrebicsaklik, már nem érzem, hogy fájna, csak eltompul az agyam. A köd felszáll, és elérem azt a szintet, ahonnan már nincs visszaút. A tekintetem homályos, úgy kell fókuszálnom, hogy lássam az arcát, és a kérést felfogjam. Be kellene mennünk a szobába, hogy ledőljek egy kicsit? Talán nem is rossz, ha így cselekszem. Ellenkezem még egy sort, mert abban nem vagyok biztos, hogy elbír, de végül mégis ő győz, és nemsokára már nem kell azon tanakodnom, hogyan jutok el a vízszintes állapotba. Nem tudom miért, de nem talál rám azonnal az álommanó, ezért az a röpke érintés, a kezem bilincsként mar rá az övére, és maradásra bírom. Nem kérek sokat, tudnom kell, hogy biztonságban leszek, ha felébredek, nem lesz probléma abból, ha kicsit kieresztjük a gőzt, és némi pihenőt engedélyezünk a kikészült idegeinknek. Az ágyra mászik, érzékelem valamennyire csukott szemhéjak mögül is, hogy valaki mellém vetődik, mármint nem ugrik, de a súly miatt besüpped a matrac. Kellemes citrom illat kúszik fel az orromba, összefut a nyál is a számban. Milyen régen éreztem, hogy valami egyszerre savanyú, és édes. Sokan ostobának tartanak amiatt, hogy simán megeszem a citromot, mert még a segget is összehúzza, de szeretem eloszlatni a számba. A légvételeim egy idő után lelassulnak, és végre a gondolat is elúsznak, ahogyan egy másik dimenzióba csöppenek.  


Talán órák hosszanti ideje telik el, amíg a testem az elmém fogságában pihen, és az édesanyámat képzelem oda, ahova nem is kellene. Vannak emlékek, melyek akkor élesednek ki, amikor nem is számítunk rá. Sokkal mélyebben gyökerezik a kettőnk viszonya, a bennem élő fájdalom, a fel nem dolgozott gyász, és a ki nem mondott gyűlölet az irányába. Félelemmel tölt el, hogy még mindig mennyire ragaszkodom hozzá, hogyha el is rejtem a valódi érzéseimet, akkor sem vagyok képes minden egyes percben kontroll alatt tartani. A szívem hevesebben lüktet a mellkasom fogságában, ahogyan oldalra fordítom a fejemet. Hirtelen nagyot zuhanok, és hallom, hogy valaki a közelemben sírdogál, vagy szipog. A hangforrást nem tudom beazonosítani, egyelőre abban sem vagyok biztos, hogy ébren vagyok. Veszek egy mély levegőt, de a tüdőm ellenkezik. Nehezemre esik egyáltalán megmozdulni is, de ami a hasam tájékáról indul ki sajgás, nem hasonlítható semmire sem. A kezemet megmozdítom, először a szeme alatti terület mocorog, fényjátékot látok, aztán kiélesedik a szaglásom is. Mennyire büdös van itt, valami facsarja az orromat, de csak egy sóhaj szökik fel a garatomból. Kell némi idő, hogy megmozduljak, és a kékjeimet rejtő kis héjak felnyíljanak. A fény tompa, nem zavarja annyira a látásomat, de még így is hunyorognom kell. Vattát tudnék köpni, egy kicsit fázom is, mert a felkaromon feláll a szőr, amint működésbe hozom a kicsinek nem mondható testemet.  
- Hmm... - rekedtesen morranok fel, és fordítom el az arcomat a hang irányába. A tekintetem szinte azonnal összeakad a lányéval. A hely és az időérzékem nem tökéletes, de abból amit felfogok...hát azt kell mondanom, hogy nem vagyok túl jól.  
- Mi történt Cora? - ráncolom össze a homlokomat. - Kérhetnék egy kis vizet? - dugom ki a nyelvemet, hogy egy kicsit benedvesítsem a számat.

Szerettem, ha adott terveket követtem az életem során. Az egyetemválasztás, az ottani tanulmányaim mind-mind olyan döntés következménye, ahol tudtam, hogy milyen utat kell bejárnom. Ahol nem féltem attól, hogy valami újba csöppenek, egy ismeretlen közegbe kerülök és ahol nem lesz ott az öcsém. Persze, minden áldott és egyszerre átkozott pillanatban a széltől is óvtam volna, hiszen ő volt az én legdrágább kincsem, az, akiért a tűzbe mentem volna és akitől rettegtem is egyszerre. Nem tőle, hanem elképzelni sem voltam hajlandó, hogy mi lesz akkor, ha ő már nem lesz itt, mellettem. A Földön, életben. A halál gondolata mindig körbelengte őt, olyan bársonyos balzsammal körbevonva a kicsi, ám annál erősebb testet, amivel nem tudtam volna megbirkózni, ha elragadja tőlem.
A mai nap... este, nevezzük bárminek is, egyáltalán nem esett a tervezett, ismerős közegembe. Állandóan változó, formálódó, sokkoló és borzalmas pillanatokat rántott be Jude és közém, és ha tudtam is, hogy mi lenne a megoldás, nem tudtam meglépni azt. Nem kellett volna ide eljönnöm vele. Abban a három napban, amikor enni sem voltam képes, csak azért imádkozni, hogy még csak véletlenül se produkáljam a korábbi babavárási időszakaim a reggeli rosszullétekkel a hányós órákkal együtt, vissza kellett volna mondanom ezt az egész ötletet, hogy mi ketten itt ragadva eltöltünk több napot is együtt. Talán akkor nem történt volna meg vele mindaz, ami. Talán akkor Mr. Montgomery nem levélként akarta volna felvágni Jude bőrét, elvéreztetve őt, ridegen átengedve a férfit a valóságnak. Keserű felismerés volt mindez számomra, mert a sérülékenység, az elhagyatottság ott burjánzott Jude vérpettyes vágásvonalán, és hiába próbálta elterelni az én figyelmem is, attól még szurokként tapadt rám mindaz a csalódottság, az emberekbe vetett, de meghazudtolt hitem. Kimondatlanul is magamat hibáztattam, és nem csak egyetlen pillanatra.
Mr. Chang volt az, aki kihúzott valamennyire ebből az érzésből, a segítőkészsége, a hideg, objektív gondolkodása pedig engedte, hogy az aggódásom, a hirtelen felindulásom valamennyire csihadjon, viszont azt, ahogy a doktor bánt Jude-dal, és ahogy az ügyvédnek beadta a szert, nem tévesztettem szem elől. Tudnom kellett, és látnom is, hogy mit tesz vele és érte. Akaratlanul is beharaptam az alsó ajkam, a pillantásom pedig elidőzött a férfi pőre bőrén, ahogy tehetetlenül, láztól tüzelve az ágyon feküdt - védtelenül. Kétségbeesetten szerettem volna segíteni rajta, ám helyettem Dr. Leon volt az, aki megtette azt, amit én nem tudtam. Ahogy a két férfi távozott a szobából, megengedtem magamnak, hogy egy kicsit magamba zuhanjak, átvitt értelemben és ténylegesen is, miközben a pillantásom nem tévesztette szem elől az ágyban lélegző és pihenő férfi alakját. A lélegző kifejezetten fontos volt. Közel tíz percig csak a szőke ügyvédet figyeltem néma percekbe burkolózva, míg végül képes voltam felemelkedni, és Jude óhaja ellenére a fürdőszobába léptem be zajtalan léptekkel, hogy a vérben úszó rongyokat, a kukába ejtsem bele, Mr. Cowen felsőjével együtt, bánatos pillantással követte azt az összevérzett nadrág is. Gyors mozdulattal töröltem le és el mindent, amit a bíborszín belepett, hogy végül én magam is kimosakodjak ismét. Nem egészen két perccel később az ablak nyitott szárnyát majdnem teljesen behajtottam, hogy a vékony holdfény átsiessen a szobán, a villanyt pedig lekapcsoltam, hogy a majdnem teljes sötétben helyezkedjek el a férfi mellett az ágyban. Visszahajtottam rá a lepedőt, a túloldalról pedig a derekamra húztam én is egy réteg takarót, hogy a mai napot elengedve pillanatokon belül megadjam magam az álmatlan álmoknak.

Kocsi kerekei csikorogtak a murván a hajnali órákban, gyengéd napsütés fénye vonta be a szoba bútorait, kiűzve az alvás mámorát a szemeimből, és mielőtt meggondolhattam volna magam, mit is cselekszem, a tenyerem nyúlt ki Jude-ért az ágyon, rásimítva a bőröm a homlokára, csak hogy ellenőrizzem, rendben volt. A láz elkerülte - szerencsére, de nem időztem ott többet, mint kellett volna, helyette viszont elhúzódtam a férfitől, hogy átgurulva a királyi méretű ágy túloldalára, a telefonom képernyője villant fel, apa Messengeren küldött egyetlen képével.
Megnyitva az alkalmazást szembesültem egy kórházi ággyal, egy azon fekvő alakkal, és a leírást nem is kellett elolvasnom ahhoz, hogy a gyomrom görcsbe ránduljon, a könnyeim pedig anélkül indultak meg, hogy erőltettem volna. Calum kézfejéből egy kanülön keresztül csöpögött az infúziós folyadék, a teste olyan apró volt, hogy szinte az ölemben elfért volna. Felültem az ágyon óvatosan, vigyázva, hogy ne úgy közlekedjek, mint egy csordányi elefánt, végül pedig a táskámat felkotorva szedtem elő egy papírzsebkendőt, hogy a lehető leghalkabban fújjam ki az orrom is. Az ügyvéd ezt a pillanatot választotta arra, hogy felébredjen, a hümmögésre pedig máris felé fordulva pillantottam végig rajta. Igyekeztem letörölni az arcomon végigfutó könnyeimet, de ő túl szemfüles volt, hogy el tudjak bármit is rejteni előle, ezért csak egy apró, megakadó sóhajjal köszörültem meg a torkom.
- Jó reggelt, Jude - az ábrázatom ellenére mégis csak sikerült rámosolyognom halványan, hogy a kérését meghallva egy bólintás kíséretében lecsússzak az ágyról, hiányos (alvós trikó-bugyi kombináció) öltözetben, kissé kócos hajjal léptem el a pultig, hogy az azon lévő palackozott vízből öntsek egy pohárba. Rövidesen már az ágy Jude felőli oldalánál álltam a vízzel, a pohárral, ám ahelyett, hogy odanyújtottam volna neki, hogy egyedül oldja meg, óvatosan elhelyezkedtem mellette, és ha kérte a segítségem (akár csak arra, hogy megtartsam őt, vagy hogy tartsam a poharat), vagy engedte, hogy segítsek neki, akkor a vizet közösen juttattuk a szájába. Aggódó pillantással kísértem minden mozdulatát, de tudtam, nem odázhatom el túl sokáig a kérdésére még nem megadott válaszom. - Az öcsém ma reggel kórházba került - szólaltam csak meg akkor, ha már a pohár és a víz nem a száját foglalta le. - Apa azt írta, hogy a körülményekhez képest jól van, de... - ráztam meg a fejem, hatalmasat sóhajtva, és talán egy kicsit meg is vontam a vállaimat. A fenébe is ezzel az egész hülye betegséggel! Gyűlöltem a szenvedést!
- Jude.. van más.. is, amiről beszélnünk kell - néztem bele azokba a lehetetlenül kék szemekbe, a bűntudat pedig már megint bekopogtatott. - Orvost kellett hívnom önhöz nem sokkal azután, hogy bekerült az ágyba... forró volt a bőre és féltem attól, hogy a sérülése elfertőződhet - zavartan sütöttem le a szemeimet, és ha már ezt megtettem, óvatos mozdulattal, alig érintéssel csomagoltam ki a férfit a lepedőből, ha még mindig a testét takarta, csak hogy szembesüljek azzal a kockás hassal, ami annyira csábító volt, ám annál inkább zavarba ejtő és teljes mértékben tiltott. Mégis, tegnap azokat az izomkötegeket is érték az ujjaim, és efelett a tény felett el kellett siklanom. Nem engedhettem meg magamnak azt, hogy a testének felépítése elvonja a figyelmem. - Kapott tetanuszt, és a doki átkötötte a sebét. Mr. Chang is tud a sérüléséről, nélküle nem tudtam volna feltűnés nélkül segítséget kérni önnek - szakítottam el a pillantásomat a tegnap esti sérülését takaró tapaszról, hogy az arcát figyeljem ismét. - Hogy érzi magát most? Azon túl, hogy valószínűleg húzódik a bőre és hogy minden mozdulatra ég egy kicsit, kellemetlen az egész, de... szeretném, ha őszintén válaszolna nekem erre. - hazudnék, ha azt mondanám, nem tartottam a reakciójától. Hogy esetleg elküld melegebb éghajlatra, amiért bevontam a legbefolyásosabb embert a jelenlegi helyzetében. És hazudhatnék magamnak amiatt, hogy nem érdekelt az, milyen véleménnyel volt rólam az előttem fekvő és gyengélkedő férfi. Én csak.. nem akartam mindig, minden pillanatban megküzdeni vele azért, melyikünk igazsága a fontosabb. Kettőnk közül ő volt a domináns fél minden kétséget kizáróan, ezt pedig nem csak tudtam és hagytam, de engedtem is neki. Mert van, akivel nem kell megküzdeni azért, hogy önmagunk maradhassunk.

Lágyan sütő napkorong bukkant elő a birtok takarásából, mikor az első kutya is megmoccant az istálló közelében. Az emberek még az igazak álmát aludták, fogalmuk sem volt arról, hogy milyen szörnyűségek történtek az éjszaka leple alatt. Sebastian szótlanul tért vissza a lakrészébe, és egy kárörvendő mosollyal az arcán mosta tisztára kezét, mintha nem tapadt volna vér hozzá. Régóta várt eme pillanatra, hogy bosszút álljon a régi barátján, aki elvett tőle mindent. Jude a maga fegyelmezett viselkedésével ért célt az egyetem alatt is. Senki nem mondott róla rosszat, a nők is úgy epekedtek utána, mintha egy görög adonisz lenne. Semmi szépség nem volt benne, ő ismerte a valódi énjét. Nem sokban különböztek, és erre kellett emlékeztetnie a másik felet is. Jude nem lehet sikeresebb, és jobb ember sem, mert egyszer kilépett a bartáságukból. Tudott róla ezt-azt, ugyan már nem tartozott a bizalmasai körébe, de azt nem felejtheti el, hogy mi kötötte őket össze. Nemcsak Rachel volt kapocs, hanem a mivoltjuk, az elfojtott agresszió. Megnyílt neki, elmesélte, hogy milyen gyermekkora volt, mennyi mindenben szenvedett hiányt az édesanyja miatt. Ők ketten hasonlóak voltak, és tudta, hogy ez majd a szőke hajú ügyvédnek is ébresztő lesz arra, hogy nem tunyulhat el. Az érzelmek nem uralkodhatnak egy igazi vezetőn, meg kell tanulnia távolságot tartani, és elizolálódni. Nem vágyott többre, mint egy kis bosszúra, és a barátjára, akit vissza akart kapni. Nem a ló érdekelte, nem is az olcsó lotyó, aki most az ő ágyában feküdt. Rachel is eszköz volt a kettőjük harcában, akit szívesen áldozott fel, akárcsak Cora Fraser-t, ha eljön az ideje. A kislány szemet szúrt Bastien-nak, ahogyan Jude jelzései is, hogy a territóriumának tartja. Nem volt ostoba, hiába tettette, hogy nem érdekli, annál jobban lett célpont. Ha már egy nőt eltávolított, akkor még egy nem lehet akadály. Unottan tekintett ki, és fordult vissza a baldachinos fekvőhely felé. Rachel összezavarta az ügyvéd fejét az aktussal. Tudott róla, hogy egymásnak estek, mégsem hozta ki az állatot a férfiból, mert az csak a terapeuta közelében éledt fel. Cora Fraser ajándék, vagy a véletlen egybeesés, hogy éppen itt tartózkodik, de ismételten egy fordulatot jelentő személy. A hétvége még nem ért véget, de nem is igazán ezen a három napon múlt, hogy végre maga mellett tudhassa a vadállatot, hogy a terve révbe érjen.  

Fájó végtagokkal moccanok meg, nem is tudva arról, hogy hol vagyok, és mi történt velem. A testem meleg, az izmaim ellenkeznek bármilyen nemű testmozgás ellen. A szemem még csukva, de érzékelem, hogy nem vagyok egyedül. Nincsen hatodik érzékem, nem vagyok szellem sem, de a légzésből ítélve, vagy éppen a közelben lévő szipogásból arra következtetek, hogy valami nincs rendben. A szám ki van száradva, még a nyál is megáll a garatomban, és nem folyik tovább. Remekül festhetek az tény, de a hasam tájékáról érkező impulzusok egyáltalán nem azt közvetítik, hogy csak berúgtam, és másnapos lennék. A homlokomra fektetem a jobbomat, és hunyorogva szoktatom hozzá a kéklő íriszeimet a reggel első napsugaraihoz. Forog velem a berendezés, és kell némi idő, hogy helyreálljon a kép is. Nem a saját lakrészemben vagyok, ez a baldachin nem az enyém, és ráadásul a közelemben időző hölgyemény sem éppen abban a ruhában virít, amiben itt hagytam. A megszólalással még gondjaim adódnak, szükségem lenne a folyadékpótlásra, és ezt nem vagyok rest a másik fél tudtára adni. A fejem hasogat, és a legszívesebben ráhúznám a párnát, de csak morgásra bírok koncentrálni, mert többre nem megy az erőmből. A déli vidéken semmilyen mozgolódás nem ébred, még a libidóm is a béka segge alatt van, és ez nem tetszik. Nekem mindig van reggel miért felkelnem, de most még a fejem elfordítása is egy kisebb hadművelet megszervezése.  
- Jó reggelt. - nyögöm ki, és a pillantásom nyomon követi a feneke ringását a fürdő irányába. Lefektettem, és nem emlékszem rá, hogy megtörtént? Miféle alkoholmennyiség csúszott le a gyomromba, hogy a fél éjszaka kiessen? A tekintetem összemosódik, mert a pultnál áll meg végül, és a palackozott vízzel együtt látogat meg. A kék íriszeim megállapodnak a két keblén, az a trikó egészen átütő, és ha már előbb azért panaszkodtam, hogy nincs mozgolódás odalent, akkor megtörténik a csoda. Nem ágálok, hogy megitasson, de csak úgy, ha fel tudok előtte ülni. Intek neki, hogy ezt megoldom egyedül is, és némi káromkodás árán másodpercekkel később kitámasztom egy párnával a hátamat, és megpihenek félültömben.  
- Most. - mennyire kiszolgáltatott helyzet ez is, már röhejes, hogy inni sem vagyok képes segítség nélkül. A számat előretartom, és megvárom, hogy hozzáérintse a poharat. Az első korty hideg, és nem esik jól a szervezetemnek, de nyelek, mint egy óvodás. Néha futtatom fel a lélektükreimet a terapeutára, és jegyzem meg, hogy percekkel ezelőtt sírhatott, mert a szeme sarkában még ott csillog a ki nem sírt könnycsepp. Hamarosan szavakkal is alátámassza, hogy van oka az aggodalomra. Jól tudom, hogy milyen betegségben szenved az öccse, és rossz ezt hallanom, hogy szinte úgy nyeli el a szavakat, mintha kényszer lenne. Az egész testtartása merev, nem látom, hogy kipihent lenne. Az ösztönösen jövő félelem ott van a mozdulataimban, ahogyan megvonja a vállát, és én végzek az ivással. Nem mondok semmit, a csendes megfigyelő szerepére rendezkedem be, amíg úgy nem dönt, hogy elhallgat. A kezemet a combomra fektetem, mert majd bepisilek attól, hogy húzódik a kötés alatti terület. Már leesett, hogy mi történt, az emlékek is lassan visszakúsztak az elmémbe. Még nem érek rá Bastiennel foglalkozni, de annak is el fog jönni az ideje.  
- Milyen más ügy? - kérdezek vissza összeráncolt homlokkal, mert egyelőre azon járnak az agytekervényeim, hogy mit csináljak vele.  
- Orvost hívott? - nem hallom jól, amit mondott, de amikor elhúzza rólam a takarót, és felfedi a hasamat, hát nem vagyok túl boldog, ahogyan még ráadásul el is fordítja róla a tekintetét. - Ne legyen szégyenlős, gondolom többet is látott, mint ez a kötés. - sürgetem, hogy folytassa a megkezdett témát. - Hogy micsoda? - pislognom kell, mert az évszázad legjobb vicce. Bárkit felhívhatott volna, az istállós fiút, Lucast, de nem a vendéglátónkat. - Hogy érzem magam? - kezd a hangom kissé cinikussá válni, hiszen látszik rajtam, hogy most nyomták fel a vérnyomásomat legalább százzal. - Kibaszott idegesen. Nem volt joga szólni Changnek. Ezt elrendeztem volna egyedül is. Az orvost meg is érteném, de őt...mit gondolt Cora, feleljen? - kapom el a karját, és rámarok. Nem engedem el, ha lehetséges, akkor még közelebb is vonom magamhoz. - Nem tudja, hogy mit tett. Itt más szabályok játszanak, nem árulkodunk, mint a kislányok. A ló kell, mit nem értett meg ezen? - fenyegetően emelkedik meg a mellkasom, de a fájdalom még nálam is erősebb. - Bassza meg, hogy nem tudott a seggén ülni. - érzékelem, hogy nem erre számított, és a könnyek maguktól buknak ki belőle. - Ne sírjon nekem itt. Rengeteg dolgom lesz, hogy helyrehozzam a bakit, és megleckéztessem Bastien-t is. - el kellene engednem őt, de nem bírom elviselni, ha sírnak miattam. - Az öccse mellett a helye, így felmentem a hétvége alól. Hazamehet a következő géppel, állom a cechet. Nem fogom kirúgatni sem, ha emiatt aggódik. Nézzen rám Cora...ne kelljen kérnem. - nem vagyok túl kedves vele, de itt a lehetőség, hogy kiszálljon.  

Az aggódásom nem tettetett és nem erőltetett volt, amelyet Jude miatt éreztem, mert az ébredés utáni első gondolatom is az volt, hogy megvizsgáljam őt felületes tudásommal, és talán egy pillanatnyival több időt is töltöttem el azzal, hogy a mellkasának egyenletes emelkedését és süllyedését kísérjem figyelemmel. Hogy tényleg minden biztosan rendben volt-e. Ő még aludt, így volt alkalmam a borosta-fedte arcvonásokat az emlékezetembe vésni, egyszerre érezve pokoli fáradságot, nyugalmat a férfi mellett, és úgy, hogy ő még nem ébredt fel, a békés természete került előtérbe, amit kedveltem. Sokkal jobban, mint amikor ideges pillanatokban volt része, azzal nem igazán tudtam még mit kezdeni, és nem is úgy reagáltam le mindazt, ahogy a normális emberek zöme tette volna.
Calum állapota nyugtalanító volt és egyszerre páni félelem kígyózott a gondolataim közé, minden légvétellel felerősítve azt, hogy vajon még magamhoz szoríthatom-e őt. Hogy hallhatom-e a nevetését, vagy innentől kezdve már gépekre lesz-e kapcsolva. A szívem szakadt meg ezért az életerős gyerekért, akire csodás jövő, sikeres élet várt volna - ha egészséges, genetikailag tökéletes férfivá válhatott volna. Nem akartam őt sajnálni, de az életemet adtam volna azért, csak hogy lássam, hogy feláll a tolószékéből. Hogy talál egy csodás lányt, akit teljes szívéből szerethet és akivel a családalapításon gondolkodva születik három kicsi Fraser, olyan apróságok, akiknek az arcvonásai Calumra hasonlítanak. Ez volt a legféltettebb vágya, amiről csak én tudtam. A legutóbbi hazautazásom egyik késő délutánján apám lovait figyelve osztotta meg velem mindezt, miközben hagyta, hogy a kicsi tenyere a kezeim közt találjon meleg, otthonos menedékre.
Ezen gondolatok közepette, az arcomon legördülő könnycseppeket zavart meg Jude a köhintésével, azonnal magára is irányítva szinte minden figyelmem, mert a gondolataim egy része még mindig az otthoni körülmények körül mozogtak. Azonnal mozdultam, ahogy vizet kért, nem is törődve igazán azzal, hogy mennyire hiányos szerelésben mutatkoztam még mindig előtte. Éjjel sem volt kifogása ellene, bár nem hiszem, hogy akkor képes lett volna teljes mértékben felfogni mindazt, hogy csupán egyetlen trikó és egyetlen fehérnemű fedte a testem. Még mindig, ám a mozdulataim nem voltak kapkodóak, csupán egy kissé feszélyezettek. Mégis, anélkül jutottam az ágy túloldalára, hogy leejtettem volna bármit, felborultam volna a saját lábamban, és ahogy Jude egyedül evickélte fel magát, maga mögé utasítva a párnát is támasztékul, türelmesen vártam, és csak akkor emeltem meg a karomban nyugvó, vízzel teletöltött poharat, amikor már felkészült és a jelentkező fájdalmat is némileg képes volt legyűrni. Csendes szemlélődéssel segítettem, hogy kortyoljon, annyi vizet elvéve, amennyire szüksége volt, és ha a maradékot végül elutasította, akkor azt könnyedén tettem le az ágy melletti éjjeli szekrényre, kissé előre dőlve, hogy még csak véletlenül se dobjam le a padlóra azt. Képtelen voltam magamban tartani a szomorúságom okait, ám nem is vártam igazán arra választ, mert Jude nem tudott volna semmit sem tenni az ügy érdekében, ahogyan én sem. Már csak bíznunk kellett, és hinni abban, hogy az öcsém nem csak lélekben, de testben is erős, és képes arra, hogy meggyógyuljon. Vagy legalább szinten maradjon az állapota.
Ahelyett, hogy teljesen elmerültem volna a gondok világában, egy új felé kormányoztam magunkat. Be kellett vallanom a férfinek az önkényes döntésemet, mert tartoztam neki annyival, hogy őszintén vallok neki, egyúttal a sérülését is bizonyítva felfedtem a bőrét, elhúzva a testéről a takarót. A szavaira döbbenet ült ki az arcomon.
- Te jó ég, komolyan azt gondolja, hogy... - hitetlenül pillantottam fel a szemeibe. Hát épp az előbb mustráltam kedvemre, úgy, hogy még ráadásul sérült is. Mi a jó élet van velem? A bűntudat olyan sebességgel kopogtatott be, hogy muszáj voltam lehunyni a szemeimet, de aztán az újabb szavakra nem voltam felkészülve. Pontosabban arra a reakcióra, amit kiváltottam belőle. Az egész lénye idegen szarkazmussá vált, a pattogó, ideges szavakra és a ronda beszédre teljesen lemerevedtem, megkövülten figyeltem őt. A kezemre mart, mire a lélegzetem is elakadt a hirtelen belém maró fájdalomtól, kevés híja volt, hogy fel ne szisszenjek, de csak az alsó ajkamba haraptam. Még csak válaszolni sem hagyott, mert a szavaival esett nekem, ha már fizikailag képtelen volt, a nyers és undorító szavaira pedig anélkül indultak meg a még csak igazán el sem apadt könnyeim, hogy tehettem volna ellene bármit is. Minden egyes újabb fél mondatával egyre mélyebbre taszított a bűntudat mezsgyéjén, és kezdtem azt is megbánni, hogy.. segíteni akartam neki. Képtelen voltam elhinni, hogy valaki hogy képes egyszerre két ember lenni, de Jude Cowennek sikerült. Habár a könnyeim a zaklatottságomat igyekeztek jelezni, megvártam, ameddig befejezi a kirohanását, és csak akkor köszörültem meg a torkom. Részint azért, hogy a még mindig a foglya volt a kezem, vasmarokként marva rá tartott a közelében.
- Nincs szükségem senki alamizsnájára - idegen, túl higgadt hangon szólaltam meg, egyet rántva a béklyóba zárt karomon, amivel talán a férfit is megmozdulni kényszerítettem, ám a sokk túlságosan is élénken élt bennem. - Őszintén szólva letojom, hogy mit gondol, Jude, és tudja miért? Rohadtul forró volt a homloka és lázálmában beszélt is, mielőtt ideértek volna a férfiak. Gondolom nem szokása kikotyogni dolgokat a magánéletéről - könnyáztatta arccal meredtem a szemébe, de a kedvességem és az állandó törődésem másokkal szemben most a legmélyebbre lett taszítva. - Elárulná, hogy mégis hogy harcolhatna azért a szerencsétlen csikóért, ha közben mondjuk elfertőződött az a seb, amivel Bash ajándékozta meg? Átgondolta azt most hirtelen, hogy azzal kórházba került volna, és onnan meg semmit sem tudott volna megbeszélni Changgal? Kibaszottul ideges, és én basszam meg? Komolyan? - idegesen megráztam a fejem, de ahelyett, hogy eltávolodtam volna tőle, hirtelen mozdulattal, a még szabad kezem megmozdult, a sebszélétől csupán pár milliméter távolságra nyomtam bele a bőrébe az ujjaimat. Nem fájón, csak hogy érezze az ujjbegyeim selymességét. Tudtam, hogy fájdalmat okozok neki, de mielőtt még a tegnap este megismétlődhetett volna, teljes erőmmel löktem el magam tőle, és ha nem akarta volna a poklot is megjárva a fájdalomtól felüvölteni, akkor kénytelen volt elengedni engem. Idegesen rebbenő pillantással néztem vissza rá, karnyújtásnyi távolságon kívülről.
- Igazán megválogathatná a szavait, ha velem beszél, mert egy - nem ismer ahhoz még semennyire sem, hogy ezt megengedje magának és kettő - rohadtul nem fogok sehova sem menni, mert ígéretet tettem és csak hogy tudja, azokat be is szoktam tartani - mérges voltam. Baromira, és mielőtt még meggondolatlanságot tettem volna, száznyolcvan fokos fordulatot téve a bejárati ajtót téptem fel, hogy az az elé lepakolt újságot kapjam fel, a következő másodperceket követően pedig az ügyvéd mellé dobtam az ágyra azt az újságot, amit még a repülőn is érdeklődéssel olvasott. A tegnapi báli készülődésünk ideje alatt kértem meg Shelley-t, hogy minden követ mozgasson meg azért, hogy ez a szerencsétlen újság reggel ideérjen. A lánynak hálás voltam, a szőke ügyvédnek a legkevésbé sem. - Inkább önnek kellene elmennie a zuhany alá, mint nekem innen az első géppel, amire egyébként nincs szükségem, köszönöm. Örülnék, ha nem mindent akarna helyettem eldönteni, magam is egészen jól elboldogulok - fűztem hozzá, liftező gyomorral, még mindig könnyes arccal. A fenébe is már, hogy ennyire fafejű öszvér tudott lenni Mr. Cowen. - Segíthetek felkelni, bemenni a zuhany alá is. Gyűlölöm, ha szenvednek az emberek.. és ön, tudtommal ember, fájdalmakkal - tettem hozzá megenyhülten, beletörődött bánattal a hangomban, akkora sóhajt kieresztve a tüdőmből, hogy azzal szinte minden frusztrációm is távozni akart volna. A kérdés az, hogy Jude hagyta-e.

 Szoktak szar napjaim lenni, meg éjszakáim is, ha felöntök a garatra, vagy egy hölgytársaságban élem meg a gyönyörök hídját. Most egyik sem volt jellemző rám, mégis úgy éreztem, amikor megébredtem, mintha egy markoló és egy gyerekekkel teli busz ment volna át a testemen. Gyűlöltem a magatehetetlenség eme fokát, életerős férfi voltam, aki nem szorult segítségre, most mégis minden erőm elhagyott. Egy kismacska erejével vetekedtem, és süllyedtem le az önsajnálat szintjére. Ha ez még nem lett volna elég, akkor nem voltam egyedül a szobában. Valahol az egyik sarokban egy nő szipogását véltem felfedezni, és nemsokára a hang mellé még arc is társult. Nehezen feledkezhettem meg a hiányos öltözetű terapeutáról, aki még szexis is lehetett volna ebben a göcben, de ahogyan kinézett a szeme körüli terület, ahogyan körbelengte egyfajta szomorúság, a farkam éledezését is kezdte visszavenni a helyzet. Egyelőre nem kértem semmit, küzdöttem az elemekkel, és eme határokkal, mellyel a porhüvelyem lepett meg. Milyen gáz, hogy nem vagyok képes felállni, és az is nehezemre esik, hogy megszólaljak. A szédülést még nem észleltem akkora mértékben, mint kellett volna, de amint kinyitottam a szememet, és felmértem a szituációt, az agyam is bekapcsolt. Hamarosan visszatértek az emlékeim a tegnap estéről, például, hogy elmentem beszélgetni a régi iskolás társammal, de rosszul végződött a csevej. Ültömben szorítottam ökölbe a kezemet, és szitkozódtam volna egy sort, ha nem lett volna jelen Ms. Fraser és az őzike szemű pillantása. A vízzel kiegyeztem volna, ezért megkértem, hogy hozza ide nekem a poharat, és itasson meg. Minden férfi álma lenne az ápolónő, szerintem mindannyian vágyunk egy kis törődésre, de most csak zavart, hogy ehhez is más kell. A pohárhoz elértem annyit, hogy a hátam mögé rendezzem az egyik díszpárnát, és felüljek, de úgy húzódott a hasfalamon lévő seb, hogy majdnem bepisiltem. Nem kellett mondanom semmit, mert az egész aurámból áradt a düh, és a kiszolgáltatottságból fakadó frusztrációm. Sosem jelentett jót, ha ilyenkor valaki a közelemben időzött, mert rendszerint megbántottam, vagy letéptem a fejét. A három korty után már szerettem volna visszadőlni, és még egy délutánt átaludni, de mégis kíváncsian pillantottam fel a barna hajú lányra, ugyan miért sír a környezetemben. Nem tudtam mire vélni ezt a fancsali képet, és már majdnem megnyugtattam, hogy megmaradok, de mikor színt vallott az öccse állapotáról, akkor valahogyan kiszállt belőlem minden józan érzés. Nem is miattam aggódott, hanem a testvére miatt, aki kórházba került. Sikerült kiderítenem néhány tényt a családjáról, és tudtam a fiú betegségéről. Nem volt jó passzban, az orvosok nem ígértek a szülőknek sokat, de már szerintem így is szerencsésebb volt, mint néhány sorstársa. A tekintetem mellőzi az együttérzést, de biztosítom róla, hogy tőlem hazarepülhet, nem kell itt maradnia, elboldogulok egyedül is. A következő vallomása viszont hidegzuhanyként ér. Mit gondolt arról, hogy szólt a házigazdának? Nem értettem, hogy honnan vette a bátorságot, hogy belekeverjen egy harmadik felet is a Bash féle ügybe, de most aztán kiborult a bili, mert nekem is felcseszte korán reggel a vérnyomásomat egy másik tartományba. A kezem automatikusan mozdul, hogy ne legyen ideje menekülni, meg ismét előadni az áldozat szerepét. A könnyek nem maradnak el, fogadtam volna rá, hogy megint sírva fakad, mellettem állandóan az egereket itatja, lassan ott tartok, hogy naplót fogok vezetni a napi hangulatingadozásairól. Mi rosszat mondtam? Menjen haza, mindkettőnknek az lesz a legjobb, ha a testvére mellett lesz, nekem meg helyre kell hoznom, amit elrontott. Az első szabály, hogy tisztességesen játszunk, nem árulkodunk, mint a kislányok. Chang tuti készül valamire, nem is kell véka alá rejtenie, de most ez a bestia hozott ki a sodromból. Percekkel később rángatni kezdi a karját, és ki is szabadítja. Nem kapok utána, de ki tudjam olvasni a kék lélektükreimből, hogy nem vagyok túlzottan boldog.  
-Ez nem alamizsna, mennie kell, akkor menjen. Mit kell ebből elvi kérdést csinálnia? - értetlenkedem egy sort, és megnyalom a szám szélét. - A lázzal kapcsolatban szólhatott volna a lakájnak, aki szól egy orvosnak, de egyből Mr. Chang? Jó, hogy nem plakátozta ki, hogy a halálomon vagyok, jöjjenek a hiénák. Fogalma sincs, hogy megint mit tett, csak ment a lelkiismerete után. Nem vagyok kisegítve vele. - tárom szét a karomat, de ahogyan hevesen mozdulok, úgy feszül meg a bőr a hasamon, és közel állok ahhoz, hogy magam alá vizeljek. - Kibaszottul az vagyok, mert egy orvos, ennyi lett volna, vagy a személyzet. Nem árulkodunk. Ez nem az a hely, ahol beköpjük a rosszfiút. Megmaradtam, akkor miért kellett szólnia a kínainak? - csóválom meg a fejemet, belé is hasít a fájdalom, így megmasszírozom a homlokomat. A hölgy nem távolodik el, és úgy mar bele a sebem szélébe, hogy rendesen fel kell ordítanom. Nem tart sokáig a művelet, de éppen eléggé feszültségkeltő, hogy összeránduljak tőle. - Maga megőrült?! - ripakodok rá, és a mögöttem lévő párnát dobom utána, majd a kezemet a kötésre fektetem, és megpróbálok nem felszínesen lélegezni. - Szarok rá az ígéretére Cora, most jobb, ha kimegy, különben a puszta kezemmel fogom megfojtani, és nem érdekel, hogy az én védelmemben van itt. - nyögöm ki két légvétel között, amíg nem nyugszanak meg a kedélyek, és nem érzem úgy, hogy görcsbe rándul a gyomrom. Egy kicsit örülök, hogy kimegy, mert tényleg egyedül maradhatok a gondolataimmal, de nem tart sokáig az idill. Mellém ejti le az újságot, amit minden reggel elolvasok. Nem tudom, hogy mit vár tőlem ezzel a gesztussal, de mindketten érezzük, hogy ezzel nem fogja helyrehozni a tegnap elkövetett hibáját. - Azt csinál, amit akar. Gondolja, hogy ezek után még az Ön segítségét fogom kérni? Ne nézzen madárnak. Jobban jár, ha átmegy a másik szobába, és felöltözik. Nincs szükségem a szolgálataira, megoldom. - háborodok fel, és az ágy szélébe kapaszkodva fordulok oldalra. Egyáltalán nem tesz jót nekem, de sosem támaszkodnék egy nőre, főleg nem egy olyanra, aki rám támad. - Meglátjuk, hogy ma este rajta lesz-e a gépen, vagy sem. - lököm le az újságot, és némi káromkodás árán, de felállok, azonban mindkét lábamban remegek. - Menjen már ki, nem kérem még egyszer. Megoldom egyedül is, nem most kezdtem, és nem az első eset volt, hogy megkéseltek. Üdvözlöm a való világban. Csak tudja, hogy mit tett. Mindennek van következménye. Az édesanyja pedig jobban ismeri a házigazdánkat, mint én magam. - még odaszúrok, és eltipegek a fürdőig, hogy végre egy kis magányhoz jussak, és ne forrjon fel az agyvizem tőle. A kis bestia még be is szól, viszont most először láttam benne azt a tüzet, amit az édesanyja jellemében is. Az ajtó magamra vágom, és elkúszok a kád széléig, hogy arra telepedjek le egy kis szünet erejéig.

Nem volt sok ember a környezetemben, akinek mesélhettem és meséltem is az öcsém állapotáról. Nem szerettem volna, ha az alapján ítélkeztek volna felettem az emberek, és nem voltam arra sem rászorulva, hogy a folyamatos sajnálkozó szánalmuk ott üljön meg minden kiejtett szavuk mögött, ha velem beszéltek. Nem kellett, hogy az előrevetített részvétüket a pillantásuk tükrözze, mert pontosan tudtam, hogy mivel kell nem is olyan sokára szembenéznem. Teljes mértékben próbáltam elhatárolódni az elvesztés gondolatától és minden egyes ilyen alkalom, amikor szembesültem azzal, hogy talán nem sokára a csöpp kis teste az utolsó légvételeket tuszkolta a tüdejébe, megrémített. Calum nélkül nem voltam képes elképzelni az életem, és minden egyes nap, amit ki kellett még várnom a hazautazásomig, maga volt a pokol. Menni akartam, vele lenni - talán utoljára, de nem tehettem meg. Annak a férfinak tettem ígéretet, hogy segíteni fogok, aki ebben a percben újra a pokolra kívánt, aki úgy rángatott, mintha egy érzelemmentes, gondolkodni nem tudó bábu lennék, akit kedvére pakolhatott, tolhatott és lökhetett, attól függően, hogy mihez volt kedve.
Minden egyes kedves pillanatát felülbírálta ez az újból megtapasztalt ocsmány viselkedése, amivel megint csak nem tudtam mit kezdeni, mint hogy a könnyeim akaraton kívül is megindultak, leszökve az orrom mentén az ajkaimra, hogy azon alábukva az államon át csorogjanak a dekoltázsom és a szegycsontom felé. Újra ugyanott tartottunk, ugyanúgy rossz fát tettem a tűzre, ugyanúgy nem értettem ezt a világot és ugyanúgy olyanba vágtam a fejszémet, amibe nem kellett volna.
Meglehet, hogy igaza volt Jude-nak. Talán tényleg semmi közöm nem volt az ő világához. Talán nem kellett volna már az első alkalom után sem tovább pengetni ezt a feszült kapcsolat-húrt, ami kettőnket kötötte össze több utálattal, mint az egymás iránti tisztelettel. Ha tippelhetnem kellene, semmi kedves gondolatot nem találtam volna Jude elméjében magamról, és talán ez borzasztott el a legteljesebben és törte össze a megmaradt tartásomat, a saját magam igazát.
- Tényleg úgy gondolja, hogy az a lakáj, vagy az az orvos, aki önt ellátja, majd nem fog szólni Changnak? Az első dolguk az, hogy jelentsék neki, mert ő az, aki mindenkiért felelős a hétvégén - hitetlen, értetlen pillantással mértem fel a férfit, ágálva azokkal a szavakkal, amiknél ha nem is konkrétan kimondva, de mindenért engem kezdett el vádolni, és talán olyat vétettem, amit tiszta fejjel soha az életben nem tettem volna. A vágyott és látott hasfalat úgy érintettem, amit korábban nem mertem volna, a férfi üvöltése pedig egyértelmű jele volt annak, hogy túlságosan is messzire mentem a tettemmel, de tudnia, éreznie kellett, hogy volt okom hívni segítséget. A hangosabb kérdőre vonásnál már idegessé váltam én is, olyan messzire eltávolodva tőle, amennyire csak tudtam. Akaratlanul is megrezzentem a hangjára, de a pillantását állva emeltem fel a karomat felé. - Ezért! - ráztam meg a fejem, mélyet sóhajtva, hogy némileg lenyugodjak. - Ezért hívtam orvost! Biztosan jobb lett volna egy kis vérmérgezés, igaza van - a mögöttem felhangzó puffanásra csak egy pillantást vetettem, ahogy a lakrészünk ajtaja felé iramodtam, az utamat pedig Jude dühödt szavai kísérték. Csak akkor nyitottam ki az ajtót, ha elhallgatott mögöttem a férfi, mert az egy dolog, hogy zárt ajtók mögött mi történik, de nem kell, hogy tudja minden meghívott, hogy valójában mennyire nehéz két idegent összezárni egy elméletileg üzletkötésben végződő hétvégén, ahol a nevetésnek, a pénzköltésnek kellene uralkodnia, nem pedig annak, hogy az egyik meghívott a másik megölésével fenyegetőzik. Igyekeztem, hogy az ajtót nehogy hangosabban csapjam be magam mögött a kelleténél, és hiába is próbáltam nyugodtabban reagálni a feszült szituációra, felajánlani a segítségemet is, ha szükségesnek gondolta, amikor az elutasítás érkezett a férfi részéről. A gondolkodása, a meghozott, eszetlen döntései belém forrasztottak minden egyes szót és az ágy tőle távolabbi sarkában, a baldachinban megkapaszkodva kísértem figyelemmel már csak, ahogy engem szidva tolta le az ágyról az újságot. Hogy a pokolba kívánt volna, de mégsem mozdultam. Nem, ameddig fel nem emelkedett az ágyról, biztos voltam abban is, hogy rettenetes fájdalmak kínozták és már éppen azon voltam, hogy felajánljam a segítségem, amikor az édesanyámat említette meg búcsúzóul, amivel teljesen összezavart. A csendem olyan mélységgé vált, ahol a pillantásommal sem követtem már a férfi nehézkes csoszogását, helyette a gyűrött ágyneműt figyeltem, megrezzenve akkor, amikor a fürdő ajtaja bevágódott mögötte. Az ujjaim a baldachint tartó, faragott, lakkozott farúd felületét kaparták végig reszketőn, hogy az idegességemet, az újra megjelenő hányingeremet leküzdhessem.
Mélyen, magamra erőltetett nyugalommal telítettem meg a tüdőmet levegővel, hogy képes legyek lenyugodni és nem egészen több, mint három perccel később remegő ujjakkal ütöttem be a doktor telefonszámát, hogy a belső vonalon felhívhassam. Nem nyújtottam el a beszélgetést, a semleges hangszínemet pedig csak a szavaim tompasága árulta el, amikor jeleztem az úr felé, hogy Mr. Cowen remek egészségnek örvend, a viselkedése is megszokott. Mielőtt még több kérdést tett volna fel, az őszinte köszönet kinyilvánításával tettem le a telefont. Valamikor akkor engedhette meg Jude a vizet is a zuhanyzóban, ezért feszültté válva hallgatóztam, hogy menjek, ha nem kért ugyan, de segítségre szorult volna.. Ahelyett, hogy az aggodalmas pillantásom oda nem illően a majdnem lecsupaszított testét figyelte volna, vagy hogy mindenáron bementem volna, csak hogy segítsek, inkább az ágyat tettem rendbe: elvontam az ügyvéd alatt összegyűrődött törölközőt, megigazítottam a párnákat, a lepedőt, a takarót, az ágytakarót, mintha soha nem is mélyedt volna bele a matracba a testünk. Mintha mi sem történt volna az elmúlt háromnegyed napban velünk.
Nem öltöztem fel, ahogy azt Jude egyértelműen kijelentette, mit kellene tennem, de a köntöst magamra vonva húztam el a sötétítő függönyöket, az ablakokon át beengedve a reggel fényeit, emellett pedig az ablakokat is kitártam, hogy a friss, erdei liget csodás illata és a madarak csiripelése a bogarak zümmögésével olyan elegyet alkossanak, ami jótékony hatással volt rám. Valamikor ekkor nyílt az ajtó, és habár tudtam, hogy ki volt annak másik oldalán, nem néztem hátra egyelőre, csak a szemhéjaimat hunytam le egy hosszú pillanat erejéig, hogy erőt gyűjtsek egy olyan ember jelenlétéhez, aki valószínűleg mindent gyűlölt bennem, ami és aki voltam. Soha, senki nem érzett még ilyet irántam, és talán ez volt az, ami miatt ebben a másodpercben a világ legmagányosabb emberének éreztem magam, úgy, hogy Nicholas itt élt tőlem pár mérföld távolságra. Letöröltem a még könnyeimtől maszatos arcomat, és Jude ha akarta, ha nem, megtartva tőle a tisztes távolságot belekezdtem abba, amit úgy éreztem, tudnia kell.
- Minden egyes alkalommal azt mondja, hogy nem vagyok ide való. Lehet, sőt, biztos vagyok abban, hogy ezt a világot soha nem tudnám megszokni teljes mértékben és a magaménak érezni, mert nekem ez itt nem fontos - tettem fel a mutatóujjamat, jelezve, hogy még nem végeztem egyáltalán, ne is jusson eszébe meggátolni a további szavaimat. - De azt tudom, hogy az önnek tett ígéretem fontos, mert egy érzéketlen ember nem tudna úgy vallani a lovakról, ahogy maga tette tegnap, Jude. Nem csak akkor, hanem most is szeretnék segíteni, hogy a ló az ön tulajdonát képezze, mert három dolog van az életemben, amiről képtelen vagyok lemondani: az öcsém, a lovak és a szüleim - közelebb léptem hozzá, miközben a férfi arcát figyeltem, a rezdüléseit, az ellenállást az irányomban, de végül csak karnyújtásnyi távolságra maradva tőle folytattam a megkezdett szavaim: - Aljas és övön aluli cselekedet volt, amit Bash tett, és nem azért tettem amit, mert el akartam volna önt árulni és a tiszteletének aláásni. Én... - felsóhajtottam hosszan, a fejemet pedig lehajtottam. - ... rettenetesen félek attól az érzéstől, hogy az öcsém itt hagy engem, és az ön sérülése, az, amilyen állapotba került aztán, ugyanezt az érzést váltotta ki belőlem - nem mertem a szemeibe nézni, de a fejemet muszáj voltam megemelni, hogy az alászökő könnyeimet letöröljem az arcomról. - Sajnálom, ha úgy érzi, hogy rossz döntést hoztam, de azért nem fogok elnézést kérni, mert féltem magát és inkább az ön egészsége fontos, mint hogy aztán meg egy kórházi ágyból, vérátömlesztés következtében esélye sem legyen harcolni azért a lóért, amiért itt van - fejeztem be csendesen, ellépve a közeléből, hogy a bőröndömhöz sétálva lekuporodjak mellé a padlóra, kiszedve a csomagból egy kényelmes, lenge ruhát a hozzá tartozó fehérnemű szettel, miközben mindent elrendeztem benne. Egy tisztálkodás nekem sem fog ártani, ami talán itt az utolsó perceimet jelentették.

 Bosszantott a nő jelenléte, és azzal, amit tett most végérvényesen kihúzta nálam a gyufát. Az utazás előtt a lovardában, a sushi bárban, de még a repülőtéren is kifejtettem neki, hogy mit akarok. Nem kértem sokat, ezzel az erővel egy óvodással is útra kelhettem volna. Számtalan alkalommal szegte meg az általam felállított szabályokat, de azt hiszem, hogy most fogyott el a türelmem annyira, hogy egy kicsit kikerüljek a vonzáskörzetéből, és lezuhanyozzak. Nem érdekelt, hogy majdnem bepisiltem a fájdalomtól, hogy annyira megnyomta a kötszerrel fedett sérülésemet, hogy kis híján elkaptam a karját, és magam mellé rántottam volna az ágyba. Mr. Chang beavatása felért egy öngyilkossággal. Tudom, hogy részben az én hibám volt, hogy nem avattam bele a részletekbe, de csak egy szimpla feladattal láttam el. Az utasításaimat kellett volna követnie. Untam, hogy mindenki keresztbe tesz nekem, és sejtem, hogy nagyon megijedt, amikor este beestem az ajtón, de ez akkor sem hatalmazta fel rá, hogy szóljon a vendéglátónknak, aki innentől kezdve még jobban rajtunk fogja tartani a szemét. Tisztességesen szerettem volna elnyerni a csikót, és nem úgy, hogy panaszáradatot zúdítanak Bash-re. Jobbat feltételeztem róla, de aztán este nekem támadt. Nem újdonság, hogy mocskos eszközöket vet be, hiszen Rachel sem a két szeméért volt jelen, de addig nem zavart különösebben, amíg nem ártott nekem. Egyedül szerettem volna tisztázni a határainkat, és kiverni a szart is a seggéből, de most úgy fog tűnni, hogy egyből rohantam a nagyokhoz, és beárultam őt. Cora Fraser egyáltalán nem érti meg, hogy milyen üzletek köttetnek, és nem is kell tudnia róla, de arról igen, hogy NEM SZEGÜLÜNK ellen, ha én arra kértem. Már a fejem is belefájdult abba, hogy fel kell kelnem az ágyból. Maradhattam volna idebent, és a sebeim nyalogatásával is telhetett volna a nap, de úgy látszik, hogy csak a munkám lesz több, ha egy nőre kell bízni az életemet, meg a magánügyeimet. Kihozott a sodromból, komolyan megfordult a fejemben, hogy amint végzek a zuhannyal, haza fogom küldeni a következő géppel. Nem, hogy nem állt készen erre a hétvégére, de ráadásul ma reggel ismét sírással indítottuk a napot. Nem is értettem, hogy honnan jön neki ennyi könny, de azt már most láttam, hogy igen érzékeny lelkű, és nem vágytam rá, hogy még én legyek annak is az oka, ha az öccse meghalt, és ő meg nem volt jelen. Leszartam jelenleg, hogy nekem milyen ígéretet tett, mert amíg nem voltunk egy hullámhosszon, és nem az én elvárásaim szerint viselkedett, addig sajnos nem is igazán akartam tervezni vele. Még a testvéremmel sem beszéltem, és most már igazán aggódtam amiatt, hogy mi lehet a helyzet Lorie-val, és a babával. Nem voltam egy minta apa, és bánhattam volna jobban is a lánnyal, de nem érdemelte meg. Az agyamra ment az összes ellenkező nemű, és azt kívántam, hogy néhány órára egyedül maradhassak a gondolataimmal és a bajaimmal. - Nem érdekel, hogy mit gondol Cora, mit nem lehet azon megérteni, hogy én diktálom a feltételeket, és nem maga? Az orvos, és a lakáj sem szólt volna, ha erre kéri őket. A hétvégén valóban Mr. Chang a házigazda, de itt nemcsak egy kibaszott ló a tét. - túrok bele a leizzadt üstökömbe, hogy egy kis frissességhez jussak, de fél lábbal tartani a testemet nem éppen a legjobb mulatság. Szerencsére még nem hagytam el a szobát, és neki tudok dőlni az ágy szélének. A fürdő nincs messze, szeretnék egyedül lenni. Több ízben kell visszautasítanom a segítségét, mert annak ellenére, hogy az előbb küldtem el, még él benne a bizonyítási vágy, pedig most sem kértem nagy dolgot. Az este folyamán szégyelltem magam, hogy annyira ráförmedtem, de most egészen más színben látom őt. Az őzike szemek nem mindig azt rejtik, amit gondolnánk a tulajdonosáról. A légzésem felszínes, és most először látom a terapeutában a tüzet. Régebben, amikor munka közben figyeltem meg, akkor a nyugodt, és kiegyensúlyozott énjét láttam. Ledöbbentem, hogy mennyire jól ért az állatokhoz, hogy mennyi kedvesség van benne. Sosem üvöltött a betegekkel sem, és rendesen szimpatizáltam vele, de most...egy kicsit Lorie-ra emlékeztet. Mindenáron szájalnia kell velem, az akaratommal szembe menni, pedig mennyivel könnyebb lenne minden, ha azt tenné, ami nekem is jó. Nem hallgattam tovább, hogy miket mond nekem, egyszerűen fogtam magam, és egy erős rántással zárkóztam be a közös mellékhelyiségbe. Nem volt kicsi a tér, de annyira elgyengültem, hogy kénytelen voltam neki támaszkodni a nyílászárónak, és egy kicsit lecsúszni. Bosszankodtam, elégedetlenkedtem, de be kellett ismernem, hogy nélküle most nem lennék itt. A tekintetem az ódivatú csempét pásztázta egy ideig, aztán erőt vettem magamon, és feltápászkodtam, a könyökömet nekivetve egy biztos pontnak, és úgy toltam fel a kis fenekemet, meg a többi testrészemet. A ruhadaraboktól való megállás felért volna egy kisebb önkéntes merénylettel. Igyekeztem nem sokáig érintkezni az anyagokkal, és nem felsérteni a kötést, de a víz alatt úgyis nedves lesz. Fél kézzel nyúltam be a kabinba, és nyitottam meg a csapot. Felváltva használtam a hideget, és a meleget, hogy elérjem a kellemes fokozatot, és csak utána voltam hajlandó beállni a zuhanyrózsa alá. A fejemre zúduló vízmennyiség azonnal felébresztett, a mellkasom felemelkedett, majd egy kis ideig visszatartottam a levegőt, hogy ne égjen úgy a bőröm. A szőke kobakokat odanyomtam a csempének, és vártam, hogy megtisztuljak az érzéseimtől, de csak azt értem el, hogy elkezdett zsibbadni a két vállam. Csukott szemmel tapogattam ki a szappan helyét, és mozgattam rá a mellizmaimra. Nem vágytam nagyon a mosakodásra, de jól esett egy kis egyedüllét a zaklatott mivoltomnak. A percek csiga lassan vándoroltak tova, mire sikerült behaboznom a behemót porhüvelyemet, és újabb adag vízzel leöblíteni. A fél kötés leázott rólam, és akkor megláttam a nem túl kellemes végeredményt. Egy nagyobb vágás éktelenkedett az alsó hasfalamon, immár beduzzadt végekkel. Nem ússza meg ennyivel ez a kis farok, a lóval együtt térek haza, és majd megleckéztetem. Az időérzékemet elveszítve csak a csípőm köré csavart törölközővel hagytam el a süllyedő terepet, mindenhol otthagyva a vizes lábnyomomat. Még ki se tártam az ajtót, de máris megláttam a nőt az ablaknál. Éppen kitárta, és magában elmélkedhetett, mert nem fordult felém. Elindultam a szobám felé, hogy javítsak a hiányos öltözetemen, de végül csak megállított a művelet végrehajtása előtt. Meghallgattam, hogy mit akar, de valahogyan egy kicsit el is szégyelltem magam, amikor a hozzám fűzött aggodalmáról vallott. Nem szoktam meg, hogy értem virrasztanak, általában ezt én csináltam. Csendben figyeltem őt, és az érzéseit tükröző könnyeket. Most nem mérgesítettek fel, mert tudom, hogy értem hullottak. A szobában érezhető volt a reggeli fuvallat jótékony hatása, amint lúdbőrt varázsolt a felkaromra. Egy kicsit fáztam, de nem volt vészes. Nem állítottam meg a lányt, mikor úgy döntött, hogy helyet foglal a bőröndje mellett, csak néztem őt egy darabig. Nagy sóhaj szakadt fel a torkomból, és határoztam el, hogy az ablakhoz megyek, és annak vetve a hátamat, most egy kicsit emberibb módon állok a történtekhez. - Cora nem utálom, csak nem szeretem, ha ellenkeznek. Mióta felszállt velem a gépre, sok mindenben ellent mond, vagy megkérdőjelez engem. Megértem, hogy aggódott, és megijedt, amikor úgy talált rám az este folyamán, de akkor sem volt jó ötlet szólni a házigazdának. Egyedül kell elintéznem Bash-t. A ló pedig nem lesz emiatt az enyém, csak nagyobb bonyodalmat okozott, hogy másokat is beavatott a sérülésembe. Álljon fel, és menjen zuhanyozni, különben le fogunk maradni a piknikről. Nem szeretném, ha Bash azt hinné, hogy nyert ellenem. Vegyen fel valami csinosat, amiben tud csábítani. Cora szükségem van magára, de az öccse fontosabb. Ez nem alamizsna a részemről, ha úgy dönt, hogy mégis a délutáni géppel elrepül. Vannak dolgok, melyek fontosabbak, és a család ez. - tőlem nem megszokott módon egy mosoly rajzolódik az ajkaimra.  

Milyen nagy fricska volt az élettől az, hogy muszáj voltam összezárva lenni Mr. Cowennel. Még ha az elején úgy is gondoltam, hogy könnyedén megoldódik minden, csak két és fél napot kellett volna eltöltenem vele anélkül, hogy egymás agyára mentünk volna, hogy a pokolra kívánt volna, én pedig mindent megtéve előle olyan messzire mehettem volna, amennyire csak akartam, mégsem tettem. A második nap legelején jártunk, és hiába, hogy a tegnapi sérülésének következtében a legyengült férfivel találkoztam, a ma reggel elfeledtette ezt vele, olyan vérmérsékletet kölcsönözve neki, amelytől tegnap is halálra rémültem. Nem tagadtam, tartottam tőle, amikor agresszívvá vált, és egy olyan ember képében tetszelgett, aki mellett olyan esetlenné váltam, amellyel nem tudtam mit kezdeni. Bármit megtehetett volna velem, ahogy most. Mert ki hitte volna, hogy a sérülés következtében is ekkora erő lakozott benne? Ismételten fájdalmat okozott, és nem lepett volna meg, ha a szorításának bizonyítéka vörösbe borította volna a bőrömet egy időre. Nem tudtam őt megérteni.. a motivációját velem, és még mindig nem tudtam, hogy pontosan mit is vár tőlem.
Végül is... csak egy egyszerű terapeuta voltam, akinek az életében nem fért meg a bántalmazás, aki képes volt elsírnia magát bármilyen dokumentumfilmen, amiben állatokat bántalmaztak, és habár nem mondtam ki, de a Hannah-val való foglalkozások után is minden alkalommal hosszú percekig megilletődötten kapargattam össze a lelkem széthulló, bánat-csipkézte részeit, hogy felkészülhessek az újabb gyerek érkeztére. Már nem volt szükségem arra, hogy újra és újra átfussam a kórlapjaikat, az összes kis betegemre tisztán emlékeztem: a hangjukra, az illatukra, a mosolyukra, és ez segített túl a napi szintű nehézségeken, mert hiába segítettem, hiába akartam nekik jót, attól én magam még olykor megbillentem nap végére. Az olyan estéken pedig a leginkább örültem annak, hogy Hattie nem tartózkodott a lakásban, otthon.
Jude kifakadása a csontomig hatolt, és eszem ágában sem volt válaszolni, csak annyit igyekeztem megtenni, hogy meg se szólaljak. Leforrázott gondolatokkal, megbántva és totálisan lecsupaszítva álltam a vádjai előtt, miközben minden egyes szava azt hivatott jelezni, hogy valóban, két olyan világot képviseltünk, amiknek a találkozási pontja ismeretlen volt és nem is tudnám azt nyugodt szívvel kijelenteni, hogy valaha is sikerül vele normális kapcsolatot kialakítanom, ahol nem azt kellene várnom, hogy mikor tol le aztán megint, hogy mikor mondok vagy teszek olyat, amivel megint eshet nekem.
Hogy ezektől a mérgező gondolatoktól megszabaduljak, muszáj voltam tenni-venni a szobarészben, rendbe rakni mindent, mintha mi sem történt volna. Mintha nem érezném magam pocsékul, amit ha megnéztem a végeredményt, valóban rend volt, tisztaság, és egy olyan szépen rendezett környezet, amiben csak a lelkem maradt rothadó, Jude pedig a méregként lépett fel benne. Legalábbis ezekben a pillanatokban így éreztem. Tudva, hogy hatással volt rám az a kép, amelyet az öcsémről láttam. Tudva, hogy érzékenyebb voltam, mint a környezetemben szinte bárki más, de nem maradhattam végletekig ilyen, mert anya spanyol lobbanékony habitusa ott rejlett bennem, ahogy apa nyugodtsága is felvértezett azzal, hogy a kettő harmóniájában teljesedhetek ki.
Jude megjelenése a szobában várható volt, és eleinte habár figyelmen kívül is akartam volna hagyni a jelenlétét, nem ment. Tiszta vizet akartam önteni végre a pohárba és vállalni azt, aki voltam, aki vagyok és még ebben az esetben is vállalva a döntéseim következményeit. Nem mondhatnám, hogy könnyű volt, a legnagyobb félelmemről is vallani neki, vagy arról, hogy a nézeteltérések sora ellenére még őt is képes voltam félteni és aggódni érte. Nem vártam választ a vallomásomra, helyette a csendes pakolást választva a bőröndöm komfortját választottam. Az megszokott volt, az én voltam, de amikor Jude elhaladt mellettem, a nedves talpának nyomait figyeltem a padlón, ahogy a beszűrődő fény megtört a felületükön, hogy amikor beszélni kezdjen, már a férfi alakját figyeljem, ahogy az ablak közvetlen közelében megállt, én is a mozdulatban. A kis neszesszert szorongattam az ujjaim közt, térdemre ereszkedve, magam alá húzott lábakkal. Megrendülten hallgattam a legelső kijelentését, le is sütve a szemeimet, hogy csak egy kicsit süllyedjek el szégyenemben. Valóban ennyire egyértelmű volt, hogy ilyen érzéseim voltak? Ennyire látszott, hogy tartottam az ellenérzéseitől? Mégis kényszerítettem magam, hogy Jude arcvonásait, a szavait figyelve értsem meg azt, amit szeretett volna mondani és jelezni is felém. Még mindig nem tudtam teljesen túltenni magamat ezen a hullámvasúton, amelyre ő is és én is felültünk. Nem szólaltam meg azonnal, amint elhallgatott, kivártam pár pillanatot, de akkor sem szavakkal feleltem, csak óvatosan felemelkedtem, a ruhahalmon hagyva a nőies kis szütyőt.
- Valóban tartok attól, hogy a gyűlöletig fejlesztette ki az ellenérzéseit velem szemben - osztottam meg vele ezt halkan, bizonytalanul. - Szeretnék bocsánatot kérni még egyszer, de azt hiszem, semmi értelme sem lenne mindannak, mert megtörtént ami, nem teszek jót azzal, ha folytonosan csak sajnálkozom, de keresztbe teszek akaratomon kívül is - átöleltem saját magam, belekapaszkodva a bordáim mellett a köntös vastag, puha anyagába. Az ujjaimnak jól esett az érintés, én mégsem arra koncentráltam, hanem az ablakban álló férfire. - Elmegyek a fürdőbe, fel fogok öltözni, de csak magamat tudom adni.. én nem tudok... - nem, nem akartam bevallani a hiányosságaimat. Felsóhajtottam halkan, de valamit még fontosnak tartottam, hogy tudjon. - Nem szeretném magára hagyni. Az öcsém időről időre kórházba kerül egyébként is, különféle kontrollokat végeznek rajta, hogy megnézzék, milyen az állapota, és mindig megrémít az, hogy olyan kicsinek látom őt a hatalmas kórházi ágyon. Mindig így reagálok a legapróbb kórházi látogatásra is. Már nincs egy hét sem, hogy hazautazzak hozzá, addigra már otthon lesz. Ha haza is megyek, nem fogok tudni mit tenni azon kívül, hogy otthon aggódom - megköszörültem a torkomat, közelebb merészkedve a férfihez megint, de karnyújtásnyi távolságon kívül maradva tőle.
- Szeretném átkötni a sebet, hogyha csinosan öltözik fel, akkor ne legyen látható egyértelműen a sérülése, Jude. Ha azzal megvagyok, utána befoglalom a fürdőt. Fel tudna kérem venni egy alsónadrágot addig, ameddig leragasztom? Utána felöltözhet, vagy várjon meg és segíteni fogok, hogy minél kevesebb fájdalmat érezzen - pillantottam a szemébe, hogy aztán a tekintetem lassan térképezze fel a nedves felsőtestét, azokat a lágy csillanó vízcseppeket, amik alágördültek a testének, izmainak ívén, hogy aztán zavartan forduljak el, mielőtt még felsóhajtanék, vagy még tovább csusszanna a pillantásom.
- Ígérje meg nekem, ha nem érzi jól magát és fájdalmai lennének, szólni fog - csendesen kértem őt, hogy magára hagyva a kötszerekért ellépjek a fürdőszobába, és addig nem is mentem a férfi közelébe, ameddig a kérésemnek eleget nem téve legalább egy alsót fel nem húzott magára a távolabbi szobában. Ha nyitva hagyta az ajtót, ha nem, csak akkor léptem be oda, ha szólt, hogy mehetek. Ha elfogadta a segítségem. Nem kommentáltam szavakkal az ujjaim mozgását a testén. Ahogy tegnap a doktor átkötötte, azt ellesve ma én is ugyanúgy fedtem le lassan a sebét, vigyázva, hogy az érintésem most ne okozzon neki fájdalmat, még csak véletlenül sem. Az utolsó ragasztó lesimításnál az ujjam a bőrén maradt a hasán, elgyengülten mozdítva csak arrébb talán két centimétert a felületen az ujjbegyemet, miközben a szemeibe néztem fel szavak nélkül elnehezülő mellkassal.
- Kérek... háromnegyed órát - suttogással adtam tudtára a zuhanyzós-öltözős-sminkelős tervemet, elvonva a bőréről az érintésem, de ugyanolyan közel maradva hozzá.

Egyesek azt hitték rólam, hogy jól kijövök a nőkkel, és könnyedén megértem őket. A flörtölés és az egy éjszaka tartama ezt valóban ki is merítette, de más volt az, amikor együtt kellett velük laknom, vagy elviselni a könnyeket, és az állandó mélyrepüléseket. Nem voltam ugyan egy elviselhetetlen alak, de az évek alatt sikerült kiépítenem a saját kis világomat, a saját törvényeimmel, melyekhez ragaszkodtam, és örültem neki, ha betartották azokat. Nem voltak irrelevánsan magasak az elvárásaim, azonban, ha valaki állandóan az idegeimen járt táncot, előbb vagy utóbb megégette magát, ahogyan Cora Fraser is az elmúlt huszonnégy órában többször is. Lorie-nak számtalan arca létezett, néha hízelgett, hogy elérjen valamit, máskor tombolt, ha nem engedtem ki, néha csábított. Annyi személyiség lakott benne, hogy ezek után nem lephettek meg sokan, de Corának még ez is sikerült. Én nem láttam még nőt, aki ennyit sírt volna, mint ő. Nem viselte jól, ha felemeltem a hangomat, ha szóvá tettem, hogy megint valamit rosszul csinált. A főnöke is megmondta, hogy ez a hétvége rólam fog szólni, és úgy kell cselekednie, ahogyan én szeretném. Kezdtem attól tartani, hogy rosszul tettem, hogy igent mondtam neki a repülésre, haza kellett volna zavarnom már ott, de ezt akkor vetettem el, amikor megmentett. Nem szerettem beismerni, ha szükségét éreztem mások társaságára, ha kiszolgáltatott állapotba kerültem az önnön hibámon kívül. Bash meglepett, tényleg nem készültem fel rá, hogy ezen a birtokon fog rám támadni, és megkéseltetni egy másik férfival. Már az egyetemen sem volt egyenes jellem, de gondoltam, hogy az évek alatt egy kis emberséget magára szedett, de tévedtem. Még mindig féltékeny volt rám, és tartott tőlem, de ha egyszer valóban kettesben leszünk, akkor megízlelni, hogy milyen, ha nagyon berágok valakire, és addig ütöm, amíg el nem kékül. Nem vicceltem, megfogadtam, ha megúszom az estét, akkor ezen hétvége lejárta után a saját kezemmel fogom elkapni, és elvégezni a piszkos munkát, de addig még sok teendő volt hátra, többek között az, hogy ne pisiljek be a fürdőig, és segítség nélkül tudjak beállni a zuhany alá. A terapeuta ma reggel sem hazudtolta meg magát, és koffein nélkül tolta fel a vérnyomásomat egy magasabb tartományba, nem beszélve arról, hogy az ismert könnyek sem maradhattak el. Talán könnyebben vettem volna az akadályokat, ha nem hozza szóba a testvérét. A családot ismertem, nem volt jó passzban a srác, és már az is felért egy csodával, hogy eddig kihúzta. Az izomsorvadás alattomos egy betegség, és nem kíméli meg azt a szervezetet, amit megtámad. A tekintetem többször időzött el a fiatal lányon, amit színt vallott előttem. Benne volt a pakliban, hogy meghal az öccse, mire hazaér, és nem akartam, hogy az én lelkemen száradjon, hogy nem lehetett mellette. A ló az enyém lesz, megszerzem, ha belepusztulok is, de ehhez nem kell még egy asszisztens. A fürdőben kell egy kis szünet, hogy összeszedjem magam, és előkerüljön a gyengébbik énem. A földön ülve döbbenek rá, hogy mennyit vett ki belőlem az éjszaka. Hibát követett el a barna teremtés, de végzeteset még nem. Chang-el kettesben kell beszélnem, nem akarom, hogy bárki más is ott legyen. Cora azt tette, amit jónak látott, de nem azt, ami nekem jó lehet. Morgok egy sort, mire sikerül beszappanoznom a mellkasomat, és a déli vidéket is. Hajolni nem igazán tudok, nem megy ebben a nagy igyekezetemben, de azért megmosom azokat a részeket is valahogy. A víz felébreszt, és feltölt, de nem hozza meg a kedvemet, hogy megint adjam a jó embert. Már untam, hogy nekem kell mindent megoldanom, de sajnos, ha akartam a lovat, akkor nem várhattam vele sokat. Teltek a percek, és egyre többen állhattak elő az ajánlataikkal. A pikniken én már tudtam, hogy ki fogják hozni a csikót, hogy mindenki gyönyörködhessen benne, és sejtettem, hogy Bash-nek az volt a célja, hogy erről lemaradjak. A fürdőből egy csípőre tekert törölközőben távozom, és meg sem állok a saját részemig. Nem hagyhatom figyelmen kívül a lányt sem, aki pakolászik, és szerintem azon agyal, hogy mikor küldöm haza. Akkor fordulok meg, amikor elkezd beszélni, azt hittem, hogy az előbb már mindent elmondott, de tévedtem. Úgy árad belőle a szó, hogy nem is szakítom félbe, nem is tudnám, mert jelzi, hogy nem lenne túl örvendetes. Meghallgatom, hogy mit szeretne, de amikor az én aggodalmamat hozza fel, kicsit meglep. Éreztem, hogy tiszta lelkű, de most arcul csap a valóság. Ebben is azt látja, hogy én utálom, és meg akarok szabadulni tőle, ami részben igaz, mégis őt védem, amióta felszálltunk arra a nyomorult gépre. Az ablaknak támaszkova mondom el még egyszer, hogy mit várok el, és mit rontott el, majd a végén felajánlom, hogy menjen haza, ha tart a testvére halálától. Végül nagy nehezen felemelkedik, és rám pillant. - Nem utálom Cora, csak nem szeretem, ha nem érti meg, hogy milyen fontos, hogy rám hallgasson, és ne másokra ezen a hétvégén. - fejtem ki a véleményemet, és azt várom, hogy mit felel a továbbiakra. - Rendben, tiszteletben tartom a döntését, de akkor igyekezzen, mert nem késhetünk. - a mosoly maradványa még ott uralkodik az arcomon, habár nem olyan feltűnő. Megértem, hogy segítene, de arra nem számítok, hogy ezek után még a sebemet is be akarja kötni. - Jól van. - egyezek bele végül, és megindulok a szobám felé, hogy keressek egy alsót, ha már így alakult, hogy van egy saját ápolónőm. A bőröndöm ott fekszik az ágyam mellett, de lehajolni nem tudok érte, ezért fogok egy hosszabb botot az ágy mellől, és azzal halászom ki az alsóneműmet. A fekete bokszer megteszi most. Leülök az ágyam szélére, és a takarót félredobva tornázom magamra a kis gatyát, de minden mozdulatba egy kicsit belehalok. Miért nem szúrt hátba inkább...komolyan kitekerem a nyakát. A hangommal jelzem, hogy jöjjön be a lány, mert én innen nem megyek sehová, ha már leültem. Nem kell sok, hogy megjöjjön a kis dobozzal együtt. Veszek egy mély levegőt, és csak a kéklő íriszeim követik, ahogyan közelebb lép. A másikat elhagytam már útközben, így látszik a seb mélysége, és a duzzadt bőrfelület is. Nem moccanok meg, amíg bekrémezi, és szépen kiteríti a kötszer mennyiséget. Kíváncsian lesem a technikát, és úgy fordítom a törzsemet, hogy hozzáférjen a hasamhoz. Lágyan lapogatja le, és végül használ két oldalt ragasztót. A keze hőjét veszi át a testem is, egyáltalán nem fáj, miközben az ujjai rajtam járnak felfedezőutat. Mélyebben szívom be a levegőt, és nézek rá. - Kaphat többet is. - suttogom kettőnk közé, kiszárad a szám széle, és mielőtt felállna még, elkapom a karját, és visszahúzom. - Tudom, hogy sokszor nem vagyok kedves Cora, de nem akarom bántani, ha nem megy az akaratommal szembe. Működhetünk másképpen is, ha rám hallgat. Figyeljen oda, és ne sírjon. Az öccse jobban lesz. - engedem el a kezét, és a füle mögé tűröm az egyik előre hulló hajtincsét. - Nem lehet mindenhol ott, de megtette a legtöbbet, amit tudott, és ezzel tisztában van a testvére is. Sokkal erősebb, mint hinné. - közlöm vele, és elvonom róla a kezemet, de érzem, hogy a szívem gyorsabban kezd verni.

Soha, egyetlen kapcsolatom sem indult ennyire nyögvenyelősen, ennyire sok ellenérzéssel, ami az emberekhez fűzött. Általában, ha éreztem a negatív felhangot másokban magammal szemben, nem próbálkoztam sokáig, nem akartam az életük részévé válni, miközben tudhattam, hogy nem vagyok arra érdemes. Sok emberrel nem tartottam már a kapcsolatot, akik egykor fontos szereplői voltak az életem egy-egy szakaszának. Barátnők, akik lekoptak odahaza, s a világon szétszéledve éltük azt az életet, amelyet mi magunk a sorssal karöltve tervezgettünk és próbáltuk a legtöbbet kihozni belőle. Fájdalommal, örömmel, célokkal. Egykori párok, akikkel már csak online felületen fűzött össze a kapocs, miközben láttam a sikerüket megjelenni az életeseményeiknél, képekkel tűzdelték tele a falaikat az utazásaikról, sikereikről és egy kicsit mindig elmosolyodtam azt látva. Szerettem azt gondolni, hogy mindahhoz, amik voltak ma, ahhoz egy picit talán én is hozzásegítettem őket. Talán nem gondolnak ők sem negatívan rám, ha esetleg eszükbe jutok, és talán éppen ezért is vált keserű emlékképpé és teljes mértékben valósággá az a fájdalom, ami ezt az utat bekebelezte lassan. Egy még nem elfelejtett, de átélt és elfogadott veszteség: Nicholas jelenléte a városban, tőlünk nem is olyan távol. Semmi közös nem volt bennünk, amikor megismerkedtünk. Ő eleven volt, társaságkedvelő, olyan férfi, akire mindenki felfigyelt, aki csak belépett a terembe. Tanult ember lévén lehengerlő férfivá érett, aki az ujja köré tudta csavarni az összes nőt, és mégsem tette azt. Tudtam, hogy türelmetlenül próbálkozott, mire tizedik alkalomra felhozott randevú ötletére belementem a találkozásba. Az azóta eltelt időben nem fogalmazódott meg bennem gyűlölet - nem is voltam képes arra az érzésre -, sem pedig észvesztő fájdalom. Már elfogadtam a szakításunkra, amikor heteken át beszéltük azt, hogy milyen lehetőség kínálkozott fel neki, hogy az mivel járhat. Utazással, egészen a nyugati országrészbe költözve, és egy szakítással. Nicholas olyan más volt, mint Jude Cowen, akivel mióta csak beszédbe elegyedtem, felforgatta az életem - szó szerint. Soha nem gondoltam volna, hogy egy számomra teljesen idegen férfivel leszek összezárva három napon át. Soha nem gondoltam volna, hogy átélem percek leforgása alatt az izgatottságot, csak hogy megcsókoljon, hogy utána pedig páni félelem uralkodjon el rajtam és rettegjek attól, hogy fizikailag is a célkeresztjébe kerülhetek. Soha nem akartam senkit sem bántani, apró tenyerem bárkinek is az arcán csattanjon, mégis megtörtént.
Nem tartottam magam mérgező embernek, inkább olyannak, aki elvonult a világ zaja elől inkább. Olyannak, aki főhajtással engedett minden nála dominánsabb embernek, és csak akkor szólaltam fel, ha igazságtalannak tartottam döntéseket, véleményeket. Mégis úgy tűnt, hogy mióta ismerem a velem szemben álló férfit, nem tettem mást, mint bántottam - szavakkal, tettekkel, megnehezítve az életét, kihozva a béketűréséből. Ez pedig... olyan mélyre taszította, hogy szinte konstans érzés volt a bűntudat, a bánat, a szorongás, ami olykor előtört belőlem - könnyek formájában. Ennek ellenére az ajkaim még mindig hordozták a csókjának lenyomatát, holott órákkal és egy szenvedéssel eltöltött éjszakával ezelőtt történt meg.
Lesütöttem a pillantásomat a szavaira. Sosem hittem volna, hogy képes lehetek arra, hogy olyan befolyása alá essek, akiét nem szeretném, hogy hatással legyen rám. Mégsem ellenkeztem a férfi szavaival, akaratlanul is igazat adva az elhangzottaknak. Csendben, szótlan bólintásra futotta csak, hogy tudja Jude, elfogadtam és megértettem a szavait. Mert bármennyire idegen is volt még - mindig logikus, földhözragadt és nem kérkedő férfiként mutatkozott előttem.
- Igyekszem majd - suttogtam arra, hogy még egy percet se késsünk el arról az eseményről, amely csak abban hasonlított a tegnap esti vacsorához, hogy újfent a pénz, a jómódúság lesz kihangsúlyozva. A látszat, az, hogy számomra újfent egyértelművé váljon, hogy milyen egy olyan világba belecsöppenni, amit a pénz vezérel. Nem állíthatom, hogy nyugodtan és izgatottan vágtam volna bele, de Jude-nak tartoztam annyival, hogy úgy tegyek, ahogy kérte: őt támogatva ezen a hétvégén. Hatalmas kő esett le a szívemről, hogy nem ellenkezett velem, ezért csendes várakozással hagytam telni az időt, ameddig Mr. Cowen felkészült rám, az ellátására, és ahogy a nevemet hallottam meg kiszűrődni a lakrészéből, másodpercekkel később már rámosolyogva lágyan helyezkedtem el úgy, hogy ne legyen egyikünknek sem kényelmetlen, mégis odaférjek hozzá. Kivételesen csendben tudtam maradni, nem szórakoztatni a szavaimmal őt, de mindvégig, ameddig rajta segítettem, hogy a sebe biztonságba kerüljön, éreztem magamon a pillantását. Éreztem az ujjaim alatt a bőrének melegét, azt a természetes illatot, ami körüllengte őt a forró zuhany és a szappan illata után. Nyugodt volt és egyben különös férfi. Egyszerre tudott gyengéd, törődő és teljes mértékben förtelmesen nyers lenni, ha akart, viszont sosem ok nélkül váltott a reakcióit illetően felém. Be kellett ismernem, magamnak is, hogy csakis rám, az én viselkedésemre reagált úgy, ahogy, ám mielőtt kezdtem volna rosszul érezni magam ismét, bűnösnek, bűntudattal eltelve, az utolsó ragasztó lesimítását követően az ujjaim a bőrét érték - fürkésző, lágy érintéssel, amit csak a szavaim törtek meg, és az elkészülésemhez elegendő időt már csak suttogással voltam képes neki kijelenteni, hogy végül eleresszem őt és erőt gyűjthessek ahhoz, hogy elmozduljak előle, s amikor ezt elhatározva megtettem volna, a két combja közül felemelkedve hátrahagytam volna a férfit, ő volt az, aki utánam nyúlva visszahúzott, a szavaival pedig újra elérte azt, hogy rá nézzek. Hogy őt figyeljem, mialatt beszélt, ám azzal, ahogy az ujjai a hajamért nyúltak, hogy az egyik tincsem neki köszönhetően a fülem mögé kerüljön, zavartan sütöttem le a pillantásom. Megint. Az eleresztett kezemmel a combján átnyúlva az ágy szélére támasztottam a tenyeremet, hogy kényelmesebben térdelhessek a combjai közt. Nem voltam felkészülve arra, amit mondott, és mielőtt még a kérése ellenére elsírtam volna magam a kéretlen dicséretre, az ajkaim szomorúan kanyarítottak a vonásaimra egy mosolyt. Még soha nem mondták ezt nekem. Soha nem tartottak erősnek.
- Tudom, hogy elkerülhetetlen az, amitől a világon a legjobban félek, de szeretném azt gondolni, hogy addig még sok idő van.. Hogy van még miért folytatnia azt az életet, ami nekünk ajándék.. Minden egyes vele töltött idő - tényleg így gondoltam. A hirtelen sóhaj könnyedén csúszott ki az ajkaim közül, ahogy felnéztem a férfi szemeibe előttem, és mielőtt még meggondolhattam volna magam.. mielőtt elmenekülhettem volna a döntésem és elől, csak egy kicsit kellett előrébb hajolnom, hogy most én legyek az, aki az szájára tapasztotta az ajkait lágyan, türelmesen, és ha nem lökött el magától, akkor nem is kellett sok idő ahhoz, hogy átengedjem a csókjának magam, nem rámenősen, de tudva, hogy ez a pillanat az enyém. Hogy most én lehetek az, aki kezdeményezett és mégis az, aki könnyedén megadta magát Jude dominanciájának, amivel nem ellenkeztem és dacoltam szinte soha. Hazugság. A balom az ágy matracáról a férfi combjának külső oldalára csúszott, ujjaim alatt érezve és kitapintva az izmokat is, ameddig.. már nem voltam teljesen biztos abban, hogy csak tapogatózó volt az a csók, amit előbb, vagy utóbb valamelyikünk biztosan megszakított, hogy a józan gondolatoknak engedjünk inkább. Talán én voltam az, aki elhúzódott tőle és visszavonulót fújt.. igen, elfulladó légvételt préseltem a tüdőmbe, hogy újra ránézve a férfire az alsó ajkamba harapjak, miközben minden idegvégződésem a közelségéért kiáltott, mégis elhúztam róla az érintésemet... mialatt a búzavirágszín szemeket figyeltem.
- Most.. azt hiszem akkor megyek. Mennem kell. Igen - zavart izgatottsággal mosolyogtam fel rá, felevickélve magam a talpaimra is. - Szóval.. elvileg sietnem kellene a zuhanyzással, hogy ne késsünk el - miért lángolt az arcom hirtelen? Miért nem kaptam levegőt a hevesen dobbanó szívverésemtől? Elléptem a férfi közeléből, két lépésnyire csupán. - Segítek felöltözni majd, ha én is megvagyok. Addig pihenjen, Jude, ne erőltesse túl magát, a hasfalát - suttogtam, miközben a majdnem meztelen férfit figyeltem, úgy hátrálva a szobáinkat elválasztó ajtó felé, hogy aztán sietős léptekkel bezárkózzak a fürdőbe, és ledobálva magamról a ruhákat a még jéghideg víz alá rontottam be, amire majdnem sikerült fel is sikkantanom. Lesokkolta a testem a vízfolyam, ami a lúdbőrt magával hozta, de azt, hogy lenyugodjak, egyáltalán nem. Negyed órányi hűvös zuhany után, már-már vacogva tekertem magamra a törölközőt, és miután szárazra töröltem a testem, a köntös ismét körbeölelte a meztelen bőrömet, megkötve a csomót a hasamon léptem ki a fürdőből, kezembe gyűrt alvós szettel sétáltam el az ágyig, amin a kikészített, felülök-a-gépre szettem várt. Mellé pakoltam a kezemben lévő anyagokat, aztán leguggoltam a bőröndöm mellé, ismét, hogy Jude iránymutatásának hála előszedjek egy teljesen másik ruhát.

+16

Minden kapcsolat más és más, sosem lesznek egyforma barátságok, testvéri szálak, vagy éppen munkatársi viszonyok. Ezen a hétvégén nekem volt egy célom, hogy a neves kanca utódjával térjek haza, hogy ismét belekóstoljak, hogy milyen a versenyzés. A másik két lovamat sem felejtettem el, de olykor kellett a vérfrissítés, mint ebben az esetben is. Jó ideje mozgom már eme körökben, imádom a hangulatukat, a háttérben zajló munkákat. Kifejezetten jó üzleti érzékem van ahhoz, hogy mit kell megszerezni, és kire kell jobban odafigyelni, mert ott rejlik benne a tehetség, csak még nem bontakozott ki. Cora Fraser egy ideig talány volt, a távolból szemléltem őt, és a munkásságát is. Egyetlen rossz szavam nem lett volna rá, úgy bánt a négylábúimmal, mintha a sajátja lett volna, és ott voltak a beteg gyerekek is, akik éltek és haltak a fiatal terapeutáért. Kialakult róla egy idealizált képem, nem alkottam elsődlegesen véleményt, de már felmértem, hogy milyen adottságokkal rendelkezik. Nem hordta fenn az orrát, egyetlen rossz szava nem volt az emberekhez. Úgy gondoltam, hogy könnyű dolgom lesz vele, ha felkérem a kis csikó mellé, de egy picit félrement a képletem. Még sosem buktam volna el fogadást, ha most ebbe belemegyek, mert az biztos, hogy szendének, és nyugodt jellemnek tűnik a háttérből, de ha közelebbről megismerik, akkor már más lesz a végeredmény. Az első találkozás alkalmával is vitába bonyolódtunk az eszmeképe miatt, kicsit a föld felett jár, hogy mindenki egyenrangú odabent is a lovardában, és kiegészítik egymást a kollégákkal. Nem tudhatta, hogy hamarosan létszám leépítés lesz, mert elindul egy másik projekt, és az órái száma neki is csökkenni fog. Eljutott a fülembe az új panzió híre, és tudtam, hogy nekem kell alkalmaznom a lányt, hogy biztos helye legyen. Gazdag, és remek munkaerő, de mindenhol választani kell. Neki megvan a családi biztonsága, azonban akik tudják, hogy mekkora érték rejlik benne, most csapnak le rá. Csúnyán fogalmaznék, de Cora Fraser egy jó üzleti alku része, és idővel észre sem fogja venni, de én leszek a felettese. Ezek a távoli jövő képeit vetítik előre, ha épségben megússzuk a hétvégét, és én sem vérzek el. A tegnap este egy ballépés következménye, hogy nem voltam elég elővigyázatos. Figyelhetnék jobban arra, hogy mit teszek, és kivel. Bash egy púp a hátamon, de nagyon jól forgatja a lapjait, kezdve Rachel megjelenésével, amire nem számítottam. Az exemet már régen kivertem a fejemből, nem gondoltam rá, mint nőre, de tegnap túl sok minden történt, így kötöttem ki vele a medence közelében. Rachel veszélyes, ahogyan a partnere is, mégsem ők okozzák a legnagyobb talányt, hanem a velem vendégeskedő barnaság. A vendéglátónk értesítése nem kis baki volt, ahogyan az sem, hogy felhozta a vétkes nevét. Nem árulkodunk, kihoz a sodromból, de nagyon. Alig bírok kikelni az ágyból, de tetézi még egy kis meglepetéssel, hogy megnyomkodja a sérülésemet. Nem kívánom a közelembe, meg tudnám fojtani, szimplán kartávolságon belül kellene lennie. Megfontolom, hogy hazaküldöm, mert a végét járom a türelmemnek, mégsem teszem meg, mert lehiggadok a zuhanyzás alatt. Néha nem árt, ha első felindulásból cselekszünk, és abban igazat kell neki adnom, hogy nélküle nem tudom megszerezni a csikót, meg megtartani a méltóságomat is. Igyekszem mérlegelni, és talpon maradni, de amint visszaérek a szobába, valahogyan megváltozik a jeges hangulat. Már nem akarok megtépni, de felajánlom neki, hogy menjen haza, ha nem bírja ki a testvére nélkül. Tudom, hogy mennyire beteg neki, és tényleg nem vágyom arra, hogy utána engem okoljon a halála miatt. A történet ennyivel le is zárulhatna, ha nem lebegne a levegőben, hogy engem is féltett. Régen nem éreztem magam ennyire furán, és ökör módon zavarodottan. Az egyik pillanatban még nem meg akarok válni tőle, aztán jön egy sugallat, és megsajnálom, vagy egyszerűen érzelmeket ébreszt bennem? Miért törődne velem? Semmi jót nem adtam neki, még azt sem mondanám, hogy különösebben kedves lennék vele, de ő mégis engem félt. Hova fajul ez a világ? Miért ér váratlanul, hogy egy olyan embertől kapom meg a gondoskodást, akitől nem is számítanék rá? Nagyot nyelek, és leülök az ágyra, amikor jelzi, hogy jönne segíteni átkötni a sebemet. Azon vagyok, hogy ellenkezzek, mégsem teszem, hanem sután ülök ott az ágy szélén, és arra várok, hogy véget érjen, de a kellemetlenségek elmaradnak. Nem nyomkodja ismételten meg a sebemet, csak bekeni, és a kötést cseréli ki. Olyan gyengéd, mint egy madárka, aki rászállt az ujjamra, és ilyen módon barátkozik velem. Melegség járja át a bensőmet, nem értem őt, csak bántom, és mégis visszajön, meg segít. Erőt veszek a mogorva stílusomon, és amikor futásnak eredne, hogy elkezdjen készülni a piknikre, akkor én nyúlok utána, és marasztalom. Nem kívánom bántalmazni, csak elmagyarázom neki, milyen gondolatok keringenek bennem, és biztosítom róla, hogy nem utálom, csak néha ellenkező véleményen vagyunk. Erősebb, mint amilyennek gondolja magát, nem látja, hogy milyen valójában, és talán ez jó is, mert akkor elveszne az igazi varázsa. Nincs is szebb egy tiszta léleknél, egy minden manírt nélkülöző nőnél, aki nem törekszik rá, hogy elcsábítson, és a tudta nélkül mégis megteszi újra és újra. A füle mögé tűröm a hajszálat, és tehetetlennek tűnök, mert nem értem az ő nyelvét, mármint nem olvasok benne rendesen. - Szerintem az öccse nem fél...csak magát rémiszti meg a tudat, hogy elmehet, és nem jutott neki elég idő, Cora. Mit gondol, hogy Calum nem boldog? Szerető családban nőtt fel, egy egész lovarda áll a rendelkezésére, néha ez is elég... - mondom ki egészen halkan a gondolataimat, de nem tart sokáig, mert amint elvesznék a szemében, máris előredől, és most egészen meglepve, vagy csak nem számítva a kezdeményezésre...az ajkamra tapad. Nem szoktam hozzá, hogy a Corához hasonló nők tegyék meg az első lépést, de nincs kedvem elijeszteni, vagy megsérteni, meg amúgy is. A jobbom az arcának élére simul, túlságosan kicsi hozzám képest, és elveszik a karomban, de nagyon is üdítő. A mellkasomban fura megmozdulások veszik kezdetüket, valahol délen pedig feléled az armada. Nem kellene megint felizgulnom rá, és hagyni, hogy a hatása alá vonjon, de elkések vele azon nyomban, ahogyan az ujjaim a tarkójára csusszannak, és belevesznek a barna tincsekbe. Nem keresem a pókhálóból a kiutat, csak belegabalyodom még jobban, és a nyelvével a sajátomat örvendeztetem meg. Nem számolom a perceket, megáll az idő, nem tudom, milyen napot írunk, vagy hogy egyáltalán hol vagyok ebben a szekundumban. Ott ültem, és akartam még egy kicsit a jóból, a szívemnek újat jelentő forrásból, de hirtelen szakadt félbe. Elhúzódik, és már csak azt veszem észre, hogy talpra szökken. Lépésekkel vagyok lemaradva, már csak akkor felelek, mikor magamra hagy. - Igen, nem ártana sietni. - kissé bambán nézem a hátát, meg az egész alakját. Csípjen már meg valaki, és elég lenéznem a drága barátomra. - A picsába... - ennyitől nem szoktam zászlót eregetni, gyorsan egy párnát húzok az ölembe. Kicsit örültem, hogy egyedül maradok a szobában, mert meg kellett oldanom egy kínos helyzetet. Senki nem húzott fel, és hagyott ott egyszerre. Fájdalmas rántással reagálok, ahogyan lefekszem, és már nyúlok is be a nadrágomba. Nem most van itt az ideje a kézimunkának, de mennyi időm is van? Ó, istenem...nem kellene, mert minden izmomat megmozgatom vele, de úgy járnak a kis ujjaim, mint a régi barátok. Szerintem nem is kell sok, mert még mindig érzem az ízét a számban, csak a párna suhog, mint egy jelenés, én meg nyögök, és várok a megkönnyebbülésre. Ez aztán a jó móka, és már annyira közel vagyok a végjátékhoz, de akkor csapódik ki a fürdő ajtaja, nekem meg ott a kezem, ahol nem kéne, és a párna is lecsúszik rólam, mihelyt találkozik a pillantásom a terapeutával.