Szóval, az igazat megvallva, nem csak csóró, de smucig is vagyok, ami tulajdonképpen nem olyan rossz dolog, mert bármennyire kevés pénzem van, a végén mégis mindig marad (hát, persze még kevesebb, de a még kevesebb is több mint a semmi, nem?). Máskor meg inkább átok ez az egész, mert ha mondjuk (most ezt úgy adom elő, mintha egy egészen légből kapott példa lenne, nem pedig a tíz perccel ezelőtti történelmem) ott állok egy éjjelnappaliban, a szomjhalál szélén, nézegetve a kettő és öt dollár közötti palackozott vizeket, akkor simán lehet, hogy gondolok egyet, és úgy vagyok, hogy bassza meg, ha a kapitalizmus szerint szomjan kell halnom, akkor valahogy túljárok a kapitalizmus eszén.
Nos, erre csak egyszerűbb megoldások léteznek amúgy. Mit tudom én, ellophattam volna egy üveg vizet. (Ami már csak azért sem megoldás, mert mióta beléptünk a boltba, a biztonsági őr végig minket pásztáz, mert rólam nem, Darnley-ról pedig pláne nem lehet elhinni, hogy huszonegy körül járna, szóval egyébként muszáj a létező legkevesebb figyelmet kivívni, mert ha kihívnák a zsarukat, akkor azt még ugyan meg tudnám magyarázni, hogy miért akartam feltétlenül ellopni kétdollárnyi értékű vizet – nem, dehogy tudnám – de hogy ez miért hajnali háromkor, egy tizenhat éves sráccal az oldalamon történik, na, az előttem sem egészen világos.) Esetleg vehettünk volna fél dolláros söröket, ami még rendesen lefedi az ár-értékarányt. (Megint csak: nézz rá Darnley-ra, olyan az arca akár egy baba segge.) Vagy, mit tudom én, egy évvel ezelőtt csatlakozhattam volna az Antifa-hoz, ahogy az a kedves (nem volt kedves) borotválthajú lány (vagy hát úgynevezett ftm transgender) próbált rávenni, mielőtt rájött, hogy teljesen reménytelen eset vagyok, és visszaküldött volna 4chan-re maszturbálni. Talán velem, igen, talán pont VELEM mostanra sikert ért volna el az amerikai kommunista ifjúság, és nem olyan világban élnénk, ahol négy zacskós leves árából kaphat az ember egy liter vizet.
Egy szó mint száz, tíz perccel ezelőtt végül is otthagytuk azt a boltot, hogy a kevésbé egyszerű megoldásokhoz nyúljunk. Ez most persze biztos úgy hangzik, mintha teljesen egy hullámhosszon mozogtunk volna meg minden, de ha ehhez hozzávesszük, hogy amíg én szórakozásból szedek Xanax-ot, addig Darnley tipikusan az az arc, aki miatt ezt a szert egyáltalán érdemes volt piacra dobni, hát… el tudod képzelni, nem?
Jó, mindegy, mindegy, mindegy, nem is erről akartam beszélni, hanem a biztos módszerről, hogyan lehet New York-szerte relatíve tiszta ivóvizet szerezni. És ezt jegyezd meg, mert egy nap még életet menthet, de a csövesek körülvette parkok ivókútjaiban és a temetőkbe kirakott csapokban (tudod, azokban, amiket viráglocsoláshoz raknak ki) ugyanaz a víz folyik. És hát a temetőkben kisebb az esély, hogy megkéselnek. (Mármint, tudod, az ilyen késelés utáni hely, hahaha.) És hát nem is olyan átmászhatatlan a kerítése, mint amilyennek kívülről tűnik mondjuk. És hát azt mondtam már, hogy - Amúgy tudok egy sírt, ahol egy Gaylord Ficker nevű tagot temettek el.
Akármennyire is gyanús vagy fura, hogy két korunkbeli srác az éjszaka közepén, ráadásul egy ilyen környéken egy kihalt, de abszolút túlárazott boltban lófráljon, akkor se tudtam megérteni, miért van a seggükben állandóan az a nyomorult boztonsági őr. Oké, amúgy csórtam már el dolgokat néha, de nem innen, szóval nem értem a problémát, meg egyébként is, miért feltételez rólunk bármit is? Hát haláli jó gyerekeknek nézünk ki. - Baszki, ezt a bámulást kikérem magunknak - jegyeztem meg halkan Dandynek, amikor épp az egyik sor sarkán fordultunk be és így kikerültünk pár másodpercre a nagydarab fickó látóköréből. Persze ez csak eddig tartott, "kicsit sem" feltűnően somfordált egész véletlenül erre ismét, és komolyan kezdett frusztrálni a dolog. Mintha tényleg arra készülnénk, hogy kinyírjuk őt is, a pénztárost is, aztán elrohanjunk a kasszában lévő pénzzel. Vagy valami hasonló. De csesződjön meg, mert tényleg vásárolni akartunk, illetve leginkább Dandy akart vásárolni, szóval... na mindegy. Azért egy óvatlan pillanatban küldtem felé egy grimaszt, csak hogy érezze, hol a helye, de sajnos ugyanolyan szigorú fapofával reagált rá, ami valószínűleg nála alapbeállítás. Hogyishívják nagybácsi jutott róla eszembe, akit szerintem olyan tíz éve nem láttam és nem is hiányzik, mert amikor még voltak családi összejövetelek (úgy egyáltalán, ez a szó jelentett is valamit), akkor utána egy hétig rémálmaim voltak a béna fejétől. Azért amikor távoztunk, természetesen anélkül, hogy bármit is vettünk volna, az egyik pont nagyjából kézmagasságú polcról észrevétlenül levettem egy csomag rágót. Nem tudott besípolni, mert nem is volt olyan kapu izé a bejáratnál, és Mr. Horrorpofának sem tűnt fel, úgyhogy valami rettenet profinak éreztem magam. - Hát, vízünk még mindig nincs, de van egy csomag rágónk - mondtam immár bolton kívül, igazából már egész messze tőle, amikor bebizonyosodott, hogy a kis akcióm után tutira nem jön utánunk ez a szerencsétlen, mert észrevette volna, és a rendőrség sincs a nyomunkban máris. Habár erre amúgy is kicsi volt az esély, de azért mégiscsak beüthetett volna a krach, amilyen mázlim szokott lenni néha. A temetős ötlettől nem voltam teljesen elragadtatva, na nem azért, mert félnék mondjuk a zombiktól, vagy szellemektől vagy ilyen mindenféle anyámkínjától - egyszerűen csak nem bírom a temetőket. Igyekeztem ezt a legkevésbé sem mutatni sem út közben, sem amikor odaértünk. Az a gáz, hogy általában az emberek megértik, ha valaki nem igazán kedveli az ilyen helyeket, de én pont annyira vagyok morbid és rendelkezem elbaszott fekete humorral, hogy emögött a hülye is megsejtse, hogy nem szimpla hóbort és nem akarom bárkinek is elárulni, hogy sziahelló, azért ráz ki a hideg már csak a temető szótól is, mert az öcsém is egy sírban fekszik az én hibámból. Ilyenkor annak kell jönnie, hogy nem az én hibám, és utálom lefutni ezeket a köröket, mert tudom, hogy az én hibám és felesleges az ellenkezőjét állítani. - Szerencsétlen - röhögtem fel őszintén, ezután pedig felkapaszkodtam a kerítésen, a következő pillanatban pedig landoltam is a másik oldalon. - Ha ilyen nevem lenne, már én is halott lennék - tettem hozzá. Persze ki tudja, lehet az említett forma is azért van most itt, mert inkább kinyírta magát, csak hogy ne kelljen ilyen névvel élnie. Megváltoztatni nehezebb, mint inkább meghalni. Az utcai sötétség eddig nem igazán zavart, tök jól elvagyok a vaksötétben is, de itt valahogy indokoltnak éreztem, hogy világítsak a telefonommal. Mondjuk lehet előny lett volna, ha nem pont egy loncsos kóbor macskára világítok rá, aki így sértődött és rohadt ijesztő nyávogással állt tovább. - A kurva... - Ja, nem, még mindig nem félek amúgy, csak asszem épp életre kel az a béna film a zombimacskával.
Arra még okvetlenül szükség volt, hogy megmondjam Darnley-nak, hogy egy fasz, amiért rágókat lopkod, de ez, ez igazából az a fajta apai dorgálás volt, mikor az öreged azért egy könnycseppet is elmorzsol a szeme sarkában, mert igazából büszke rád (most tegye fel a kezét, aki volt már így az apjával, tegye csak fel, gyerünk, tegye, ha meri, mert ha felteszi, akkor én most komolyan odamegyek a taghoz, aztán megtámadom). Na mindegy, Darnley egy fasz, nekem meg valószínűleg nem kéne arra való késztetésem legyen, hogy lépten-nyomon atyáskodjak felette, de van egy olyan meggyőződésem, hogyha hagynám neki, hogy mondjuk úgy öt percre csak úgy működjön magában magától, akkor abban az öt percben egyszerűen elpusztulna. Ami persze faszság, mert nyilván nem tenné meg, meg igazából én is csak mondom, hogy atyáskodok felette, de ez gyakorlati lépések terén simán kifullad, hogy néha szeretetteljesen fasznak hívom, vagy baromnak, vagy nemárnak, vagy eztmostmiértkelletnek, és inkább hiszem azt, hogyha öt percen át magában működne magától, akkor azzal előbb okozná az én halálomat, mint a sajátját, de a világon annyival jobb dolgokért lehet aggódni, ha mondjuk miatta egy nap majd tényleg meghalok, akkor tuti nem azzal akarom életem hátralévő részét tölteni, hogy majd emiatt aggodalmaskodok. Gondoltunk ma például már a bálnákra és az óceánok szennyezettségére? Vagy mondjuk Trump-ra, meg hogy sikerült-e neki és Kanye-nak (-nek…?) kihozni A$AP Rocky-t (így írják a nevét?) abból a svéd börtönből? Tessék, megannyi más aggodalom, amivel hetero fehér férfiként foglalkozhatok, miközben nem ér egy csomó társadalmi elnyomás, ami mást meg igen. Élni mégis csak jó – és igen, pontosan, tűpontosan ezek a gondolatok fordultak meg a fejemben, ahogy a kelleténél messze részegebben átmásztam a temető kerítésén. Vagyis amíg felmásztam rá, lefele inkább csak zuhantam, és mióta divatba jöttek a térdnél szakított farmerok, úgy újra a sebes térdek is, de legalább ha épp nem Darnley-t hívom fasznak, legalább van okom anyázni is. Dörzsöltem a térdemet fájdalmas nyögések és grimaszok közepette, és tök hülyének tartottam magam, amiért ilyen egyáltalán az eszembe jutott. Ugyanakkor kurva szomjas voltam, és közel volt a cél is, és… Hát tessék, sötét, éjszaka és temető, bármelyik kezdő horror hatásvadász hozzávalója, csak míg az az ember vagyok, akinek a szívét – bármennyire is tagadja – megdobogtatják ugye a Trump és Kanye barátságáról szóló bulvárhírek, addig mondjuk nagyon jól kifejlesztettem magamban, hogy soha-soha ne érezzek semmit sem más sírja látványától. Ennek velejárója, hogy korábban meg túl sok mindent éreztem, de miért mennénk bele az érzelmeinkbe, ha beszélhetünk baromságokról is? Szóval mára igazából már relaxációs sétákra is néha temetőkben kötök ki, magamban értékelem, hogy mások milyen sírköveket választottak, még inkább izgatnak azok a sírok, amiken látszik, hogy totál el vannak hagyatva, leolvasom a sírverseket, a születési és a halál évéből kiszámolom, hogy hány évesen hallhatott meg a tag, aztán pedig elképzelem, milyen lehetett a temetése meg utána bármi, ha épp annyi éves volt. De ez most nem ilyen séta. - Nem azért, de – tápászkodtam föl a földről – miért veszed biztosra, hogy például élsz? – kérdeztem egyébként rendkívül teátrálisan. Még rá is vigyorogtam, ahogy a sérült térdemre kicsit rásántítva elindultam, amíg ő a telefonjával baszakodott. Aztán ahogy kurvázott egyet (már nem a dolog erotikus értelmében), én is szemügyre vettem, mitől rémült meg, és akkor ösztönösen felkiáltottam, hogy – CICA! – Aztán lelkesen ránéztem. – Fogjuk meg!
Már teljesen megszoktam, hogy Dandy fasznak nevez és más hasonlóan cuki becenevekkel illet, úgyhogy tulajdonképpen fel se vettem. Én akkor is örültem a lopott rágómnak, és hogy hiába volt a biztiőr egy valódi biotérfigyelőkamera, ha sikerült ennek ellenére elcsenni a polcról valamit. A temető kerítésének akadályát sikerrel leküzdöttük, illetve... már aki. De én legalább átjutottam esés nélkül - kettőből egy már nem is annyira rossz arány. - Hát, elég élőnek érzem magam, nekem ennyi elég- feleltem a fura kérdésre. A filozófia nem nekem való dolog, úgyhogy ha efféléken kell elmélkedni, akkor a legegyszerűbb verziót közlöm be. Lehet nekem dumálni egetrengető nagy kérdésekről, létről, nemlétről, Mátrixról, Simsről, túl egyszerű lélek vagyok hozzá. Ezt amúgy állítólag szégyellnem kellene, de nem vagyok rá hajlandó. A macska elszaladt és egy bokor tövében állt meg, onnan bámult ránk nagy szemekkel. Inkább félénknek tűnt, semmint olyannak, aki mostazonnal át akarná harapni a torkunkat, de még így is elég parán nézett ki. - Mi? - kérdeztem reflexből vissza. - Baszki, erről a szerencsétlenről a Kedvencek temetője ugrik be - osztottam meg a gondolataimat, az a hülye dög meg továbbra is a rejtekhelyéről figyelt. Amúgy tök jóban vagyok az állatokkal, de... ez nem tűnik túl barátságosnak. De ne legyen igazam. - Na, fogjuk - mondtam végül hirtelen váltással, és lassan közeledni kezdtem az állathoz. - Cicc-cicc-cicc - A szólongatásnak nem volt valami sok haszna, egyelőre. Aztán majd ki tudja, lehet kezesbárány lesz a végére! Illetve... kezesmacska.
Kezdőlap
Akármennyire is gyanús vagy fura, hogy két korunkbeli srác az éjszaka közepén, ráadásul egy ilyen környéken egy kihalt, de abszolút túlárazott boltban lófráljon, akkor se tudtam megérteni, miért van a seggükben állandóan az a nyomorult boztonsági őr. Oké, amúgy csórtam már el dolgokat néha, de nem innen, szóval nem értem a problémát, meg egyébként is, miért feltételez rólunk bármit is? Hát haláli jó gyerekeknek nézünk ki.