Asszisztens.
Kong elmémben ez a szó már második napja, azóta, hogy apám mindenféle kérdezés nélkül közölte, bizony felvett valakit, ki segíteni fogja munkám. Mondván, hamarosan átveszem pozícióját és még több munka borul vállaimra, mindent pedig nem tarthatok. Ezt persze nem értem, hisz apám mellettem lesz, így ha szorulok is segítségre, tőle kaphatom meg a legjobban.
Pontosan emiatt nem mondható jónak a kedvem. Igyekeztem ellentmondani szavainak, de nem ismert ellenállást, hisz már döntött. Döntött helyettem, hiszen ha már asszisztenst is kíván mellém, azt nem választhattam volna meg magamnak. Ha nem ismerném a belém vetett hitét, azt gondolhatnám, hogy nem bízik bennem annyira, hogy számomra megfelelő személyt válasszak, pedig már sokkal fontosabb munkákra is választottam én embereket.
Nem jó a kedvem. Azt általában megtudják rólam mondani, hogy milyen a kisugárzásom mikor belépek a Hyundai hatalmas üveggel borított épületébe. Jó, vagy rossz, ez a kettő ismerhető fel rajtam, vagy a semleges. Most nem vagyok kellemes hangulatomban, csorbult a becsületem miután nem én döntöttem ebben a feladatban.
Szinte rádobom az asztalomra Hendery aktáját. Semmi különleges, ami miatt indokolt lenne a sürgős munkába helyezése és pont neki. Gazdasági ismeretekkel is alig rendelkezik, bár az előnyös, hogy több nyelven is beszél, de nem elég ahhoz, hogy megértsem, miért.
Kopognak és válaszomra már nyílik is az ajtó, mikor felállva nyújtok kezet az érkezőnek és küldök el mindenki mást egy legyintéssel. Az első benyomásom, hogy elveszett és nem tudja mit tegyen, a magabiztosság hiánya pedig nélkülözhetetlen, ha mellettem kíván dolgozni.
-Kérlek, foglalj helyet-utasítom, hangom sötétebb színt vett magára, nem tudom teljesen leplezni nemtetszésem. -Nem értek egyet az ittléteddel-kezdek bele, míg lábaim keresztbe fonom székemben. -Ám ez apám döntése-hangom monoton, arcom szigorú, mintha csak az említett férfi lennék. -Miért jelentkeztél a pozícióra? -bár olvastam, mégis hallani kívánom.

Szúrós pillantással nézek végig rajta, ahogyan ül és igyekszik leszögezni, nem lesz láb alatt, bár ismerve eddigi munka- és életszokásaim, ezt nehezen tudom elhinni. Jobb szeretem magam rendezni a rám bízott feladatokat és bizony az én hibámból fog adódni, ha egy nem megfelelő személy kezébe kerül a munka és nem tudja megfelelően véghez vinni. Hendery az én felelősségem, amit tesz, azt én teszem.
Hátra dőlve ülök székemben, egy pillanatra sem veszem le róla tekintetem, ahogy kérdésemre válaszol, úgy én felállok és egyenesen vele szemben állok meg, támaszkodva íróasztalomnak.
A korábbi nyelvbotlását elengedem fülem mellett, nem sokkal vagyok nála idősebb, de elvárom, hogy tisztelettel beszéljen velem. Nem a barátja vagy bajtársa vagyok, egy vele egykorú, hanem a főnöke. Bár magam részéről nem éppen profi, hogy letegezem, ami azt sugallja, hogy arra sem méltatom, hogy megadjam neki a kellő tiszteletet.
Nem vagyok büszke a viselkedésemre. Gyerekesen, egyenesen nevetségesen és felettébb előítéletesen viselkedem és bevallom, az sem éppen volt kedvemre, hogy megláttam a francia rokoni szálat aktájában. Ha nem ismerném Aiden-t, meg sem akadt volna figyelmem ezen az információn, bár az is érdekes, hogy vajon származásának és két vérűségének van-e köze apám döntéséhez.
Kirúgni nem rúghatom, de kedvesnek nem kell vele lennem. Mindenesetre emlékeztetem magamat, hogy nem eshetek át egy bizonyos határ vonalán, a viselkedésemet illetően, hűnek kell maradnom magamhoz és a Hyundai elveihez.
Nem vagyok benne biztos, hogy tudom mire föl mentegetőzik. Mióta megérkezett legnagyobb bűne, hogy itt van, még ha nem is tehet róla. Mindenesetre nem jó kezdet, ha szabadkozni fog minden miatt.
Felemelem kezem, hogy csöndre intsem, a lelkesedése elér hozzám, ezt jó jelként értelmezem, de nem elég a bizonyításhoz. -Soha többé ne mentegetőzz, dolgozz úgy, hogy ne legyen rá szükséged-szögezem le elvárásaim mozgatórugóját. -Az egyetem miatt nem lehetsz mindig mellettem-ezt a tényt pozitívumként jegyzem meg. -Amikor viszont igen, akkor se vegyelek észre-mutatok rá, hogy munkámat semmi nem zavarhatja meg.
-Kezdésként rád bízom a papírmunkák rendszerezését és az időbeosztásom követését. Mindent megfogok mutatni, hogy hogyan csináld, így tudod megkönnyíteni a munkám-folytatom, míg leülök székembe, kissé enyhült hangon. -Említetted, hogy fejleszteni kívánod magad itt. Miben? -kérdezek rá mégis, hiszen fontos tudnom, hogy ha megfelelőnek bizonyul, akkor milyen feladatokat adjak neki a jövőben, ha még a cégnél lesz.

Nem szokásom kijátszani a főnök kártyát, ahogyan szintén nem szokásom kihívóan alkalmazni a meglévő tekintélyemet. Akik már régóta dolgoznak a Hyundai-nak és többször találkoztak velem, ők tudják, hogy nem érdemes magukra venni a távolságtartó viselkedésem, hiszen mindenkinek hasonlóban van része, majdnem mindenkinek. Most mégis, egy pillanatra élvezem, hogy megrezzen minden teste, ez azt jelenti, hogy érzékeli jelenlétem súlyát.
-Remélem így lesz-zárom le végül ennyivel és komolyan is gondoltam, mosolyát nem viszonzom csak meredten nézek felé, hisz ez komoly dolog és tőle is kellő komolyságot várok el. Ha bármiben is úgy érzem, hogy hátráltatja a munkám és ezáltal rengeteg mindent a cég működésében, akkor megtalálom a módját, hogy akár kirúgás nélkül is, de ne legyen a közelemben.
Ráeszmélek, hogy határozottan úgy viselkedem, ahogyan nem kéne, ami nem méltó hozzám. Bár szívesen viaskodom másokkal, ha intellektuális kérdésekről van szó, de én azt szórakozásból teszem. A jelenlegi szituációt azonban jobb nem annak elkönyvelnem. Míg leülök, addig igyekszem erőt venni magamon. Nem erőltetem magamra, hogy megkedveljem, de azt igen, hogy igyekezzek megfelelően viselkedni a kezdeti megfélemlítést követően.
Kíváncsi vagyok, hogy tisztában van-e gyengeségeivel, valamint, hogy melyek azok, miket fejleszteni kíván. Nem célom jobban megismerni őt, de ez protokoll és bizony nem gondolhatok úgy senkire sem, ki munka miatt jön be hozzám, hogy biztosan nem lesz itt akár évek múlva is.
Meglep hirtelen jellemváltozása. Az imént még összekuporodva igyekezett védekezőállást felvenni a fotelben, most pedig tombol a magabiztossága és jókedve. Erőteljesen emlékeztet Aiden-re, bár nem, Ő egyenesen nekem szegezte volna véleményét a viselkedésemmel kapcsolatosan és ha mosolyogna rám, egy pillanat alatt megolvadna minden tagom.
Elkalandozok, ahogy megjelenik Aiden arca lelkiszemeim előtt, szinte érzem érintését arcomon és lágy leheletét. Szemem is egy pillanatra üvegessé válik, ahogy elmerengek ezeken a gyönyörű emlékeken, kissé még testem is ellazul. Hamar feleszmélek mégis és nyelve egyet szorítom meg állkapcsomat, ezzel megfeszítve vonásaim.
-Valóban nincs sok tapasztalatod, még csak első éves vagy az egyetemen, azonban a nyelvtudásod hasznos, így könnyedén tudod majd megbeszélni a különféle találkozókat-emelem ki végül mégis ezt az igen jó tulajdonságát. -Azt pedig el is várom, hogy mindig elérhető legyél és hogy időben érkezzél. Nem tolerálom a késést-emelem fel kissé állam és nézek egyenesen szemébe.
-Neked van esetleg kérdésed hozzám? -ajánlom fel, hogy most szólhat, bár jobb szeretem, ha kérdeznek, minthogy rossz döntéseket hozzanak az emberek, ez remélhetőleg az ő esetében is így lesz.

Még fiatal, de sokan az ő korában beragadnak egy mindennapi szokásrengetegbe, melyben nincs lehetőség a fejlődésre, de nem is vágynak rá. Hendery azonban más és bizony ez a legfontosabb egy fejlődő cégnél, az előrehaladás és céltudatosság.
-Világszerte vannak partnereink. Koreai cég lévén előnyös a nyelv használata-felelek és ezzel együtt emlékeztetem magam, hogy nem is oly rég eszméltem rá, hogy mennyire keveset használom apám nyelvét és mennyire sokat felejtettem. Sok más idegennyelvet használok napi rendszerességgel, de valahogyan a koreai ügyek intézése nem az én feladatköröm, így nincs lehetőségem gyakorolni. -Ha megfelelőnek tartom a munkádat és szükség van továbbképzésekre, a cég fizetni fogja minden költségét, még a nyelvtanulást is-szögezem le, bár nem szeretném, ha túlságosan is elbízná magát, ez még csak az első napja.
Kissé odább tolom az asztalomon lévő papírokat, már ég a tenyerem a munka miatt, hisz folyamatosan tornyosulnak a feladataim, apám is lassabban halad saját dolgaival, így lényegében magamra vállalom az ő teendőit is. Nagyon fáradtnak tűnik mostanában.
-Térítjük, a fizetésnek a része, de minden hónapban be kell nyújtanod a számlát, hogy tudjuk mire adjuk ki a költségeket, ha ez elmarad, akkor magadnak kell intézned ezen ügyed-dőlök hátra és így szemlélem meg őt, szemeim tükrözik, hogy jobban örülnék, ha már nem lenne itt.
-Tisztán és sokat fogyasztok. Hozz is kérlek egyet. Utána pedig rendezt a kinti aztalon, ami a tiéd lesz, az ott lévő papírokat, valamint pár hívást elkéne intézned a mai és holnapi megbeszéléseimmel kapcsolatosan. Mikor pedig távozok, kérlek emlékeztess, hogy beszélnem kell Samantha-val-adok ki pár utasítást. Minél előbb szeretnék beszélni menyasszonyommal, mindenkinek jobb így.
-Még egy apróság. Hányas a konfekció méreted? -érdeklődöm meg, mivel ő az első, kit meglátnak, mielőtt betérnek hozzám, valamint a megbeszéléseken is esetleg megkell jelennie, így nem engedhetem, hogy egy olcsó és márkátlan öltönyben járjon.