Nora & Chris

You've ruined my life by not being mine
- Ezt nem teheted velem! Ezért meg fogsz fizetni, te mocsadék!
Szó nélkül lendítem meg a kezemben tartott zakóba ragadt félnótást a haverja után, akik megpróbálták a kaszinó tulajdonosát hülyére venni. Nem jó üzlet fülessel kérni a tippeket a szomszéd asztaltól, az ilyeneket hamar kiszúrják az avatott szemek. Sokan azt gondolják, ezt meg lehet úszni, de a ravasz kaszinósok zsigerből megérzik, ki akarja őket nagy haszon reményében kijátszani. Nem bántják a szerencsés nyugdíjast, akit kegyeibe fogadott Fortuna. De aki megpróbálja őket kisemmizni, azoknak annyi. Jelen esetben pedig velem kellett számolnia a két jómadárnak.
Hátat fordítok. Befelé indulok, és magamban visszasírom azt az időszakot, amikor még hatalmam volt az életem felett. Egy cipő repül a hátamnak, fájdalmat okozó erősséggel találva el a lapockám mellett húzódó izmot. Ez továbbterjed a gerincemen át a lüktető fejembe, és onnan az egyre jobban égő érzéssel feszülő arcomba. Megfáztam. Talán akkor, amikor Norának átadtam a zakómat és egy szál ingben sétafikáltam a szeles éjszakában? Vagy amikor egy egész éjszakán át a kocsimban aludtam a háza előtt, mint egy jól idomított dobermann? Lehet, hogy utána, mikor hazaértem, és villámsebességgel zuhanyoztam, és még vizes fejjel rohantam ki, a kocsiban öltözködtem fel, hogy ne késsek el a melómból? Nem tudom, de őszintén szólva le is szarom. A fejem két napja egyfolytában szét akar szakadni, nem kapok levegőt az orromon, és reggel úgy keltem fel, hogy rázott a hideg. Nagyon nyűgös és hisztis vagyok, mert évezredenként egyszer vagyok beteg, de akkor aztán rohadtul le tud lökni a lábamról, és félek, most is ez lesz, márpedig hacsak nem vonulok be valamelyik katonai kórházba, ahol le tudják hívni az adataimat, egyéb helyeken az életben nem fognak nekem ellátni, márpedig megfogadtam, ha belehalok is, de nem megyek többé kórházba. Szóval most itt állok, mint egy rakás szerencsétlenség, és a nyűgösség meg a rohadt frusztráció miatt, ami minden pasi genetikai kódjába be van építve, hogy mi a teendő betegség esetén...szó nélkül hagyom a hátamban vetődött cipőt, felkapom a földről, és a cipőtlenül ordibáló baromra csapom a hátsó bejárat ajtaját. A fél pár cipőt a legközelebbi kukába dobom, és magamban eldöntöm, hogy örülhet neki, hogy nem vittem vissza, így megmaradhat szűznek, mert ha visszamentem volna, amilyen jó hangulatom van, feldugtam volna a seggébe síkosító nélkül.
- Hé, Devereaux, gyere ide - int nekem a folyosó végéről a főnököm. Sóhajtok, majd felemelem a kezem, és intek neki, amikor megérzem, hogy rezeg a telefonom. Előveszem a készüléket, és megnyitom az üzenetet, de csak addig jutok, hogy Nora írt valamit, a főnököm megint utánam óbégat. A pasas egy igazi barom, tényleg az, de jól fizet, így nem verem szájba. Kivéve, ha most megint az egyik bedrogozott numeráját kell hazaszállítanom. A csávó csak arra gerjed, ha becuccozhatja a nőket, és azokat öntudatlan állapotukban teheti magáévá. Azt hallottam egyesektől, hogy valaki még régen rányitott a pasira, és a csajt aki vele volt hosszú női parókában és női ruhában dugta kisminkelve. Hogy ebből mi igaz és mi nem, fogalmam sincs róla. De az igaz, hogy mindig ilyenek miatt hívat és most semmi kedvem kocsit takarítani azért, mert valaki összerókázta a hátsó ülést. Hiába a saját autójával szállítom őket, mert az enyémbe nem ülhet senki, csak akit én hívok, ettől még nem kevésbé lesz kellemetlen a hányásszagot sikálni a főnök kocsijából.
A telefont visszasüllyesztem a zsebembe, míg elmagyarázza, hogy hová kell állnom, aztán végre egyedül hagy. Megmakacsolva magam indulok el, de újra rám jön a kényszeres tüsszögés, meg az orrfújás. Az agyam ki akar szakadni a szememen keresztül, és rohadtul nyűgös vagyok, alig várom, hogy hazamehessek a huzatos kis odúmba és holnap reggelig alhassak végre. Beállok a helyemre, és szerencsére eléggé rejtve van ahhoz, hogy orrot fújhassak és el tudjam olvasni, mit írt Nora. Remélem most nem került akkora bajba, mint legutóbb. Ahogy elolvasom, kiráz a hideg, és fáradtan sóhajtok fel. Istenemre, ez a nő....ez a nő mér arra is képes, hogy a legnagyobb emberutálatom közepette is hálát adjak az égnek, hogy létezik. Nem tudom, hogy képes rá, hogy ne tudjak haragudni rá, de eléri. Nem írt semmit. Semmi olyasmit, amitől az ember el tudná dobni a józan eszét. De elég magam elé képzelnem, ahogy néz rám azokkal a kérlelő cica szemeivel, és nem tehetek róla, képtelen vagyok neki nemet mondani. Pedig most legszívesebben hazamennék, és lefeküdnék aludni. Válaszolok neki.

Persze. Semmi gond, átmegyek, megnézem mit tehetek.

Tovább figyelem a casino vendégeit, és percről-percre érzem, hogy egyre szarabbul vagyok. Hol a hideg ráz, hol lever a víz, hol a tenyerem izzad, hol a torkom meg a szám szárad cserepesre. Nem vagyok túl jól, ez az igazság, de nem lenne az az ég, hogy beismerjem, hogy beteg vagyok. Inkább tovább hajtom magam, kitartok, még jobban koncentrálok a munkára, abban reménykedve, Noránál csak apróság a hiba, amit javítani kell, fél óra csúszás meg nem a világ vége. Órákkal később, mikor megírja, hogy hová kellene menni érte, már kevésbé vagyok derűlátó.
- Hogy a jó kurva élet csessze meg! - rinyálok az sms-ét olvasva és idegesen túrok a hajamba. A szemeim égnek, és az elmúlt órákban millióféleképp győztem meg magam, miért kellene inkább lemondanom, és ajánlanom egy jó szerelőt neki, de aztán mindig győzött a bűntudatom, hogy évekig egyedül nevelte a lányunkat, és nem vetette a szememre, nem tehetem meg vele, hogy nem segítek egy ilyen apróságban. De ez így akkor sem járja, ezt nem lehet tovább csinálni. Nem hagyhatom.

Megyek.

Ennyi amit válaszolok, és a munka után már pattanok is a kocsimba, hogy a megadott címre hajtsak, miközben próbálok valami ésszerű tervet kieszelni arra, amit tenni készülök. A fűtést a legmagasabb fokozatra állítom, mert már ráz a hideg, de csak azért is megmakacsolom magam, és odamegyek. Mivel ritkán vagyok lázas, meg sem fordul a fejemben, hogy ha a hónom alá nyomnának egy lázmérőt, az megközelítené a negyvenegy fokot. Alig állok a lábamon, mikor megközelítem a helyszínt. Egy rakás ember szaladgál, az egyik hajcsavarókat lóbál, a másik oldalára ecsetek vannak erősítve, és a többségük pasi.
- Hello, a fotózásra jött? - lép oda hozzám egy alacsony, szőke lány, majd mikor szembe fordul velem, alaposan végigmér - Hú, az anyját - lép közelebb, és reflexből kapom el a csuklóját, mielőtt megmarkolászhatná a bicepszemet - Hé, Davidson, itt van a karakter, akit kerestél! - kiált fel a háta mögött, és int, hogy kövessem.
- De én nem azért jöttem...Norát keresem. - intem le, és megtorpanok.
- Hogy kit, édes? - kérdezi és erősen gondolkozni látszik, mikor megfordul. Kinyújtom a kezem és úgy mutatom.
- Úgy ilyen magas, gyönyörű, barna...- kezdem, de felröhög.
- Gyönyörű? Édes pofa vagy! Nézz már körül, van fogalmad hány gyönyörű csaj dolgozik itt? - kérdezi, de ekkor meglátom Őt. Egy székben ül, köntösbe burkolózva és épp sminkelik.
- Ott van - mutatok előre, majd nem tudom miért, de mikor mellé érek, lesajnálóan végignézek rajta - És csak hogy tudd, olyan gyönyörű, mint ő...nincs még egy - mondom, majd újabbat tüsszentek, kifújom az orrom, és a kezébe nyomom a használt papírzsepimet. Élvezem, hogy kicsit rohadék vagyok, mert ilyet már rég tettem. Mióta megismertem Charlotteot és Norát, tényleg mindent megteszek, hogy jófiú legyek. Csóróbb vagyok, mint amihez hozzászoktam, de túlélem valahogy. Értük érdemes.
Elindulok felé, és már köszönésre emelem a kezem, mikor feláll, és ledobja magáról a köntöst. Láz ide vagy oda, Nora olyan szexi, mint valami playboy címlapfotó. Megtorpanok, ahogy magassarkúkon egyensúlyozva egy kocsihoz riszál, és ott vágja pózba magát. Én meg csak állok, mint akinek gyökeret vert a lába. Kép készül róla, ülve, fekve, állva, nekem meg megint kiszárad a torkom és a szám. Ez a nő az ördög maga! Azt képzeltem, hogy a fotózás nem tudom, estélyi ruhákról meg farmernadrágokról fog szólni, nem arról, hogy ilyen....dögös lesz. Látni a pasik arcán az elégedettséget pedig egyre jobban nyomja fel bennem a pumpát. Miért bámulják így? Miért integetnek neki, meg cuppognak? Gyilkos tekintettel nézek a fülhallgatóval zenét hallgató világosító felé, aki egy zsemlébe harapva kéjesen nyalja le a majonézt a szája sarkáról, miközben látványosan igazítja meg a farkát a gatyájában. Megrándulok, ahogy újra kiráz a hideg, és fázósan ölelem át magam. Nincs rajtam más csak egy fehér trikó, felette egy vékony póló, meg egy farmer a szokásos bakancsommal. Nem akartam öltönyben jönni, mert viszketek tőle, bár jelenleg még a levegő is irritál. Amikor az egyik pasi azonban odaugrik, és minden szó nélkül kezdi el Nora fenekét taperolni, meg a rajta lévő amúgy is alig takaró kis meghatározhatatlan ruhadarabot igazgatni, elszakad bennem a cérna. Na, nem, ez én nőm seggét egyetlen mitugrász se fogja markolászni. Hogy honnan jut eszembe, hogy a nőm, fogalmam sincs, de most nem tudok tisztán gondolkozni. Lázas vagyok, beteg, és eszméletlenül féltékeny. Szinte belepusztulok abba a néhány méterbe, míg átvágok az emberek között, odaugrok, majd elrántom a pasast tőle úgy, hogy csak úgy nyekken.
- Hozzá ne merj érni még egyszer, mert megöllek, te kis rohadék! - lököm el úgy, hogy végignyalja a padlót - Istenemre esküszöm, hogy megöllek! - kiáltom indulatosan, magamból kikelve. Egy emberként hördül fel a nép, de én csak villámló szemekkel, gyilkos indulatoktól fűtve, elködösült tekintettel indulok el felé, hogy kiverem belőle azt a rothadó lelkét is a fogaival együtt. Nem tudom mi bajom van, de nem bírom elviselni, hogy idegen pasasok taperolják őt. Már az is irritál, hogy nézik, hogy fotókat készítenek róla. Hogy valaha volt más, aki megérinthette. Tudnom kell kivel volt kapcsolatban, mielőtt visszatértem. Mert el akarom tenni láb alól, nehogy eszébe jusson, hogy elveszi újra tőlem. Hisz csak most kaptam esélyt arra, hogy helyre hozzam azt, amit ennyi éven át nem tudtam. Nem vehetik el tőlem. Nem hagyom!

Nora & Chris

You've ruined my life by not being mine
Hogy mi volt az a mozdulat, vagy pillantás, ami végül beindította a visszafordíthatatlan folyamatot, már nem is emlékszem. A lábaim ösztönösen visznek előre, a szemem előtt összefolynak az emberek, csak az az egy...az emelkedik ki a névtelen tömegből. Az amelyik nem csak nézi, hanem megérinti őt. Cirógatja. A fejemben képek ezrei záporozzák a tudatalattimat. Képek, amelyeken Nora és a pasas egymást nyalják-falják, és levetkőzteti, és megszerzi, birtokolja azt a nőt, akit épp csak kezdtem megismerni, de máris belopta magát valahová mélyen bennem. A nőt, aki életet adott a lányunknak, és ez által már nekem is. Aki elérte, hogy végre ne magamért küzdjek egyedül, hanem értük is. És ez a pasi csak úgy...
Láz dolgozik a józanságom ellen. Vírusok, baktériumok ostromolják a szervezetem, melynek öngyógyító folyamatai révén a testem küzd az életben maradásért, de cserébe fel kell adnia a tiszta, higgadt gondolkodást. Lerántom róla anélkül, hogy egyszer is figyelmeztetném. Nem mondom ki, mi jár a fejemben, mert csak arra tudok koncentrálni, hogy ha padlót töröltettem vele, utána ugorjak, és a belét is kitapossam. Nem tehetek róla, az agresszív viselkedés a lényem része. Ez tartott életben a háborúban és azután is. Ez és a józan eszem,a minek mára csak a töredéke van meg. A gondolat pedig, hogy a pasi a hátam mögött kavar Norával, annyira felháborít, hogy a maradék eszem is elveszi. Nem látok a dühtől, és mivel Norát sosem bántanám szándékosan, minden gyűlöletem ellene fordítom. Már majdnem nekirontok, látom a szemeiben a pánikot, ahogy nekilódulok, hogy öklömmel szerezzek érvényt nem létező tulajdonjogomnak, mikor a nő elém ugrik és megfeszített karokkal tart ellent nekem. Mintha ott sem lenne, tolom előre, mire felfogom, hogy előttem áll. Zavaros tekintettel pillantok le az igéző szempárba. Aggodalom látszik az arcán, vagy harag, nem tudom eldönteni. Gyorsan elkapom róla a pillantásom, és újra a nagypofájú ürgére emelem, aki keresetlen szavakkal illet.
- És ha igen? - vágom rá a kérdésére, bár tudom, hogy ennek semmi valóságalapja, ám mintha itt se lennék, tovább paprikázza a hangulatot, ezért újra ráüvöltök - Szétverem a pofádat, te kis köcsög! - vicsorgom, miközben Nora kifelé próbál irányítani. Idegesít az emberek nézése, ahogy sutyorognak, ahogy beszélnek. Miért nézi még mindenki Norát? Nem látják, hogy ettől mindjárt elmegy a maradék józan eszem is? Legszívesebben mindenkit lepuffantanék, de sajnos (vagy szerencsére) nincs nálam fegyver.
Hűvös tenyér simul az arcomra, és ez az érintés olyan gyengéd, amely nem illik az adott heves szituációhoz, így elvonja a figyelmem annyira, hogy megtorpanjak. Nora hangja aggódón ölel körbe, és az a gondolat ugrik be, hogy kell nekem ez a nő. Az, aki így tud hatni rám, hogy közel a végső határomhoz vissza tud rántani a nyugalmi állapotomba, nekem kell és szükségem van rá. De aztán ismét eszembe jut, hogy nem lehet. Semmi esetre nem engedhetem, hogy ilyen gondolatok járjanak a lüktető agyamban, mert ezzel mindent tönkretennék. Sajnos azonban a láz és a betegség épp elég elegy ahhoz, hogy közel s távol se tudjam magam tartani ahhoz az elhatározáshoz, amihez ragaszkodnom kéne. Nem bírok az ösztöneimmel, az ébredő érzésekkel, és most a megszokott védőfalam is igen ingatag lábakon áll. Túl régóta vagyok már elszigetelve ahhoz, hogy túl erősen vágyjak kimondani olyan dolgokat, amelyek talán ott sincsenek. Megfogja a kezem és elkezd kifelé húzni, de egy kisördög odabent most a vállamra merészkedik, és onnan súg. Eldurran az agyam a belső sárgaszemű szörnyeteg sugallta gondolatoktól. Akkor tetőzik bennem a harag elsöprő hulláma, amikor kiérve a kocsikulcsomat kéri. Megtorpanok.
- A kocsikulcsom? Miért olyan sietős? Talán rosszkor érkeztem? Ma már eleget fogdosott? Megvolt a napi limit? - vetem oda epésen, anélkül, hogy tisztán tudnék gondolkozni, aztán odalépek hozzá, és kissé talán erőszakosan fogom a két tenyerem közé az arcát egy hirtelen mozdulattal, majd olyan közel hajolok, hogy lángokban álló tekintetemmel szinte felfalom, lázas leheletemet egy centiről érezheti a száján - Szóval az egész csak játszadozás volt? Ezért hívtál ide? Hogy a tudtomra add? - sziszegem, visszaemlékezve arra az estére a hajón. Nem is értem, hogy juthat eszembe számon kérni olyanért, amit valójában el sem követett. A betegség és a láz csúnya dolgokat képes művelni az emberrel, főleg, ha nincs hozzászokva. Elvesztegetett időnek tűnik most az a csók, az ölelés, igazságtalan, meg nem érdemelt boldog pillanat, amit úgy érzem, most ellopott tőlem. Elengedem őt és felegyenesedek.
- Nem kapod meg a kocsikulcsom. Az az enyém. Az én autóm, és nem nyúlhat hozzá más, csak én, értve vagyok? Én vezetem, én tisztítom, én vigyázok rá, én vállalok felelősséget érte. Ami az enyém, az az enyém. Nem osztozkodom. - durrogom, aztán fájón lüktető halántékomra szorítom a két kezem.
- Mindegy. Nem történt semmi. Hagyjuk az egészet. Menjünk, hadd csináljam meg az a csapot. - mondom lemondóan, és nem is értem, miért vagyok így kiborulva. Nem dőlt össze a világ, csak megint én képzeltem többet oda, ahol nem volt semmi az ég egy adta világon. A láztól fáj a szívem ennyire, vagy először érzek hosszú-hosszú ideje valódi csalódást? Nem tudnám megmondani, ha akarnám sem.
Észre sem veszem, hogy tulajdonképpen burkoltan, de kimondtam, miért durrant el az agyam. Meg akarom ölni azt a kis görényt, és a kamerás csávót is, le akarom nyomni a rohadt szendvicsét a torkán az öklömmel, és a világosítót, meg a mittudoménkit is...mindenkit, aki kicsit is veszélyezteti a territóriumomat.
Ha nem jönne az a rohadt lüktető fejfájás, talán bevágnám Norát a kocsiba, de így csak elhallgatok és elindulok az autóm felé. Nem tudom mi ütött belém, de biztos nem nyugszom le egyhamar, és jelenleg azzal sem tudok foglalkozni, hogy ezzel milyen kellemetlen helyzetbe sodortam őt. Nem fair vele szemben. Nem fair velem szemben. Gyűlölni fogom érte magam holnap. De most még teljesen jogosnak érzem a felháborodásomat.

Nora & Chris

You've ruined my life by not being mine
Gondolkodás helyett ész nélkül támadok. Akár a sarokba szorított kutya, amelyiket már annyiszor megverték, hogy a simogató kézre is azt hiszi, ütést kaphat tőle, úgy érzek én is. Emlékek villannak fel, és a féltékenység eddig szunnyadó, lapuló sárga szemű szörnyetege véres karmaival a szívembe tép. Elvett tőlem valamit, amit józanul sosem gondolnék magaménak, de mos eleven tűzként égeti fel a bensőmet. Üvölteni tudnék, tépni és zúzni, megölni bárkit, aki most hozzám mer szólni, de mintha mindenki érezné, hogy jobb, ha nem szólnak bele, távol maradnak. Csak kutató tekintetüket érzem a hátamba szúródva, akkor is, mikor Nora dühtől vöröslő arccal vág vissza. A szavaival igazolja a feltételezésem, hát beharapom a számat.
- Szóval így állunk? - kérdezem, és eltávolodok tőle, és úgy érzem, minden értelmetlen volt, amit eddig tettem, bár az, hogy mit tettem, az még nem teljesen világos. Szét akar robbanni a fejem, szédülök, és a szám cserepesnek érzem, mintha homokot ettem volna egész nap vattával ízesítve. Még talpon vagyok, de egyre nehezebben bírom. A magyarázkodása pedig átlátszóbbnak hat, mint egy pohár víz az asztalon. Felhorkantok, mert akkora hülyeségnek tűnik. Az előbb mondta, hogy semmi közöm hozzá, kivel mit csinál, most meg visszakozik? Akkor döntse már el, most kavarnak, vagy sem? Lényegében mégis, már előre eldöntöm, eldöntöttem, hogy bizony, nekik biztos viszonyuk van. Hiszen úgy fogdosta, mintha minden nap ezt csinálta volna. Mintha joga lett volna hozzáérni. Mintha az övé lenne. A düh olyan mértékben tombol bennem, hogy képtelen vagyok belátni a saját baromságomat, és azt, hogy teljes mértékig igazságtalanul támadok. És fáj, hogy nem tudok túllépni ezen. Fáj, hogy ő is csak játszadozott. Fáj visszakapni az élettől azt, amit eddig én biztosítottam minden nőnek, aki csak megpróbált velem romantikus kapcsolatot kialakítani. Alkalmatlan vagyok az ilyesmire, nem vagyok eléggé szocializált hozzá. Nem ismerem a játékszabályokat. Láttam pár filmet, és szívesen hallgatom musicaleket, de ebben ki is merült a jártasságom. Hajdanán volt néhány barátnőm, de annak már több, mint húsz éve. Csak tinédzser voltam, nem is emlékszem már rá, hogyan kell kezelni az efféle helyzeteket, főleg nem ismerem fel a kötődés első jeleit, mert eddig mindig sikerült megóvnom magam tőle. De Nora esete teljesen más. Nora csodálatos, lélegzetelállító, és nem utolsó sorban, neki köszönhetem, hogy Charlotte létezhet és a közelében lehetek. Ő akkor is kedves volt velem, mikor neki lett volna szüksége támogatásra, és akkor is, mikor a szememre vethette volna azt, hogy nem látott viszont nyolc éven át. Meg sem hallom azokat, amiket még mond, mert a saját gondolataim, és a lüktető fejfájásom erősen lefoglalja minden épen működő sejtemet. Csak a kocsikulcsra reagálok ismét durrogva. Nem is értem, hogy juthat eszébe, hogy odaadom. Nincs nekem semmi bajom, nem értem, miért hajtogatja, hogy lázas vagyok, mikor nekem nincs is lázam. Sosem voltam lázas, talán maximum mikor a hadifoglyok fényűző luxuséletét éltem, de azon kívül sosem, mert én sosem vagyok beteg. A soha alatt pedig azt értem, hogy többször volt szétverve a képem, mint ahányszor náthám, pedig éltem Alaszkában, ahol nem épp szívmelengető a hőmérséklet télen. mikor végre felfogja, hogy nem akarom átadni a kocsimat, mert ezt már első találkozásunkkor megmondtam, hogy az a kocsi az enyém, és senki más nem vezetheti, még akkor sem, ha a beleimet talicskán húzom magam után. Most már próbál csitítani, és a nyugodtabb hangvitel és a beleegyezés nekem is könnyebbé teszi, hogy lehiggadjak, legalább annyira, hogy ne akarjak megölni senkit. A két kezemet a halántékomra szorítom, és bólintok, mikor el akar indulni a cuccaiért. Nem felelek semmit, hagyom, hogy menjen, míg én jobbnak látom, ha inkább elvonszolom magam az audiig. Irritál, hogy mindenki felém pislog, és hogy sugdolóznak a hátunk mögött. Eszembe jut, hogy talán azért ment vissza, hogy megnyugtassa a pasiját, de nincs már erőm ezzel törődni. Duzzogva, durcásan és egyre merülő energiáimat felhasználva megyek és ülök be a kormány mögé. Ott csak hátrahajtom a fejem, hátha javul a helyzet, de sajnos ez nem jön össze, csak még jobban kezd lüktetni az agyam. A csend és a nyugalom kicsit lehiggasztanak, de még érzem magamban, hogy ha meglátnám a pasast, leütném, mint a vak a poharat. Miért érzem ilyen borzalmasan magam? Miért bánt ennyire, ha arra gondolok, hogy mással van? Miért kezdett el érdekelni? Nem tudok rá választ adni, nem tudom azt mondani, hogy meg tudom magyarázni a dolgot, csak az érzés van és a bizonytalanság. Ez rossz. Ezt nem szabad. Ez nem kell. Csak Nora kéne, és a hűvös keze, meg a szája. A becéző hangja, amitől valahogy minden jobb lesz. Majdnem elalszok, a szemem égő érzése kellemetlenül, mégis kellemesen fájón lüktet lehunyt szemhéjam alatt, mikor nyílik az ajtó és behuppan mellém. A kérdésére kinyitom nagy nehezen a szemem, és még hátrahajtva a fejem fordulok felé, hogy végighallgassam amit mondani akar. Ne húzzam fel magam? A feltételezés is sértő, hogy ezen majd nem fogom. De a rend kedvéért veszek egy nagyon mély levegőt, csak utána válaszolok.
- Milyen autót vezettél eddig? - kérdezem, majd mielőtt felelne, már folytatom is - A szüleid autóját, ugye? Legjobb esetben is, az egy középkategóriás, 90 de nagyon maximum 100-110 lóerős motorral rendelkező kocsi. Ez - szorítok rá a kormányra - nem olyan, mint amivel minden nap találkozol, érted? A motorháztető alatt 525 lóerő dübörög. A futóműve könnyített szénszálas elemekkel van megspékelve, alumínium vázra szerelve, a váltója hét sebességes, dupla kuplungos porche-váltó. Túl könnyű, túl gyors. A fékekről ne is beszéljünk, elől nyolc, hátul négy fékdugattyús rendszer képes csak megállítani ezt a szörnyeteget, amelyik nem mellesleg három és fél másodperc alatt gyorsul fel százra, viszont a tengelyelosztás miatt hátsókerekes menettulajdonságokkal rendelkezik. Még mindig úgy érzed, hogy nagyobb biztonságban lennénk, ha  első nekifutásra, gyakorlás nélkül adnám át neked a kormányt a szüleid bevásárlókocsija után? Amúgy ne hajtogasd már, hogy nem vagyok jól, mert semmi bajom. Kicsit fáj a fejem, mert napok óta alig alszom és éjjel is dolgoztam addig, míg érted nem kellett jönnöm, úgyhogy ne dramatizáld túl. Nincs semmi bajom. - morgom, majd felkapok egy zsepit és néhány prüszkölés után kifújom az orrom. Azután pedig berúgom a kocsit, és anélkül, hogy egyáltalán fontolóra venném, hogy átadjam a kormányt, demonstrálom, milyen egy R8-assal porfelhőt seperni Nora munkatársainak a képébe, mikor driftelve, csikorgó kerekekkel és sikító motorral elhagyjuk a fotózás helyszínét. A továbbiakban az útra koncentrálok, és ha eddig nem hitte volna el, most bizonyítom neki, milyen, amikor valaki tényleg tud vezetni. Cikázva suhanok a járművek közt az autópályán, és szemernyi kétségem sincs afelől, hogy egyrészt nagyon tökös gyerek vagyok, másrészt az autó az indulás után egybeforr velem. Egy testté válunk, és ezzel kicsit sikerül is kieresztenem a gőzt, bár azért arra figyelek, hogy ha Norán azt látom, hogy inkább kiugrik az ablakon, semmint tovább haladjon velem, lassítsak, de így is elég hamar a célba érünk.
Felérve a lakásba kis káosz fogad, és a rendrakási mániám azonnal feléled, mert persze az első, amit meglátok, azok az összetört üvegdarabok a konyhában.
- Csőtörésről volt szó, nem arról, hogy kiöntöttél egy pohár vizet - jegyzem meg, majd sóhajtok, és lehajolok, hogy elkezdjem összeszedegetni a szilánkokat - Remélem van nálad itthon valami szerszám, mert sajnos nem tudtam hazaugrani az enyémekért - jegyzem meg, és ha végre szabaddá válik az út a csaphoz, kinyitom a szekrény ajtaját és alá nézek. A fejem még mindig lüktet, és próbálok a teendőkre fókuszálni ahelyett, hogy azon jártatnám az agyam, mikor hívja fel az a rohadék Norát, hogy átugrana hozzá egy kicsit "igazítani" a következő fotósorozathoz. Néhány percnyi nézegetés után - ha Nora valahonnan szerzett szerszámokat - egy csőkulcs segítségével fekszem a csap alá. Jobb, ha nem beszélünk olyan dolgokról, amikről nem érdemes szót ejteni. Csak végezzek gyorsan, és hadd menjek végre haza lefeküdni, mert tényleg mindjárt rosszul leszek, már, ha ennél érezhetem magam rémesebben.  
- Úgy nézem, hogy a tömítőgyűrű szállt el. Ez pár pillanat csak, de ha szétszedem, és kiderül, hogy el van törve, akkor az egész szanitert ki kell cserélni. Mindjárt meglátjuk - mondom és a csap alatt fekve megpróbálom kicsit nyögve kifeszíteni az erősen ráhúzott elemet, mikor az egész egy nagy reccsenéssel eltörik, és a tartalma - víz, a lefolyóba gyömöszölt maradékok és az a gusztustalan, szürke büdös trutyi -, a képembe meg a felsőtestemre loccsan.
- A kurva élet bassza meg! - prüszkölök, és megpróbálom visszanyerni a látásomat, és miközben ki akarok ugrani a rám zúduló szennyvíz alól, jól be is vágom a homlokom a szekrény aljába.
- Auuu - szorítom a homlokomra a tenyerem sziszegve, és gyorsan felállok, de addigra már késő, gyakorlatilag csak a zoknim maradt száraz, még a nadrágomra is jutott belőle. Felkapok egy rongyot, és megtörlöm vele az arcom, majd visszamászok, és biztos ami biztos, alul elzárom mindkét csapot, nehogy még valami baleset érjen, aztán újra kimászok a csap alól. Nora kétségbeesett arcát látva megrázom a fejem.
- Ne aggódj, nem csőtörés, csak ez a szaniter volt elrohadva. Nem tudom ki tette be, de talán még Kolumbusz lehetett, mikor felfedezte a burgonyát meg az indián nőket. Ki kell cserélni. - mondom egyszerűen, miközben fintorogva próbálom lemosni magamról a bűzös trutyit. Ekkor veszem észre a levelet, aminek a címe igencsak feltűnően virít.
- Az mi? - kérdezek rá, és érdeklődve lépek közelebb, hátha el tudom olvasni - Bíróság? Miért kaptál levelet a bíróságtól?
Azonnal gyanú ébred bennem, hogy talán miattam van. Collierék máris célpontot találtak volna? Máris rám találtak volna? Hiszen olyan óvatos voltam, és még Rhys sem volt a közelemben az elmúlt hónapokban. Mit akarhatnak Norától? Ráadásul így, hivatalos keretek között? Nem, Collieréknek nem ez a módszerük. Egyből azon kezdek el kattogni, hogyan védhetném meg őt. Tiszta őrület, nem? Kíváncsian közeledek az asztal felé, és ebből is látszik, hogy ha beteg vagyok, akkor sem kerülheti el a figyelmem semmi. Csak szétszórtabb vagyok és ingerlékenyebb. Istenem,  de nagy a forróság itt! Azt hiszem jégre kéne feküdnöm. Ha nem fáznék a hőség ellenére ennyire.

Nora & Chris

You've ruined my life by not being mine
Nora felvetése több, mint felháborító. Először is, nem vagyok beteg. Kicsit fáj a fejem, meg nagyjából a létezés is, de ezen kívül semmi bajom. Másfelől az, hogy a kezébe adjam a járgányom vezetési jogát, annyira elképzelhető, mint az, hogy holnap indulni fogok a választásokon mint elnök. Röhejes. Látszik, hogy nem tudja mit beszél, épp ezért mutatok rá a valószínűsíthető különbségre a szülei meg az én autóm között, de persze ezt is a személye elleni támadásnak veszi. Kifiguráz, mikor direkt nem is mondtam neki annyira kemény és érthetetlen dolgokat, ráadásul a szememre veti, hogy a lányunk tőlem örökölte a makacsságát.
- Ha már minden mást tőled örökölt, legalább valami jutott nekem is a szemein kívül. Ennek rendkívül örülök. - morgom duzzogva. Bár arcra Lottie és köztem is van hasonlóság, én mégis hajlok arra, hogy a vörös hajától eltekintve nagyon is hasonlít az édesanyjára. A szemei, azok az egyetlenek, amelyeket le sem tagadhatnánk, ez volt az, amely egyből meggyőzött arról, hogy a gyerek az enyém, az apasági teszt felesleges.
- Mellesleg, jelenleg jobban hasonlít rád, mint el tudnád képzelni - jegyzem meg azért, csak, hogy belemarhassak egy kicsit. Való igaz, bár nem ismerem régóta Lottiet, de a lányom épp ilyen arcot szokott vágni, mikor bedobja a durcit. Ha nem lennék ilyen borzasztóan dühös, féltékeny és nem mellesleg lázas, nagyon bántana a dolog, hogy ilyennek látom őt.
Az út további részében kiadom magamból a feszültség egy részét, taposom a gázt és magabiztosan előzgetek az autópályán. Le sem tudnám tagadni, hogy kegyetlenül jó sofőr vagyok, nincs jármű, amihez ne értenék és amit nem tudnék kezelni. A ház elé parkolva Norán kicsit mintha megkönnyebbülést látnék, bár őszintén egy percig sem volt veszélyben az élete, míg mellettem ült. A lakásba érve egyből feltűnik az összetört pohár a konyhapadlón, és segíteni akarok összeszedni, de persze leállítana. Persze én meg nem állok le, de végül csak eltűnik az a nyavalyás, hogy nekiláthassak megnézni, hol a baj. Nem vágyom másra, csak arra, hogy itt gyorsan végezzek, és eltűnhessek. Le kell feküdnöm úgy érzem, alig bírom a fejfájást meg ezt a gyengeséget, amit érzek. Borzalmas állapotban vagyok, és szívem szerint a konyhapadlóra feküdnék az életemért könyörögve, de sajnos nem tehetem, ennél tökösebbnek neveltek, így csak a csap alá fekszek és megpróbálok javítani a helyzeten. Látszik Norán is, hogy kiakadt azon, ami a fotózáson történt, de én ugyan semmiért nem fogok bocsánatot kérni, arra mérget vehet. Minek hívott oda, anélkül, hogy figyelmeztetett volna? Azt tudtam, hogy modell, de azt nem mondta, hogy ilyen jellegű képek is készülnek róla. Tudat alatt az is motoszkál a fejemben, mennyire szexis volt, és mennyire nem tudtam levenni róla a szemem, mert az az igazság, hogy csodálom őt és valahol talán rajongok is lassan már érte, de jelenleg csak annyit fogok fel ebből a érzésmasszából, hogy szar volt látni, hogy más hozzáért. A mosogató alatti csövet meghúzom, és így sikeresen el is töröm, miután előre vetítem Norának, mire számíthat, aminek következtében szépen be is terít a konyhai trutyi. Már csak ez hiányzott az életemből, tényleg. Felállok, és megfogom a felém nyújtott törlőkendőt, hogy legalább némiképp megszabaduljak a bűzös és hideg létől, amikor feltűnik az asztalon a bíróság neve. Azonnal összekapcsolom a dolgokat a fejemben és magamhoz kötöm őket, így teret engedve az eddig jól megbújó aggodalomnak és bűntudatnak. Nora válaszára kihelyezve figyelek, és mikor a kezembe adja, csak szigorúan, aggódva pillantok rá, nem vagyok benne biztos, hogy értem, mire akar célozni. A levél elolvasása alatt azonban egyre jobban megy fel bennem a pumpa. Amikor felhozza az exe pólóját meg a fürdés lehetőségét, én épp akkor érek a levél végére, így ismét elönt az indulat.
- Nora, az istenit, most komolyan rám akarod aggatni az exed cuccait? - kérdezem kötekedve, bár tudom, hogy ez inkább a levél miatti felindultság, semmint egy tárgy miatti huzavona - Kurvára nem érdekel most a tisztálkodás, mikor ekkora szarban vagy! Van fogalmad....felfogod egyáltalán, mit jelent ez a levél? - kérdezem indulatosan, és az asztalra hajítom a papírlapokat - Ha ez a pasas elindítja ezt a kibaszott háborút köztetek, neked véged, érted? Neki több pénze, befolyása van és mérföldekkel jobb ismeretségi köre, akik dalolva fogják kitűzni a fejedet a kandalló fölé trófeának! Példát fognak statuálni veled, érted? Ha ez kirobban, téged miszlikre fognak szaggatni. És ne hidd, hogy az én szavam bármit is érni fog a bíróság vagy bárki szemében, és ennek csak az lesz az oka, hogy a lányom anyja vagy. Ha elfogadod az ajánlatot, ha kiállsz az igazad mellett, neked befellegzett. - túrok idegesen a hajamba, aztán elkezdem végigpörgetni az agyamon a lehetőségeket. Ha Nora ellen lejáratókampányt kezdenek, akkor engem is előszedhetnek, mint lehetséges tanút. Ha előszednek és összehoznak vele, Collierék gond nélkül bukkannak a nyomomra. Ha pedig ez megtörténik, a legrosszabb rémálmom is tanulmányi séta lesz ahhoz képest, amit ők tenni fognak Norával és Charlotte-tal csak azért, hogy engem büntetni tudjanak. Egyetlen lehetőségem marad, hogy kirántsam magunkat a szarból, de ehhez némi terepmunka és felkészülés szükséges.
Hirtelen elkap a szédülés, így megtámaszkodom a konyhapulton.
- Én...nem...mennem kéne...- mondom, aztán kiráz a hideg majd melegem lesz. Hideg futkos a hátamon és olyan ideges vagyok, hogy mindjárt rókázni kezdek.
- Ha nem bánod, most azt hiszem mégis élnék az ajánlatoddal. Úgy érzem egy fürdő javítana a helyzetemen - próbálom magam némileg kiegyenesedett pozícióba küzdeni, ha Nora beleegyezik, hogy használjam a fürdőszobáját. Amennyiben igen, úgy odabotorkálok, reszketve, pihegve, odabent leveszem a trikót meg a pólót magamról, aztán miután megengedem a forró vizet, remélve, hogy a víz zubogásától nem hallani, kidobom a taccsot. Aztán némi fogkrémet nyomok a számba, hogy ne érezzem azt a borzalmas hányás ízt, és lezuhanyozok. A vízsugár alatt már az ájulás kerülget, de egyre azon jár az agyam, hogy ha jobban leszek, azonnal munkához látok és elintézem, hogy az a mitugrász ne akarjon többé gondolni sem Norára. A fürdő végeztével egy szál törölközőben sétálok ki az előszobába, hogy megkeressem őt. Amint megtalálom, kissé zavaros tekintettel pislogok rá.
- Ne aggódj, nem lesz baj. Majd én vigyázok rád. Megígértem. És én betartom az ígéreteimet. Kitalálom, hogy oldjam meg, rendben? Csak...egy kicsit légy türelemmel. - mondom, és nagyon igyekszem összeszedettnek tűnni, de gyengébb vagyok, mint előtte bármikor. Legszívesebben azonnal lefeküdnék, és egy hétig aludnék. De a csap alatti csövet eltörtem, és akár le is csukhatják, ha nagyon eldurvulnak a dolgok. Márpedig a lányom nem maradhat az édesanyja nélkül, szüksége van rá. Jobban, mint rám. Bárcsak lenne erőm azonnal cselekedni.

Nora & Chris

You've ruined my life by not being mine
Beteg vagyok, és ez sajnos amúgy is pattanásig feszült idegrendszeremet még labilisabbá teszi. Az egész nap egy rakás lócitrom, és sajnos aki eddig mindig fényesebbé tette számomra az életet a lányom mellett, most épp úgy ellenem dolgozik minden szavával. Norán is látszik az elégedetlenség és a sértődöttség, én pedig nehezen viselem az ilyesmit. Nem értem miért nem tudja csak egyszerűen befogni és elfogadni, hogy igazam van? Mert egyértelmű, hogy nekem van igazam, neki sem oka, sem joga nincs kiverni a hisztit. Meg sem fordul a fejemben, hogy esetleg megfontolhatnám, hogy az ő szemszögéből közelítsem meg a történteket, az meg főleg nem, hogy esetleg igazat mondhatott. De elengedem a dolgot, és úgy vagyok vele, hogy hagyom a picsába az egészet, nekem nem ér ennyit. Fájok, a puszta létezésem magában hordozza a világ kínjait, az arcom szét akar szakadni, a fejem úgyszintén. Odabent lelkes törpék vájják ki a szemgolyóimat az agyamon keresztül, a gyomrom akár egy centrifuga, újra meg újra pördül egyet és a láztól már nem tudom megkülönböztetni mikor fázok és mikor izzadok. Elzárom az érzéseimet magamban, mert magam sem tudnám megmagyarázni miért, de most mindent arra tudnék visszavezetni, hogy Nora hülyét akar csinálni belőlem. Viszont kényszeresen muszáj betartanom az ígéreteimet, ettől a szokásomtól nem tudok elszakadni. Akinek halált ígérek, megkapja. Akinek segítséget, az is. Norának pedig megígértem, hogy számíthat rám. Talán nem ez a megfelelő módja, hogy kimutassam, de én ilyen vagyok. Nem tudom közel negyven év történéseit és defektjeit semmissé tenni. Vannak szokásaim, és milliónyi rigolyám is, ilyen például, hogy senki nem vezetheti a kocsimat, vagy az, hogy nem bírom elviselni a rendetlenséget vagy a koszt, a főzésről ne is beszéljünk. Nem vagyok egyszerű eset, sosem állítottam ilyesmit, de már túl fáradt és nyűgös vagyok ahhoz, hogy ezt kivesézzem vele. Ehelyett inkább megpróbálok túllépni azon, hogy mindketten Charlotte rossz tulajdonságait próbáljuk a másikhoz kapcsolni, reménykedve abban, hogy a jókat többségében azért tőlünk örökölte. Ha ismerném annyira a lányomat, ahogy Nora, jobb pillanatomban talán nem is kételkednék abban, hogy makacsságban magasan verem a mellettem ülő szexi szépséget. A kocsival megérkezünk, és amint felérünk, némi rendrakás után nekilátok a szerelésnek, de tekintve, hogy nem vagyok a helyzetem magaslatán, egyértelmű, hogy mindent még jobban elcseszek. A cső eltörik, a koszos, trutyis lé mind a pofámba zuttyan, én meg nem elég, hogy beteg és kimerült vagyok, most már büdös is. Megkoronázása a mai napnak. De mikor már azt hinném, hogy ennél rosszabb nem történhet, észreveszem a levelet, amit bár sosem láttam volna meg. Az eddig elért nagyjából mérséklődött hangulat egy csapásra válik újra háborús övezetté köztünk. Most azonban kivételesen nem rá haragszom. Azonnal elfelejtem azt, hogy mi történt a fotózáson, helyette kiakadok azon, amit olvasok. Nora ugyan próbál pozitívan hozzáállni, nekem legalábbis ez jön le belőle, de...túlságosan jószívű a lelkem, és még elhiszi, hogy a becsületesség útján csak jó dolgok érhetik. Nekem is elmondta Lottie létezését, és lám, eddig nem tudom, mi haszna származott belőle azon kívül, hogy néhányszor hazafuvaroztam. Ahogy végigpörgetem magamban a lehetőségeket, a biztosnak vélt alternatívákat, már kétségem sem fér ahhoz, hogy ezt törvényes keretek között megoldani semmiképp nem lehet majd. Nora így is úgy is kínpadra fog kerülni, és mindenképp bűnösnek kiáltják majd ki, de ha engem is belekever, ez akkora sajtóvisszhangot kaphat, ami alapján Collier és a csapata pillanatok alatt rám találhatnak. Ha pedig ez megtörténik azelőtt, hogy likvidáltam volna azokat, akik ártani akarnak nekem és Rhysnak, Woodsen egy nyári szünidei séta lesz a beachen ahhoz képest, amit át kell majd élniük miattam. Ezt pedig jobb lesz megelőzni. Méghozzá mielőbb. Nora is kifakad, és mikor hátat fordít, sejtem, hogy sírásra görbül a szája, de még annyira tombol bennem a láz és a düh, hogy képtelen vagyok valódi vigaszt nyújtani. Nem tudok válaszolni arra, miért támadja meg ez a barom, és egyáltalán, nem tudok semmi olyat mondani, ami segíthetne neki. A testi funkcióim elvonják a figyelmemet arról, hogy neki mire lenne szüksége, mert nekem jelenleg mentőre, agysebészre, fül-orr-gégészre és patológusra. Talán beérném egy ággyal is meg egy takaróval és néhány órányi alvással, ha más nincs. Nora leül a konyhaszékre, én sikeresen megtámaszkodok a konyhapulton, így állva tudok maradni. A szívem hevesen ver, a vérnyomásom az egekben, és azt hiszem ki fogom dobni a taccsot is, pedig nem ettem egész éjjel és egész reggel. Nem tudok arra figyelni, amit mond, mert el akarok indulni, de aztán inkább a fürdőszobáját kérem kölcsön néhány perc erejéig. Amint bólint, szinte kimenekülök a fojtogató légkörből. Vizet engedek, és remélve, hogy nem hallja meg, kiadom magamból a tegnapi vacsorámat, vagy reggelimet, igazából nem is emlékszem mikor ettem már utoljára, de amint a gyomrom megkönnyebbül, egy fokkal jobban érzem magam. A zuhany alá menekülve megszabadulok a bűztől és a rám ragadt koszos víztől, és aztán kicsit megkönnyebbülve veszem magamra a törülközőt, amit találok. Nem emlékszem, hogy mikor a zuhany alá álltam, akkor is ott volt-e, de őszintén nem is érdekel. Magamra kapom, a koszos, vizes pólómat meg a trikómat csak bedobom a csapba és engedek rá egy kis hideg vizet, a nadrágom azonban csak egy kicsit lett vizes, az egy óra alatt megszárad, ha minden jól megy. Kimegyek inkább és megkeresem, hogy bágyadtan és erőtlenül, de biztosítsam róla, hogy megpróbálok azért segíteni rajta.
- Nem mondtam, hogy reménytelen. Csak azt, hogy mire számíthatsz. - mondom, és lassan közelebb sétálok hozzá, bár nem értem, miért kerüli a tekintetem. Aztán mikor felveti, hogy törülközőben megyek-e intézkedni, végignézek magamon, és realizálódik bennem, hogy nem vettem vissza a nadrágomat.
- Ja...öhm...bocs, elfelejtettem visszaöltözni - morgom és kicsit én is zavarba jövök, bár szerencsére a fürdőlepedő elég nagy, hogy ne kelljen aggódnom attól, hogy olyat láthat, amit már lassan kilenc éve nem volt szerencséje, aztán rántok egyet a vállamon és sóhajtok - De nem, nem így képzeltem el a dolgot, csak, hogy tisztázzuk, és...nem tudom. Majd kitalálok valamit.
Közelebb megyek, és nem messze tőle leülök a kanapéra, majd előre hajolva a térdeimre támasztom a könyököm, hogy a két tenyerem láztól izzó arcomra tehessem. Sóhajtok, majd oldalra fordítom a fejem. A kérdése logikus, és valóban van a kocsimban váltás ruha, de a csomagtartómban. A csomagtartó pedig ugyan önmagában véve üres, de a szövet alatt nem kevés fegyver és különböző egyéb kényes szerszám lapul, mint például többféle méretű kés és egyéb olyan eszközök, amelyek jók lehetnek erre-arra, így nem szívesen mondanám neki azt, hogy szaladjon le és a felügyeletem nélkül bátran garázdálkodjon a kocsimban. A megjegyzésére elmosolyodok halványan.
- Szóval tényleg bejövök neked, mi? Engem nem zavar, ha nézel - mondom, és azért kicsit most jól is esik, hogy el tudja terelni a figyelmem arról, hogy nemrég még majdnem kinyírtam a főnökét. Ha tudná, én hányszor gondolok rá, hogy órákig tudnám őt nézni, talán azt hinné, hogy valami pszichopata vagyok. Ja, bocs, tényleg az vagyok, de azért örülnék, ha ez neki nem lenne olyan egyértelmű. Azért felé pillantok és most már kicsit enyhültebb hangon nyújtom ki a kezem, és simogatom meg a hátát.
- Na, fel a fejjel. Majd kitalálok valamit, oké? - kérdezem, de nem tűnik úgy, mintha meggyőztem volna - Nézz rám. - mondom csendes határozottsággal, és ha nem akar rám nézni, még közelebb ülök hozzá és az álla alá téve a mutató ujjam felém fordítom a fejét, hogy a szemébe nézhessek.
- Nézz rám. Nézz rám. Nem lesz semmi baj, oké? Ne félj, amíg engem látsz, nem hagyom, hogy bajod essen. Megígértem, hogy vigyázni fogok rátok, és én mindig betartom, amit ígérek, rendben? - kérdezem, aztán szó nélkül a mellkasomra húzom a fejét, megfeledkezve arról, hogy gyakorlatilag meztelenül ülök a kanapéján. Lázas vagyok és fáj mindenem, de azt hiszem neki most tényleg nagyobb szüksége van egy ölelésre meg pár pillanatnyi megértésre, mint nekem akármi másra. Így csak magamhoz húzom, aztán hátradőlök a kanapén és megsimogatom néhányszor a haját. El kell ismernem, ez a nő csodákra képes, és fogalmam sincs hogy éri el, hogy egyetlen pillantásával képes kihozni a sodromból de egyben le is nyugtatni.
- Nem kell ruha, mindjárt felveszem a nadrágomat és ha megengeded, kimosom kézzel a pólómat. Az egy óra alatt simán megszárad, ha a radiátorra rakod, addig meg megjavítom a csapot - mondom, és egy pillanatra lehunyom a szemem. Hogy a következő pillanatokban mit mond vagy tesz, arról pedig fogalmam sincs, ugyanis ültő helyemben, úgy ahogy vagyok, egy pillanat leforgása alatt mély álomba szenderülök, és hacsak nem történik valami igazán váratlan és megrázó dolog, csak akkor térek magamhoz, mikor már odakint sötétség honol, a lázam pedig végre lecsillapodik annyira, hogy érzékelni tudjam a javulást a kedélyállapotomban.

Nora & Chris

You've ruined my life by not being mine

A zuhany alól kissé megkönnyebbülten, ám annál kimerültebben mászok ki. Nem szokásom mások vendégszeretetével visszaélni, főleg, hogy Rhyson kívül senkinél nem tapasztaltam meg a segítőkészséget, de ez most nagyjából az életem mentette meg. Szemtelenségemre majd holnap keresek mentségeket és holnap majd szégyenlem magam, de egyelőre nem foglalkozom vele. Norához azonban nem igazán jut el, amit mondok, vagy épp nem vagyok eléggé meggyőző. Nem mondom, hogy nem jogos a kétkedése, és egy pillanatig eszembe jut az is, mennyivel könnyebb dolgom lenne, ha tudná rólam mikre vagyok képes. De a szemében csak egy csóró exkatona vagyok aki éhbérért melózik kidobó emberként meg biztonsági őrként. Istenemre mondom, életem szégyene ez a meló, de tudom, hogy most meg kell húznom magam. Norának pedig szüksége van támogatásra, ha már nyolc évig éltem, mint egy kiskirály, ő meg küzdött a lányomért és azért, hogy eltartsa valahogy segítség nélkül. Hálás vagyok neki ezekért a dolgokért, csak kicsit nehezen mutatom ki. Vagy még inkább rosszul. A kommunikáció ilyen formában sosem volt az erősségem, ebben nagyon rám férne egy tréning. Nora azonban egészen jól csinálja, és a kis megjegyzése is célba ér. Mosolyognom kell rajta, mert eszembe jutnak az sms-ei, és aztán az, ahogy visszakozott. Ezek szerint a véleménye azóta sem változott. Jól esik megfeledkezni arról a féltékenységről, amit persze én sosem éreztem akkor, amikor az a pasi a fenekénél matatott. Dehogy, én ilyet sosem tennék. Nem mellesleg, mikor az ember úgy érzi magát, mint egy tehénből kérődzés után hátramaradt gőzölgő végtermék, egész jól tud esni az, mikor egy ilyen szexis és őrülten jó nő vonzónak találja. A mosolyát elraktározom, ahogy a piruló arcát is. Hetek alatt sikerült megkülönböztetnem Nora néhány pillantását és gesztikulációját, de a kedvenceim közé tartozik az, amikor valamitől zavarba jön és mosolyog, de elpirul. Szinte látom a szemében a pajzán gondolatot, amely megkörnyékezte, és ha nem határoztam volna el szentül, hogy nem zárhatjuk szorosabbra a viszonyunkat, mert abból csak baj lesz, most simán meg tudnék ismét feledkezni a jómodoromról. De csak mosolygok egy halványat, aztán elengedem a gondolatot, hogy talán megismételhetnénk a hajón történteket, és kicsit tovább is mehetnénk a játékban, és inkább leülök mellé. Szerintem ő sem lenne kapható most semmire, amilyen idegállapotban van. Megnyugtatásul próbálom magam felé fordítani a fejét és megnyugtatni, hogy ne izguljon, mert majd kitalálok valamit és megoldjuk. Aztán a mellkasomra húzom, és a haját simogatom. Hagyom, hogy szabadon garázdálkodjon a mellkasomon, bár némely érintésétől kezdek kicsit a láz ellenére is begerjedni, annyira nem melegszik bele, hogy a testem meg tudjon feledkezni arról, hogy a szex is jó dolog, de most fontosabb az alvás és a regeneráció. Azért a szavaiból azt vettem ki, hogy talán valóban hisz nekem. Ha nem is abban, hogy tényleg megoldom minden gondját, de legalább abban, hogy itt leszek mellette és támogatni fogom, és talán már ez is sokat számít neki. Nem tudom milyen volt a viszonya az exével, mert erre nem kérdeztem rá, de talán ha sajátosan is, de én is tudok annyi biztonságérzetet adni neki, ami elég lesz addig, míg ki nem találom, hogy oldjam meg a problémánkat. Mert ami az övé, az az én gondom is.
Bármennyire is próbálok azonban tiszta fejjel ébernek maradni, és győzködöm magam, hogy csak néhány másodpercre kell lehunynom a szemem, és megyek mosni meg felöltözni, hogy hazamehessen, ezt sajnos a testem felülírja. Olyan gyorsan kapcsol ki az agyam és merülök mély álomba, hogy arra sincs időm reagálni, hogy Nora keze merre matat a mellkasomon, mert persze azért azt érzem, hogy a sebhelyeimet nézegeti, csak épp szólni nem tudok egy szót sem, egyszerűen elájulok a fáradtságtól és a magas láztól. Álmomban ismét rám találnak a rémálmok. Kegyetlen kínokat élek át, míg újra végignézem a társaim kínhalálát, a testem emlékszik még a fájdalomra, amiket nekem kellett átélnem. A gyerekkorom rémségeit, aztán harcokat, amelyeket azért kellett megvívnom, hogy életben maradjak. Senkinek nem könnyű az élet, de azt hiszem nekem egy kicsit több jutott a pocsék részéből. Az álomképek hol gyorsan, hol lassabban váltakoznak, némelyik egész éles emlékként tör fel, némelyik szürreális torzítása a múltamnak és a jelenemnek. Talán dobálom is magam, netán beszélek álmomban? Nem tudom, de mikor felébredek, lihegve vágom ülő helyzetbe magam. Egy pillanatig nem tudom megmondani hol vagyok. A sötét szoba bútorai idegenek, rajtam vastag takarók...Hol a francban vagyok? Ám aztán az agyam visszatér a normális kerékvágásba. Körül nézek. Azonnal észreveszem az alvó Norát a fotelban. A haja csapzottan hullik az arcába, kitekeredve húzza össze magát, egy takaró hever a padlón, aminek csak a csücskét szorongatja. Látszik rajta, hogy fázik. Aztán az asztalra téved a tekintetem. A sötétben is elég jól látok, így nem nehéz észrevennem a ruháimat, a szendvicset, az italt és a kikészített gyógyszert. Elmosolyodok, majd amint eszembe jut mit tettem vele a nap folyamán - remélve, hogy nem napokra ütöttem ki magam -, bűntudatféleség kezd gyötörni. Hisz nem bántam vele kegyesen, pedig esküszöm, sosem akartam bántani. Csak megzavart...nos, elég sok minden zavarta meg a fejem. Kissé még kótyagosan simítom meg az arcomat. Most egész jól érzem magam. Nem vagyok épp a helyzet magaslatán, de klasszisokkal jobb, mint volt. Hangtalanul nyúlok oldalra a gyógyszerekért, elolvasom őket, majd a kihűlt, de finom teába kortyolva nagyokat mindkettőt behajítom. Jól jöhet még, bár remélem a nehezén már túl vagyok. A szendvics csábítónak tűnik, de érintetlenül hagyom. A gyomrom azt hiszem nem bírna ki most egy efféle támadást, örülni fogok, ha a gyógyszert maradásra tudom bírni. Aztán óvatosan felállok, és ismét a derekamra kötözöm a törülközőt, hogy Norához léphessek. Néhány másodpercig nézem, míg alszik, és olyan gyönyörűnek látom őt. Olyan erős és csodálatos nő, hogy tényleg nem értem, hogy lehetséges, hogy ennyire egyedül van. Valahol mégis önző módon örülök ennek, mert így legalább rám számíthat. Ha nem is vagyok tökéletes, de én itt vagyok neki és persze Lottienak is. Megsimítom a haját óvatosan, és mikor így sem reagál, a takaróját megfogom, majd a térde alá nyúlva óvatosan felemelem a fotelból.
- Sss, semmi baj. Csak beviszlek az ágyadba - suttogom halkan, mikor kicsit magához tér, majd erőlködés nélkül sétálok át vele a hálószobájába. Megcsap az az ismerősen otthonos tusfürdő és testápoló illat, amitől mindig megnyugszik a lelkem, ha megérzem, és a gyomrom egy pillanatra megugrik a rám lelő édes vágytól. a bőrének az illata kísértetiesen emlékeztet arra, amikor a hajón egymásnak estünk. Az agyam pedig kegyetlen játékot űz velem, mikor felidézi azokat a pillanatokat. Puhán teszem be a párnák közé, és ráterítem a takarót. Azonban mikor már azt hinném, hogy álmosan elfordul és durmol tovább, ehelyett egy éber szempár figyeli minden mozdulatomat. Megakadok a mozdulatban, ahogy összeakad a tekintetünk. Nem szólok semmit, ez a pillanat itt a sötétben...van benne valami bensőséges, valami meghitt.
- Én...mennem kéne...holnap sok feladat vár rám. Vagy ilyesmi...- nyögöm mégis végül, és már bennem van, hogy tényleg elinduljak, amikor valami mégis visszaránt. Nem tudom milyen erők munkálkodnak körülöttünk, talán a lázam kezd ismét felszökni, de mégsem moccanok. Sőt, mintha Nora arca egyre közeledne felém. Vagy észrevétlen én környékezem meg őt? Minden esetre elmerülök a pillantásában és jelre várok ismét, hogy elutasítson.
- Mondd, hogy menjek el. Kérlek! - suttogom kettőnk közé a félhomályba. az ajkam súrolja az ajkait, miközben beszélek, és kezemmel finoman érintem meg az arcát - Ébressz fel, és küldj el, mielőtt bajba sodornám magunkat. - kérlelem halkan, mielőtt át nem lépem azt a bizonyos határt, és az ajkaira nem tapasztom sóvárgó számat. Nem tudom miért teszem ezt, de ki tudja? Talán meg sem történik? Talán ez is csak egy álom, amely sosem válik majd valóra. Talán ennél nagyobb bajt már nem okozhatok, mint amekkorába kerültem. Azt hiszem ugyanis kezdek beleszeretni.

Nora & Chris

You've ruined my life by not being mine

A rémálmok sosem érnek véget. Mindig ott ólálkodnak körülöttem. Minden éjjel, vagy épp nappal, mikor álomra hajtom a fejem, azért imádkozom, hogy adjon az ég csak egyetlen éjszakát, mikor nem gyötörnek a kínzó emlékek, amelyek azzá a szörnyeteggé tettek, aki vagyok. De a magamfajta romlott, kárhozatra ítélteknek nem jutnak el az imáik a Mennyekig. Minden álom egy örökös körforgása a kínzásoknak, az agyam legmélyéig bevésődött rémképeknek, amelyekkel születésem óta küzdenem kellett. Minden éjjel éhezem, fázom, vernek, vagy borzalmakat kell átélnem. És minden álmomban teljesen egyedül vagyok. Nincs senki, aki segítene, akire számíthatnék. Senkinek nem kellek, senki nem akar engem megmenteni. Nem sajnáltatom magam, az életemet én választottam részben. Olykor azonban mégis előfordul, hogy elábrándozom azon, mi lett volna, ha nem lépek erre az útra? Vajon drogosként végeztem volna valamelyik sikátorban, és már végzett volna velem egy aranylövés? Vagy addig hajszoltam volna magam, míg egy közepes biztosítási ügynök lehetett volna belőlem? Lenne azóta egy feleségem, akit csalok az egyik gyakornok irodistával a fénymásolóban minden kedden és csütörtökön ebédszünetben, és lenne két neveletlen kölyköm, akiknek a nevét is alig tudnám megjegyezni? Ki tudja? Talán jobb ember lennék, mint aki vagyok. Talán nem lett volna belőlem egy lelketlen gyilkos. Talán nem adtam volna el a lelkem az ördögnek. Talán méltó lehetnék arra, hogy Lottie és Nora az enyémek legyenek. Mert jelenleg messzebb állok attól az embertől, mint azt Nora vagy bárki hihetné.
Felriadok. Izzadtan, fáradtan, de jelenleg lázmentesen ébredek az éjszakára. Odakint Brooklyn megszokott zaja, idebent a sűrű sötétség. Csak az utcai lámpák ontják be gyér fényüket, épp annyira elegendőt, hogy az ember ki tudja venni a nagyobb tárgyakat. A környezet felmérése után Norán állapodik meg a szemem. Alszik. Csapzott haja az arcába hullik, de még így is látszik belőle annyi, hogy megállapíthassam ébrenlétének hiányát. Gyönyörű. Az egész nap rajta lévő feszültség, rosszkedv és aggodalom messze járnak tőle, hagyják pihenni zaklatott idegrendszerét. Bűntudat mar belém, ahogy felidézem a történteket, és értetlenség kezd motoszkálni bennem. Bánt, hogy kiabáltam vele és olyan lekezelő voltam. Nem értem, mi üthetett belém a fotózáson, vagy úgy egyáltalán egész nap. Elismerem, nem voltam a helyzet magaslatán, de még sosem keltem ki ennyire magamból. Aztán eszembe jut a bár, és kezd derengeni valami arról az estéről is. Hisz ott is épp hasonló érzések törtek rám, amiért tömegverekedést provokáltam ki. Fáradt voltam, épp, mint ma, és nem tudtam tisztán gondolkodni. Talán van ennek valami köze ahhoz, hogy másképp viselkedem vele, mint másokkal szoktam? Mint ahogy máskor szoktam? Hisz mindig igyekszem felé a legjobb valómat mutatni, hogy ne kelljen szembesülnie azzal a lelki nyomorékkal, aki önmagamban vagyok. Rettegek ugyanis attól a pillanattól, hogy reagálna arra, ha megtudná ki és mi vagyok valójában. Bár, ha igazán mélyen magamba néznék, akkor tudnám, hogy nem attól rettegek, hogy kiderül számára, hogy olyan ember vagyok, aki olykor még az embert jelzőként sem aggathatná magára, hanem attól, hogy emiatt elveszíthetem őt és Lottiet. Márpedig hosszú-hosszú ideje már csak ők jelentik számomra az egyetlen boldogságot és jó érzést okozó tényezőt az életemben. A gondolatot elraktározom magamban, és miután bevettem a gyógyszert és ittam pár kortyot, úgy döntök, inkább beviszem az ágyába a vendéglátómat. Borzasztóan szégyellem magam, hogy ennyire nagy bajt okoztam neki. Azért nem hinném, hogy normális dolog amúgy, hogy elmegyünk tusolni másoknál, miután jóformán kirúgatjuk az állásából és olyan dolgokat vágunk a fejéhez, ami finoman szólva is bunkóság. Azonban ami nekem az egészben a legmegdöbbentőbb, hogy én voltam az, aki egész végig úgy bánt vele, mint egy ronggyal, ő mégis végig segíteni akart nekem. Nem dobott ki a lakásából, nem vágott vissza olyan kicsinyesen, mint én tettem vele. Nora csupa meglepetés, és ma ismét láttam belőle egy olyan szeletet, amit nem fogok tudni egyhamar elfelejteni, és csak még nehezebbé teszi azt, hogy távol tartsam magamtól. Hisz a kedves, bújós, játékos kiscica álarc mögött ott rejtőzködik egy igazi, vérbeli szexis vadmacska is, ezt a fotózáson sikerült felfedeznem, akárcsak anno abban a buliban. De még csodálatra méltóbb az, ahogy bánni tud az emberekkel. Hogy képes arra, hogy egyetlen pillantásával megnyugtasson, vagy épp úgy feltüzeljen, hogy spontán öngyulladás veszélye álljon fent? Vajon mások is így éreznek, amikor a közelében vannak? Vajon tudja, milyen hatással van az emberekre? Rám? És hogy....tényleg, hogyan képes azok után, ahogy bántam vele, még mindig így felülemelkedni azon, amiket mondtam és tettem, és segíteni? Olyan csodálatos nő, amilyennel még sosem találkoztam. Olyan, akinek minden mosolya aranyat ér, és akit sosem érdemelnék meg. Sosem lehetnék méltó hozzá.
Felállok és óvatosan az ölembe veszem. Ahogy kimondja a nevem, suttogva biztosítom róla, hogy nem vezet rossz szándék, csak az ágyáig akarom elvinni. A bőre hűvös, ahogy hozzám ér, biztos azért, mert lecsúszott róla a takarója, és furcsa melegség jár át, ahogy átkarolja a nyakam és a vállamra hajtja a fejét. Olyan könnyű, akár egy kis pihe. Mégis, ez a kis "pihécske" talán erősebb, mint én valaha lenni tudnék. Hisz ki tudja, mit élt át az élete során. Elfog az érzés, hogy annyi mindent szeretnék még megtudni róla. Olyan igazán nagy és mély dolgokat. Eddig sosem érdekelt senki, nem akartam túl sokat tudni, mert az magában hordozta annak a lehetőségét, hogy kötődni kezdjek és én is eláruljak magamról olyat, amit jobb, ha nem tudnak. De vele minden más. Vele megváltoztak a szabályok, és ezek napról-napra írják felül az általam meghozottakat.
Az ágyára teszem, és remélem, hogy vissza tud még aludni. Tudom, hogy el kéne mennem. Már így is elég kínosan érzem magam, nem vagyok benne biztos, hogy szembe tudnék nézni a tetteimmel reggel. Ám a nyugodt szuszogás és a csukott szemhéjak helyett éber pillantás vár, ahogy eligazítom rajta a takarót. Meglep. Egy pillanatig elmerülök a szemeiben. A torkom összeszorul, és úgy érzem, szívig hatol a pillantás, amely fogva tartja az enyémet. Tudom, hogy el kéne mennem. A helyzet pillanatok alatt válhat tomboló viharrá, amelyet majd nem fogok tudni kezelni. Túl régóta kísért Lucifer, túl régóta győzködöm magam arról, hogy vissza kell lépnem. A hajón is majdnem elvesztettem a fejem, nem kockáztathatok. Mégis, ahogy kimondom a szavakat, amelyekkel az elindulásomat akarom előkészíteni, valahogy az egész átfordul valami teljesen mássá, mint aminek készült. Norától búcsút vennem minden nappal nehezebb, azonban itt ebben a pillanatban gyakorlatilag olyan, mintha egy tíz méteres mágnestől próbálnék meg eltávolítani egy rajzszöget. Lehetetlenség. Hiába kérem, hogy ébresszen fel és rúgjon ki az ajtón, mert valójában ezt érdemelném. Csak ezt érdemelhetem, nem pedig őt. Arra sem vagyok elég jó, hogy a küszöbét átlépjem, nemhogy a csókjáért sóvárogjak, vagy az érintéséért. De marasztal. A francba, marasztal, és a szemeiben szinte látom a könyörgést, amivel ólomsúlyúvá válnak a lábaim, a kezeim pedig önálló életre kelnek. Miért akarja, hogy maradjak? Miért nem lök el, és tart ott, ahová való vagyok? Egy ketrecbe. Egy zárkába. Messze tőle annyira, hogy ne tudjam majd bántani. Mert ha még egy lépéssel közelebb engedem, már nem biztos, hogy meg tudom akadályozni, hogy a lavina, amit elindítottam azzal, hogy visszatértem az életébe, az életükbe, majd maga alá ne temessen mindkettőnket. De késő. A vonzereje, a könyörgés a hangjában, és a félelem, hogy örökre magányos maradok, erősebb annál, hogy szabadulni tudjak tőle. A csók, amellyel ismét egybe forrunk, először puha, akár a macska lépte a friss havon. Édes és gyötrő. A haja, ahogy a karomra hullik és simogat, mint a hosszú, forró nap után lezúduló friss zápor. A lélegzete, amely szaggatottan remeg a mellkasában, akárcsak az enyém a visszafojtott érzelmektől. Mi járhat a fejében? Mire gondolhat most? Tudni akarok mindent, és ha most lenne egy jótündér, aki bármely kívánságom teljesítené, önző és kicsinyes módon csak azt kívánnám, hogy végre megérthessem őt, miért bánik így velem. Miért bocsájt meg, mikor nem érdemlem meg, miért ad melegséges és megnyugvást, mikor elutasítást és közönyt érdemelnék. De nem találok választ a kérdéseimre. Csak a tekintetében megbúvó rettegés és szendeségnek álcázott vágy az, amely maradásra kényszerítene. Hagyom, hogy tempót diktáljon, és elönt a forróság, ahogy egyre odaadóbbá válik. Ez most más, mint a hajón volt. Kétségbeesett és elveszett. Kétségbeestem és elvesztem. Mikor történhetett? A keze puhán érint meg, minden visszakozás nélkül és tűz gyullad a bőröm alatt az érintésétől. Egyre nő bennem a vágyakozás, az ujjai a hajamba túrnak, és remegés fut végig a testemen, ahogy előrébb hajolok, hogy még többet és többet tudhassak magaménak. Ujjai végigtáncolnak a karomon, a mellkasomon, másik a nyakam köré fonódik. Az a törölköző már nem sokáig bírja rejtegetni a vágyakozást utána, de ahogy eltávolodunk, hogy lélegzethez jussunk és a szemeivel találom ismét szemben magam, észhez térek. Egy röpke másodperc sincs, míg végigfuttatom magamban azt, mit készülök tenni ezzel a csodálatos, lélegzetelállító nővel. Lehunyom a szemem, hogy az eszembe véssem, milyen volt, mert félek, egy percig sem tart ez az álom, és fel fogok ébredni belőle. De ahogy elszakadunk egymástól és ismét a tekintetével találom szembe magam, már rá kell jönnöm, hogy ez a valóság.
- Nem tehetem - mondom annyi fájdalommal, amennyit nem tudok elrejteni, és lefejtem magamról a karját, hogy felegyenesedjek és remegő szívvel, összetörten hátat fordítsak, majd elinduljak kifelé. A tekintete éget és ha lehunyom  a szemem, akkor is azt látom, hogy csalódottan néz rám. Nem akarom bántani. El kell mennem, hogy ne bánthassam ennél is jobban. De a hideg, ami hirtelen elönt, az annyira fáj, hogy lélegezni sem tudok tőle. Rémülettel tölt ez az érzés, hogy egyedül kell maradnom. Még rémisztőbb, hogy őt egyedül kell hagynom. Most, ebben a pillanatban döbbenek rá, hogy nem megy, nem tudom megtenni. Az ajtóban visszafordulok, és visszanézek rá. Szomorúan, reményvesztetten, keményen és vádlón.
- A francba! Ez...nem megy. Nem...képtelen vagyok rá.
Miért csinálod ezt velem? - hajtom oldalra a fejem, és harapok az alsó ajkamba, és esküszöm, úgy érzem, évtizedek óta most megint valami olyan érzés környékez meg, amire nem számítottam és amit nem akarok érezni. Mert ha a szerelem ezt az érzést jelenti, akkor nekem nem kell. Nem akarom, mert olyan, mintha épp kettévágtak volna a fejem búbjától egészen lefelé, az ágyékomig. Borzalmas érzés. Borzalmasan gyönyörű. Nem kapok levegőt, fáj a mellkasom, és azt hiszem pánikrohamot fogok kapni, bár őszintén, talán még soha életemben nem kaptam pánikrohamot, pedig átéltem már néhány borzalmat.
- El kellett volna küldened - mondom halkan, majd öles, határozott és gyors léptekkel visszamegyek hozzá. Nem tudom rávenni magam arra, hogy távol maradjak, ahogy arra sem, hogy most elmenjek. Csak a szemeit látom magam előtt, ahogy kérlel, könyörög, és nem vagyok elég erős ahhoz, hogy nemet tudjak mondani. Pedig a szívem mélyén tudom, hogy hatalmas hibát követek el, ha most engedek a csábításnak. Félek, talán már így is késő, és az érzéseim, amelyek eluralkodtak rajtam, közelebb visznek ahhoz, hogy végleg és visszavonhatatlanul beleszeressek. Mégis visszamegyek, mert ha még egy lépést távolodnék, úgy hiszem, egyszerűen szörnyethalnék. Szükségem van rá, a melegségére, a fényére, amely bevilágítja a sötétséget bennem. Az ágyra térdelek, és felrántom magamhoz, ahogy odaérek hozzá. Határozottan és kérlelhetetlenül ragadom magamhoz, átkarolom a derekát és nem kérdezek, csak a szájára tapasztom a számat. Nem bírom tovább visszatartani magam, gyengéd erőszakkal nyomulok be ajkainak börtönébe a nyelvemmel és ízlelem meg a csókját úgy, ahogy már rég szerettem volna. Talán most kicsit bátrabban mutatom meg, mi lakozik bennem, és talán emlékeztetem is arra, hogy nem vagyok egy nyámnyila kis bájgúnár. Bal kezemmel a hajába túrok, jobbommal pedig a térdétől végigsimítok a combján a csípőjéig. Éhezem, és ő az egyetlen, aki megadhatja azt, amire vágyom. Csókolni akarom, míg sebessé nem válik a szám, míg a tüdőm az utolsó oxigénmolekulát is fel nem használja és égni nem kezd, mégis, úgy érzem, életemben először most kapok igazán levegőt. A szenvedély pillanatok alatt veszi el az eszem, így jobbomat felcsúsztatom az oldalán, majd két kezembe fogom az arcát, és úgy csókolom tovább. Nem bírok betelni vele. A hátán csúsztatva le a kezem a fenekén át a combja hátsó része alá nyúlok, és a csípőm két oldalára húzom fel őket, hogy így a hátamra tudjak dőlni és ő kerülhessen felülre. Úgy érzem, kicsit biztonságosabb, ha ő diktálja a tempót, mert amilyen sebességgel veszítem el a kontrollt a tetteim felett, félek, letépném róla a ruháit. Nora vonzereje hatalmasabb, mint azt valaha hittem volna, és már tudom, a lányom kitől örökölte a mágikus képességét, hogy levegyen a lábamról. Érte azt hiszem érdemes megpróbálnom, hogy jobb ember legyek.

Nora & Chris

You've ruined my life by not being mine

Ő tette ezt velem. Észrevétlen lopakodott be az elmémbe, a testem minden porcikájába. Akár a drog, lassan, édes cseppenként adagolta belém a mérgét, hogy most már képtelen legyek ésszerű döntéseket hozni. Mindent felülír az, amire neki szüksége van, amit ő akar. Rohanok, ha hív, nem számít senki és semmi. Lassan, apránként elveszítettem önmagam, mert cserébe adott végre egy olyan érzést, amit bármennyire fájt a beteljesületlensége és a reménytelensége, úgy kellett nekem, mint a levegő. Félelmetes, mekkora hatalma van felettem. Mert hiába távolodok el, hiába akarom itt hagyni - és Isten a tanúm, hogy akarom -, egyszerűen képtelen vagyok rá. Nem tudok neki bánatot vagy fájdalmat okozni. Nem tudok tovább élni úgy, hogy tudom, lett volna esélyem legalább egyszer újra belekortyolni az édes mámorba, amit ő nyújtani képes. Nem csak a test vágyáról van szó. Hanem arról, ahogy rám tud nézni, ahogy egy szempilla rebbenésével irányítani képes. Ahogy egy szava, egy suttogása életre tud kelteni, de képes összetörni is. Az érzés, hogy érte felégetném a világot, mégis, átadnám a tőrt, hogy kivájja a szívemet, ha ezzel tudnám, hogy megóvhatom őt attól, hogy bántódása essen. Már túl messzire mentem azzal is, hogy azt akartam, Lottie szeressen és fogadjon el. Nora esetében végképp az a meggyőződésem, hogy túl sokat teszek ezzel kockára. De ahogy lehunyom a szemem, magam előtt látom a tekintetét, amik elveszik minden erőmet. Mindig magabiztos és makacs jellem voltam, sosem hezitáltam, sosem léptem vissza. Ha emiatt sérültem, akkor vállaltam, nem féltem kockára tenni az életem akár. Most úgy érzem, azzal, hogy visszafordulok, jobban veszélybe sodrom magam, mint valaha. Mert ha visszamegyek, már nem tudom visszazárni a kicsi dobozt, amibe azt a mérhetetlen érzéskavalkádot szorítottam, amelynek a fedele ma a fotózáson elkezdte kifeszíteni magát. Már megrepedt egyszer a tető, mikor a bárban verekedni kezdtem érte, de ma úgy tűnik újabb csapást mért rá a sors. Túl sok ez így. Még mindig hallom, ahogy csüggedten, reményvesztetten ismétli vissza azt a szót, amivel azt hazudtam neki, nincs lehetőségem maradni. Nem maradhatok. Pedig nem akarni nem akarok, hanem jogosultságom nincs rá. Hogy is tehetném. De képtelen vagyok átlépni a küszöböt. Képtelen vagyok erőt venni magamon ahhoz, hogy átsétáljak a nappalin, felkapkodjam a ruháimat, és lelépjek. Millió alkalommal megtettem már. Más nők, más helyszínek, de mindig ugyanaz. Valami volt, a vágy beteljesült, és annyi. Leléptem. Mert én csak ezt tudom, ezt ismerem. Ritka volt, mikor valaki maradt és az sem tartott sokáig. Ő miért lenne más? De más. Minden tekintetben más, annyira más, hogy most először életem során a lélegzetem is elakad, ha arra gondolok, hogy el kell hagynom. Sok minden róható fel nekem és már rég megbékéltem azzal, hogy minden bizonnyal rövidesen bekövetkező halálom után a pokol fog tárt karokkal várni. Miért is érdemelnék életemben jobbat, mint ami majd odalent vár? Mégis, talán az lenne a legnagyobb bűnöm, ha most így itt hagynám. Nem érdemlünk meg egyetlen percet még az élettől? Nem érdemlek talán csak egy percet a Mennyországban? Csak egy csókot még a legszebb angyaltól...
Visszalépek. Nem lépek, szabályosan csörtetek. A puha padlószőnyeg alatt is dübörög a léptem, ahogy átszelem a kettőnk közti távolságot. Látom, ahogy feljebb emelkedik, ez pedig épp elég indok arra, hogy ne agyaljak azon, hogy vajon ő is arra vágyik-e még, amire én. Felhúzom magamhoz és vadul csapok le az ajkaira, amelyek édesebbek és éhesebbek, mint valaha. Nem bírok tovább várni. Epekedem utána már hónapok óta, és eddig jó fiú voltam, tényleg jó. Isten a tudója, hány alkalommal léptem vissza, meggyőzve magam arról, hogy nem szabad, jobbat érdemel nálam. De most, ebben a percben ez az angyal egy igazi démont akar, érzem abból, ahogy csókol, ahogy érint, ahogy szorosan, levegőért kapkodva szorít magához, mintha attól félne, a következő pillanatban ismét meggondolom magam. Pedig ez a veszély nem áll fenn, már nem. Nem megyek sehová, amíg azt nem kéri, menjek el. Nem hagyom abba, míg nem mondja, hogy tegyem azt. És talán ma éjjel az égiek egy pillanatra félrenéznek, és hagyják, hogy az angyalkájuk egy kicsit rosszabb legyen, mint szabadna.
Élvezettel túrok a hajába, és forró száját újra és újra birtokba veszem. Kétségbeesett érzések űznek a karajaiba, és fájdalmasan adom át magam az esztelenségnek. Nem szabadna hallgatnom az ösztöneimre, de olyan régóta sóvárgok már utána, az érzés után, amit adni képes, hogy nem bírom tovább. A testem már készen áll arra, hogy elvegye, amire szüksége van. Dacolva lázzal és betegséggel, valahogy erősebbnek és élettel telibbnek érzem magam, mint az elmúlt években valaha. Talán ez azért más, mert már hónapok óta nem voltam senkivel? Vagy inkább azért, mert Ő van velem, akihez a szívem húz? A karja a nyakam köré fonódik, és élvezettel szívom be bódító illatát. A bőre puha, akár a legfinomabb bársony. Szorosan fogom magamhoz, aztán kezeimmel végigsimítok a hátán, hogy a combjához érve a csípőmre húzzam a lábait. Őrjítően szexi, ahogy fölém magasodik és úgy csókol. Érzem, ahogy a mellei a mellkasomnak nyomódnak, pokoli kínzásnak téve ki felborzolt idegrendszeremet. A szeretkezés gyengédebb formája nem az én világom, a kurvák nem ezt igénylik és nem is ezért fizetek nekik. Általában elmondható rólam, hogy nem vagyok vadállat, de nem is finomkodok túlzottan. Ritkán adom át a gyeplőt épp a fenti okokból kifolyólag, de Nora más. Ezért, és hogy védjem a belőlem kitörni készülő, eddig szunnyadó démontól, inkább hagyom, hogy ő kerüljön fölém. Félek, ha tovább hergelne, nem sokáig tudnám türtőztetni magam. Engedelmesen igazodik hozzám, és rám ül, így mikor felül, nekem van alkalmam kicsit levegőhöz jutni. Ahogy végigsimít a mellkasomon és végignéz rajtam, egy részem szégyelli magát azért, ahogy kinéz. A testem kb. húsz százaléka sebhelyekkel van tele. Kínzások nyoma, amelyek ellen nem tudtam küzdeni. Sérüléseké, amelyek végén valaki más holtan végezte. Volt, amelyiket azért kaptam, mert megmentettem valaki mást. De mindegyikhez vér tapad, valakinek a halála. Nem tudnék róla beszélni, melyik az, amelyik még a mai napig megrémít, ha rá gondolok és görcsbe ugrik a gyomrom, ahogy arról sem, melyik említése szítja bennem fel a harag lángjait. Ám Norát úgy látom amennyire elborzasztja a látványom, annyira élénkíti is. Nem látom rajta kétkedés vagy visszakozás jeleit, de visszafogott lélegzettel figyelem, hátha mégis meggondolja magát. Öle kínzó forrósággal ingerli férfiasságomat, és mikor lehajol, hogy újra a számra simuljon, reszketve engedem ki a bennem rekedt levegőt egy nagy sóhajjal. Megrészegít, hogy nem hezitál, és érzem, hogy egyre nehezebben uralkodok magamon, de olyan édes ez a vágyakozás, mert tudom, hogy most ott rejtőzik benne a beteljesülés lehetősége. A csókja azonban nem tart örökké, és már reklamálnék, hogy hová andalog, mikor elindul lefelé a nyakamon. A gégém feszes táncba kezd, és kiszakad belőlem egy sóhaj. Mmmmmm Csak morogni tudok, akár egy jóllakott elégedett macska, akinek a füle tövét cirógatják. A szája a sebhelyeken időzik, és mintha mindegyiknél egy kicsit gyógyítana az érintése. Minden cirógatás és csók után egyre kevésbé érzem magam nyomoréknak, és már szinte kitépek egy-egy darabot a matracból, ahogy szorítom, nehogy olyat tegyek, amivel elronthatnám a pillanatot. De a csókja után éhezem, és ha ezt tovább folytatja, nem lesz az a hatalom, ami azt a törülközőt rajtam tudná tartani. Férfiasságom így is látványos mutatvánnyal mutatkozik be mind méret, mind pedig vérbőség tekintetében, és nem mondhatnám, hogy a több hónapnyi cölibátus is kedvezően hatna a kitartásomra. Mikor Nora végre visszatalál a számhoz, felnyögök. Már nagyon ki vagyok rá éhezve, és bevallom férfiasan, ott tartok, hogy vagy lekötöz, vagy én kötözöm le, mert amit művel, az emberkínzás. Puha keze az arcomra simul, én ugyanígy viszonozom az édes szirmok játékát a számon, nyelvemmel csábítva táncba. Amikor felül rajtam, a csípőjére simítom a kezeimet, és megbabonázva iszom a látványát, mikor lassan lehúzza magáról a pólót.
- Azt a kurva... - nyögöm elámulva, és alig tudom felfogni, hogy ez a csodálatos nő itt és most engem akar. A pólója messze repül, ő közelebb hajol hozzám. A melle a mellkasomnak feszül, puha bőre úgy érzem, lángra lobbantja a mellkasom, egészen a szívemig feléget minden csontot, szövetet. A hátára simítom a kezem, ujjaim végigfuttatom a gerincén, míg jobb kezemmel hosszú haját vonom félre a nyaka bal oldalára. Nem bírok tovább várni, így most én leszek az, aki az ajkai után sóvárogva csókolom meg az arcát, az állát, majd nyelvem végigfuttatom a nyakán, hogy éles gyöngyfogaimmal az érzékeny bőrbe harapjak az ütőere mentén. Minden szégyenlősséget mellőzve bal kezemmel a derekáról lesiklok a csípőjére, és felfelé indulva a feszes hasfalán át a jobb mellére simítok. Az első gondolatom az, hogy egyszerűen Tökéletes. Épp a kezembe illik, ruganyos, feszes, de nem mű és felfújt, mint általában a fizetős numerák nagy részének. Megfeszítem a hasfalamat, hogy vele együtt felüljek, így csókokkal hintem be a kulcscsontját, majd mikor már ülő helyzetbe húztam magam, felpillantok rá. Kisöpröm a haját az arcából és csupán néhány másodpercig, de kipirultan, hevesen verdeső szívvel nézek fel rá. A szemei akár a legtisztább gyémántok, úgy ragyognak le rám, és még mindig ott a pír az arcán, amitől meg tudok őrülni, akárcsak attól, ahogy a szájába harap, vagy zavarában elmosolyodik.
- istenem, egyszerűen...gyönyörű vagy - suttogom neki, majd lehúzom magamhoz, és újra megcsókolom. S miközben ajkaim a szájával játszanak, két kezem kíváncsian siklik a domborodó keblekre, amelyek duzzadtan kérlelnek arra, ismerkedünk meg. Elszakadva a szájától aztán csókokkal hintem be a dombokat, s lágyan, mégis határozottan futtatom körbe a nyelvem a bimbókon is, egyiken majd lassan vezetve a nyelvem a másikon is elidőzve kicsit. Élvezem, ahogy vonaglik, ahogy szinte könyörög a feloldozásért, és mikor már én is alig bírom ésszel, gonosz elégedettséggel kapom el a derekánál fogva, hogy most én vegyem át az irányító szerepet. A haja szétterül a párnákon, a mellei szaporán emelkednek és süllyednek, miközben fölé magasodok és kicsit pimasz, kicsit aljas mosolyra húzódnak ajkaim.
- Most én jövök, Királylány - suttogom rekedten, aztán lassan újra csókokkal hintem be az ajkait. Aztán a nyakát, a mellei közti kis völgyet, a hasát, a köldökét...s míg nem képes tenni ellene, észrevétlen csúsztatom be a két kezem a nadrágja korca alá. Ha azonban az fordul a fejében, hogy le akarom venni róla, akkor meg fog lepődni. Ugyanis kicsit kihúzom ugyan az anyagot a derekánál, miközben a szám elidőzik a köldöke környékén, de ahelyett, hogy lehúznám róla, két kezemmel erősen az anyagra szorítok...és egy reccsenéssel leszakítom róla.
- Hupsz, ez elszakadt véletlenül - suttogom kicsit nevetve, és ha sikerül kihúznom alóla, combjai közt fekve felpillantok rá és megpörgetem a kezemben, akár a helikopterpropellert. Nem hazudtolhatom meg önmagam, és legalább elmondhatom, hogy a második alkalom amit velem töltött is emlékezetesre sikerült. S miután a szakadt és nem mellesleg igen csábos kis anyagot átadom a padlón az enyészetnek, én végre tehetem azt, amit olyan régóta vártam. Vagyis, hogy Nora hasán keresztül lassú, édes csókokkal eljussak a combjai belső feléig, majd óvatos, puhatolózó mozdulatokkal ízleljem meg nyelvemmel a Mennyek kapuját, felsóhajtva ízlelve meg őt, és élvezettel fedezve fel, milyen hatással voltam rá eddig. Kezem a combját cirógatja, a fenekébe is bele-bele markolva, reszketve sóhajtva bele minden nyelvcsapásba, minden csókba, minden érintésbe. Még nem akarom szembesíteni azzal, ő milyen hatással van rám. Bár, ha jól érzem, a matracot már átlyukasztottam. Már nem csak pizsit vehetek neki, hanem új ágyat is.

Nora & Chris

You've ruined my life by not being mine

A gyengéd puhatolózás most már nem opció köztünk. Egyszer már voltunk együtt, azon az éjszakán, mikor tudtunkon kívül egy életre összekötöttük az életünk fonalát. Akkor az alkohol mámora és a kihívás sodort egymás karjaiba. Emlékszem, ahogy szendén, szinte kiborulva és rettegve az egy éjszakás kaland gondolatától botladozott az ösvényen, amely végül mégis feloldotta és a gyönyör tengerére sodorta. S ezen az éjszakán fogant meg a kislányunk. Most azonban egészen más, ami remeg köztünk. Hónapok óta kerülgetem és kerülget. Érzem rajta, ahogy a hajón is, hogy van köztünk valami megmagyarázhatatlan. Hogy számára ez mit jelent, azt csak sejthetem, de ami bennem van, azt ugyan még nem ismerem fel, de tudom mi az, annak ellenére is, hogy még sosem éreztem ehhez foghatót. A vágyakozás, hogy állandóan a közelében lehessek. Az öröm, mikor meglátom, hogy üzenetet írt. A fájdalom, hogy amit okoz nekem, amire valójában vágyom, azt sosem kaphatom meg. Az érzés, hogy számítok neki és szüksége van rám. Senki, soha nem éreztette még velem, hogy szüksége lenne arra, hogy a közelében legyek, és most teljesen mindegy, hogy el kell hozni egy munkából, vagy épp segíteni kell megszerelni a mosógépet. Csak a tudat, hogy szüksége van rám, már ad egy olyan érzést, amitől többnek és jobbnak érzem magam. Lottie létezése már nem határozta meg a kettőnk közt kialakuló viszonyt. Lottie nagyon sokat segített abban, hogy a kapcsolatunk jól alakuljon, így Nora közbenjárására csak részben volt szükség, így kerülhetett előtérbe, hogy a kislányom édesanyjára egyik pillanatról a másikra már ne csak a kislányom édesanyjaként tekintsek. Norától csupa jót kaptam egész ismeretségünk alatt, és az, ahogy viselkedett velem, lassan, de biztosan, tégláról-téglára bontotta le a falakat a szívem körül. Hogy mikor lépte át a védővonalamat? Nem tudnám meghatározni. De egyszercsak számítani kezdett, mit gondol. Számítani, ki ér hozzá, kivel beszél és hogyan. Fontossá vált a jólléte, és nem csak a lányom miatt. Hanem miatta. Azt akartam, hogy Nora Weston - a lányom anyja -, jól legyen és boldog legyen. De azt is akartam, hogy Nora Weston -az elbűvölő és gyönyörű nő -, is jól legyen és boldog legyen. Nem tudtam volna meghatározni, csak a késztetést éreztem napról-napra erősebben, hogy mindent elkövessek, ami csak tőlem telik, hogy boldoggá tegyem, annak ellenére, hogy tudtam, minden perccel, amit vele töltök, közelebb sétálok a szakadékhoz, amely majd a vesztem okozhatja. Hisz romlott, eltévelyedett lelkem minden porcikájáig tudtam, ha valaha ráteszem a kezem erre a tökéletes, romlatlan szépségre, magammal fogom rántani a kárhozatba, ahová való vagyok.
Isten és Lucifer pedig próba elé állít ma éjjel, mikor egyetlen pillanatig elmerülök a kéklő, könyörgő szempárban. A lélektükrök mögött ott rejtőzik a mennyek hívogató szava, a pokol tüzének csábítása. Döntenem kell, hogy melyik útra lépek. Bármelyikre lépek, veszítek. Bármelyikre lépek, előbb vagy utóbb, de fájdalmat okozok, sérülést, amelyet sosem bocsájtok majd meg magamnak. És először erőt gyűjtök ahhoz, hogy helyesen döntsek. Hiszen Nora túl jó ahhoz, hogy bennem keresse azt, akire szüksége lenne valójában. Bárki a világon alkalmasabb és méltóbb lenne arra, hogy így nézzen rá, ilyen fájdalommal és kétségbeeséssel. Ám a szentek túl korán isznak bele a győzelmi borba. Elbukok. Abban a pillanatban, ahogy megtorpanok, ahogy úgy érzem, vasmarokkal szorítják meg a szívemet és képtelen vagyok arra, hogy még egy lépéssel eltávolodjak tőle, csúfosan megbukok az egyetlen vizsgán, amellyel megmenthettem volna talán a lelkem a kárhozattól. Képtelen vagyok a hosszabb távon kifizetődőbb, de most éles fájdalommal járó elszakadás mellett dönteni. Visszalépek, és a be nem teljesült szenvedélyem minden tüzével csapok le a sóvárgó, édes ajkakra abban a biztos tudatban, hogy ha holnap reggel eltávozok az élők sorából, inkább választom az örök kárhozatot, mint még egy hosszú, kínkeserves éjjelt távol tőle. Tökéletesen jelképezzük most ebben az egyetlen csókban a megoldást arra, mi kellene a világnak a teljes békéhez.
Lélegzem. Ahogy hozzá érek, ahogy a szájára tapad a szám, ahogy a keze végigsimít a testemen, miközben a a csípőmre ül, mintha először kapnék levegőt. Éget, szúr, de olyan édes kín ez, amelyet mindig tudnék érezni és cseppet sem bánnám. A pozícióváltással átadom neki az irányítás lehetőségét, és okosan használja ki. Finomabb, lassabb tempója engem is lazításra ösztönöz, bár kezei nyomán inkább hevül a vérem, hát még, mikor a számról a nyakamon át áttér a mellkasomra. Borzasztóan nehéz visszafogni magam, hogy ne teperjem le és tegyem azonnal magamévá, de minden mozdulata maga az édes gyötrődés. Fantasztikus, ahogy reagál a testem a közelségére. Férfiasságom kínzó sürgetéssel lüktetve feszül a törölközőm alatt. A lepedőbe markolva vagyok képes csak kibírni, hogy ne tépjek a hajába erőszakkal, mégis, ennek ellenére ahogy a sebhelyeimen időz el, hálás odaadással gondolok arra, hogy mennyivel megkönnyebbülten érzem magam attól, hogy nem undorodik tőlem. A testi sérüléseim csupán egy ötödét képezik a teljes valómnak. A lelkiek azonban több, mint száz százalékban tettek sebzetté és nyomorékká. Mellette mégis úgy érzem, van még remény számomra. Ő nem néz rám úgy, ahogy mások, ha megtudják ki vagyok, vagy hogy merre jártam. Nem látom rajta a sajnálkozást, vagy a lenézést. Nem néz rám úgy, mint ahogy érzem magam. Képes elhitetni velem, hogy az, ahogy vagyok, amilyen vagyok, az úgy van jól, ahogy van. És hogy ennek ellenére is szüksége van rám és kellek neki. Azt kívánom, ez az érzés sose múljon el. Azt kívánom, hogy felejtsem el azonnal és töröljem ki azt az érzést, ami hozzá fűz, mert az olyan erős, olyan vad és olyan mély, mintha késsel vágnának ketté és metszenék ki a szívemet. Mindig jól voltam érzések nélkül, de Lottie és Nora valamit megváltoztattak bennem, és attól tartok, már sosem lehetek ugyanaz, aki azelőtt voltam.
Felül rajtam és én gyönyörködve nézem, miközben megszabadul a pólójától. Tökéletes test idomul hozzám, ahogy újra rám hajol, és most már elválaszthatatlanul simulhat a lehető legközelebb a szíve az enyémhez. Egy ütemre dobban a két izomköteg, láthatatlan szövetséget kötve rejtett, misztikus csatornákon keresztül. A kezem a gerince mentén siklik le, aztán a nyakát ás a vállát csókolom, majd először fogom a tenyerembe a nőiessége szimbólumát, és csak az jár a fejemben, hogy soha életemben nem érintettem még izgatóbb és csábítóbb domborulatot, pedig megszámolni nem tudom, hány nővel volt dolgom ezelőtt. A mosolya fénye beragyog, ahogy felülve ismét gyönyörűnek nevezem, és nem bírok betelni vele, hát újra megcsókolom. A szám aztán lassan vándorol egyre lejjebb az ajkaitól, hogy mellein elidőzve még mélyebbre rántsam magammal a sóvárgás örvényében. Megbolondít az illata, a bőre érintése, ahogy libabőrössé válik egy-egy sóhajomtól. Nem sokáig bírom az ostromot, amelyet ellene indítottam, úgy érzem ideje most már a tettek mezejére lépnem, mert ha nem teszek azonnal valamit, felrobbanok. A derekánál fogva döntöm le az ágyon, és játékosan készítem fel arra, hogy ez most az én köröm a játékunkban. A fantáziám kimeríthetetlen tárháza a gyönyöröknek, de most csak arra tudok gondolni, hogy végre megízlelhessem odalent, hogy tudat alatti bizonytalanságomat az egóm söpörhesse félre. Szenvedek a vágyakozástól, mégis vigyorognom kell, ahogy édesen, szendén, mégis kíváncsian felkuncog. Megint azt idézi fel bennem, mikor a mólón ült a korláton és én nagyon meg akartam csókolni, mert olyan édes volt, ám mégis visszaléptem. Hányszor szidtam magam azért az elmulasztott pillanatért!
Ívben feszül meg a háta, ahogy nyelvemmel fűszerezem meg a csókokat, amelyekkel a bőrét hintem. Nem győzök betelni vele, és csak azt akarom, hogy minden pillanatát kiélvezze annak, hogy itt vagyok. Nem számolok a holnappal, nem érdekelnek a következmények, bármi legyen az ár, megfizetem, csak ezt itt és most ne hagyjuk abba, ha lehetséges halálom órájáig. A csípője vonaláig ízlelem végig, és nem foglalkozva illemszabályokkal meg türelmi rendeletekkel, elég egy mozdulat, hogy a karomban rejlő sejthető erővel leszakítsam róla a nadrágját, amelyet készségesen adott volna át csípője emelésével. Felkönyököl én pedig ártatlanságot színlelve jelzem felé a kis "balesetet", de elkerekedett ajkai, majd kétkedő tekintete láttán tudom, hogy ezt úgysem vette volna be. Ismer már annyira, hogy tudja, nálam a véletlenek igen ritkán játszanak szerepet, és megpörgetve a fejem felett a csábos kis anyagot, az is biztos, hogy ez sem az volt. De elneveti magát, és ha féltem volna valaha, hogy neheztelni fog emiatt rám, most menten tovarebbenne. A könnyedséget azonban egy szempillantás alatt írja felül a sürgető vágy, hogy megmentésemért cserébe édes gyönyört és némi fájdalmat ajándékozhassak. Lassan közelítem meg legérzékenyebb testrészét, először elidőzve alhasának finom bőrén, majd combja belső felén lassan araszolva egyre feljebb, míg végül elérem a gyönyörének kapuját. Nyelvemmel lassan, de határozottan hatolok be a dús, nedves szirmok közé, és hosszú, lassú nyelvcsapásokkal szítom benne feljebb és feljebb a lángot. Az íze semmihez nem fogható édes nektár, és lehunyt szemmel élvezem ki minden cseppjét. Fülemnek csodás szimfónia reszkető sóhajainak és nyögéseinek dallama, remegő gyomorral intem magam minden rezdülésénél nyugalomra. Olykor lopva felpillantok rá, arcát kémlelem, mikor és hogyan találom el a legideálisabb érintést, amellyel átlendíthetem a korláton, amely elválasztja a teljes extázistól.
- Gyere, Kicsim, gyere! - suttogom két érintés között, biztatva arra, hogy engedjen csak a vágynak, mert én nem hagyom abba, míg el nem élvez. Megremeg, összerándul. A hullám olyan gyorsan önti el, amire nem is számítok, szemeim elkerekednek a legtökéletesebb pillanatban, és pislogás nélkül, csodálattal teli félmosollyal iszom a látványát. Férfiember soha annál gyönyörűbbet, lélegzetelállítóbbat nem láthatott még, mint mikor Nora eléri a csúcspontot. Az arca kipirul, a száját duzzadtan és nedvesen csillogva tátja el, miközben levegőért és kegyelemért esedezik, hosszú ujjai a lepedőbe marnak. Azt kívánom, bár lehetnék a lepedő, amelybe hosszú, éles körmeivel mar, bár lehetnék a levegő, amely édes ajkainál forrósodhat fel, bár lehetnék a vér, amely az ereiben átjárja reszkető testét. Elégedetten, mégis, sürgető vágytól hevülten figyelem, miközben újabb és újabb, most már jóval gyengédebb csókokkal és hosszabb, lassabb nyelvcsapásokkal ostromlom őt, bár tudom, hogy jelenleg aligha érezhet belőle többet, mint amit akkor érzünk, mikor elszorítjuk az ujjunkat egy befőttes gumival és megcirógatjuk, mikor már teljesen belilult. Amikor lejjebb csúszik, feltámaszkodva segítek neki helyet adni. Nedvével ajkaimon csókolom meg, és elégedetten morranok fel, mikor a nyelve benyomul a számba. Az eddig szende, kissé visszafogottabb nőt most egy eddig szunnyadó vadmacska váltja fel. Egy pillanat leforgása alatt veszi át a gyeplőt és mikor ledönt az ágyra, kicsit elnevetem magam. Édesen csábító, ahogy levedli magáról a visszafogottság nehéz láncait, és átadja magát az ösztönös énjének. Megbabonázva merülök el a pillantásában, és elfog egy érzés, hogy nem biztos, hogy jó lesz nekem, ha hagyom, hogy szabadon garázdálkodjon. Ahogy mellém térdel, megérintem és végigsimítok a combján, hogy kezem megállapodjon a fenekén, és mikor végigsimít rajtam egy éhes csók közepette, ott is maradjon. Tökéletes idom, épp ideális ahhoz, hogy amikor lefelé haladva mellkasomon csókokkal és harapásokkal kínozzon, bele markolhassak. Felmordulok. Lüktetek, izzok, és már nagyon nem bírok magammal, ahogy egyre lejjebb halad a csípőm felé. Krisztus kálváriája egy wellness hétvége ahhoz képest, amit művelni képes velem. Hátravetem a fejem, mikor a törülköző alatt rejtőző férfiasságomat végigsimítja becéző ujjaival. Meddig akar még kínozni? Legszívesebben azonnal magam fölé rántanám, de őszintén szólva úgy megbabonáz az, ahogy bánik velem, ahogy fellép, ahogy magabiztosan ténykedik, hogy félek megtörni ezt a varázst. Mert ha a fotózáson Nora észveszejtő volt, akkor annak a fotósnak most kéne őt látnia. Nem lenne az a gép, amelyik be tudná fogadni azt az erőt, amely árad most belőle. Egy pillantásával dönt romba és épít fel birodalmakat. Ahogy lerántja rólam a leplet, egy pillanatra elfog a férfiúi bizonytalanság, amelyet minden férfi sajátjának tudhat. Nem kérdés, hogy testem sérülései, a tetoválások, amelyek ékesítenek tehetnek egy nő szemében vonzóvá vagy visszataszítóvá is. De az intim testrészek más terítékre kerülnek, így kicsit elpirulok, bár ez nekem nem tűnik fel, mint inkább az, hogy elakad a lélegzetem, és reszketve várom az ítéletét. Ha most kinevetne, vagy csak egy lesajnáló pillantást vetne rám, azt hiszem szörnyet halnék. Ilyen még sosem történt velem, és tudom, hogy évekkel ez előtt sem okozott problémát kettőnk között, de ez most mégis más. Mert neki holnap is a szemébe kell néznem, és mindörökké, ha Isten is úgy akarja. A szavai hallatán megkönnyebbült sóhaj szakad fel belőlem, és elfog a vágy, hogy magamhoz húzzam és sebesre csókoljam a száját, amiért ennyire képes visszaadni az önmagamba vetett hitemet. A szívem újabb téglát hajít félre és még jobban magához öleli őt, fájdalmasan emlékeztetve arra, miért menekültem eddig az érzések elől. Nem jutok azonban szóhoz, sőt, igazán lehetőséget sem kapok arra, hogy visszavegyem az irányítást. Nora tekintete minden kínt megér, ahogy végignéz rajtam, majd puha kis keze végigsimít a hasfalamon át egészen ágaskodó hímtagomig. Ahogy ujjai körém fonódnak, csak a levegő reked ismét bennem, ám mikor szemtelenül ajkaival közelíti meg, már a számat is eltátom és elkerekedett szemekkel, kitágult pupillákkal nézem a mozdulatait. Mint egy lassított felvétel, egy örökkévalóságnak hat, míg tüzes, forró nyelve végigsimít rajtam, képtelen vagyok abbahagyni a bámulását. Ahogy ajkai puha börtönébe zár azonban rekedtes nyögés tör fel belőlem, vadállatias morgássá alakulva, miközben hátravetem a fejem és szorosan lezárom a szemeim. A legcsodálatosabb érzés, amit valaha magaménak tudhattam, alig bírok betelni vele. Lüktetek a szájában, és erősen markolok rá a fenekének feszes izomzatára, hogy megóvva őt a valódi fájdalomtól, inkább egy párnát kapjak el és szorítsam az arcomra, nehogy ordítani kezdjek. Fogaimmal az anyagba tépek, de ez sem tudja eléggé elvonnia figyelmem arról, amit tenni tud velem. A párnát így leveszek a fejemről és félrehajítom, mert a levegő most amúgy is szűkösen jut el a tüdőmig. Ismét felpillantok, és elképedve nézem, ahogy tevékenykedik rajtam. Teljes odaadással, minden mozdulatában gyönyört okozva és egyre közelebb sodorva ahhoz a ponthoz ahonnan nincs visszaút. Jobbommal simítom ki a haját az arcából, hogy még teljesebb képet kapjak a látványból, amelyet sosem akarok majd elfelejteni, de aztán tesz valami olyat a nyelvével, hogy ismét hátra kell, hogy vessem a fejem. Hangosan szívom be a levegőt a fogaim között, aztán fújom ki erőteljesen.
- Észbontó vagy - nyögöm, és ismét lepillantok rá. A haja a vállaira omlik, a feneke incselkedve domborodik, ahogy térdel, és a gyér fényben az egész kap egy álomszerű színezetet, és nem bírva tovább magammal, mikor már nagyon közel sodor ahhoz, hogy a szájába élvezzek, felülök és az álla alá nyúlva az ajkamhoz húzom az ajkait és megcsókolom.
- Akarlak - sziszegem a csókjába, és a csípőjénél megtámasztva áthúzom magamon az egyik lábát. Ismét szemben helyezkedik el rajtam, de most nincs köztünk sem törülköző, sem pedig nadrág, amely megakadályozhatná, hogy végre beteljesítsük a végzetünket. Felpillantok a szemeibe, majd az ajkába harapok, s a csípőjénél fogva úgy irányítom, hogy forró, lüktető férfiasságom vénuszdombjának nyílásánál állapodjon meg. Újabb csókra húzódom feljebb, miközben két kezemmel határozott mozdulattal húzom le a csípőjét, hogy elmerülhessek benne egészen. Felhördülök az érzésre, ahogy megérzem lüktető, duzzadt férfiasságom körül neves, forró és nagyon szűk hüvelyét, majd elengedve a csípőjét feljebb csúsztatom a kezem, hogy az oldalánál fogva irányítsam és segítsem lovagló mozdulatait. Izmos hasfalam minden kockája teljes valójában feszül meg a bőröm alatt, bicepszem betonkeményen tartja a tempót, amellyel irányt szabok és sebességet a mozdulatoknak. Le kell hunynom a szemem, hogy valahogy visszafogjam a kitörni készülő vulkánt bennem, mert nem akarok még véget vetni az együttlétnek. Még bírnom kell, míg Nora hatványozottan el nem élvez alattam, felettem, előttem, bár a tény, hogy ismét átadtam neki a vezető szerepet, megnehezíti a dolgot. Csodálatos, ahogy összefonódunk, akár a legtökéletesebben megírt dallam, szárnyra kelünk az extázist keresve, de ezt a pózt megtartani nem kevés koncentrációt igényel, és Nora mozdulatai túlságosan ingerlőek, ezért ismét megfordulok vele. Már nem tudom, milyen irányban nem feküdtünk még az ágyon, az ágynemű teljes felismerhetetlenségében gyűrődik alattunk, mégis eldőlök vele. Fölé magasodva ismét az ajkaira találok, majd lassan merülök el benne ismét. Néhány csípőhullámzás után feltérdelek, hogy kiéhezett, szerelemittas pillantással mérjem végig ismét, majd bal lábát megfogjam a bokájánál fogva és a vállamra emeljem, így még mélyebbre nyomulva benne kissé gyorsítsak a tempón, majd lassítsak, majd ismét gyorsítsak. Megőrjít ez a nő, és nagyon kell vigyáznom, hogy ne essen csorba a jóhíremen. Azt hiszem nem bírnám el a szégyent, hogy nem elégítettem ki kellőképpen. Ahogy azt sem, ha túl hamar kéne visszatérnem a valóságba. Ennek az éjszakának minden pillanatára emlékezni akarok.

Nora & Chris

You've ruined my life by not being mine

A rostjaimba égeti magát. A sejtekbe, a részecskékbe, amelyek a fizikai valómat képezik. Minden lélegzetben Őt érzem, minden összehúzódás a mellkasom börtönében rejlő izomkötegben az Ő nevét suttogja. Nem akartam, hogy így legyen. Nem akartam közel engedni, mert...ezernyi okot tudnék felsorolni, miért hibás döntés megtenni, amit most teszünk. Miért nem szabadna, hogy kötődni kezdjek hozzá és ő hozzám. Miért veszélyes a csókjára szomjaznom és követelnem újabbat és újabbat. Millió tényező szól az ellen, hogy a combjai közt kényeztessem, és a testem a gyomromból kiinduló reszketéssel vágyjon arra, hogy végre a magamévá tehessem egészen. Az életem soha ennyire még nem volt átlagos és nyugodt, mint most. Nem balhézok, nem teszek semmi olyat, amivel felhívhatnám magamra a figyelmet. Csak kivételes alkalmakkor engedek az ördög csábításának, hogy engedni láttassam azt az énem, amely mélyen bennem lakozik. Nora és Charlotte pedig nem ezt érdemlik. Ők egy rendes, kedves embert érdemelnek, akinek nem pattan el olyan könnyen az agya, akitől nem kell félteniük másokat. De én nem vagyok ilyen. Azt a férfit a fotózáson...ha nem áll közénk, biztos, hogy darabokban kell kiszedni a kezeim közül, mert nálam nincs olyan, hogy félig elvégzett munka. A bárban is, csak azért nem öltem meg senkit, mert szerencséjükre nem ittam, és mert Nora a közelben volt. De már most tudom, hogy láztalanul volt néhány percem gondolkodni, hogy milyen alternatívák vannak arra nézve, hogy a bíróságtól milyen levelet kapott és az ki miatt van. Nem fogom annyiban hagyni, és ez...ők nem egy ilyen embert érdemelnek. Én viszont ilyen vagyok. Makacs, indulatos, kemény, és elég gyakran durva, mint a lópokróc. Nem beszélek könnyen magamról, és nem osztom meg a terveimet sem senkivel, ahogy a múltam is ott marad ahol eddig volt, egy jól zárható dobozban a lelkem mélyén. Bőven elég álmomban megküzdeni az emlékekkel, nappal nem akarok még beszélni is róluk. Azonban a tudat, hogy amit teszek az rossz útra visz, és veszélybe sodorja nem csak a szívünket, hanem akár az életünket is, nem elég ahhoz, hogy ellen tudjak állni a kísértésnek. Nora ereje, a hatalma, amelyet fölöttem gyakorolni képes nagyobb, mint azt bármelyikünk is hinné. Túl régóta vágyom már rá. Túl régóta győzködöm magam, hogy legyen bármilyen édes, én nem juthatok hozzá, mert tiltott gyümölcs. Hiába tudom, hogy nem érdemlem meg a figyelmét és az odaadását, hiába tudom, hogy a tűzzel játszom, ha hozzá érek...késő bánat. Mert ez a nő, észrevétlen lopakodott be elzárt és féltve őrzött, sérült szívem legmélyébe, és most már nem lenne az a hatalom, amely képes lenne eltávolítani onnan. S elég hozzá egyetlen pillantása, hogy teljesen elkábítson, és önként rohanjak a vesztembe.
A kényeztetésem célt ér, és még órákig tudnám csinálni, hogy ezernyi ilyen gyönyörhullámban részesítsem. Sokszor láttam már őt szépnek, de ez...ezt sosem tudnám megunni, az biztos. A pihegés után azonban úgy dönt, előtérbe engedi a benne szunnyadó nőt, amelyik leigázná a világot is, ha kell. Nincs merszem és erőm vitatkozni vele, amikor a hátamra dönt és megnyugtatva felborzolt idegeimet és sérült önbecsülésemet helyrebillentve őszinte csodálattal és teljes odaadással kezd el most ő kényeztetni engem. Nem kérdés, mennyire élvezem, de egyben le is döbbent, mennyire jól tudja csinálni, amit tesz. Őszintén szólva fizikai fájdalmat okoz, hogy valahogy visszatartsam magam attól, hogy torkon lőjem. Szemtelenül használja a nyelvét és a kezét a játékhoz, én pedig alig bírok már magammal, csak felismerhetetlen hangokat tudok kiadni és elkerekedett szemekkel nézni, amit művel velem. Ajkai közt lüktetek, az alhasamtól forró rezgés terül szét és áramlik merev testrészembe. Ahogy a haját kisöpröm az arcából, hogy még többet láthassak belőle, szemtelen és kacér pillantással kapcsolódik elképedt és szerelemittas tekintetembe. Ez a nő téboly! Megőrjít, és mikor már végképp nem bírom, felhúzom magamhoz. Képtelen vagyok tovább engedni, hogy játsszon velem, mégis akarok belőle még és még, és még. Ülő helyzetbe húzom magam és csókra húzom a száját, de már nem vagyok képes finomkodni. Ajkába harapok, és kinyögöm, mennyire vágyom rá, s aztán nem húzva tovább az időt, végre minden akadály nélkül egybe forrhat a testünk. Lüktetés és vibrálás veszi át a hatalmat felettünk, és én is felnyögök, amikor megtörténik a semmihez nem fogható pillanat. Élvezettel hallom elégedett és kéjsóvár nyögését, s bőrébe kapaszkodva irányítom és segítem hullámzó mozdulatait, amelyekkel megajándékoz. Alig bírom felfogni, hogy ez az egész végre megtörténik, és a tudatom mélyén képekben törnek elő az emlékek, hányszor ébredtem arra, hogy álmomban ehhez hasonló helyzetekben találtam magunkat. Mindig elhessegettem a gondolatot, betudtam furcsa emlékálomnak, amelyet kilenc éve átéltünk, de ha most megkérdezne valaki...legféltettebb vágyaimat vetítettem ki akkor, s most ezek válnak valóra ezekben a pillanatokban. Nem győzök betelni vele, megrészegít a közelsége. Csak nézem, ahogy hátravetett fejjel élvezi a játékot, és a gyér fényben mintha minden apró mozdulatát az agyamba akarnám vésni, pislogni sem akarok, nehogy elveszítsek valamit, amelyet hiányolhatnék belőle, ha ennek vége szakad. Nem bírom sokáig, hogy ne vegyem vissza az irányító szerepet, a hátára fektetem. A haja lágyan terül el az ágyneműn, izzó tekintete lyukat éget belém, és ha most meg tudnék szólalni, talán akkor sem tudnám elmondani, milyen csodásnak látom őt. Újabb csókra szomjazom, és Nora vadul mélyeszti gyöngy fogait az ajkamba. A fájdalom fokozódik, mikor határozott mozdulattal ismét elmerülök benne, és cirógató simogatása a hátamon vérvörös csíkokat hagyó karmolássá válik, ezért felszisszenek, de ez a fájdalom olyan édes, hogy ha lehetett fokozni, most még keményebbé válok tőle. Fokozom a tempót. Ádáz ostromot indítok ellene. Csípőm ütemes, hosszú és lassú, majd gyors és erőteljes mozdulatokat váltva hullámzik combjai között, és élvezettel nézek le rá, figyelve minden rezdülését. Aztán felegyenesedek, hogy újabb pózban teljesítsem be a végzetem. Az egyik lábát a vállamra emelem, és most már kíméletlenül hatolok belé, a szeméremcsontja fájdalmasan ütközik nekem, de nem érdekel. Eszem vesztem, ahogy újra és újra erőteljes mozdulattal feszítem szét lüktető, nedves hüvelyét. Már szédülök, és nem tagadhatom, hogy a teljesítményemre talán az is rányomja a bélyegét, hogy a betegség még alig fél napja döntött le a lábamról, mégis még mindig minden erőmmel azon vagyok, hogy addig hajszoljam, míg újra meg nem érzem a gyönyörét, ezúttal most benne lüktető férfiasságom körül. Újra lelassítok kissé, mikor már érzem, hogy közel jár a csúcshoz, hogy ezzel visszafogjam. Szemét húzás, én is tudom, de a női test különleges, és azt akarom, hogy addig-addig ültessem fel erre a hullámvasútra, míg a csillagokig el nem ér. Mikor újra gyorsítok, majd újra lassítok, és ezt ismétlem random változtatva a tempón és az erősségen, már szinte levegőért kapkod. Aljas és gonosz mosoly terül el az ajkamon, mikor végre eljut arra a pontra, amit akarok, és kérlelni kezd. Megfordul a fejemben, hogy ha most kicsusszannék belőle mennyire akadna ki, de mivel már én is a végét járom az erőmnek, inkább megadom neki, amire vágyik. Vállamon pihenő combját erősen fogom magamhoz, nehogy lelökjem az ágyról, és olyan erőteljes lökésekkel hullámzok előtte, miközben elégedetten nézem az útját a gyönyörök hullámain, hogy lassan én is eljutok arra a pontra, hogy még néhány mozdulat, és nem fogom tovább húzni. S a pillanat akkor jön el, mikor a nevem sikoltja és megérzem a forró szorítást körülöttem. Zihálva vetem hátra a fejem, és hördülök fel, ahogy testem összerándul és belé eresztem a magom. Nem gondolok az esetleges következményekre, csak próbálok észnél maradni, bár látni is alig látok. A gerincemig hatolt az orgazmus, amely most minden erőt kivett a testemből. Erőtlenül csuklok le Nora mellé az ágyra, keresztben, vagy fejjel lefelé vagyunk, fel sem tűnik. A combizmaim betonkemények és rángatóznak a fokozott terheléstől, é a teljes kielégültség elveszi minden maradék erőmet. Ahogy közelebb bújik, érezheti mellkasomban verdeső szívem minden gyors és heves dobbanását. Ha tudná, hogy közel ezt a tempót diktálja minden alkalommal, mikor meglátom, és akkor is, amikor valaki megkörnyékezi, vajon mit szólna hozzá? Átkarolom a vállát, és még közelebb húzom magamhoz. Kicsit elmosolyodok, mikor elégedetten mormog egy kicsit és megsimogatom a haját, majd puszit lehelek a homlokára.
- Csodálatos voltál - suttogom neki, de nem jön felelet. Kicsit oldalra húzom a fejem, de addigra már Nora az igazak álmát alussza. Elmosolyodok, és óvatosan lehajolva felhúzok egy takarót kettőnkre, és homlokon csókolom. Aztán teljes kielégültségben hátrahanyatlok és mélyet sóhajtok. Hát ilyen érzés a mennyország? Pár perccel később megállapítom, hogy éhes vagyok, akár a farkas, aztán ennek örömére szorosan ölelve a világ legszebb nőjét, én is elalszom. Az éjszaka folyamán pedig Norát nem sokáig hagyom aludni, mert némi szundítás után arra kell ébrednie, hogy a vágyam nem sokáig tud szunnyadni, ezért minden tehetségem bevetve ébresztem fel egy újabb menetre. Aztán egy újabbra. Majd még kettőre. Nem, mintha telhetetlen lennék, de...ja, de igen. Az vagyok.


*valamikor másnap*

A hasamon fekszem, és egy párna nyomódik az arcomra, mély vájatot nyomva borostás bőrömbe. Odakintről a város zajai szűrődnek be, olyan vasárnap reggel hangulat van. Legalábbis a filmekben így ábrázolják a vasárnap reggeleket. Esőcseppek ostromolják kitartóan az ablakot.
Gofri. Az ébrenlét és az álom határán billegve ez az első gondolatom. Gofrira vágyom és tojásrántottára, meg sült baconre és hatalmas bögre forró csokira. Lelki szemeim előtt egy régi reklámfilm elfeledett képkockái elevenednek meg, amellyel annak idején egy palacsintázót reklámoztak. Megmozdulok, de ekkor megérzem, hogy valami teljesen nekem van simulva az oldalamnál. Ekkor fedezem fel azt is, hogy hajszál választ el attól, hogy leessek az ágy széléről, és nem értem, . A fejem átfordítom a másik oldalra, és lepillantva észreveszem, hogy az a valami, ami ezt a helyzetet okozza az nem más, mint...Nora. Az édes álmát alvó nőszemély ugyanis a teljes ágyat elfoglalja épp, és szuszogva gömbölyödik hozzám simulva. Elmosolyodom. Eléggé kifáraszthattam, ha még arra sem ébred fel, hogy én mocorgok, és visszagondolva az első együttlétünkre, majd az azt követő - az elsőtől cseppet sem lemaradó - négyre, valójában nem is csodálkozom rajta. Ha az éhség nem riasztott volna fel, talán napokat képes lettem volna elaludni. Hálásan gondolok arra, hogy évek óta most először ébredtem magamtól, és nem egy borzalmas rémálomra, kimerülten és elcsigázottan. Az oldalamra fordulok, vele szemben, és lejjebb csúszva nézem néhány másodpercig, ahogy alszik. Olyan gyönyörű. Fájdalmasan szép, és békés, nincs szívem felkelteni.
- Királylány - suttogom alig hallhatóan, aztán megcirógatom az arcát, és átkarolva közelebb húzom magamhoz, remélve, hogy nem ébresztem fel. Lehunyom a szemem, hátha az éhség magától elmúlik, és vissza tudok aludni, mikor kopogást hallok az ajtóból.
- Nora, nyisd ki kérlek! - veri a nyílászárót valaki határozottan. A szemeim azonnal kipattannak, és lepillantok a nőre, hátha felébredt a hangra és felismerte ki lehet az aki ilyenkor zavarná őt. Ekkor még fogalmam sincs róla, hogy leendő anyósom, egyetlen gyermekem nagymamája várakozik odakint az ajtó előtt.

Nora & Chris

You've ruined my life by not being mine


Az álom és az ébrenlét határán egyensúlyozva az agyam próbálja feldolgozni a nap eseményeit. Az éjszakát, amelyet lázasan, betegen húztam végig. Az elmúlt napokat, amelyeket elcsigázottan éltem túl, mert nem tudtam találkozni sem Norával, sem Lottieval. Nem akartam állandóan a nyakukon lógni, így is rettegtem attól, hogy Nora esetleg meggondolja magát valamikor és végül mégis eltilt a lányomtól, annak ellenére is, hogy egy részem tudta, nem tenné meg ezt sem velem, sem a lányunkkal. Aztán az sms-e, és az érzés, hogy bármennyire is borzalmasan éreztem magam, képtelen voltam neki azt válaszolni, hogy nem megyek érte és nem segítek. Ez tőlem nagyon furcsa, mert nem vagyok épp a segítőkészségemről híres. Sydneyben az egész utca ki volt akadva, mikor egymás után vágtam a bekopogtató szomszédaimra az ajtót. Nem értem mi ütött belém, hogy most a bárnál sokkal erőteljesebben tört rám az a furcsa, megmagyarázhatatlan érzés, hogy nem bírom nézni, ahogy más hozzáér, vagy megközelíti. Láttam a pasast, és ha csak rágondolok, felforr a vérem. Szerintem Norának fogalma sincs róla, mennyire vonzódnak hozzá az emberek. Lépten-nyomon azt látom, hogy éhes szemek isszák a látványát, és tapadnának hozzá, mert a mosolya gondűző, a kedvessége határt nem ismer. Én nem voltam ilyen szerencsés, az én anyámért egyetlen könnycseppet nem ejtettem, mikor a fülembe jutott, hogy meghalt, de Lottie a legjobb édesanyát kapta, akit csak kaphatott volna. Ha már a legrosszabb apát adta neki az ég, legalább az édesanyja ellensúlyozni tudja ezt. Aztán tovább görgetve az eseményeket, még mindig nem értem miért rendeztem jelenetet a fotózáson, aztán törtem szét a csapját, majd kértem kölcsön a fürdőjét...Az egyetlen magyarázat csak az lehet, hogy a meggyőződésemmel ellentétben valóban lehetett bennem valami, ami kizökkentett a magamra erőltetett nyugodt és hűvös magatartásból. Talán agydaganat? Vagy egy kisebb stroke? Mert azt tudom, hogy a semmiért nem szokásom így kibukni, főleg nem jelenetet rendezni, mikor tudom, hogy lapulnom kell és meghúzni magam, ha nem akarom, hogy a terveim dugába dőljenek. Arra, amit valójában érzek, arra gondolni sem merek. Nem, nem engedhetem meg magamnak, hogy belezúgjak. Nem szerethetem meg, nem akarhatom, hogy elkezdjünk valami többet kialakítani, valami mélyet és tartósat. Nem vágyhatok erre a boldog ébredésre minden reggel. Vár a huzatos kis raktáram, a priccsem, és a fűtés nélküli szobám. Pont az, ahová való vagyok. S hogy végül hogyan jutottunk el addig, hogy most itt feküdjek mellette és az egyenletes szuszogása mosolyra késztessen? Őszintén mondom, hogy halvány lila dunsztom sincs róla.
Az ébredés pillanatában az első gondolatom, hogy éhen veszek. Az éjszaka folyamán többször is felébredtem. Az éhségem azonban nem a konyha irányába húzott, sokkal inkább késztetett aljas, mocskos orvtámadásokra Nora ellen. Kiapadhatatlan forrása volt a vágyaim tüzének, és nem győztem betelni vele. Megrészegülten kértem újra és újra, míg a teljes kimerültség végül nyugtot hagyott nekem, és neki is. Szavam sem lehet, mert minden alkalommal álomittasan ugyan, de lelkesen fogadta közeledésemet. Magamon is meglepődtem, mennyire követelőző lettem, mert ez sem igazán jellemző rám. A fizetős numerákat lerendeztem egy óra alatt, nem törődve azzal, nekik mi a jó vagy mi nem, és ehhez hozzájátszik az is, hogy a legtöbbnek a kinézetem önmagában véve elegendő a teljes extázishoz, amilyen pasikhoz szoktak, ezen nincs is mit csodálkozni. Azonban gyengédségnek nyoma sem volt bennem sosem, nem vagyok ilyen finomkodó, már-már mondhatni romantikus alkat. Nem kenyerem azzal törődni, mit adok, mikor csak az érdekel, hogy elvegyem, amit akarok. Ma éjjel mégis elveszítve önmagam egy meghatározó darabját, új oldalamról mutatkozhattam be. Most először érzem úgy, hogy tudnék maradni. Nem űz el mellőle a kényszer, hogy újra útra keljek, és a reggel egy másik helyen, egy másik városban, egy másik ágyban leljen rám a rám zuhanó éjszaka után. Mellette akarok maradni, akkor is, ha ez hiba. Akkor is, ha csak szívfájdalom lesz a vége, most először kétségbeesetten szükségem van arra, hogy még maradhassak. A szívem könyörögve zokog bennem, hogy most, mikor oly hosszú idő után először indult újra és engedett a csábításnak, ne fordítson hátat, engedjen egy kicsit megmelegedni a fényénél amely belőle árad. Az ártatlansága amellyel meghazudtolja azt, amit az éjjel művelt velem teljesen elbűvöl, és többet és többet akarok még belőle megismerni. Az az érzésem, ez a nő sokkalta többet rejt magából még, mint amire számíthatnék. S talán többet rejteget önmaga előtt is.
Egy kicsit lejjebb csúszva végigpillantok rajta, a csípője kerekedő vonalán, hibátlan, tökéletes bőrén, és feléled bennem a sóvárgás, hogy minden apró négyzetcentiméterét apró puszikkal és csókokkal borítsam be, pedig az éjszaka eseményeit az én testem is megérzi, főleg úgy, hogy előtte azért a láz is kivette az erőmet. Izomlázam van szinte minden porcikámban, de ez jóféle izomláz, kellemesen fáj. De visszatartom magam és inkább megcirógatom az arcát és felé fordulva közelebb húzom magamhoz, hogy tudjon még aludni egy kicsit. Majdnem sikerül visszaszenderednem, mikor megérzem a fészkelődését. Apró mosoly húzódik a szám sarkába, mikor orrával csiklandozni kezd, és lepillantva álmos, ragyogó szempár tekint fel rám. Hihetetlen, milyen érzés ezt a mosolyt látni reggel. Megpuszilom a homlokát, és már azon volnék, hogy rátérjek a reggeli előkészítésének, mármint, hogy még egy kis huncutkodással kiéheztessem őnagyságát, pedig tisztán hallottam, mikor megkordult a gyomra, amikor az ajtón dörömbölni kezdenek. Meglepetten pislogok és az ösztön azonnal összerántja a gyomromat és izmaimat támadó-védekező módba kapcsolja át, Nora kérdése azonban arra kényszerít, hogy elkerekedett szemekkel lepillantsak rá és megmerevedjek, ám amikor kiugrik az ágyból teljesen elhűlve ülök fel és nézek utána. Édesem ugyanis egy szál semmiben, kócosan rohan az ajtóhoz, majd újra vissza. Elnézve a tökéletes testet, amelyet birtokolhattam az éjjel a szívem ugrik egyet, de látva, ahogy kétségbeesetten rohangál fel s alá, rángatja magára a nagyméretű pólóját és felkapja a földről a szétszaggatott nadrágját, már muszáj elröhögnöm magam egy kissé. Elnézve azt a nadrágot, csoda, hogy Nora nem szakadt szét az éjjel. Félelmetes, mennyire vágytam rá, és mennyire nem tűnt fel, hogy mennyire vágyom rá.
- Minden oké? - kérdezek rá azért, de szótlanul otthagy és kirohan az ajtóhoz. Bambán hajolok oldalra, hátha megtudom mi folyik odakint. Nem tudom mi ütött belé, és remélem, hogy nem a villanyszámlás miatt csinál ekkora felhajtást, mert akkor istenemre mondom, hogy elfenekelem. Ahogy visszatér és az ágyra dobja a ruháimat, értetlenül nézek rá, és most már a homlokom ráncolom. Remélem nem azzal jön, hogy férjnél van, vagy, hogy a lakásba engedély nélkül költöztek be, netán azért akar szemmel láthatóan eltüntetni, mert jönnek a végrehajtók. Ám amit kiejt a száján...rémület költözik a szemein át az enyémekbe is. Nem vagyok felkészülve rá, hogy találkozzak az anyjával. Csak sejteni tudom, hogy mennyire nem voltak elragadtatva attól, hogy felcsináltam a lányukat, és talán már az első alkalommal meg kellett volna ragadnom a lehetőséget arra, hogy időpontot egyeztessünk, és bemutatkozzak nekik. De nyilván nem akartam egy volt magas rangú nyomozó közelébe menni az én múltammal. Eddig nem érdekelt, de most már én is lányos apuka vagyok. Márpedig bármilyen csávó is akar a lányom közelébe férkőzni, abban biztos lehet, hogy azt is meg fogom tudni róla, hányszor nyúl magához esténként, mielőtt a lányommal egyszer is beszélni merne négyszemközt. Ebből kiindulva pedig...nem akarok végbéltükrözést.
- Az anyád? - kérdezek vissza, és kiugrok az ágyból, majd vadul elkezdem magamra rángatni a nadrágomat. Az alsóval nem is törődök, nincs rá idő. Nora kirohan a szobából, én kapkodva felveszem a pólómat, és kétségbeesetten agyalok azon, hogy mit tegyek. Az ajtó nyitásával már sejtem, hogy csak másodperceim vannak dönteni. Ha kimászok az ablakon, ettől még Nora pácban maradhat. A cipőm ugyanis az előszobában hever. Búvóhelyet is keresek, de eszembe jut, hogy ezzel ugyanazt érném el, mint az előző példával, magam menthetném rövid ideig, de Norát mindenképp bajba sodorhatnám. Ahogy meghallom Sam nevét, lehunyom a szemem. Mit tegyek? Aztán kinyitom és körbepillantok a szobában, bármiféle megoldást keresve, amikor észreveszek valamit a sarokban.
- Nem. Nem, nem, nem. Nincs az az ég! - nyögöm, de Nora édesanyja már befelé nyomul. Kétségbeesésemben összeszorítom a fogamat és elvicsorodok - A picsába - morgom, majd a szekrényhez ugrok és kikapom belőle, amire szükségem van, hogy aztán...
- Nora, köszi, megtaláltam, ez tökéletes lesz - lépek ki a nappaliba. A derekamon rózsaszín tüllszoknya, a hátamra gumival felerősített rózsaszín tündérszárnyak, a fejemen rózsaszín pihékkel és kristályokkal díszített arany korona. Szégyen és gyalázat, mire vetemedtem, és a hatás nem marad el. Röhejes kinézetemet amíg élek, tagadni fogom mindenki előtt. Nora anyja meglepetten, szinte megkövülten néz rám, és még a száját is eltátja kissé. Az fut át az agyamon, milyen képet vágott volna, ha mondjuk az ajtó nincs kulcsra zárva, és ő tíz perccel később érkezik. Nora arcára rá sem merek nézni, inkább közelebb lépek.
- Bonjour, Madame! Quel privilège de te rencontrer - lépek oda egyenesen Nora édesanyjához, majd lehajolva megfogom a kezét és kezet csókolok neki. Úgy tűnik a francia akcentus és a szavak, megteszik a hatásukat, mert a meglepett anyukát egy pillanat alatt ugyanaz a zavart pír önti el, mint amit a lányánál felfedezhettem.
- Hihi - kuncog fel és mikor felegyenesedek, szemérmetlenül mér végig - Kicsim, nem említetted, hogy vendéged van.
- Bocsásson meg, Mrs. Weston, igazán röstellem, hogy ilyen körülmények között kellett találkoznunk. A nevem Chris Devereaux. Nora kora reggel hívott, hogy javítsam meg a csapot, de sajnos eltörtem. Míg várakoztunk, hogy kinyisson a szerelvénybolt, eszembe jutott, hogy hamarosan szükségem lenne egy jelmezre egy jótékonysági bálhoz, és ő volt olyan kedves, hogy felajánlotta ezt. - nézek végig magamon könnyed mosollyal, majd lopva Norára pillantok, hátha felfogja, hogy épp megpróbálom menteni a seggünket a lebukástól. Nem mintha szégyellnék bármit is abból, amit tegnap tettem, inkább nem akarnám azzal indítani a napot, hogy kellemetlen helyzetbe sodrom őt és magamat. Azért elég sok múlik azon, hogyan reagál a kedves anyuka arra, amit lát, főleg, hogy azért nem úgy szeretnék bemutatkozni a gyermekem nagymamájának, hogy pucéran fekszem a lánya ágyában. Ám a drága mama még mindig inkább döbbenten és kicsit kacéran méreget végig, míg beszélek, egy pillanatra egyenesen zavarba hoz, ahogy a szemeivel szinte végigtapogat.
- És még úriember is - kuncog fel ismét, amivel talán jobban meglepi Norát, mint engem. Az édesanyjától örökölte a szépségét, ez már biztos, ahogy sok más jellemvonását is. Például a csodálkozó, szomorkás tekintetét, és azt, ahogy zavarában elpirulnak az orcái. Csak mosolygok, miközben az anyja elindul a konyha felé. Az jut eszembe, hogy akkor is úriembernek gondolna-e, ha tudná mit műveltem a lányával az éjszaka? De így csak Nora mellé lépek, és odahajolva hozzá alig hallhatóan a fülébe suttogok, miközben szemtelenül lejjebb eresztem a vállam és a combja hátsó részén át végigcirógatom a fenekén át a derekáig.
- Valaki hatalmas bajban vaaaaan - röhögök szemtelenül, - Ezért sokkal tartozol, Királylány - karmolok a végén egy kicsit a bőrébe majd felegyenesedek. Magamban jót kuncogok amúgy az egész helyzeten. Eddig még sosem voltam hasonlóban, és eléggé dilis vagyok ahhoz, hogy tudjam, ez több szempontból is necces, de nagyon érdekel, Nora mit és hogyan reagál a dolgokra.
- Csak azért jöttem, hogy megkérdezzem, hogy sikerült a fotózás, és hogy szóljak, hogy a hétvégén nem tudunk vigyázni Charlottera mégsem. Apáddal el kell utaznunk pár napra Robin nénikédhez, beláthatod, hogy oda nem vihetjük magunkkal - lép ki az előszobába, majd visszapillant ránk. Csak bárgyún mosolygok rá, és most elhallgatok. Tovább nem merem vállalni az irányító szerepet, mert félek, még olyat mondanék, amellyel végleg elrontok mindent.