Kevés szabadidőm akad de, ha akad, akkor szeretem hasznosan tölteni. Azaz vagy próbálok olyasmit csinálni, ami eltereli a gondolataimat vagy olyasmit, ami hasznos lehet a munkám során. A futás például tökéletes kombinációja e kettőnek, mert kikapcsolja az agyat, de edzésben is tart, hiszen bármikor előfordulhat, hogy futnom kell egy komolyabb távot üldözés vagy ne adja az ég menekülés során. Általában a futáshoz akad társam is, Baris, akivel hónapok óta kerül-fordul egy időpontra tesszük ezt a kellemes tevékenységet, ha már mindketten hódolunk néha a sportnak. Nem mindig sikerül összeegyeztetni az időpontot és van olyan is, amikor az ember szívesebben csinálja egyedül, de tény, hogy a társaság azért néha jól jön. Baris pedig rendes pasas, így miért is ne csatlakoznék hozzá, ha arról van szó? Most a Central Park bejáratánál várom a megbeszélt helyen edzésre készen és, már javában bemelegítek, miközben érdeklődve figyelem a körülöttem lévő embereket. Párok, barátok, barátnők, idősek, gyerekek, kamaszok vagy épp magányos figurák különös egyvelege vesz körül, ami tökéletes bizonyítéka annak, hogy a parkba járás nincs korhoz kötve. Olykor, ha egyedül futok és figyelemmel követek egy-két alakot, azzal próbálom lekötni a gondolataimat, hogy megpróbálok rájönni, mivel is foglalkozhat az illető. Sok árulkodó jele van annak már ránézésre is, hogy ki milyen ember és, csak azt bánom, hogy erre a képességre nem tettem szert már legalább öt évesen. Ha jó pár évvel ezelőtt tudtam volna ezeket a praktikákat, talán Cole sem tudott volna úgy átverni. Már messziről integetek, amikor megpillantom a távolban az ismerős alakot, miközben jobb bokámmal körözgetek, majd ugyanezt megismétlem a ballal. Részemről készen állok a futásra, már csak az a kérdés, hogy kedves ismerősöm, Baris is így van-e ezzel? -Azt hittem már, hogy magamra maradok.- vigyorgok felé, ahogy egyre közelebb ér. -Szia!- köszönök végül, mikor megáll előttem és csípőre vágott kezekkel, határozott arccal pillantok rá. -Te is melegítesz még kicsit vagy indulhatunk?- sandítok rá kihívóan, de Isten őrizz, hogy miattam kihagyja a melegítést aztán meghúzza itt nekem a bokáját vagy valami. Nem sietünk sehová és a futás sem sprintelés kell legyen. Nyugodt, kényelmes tempó megfelel nekem mára.
Mi kell ahhoz, hogy igazán átváltozz, hogy kiszakadj a szürkeséged körforgásából? A futás! Nálam kikapcsolja az agyam, s nem kell gondolkoznom azon, hogy miképpen oldom meg a következő nagyobb jelenet vezetését, sőt a karakterekkel való dilemmaimon is segít. Szerencsés helyzetben vagyok, mert találtam egy futótársat Erin személyében, aki szívesen csatlakozik be hozzám, vagy én ő hozzá. Egy ideje lebeszéljük a szabad órácskát, mikor mind a ketten ráérünk. Van már 5 darab találkozási pontunk, amit szintén változtatunk kedvünk szerint. Így kapunk mindig egy izgalmas, s változatos könnyed sportolási lehetőséget. Ma a B találkozási ponton találkozunk egymással, így nagy léptekkel sietek. Van még pár percem az érkezésig, s én nem szeretek késni. Egyáltalán nem randiról van szó, csupán arról, hogy nem szeretek olyat ígérni, amit nem tudok betartani. Távolról megpillantom Erin alakját, hogy már javában melegít, így még inkább begyorsítok, hogy heves lélegzetvétellel érkezzek meg hozzá, de időn belül. - Ne reménykedj benne, hogy magadra maradsz a futásnál. Különben szia! – köszönök neki, ahogy az illem megkívánja. Barátok vagyunk, s így a másik féltől elvárható, hogy valamilyen formában üdvözöl. Megállok előtte, akkor feltűnik nekem a testtartása. - Most értem ide, de bemelegítek mindjárt – hátrébb állok, s vele szemben pontosan ellentétesen mozgok, mint ő, mármint bemelegítésnél. A gyakorlat végeztével úgy érzem, hogy számomra elég is, így szólalok meg. - Mehetünk. Ma te vagy az ütemadó, s én csupán követlek. – ha elindul Erin, akkor én utána. Ráhagyom a tempót, a pihenőt és egyebeket. De ha szeretne utánam jönni, akkor az sem gond. Esetleg, nagy ritkán egymás mellett is lehet haladni. Attól függ, hogy mennyire nyüzsög a város. - Hogy érzed magad? – zavarom meg a könnyed ritmust beszéddel, amúgy is ez egy nagyon könnyű kezdő tempó. Fogalmam sincs, hogy ő mennyire melegített be. - Felkészültél a hosszú futásra? – dobom be viccből a témát, hátha bekapja a horgot. Természetesen addig futunk, míg mind a kettőnknek jólesik. Nem erőltetnem túl magam, s nem engedném a barátomnak se. Ennyire már vagyunk barátok, hogy vigyázzunk magunkra és a másikra.
A napjaim nagy részét az teszi ki, hogy még otthon is az adott ügyeimen kattogok, ami van, hogy hoz némi hasznot és van, hogy nem. Olyan is előfordult már, hogy megnéztem egy filmet és az abban látott jelenet kapcsán jutott eszembe valami, ami végül előbbre lendítette a nyomozást. Ennek ellenére sokszor már én sem tartom egészségesnek, hogy másra sem tudok gondolni, mint a melóra, így mostanság próbálgatok találni magamnak jobb elfoglaltságokat. Például a minap vettem egy könyvet, amit arról szól, hogyan kell a bal agyféltekéd segítségével rajzolni és festeni dolgokat, de fél óra után beleuntam az egészbe, szóval ezt lehúztam a listáról. Volt már, hogy origamiztam, vagy mindenféle kreatív kütyüket próbáltam készíteni, valamint a legnagyobb dobásom az volt, mikor az erkélyen akartam fűszernövényeket növeszteni, ami totális tragédia volt. Kiszáradt mind, mivel akkoriban épp egy olyan ügyem volt, ami igényelte a túlórát, így mindenre gondoltam mikor hazaértem, csak a fűszerekre nem. A futás viszont bevált, mivel aközben igen nehézkes beszélni, így kicsi az esélye annak is, hogy szóba kerül a munkám, hacsak nem lenne Barisnak szüksége egy kis ihlethez, mivel író. -Egy percig sem reménykedtem ebben. Egyedül futni nem buli.- mosolygok rá derűsen mikor megérkezik, majd amíg ő is neki lát melegíteni, én még nyújtom pár izmomat, hogy addig se ácsorogjak ott, mint az a bizonyos férfi testrész a lakodalomban. -Csak aztán legyen elég levegőd szólni, ha nem bírod esetleg a tempót.- válaszolok szemtelen mosollyal a képemen, de persze eszem ágában sincs se magamat, se Barist agyon hajszolni. Kellemes tempót terveztem mára főleg, mivel még mindig sajog mindenem az előző napi thai box edzéstől, amin a kollégám cseppet sem kímélt. Na mondjuk én se szoktam vele kesztyűs kézzel bánni. -Őszintén szólva van pár porcikám, ami sajog még a tegnapi edzéstől, de egyébként remekül, köszönöm. És te?- pillantok rá érdeklődve, hiszen a futások alkalmával megkedveltem Barist és ugye evidens, hogy így érdekel, hogy van. Esetenként még az éppen készülő könyvéről is szoktam faggatni vagy épp együtt ötletelünk, tanácsot próbálok neki adni és hasonló dolgokkal múlatjuk az időt. Mondjuk az ilyen beszélgetések általában akkor fordulnak elő, ha épp csak szolidan kocogunk. -Kegyesek voltak hozzád manapság a múzsák?- érdeklődök a könyve felől is, ha már szóba került a hogyléte, hiszen a kettő igen csak összetartozik. Egy művész akkor érzi magát jól, ha van ihlete, ez egyértelmű. Kérdése hallatán felvonom a szemöldököm és elmosolyodok. Gyanítom, hogy csak incselkedik a kérdéssel, így azonnal, eltökélten bólintok.-Kifulladásig futunk, készülj fel.- viccelődök, miközben biccentek is az indulási irány felé és, ha felkészült, már diktálom is a kellemes, nyugis tempót a park belseje felé vezető úton.-Viccet félre téve... mennyire akarod ma lestrapálni magad?- megkérdezem azért biztos, ami biztos, mert én egy bő órás, laza futást terveztem, de az is lehet, hogy neki dolga van. Mondjuk írni akar, találkozója lesz vagy épp jóképű agglegényként randija. Bármi lehet.
Örülök annak, hogy úgy gondolja, hogy nem fogom cserben hagyni ebben a kikapcsolást adó futásban. Ha tudná, hogy milyen sok gondolattól tud megszabadítani amíg futunk. Nem akarok túl erőltetett könyvet írni, így van mikor napokig nem nézek a jegyzeteimbe se, sem pedig a megírt szövegbe. Akkor írok, mikor nagyon jó ötletem van a történet tovább viteléhez. - Igen, én szintén rájöttem, hogy nem a legnagyobb élvezet egyedül rohangálni a városban. Viszont, mivel itt vagy te, így van, aki motivál engem, ha lemaradok. Vagy fordítva. Magyarán jó hatással lehetünk egymásra. – nézem, hogy milyen szakszerűen melegít, s nyújtja be az izmait. Én hasonlóképpen teszek, mert nem tudom még előre, hogy hány kilométernél állít le a testem. Nem szokásom túl erőltetni a mozgást. Karban tartó futásnak nevezem, ha 1 km után kifulladok, akkor kifulladok, ha 15km , akkor meg akkor. - Nyugodj meg, tanultam a múltkori esetből, sőt én előző két nap unalmamban kijöttem futni. Egészen belejöttem a kilométerek zabálásába. – somolygok rá Erinre, hogy bizony egy kicsit jobb formában vagyok, mint a múltkor. Talán meg fog lepődni, hogy mennyit fejlődtem ezen magányos alkalmakon. - Szóval megint szétvertél egy zsákot, ugye? – incselkedek vele, de aztán a kérdésén elgondolkozva a következőket mondom neki. - Én kérlek szépen tegnap egész nap tunyultam és dedikáltam. Ezen felül jól érzem magam a bőrömben, a tegnapi futás hatására hamarosan elkészül a következő könyvem. - mondom el neki, mert bízok annyira benne, hogy nem fogja másnak elkotyogni. A bemelegítés után jelzek neki, hogy indulhatunk. Lassan veszem át az ő ütemét, tán mert az én testem lassabban ébred fel csipkerózsika álmából. Első kilométer után szépen felveszem a tempóját, szinte vele együtt lépek. Egy ideig figyelem a lélegzésem, a tempóm és az okosórának hála, a pulzusomat is. Pont a legideálisabb tartományban vagyunk, legalább is számomra jó. Jövőhéttől kezdve fogok konditerembe járni, mert van némi felesleg rajtam, amit le kell adni. - Múzsák? Azok egyelőre dalolnak, köszönik szépen. – ekkor villan be nekem, egy teljesen új ötletem, mármint kettőnkkel kapcsolatosan. Mivel nem vagyok az a magamban tartós fajta, így hamar tudatom Erinnel a következőket. - A következő könyvemhez, azonban kellene tapasztalat szerzés. Nem vagyok túlságosan járta a hegymászásban, sem a falmászásban, azonban kellene valaki, akivel végig csinálnám a leggyengébbtől a legnehezebbekig. Nem tudom, hogy hajlandó lennél-e feláldozni pár futós napot az ügy érdekében. – folytatnám a további ötleteim ecsetelését, mikor elkezd viccelődni, hogy kifulladásig fognak futni. Megingatom a fejem, majd csupán utána válaszolok. - Holnap nem kell mennem sehová, így lefáraszthatsz egy kicsit. Visszatérve a dologra, hogy nem csupán falat mászni szeretnék, hanem megszabadulni a kellemetlen kilóktól. – felhúzom a ruháim zömét, hogy megmutassam a majdnem ízléses hasamat.
Eleinte még úgy gondoltam, hogy a futás egy magányos sport, aminek az a lényege, hogy kikapcsolsz, miközben csak arra koncentrálsz, hogy a lábaidat pakolgasd szépen egymás után, rendesen vegyél levegőt és hallgasd, ahogy dübörög a vér a füleidben. Idővel aztán rájöttem, mikor egy véletlennek köszönhetően mellém szegődött egy idegen, hogy remek motiváció is lehet, ha együtt futsz valakivel, hiszen a versengés akarva-akaratlanul is előtörhet az emberből. Mert, miért is hagynánk, hogy a másik előttünk járjon pár lépéssel vagy, hogy jobban bírja, mint mi? Így végül én is beláttam, hogy sokkal jobb időtöltés lesz ez, ha nem magányosan, hanem társaságban űzöm, végül Baris már-már állandó társammá nőtte ki magát. Képesek vagyunk hasonló tempót tartani huzamosabb ideig, így nincs az, hogy én már a tüdőmet kiköpöm, mikor ő még vígan futkos és fordítva. Mindezen mondjuk, csak akkor gondolkozom el jobban, amikor szóvá teszi, de az elmémben már korábban is lejátszódott hasonló diskurálás saját magammal. -Teljesen egyetértek. Eleinte még úgy gondoltam, hogy tiszta idióták, akik párban vagy többen futnak, hiszen úgysem tudnak beszélgetni, annak meg mi értelme, hogy egymás mellett szenvednek többen is? De rájöttem, hogy tényleg remek ösztönző, ha van mellettünk valaki.- bólogatok nagy egyetértő mosollyal az arcomon, bár már eddig is gyanítottam, hogy hasonlóan vélekedünk erről, másképp most nem melegítenénk be együtt és készülnénk arra, hogy fussunk. Valami rá vitt mindkettőnket, hogy ne egyedül kínozzuk magunkat. -Hűha. Kezdek félni kicsit, hogy majd fel kell kötnöm a gatyámat.- nevetem el magam, de egy pillanatig se rezelek be, mert egyrészt imádom a tűréshatáromat feszegetni, másrészt pedig a munkám is megkívánja, hogy edzett legyek, így kicsi esélyét látom annak, hogy ne bírnám tartani a tempót vele. Elég nagy égés lenne azt pedig már elvből sem engedhetem meg magamnak. Előbb halok meg itt a parkban szívrohamban, annyi szent. -Hiszen tudod. Nálunk kötelező a zsákpüfölés, de addig a jó, amíg csak zsákokat kell ütni.- tárom szét a karjaimat mosolyogva, hiszen nem kedvtelésből csinálom én ezt -na jó, egy picit igen-, hanem, mert senki sem szeretne úgy belekeveredni egy közelharcba, hogy semmi másra nem képes azon kívül, hogy kapálózik, harap és karmol. Meg kell tudnom védeni magam akkor is, ha nincs nálam fegyver vagy nem használhatom és ennyi.-Örülök, hogy a futás ilyen felvillanyozó hatással van rád, hogy egyből több ihleted és kedved van írni.- mosolygok rá őszintén, mert nem gondoltam volna, hogy ilyen téren is jótékony hobbi lehet. Mondjuk, ha jobban belegondolok: a test elfárad, de az elme még aktív marad, szóval logikus, hogy ilyen hatással van rá, nem beszélve a sok jótékony dologról, ami közben lezajlik a szervezetünkben. Végül a múzsákról kérdezem, akikre egy pillanatig sem panaszkodik, viszont megemlít valamit, amit érdeklődve hallgatok. -Igazság szerint nekem még eszembe se jutott, hogy falat másszak, de tetszik a dolog most, hogy szóba került. Szívesen benne lennék egy próbában, aztán majd meglátjuk, hogy megy.- bólintok rá az ajánlatára, ami már csak azért is érdekes lenne, mert utoljára talán még az akadémián csináltam ilyesmit, bár az elég minimálisan hasonlított a falmászáshoz, hiszen kötél segítségével kellett felmászni, nem kisebb-nagyobb kapaszkodó pontokon csüngve. -Nem úgy látom, mintha olyan sok kellemetlen kilód lenne, de szálkásításhoz a futás tökéletes és, ha rajtam múlik, akkor égetni fogjuk ma bőven a kalóriát.- kacsintok rá mosolyogva, miután szemügyre veszem az említett plusz kilókat, amiket én személy szerint nem látok, de ezt mindig saját magán kell érezze az ember. Ha jól érzed magad a bőrödben, akkor nincs gond de, ha úgy látod, hogy szükséges egy kis mozgás, akkor csinálni kell, nincs mese. -Na és honnan jött ez a falmászós ötlet?- kérdezem, miközben elindulok lazább, kocogósabb tempóban, hogy tényleg kellőképpen bemelegedjünk, aztán szakaszosan jöhet majd egy kis sprint vagy legalábbis gyorsabb tempó, hiszen, ezek szerint ma nem bánná, ha én diktálnám.
Örülök annak, hogy Erin egyetért velem. Mármint, hogy párban futni jobb, mint egyedül. Van egy társ, aki arra ösztönöz téged, hogy jobb formád mutasd, s ha nem vagy elegendő, akkor fejlődj a másikhoz, vagy körözd le. Amióta Erinnel futok, úgy sokkal jobban érzem magam, s nem csupán azért, mert tudok vele beszélgetni. Szépen beálltunk mindketten egy szintre. Tán úgy fejlődnénk a futásban, ha valami hivatásos elmondaná a módját, de mi csupán alakformálás és szabadidő tevékenységként űzzük. Nekem tökéletesen ennyi elég, a többit ráhagynám az élsportolókra. Mármint a maratoni futókra, vagy akik annál több kilométert is le tudnak futni. - Nos mellettem sosem tudhatod, hogy mikor kell a gatyót felkötni. Igyekszem majd megkegyelmezni neked – incselkedek vele én is, viszonozva a nevetését. Csupán egymással hülyéskedünk. A mostani tempó kellemes, s szerintem egyikünknek sem nehéz tartani hosszabb ideig. Egyik a pillanatról a másikra megváltozik a téma abba az irányba, ami engem kevésbé érdekel. A verekedés az számomra tabu dolog. Volt egy idő, mikor mindenkit jól megruháztam, még kisgyerekként, mert csúfoltak engem. Ráadásul az árvaházban voltak kimondatlan törvények, mikor nem volt felügyelet. Túl kellett élnem azt a helyet. - Nos valóban az a legjobb, ha nem kell komolyan valakit megruházni. Ráadásul szerintem az sokkal jobb, ha békesség van, mint az, hogy sokat kell fegyelmezni. – sóhajtok egyet, végül tovább lendítem a borongós témát a következővel. - Tudod nehéz újat írni, s naphosszat azon agyalni, hogy miképpen folytasd le a jelenetet, hogy nehogy azt mondják rá, hogy mennyire kilsés. Futás után pedig, ahogy visszaváltok a az ötletelésbe, akkor teljesen átszellemülten tudok gondolkozni. Mondhatni megújulok tőle. Arról nem beszélve, hogy a testem örül annak, ha 7 km-t futunk, vagy többet. Jó érzés bizonyos célokat átlépni. – nézek rá kedvesen, miközben tartom a távolságot köztem és közte. Majd magamhoz veszem a beszélgetést, s feldobom neki lehetőségként a falmászást. - Remek, akkor együtt fogjuk űzni azt is, meg tanulni is. Legalább több változatosság lesz, így mikor nincs kedvünk kocogni, akkor mászhatunk falat. Ami pedig az egészet illeti, erősít. Erősíti a fogásod, erősíti a karod, a lábad és olyan testrészeidet is megmozgatja, amit például egy zsákpüfölés nem fog. Magyarán elég fitten fogunk kinézni és erősek is leszünk mellé. – somolygok rá, s látom előre, hogy mennyit fogunk mi nevetni a közben is. Már előre várom, hogy mikor legyen az első alkalom. - Mindenképpen kellene nekünk venni egy falmászós cípellőt, s mellé pedig azt a fehér port, hogy ne csússzon a kezünk. – magyarázom neki teljesen átszellemülten. - Szóval nincsenek feleslegeim? Még ilyet! – nevetésbe torkollik nálam az egész, aztán nem kerüli el a figyelmem, hogy rám kacsint. Nem tudom megállni, hogy rá ne szóljak. - Ne tedd féltékennyé a környezeted a kacsintásoddal. Azt hiszik a végén, hogy mi járunk. – kacsintok vissza neki, majd a téma visszakerül a saját medrébe. Közben hagyom őt, hogy diktálja az ütemet, ahogy csak szeretné. - Nos ami azt illeti, mindig is csodálom azt a állóképességet, amivel ők rendelkeznek. Ráadásul a mozgásuk is változatos, nem monoton. Úgy véltem, hogy tökéletesen kiegészítené a futásainkat.
Kezdőlap
Kevés szabadidőm akad de, ha akad, akkor szeretem hasznosan tölteni. Azaz vagy próbálok olyasmit csinálni, ami eltereli a gondolataimat vagy olyasmit, ami hasznos lehet a munkám során. A futás például tökéletes kombinációja e kettőnek, mert kikapcsolja az agyat, de edzésben is tart, hiszen bármikor előfordulhat, hogy futnom kell egy komolyabb távot üldözés vagy ne adja az ég menekülés során. Általában a futáshoz akad társam is, Baris, akivel hónapok óta kerül-fordul egy időpontra tesszük ezt a kellemes tevékenységet, ha már mindketten hódolunk néha a sportnak. Nem mindig sikerül összeegyeztetni az időpontot és van olyan is, amikor az ember szívesebben csinálja egyedül, de tény, hogy a társaság azért néha jól jön. Baris pedig rendes pasas, így miért is ne csatlakoznék hozzá, ha arról van szó?
