Kivételes eset az, hogy én ilyen órában még itthon vagyok. Általában már úton voltam, férfi létemre szépség szalonba járok, amit egyes nők is megirigyelhetnének, de nem mindenki dolgozik és él a testéből úgy mint én. Itt pedig kötelező jól kinézni, gyantáztatni ott is, ahol rossz esetben is csak Ryu láthat meg, de azt is elkerülném. Mégis volt hozzá szerencséje, mert nagyjából rongyosra verték a seggem pár hete. Csak azért, mert a épp nem tetszett valami Abigailnek, ott igyekezett belém kötni ahol lehetett. Annak örültem, hogy Ryu már rég nem szenved ehhez hasonló fájdalmaktól. Legalább ő szabad. Én is azt szeretném, ha soha többet nem kellene már pórázon ránganom, más akarata szerint. Már csak pár lépés, néhány mozzanat, és vége lehet! De nem kiabálhatom el. Délelőtt egy nőt tettem boldoggá, és mivel nem az ott alvós pizsama parti volt, csak egy numera erejéig akart a magáénak tudni, így haza jöttem, hála az égnek, vagy az üzleti partnereinek, közbe jött egy üzleti tárgyalása, de megkaptam a fizetségem, mert elértem, amit akart, ő boldog volt, kielégült, én meg? egyáltalán nem lényeg, csak hamarabb haza értem, menet közben egy étteremben ettem, és haza vezettem, Ewerett ma Ryuval volt, nem volt szükségem díszkíséretre, az átvilágítás alapján nem volt olyan veszélyes a nő, így mehettem egyedül. Mert nem várt nála egy féltékeny férj sem, egyszerűen csak diszkrét akart lenni, el akarta magát engedni, úgy ahogy a munkában képtelen. Én megadtam neki ezt,ahogy kérte, többször jártam már nála, és ha csak ez volt a vágya, és fizet is érte… Nem bánom. Mára már eljutottam oda, ha megfizetik azt amit tudok, akkor nem is érdekel, nem zaklatom magam fel feleslegesen azon, hogy hány emberrel feküdtem le eddig. Viszont a délutáni fürdésemben, az én időmben, amikor az illó olajok és a masszázs kádam társaságában szerettem volna még zenebb állapotba süllyedni, a csengő hangja zavart meg. Ami önmagában is meglepett, mert senkit se vártunk, se futárt, csomagokkal, sem pedig senki mást. Mindenki be szokott előre jelentkezni, kivéve Eli, de ő sose telefonál, csak érkezik. Azt hittem, hogy odébb áll, de újra kezdte a csörömpölést a csengő, így felkeltem, és a fürdőszobai panelen néztem meg az érkezőt magamnak, érdekes. Határozottan érdekes, kissé zilált külső, és estélyi ruha? Nem. Menyasszonyi ruha… Szokatlan, mit szokatlan?! Ijesztő! Megnyomom a panelen a beszélő gombot, és kérdezek. - Mit parancsol? – ennél udvariasabb nem is lehettem volna, aztán meglátom a lány reményteli mosolyát, és az a szerencséje, hogy a feljáró aljában levő panelen csak beszéd hangot lehet közvetíteni, így nem látja az arcomat, amikor kiböki, hogy miért jött pontosan. - A kocsi felhajtón sétáljon fel. – tudom,hogy ez elfog tartani egy kicsit, volt, hogy taxival jöttem haza én is, mert ittam és nem vezethettem, és senki nem ért rá, de nem sárga taxival, be nem ülök olyan helyre ahol infra kamerával bevilágítva annyi vért és ondót lehetne találni, amit még egy spermabank is megirigyelhetne, meg egy gyilkossági csoport is akár. Megtörölközöm, és tiszta ingbe bújok, valamint egy tiszta nadrágot veszek fel, és még egy mellényt is magamra húzok. Nem vitás, hogy szívesebben fürdenék továbbra is a levendula és citromfű illatban, fontos, hogy az idegeimen szinte ugrálni lehessen, mert egyébként hamar el tudok pattanni, ha valami nem úgy alakul ahogy én szeretném, de ez inkább a saját terveimet illetően fontosak, a szabadulásomat tekintve. El is felejtkeztem arról, hogy feladtunk egy hirdetést, de általában Ryu foglalkozik ezzel. Mrs Wattson remek asszonyka volt, de a daganata erősebb, az utóbbi időkben többet vittük infúziós kezelésre, mint mondjuk sétálni, a Central Parkba, vagy itt a tenger partra a szigeten. Míg ezen merengtem, küldtem egy csoportos sms-t Ewerettnek és Ryunak is. Áttúrtam a hajam is , most valamivel kócosabb hatást keltettem, mert egyrészt korábban széttúrták, és még nem mostam hajat, de a pára kissé meglazította a waxot és a zselét is. Be úgysem jöhetett, míg ki nem nyitottam a bejárati ajtót is, így kénytelen volt megvárni, míg lesétálok a lépcsőn, eközben felvettem az öltönyöm és begomboltam a hasam előtt; és végül kinyitom az ajtót is. Egy szemvillanás az egész, és végig mérem, eléggé gyűrött a ruha, így gyanítom hosszú utat tehetett meg azért, hogy itt dolgozzon, de miért pont itt? - Fáradjon be, erre jöjjön. – a földszinti dolgozó szobám irányába vettük az utat, látszólag nem lehetett észrevenni a viselkedésemen, hogy fennakadtam volna a lány öltözetén, mert láttam, hogy fiatal, igazán fiatal még. A kezemmel intek a dolgozó asztal előtti székre, hogy foglaljon helyet, majd megkerülöm az asztalom, és elfoglalom a helyem. - Hallgatom. – nyílvánvaló, hogy nem az iránt érdeklődöm, hogy miért van itt, a teljes történetére kíváncsi vagyok.
Kezdőlap
