A hátam közepére sem kívántam, hogy mást is belevonjak ebbe az egészbe, de muszáj volt. Egyedül nem fogok boldogulni, az emberrablásosdiban pedig nem igazán vagyok otthon. Ráadásul akkora tűzerővel sem rendelkezem, mint mondjuk Lopez. Viszont, vannak embereink nekünk is, hozzám, és Eweretthez hűek. A régi csapatában szolgáltak, és pénzért bármit megtesznek, zsoldosok végtére is, csak az én jó barátom más tészta, ő már-már becsületbeli ügynek érzi az egészet, már csak miattam is. Hiszen velem van, amióta a drogról lejöttem. Ryu, a jobbkezem, akinek köszönhetem ezt a találkát. Mégsem választhattuk azt, hogy fognak, és elrabolnak, és az ő házánál tesznek ki stikában. Egyrészt, lehet hogy idővel túl feltűnő lett volna, ha csak úgy elrabol, másrészt, Abigailnek is vannak kapcsolatai, lehet,hogy kiderült volna, hogy megrendeztük az egészet. Viszont. Amíg visz a magán autó a megadott címre, addig van időm gondolkodni. Biztos, hogy kérni fog tőlem valamit. Ára van annak, hogy a segítségét kérjem. Viszont, egy valamiből nem vagyok hajlandó engedi. Bármi történjék is nem akarom, hogy a klubom bármelyik szintjére drog kerüljön. Brooklyn egyik gazdagabb negyedébe érkezünk. Intek Ewerettnek, hogy keressen helyet magának valahol a közelben, a szokásos protokoll szerint. Sosem hagy egyedül, a közelben marad, egyedül Ryu nem jöhet velem. Még most sem ,hogy nem fogok senki kedvére sem tenni. Sajnos a foglalót ki kellett fizetni. De azt majd odaadom kp-ban Lopeznek, fontos volt, hogy az itt lakó nő számlájáról érkezzen utalás, hogy látszódjon, nem átverés, nem ámítás az egész. Van készpénzem, aminek ugye nem tiszta az útja, de kit érdekel? Megigazítom a nyakkendőm, végül kicsit csáléra hagyom, mintha tényleg be akarnék vágódni az özvegynél, hogy legyen miért hozzám érnie, ha meglát, néhány nőnél beválik, néhánynál nem. Csöngetés után egy csinos vörös hajú nő nyit ajtót, gondolom, ő lenne az özvegy. - Üdvözlöm, én jöttem a ma esti társaságának, Hudson Payne. – mutatkozom be, az ajtóban állva, és ha beengedtek, belépek, be is csukom magam mögött az ajtót ,vagy hagyom a nőnek ,hogy becsukja azt mögöttem.
Füst. Lassan gomolygó fehér füstbe burkolózik a szoba, ahogy Lopez a kedvenc díványán hever egy testes könyv társaságában. Még bőven van ideje, hiszen az esti vendégét csak órákkal későbbre várja, és az itt élő özvegy asszony igazán kellemes társaságot nyújtott neki a hálószobában. Most valami mással foglalja el magát ő is, amíg a fiatalemberre várnak. Ki ki a maga oka miatt. Lopez még mindig nem biztos benne hogy van miről tárgyalniuk, de Hyung meggyőzte hogy tudnak kölcsönösen együttműködni így nem zárkózik el a találkozó elől. Persze, előbb alaposan lenyomoztatta a férfit, és annak minden hozzátartozóját, és nem titok előtte az sem hogy hivatásos escort épp csak a biléta nem lifeg a nyakában. Semmi meglepő nem lenne benne ha szabadulni akarna a pórázt tartó kéztől. A helyében ő maga is ezt tenné, szövetségest keresne, így hát valahol érthető és az özvegy remek apropó a találkozásra. A csengőszóra le is megy ajtót nyitni, és buja fekete csipkés ruhában mosolyog a férfire, mint aki tényleg örül neki de a szeme árulkodóan nem csillog szexuális vágytól telve, de játsza a szerepét és Hudson derekára fonja a karjait hogy behúzza a lakásba. Odabent elengedi viszont, amint becsukódik az ajtó. - Jöjjön, odavezetem Hozzá - indul el a lépcsőn felfelé, hátra sem nézve hiszen a találkozó miatt jött. Így hát fel kell jönnie. Az emeleti nappaliban várja a brooklyni éjszaka vezéralakja, olyan hétköznapian amennyire csak lehet. Fekete farmert és egy inget visel, széles övvel a dereka körül. Haja félig az arcába hullik, szakálla, ajusza rövid, fazonírozott. Semmi különleges nincs benne első ránézésre. Felpillant a könyvből, és a két sötét szempár találkozik egymással. Lopezé mély és sötét. Mint a vihar előtti tenger. Mint a veszedelem. Ő kivár, és ismeri a játékszabályokat. - Mr. Payne. Örömömre szolgál hogy megismerhetem. Foglaljon helyet - áll fel hogy üdvözölje partnerét, és kezet nyújt neki. A félhomályos szobában is látszik hogy nem fukarkodott a testdíszítéssel, hiszen számos tetoválás kandikál ki az ingujja alól. Nem tagadja le azt, ami és sok jelentőségteljes tetoválása akad. - Mr. Hyung elég szépen összefoglalta a látogatása célját, de nyilvánvalóan nem mondott el mindent. Arra kérem legyen nyitott hogy tisztán láthassak és átgondolhassam miféle segítséget tudnék nyújtani ebben az ügyben - vezeti is fel a mondandóját. Az asztalon whiskey-s üveg, bontatlan és pohár mellette Hudsonnak. Hallott a fóbiáról, és zárjegyes az alkohol. Ő maga egy szolid borospoharat fog ami félig sincs. Most nem kívánja az alkoholt.
N em is bánom, hogy nem csillog buja vágyaktól az ajtót nyitó nő szeme, de kell a játék miatt, arra az esetre, ha Abigail kutyái is itt lennének a környéken, hogy biztos jó címre, jó emberhez jöttem. Ha tudná… és remélem nem fogja megtudni… akkor lépés előnyben lehetek vele szemben. Magam is megkönnyebbülök, amikor az ajtó csukódásával elenged, és megtartjuk a kellő távolságot, persze egyből leesik, hogy ezek ketten szeretők, és talán azt a meghittséget irigylem kettejüktől, ami nekem sosem lehet az osztályrészem, mert bár gengszter, mégis van lehetősége úgy élni, ahogy akar. Látszik, hogy itton van, de nem rettenek meg tőle, csak beszélgetünk, aztán ha nem vagyunk szimpatikusak egymásnak, remélhetőleg elenged. Ha pedig egy követ fúj Abigaillel, hát… így jártam, rövid úton befellegzett nekem, és kész. De legalább tudom,hogy megpróbáltam, és nem kétségbeesetten lőttem be a karomba az utolsó adag túltolt kokót, vagy bármit, csak gyorsan távozzak ebből a földi pokolból. Igen, még ez is átfutott az agyamon, y tervként, de odáig nem akarok lesüllyedni. Csak pozitívan kell hozzá állnom, sikerülni fog. Találkozik a pillantásunk, hiányzik belőle a kirobbanó, örjöngő erő, épp csak parázslik a bennem dúló tűzvhar.Az a fajta, amit elfelejtettek fellocsolni, és a megfelelő széltől újra erőteljes pusztító lángra kap. Megigazítom a nyakkendőm, ez afféle pótcselekvés, időhúzás. De nem azért tettem, mert zavarba jöttem volna a pillantásától. Mivel az illem úgy kívánja, így megfogom a kezét, bár ezt az érintkezési formát sem szeretem. Határozottan fogom meg a kezét, de nem kezdek vele izmozni. Puhák, ápoltak a kezeim, nem az a fajta kérges , aki akár embert is ölhet, és igen, manikűröshöz is járok, fontosak az ápolt kezek a munkámban, a nők sem a smigrli papír tenyeremért és ujjaimért fizetnek. - Köszöm... Diego. –hallatszik a hangomból azért a tisztelet. A kézfogás és a helyfoglalás után a tekintetem a whiskys üveg felé nyílik, jó évjárat, és kellemes lehet, de nem inni jöttem. Meglehet, érintetlenül is fogom hagyni, még akkor is, ha látom rajta, hogy a zárjegy érintetlen. Nem bunkóságból. De vannak az ok a helyzetek, ahol még iszogatok, és vannak ahol nem, ez most pontosan olyan. Kigombolom a hasamnál a zakót és rendezem a gondolataimat. Mégis meglepődöm, amikor megemlíti ,hogy Ryu nem lehetett alapos, nagyon is elmondta, hogy miért kérem a segítségét ennek az embernek. Ryunál részletesebb embert nem ismerek. Bosszússág és bizalmatlanság árnyéka fut át az arcomon, ahogy rá emelem a sötét pillantásom. - Nekem csak a segítsége kellene, hogy ne keveredjek nyilvános gyanúba, az eltűnését illetően. A többit én intézném, hozzá még csak nem is kellene hozzá nyúlniuk, gondolom. – nem szívesen beszélek egy vadidegennek az életemről, a szégyenemről. Mégis nyilvánvaló, hogy azért hallgat és vár, hogy mondjak valamit. - Inkább kérdezzen, sosem voltam jó ezekben a valljunk színt dolgokban, önként. Rossz szokás talán. –nyilvánvaló , hogy ő van felettem, és még az is átfut a fejemen, hogy akár ő akarna engem egy új trófeának , cserébe mert segített. - Úgy hallottam, hogy nincs túlságosan oda az ember kereskedelemért. – jegyzem meg csak úgy mellékesen, hiszen Abigail fő profilja a prostitúció mellett még ez. Ryu szavai csengnek a fülemben, hogy lazán, és állítólag tényleg segíteni akar ez a fazon, de akkor…összeszorítom a fogaimat és kicsit kedvetlenül grimaszolok. Mibe keveredtem, a szabadulásom érdekében!
A férfi ráérős, és jellegtelen első ránézésre. Még talán másodikra is, de aztán észreveszi az ember azt, hogy miért is nem szabad elvinni róla a pillantást. Lopez nem egy olyan alak aki feltűnősködne, de ha sötét szemeinek pillantását valaki elkapta, azt nem szabadul tőle egyhama. Komoly, gondolkodó ember, és sosem az elhamarkodottságáról volt híres. Lopez maga a megfontoltság és nyugalom. Ezért is nem talált még rá a rendőrség, mert ők sem tudják kit keressenek, és a legjobb rejtekhely, ahol csak lehet a külvárosi családi házak között van. A brooklyni alvilág feje, aki a családi negyedben lakik, a szeretőjével? Bár a nő nem állandó része az életének, és Lopez sem igazán itt lakik. Most szüksége van a nőre, hogy idevonzza a férfit, akinek segítője felkereste őt. Jó alibit biztosít nekik, amíg beszélgetnek egy kicsit a közös célokról. Figyeli a másikat, ahogy letelepszik vele szemben és ahogy láthatóan feszeng egy kicsit a jelenlétében. Türelmesen várakozik és figyeli a másik reakcióját. Megrezzen az arca igen. Természetesen mindent megtudott amit tudnia kell, mindössze biztos akar lenni benne hogy nem csapda. Elég paranoiás ilyen szempontból, de ez talán érthető. - Ne vegye magára Hudson, nem azért élek még mert óvatlan lennék - rándul mosolyra vékony ajka. - Való igaz hogy Mr. Hyung beszélt egy igen kínos részletről, egy felvételről ami készült. A lehető legjobbakkal dolgozom együtt de az emberek millió felvételt csinálnak naponta és szennyezik vele a hálózatot, szóval egy kis pontosításra lenne szükségem. Mr. Hyung nem tudta pontosan megmondani mikor történt ez, mert nem ismerték még egymást. Minden másban elég részletes és alapos volt - mutat egy dossziéra az asztalon. Abigailről, és Hudsonról szól. Minden benne van, adatok, helyek és találkozók. Házak és időpontok. Kihajtja a dossziét, és két lapot vesz ki. - Mr.Hyung a két dátum közé datálta a felvételt, de... jó lenne ha pontosabban tudnánk. Tudná még szűkítni az intervallumot? - kérdezi ahogy felpillant sötét szemeivel. - Való igaz. Semmi bajom a tárgyakkal való kereskedelembe, de az emberek más eset. Ennyire nem alacsonyodhat le senki - ő maga nem is élt ezzel sosem. A fegyver és a drog rendben van, de csempészet és emberek nem jöhetett soha számításba. Lopez egy rohadék, de van embersége. Nem sok, de van. - Mondanám hogy a segítségem szívjóság de senki nem hinné el, ellenben amit kérek, nem kifejezetten pénz vagy mocskos üzlet. Én azt hallottam hogy nem tűri a drogot a klubbjában - mosolyodik el halványan. - Meddig hajlandó elmenni hogy megszabaduljon Ms. Turnertől Hudson? - kérdezi komolyan ahogy hátradől. Figyelmes hallgatóság, és várja a választ.
N em feltűnősködik, de a szemei másról árulkodnak, ahogy rá nézek, okos, és agyafúrt, nem tartom kizártnak ,hogy utánam nézetett, a nyilvánvalón nem találhatott sok mindent. Büntetlen előélet. Egy kurva gyereke, bár ez nem tudom,hogy mennyire szerepelt az aktáim között. Talán semennyire, igazából anyám sem volt kurva, egy középosztálybeli családból származott, de az apám…Egy valódi seggfej volt, vagyis még most is az, hiszen megrögzött mániája lettem, amióta az üzleti életben is híresebb lettem a saját klubommal. Valamit tudhatok, ha felcsillantak a szemei rám, de kit érdekel? Mármint, az analfabéta médián kívül? Engem biztos, hogy nem. Valamiért a dns vizsgálatom időpontját is pakolgatják a vizsgálóban, nem is tudom, hogy miért… Ja, de a szívességért, annak a nőnek, amit érte tettem korábban. Meg aztán, rengetegen járnak a klubomban, inkognítóban, és eléggé kínos nekik ,ha megtudják,hogy én vagyok a főnök ott. még véletlenül eljárna a száma a családtagok felé, hogy a kedves férj, feleség hova járkál… és ciki, ha valaki az életben vezető beosztást tölt be, de igazából, az egyik szobában épp lakkbőrt nyalogat a domján. Kifejezéstelen arccal ülök előtte, és hallgatom az okfejtését, persze megértem, én is biztosra mennék a helyében. De ha még a saját pszichológusomnak is képtelen voltam beszélni erről, meg másoknak is csak nagy vonalakban, akkor miért pont neki…? Szusszanok, egész beletőrődőn. - Tizenhat, vagy tizennyolc lehettem, nem emlékszem pontosan, mert azok az időszakok kiestek. Hol belövettek, hol pedig napokra be voltam zárva, vagy hetekre egy szobába, ahol a vendégeket kaptam. –vonom meg a vállam. – De lehettem húsz is, inkább húsz lehettem. Megvan a másolatom. – szűröm a fogaim közt kelletlenül. - Ha netán sikerülne átvennem a helyét, felszámolnám az emberkereskedelmét, mert undorító és mocskos, amit művel. Senkinek sem kívánom, hogy eladják , vagy megvegyék, vagy bárki tulajdona legyen, mint jogfosztott ember. – pillantok magam elé eléggé határozottan, és meg is keményedik a hangom, a fenyegetés nem neki szól a hangomban, hanem Abigailnek, és a munkájának. - Nem tűröm, mert a droggal akartak megtörni, úgy sem sikerült, ha nem kaptam drogot, magam jártam utána, rosszul lőttem be magamat, és majdnem bele is haltam. Önként vonultam be elvonóra, és majd hat éve tiszta vagyok. Semmi drog, semmi fájdalomcsillapító. Gondolhatja ha a fájdalomcsillapítóról is le vagyok tiltva, mennyire rászoktattak… - vonom meg a vállamat. Egyáltalán nem panaszkodom, csak… a körülményekhez képest, a tényeket igyekszem felsorolni. - Ameddig kell, muszáj. Higgye el, ha lehetne, megtenném, hogy besétálok, mint valami sorozatgyilkos, és tovább is állok a lakásából, de ennyire profi nem vagyok, és nem is ez a szakterületem.
Nyugodt, mély pillantásával tartja fogva a nála fiatalabb férfit, aki szívességért jött. Senki nem mondta ki, és üzlet bújik meg ebben is, de igazából tudja hogy mi ez igazából. Megvan a pénze és megvan az üzleti hírneve de a vagyona nem öl meg senkit és nem teremt meg bizonyos kapcsolatokat sem. Lopez a semmiből építette ki a maga bizalmi embereit, akikkel kicsit közvetlenebb csak mint az idegenekkel, és mestere az olyan beszélgetéseknek amikor órákon át cseveg valakivel, és az a valaki mégsem tudott meg semmit sem róla, ami kézzel fogható információ lenne. Ezért van meglőve Benett nyomozó is*, aki az ő rejtélyét kutatja és vérszemet kapva mindennél jobban rácsok mögé akarja juttatni őt. Természetesen leszűrte a maga következtetését is a másik Payne-ről és összerakta hogy nagy eséllyel rokonok, de nem érdekli, nincs dolga igazán a másikkal sem. Sötét íriszei a vele szemben ülőt vizslatják, és nem gúnyolódik, nem kérdez közbe. Hagyja hogy a másik a saját tempójában adhassa elő a dolgokat és nem sietteti. Semlegesen hallgatja a másikat, nem az ő tisztje ítélkezni de pont az ilyen emberek miatt gyűlöli az emberkereskedelmet, mert senki nem dönthet más életéről. - Ha megvan a másolat jutassa el nekem. A legjobbakkal dolgozom együtt, meg tudjuk találni az eredetit és megvannak az eszközeim hogy lenyomoztassak minden videoban szereplő embert - mert ha az illető halott, akkor megszerzik a bizonyítékot, és ha él, akkor a föld alól is előteremtik. Lopeznek vannak külső érdekeltségei és tud előnyös üzletet kötni bárkivel. - Nem olyan embernek tűnik mint akinél az a kérdés hogy "mi lesz ha". Sokkal inkább az hogy "mi lesz amikor" - rándul egy apró mosolyra a férfi ajka hiszen felismeri az elfojtott tehetetlen dühöt a másikban és nem is hibáztatja érte hiszen ha ebben élt, akkor testközelből tudhatja milyen is ez. - Igen, el tudom képzelni- itt azért megenged egy egészen apró sóhajt hiszen neki ez mind csak pénz, de sosem használt egyik szerből sem, és nem is fog. Látott már mindenre elszánt függőket és olyanokat is akik teljesen kifordultak magukból. Erősnek gondolja a férfit hiszek ezek után itt van, és nem drogot akar, nem az üzletbe akar belefolyni hanem inkább ki akarja tépni és megszabadulni minden múlttól. - Mennyire akar megszabadulni egészen pontosan? Elég ha megszerzi a videót vagy Abigail halálát akarja?- kérdezi nyíltan, mindkét munkára megvan a megfelelő embere, akit felbérelhet. Bret** remek gyilkos és tolvajt is tud szerezni ha kell.
*Aaron Benett JK kari és tényleg engem akar lecsukni, eredetileg az ő keresettje voltam. Visszavesszük a sztori szálat és így itt ki tudnál befolyással segíteni mondjuk.
** Alan Bret is JK kari bérgyilkos, és épp megszelidítem hogy nekem dolgozzon.
M iközben magamról meséltem, tényszerűen igyekeztem közölni mindent, mert távolról akarom szemlélni, nem úgy, mint aki még mindig benne van, és áltéli azokat az eseteket. Túl vagyok rajta, nem fog ilyesmi történni velem még egyszer. Nem hagyom magamat, egy kis fogást sem akarok magamon. Nem szégyellem a múltamat előtte, ha már el kellett neki mesélnem. A probléma csak az. Hogy egyáltalán nem bízom Diegoban, hogy ilyen részletekbe bele avassam, és gyűlölöm is magamat emiatt, hogy ilyen helyzetbe kerültem, hogy egy másik ember segítségét kell kérnem. Megalázó. Főleg, hogy olyasmikről beszélek, amik a droggal és a függőséggel kapcsolatosak, de legalább kigyógyultam belőle. Az agykúrkászom szerint többet kellene beszélnem a régi epizódokról, hogy könnyebben dolgozzam fel, mert szerinte van bennem egy hatalmas adag elfojtott vágy. Van, és? Megvan, hogy hogyan tartom kordában, és ölöm másba az energiáimat. A zakó zsebembe nyúlok lassan, és kiteszem a dohányzó asztalra a pendrive-ot, persze hogy megvan a másolat, itt van nálam. A gyűlöletes éjszaka, a megaláztatásom éjszakája. Mennyiszer volt már, hogy éjjelente, részegen azt néztem, ön marcangolva, és rengetegszer átkoztam el Abigailt, hogy ilyen helyzetbe hozott, hogy egy életre le vagyok kötelezve neki, tartozom egy olyan miatt, amit nem is én akartam. Nem akartam, hogy az apám, az a rohadt sperma donor csak azért megcsináljon, hogy aztán lepasszoljon, egy madamenak, aki történetesen szadista, és rajtam élte ki a fene se tudja milyen hajlamait, de aztán elég betegessé váltak a követelései. Félre biccentem a fejemet a kérdés hallatán, és hosszú ideig nem szólalok meg, a csendes kandalló felé pillantok, máskor talán hangulatos lenne, mint két ismerős, akik emberölésről, vagy leendő gyilkosságról, netán leendő együttműködésről beszélgetnek a ropogó tűz mellett. Már csak az-az átkozott tél hiányozna,amit egyébként gyűlölök, mert fehér a színe, és hasonlít a kokainra. Számtalanszor megrágtam magamban is ezt a kérdést, mit akarok? Nem csak a videót, hanem Abigailt, a halálát és mindazt ami az övé, tenni az ellen,hogy megszűnjön az emberkereskedelem. Tenni a hozzám hasonlókért, nem akarom, hogy az szubok tovább szenvedjenek, van az önbecsülésnek is egyfajta határa, és a mazochistákat így ki is tudják használni túlságosan, mert ha olyan emberek kezébe kerülnek, akiket nem érdekel az ember, csak az amilyen kárt okozni tud, az már rég nem arról szól, amiről kellene. - Az egészet, őt, a kezeim között. Magamnak akarom, de úgy, hogy a gyanú legkissebb árnyéka se vetülhessen rám. – dőlök hátra, és összefűzöm az ujjaimat az ölembe. Nem szeretnék most alkoholt inni, még csak az íze miatt sem. - Diego, esetleg egy üveg bontatlan szénsavmentes ásványvíz lehetőségével élnék, meg egy pohárral. – értékeli ő a whiskyt is, de abból a pohárból nem fog vizet inni, megvan mindennek a módja, és a maga kis szabályai is. - A mi lesz amikor alatt, azt érti, hogy mi lesz,ha megkapom, és a kezeim közé kerül, vagy mi lesz amikor minden, ami az övé, az enyém lesz? Miért érdekelné ez önt annyira? Hiszen nem drogról van szó. – ha megkaptam amit kértem, kinyitottam az üveget, és töltöttem magamnak, majd belekortyoltam a vízbe, jólesett egy kicsit megnedvesíteni a számat, és most én voltam az, aki érdeklődve pillantottam a mexikói irányába.
Lopez nem sietteti egyetlen szóval sem tettekkel sem. Kivárja hogy mi lesz a másik szavai mögött rejlő tartalom. Tudja hogy nehéz neki a vallomás, ez sosem könnyű. Egyetlen férfi sem szeret a gyengeségeiről beszélni, segítséget kérni még kevésbé. Az olasz valahol megérti ezt, és éppen ezértt szavai után hagyja leülepedni a csendet és arca nem tükröz semmit. Nem ítélkezik a fiatalabb felett, mert látja hogy erős és a vonásai nehezen maradnak mozdulatlanok, háború dúl benne és őt érdekli ennek a csatának a kimenetele. Tudni akarja mennyire nagy erőfeszítésbe került hogy most itt van, még akkor is a titkárán keresztül beszélték meg ezt a könnyed találkozót. Az asztalra kerülő apró tárgyra néz, nem rezdül meg és nem dől hátra. Nem feltételezi hogy Hudson fegyvert rántna, ahhoz túlságosan magánjellegű ez a találkozó és fogalma sincs mennyire szerencsés hogy személyese lett fogadva. Lopez világa veszélyes és sötét. Az árnyak gyilkosokat és éles késeket rejtenek, a zakó ujjakban apró fegyverek csöve csillan meg gyilkos fényben. Nem bízhat senkiben sem, még a nőben sem aki beengedte ide. Előreyúl és a kezébe veszi az apró eszközt. Megforgatja, teljesen dísztelen, jellegtelen. Márkátlan ha úgy tetszik, és mégis milyen súlyos titkot rejt ez az apróság. Olyat, ami tönkreteheti a férfi életét ha kiszivárog, és nem csak az üzletben, hanem a magánszférában is. Lopez pontosan érti ennek súlyát, mert ő sem érez máshogy és neki sem szabad nyomokat hagynia maga után, így külleme is gyakran változik. Most éppen hosszabb hajat növesztett és szakállat. - Személyes ügy, értem. Nos, mint mindent ez is el lehet intézni, de egy kevés időre van szükségem a felvétellel. Nem fog árnyék vetülni Önre Hudson, emiatt nyugodt lehet - teszi el a felvételt és a másik kérésére is biccent. Az iroda/szoba másik felére sétál és kinyitja a szekrénynek álcázott hűtőt. Van benne minden, gyümölcslevek, borok, sör és víz is. Lopez személyes igényei szerint feltöltve. - Egészségére - teszi le elé a kért kis üveges vizet és a poharat. Ő marad a bornál, de nem mondhatja senki hogy nem vendégváró. Már amennyi vendég ide jön és teheti be a lábát. - Úgy értettem hogy nem olyan ember benyomását kelti aki azon tűnődik hogy "mi lesz ha" sokkal inkább olyan magabiztos, ellentmondást nem tűrő jelenség, aki azon tűnődik "mi lesz amikor". Mint amikor elér egy célt, egy álmot...Nem egy álmodozónak tűnik Hudson, másként nem biztos hogy lenne miről beszélnünk. Ért engem? - pilant komoly sötét szemeivel a másikra és belekortyol a poharába. Apró kis korty és kiélvezi a jó bor testet ízét. - Valóban nem, és megértem a viszolygását is. A kérdésem mindössz egy embertől való volt, akit érdekel a másik ember sorsa. Sok minden vagyok, és még több mindennek tartanak és neveznek, de néha elfelejtik hogy én is ember vagyok- teszi hozzá ahogy félmosolyra rándul az ajka. Nem szörnyeteg és nem is volt mindig az.
MEgyáltalán nem szeretném, hogy bárki más kezébe kerüljön ez a felvétel. Aggódom is, hogy ha akár, bárkitől kap egy jobb ajánlatot, annak is könnyedén eladhatja, az én káromra. - Örömömre szolgálna, ha nem jönnék hátrányba a videó kapcsán, sehol sem . - bár azt nem fűzöm hozzá, hogy Ewerett egyik embere másolás védelemmel látta el a szerkezetet, így a gépre áthúzni képtelenség. Átcsúsztatok egy papírt a pendrive mellé. – Ezen van a kód, amivel meg tudják nyitni a felvételt. Halálosan nyugodt, a helyében, a saját terepemen én is az lennék. Mégsem válaszolok meggondolatlanul, csípőből a spekulálására, hagyom elülepedni a szavait, de nem azért, mert az időt húznám, egyszerűen csak némán méregetem, és távol áll most tőlem a macsós méregetés, tudom,hogy más súlycsoport vagyunk. Szerintem,ha akarna, gondolkodás nélkül megölne, vagy rám hívná a verő embereit, én meg küzdenék magamért, de nem lenne bennem akkora a vérszomj, mert nem ilyen élethez szoktam hozzá, nem a rosszfiúk életéhez, az övéhez, ahol a fegyver beszél, a másik meg inkább kussoljon. - Egyértelmű lenne, hogy én venném át a helyét, és így is készülök. Felszámolnám az ember kereskedelmét, és ezeknek a lecsúszott, bezárt embereknek próbálnék normális munkát találni. Persze, a szex ipar nagy pénz, így nem szállnék ki belőle teljesen. Viszont, ezt a fekete részét azt, mihamarabb beszüntetném. Kapcsolata van egy árvaházzal, ahonnan gyerekeket szállítanak át a keletieknek, ez szerinted mennyire egészséges? – rázom meg a fejemet. - Valamiért különleges voltam a számára, de sosem szálltam el ettől a figyelemtől, mert sosem esett jól, de tudom ,hogy mi történik a színfalak mögött, látom, napról napra. Elvenni az emberek szabadságát ,és állatokként tartani őket, nem normális. Ilyen az alap természete, de sosem jogosítja fel semmi arra, hogy ezt tényleg meg is tegye másokkal. Nem csak magamon akarok segíteni. Hanem a többieken is. Tudom,hogy neked a drogból van sok pénzed, de ezt a bizniszt is megvetem. Tapasztaltam, hogy milyen, és tudom,hogy ezzel a kérésemmel is elég nagy pénzmagtól távolítalak el… Viszont, fel vagyok készülve, tudom ,hogy nem lesz egyszerű, és azt is,hogy lesznek akik nem örülnek a változásnak, de sokan szenvednek miatta. Nem egyik napról a másikra döntöttem el, hogy ennek így kell lennie, hosszú évek tervezgetése. – teszem hozzá, még akkor is, ha kicsit túl hosszúra nyúlt a magyarázatom. – Minden álmot mindenki magának valósít meg a saját eszközeivel, egyesek tesznek is érte, mások meg csak elképzelik,hogy milyen lenne, ha…- tárom szét kissé a karomat, és vonom meg a vállamat, én a teszem amit kell típusba tartozom.
Az idősebb férfi értő szemekkel vizsgálja a másikat a maga egyszerűségével, minden sallangtól mentesen, és ha Hudson nem tudná kicsoda ő, könnyedén valami bohókás különcnek lehetne tartani. Nem hibáztatja a férfit az óvatossága miatt, ő is az lenne a helyében. Viszont azt az apró tényt naivitásnak tekinti hogy Hudson azt feltételezi nem tudná feltörni vagy lemásolni a felvételt ha akarná. Nem kezdő amatőrökkel dolgozik együtt hanem a legjobb informatikusakkal akiket csak a piacon fel lehet lelni és hajlandó kockáztatni egy kicsit a sok pénz reményében. Lopez nem szűkmarkú, megfizeti a minőségi munkát, és bünteti a kontárságot. Híve a fejlődésnek és a művészeteknek. - Nem áll szándékomban megkárosítani magát Hudson. Bármit is mesélhetnek rólam a rossznyelvek, és akármilyen a hírem, még én is csak ember vagyok és vannak érzéseim is - mosolyodik el ahogy belekortyol a borba. Minőségi, száraz vörösbor, amit úgy szeret, mégsem esik túlzásba. A bontatlan vizet pedig odateszi az asztalra. Most csak beszélgetnek, itt még nem történik semmi. - Köszönöm - teszi el a felvételt, és majd utánanézet alaposan mindennek. Azt is tudni fogja hogy a felvétel napján mikor kelt a nap és mikor nyugszik. Figyelmesen hallgatja a fiatalabbat és alaposan megrágja magában a választ, mielőtt kimondaná. Valóban sok igazság van a szavaiban és neki nem lenne különösebben gyümölcsöző ez a biznisz de mégis hajlandó segíteni. Mert valahol a sok bűn és gaztett alatt még mindig csak egy ember. Érző ember. - Nem egészséges. Tudja Hudson, én általában nem megyek bele olyan üzletbe ami csak elvekről szól, mert nem látom sok értelmét egy gondolat miatt meghalni. Viszont az emberkereskedelem egy elég mocskos dolog, és sosem vettem benne részt, ahogy a prostítúció nagy részében sem, mert hiszek az emberi döntések szabadságában. Furcsának találja ezt, egy ilyen embertől, mint én? - kérdezi apró mosollyal ahogy Hudson szemeibe néz. Apró szünetet tart, mielőtt folytatná a gondolatmenetét. - Valóban a drog és a fegyverek hozzák a pénzem nagy részét, és mint minden ember, én sem vagyok a pénzem ellensége, de vannak olyan helyzetek, amikor többet ér egy másik ember élete, mint a vagyon, amitől elesek. A klubja jó táptalaj lenne nekem, ez tény és való de.... vannak még klubbok New Yorkban, amihez magának semmi köze nincsen. Nem állunk egymás útjában a későbbiek sem. Mindössze egy szívességet kérek majd cserébe. Lehet hogy lesz olyan helyzet hogy alibi kellene, vagy egy kis jó média és a maga alakja elég nagy árnyékot vet hogy elférjek mögötte - mosolyodik el ravasz mosollyal a férfi. Szereti bebiztosítani magát, mert nem tudhatja mikor és ki akar az életére törni, és ott van még az a megszállot nyomozó is. Aki keresi a nyomát észtvesztve.
M- Értékelem az őszinteségét Diego. – tényleg örülök, hogy őszintén elmondja az ő szemszögét, és azért is hálás vagyok, hogy a drogok kikerülnek a klubomból, így az alsó szintre biztos, hogy nem Diego emberei fogják behozni, ha netán mégis bekerülne a klubba. Szigorú ellenőrzéseket vezettem be erre, hogy figyeljük a személyzetet is, hogy ők se csináljanak meggondolatlanságot. A legfelsőbb szinten pedig senkinek sincs szüksége drogra, mert ott a saját mestere adja meg azta fajta extázist az alárendeltjének, amelyre egyetlen drog sem képes. Tudom jól, tapasztaltam, és ezt jobban is értékelem. A szabad akaratot, a választást, és azt, hogy tudok dönteni afelől, hogy mit engedek meg, és mit nem, ezért sem engedem senkinek a bárban sem, hogy megpróbáljon akár úgy szórakozni velem, azt gondolva, hogy a másik munkám miatt, hajlandó leszek alávetni magam nekik. Nem, ez nem így működik. - Egy kicsit talán furcsának, de mindenkinek megvan a maga érdeklődési köre, amit jobban preferál, vagy épp elítél. – hagyom ennyiben a témát. -Azt hiszem, hogy ez reális kérés, tekintve, hogy mennyire kereshetik magát. – célzok arra, hogy ide jutni sem volt egyszerű, hiszen kerülő utakon jöttünk, és kellett ez az álca munka is, hogy úgy tűnjön, mintha tényleg kuncsafthoz jönnék. Tény és való, hogy rám se vetett volna jó fényt, ha csak úgy random fogom magamat, és elmegyek, a mexikói negyedbe. Feltűnő lett volna. - A közeljövőben lesz néhány olyan esemény, amin közösen veszek részt Abigaillel, akár az eseményre tartva, akár arról eljőve, menet közben is történhet az akció. Abigailnek rengeteg ügye van, messzire futnak az emberkereskedő szálak. Sok lehet az ellensége, de mégis valahogy úgy szeretném álcázni, hogy autó baleset lehetett az egész. . – kortyolok a poharamba. - Nem szeretném elkapkodni, mert az ide jövetelemet is megterveztem előtte, gondosan. Egy pillanatig sem szeretném, ha azt hinnék, hogy én hozzám köthető majd a halála, ugye megérti, remélem. – igen, tisztában vagyok vele, hogy emberölésben kértem segítséget tőle, de egyedül sajnos képtelen lennék erre. Talán…ha Ewerett kapcsolatait vetettük volna be, bár nem akartuk kockára tenni a testőröm életét és kapcsolatait sem. Mennék már, mert úgy ítélem,hogy megbeszéltünk mindent, a többit meg a fontosabb dolgokat úgy is meglehet beszélni, ha menet közben akadna valami, akkor megoldjuk a találkozót, ahogy most is. Nem két napon belül akarom ,hogy ez elintéződjön. Megvan a cél, és már csak az utat kell kijárni addig. Ahogy eddig is tettem.
- Sokszor az őszinte szó az egyetlen, ami igazán számít. Pontosan tudom kik vesznek körbe, és pontosan tudom hogy kitől mire számíthatok, és ennek köszönhető hogy még mindig ebben a székben ülök - rándul meg egy barátságos félmosolyra az ajka. Nem túl gyakori ez, komoly arca is inkább markáns, mintsem jóképű lenne. Nem venné fel a versenyt Hudsonnal, de az ő szemeiben egy olyan sötét bölcsesség ül, amit sokan elképzelni sem tudnak. Lopez élete nem volt éppen feltűnésmentes és olykor makacs vércseppek szennyezik az útját, de mégsem forgolódik nyugtalanul éjjel, puha párnák közt. Elfogadta hogy a tetteinek következménye van, azoknak pedig súlyos vonzata is lehet, és ehhez mérten fontolja meg a lépéseit. A drogkartell nem olyan egyszerű és sok szövevényes szál fut át az idősebb férfi kezén, sokan talán el se tudják képzelni hogy mennyi mindent tud, hiszen általában csendesen húzódik meg a háttérben, és mégis éber tekintete gyakran villan fel. Nem ma kezdte és mesterien játsza ezt az ördögi játékot. - Ez így van jól. Mind mások vagyunk és ez a szép a világban. A külöbözőség. Mi lenne ha mindenki egyforma lenne és ugyanaz érdekelné? Túl sok lenne a vetélytársam is - kortyol bele a boros poharába, lassú kis kortyokban fogyasztva a minőségi bort. Kiélvezi az ízét, és a zamatát hiszen szereti a finomat és a szépet. Kényelmesen dől vissza a kanapéra és méregeti a másikat vesébe látó szemeivel. Természetesen nincs ingyen a segítsége, de minden szörnyűség és gaztett mögött, még rendelkezik emberi érzésekkel. - Maradjunk annyiban hogy egyre nagyobb népszerűségnek örvendek a nyomozók napirendjén és a rendőrség szervein belül - válaszol, hiszen az egyik legkeresettebb drogbáró, és mégis itt van biztonságban és kényelemben. Elég sokat elárul róla hogy élete virágában még mindig markában tartja a kereskedelmet. Türelmesen hallgat, és nem kérdez bele Hudson szavába, ő képes kivárni az egészet, és aztán megfontoltan válaszolni a kérdésekre. Nem siet. Nincs hová siessen. - Megoldható dolog, de engedjen meg egy kérdést Hudson. Tudom, nincs hozzá közöm, mégis érdekelne egy valami. Elég intenzív érzések fűzik ehhez a nőhöz, és mégis másra bízná a munkát, de egyetlen pillanatig sem gondolom hogy azért mert nem merné megtenni önmaga. Miér hát? Nem lenne egyfajta megkönnyebbülés ha saját kezűleg intézhezné el? A balesetet olyan könnyű megrendezni és fedősztoriban nem lesz hiány - ezt szinte biztosra is veheti hiszen évek óta űzi már az ipart és egyszer nem állították elő, vagy vádolták meg nyilvánosan, mert gondosan eltüntet mindent maga után, mintha szellem lenne. - Nem muszáj most válaszolnia, mindössze kíváncsi vagyok - teszi hozzá egy perc csend után, és feláll. Ördögien pontosan képes megérezni, mikor vessen véget egy beszélgetésnek, és Hudson is távozhat biztonsággal ahogyan érkezett. Ő még sokáig mereng a szobában és a kis pendrive-ot forgatja. Aztán odaadja az emberének hogy mindent derítsen ki róla.
Egy héttel később Hudsonhoz ismét befut egy kérés, a vöröshajú nőtől, aki látni kívánja és csinos summát is fizet érte. Ahogyan legutóbb is tette és kocsit küld a férfiért. Lopez nem lustálkodott ebben az egy hétben és külföldi utazásából nem egyedül tért haza, de nem kötött semmit a látogatója orrára. A háznál a nő fogadja, mint legutóbb, csábos buja viselkedése teljesen természetesnek hat, és az ajtó csukódás után azonnal elhúzódik tőle. - Az emeleten van, ismeri a járást Mr. Payne - dorombolja a nő kellemesen bizsergető hangon, és elindul a másik irányba. Lopez ugyanott várja ahol múltkor. Bontatlan vízzel, mert kiváló az emlékezete és egy vaskos mappával az asztalon. Éppen leteszi a telefonját. - Hudson. Köszönöm hogy eljött. Híreim vannak, kérem foglaljon helyet - telepszik le a kanapéra, mint legutóbb, és türelmesen megvárja amíg a másik is megteszi. Ezúttal is borozik, vörös itala, mint a vér csillog a kristálypohárban.
MBorzasztó, várakozásokkal teli egy heten vagyok túl. Ryu a tanúja, hogy rengetegszer bántam már meg, hogy megkértem egy külsőst, hogy segítsen nekem az ügyem elintézésében, és a búcsúzó mondatai járnak az eszembe. Megnyugvást hozna, tehát, ő is ezt az egyetlen kiútat látja, a számomra. Így megtudnék szabadulni a múlt árnyékától, és újult erővel indulhatnék útnak. Bár, vér mocskolná be a kezemet, de azt hiszem, minden olyasfajta embernek, aki Abigailre hasonlít is, ez a jussa. Meglehet, hogy évek múlta velem is valami régi haragosom fog végezni ilyesfajta módon. De én, felakarok számolni a régi üzelmeivel, jobban akarom csinálni, anélkül, hogy el kellene kalapálom érte bárkit is, vagy lelkileg fenyíteni. Éltem benne, tudom milyen, és csak egyetlen hozzám hasonló alakkal hozzon össze a sors, onnantól kezdve meg van pecsételve az én életem is. Nem akartam ilyesfajta félelemben élni. A menü ugyanaz, mint amikor első alkalommal itt jártam, fogad a nő, és eljátsszuk a szerepeinket, amíg látnak mintket, ám az ajtó becsukódása után, illedelmesen biccentek még, akár a távozó alakjának is, aztán, elindulok a korábbi hely felé, ahol tárgyaltunk. - Diego. – fogok vele azért kezet, és aztán ülök csak le, aztán kibontom a vizemet is, és kitöltöm egy pohárba. Bele is kortyolok. Mert úgy érzem, hogy ki van száradva a szám, rendesen. Kíváncsi vagyok, hogy mit derített ki. - Feltételezem, te és az embereid máris előrébb jutottak, mint mi valaha. – kicsit irigy vagyok, még ha ez nem is látszik a testbeszédemből. Kényelmesen helyezkedem még egy kicsit, és ki is gombolom az öltönyöm gombját, hogy ne feszüljön rajtam. Most, nem vagyok annyira feszült, mint a legutóbb, így van alkalmam körbenézni a szobában, kellemes a berendezése, és kényelmes a fotel is, amiben ülök. A mappára siklik a pillantásom, és benedvesítem az ajkam, majd rá is harapok, igen… kicsit ideges vagyok, kíváncsi. - Ne várakoztass, kérlek. – pillantok rá komolyan. Ez csak egy olyan dolog, ami pontot tesz az i-re, nagyobbat, vagy kisebbet, most már nem számít. Nem csak én vagyok most már fontos, hanem a kis klubom, amit elkezdtem kiépíteni. A szabadságom, és a testem épsége, és…Ryu, meg Ewerett.
A férfi ritkán érdeklődik bármi vagy bárki után aki nem tartozik a perifériás látómezejébe de most mégis erőt vett magán, és mélyebben beleásta magát a különös látogatója sorsába. Az elmúlt egy hétben mindent megtudott Hudson Duncan Payne minden egyes kihágásáról, és óvodai viselkedéséről is. A rókalelkű Lopez nem sajnálta az időt és a pénzt, minden előkerített amit csak lehetett és még a halott embert is előhúzta a föld alól. Magában összerakta a fiatal férfi egész életét, és sokszor csak következtetésekkel dolgozott, nem tudva mi igaz és mi nem. Az ötödik nap végére, már egészen szépen kirajzolódott előtte Hudson és Abigail mérgező kapcsolata. Természetesen látott már ilyesmit, de sosem foglalkozott vele részletesebben vagy mélyebben, csak kikerülte ha nem volt hozzá köze. Sosem avatkozott bele. Pártatlan maradt, de most nem tud az lenni. A fiatal férfiben van valami, ami megindította szunnyadó érzelmeit. A nyomozás végén természetesen újra hívta Hudsont, a vöröshajú partnerén keresztül hogy beszámoljon neki a fejleményekről. Sok érdekes és talán értékes információra bukkant, ami nem csak a férfi előnyére lehet, hanem a sajátjára is. Olyan dolgokra bukkant, amiket nem hagyhatott szó nélkül, és így végül is Hudson bőven megfizette a segítségét, még ha nem is tud róla. Az emeleti dolgozószobájában várja őt, mint legutóbb és pillantása most is olyan éber, érdeklődő mint a lesben álló fenevadnak. Elmosolyodik, és feláll ahogy fogadja a látogatóját. Feketét, és fehéret visel, az ingje könyékig feltűrve így kilátszik izmos, napbarnított karja és halvány tetoválásai. Régiek, kopottak. Egy szép napon ő maga is el fog kopni, és elhalványul az emlékezetben. A kézfogás után visszatelepszik és a borba kortyol. Hallgat egyk icsit, és újfent szemügyre veszi a vele szemben ülőt. - Való igaz, alapos nyomozást folytattunk le a saját berkeinket belül és elég sok érdekes dologra bukkantam ahogy kézhez kaptam az anyagokat. Ne vedd a szívedre, én más körben, sokkal mélyebben kutatok - pillant rá sötét szemeivel szórakozott félmosolyra húzva az ajkát. A testes akta után int, nyissa csak ki nyugodtan. - Először is, engedd meg hogy bemutassam Jasper Harlowt. A halott embered a videóból, negyvenkét éves és a hawai szigeteken nevelgeti két kicsi lányát... - bök az első képre ami a férfit ábrázolja két gyerekkel. - Nem vagy gyilkos. Még nem - teszi hozzá ahogy hagy neki időt hogy átlapozhassa a mappát. Az dőpontok órára pontosak, és házak, helyszínek, események, cikkek tömege jelenik meg, maik mind kapcsolódnak az éjszajához. Abigail múltjából is feltárul pár emlékfoszlány, hogy nagyon rossz családba született, kurva volt, és onnan harcolta fel magát idáig. Egy két eseményen megemlíti mint kegyes matrónát is. - Mihez kezdessz most? - kérdezi kissé előredőlve, de várakozóan. Nem zavarja meg hogy összerakja magában az információkat. A felvételt is ellopta itt van az eredeti a mappába. A nőnél egy másolt hamisítvány van amin semmi sincs.
MBár mondhatnám, hogy nyugodtabb vagyok, de nem. Mind csak álca, és megtanultam viselkedni az évek alatt. A vonásaimat az uralmam alá hajtani, különben keményen megvert érte Abigail, ha a rosszallásom kiütközött az arcomra. Megtanultam, hogy hogyan legyen folyamatosan poker arcom, és csak nagyon kevesen tudják megállapítani akkor is, hogy mi játszódik le bennem éppen, mert adott esetben jól ismernek. Összesen, két ilyen személy van az életemben, Abigailen kívül, nem akarom elveszíteni őket, nekem…ez fontos. Ki tudja, hogy mikor dönt úgy, hogy hagyja, hogy egy bizonyos szintig szabadon mozogjak, és aztán elveszi őket tőlem, őket is? Anyámmal együtt, akit megmentettem, és nem itt él már, rég. Időnként eszembe jut. Könnyedén vonom meg a vállamat Lopez bocsánatkérését hallva, és kicsit grimaszolok is. - Az én köreimben inkább a mesterkélt szavak, és zsarolásokkal kicsikart szívességek ismertebbek. – az olyasfélék, amiben én is benne vagyok. A testes mappára pillantok, amit elém tol, az első sok akkor ér, amikor látom azt a valakit, akinek már neve is van, nem pedig a dagadt köcsög, aki megakart erőszakolni, pontosabban kényszeríteni akart rá, hogy úgy tegyek akár egy állat, és ugassak is neki, miközben felkínálom magamat. Nem, ezt nem vette be a gyomrom, és elszámolhatták a drog mennyiségét is, amit belém pumpáltak, így ellenálltam, és meglett az eredménye. A nyakkendőmhöz nyúlok, és kicsit meglazítom, a torkomat is megköszörülöm, lassan lapozok tovább, és na jó… úgy kell figyelmeztetnem magamat, hogy vegyek levegőt, túl… nagy a csend…. és túlságosan zsibbad az agyam. Abigail, rossz családból származó, szintén kurva volt, és… jó pár férje akadt, és…nem szabad hagynom, hogy a haragom eluralkodjon rajtam. Ugyan olyan volt, mint én, sőt nem! Engem megvett annak idején és… a maga elképzelésére akart formálni, mert van annyira aberrált. Azért, látszik, hogy kiakadtam, mert a lapokat is, enyhén remegő kézzel forgatom. A másik kezemben idegesen forgatom az új, ismeretlen usb-t. - Ezt…megtudom nézni, most?!- úgy, azonnal. Nem pillantok fel, mert tovább olvasom a sorokat, és dolgozom fel, rakom össze a képeket meg a kibaszott nagy hazugságokat, arról az éjszakáról is. A pendrive a mappán landol, és a hajamba túrok, előre hajolok, a térdeimen támasztom meg a könyökeimet, majd veszek egy nagy levegőt. Egy kibaszott hazugságra építette az egész birodalmát, és zsarolt engem is, amikor már úgy látta, hogy elveszíthet. Fel se tűnt ,hogy a hangom is kissé megremegett, és majdhogynem Lopezre parancsoltam a saját házában. Felegyenesedtem, és felkeltem. - Kaphatok… a víznél valami erősebbet? – csak… kellett valami… mert egyébként anynira izgultam, hogy a vízhez sem nyúltam. Figyelmenkívül hagytam a kérdését, egyelőre. Ha megkaptam az erősebbbet, gyanítom, whiskyt. Megkönnyebbülten kortyoltam bele, és még mindig nem szóltaltam meg, csak az aranyló folyadékot bámultam a jégkockákkal. - Megölöm. – jelentettem ki szárazon, határozottan, és eltökélten. Eddig is megvolt bennem a szikra, de nem volt kérdés, hogy eztán sem kell félteni. Még nem voltam gyilkos, de nem kell sok hozzá,hogy az legyek, nem érdekelt. Több emberrel nem teheti meg ezt Abigail, mint amit velem. Átreformálom az egészet. Luxus kurváim lesznek, de nem megfélemlítéssel fognak nálam dolgozni, nem elnyomással. Mert lehet ezt így is csinálni. Különb vagyok mint ő. Mert én nem eltiprok, mint ő, nem megsemmisítek, nem szedem szét darabokra az emberek elméjét.
Elég sok mindent látott már, és elég mocskos ügyben volt benne ő maga is hogy ismerje az emberi könyörtelenség minden fokát, noha ő maga nem élt ezekkel a módszerekkel sosem. Megveti az ember kereskedelmet, és az ilyen jellegű szórakozást, amiben Hudson rekedt. Lopez valahol tiszteli az emberi választást hogy maguk válasszanak sorsot maguknak. Ő is ki tört, mert hozott egy döntést, és vállalta annak minden jó és rossz következményét. Sötét íriszeivel figyeli a vendéget, és próbál a sorok mögé látni. Biztos benne hogy zaklatott, de ahhoz képest egészen ügyesen leplezi az érzéseit. Az asztalra teszi a mappát és odatolja neki. Nem fukarkodott, azzal az éjszakával kapcsolatban mindent kiderített és minden felvételt megszerzett. Egy névtelen kis fekete usb eszköz hever a mappában a felvétellel, és annak folytatásával amit Hudson már nem ismert meg. Valahol megérti a másik sietségét, és tudni akarását, hogy tisztázni akarja a múltat, eszközre vágyik az elnyomója ellen, és biztosítékra hogy sértetlenül ússza meg, törvénytelen keretek között, és mégis makulátlan marad. Ő maga is bebiztosítaná magát egy ilyen helyzetben így nem sietteti a másikat. - Igen, ezek nem ismeretlenek, de itt kicsit erőszakosabb nyelvezet kell, és tiszta célok. Fontos, hogy az ember tudjon egyértelmű lenni és ne a levegőbe beszéljen – teszi hozzá csendesen ahogy belekortyol a borba. Élvezi a vörös nedű testes ízét és után is tölti a poharát. Egyenlőre kivár, figyeli a férfi reakcióját amit kivált belőle. Az önuralom ellenére is látja hogy Hudsonon eluralkodik az indulat és nem rója fel neki. Nem hibáztatja és nem neveti ki, ez elég nagy megrázkódtatás lehet. Egy halott, egy fantom most nevet és identitást nyert. Leginkább életet és valóságot. - Lehetséges. Mindjárt megnézheted – kel fel, és az asztalhoz lép hogy elvegye a kis notebookot. Bekapcsolja és a távolabb látható fehér falon mint a kivetítőn jelenik meg a kép. Bedugja az usb csatlakozót és megosztott képernyőn be is kapcsolja neki ha készen áll rá. Aztán az italos szekrényhez lép és bontatlan üveg whiskeyt vesz elő. Chivas Regal. Minőségi, erőteljes aranyló folyadék, és abból tölt Hudsonnak egy pohárral. - Remélem megfelel – fűzi hozzá ahogy visszaül a kanapéra a másikkal szemben. Hagyja, hadd szedje össze magát és találja meg a középutat saját magához. - Ahogy gondoltam. Nos, én tökéletes alibit szolgáltatok neked a szívességért cserébe. A részletekről még beszélünk majd. Ezeket vidd el, tanuld meg amire szükséged van és égesd el a paksamétát. Ez nem legális ügy és nincs szükséged bizonyítékra. Csak saját magadnak kellett – teszi hozzá. Az emberölés komoly bűn, nem mindenki veszi könnyedén, mint ő. Az ő lelke már régen elkárhozott, amikor legelőször meghúzta a ravaszt és Bastida szemeibe nézve kért bocsánatot. Ettől még megtette. Elvette a székét, az életét, a hatalmát. Lopez nem rabja az érzelmeknek, mégis… megtartotta az asztalt és a fegyvert. Emlékeztetőül talán hogy honnan indult és most hol tart. Nem hibázhat, nem lankadhat a figyelme, mert könnyedén valaki más is így gondolhatja ahogyan annak idején ő tette. Lopez nem kockáztat.
Kezdőlap
