Jó ideje már annak, hogy sikeresen megszöktem a csajtól, de még nem igazán volt erőm a munkaadóm elé állni. Ennek az okai viszonylag érthetőek, hiszen alapból olyan ütést kaptam a fejemre, amitől félő volt, hogy talán sosem kelek fel többet, és lebuktatják az egész társaságot. Mégis úgy éreztem, hogy tartozom neki némi magyarázattal, ha már fel kellett mosatnia – mert nem hinném, hogy ő csinálta – valakivel a véremet az iroda kövéről, bár mentségemre szóljon, hogy az aznapi kasszákat tökéletesen leszámoltam, és érthető okok miatt nem voltam képes leellenőrizni azt, hogy vajon Lexi rendesen összetakarított-e, vagy sem. Szóval mondhatni sziklaszilárd alibivel rendelkeztem, és viszonylag jó munkaerőnek is mondhatnak, mivel soha egyetlen alkalommal sem hiányoztam a melóból, mégis úgy remegtem, akár a nyárfalevél még annak a gondolatára is, hogy most oda kéne állnom elé, és elmondani azt, ami pontosan történt.
Mert vegyük csak sorra a dolgokat: amiben ő utazik, az cseppet sem biztonságos. Elvileg nem is tudhatnék a dolgokról, de mivel vállaltam extra melókat, ezért kénytelen volt egy s másba beavatni. Az, hogy milyen disznóságok vannak még a füle mögött... Egyrészt nem rám tartozik, ha nem akasztja a nyakamba a dolgokat, másrészt talán jobb is, hogy nem tudok róla.
De mivel egy minimális betekintést kaphattam az életébe, innentől kezdve felelősséggel vagyok én is azért, hogy ne bukjon le. Ez a felelősség nem róla szól, sokkal inkább rólam. Mert talán jóarc velem, kezdvesen magához vett, amikor senkire sem számíthattam, és hálás is vagyok neki sok dologért, de ettől függetlenül sem jelenthetem ki, hogy száz százalékos bizalmat szavaztam neki. Mert nyilvánvaló, hogy fel fog áldozni, ha a lebukásáról lesz szó... Ezt kár is lett volna letagadnom magam előtt.
És hát... Meg is történt a baj, hiszen lenyomoztak. Nem is akárki, maga a rendőrfőkapitány, és annak a hebrencs természetű lánya képes volt az apja intelme ellenére belemászni ebbe az ügybe csak a kielégíthetetlen kíváncsisága miatt... Meg mert gondolom nem utolsó szempont az sem, hogy kurva jól nézek ki, de ezt inkább elengedtem.
Ezzel pedig semmi baj nem lett volna, ha rendesen tudom kezelni az egész dolgot, és időben valahogy megpróbálom úgy likvidálni a csajt, hogy lehetőleg nem esik baja. Mert ugye megölni vagy bántani, túlságosan megfélemlíteni pont az apukája miatt nem lehet... Ha bármit kiszagol akkor onnantól kezdve megint csak rajtunk ütnek, és végünk.
Viszont ez a három nap tökéletesen elég volt arra, hogy információval tudjak szolgálni a „gazdámnak” – úristen de gusztustalanul hangzik ez – arról, hogy jobb ha óvatosabb lesz, és jobban odafigyel a csatlósaira... Mert úgy néz ki a csaj engem csak a leggyengébb láncszemnek tart, de lényegében nem engem akar hanem azt, amit esetleg tudhatok... És hát elég sok mindenről van információm, mivel hallok ezt-azt csaposként, de ettől függetlenül nem beszéltem. Felesleges is lett volna, mivel a nő nem akart bántani, Hudson viszont... Nem vagyok benne biztos, hogy ennyire belátó lett volna, ha bármit kikotyogok.
Szóval ezek alkották összességében a bizonytalanságom legfőbb alapjait, ahogyan ott toporogtam az irodája előtt, és próbáltam rávenni magam arra, hogy egyáltalán belépjek. Szerencsére elég hamar sikerült ezt végül megvalósítani, és csak ökölbe szorult a kezem, hogy párat koppinthassak az ajtón. Amint zöld utat kaptam, rögtön rá is fogtam a kilincsre, de mielőtt benyitottam volna, még lekevertem saját magamnak egy kisebb pofont, hogy ezzel némi határozottságot pakolhassak magamba.
- Hellóóóó – nyújtottam el a szót, majd intettem neki egyet, miközben tettetett nyugodtsággal sétáltam el a bőrkanapéhoz és helyet foglaltam még azelőtt, hogy megengedte volna. Ezzel is sugallni akartam neki, hogy egy kicsit hosszabban fogunk beszélgetni, mint azt ő tervezte.
- Gondolom meglep, hogy végül előkerültem – jelentettem ki, majd folytattam egy kérdéssel– Vázoljam fel az ügyletet lassan és kimerítően részletesen, vagy érdekel a lényeg?
Ő maga is tudta, hogy nem szimpla lógásról, csajozásról, vagy hasonlóról van szó. Öt éve dolgozom neki, és soha, egyetlen percet sem késtem, sőt az utóbbi időben nagyon sok dolgot bíztak rám a pulttal kapcsolatban a precizitásom miatt. Pont ezért is voltam úgy vele, hogy talán a munkám alapján ismer annyira, hogy nem fogja azt hinni, hogy egyszerű munkafitiszről van szó, és basztam bejönni, mert ilyet soha nem csináltam. Lényegében még a szabadnapjaimat is képes voltam itt tölteni, ha arra került sor csak azért, hogy a saját gondolataimat tudjam terelni ezzel. Szóval ilyen téren félnivalóm nem volt, viszont annyi eszem volt már, hogy a részletekkel nem ugrottam a torkának. Ki akartam puhatolózni, hogy mennyit akar egyáltalán tudni, és mennyi az, amit megtarthatok magamnak. Mert ha nem muszáj, nem fogok mindenről beszélni.

ígérem gyorsabb leszek || 733 ||ruha