TA mai napot kivételesen élvezem, egy légkondicionált helyiégben ücsörgök, egy régebbi vendégemmel, eleinte szexre vásárolta meg az időmet, annak múlásával pedig a társaságomra vágyott. Azóta elvált a férjétől, így nyíltabban meg velem mutatkozni. S mint hogy szeretem az autókat, így most kivételesen egy kicsit nekem is kedvez, míg az üzleti tárgyalásait elintézi, igen, ilyen eseményekre is szoktak kísérőt kérni. Fizetett annyit értem,hogy ha azt mondaná, menjünk haza, és tegyem boldoggá, megtenném. A pénz diktál ugyebár. A melegre való tekintettel, egy lengébb anyagú, de mégis csak öltönyben jelentem meg az eseményben, de legalább nem három részesben, nincs rajtam nyakkendő sem, nem fontos, elvégre egy sport esemény. A fogadásaimat pedig már megtettem, és egyedül ücsörgök jelenleg a légkondicionált kilátón. Az asszonyság, engedélyezett nekem két óra szünetet, csak legyek elérhető a telefonomon. Így elindultam a VIP kártyámmal, ami mindenhova beengedett. Így kerültem el a boksz utca környékére, és beleszagolhattam a motorolaj jellegzetes szagába. Motoroznék, és láttam is, az egyik istállóban egy motort, amit épp bütykölt az egyik srác. De nem lehet, addig amíg Abigail a futtatóm feni rám a fogát, nem szabad semmit sem csinálnom, ami veszélyeztethetné a testi épségemet. Kivéve az ő őrült nyaktörő pózai az ágyban, amiket kikötözve végez rajtam. Kicsit melegem van, így az öltöny kabátomat fent hagytam a szobában. Lassan sétálgatok, és felmérem a terepet, akadnak lányok, hostessek, akik a rajtszámokkal, vagy az istálló színeiben sétálgatnak, igen mutatósak, de tudom,hogy nem legeltethetem rajtuk túl sokat a szemem, mert a vendéglátóm, kitérne a hitéből, hogy nem őt tüntetem ki a figyelmemmel. A nő, Margaret, aki fizetett értem, egy sms-t küld, hogy még mindig nem ér rá, csak a szemöldökömet vonom össze kissé, ahogy tudomásul veszem az sms-t és tovább flangálok, elérkeznek az eredményhirdetések, és az nyert, akire fogadtam, természetesen, és volt egy másik, akinek sikerült a befutónak lennie. Tökéletes. Megvan a hétvégi nyaralás pénze. Ezután jelentik be, hogy lehet használni a pályát teszt körökre, - Hudson Payne, kérem fáradjon az egyes istállóhoz! – rögtön meglepődök, és körbe pillantok, hogy ez biztos, valami tréfa. De nem, nem lehet az, a telefonom megcsörren, és Margaret szól bele, menjek, egyáltalán nem tréfa. Odasétálok, és várok, de nem tudom,hogy mire. Margaret, kissé a homályba húzódva áll tovább, igazából nem is értem a hirtelen felhajtást, kicsit előrébb lép, így azt hiszem nem zavarja, ha készül rólunk pár közös kép. Egy nagyobb ruha tervező vállalatot vezet, pont kapóra is jön az, hogy vele látnak, mert így látják, hogy vannak befolyásos ismerőseim. Még nem kapták fel annyira az istállónkat, így nem özönlöttek el minket a fotósok, de nem értettem ,hogy mire fel a hangosbemondó, és az, hogy ide kellett jönnöm. Eldiskuráltam addig Margarettel, és meglepetten emeltem fel a fejem, mert már elindultak az első teszt körök, nem verseny autókkal, és nem is időre, ez inkább, amolyan próba kör, régi, új kocsikkal. Akkor indul a következő, ha üres a pálya. Bár foglaltam volna magamnak helyet, az egyik kocsimmal, de sosem rólam szólnak az ilyen időtöltések, hanem a nőkről, Margaretről, akinek a kedvére kell tegyek. Odasétálok a nagyképernyős tv-hez, és mikor kigurul az első kocsi, amit természetesen innen nézek végig, majd a képernyőn nézem a folytatást, csak állok, és elképzelem, hogy milyen lenne egy másik élet, ahol nem escort lennék, hanem…motor versenyző. Igen, motoroztam, meg is szöktem vele egyszer, de Abigail hamar megtalált. Pechemre. Azóta nem engedi, hogy motorra üljek.
A kapcsolataimnak köszönhetően néha kapok olyan megbízásokat, amikkel sok pénz jár, és kevés meló. Különböző rendezvényekre szoktak hívni "házigazdának" vagy műsorvezetőnek ha úgy jobban tetszik. Ma is így volt, valami nagykutyák találkozója volt egy versennyel egybe kötve, utána pedig mind kipróbálhatták a versenypályán is a drága játékszereiket. Mondhatni az eseményhez öltöztem, egy csinos halvány szürke blúz, a vállain és az ujjain fekete virág hímzéssel, meg egy közepesen rövid szoknya és természetesen a nyaktörő platformos tűsarkú cipő. A bokámon lévő tetoválás így kitlátszik, de én egyáltalán nem bánom és nem is érdekel mások véleménye. Nekem kedves emlék, az első saját kocsim motorszáma, másnak nem mond semmit, nekem viszont örök emlék marad. Már majdnem vége volt az esemény hivatalos részének, és kezdődött volna a gazdagok játéka a menő autóival, amikor egy férfi mellém lépett és egy furcsa dologra kért. Az egyik fiatal vendég különleges ajándékot kap ma, és bár azt mondták nincs különösebb alkalom, de kérték, hogy én guruljak vele oda, az első boxhoz, és adjam át neki egy próba körre a járgányt. Szeretem az ilyen meglepetéseket, és már amúgy is untam a mikrofonba beszélést meg az unalmas bájmosolyt. És akármilyen is lesz az autó, örömmel megyek vele pár métert. Amikor megláttam az autót, az állam is leesett. Elkerekedő szemekkel és egy gyerek mohó kíváncsiságával nyitottam az ajtót, hogy bekukkantsak. Egy Aston Martin DB10-es… James Bond autója… Aki szereti az autókat annak ez a darab… Leírhatatlan. Izgatottan nyaltam meg a számat, és bár nem szokásom, indulás előtt mégis megigazítottam a vörös rúzst is, mert ez a járgány megérdemli. Már hallottam a hangos bemondót, ahogy a fiatalember nevét mondják. Hudson Payne, most rohadtul irigyellek! A szívem is a torkomban dobogott, ahogy beindítottam, és a V8as motor elkezdett dorombolni. A több mint 430 lóerő szinte zokogott, hogy tapossam meg a gázpedált, de csak szép lassan gurultam és közeledtem az egyes box felé. Minden métert kiélveztem, elvégre ebből az autóból összesen tíz darab van az egész világon, valószínűleg többet nem vezethetek ilyesmit. Amikor megállok a kijelölt helyen, még azért utoljára oda lépek kicsit a pedálnak, hogy felbőgjön a motor, és Mr Payne biztosan észre vegye, hogy érkezett ide egy autó. Lassan szállok ki, az indító kártyát is kiveszem, hogy oda tudjam adni majd neki. Tekintetemmel keresem a férfit, képet láttam már róla, így valószínűleg felismerem. És ott is van a közelben, gondolom látta, hogy érkezik ez a kis ezüst színű szörnyeteg. - Mr Hudson Payne? - állok meg előtte, és a kezemet nyújtom felé mosolyogva. - Minnie Mitchell vagyok. - ezen a néven mutatkoztam be, amikor a versenyt konferáltam, így könnyebb felismernie - Közelebb jönne egy kicsit? Margaretnek van egy ajándéka önnek. Szerette volna személyesen átadni, de sajnos az elfoglaltságai miatt nincs rá alkalma… - kezdem a felvezetést, ahogy a megbízó kérte. Valójában, láttam ezt a srácot egy nővel, talán idősebb nála valamennyivel (nincs bennem rosszindulat, de tény, hogy érett nőnek tűnik). Egész nap mellette volt, de biztosan nem üzleti jellegű a kapcsolatuk hiszen amikor tárgyaltak valamiről, Hudson nem ment velük. Valószínűsítem, hogy ez a férfi lehet Margaret barátja, és emiatt kedveskedik neki egy ilyen ajándékkal. Egyébként, kedves asszonynak tűnt, velem legalábbis az volt, olyan kedélyesen szorította meg a kezem amikor találkoztunk, és még mondta is, hogy "ő tudja milyen nehéz talpon maradni nekünk nőknek a férfiak világában, hiszen az ő játékukat kell játszanunk, ha pedig megtesszük, az nem tetszik nekik". Igaza van, az én szakmám is férfias, és sokan nem nézik jó szemmel ha az ő játékszabályuk szerint játszva kerekedek felül. Közben, ha Hudson velem tartott, akkor meg is érkeztünk a csodaszép járgányhoz. - Ő egy Aston Martin DB10-es, egészen pontosan ugyanolyan, mint ami szerepelt a James Bond - A Fantom visszatér című filmben. - nem, ezt nem mondták el nekem róla, ezt tudom. Ennek az autónak nincs is ára, nem volt eladó, legalábbis nem boltokban és nem egyszerű embereknek. Imádom a Bond autókat… A kezemben lapul az indító kártya, de valahogy még nem akaródzik odaadni. Még húzom a dolgot, hogy annál nagyobb legyen a fiatalember öröme amikor tudatosul benne, hogy ez a járgány mostantól az övé.
Kezdőlap
