A pláza parkolójában ácsorgok a kocsim mellett ahol a megbeszéltek szerint Élodienak is meg kellene jelennie, de mégsem látom sehol. Fekete farmert és egyszerű vöröses barna pólót viselek. Nyakamban két lánc és az ujjamon csillan meg egy két gyűrű ahogy megborzolom rövid, sötétbarna hajam. Semmi különleges nincs ma a megjelenésemben és várakozás közben elnyomok egy ásítást is. Korán indult a nap, mert reggel átmentem Sharonhoz, most megint otthon van egy pár napra és nem tagadom nagyon is aggaszt a helyzet. Sebby legalább jó szomszéd és néha ránéz a kedvesemre, amiért nem lehetek elég hálás neki. Nem kellene még ezzel is foglalkoznia, de mégis megteszi és lassan... lassan már nem llesz rá szükség. Az idő megy és Sharon esélyei romlanak. Napról napra. Igyekszem elhessegetni ezt a gondolatot ahogy kiszúrom a közeledő Élodiet. Annyi időt töltünk együtt a zenekar miatt de nem esik nehezemre, hiszen barátok vagyunk és egy családot alkotunk. Ha már igazi nincsen, akkor legyen olyan amit én választok magam körül. - Szeva" Bambi! Mi a pálya? - kérdezem ahogy széles vigyort villantok felé, és ellököm magam a kocsitól hogy megölelhessem. - Most pedig... áruld el kérlek mégis mi a fenét csinálok én itt hajnalok hajnalán - mosolyodom el és kíváncsian nézek rá, hiszen tegnap este pánikolva hívott fel hogy bajban van és azonnal segítenem kell neki, mert meg fog halni. Ide hívott a plázaparkolóba hogy majd innen továbbmegyünk de ez útba esik neki és fel tudom szedni. Azt sem egészen értem miért kellett két napi cuccot magammal hoznom egy utazótáskába de azért elhoztam, biztos ami biztos alapon. - Na ki vele, mit titkolsz előlem? - mosolyodom el.
Már gyerekkorom óta a barátnőm. Bár az elején utáltuk egymást, főleg ő engem, de aztán egy iskolai tábornak köszönhetően egymásra találtunk és jóba lettünk. Csak az a „baj”, hogy tűz és víz vagyunk. Ő imád plázákba járni, kisminkelni magát és egy menthetetlen romantikus alkat… Én viszont csöppet sem szeretek plázába járni… A smink.. Nos nincs azzal bajom, de nem vagyok hajlandó felkelni egy perccel sem korábban csak azért, hogy kimázoljam a képem. Sokszor azért kompromisszumot kell kötnünk és néha olyat kell csinálnunk, amit nem feltétlenül szeretünk. Mikor nagyon nyavalyog elviszem őt vásárolni, de cserébe ő is el szokott jönni velem mondjuk egy jó kis rock koncertre, vagy éppen egy paintball meccsre. Így megy ez nálunk… Így sikerült elérnie azt is, hogy fizessek be egy wellness hétvégére vele. Már rég el akart ráncigálni és most addig rágta a fülem, míg nem sikerült neki. Nos nagyon nem az én világom az ilyen hely, de hát a barátokért mindent nem? De azt a végén nem ő mondja vissza az egészet? És tudjátok miért? Egy idióta pasi miatt! Megáll az eszem. Szinte már könyörgött nekem, hogy menjek el vele, erre ő lép vissza és persze megígérteti velem, hogy nem hagyom kárba veszni és elmegyek, mert higgyem el nagyon fog tetszeni… De ha már én szenvedek, akkor ne csináljam egyedül. Nem kellett sokat agyalnom azon, hogy mégis kit rángassak el magammal. Van egy srác, akire nagyon is ráfér most a lazulás. Bár tudom, hogy ő se szívleli az ilyen helyeket, de egy jó poénnak tökéletes. Biztosan jól fogjuk magunkat érezni. Bár lehet a végén a szálloda fog örülni annak, hogy megszabadulhat tőlünk. Seant rémült hangon hívtam fel, hogy segítenie kell nekem, mert különben valami katasztrofális dolog fog történni. Természetesen azt nem árultam el, hogy mire is készülök és hova is megyünk, csak pár infót szórtam el neki. Hadd legyen meglepetés. -Jó reggelt!-Szélesedik ki mosolyom ahogy a közelébe érek. Egy szoros ölelés, puszi az arcra. -Nyugi Sean! Időben meg fogod tudni. Most inkább pattanjunk be a kocsiba. Én majd mondom az utat, te csak vezess! Körülbelül egy órát kell kocsikáznunk!-Kacsintok rá vigyorogva. De kíváncsi vagyok arra a fejre, amit vágni fog mikor meglátja majd a szállodát. Az biztos, hogy a telefonom is elől lesz. Meg kell örökítenem azt a pillanatot.
Nagyon korán és nehezen indul ez a nap, és ezen nem sokat segít a tény sem, hogy Élodie hangja elég pánikos volt, mikor idehívott és magamban már felkészültem hogy mindenkit megverek ha bántani merték vagy valami történt vele, de ezek szerint semmi ilyesmi, mert elég jókedvűen közeledik, és el is mosolyodom. Ahogy felém lép és átölel, én sem habozok, magamhoz szorítom a puszi után, mert lássuk be ennyi kijár nekünk, és amúgy is egy nagy család vagyunk. Én mindig is annak tekintettem a zenekart, és ezt nem adom alább. Soha nem volt rendes szerető közegem, és bár anyánkat imádom, és ő is minket, mégsem egy egészséges családkép és most valahogy jó tudni hogy Sebby közelébe van és még így is bármikor hazamehetek hozzá hogy újra öt éves legyek és az ölébe tegyem a fejem, hogy álomba cirógasson amikor nem jön álom a szememre. - Nem egészen vagyok nyugodt, ha már majdnem sírva hívtál fel, most meg még magyarázatot sem adsz nekem - morgolódok ahogy elengedem, és közben összehúzott szemöldökkel nézek rá, hogy mégis mi a fenét akar tőlem. - Egy órát kocsikázni. Mi van, kicsalsz valami elhagyatott rétre és meg akarsz ölni? - húzom fel a szemöldököm halvány vigyorral, mert sok ilyen horrort néztem, amiben ez volt a gyilkosság legelterjedtebb módja. - Bambi, muszáj csigáznod a kíváncsiságomat? Ha fuvar kell, azt mondhattad volna, szívesen elviszlek tudod, és ez még mindig nem magyarázza miért is kell nekem kétnapi cucc... - sóhajtok del, ahogy végül beadom a derekem, és kicsipogtatom a kocsim, és beszállok a vezető ülésre. - Na jó, mutasd merre kell menni... - sóhajtok ahogy indítok és bekapcsolom a gps-t hogy beüssem a címet.
Imádom őket… Mindig számíthat rájuk az ember bármiről is legyen szó. Mondjuk igaz lehet, ha közöltem volna vele, hogy el kell töltenie velem egy hétvégét egy wellness szálódában nemet mondott volna… De még az is lehet, hogy belement volna… Viszont akkor most nem lenne olyan vicces ez az egész. -Nyugi nincs semmi baj, de tényleg!-Kacsintok rá, majd felnevetek. -Basszus, hogy jöttél rá erre? Na jó igazából nem pontos. A szerveidet szeretném eladni. Tudod kicsit eladósodtam és kell a pénz. Kölcsön kérni meg ciki lenne… Meg amúgy unom már a pofád meg nem bontakozhatom ki melletted. Így legalább lesz esélyem nekem is az előtérbe kerülni.-Mondom halálosan komolyan, majd ismét elmosolyodom. -Nyugi mááár. Meglepetés lesz. Élvezni fogod! Mikor hazudtam neked? Na jó…. Mikor hazudtam úgy neked, hogy abból valami rossz sült el? Na ugye, hogy ugye! Bízz bennem!-Na jó lehet, hogy ezek után nem fog bízni bennem, de egye fene, ennyit megkockáztatok, mert tudom, hogy végső soron egy nagyon jó hétvégét fogunk eltölteni. -Oh nem… Mondom… Én irányítalak. Én látom az utat az bőven elég. Te meg arra mész amerre mondom. Nem lesz semmi baj.-GPSben nem bízom. Mi van, ha beírom az utca nevét és kidobja a hotel nevét? Neeem. Jobb, ha én irányítom őt. Így ha elindulunk be is kapcsolom a rádiót, de csak halkan, hogy tudjunk beszélgetni. -És hogy vagy?-Mindig félek megkérdezni ezt tőle Sharon miatt. Borzalmas ami vele van. Se Sharonnak, se Seannek nem lehet könnyű.
Kezd ez az egész egyre gyanúsabb lenni nekem, pláne mert Bambi is nyugodt, és nem hisztis, idegbeteg vagy bármi más ami indokolná a hisztérikusságot a telefonban hogy nekem most azonnal itt kell lennem, mert meg kell mentenem az életét. Jó, ezt így nem mondta ki, de valahogy ez jött le hogy nagyon fontos, és a fontos dolgokkal sosem viccelek, így hát itt vagyok. De kezdem úgy érezni hogy a szemöldököm le akar mászni rólam és ennél feljebb aligha tudnám húzni őket. - Tééényleg? Ezt valahogy azért nehezen hiszem el - morgolódok, és a szavait persze hogy nem veszem komolyan, még akkor sem ha mindezt fapofával adja elő, mint aki halálosan komoly. Nem, nem fogom elrontani a játékot, így hát megrettenek és szomorú fejet vágok, ahogy mindezzel szembesülök. - Mindig tudtam hogy igazából a testemet akarod. Mármint, felvágni és eladni. De mégis.... mégis hogy tehetsz ilyesmit? Még végrendeletet sem írtam, mi lesz .... mi lesz mindennel.. - nagyjából eddig a pontig bírok komoly lenne mielőtt elnevetném magam, mielőtt megfulladok az elfojtott vágytól. - Kezdjem el számolni Édeském? Na jó, olyan tényleg nem sokszor volt, de azért nem példátlan. Emlékeztetnélek hogy volt rá példa hogy én szívtam a hülyeséged miatt - húzom fel az orrom sértetten ahogy beszállok és már indulnék is, de nem adja ki a címet. - Ne szórakozz. Utálok navigálás után menni, akkor csak egy részét mondd amíg kikeveredünk a fővárosból hogy merre menjek, és utána dirigálhatsz... - sóhajtok fel, mert nem akarok bunkó lenni de nem szeretem az élőszemélyes navigátorokat. Nem vagyok versenyző meg dakar ralimániás. Végül, ha mond valamit, akkor indulok is, és kikanyarodok a parkolóból hogy meglássam azt a meglepetést, mert azért na. Na. Kíváncsi is lettem hogy a macskarúgja meg! - Megvagyok. Voltam már Sharonnál, anyánál és Sebbynél is és nem éppen rózsás a helyzet... - sóhajtok fel, hiszen mindenki tudja hogy Sharon milyen beteg és gyakorlatilag szerintem ugrásra készen állnak hogy elkapjanak ha zuhanni kezdenék. - Nagyon rossz úton halad, és igazából már csak... halogatni tudják az elkerülhetetlent. Ez a várakozás, és az hogy semmit nem tudok tenni az égvilágon, kibaszottul megőrjít - teszem hozzá, mert a szívem szakad darabokra minden alkalommal amikor meglátogatom azt a kórházi szobát, amire nem sajnálok pénzt költeni hogy mindene meglegyen.
-Végrendelet? Ez most komoly? A végrendelet jut elsőnek az eszedbe? Nem is próbálkozol a könyörgéssel? Hol marad a jaaaj ne! Családom van… Ne ölj meg kérlek. Bármit megadok…-Forgatom meg a szemeimet. Nah belőle se lenne jó túsz. Hamar kinyírnák. -Hogy miii? Mikor? Nem is igaz! Én nálatok azért sokkal normálisabb vagyok!-Mosolyodom el. Nem, nem. Egyáltalán nem vagyok normálisabb, csak ezt akarom elhitetni magammal. Mondjuk pont ettől olyan izgalmas az életünk. A normális dolgok unalmasak. Nah meg szerintem nincs is olyan, hogy normális ember, mert mindenkinek van valami fura dilije, csak max jól titkolja. -Edison felé vedd az irányt, délre!-Csak ennyit mondok neki. Majd mikor a közelben leszünk akkor folytatom a navigálást. Egyre türelmetlenebb vagyok. Annyira látni akarom már azt a ledöbbent arcát. Most legszívesebben a műszerfalba verném a fejem. Hányszor megfogadtam már magamnak, hogy soha, de soha nem teszem fel neki ezt a kérdést… és most mégis. Nah ez a hétvégre pont erre lesz jó, hogy kikapcsolódjon. Bár lehet, hogy az egész rosszul sül majd el és leüvölti majd a fejem, hogy miért rángattam el ilyen hülyeségre mikor Sharonnal is lehetne. Eh… Ezt nem gondoltam végig. Basszus… Még jó, hogy hoztam két üveggel a kedvenc whiskyjéből. -Sajnálom. Ilyenkor ez a legrosszabb, hogy nem tudsz mit csinálni, csak nézni, mellette ülni… Mint nagyinál. Elég kegyetlen az élettől, hogy ilyen hosszúra elhúzza… Ne haragudj, de mind a ketten tudjuk, hogy mi lenne a jobb neki.-Húzom el a szám sarkát miközben figyelem őt. -Bocsáss meg!-Idióta vagy Élodie! A te szerveidet kéne eladni…
- Asszem Sebbynek igaza van és az első ilyen terroristás, túszejtős akcióban én lennék az első halott, nem vagyok jó az ilyenekben - nevetek fel könnyedén, ahogy zavartan megvakargatom a tarkóm, hiszen jah valami ilyesmivel kellett volna kezdeni az egészet, de én inkább az a hősködős fazon vagyok, nem a kegyelemért könyörgős. Vagyok olyan magabiztos és erős hogy nem rimánkodok, ez ilyen elvi kérdés. Apánk hagyatéka minden bizonnyal, hogy van bennem egy ilyen kényszer hogy nem hagyom magam, és nem is tűröm az ilyesmit. Ütöttem már meg ember azért, ahogy egy másikkal bánt tökre jogtalanul, csak mert erősebb volt nála. Én meg agresszívebb. Volt némi rossz sajtónk, de az is kell néha és aztán így elcsitult és szerencsére a rajongók java része is úgy vélte hogy teljesen jogos volt, és még jól is jöttem ki belőle, és rendőrségi ügy sem lett belőle. Mindenki jól járt. Beszállunk de csak nem nyögi ki hová akar menni és így kényszeredetten fújom ki a levegőt, nem ripakodok rá pedig nagyon szeretnék. Tudom hogy valamit tervez, ez most már nyilvánvaló lett, de... azt is hogy nem akarna rosszat, csak nagyon nem bírom a meglepetés dolgokat. - Hát jó, akkor irány Edison felé - indítok, és már farolok ki a parkolóból. Rutinos sofőr vagyok és már jóval azelőtt tudtam vezetni, hogy hivatalosan megszereztem volna a papírt róla. Muszáj voltam megtanulni Sebbyvel együtt. Városról, városra menekülés közben nem hátrány ha az ember mindenre fel van készülve. A téma persze előjön és felszusszanok. Egyszerűen ezzel van tele a fejem, és nem merek nagyobb távot jönni, nehogy pont azt a pillanatot válassza hogy végleg itt hagyjon. Félek tőle, és ez a félelem valahol már nem egészséges, de mégis annyira akarom hogy fogjam a kezét. - Tudom, persze hogy tudom, de az is... Nem tudom. Nem tudom melyik lenne a könnyebb, hiszen így még itt van, beszélgetünk és tudom hogy él, de ha elmegy... soha nem hallanám többé a hangját, nem látném a csillogó szemeit... - egészen elszorul a torkom, és gombóc nő benne. Nem akarok még csak gondolni sem rá, hogy mit fogok csinálni Sharon nélkül. Valószínűleg.... detoxba küldöm magam, ahogy ismerem a természetem. Rákanyarodok az Edisonhoz vezető főútra és a kocsisorral együtt csordogálunk arra. - Semmi baj. Ez most ilyen... bármelyik napos dolog, és én sajnálom hogy ennyire ráhúzódik mindenkire, pedig ez az én tragédiám de... nélkületek már százszor összeroppantam volna én is - hiszen tény és való hogy mindig megérezték ha szar a helyzet és gyanítom ebbe Sebby keze is könyékig benne van, de azért értékelem, és meggyőződésem hogy nekem van a legjobb bandám a világon.
Nem lehet neki könnyű, nagyon nem. Nem akarja, hogy szenvedjen, de elveszíteni sem akarja. Amennyire tudunk próbálunk mellette lenni, de sajnos ezzel nem oldjuk meg a problémát. Ott vagyunk és figyelünk rá, de ha eljön az a nap oda még mi is kevesek leszünk. -Ne kérj bocsánatot. Ez nem csak a te tragédiád. Imádunk téged és Sharont is… De nem is akarlak ezzel traktálni. A célom az ezzel a kis kiruccanással, hogy kicsit kikapcsolódj. Tudom ez nem megy olyan könnyen, de már akkor megérte, ha egy őszinte mosolyt ki tudok csalni belőled.-Kacsintok rá. Azt hiszem az első dolog, amire beíratom az egy alapos masszázs lesz. Azt tuti élvezni fogja. -Ez most komoly? Mindenki ilyenkor akar elutazni? Hogy pukkadnának meg. Mégis mit képzelnek magukról? Ez a MI hétvégénk, nem az övék! Figyelj oda Sean, mert el akarják lopni!-Játszom meg a sértődött kislány, majd csak vigyorgok és bekapcsolom a rádiót ééés már dalra is fakadok. Bár tény nincs olyan jó hangom, mint Seannek, de azért még nem menekültek el a világ végére tőle. Ezt bóknak szoktam venni.
kb 1,5 óra múlva.
Végre megérkezünk a szállásra. Csak vigyorgok és Sean arcát fürkészem, hogy lássam a döbbenetet, a sokkolódást és megpróbáljam lefényképezni Sebbynek. -Nos ez volna az a nagy őrült meglepi! De mielőtt leharapod a fejem! Nem így terveztem! Csak drágalátos barátnőm az utolsó pillanatban lemondtam és arra gondoltam, hogy végül is miért ne? Mind a kettőnkre ráfér a pihenés. Egy jó masszázs, jó kaja… Piát is hoztam magammal… Szóval remélem nem versz meg és nem fordulsz vissza itt hagyva engem egyedül.-És most jönnek a híres Bambi szemek. -Jah és óceánra néző szobánk van! Majdnem a legtetején, szóóval a kilátás csodálatos. És még erkélyünk is van, szóval a füstriasztó sem akadály.-Kacsintok rá. Nagyon próbálom megygőzni őt, hogy bizony jó móka lesz ez.
Agyonnyom ez a helyzet, és legszívesebben üvöltenék annyira tehetetlen vagyok, de azzal sem lennék előre, maximum berekednék és nem tudnék énekelni vagy két hétig. Akkor me gazon nyűglődnék hogy nincs hangom, így inkább próbálom lekötni magam és nem dührohamot kapni ettől a patthelyzettől. A kormányon dobolok ahogy a forgalomban csordogálunk Edison felé, és közben beszélgetünk. Az egyik pirosnál megdörzsölöm egy kicsit az orrnyergem. - Annyira.... nem is tudom mit mondjak. A legszerencsésebb zenész vagyok egy ilyen bandával és... mit mondjak? Nem tudom szépíteni, ha Sharon végül.... ha végül elmegy, az mély zuhanás lesz. Nagyon mély. Szóval azt hiszem... jól fog jönni ez a kikapcsolódás, Sebby úgyis hív ha valami van. Bár már nem is tudom, többet vigyáz a barátnőmre mint én és.... nem tisztességes vele szemben - sóhajtok fel ahogy sebességbe tezem kocsit, és tovább indulok. A dugóban araszolva persze Bambi megsértődik az egész világra ami azért mosolyt csal a képemre. Javíthatatlan egy nőszemély, de a világ minden kincséért sem cserélném le a dobok mögül, meg.... a barátaim közül sem. Jó volt hogy hagytam magam meggyőzni hogy ő az aki kell nekünk, és lám.... Igaza lett a fiúknak. - Azt nem hagyhatjuk, szóval.... kapaszkodj - lépek a gázra és néhol kicsit gyorsabban is száguldok mint illene, de amíg el nem kapnak addig nem számít, nem?
Másfél órával később leparkolok egy.... szálloda előtt, ami első ránézésre is alapból négy csillagos. Mi a fenét is keresek én itt? Kérdőn fordulok Bambi felé hogy kinyögje, mégis mi folyik itt és eszem faszom megáll ahogy előadja. Nem titkolom el a megdöbbenést és a pillanatnyi sokkot ahogy közli hogy mi most itt wellness hétvégét tartunk együtt. - Te.... képes voltál az isten háta mögé kirángatni Wellnesezni? - döbbenten meredek rá ahogy az álló kocsiban nézek rá, és a csizmás kandúrt megszégyenítő nézésére. Nem is tudom mit mondjak hirtelen, csak úgy érzem egy nyavalyás gyapotbála akadt a torkomon hirtelen. A barátnője lemondta, és képes volt engem elránatni ide és hirtelen... nem is tudom. Nagyon hálás vagyok neki érte. - Nem, nem foglak itt hagyni, inkább csak.... megköszönöm hogy kirángatsz a mókuskerékből és... menjünk be. Az a masszás és kaja jól hangzik mert éhes vagyok - mosolyodom el ahogy odaholva könnyű puszit nyomok az arcára. Végül is, családon belül ennyi belefér, nem? Kiszállok a kocsiból, és körülnézek. Ez a hely tényleg szép, már már a régi várkertekre emlékeztet ezzel a kis parkkal itt. A parkolófiú már jön is hogy elvegye a kulcsot, és a döbbent levegő kapkodásból tudom hogy felismert. Rávigyorgok. Hát igen, aki híres, az mindenhol híres. - A fél szálloda fel fog minket ismerni... - sóhajtok ahogy kiveszem az utazótáskát a csomagtartóból, és a vállamre veszem. Aztán Bambi csomagját is. - Na gyerünk, vezess.... - engedem előre.
Az első reakciójától kissé megijedek és várom, hogy kilökjön az autóból, hogy aztán haza száguldhasson. De nem ez történik. Kissé ledöbbenek, mikor megköszöni nekem. Végül egy mosoly kúszik az arcomra. Remek! Akkor csak nem lőttem mellé olyan nagyon. -Ti Vincenték állandóan éhesek vagytok!-A puszinak nagyon is örülök. Bár nem számítottam rá, de ez megerősíti bennem azt, hogy tényleg jól döntöttem azzal kapcsolatban, hogy elrángattam őt ide. Igaz persze nem pont egy nekünk való hely, de ezt is ki kell próbálni. Biztos vagyok benne, hogy nagyon is jól fogjuk magunkat érezni. -Örülök, hogy bevállalod. Ígérem felejthetetlen hétvége lesz!-Kacsintok rá, bár semmi rosszra nem kell gondolni. Sose gondoltam Úgy rá… Persze néhány búvárlap már előrángatta azt a témát, hogy egyedüli nőként biztosan végig mentem a bandán. Nem is nagyon foglalkoztam a témával. Mindenki azt hisz, amit akar. Aki fontos a számomra az úgy is tudja, hogy mi az igazság. És ez a lényeg. Kiszélesedik mosolyom a fiú ledöbbenését látva. Ezeket a tekinteteket sosem tudom megunni. Mikor leesik nekik, hogy ki is áll előttük. Felejthetetlen. -Nos lehet, hogy a dolgozók közül sokan valóban felismernek, de szerintem a vendégek nagy része nem a mi stílusunkat képviselik. De legalább kiemelt figyelmet kapunk. Néha nem árt kicsit visszaélni a hírnévvel. Élvezzük ki a kényeztetést!-Kacsintok rá, majd beljebb indulunk A recepcióhoz érve egy kedves mosollyal köszöntöm a hölgyeményt, akinek be is mondom a nevem. A kulcsot megkapjuk, sőt még a csomagunkat is átveszik Seantől. -Irány a szoba!-A lifthez sétálok, amire sokat nem kell várni, viszont annál többet megyünk felfelé. Valami tinglitangli zene szól a fülkében, amitől kissé elnevetem magam, de végül csak felérünk arra a szintre, ahol a szobánk található. 955…956… és bingó! -957! Itt vagyunk! Isten hozott a….-Nyitom ki az ajtót, majd leblokkolok picit… Az ágy… Nah ez teljesen kiment a fejemből. -Basszus…. Ez teljesen kiment a fejemből, ne haragudj Sean! ha akarod a kádban alszom, vagy kint az erkélyen.-Mondjuk engem nem zavar, ha egymás mellett kell aludnunk. -Nah de cuccoljunk le és irány az étterem! Most már nekem is korog a gyomrom.
Nem is tudom mit mondjak elsőre, de igyekszem elengedni a komolyabb témát, amiről a kocsiban beszélgettünk, mert bár nagyon aggódok és meg vagyok feszülve Sharon miatt de mégis... Nem akarok olyan kiállhatatlan seggfej lenni, akivel másról sem lehet beszélgetni mint a barátnője közeledő haláláról. Nem is akarok erre gondolni és bár hiába szeretném azt hinni hogy ez nem fog megtörténni, tudom jól hogy meg fog, és el kell majd kapniuk a zuhanásban. Majd.... majd. - Remélem is, mert azért erre nem számítottam hogy őszintel egyek de már felkészültem hogy el kell ásnom pár idegesítő szomszédot - mosolyodom el könnyedén, és hagyom hogy leparkolják a kocsim, én pedig az utazótáskáinkkal lépek be az épületbe és előreengedem Bambit hogy intézze a foglalásainkat. Én is mellé támaszkodom a reci pulthoz és nézelődni kezdek hogy mi merre és meg is hallom a susmorgást. Hosszú lesz. - Bambi. Készülj fel hogy holnap minden média azzal lesz elfoglalva hogy együtt wellnessezünk és szeretők vagyunk - vigyorgok rá, hiszen azok akik számítanak, tudják hogy nem, és soha nem csalnám meg Sharont, maximum a zuhany alatt egy gyors... Tartozom neki ennyivel, és annak ellenére hogy nem a menyasszonyom, még annak tekintem és ha nem halna meg, vele élném le az életem. Olyan megértő, olyan laza... Olyan élettel teli. Volt. Megrázom a fejem. - Lehet, ki tudja. De a nevem elég beszédes és még a tiéd is, hiszen benne vagy a top 10 dobosba baszki! - Ami világhírű. Én valami nyolcadik vagyok a top-ban de azért Bambi is nagyon szép. - Oké, pakoljunk le és keressünk valami kaját. Nem tehetek róla, amennyit mozgok, muszáj mindig ennem, mert a végén még lefogynék és Sebastian elfújna a hatalmas medve termetével, amit nem hagyhatok! - háborgok ahogy a lift felé indulok és a kilencedikre vitetjük fel magunkat. A zene szar, de legalább van és ahogy elnéztem eddig elég jól felszerelt a szálloda is. Nem rossz. Követem a folyosón hogy megtaláljuk a szobánkat. 957? De hülye szám. Ahogy belépek majdnem nekigyalogolok, mert lefagyott valamin és a szavaira kicsit felhúzom szemöldököm. - Hm? Mi van? A faszt! Az ágyon alszol velem. Mi van vele? Aludtunk már rosszabb körülmények között is ha emlékszel még Tenesse-re... - borzongok meg, ott egy kétszemélyes ágyon aludtunk négyen. Hát nem a legjobb éjszakánk volt az biztos. - Uuuuuu kaja! Steaket akarok enni- lelkesedek fel máris, és lassan körbejárom a szobát. Elég nagy, tágas, és a fürdője is rendezett és még erkélyünk is van. Micsoda királyság. Pláne hogy mostanában megint dohányzom.
Meglepetten pislogok Seanre, majd megjátszom az igazán csodálkozó embert. -Sean! De hát nem hallottad? Én már mindegyikőtökkel lefeküdtem, egy igazi ribi vagyok! Ilyen felejthető voltam neked? Nah széép!- Rázom meg a fejem, majd én is csak nevetek egyet, főleg mikor megpillantom a recepciós tekintetét. -Pont nem érdekel, hogy mit írnak rólunk Sean. Szerencsére több az értelmes rajongók, így ők sem hisznek el minden sületlenséget.-Persze sose akarnám azt, hogy miattam rossz hírneve legyen a bandának. Ha ez így lett volna biztosan ott is hagytam volna őket… Bár nagy eséllyel nem engedtek volna el. Számíthatok rájuk és ha olyan lenne biztosan kiállnának értem. A média meg… bekaphatja. -Azt valóban nem hagyhatjuk. A végén énekes nélkül maradnánk.-A liftezés unalmas, de egy remek kilátásért el kell ezt viselni. Foglalhattunk volna szobát az első emeleten is, de az nem lett volna olyan izgalmas. Ha már egy ilyen helyre jövök, akkor a legjobb helyet foglaljuk le. Remélem ez Seannek is tetszeni fog. -Persze, hogy emlékszem rá és engem sem zavar a dolog, csak nah…De akkor örülök neki.-Kacsintok felé egyet. Ki is próbálom azonnal az ágyat. Egy nagy ugrással vetem rá magam, majd egy elégedett nyögés hagyja el az ajkaimat. -Basszus, de kényelmes. Lehet ki sem mászom belőle holnap. Na jó… Kajálni igen, de… Engem az sem zavarna, ha az egész hétvégét az ágyban töltenénk.-Ahogy kimondom ezt már fel is nevetek, majd szépen feltápászkodom. -Hmm a steak jól hangzik! Utána meg körbe nézhetnénk. Mondjuk egy masszázs jól esne…De azt hiszem majd át kell öltöznünk, tudod fürdőruhába, köntösbe…Hu Köntös!-Besietek a fürdőbe és már fel is veszem az egyiket. -Milyen puha! Tapizd meg!... Kezdem érteni miért szeretnek idejárni az emberek. Már csak az ágy és köntös miatt megéri… Remélem a kaja is ugyanilyen jó lesz, ha nem jobb. Nah, de menjünk kajálni!-Levetem magamról a pihe-puha köntöst, majd el is indulok kifelé. Egy újabb liftezés és már az étterembe is vagyunk, ahol az ajtónállónak bemondom a szobánk számát és már el is kísér minket az asztalunkhoz. -Huu micsoda kajáik vannak! Azt hiszem a végére már gurulva fogok kimenni az épületből. Haza sem kell majd vinned, mert hazáig gurulok majd.
Bambin jót nevetek hiszen ez igaz. Igaza van abban hogy ez sokszor felröppen pletyka szinten és mi mindannyian jókat nevetünk rajta. Egyikünk sem éppen olyan aki bepróbálkozna a zenekar egyetlen nőtagjánál, annál nagyobb tiszteletben tartjuk egymást és a zenekari morált. Nem kezdünk egymással házon belül, és így elnevetem magam én is. - Jah de, de. Tényleg! Hogy is felejthettem el, hogy egyszerre voltál mindünkkel és heti többször is - sóhajtok fel mintha eszembe jutna valami szép emlék és miután megszereztük a szobakártyát már megyünk is felfelé hogy lecuccoljunk. - Ilyen szempontból nagyon hálás közönségünk és szerencsére nem hisznek el minden szart ami ömlik a médiából. Bár mondjuk ez rajtunk is múlik hogy rendszeresen közönségtalálkozunk és nem határolódunk el tőlük - filozok el ahogy elfoglalom az ágyat és elnyúlok egy pillantig rajta mielőtt még éhen akarnék dögleni, mert az egy elég fontos momentuma a napnak hogy kajálni kell. - Na, ha nem zavar így marad. Nem halok bele hogy veled kell aldudnom és tudod hogy Sharon sem féltékenykedik ilyesmin - mosolyodom el. Jó lenne ha itt maradhatnánk az ágyba de elvileg nem ezért jöttünk ide. - Jó lenne, de ha ágyban maradunk nem jut steak és a masszás sem jön ide házhoz, le kell menni érte a wellnessbe. Remélem all inclusive az ellátás.... - sóhajtok fel, hiszen ki akarom használni az egészet ha már itt vagyunk. - Hm, tényleg jó puha és kényelmesnek tűnik de így éhen halok Bambiiiiiii - nyögök fel, és feltápászkodik. Meglátogatom a mellékhelységet, kizárva a dobost, és aztán indulunk el lefelé hogy együnk. Felveszem az étlapot. - Úh, hát... igen az eléggé elképzelhető hogy gurulni fogunk, és jajj mennyit kell majd edzenem hogy mindezt lemozogjam, de esküszöm megéri - és már rendelem is steakem és a bort mellé. Meg üdítőt is, meg desszertet is. - Szerintem jó hétvégénk lesz.... - dőlök hátra amíg várjuk a rendelést.
-Tudod sokszor el szoktam látogatni az akváriumba, ahol legutóbb összefutottam egy tök szimpatikus pasassal. Kiderült, hogy kocsma tulajdonos, jártunk is nála… No de nem ez a lényeg. Tökre meglepődött azon, hogy nincs a közelemben egy testőr sem. Pozitívnak ítélte meg a dolgot. Neki is elmondtam, hogy mi nem azok közé tartozunk, akik elzárják magukat a világtól. Meg ahogy mondtad nagyon jófej a közönségünk. Persze volt egyszer-kétszer, hogy lerohamoztak, de az is tök kulturált volt.-Nah meg nem is tudnám elviselni, ha egy vadidegen ember állandóan követne engem és figyelné minden lépésemet, mintha valami bűnöző lennék. -Még meg fogod ezt bánni… Már rég nem aludtam együtt valakivel. Lehet majd le foglak rúgni az ágyról.-Nevetek fel. Természetesen csak poénkódom, bár a mondatom első része sajnos nagyon is igaz, de ez nem tör le engem. Így is igazán remek életem van, nincs okom panaszra, de tényleg! -Jó! Jó! Menjünk!-Forgatom meg a szemeimet. Komolyan, mint egy óriás csecsemő, aki már órák óta nem evett és jaj micsoda katasztrófa. Miközben ő meglátogatja a mosdót… Akkor most kire is kell várnunk?? Én szépen ledobom az ágyra a köntöst és utána végre eljutunk az étkezőhöz. -Jaaaj most ilyenre ne gondolj. Nem ezért jöttünk ide. Itt mindent megtehetsz, amihez kedved van. Minden pluszt én állok szóval nyugodtan enged el magad, egyél annyit amennyit szeretnél…-Kacsintok felé egyet. Ha már elrángattam őt ide, akkor alap, hogy mindent én fizetek. Különben is megérdemli. Én egy jó kis bélszint rendelek, valami koktéllal és desszerttel. Bár nem a szívem csücske az édes koktél, de most mégis megkívántam azt. -A legjobb!-Körbe nézek és kissé furán érzem magam itt. Hiába az a sok pénz mégsem az én világom az ilyen hely. Néha tény kell a kikapcsolódás, de ha nem barátnőm választott volna, akkor most valahol máshol lennénk…Az erdő közepén egy faházikóban, vagy valahol a tengerparton… -Néha a mai napig nem tudom elhinni azt, hogy idáig jutottunk. Mármint, hogy ilyen sikeresek vagyunk. Eszembe jut, hogy kislány koromban csak álmodozhattam a dolgokról, de most itt van és valós. –Kislány koromban sok minden szerettem volna lenni, túl sok minden, de végül mégis csak a zene mellett állapodtam meg.
Elnevetem magam, mert szerintem mind menekültünk azért egyszer kétszer a kéretlen ismerősök elől. - Na jah. Jó hát én is futottam már bele rajongóba ott ahol nem is számítottam rá, én meg csak épp vásárolni mentem. Volt egy srác a barátnőjével, és odajöttek hogy hát én vagyok-e az. Mondtam hogy jah persze, miért? Tökre meglepődtek de örültek hogy szóba álltam velük - bár amúgy miért ne tettem volna? - és így végül is fényképeztünk és el is beszélgettünk egy kicsit - teszem hozzá én is hiszen volt számtalan ilyen eset hogy megleptem őket hogy nem kísér testőr se semmi más vérengző fenevad. - Sokan tudod elfelejtik, hogy oké hogy híresek vagyunk, de mi is csak élő lélegző létező emberként élünk. Kíváncsi vagyok amúgy hogy mikor kerülünk címlapra hogy itt vagyunk édes kettesben - vigyorodom el, mert nem érdekel a média szarkavarása. Rendszeresen használjuk a közösségi médiát, és inkább posztolok róla hogy itt vagyunk. Elvégre miért ne mehetnénk el baráti alapon? Nonszensz. - Tényleg csináljunk egy közös szelfit hogy itt vagyunk - mosolyodom el, és már lövöm is a közös képet. Felteszem a zenekari oldalra. - Vállalom a kockázatot. Majd cserébe telehorkolom a füled és ellopom a takaród - nevetek mert nem csinálok belőle problémát. Én az a fajta zenész vagyok aki nem fél hülyét cisnálni magából még nyilvánosan sem. Ünneplem a farsangot és a halloweent is. A legjobb bulijaink szoktak lenni. - Azért ám. Éhen fogok halni - de előtte azért kitérek a fürdő felé hiszen ami kell az kell, és ciki lenne a folyosón lévő növényt megöntözni egy kis sárgalével. Ennyire kultúrbarbár nem vagyok azért bár elég sok mindent rám foghatnak, ezt nem. Az étterembe érve alaposan körülnézünk és a pincér-cincér már vezet is az asztalunk felé hiszen exclusive a foglalásunk is, és páran már össze is súgnak hogy jé az nem a...? De! Mi vagyunk azok teljes valónkban. - Jó, jó tudom. Akkor is nehéz lesz lemozogni az itt felszedett kilókat, de végül is van fitnessz terem nem? Majd lemegyek később vagy mittudomén - gondolkozom el, ahogy steaket és sört rendelek. Jah, bort kéne de azt majd este. - Ebéd után lemegyünk megnézni hogy van-e hely masszásra? Jól esne egy kis kényeztetés ha már itt vagyunk - sóhajtok fel, mert ki kell használni. Úgy elhoznám Sharont is de neki jelenleg az otthoni létezés is veszélyes tud lenni. Pedig vele is itt lenni... Talán sosem derül ki milyen lehetne. - Jah, elég jó. Mondjuk most legalább tudom hogy hol szoktál nyaralni - kuncogok fel hiszen ide is elvileg a barátnőjével jött volna. Sok mindent elárul, de... - Te Bambi hallod! Remélem nincs időpont foglalva kozmetikába, meg körömre, meg lábra - sejlik fel bennem egy szörnyű gyanú. Azt nem tudom hogy viselném, bár újszerű élmény lenne szerintem. Nem tudom akarom-e. - Jah, néha nekem is hihetetlen, főleg hogy ha Sebby nem kezd el pusholni, lehet nem lennék énekes most. Mármint...érted. azelőtt nekem nem jutott eszembe és épp elég szar volt a kölyökkorban.... - sóhajtok fel. - Nem akarok egoista fasznak tűnni, de... szerintem ezt azért bőven megérdemeljük, amennyit küzdöttünk ezért - teszem hozzá, aztán már észre is veszem a közeledő pincért az ínycsiklandozó menünkkel. - Oh nézd, itt a kajánk! - lelkesülök fel máris.
Teljes mértékben egyetértek vele. Csak abban különbözünk a „hétköznapi” emberektől, hogy mi tudjuk miben vagyunk jók és szerencsénk volt azzal, hogy kaptunk lehetőséget arra, hogy megmutassuk ezt a világnak, akinek tetszett. -Gondolom már ma este, vagy holnap reggel!...-Rántom meg a vállam. Fogalmam sincs, hogy hogyan dolgoznak az ilyen pénzéhes cápák, de nem is nagyon izgat. -Hu ez remek ötlet!-És már vágom is az idióta képet a szelfihez. Elég ritkán lehet rólam normális képet csinálni. az elején egy komoly fotózás alkalmával is automatikusan grimaszoltam, majd miután röhögött egyet a fotós, majd jött az igazi munka. -Hmm nem baj, akkor majd a pihe-puha köntösben fogok aludni. Azt nem fogod tudni ellopni rólam.-Nyújtom ki a nyelvem kissé gyerekesen. Valahol örülök annak, hogy így alakult ez a hétvége. Bár igaz rengeteget vagyunk együtt a sok próba és koncert miatt, de akkor mindig csak a zene van a központban. Most viszont mind a ketten ellazulhatunk és kiélvezhetjük a pihenést. -Pff te tényleg edzésre akarod pazarolni ezt a hétvégét. Engedd el magad. Majd hétfőn elmész edzeni.-Tudom mennyire odafigyelnek a testükre… Komolyan mondom néha rosszabbak, mint a nők. Én ennyit nem foglalkozo a dologgal. Sőt általában Sebi rángat el, hogy ideje lenne kicsit megmozdulnom. Persze a lovaglás is megmozgat, nah meg a menhelyen is van munka mindig. Annyira nem is vagyok lusta… Csak elmenni ilyen edzőtermekben… Nah az nem nekem való. -Benne vagyok! Csak aztán nehogy bealudj a hölgy kezei alatt…-Kacsintok rá, majd csak felnevetek. -Jah nem is mondtam neked, de visszatérő vendég vagyok. Igazából csak rám néznek és tudják, hogy mit kérek. Csak még az elején szóltam nekik, hogy ne nagyon reklámozzáűk a dolgot, mert nem akarok lebukni előttetek. A végén azt hiszitek rólam, hogy valami kis Miss pláza vagyok.-Ha rajtam múlott volna nem ezt a helyet választom, de most ezt nem én terveztem. -Oh basszus! Tényleg! Most hogy mondod!.... De van időpontom… Intim gyantáztatásra. Állítólag a nő profi és nehéz bekerülni hozzá, szóval ciki lenne lemondani….-Mondom halálosan komoly ábrázattal miközben még le is pillantok az asztal felé. Csak akkor enyhül ábrázatom, mikor kiélvezem a pillanatot és elraktározom egy életre azt az arckifejezést, amit leművel itt nekem. -Nyugi… Semmi ilyen nincs, de ha volt is már rég lemondtam. Már attól is féltem, hogy ha meglátod hova hozlak hátat fordítasz nekem. Szóval azt csináljuk, amihez neked van kedved.—Legyen egy kicsit ez az ő hétvégéje. -Ti ketten aztán még keményebben megdolgoztatok érte. Nem volt egy könnyű gyerekkorotok, de nem hagytátok magatokat és ez a lényeg. Sokan példát vehetnének rólatok. Sőt biztosan sokan vesznek is. Csak Sebbyt többször kellene a közönség elé kirángatni. Szerintem neki is jót tenne és felfoghatná, hogy az a szeretet neki is szól, nem csak nekünk.-Amikor a kaja megérkezik felcsillan a szemem, mintha már vagy egy éve nem ettem volna. -Vééégre!... Nos egészség!-Azért a koccintás nem marad el, majd egy jó étvágyat és már meg is kóstolom a húst.
Nem tudom hol lennék most ha annak idején a bátyám nem tuszkol fel a színpadra hogy énekeljek én, mert nekem erősebb hangom van, még ha nem is olyan mély mint az övé. Azóta sokat fejlődtem és kiteljesedtem és sok órát töltöttem énektanárral is. Persze, iután volt rá pénzem, és nem a túlélésről szólt a játék. - Jah hát ki tudja. Ezek eléggé aktívak úgyhogy szerintem jobba járunk ha kiteszünk egy közös szelfit innen, akkor legalább nem kombinálják ki megint hogy szeretők vagyunk és elmenekültünk a világ végére romantikázni - vigyorodom el, ahogy már veszem is elő a telefont, és összedugjuk a fejünket a képre, és már lövöm is fel instára meg face-re. Fontos hogy néha beengedjük a rajongókat a sínfalaink mögé és nálam vannak kint olyan képek is amiken látszik Sharon. Ereje teljében, aztán meg már csak homályosabban, nem akartam előnytelen helyzetbe hozni, de ettől még a kézfogásunk vagy az árnyékos képeink tök jók lettek. A szívem szakad bele. Biztos nem fogok tudni felmenni a közösségi médiára úgy hogy ne kapjak idegösszeroppanást. Túl sok emlék, és gondolat, túl sok érzelem. - Te tudsz bármiben is aludni? - csodálkozom rá mert én csak a jó öreg ádám kosztumömben tudok, de azért igyeekszem néha moderálni magam. Bár vele szemben nem kell, nem véletlen még most is a csapatunk tagja. Nem egy törékeny virágszál, és ő is megvalósította a maga álmát, azt az állatmenhelyet és Sebby még el is ment fotózni. - Nem, de muszáj odafigyelnem magamra hogy ne hízzam ki a fellépő cuccaim, és ha elhízok akkor Sharon hogy fog amőbázni a kockáimon? - háborodok fel látványosan, és bele iszom az italoma. Jól esik, és a komolyságnak még a szikráját sem ismerjük, ez most tényleg pihenés lesz. Kikapcsolódás, menekülés, ki minek nevezi. - Áh nem fogok, kelleni fog egy kis masszás. Teljesen be vannak állva a vállaim, és néha érzem is... - sóhajtok fel hiszen azért egy zenekart vezetni sem olyan stresszmentes és nem móka és kacagás hanem kemény részei is vannak. Olyan mintha negyedmagammal élnék együtt all the time,és mellette még a párkapcsolatom is darabokra hullik. - Nyugi, sose hinnénk el ha valaki ezt állítaná rólad, ismerünk egy pár éve már - nevetek fel könnyedén, ahogy hagyom hogy elénk pakolják a kaját, és meg is köszönöm. Öregem de jó illata van, még a nyál is összecsordul a számban ahogy megérzem. Felfoglak falniiiiii. - Jó étvágyat nekünk! - esek neki máris de elejtem a falatot ahogy Bambira meredek a tányérom felett. Hogy mi?! Intim gyanta?! Azt a leborult biztos nem jön semmiidegen nő a farkam közelébe sem. aztán leesik, és kevés kell hozzá h ne vágjam a szalvétám a röhögő képébe. - Ez....! Ez aljas volt! Jól van. Hm, hát jó. Ezt megjegyeztem - sértődöm meg látványosan és hisztizek rá és lassan arisztokratikusan kapok egy falatot. - Fenébe! Pedig műkörmöshöz úgy elmentem volna - sóhajtok fel, és itt kezdek el én is szakadni a röhögéstől hogy enni is alig tudok. Állatok vagyunk ám, de néha túlságosan is, és ilyenkor jól esik felszabadultan kiadni mindent. - Nem volt, de itt vagyunk és csak ez számít. Sebastian nagyon keményen megszenvedte de meg fogom neki fizetni a dolgot. Jó is, hogy kettesben vagyunk, ezzel kapcsolatban szeretnék veled megbeszélni valamit. De! Ez semmiképp nem kerülhet Sebby tudtára és eddig csak Sharon tudja, de a srácoknak is elmondom majd ha visszatértünk - vázolom fel hogy valami komolyat is akarok neki mondani. A vacsorám felett nézek rá sötét szemeimmel. - Van egy kutatócsoport akiket támogattam az évek során, a siketség orvoslását vizsgálják és elvittem nekik Sebby minden lelelét és adatát. Szerintük nem visszafordíthatatlan, csak orvosi beavatkozás kell. A dobhártya előtti kialakult akadályt kell eltüntetni hogy működjön a hallójárat újra és... azt akarom hogy a bátyám újra halljon - ebből nem engedek, és ha lila kisbalták fognak esni az égből, akkor is oda fogom tenni a műtőasztalra és hallani fogja azt a dalt, amit neki írta. Róla. A mi dalunk. Az egész zenekaré.
Én is teljesen egyetértek azzal, hogy minél több alkalommal, mikor lehetőségünk van rá meg kell mutatnunk a rajongóinknak, hogy milyenek is vagyunk a hétköznapokban, mikor nem a színpadon vagyunk, vagy akár éppen a tévében. Sokszor a menhellyel kapcsolatban is felteszek képeket, hogy lássák mikor nem próbálunk és nem lógatjuk a lábunkat akkor mivel is töltöm a maradék időmet. Sokan voltak, akik ennek köszönhetően fogadtak örökbe állatot. A médiának ma már iszonyatosan nagy hatalma van, ami valahol jó, de valahol meg borzalmasan veszélyes. Ma már ha nem vagy fent a neten már nem is létezel. -Ugye milyen borzalma? Őrült vagyok! Ruhában aludni? Kész katasztrófa. Nem is értem, hogy türtök meg magatok mellett.-Próbálok ledöbbent arcot vágni, de inkább csak egy kisebb kacaj tör ki belőlem. -A miken? Kockákon? Milyen kockák? Szerintem te valamit nagyon félre nézhettél. Testképzavaros lehetsz, csak hogy te nem kövérnek látod magadat, hanem egy adonisznak.- Mondjuk tény a bandából egyik srác sem néz ki rosszul, de ezt sose mondanám nekik. Tudják így is elég jól ezt magukról. Amúgy is a rajongók meg szinte minden alkalommal emlékeztetik őket a dologra, így tőlem néha belefér egy kis vérszívás, gonoszkodás. Imádom azt a böhöm nagy fejüket és, hogy így meg lehet őket szívatni. Mondjuk ezt mindig visszakapom tőlük. Nem egyszer csináltak belőlem hülyét, de ez már csak így megy köztünk. -Hmmm kár. Pedig egy szép Hello Kittys köröm igazán illene az állítólagos kockáidhoz. Én meg valami hosszú,éles vörösre gondoltam… Doboláshoz pont jó lenne.-Közben meg is vizslatom a körmeimet. Nos talán tinikén voltak utoljára befestve, de lehet, hogy hazudok és öt éve egyszer befestettem őket. Mindenesetre nem igen szoktam ilyeneket csinálni. Ilyen munkák mellett nem is lenne túl sok értelme szerintem. Érdeklődve hallgatom végig Sebastiant. Most érezhető, hogy valami sokkal komolyabb témába fogunk vele. Igen néha olyat is tudunk. -Azta! Ez nem semmi. Csodálatos dolog lenne, ha sikerülne. Viszont gondolom Sebit nem igen lehet már ilyenre rávenni mi? Nem egy könnyű eset. Pedig biztosan ő is nagyon vágyik arra, hogy ismét hallhasson. És akkor mia következő lépés? Természetesen rám számíthatsz bármiben. Ha kell elrabolom őt és elráncigálom oda,ahova mondod. De komolyan! Támogatom a terved és biztos vagyok benne, hogy a többiek is ugyan ilyen lelkesen fogják fogadni a dolgot. Szeretjük Sebit. Hiába nem érzi magát a banda tagjának számunkra Ő a másik alappillére.-Milyen jó is lenne, ha sikerülne a dolog. Az biztos, hogy akkor visszanyerné a teljes Önbizalmát, ami már nagyon is ráférne.
Kezdőlap
