Tig & Domi

Kiss me, or let me go

- Nem akarok menni. nézek rá könyörgő tekintettel Mrs. Whitera. Amióta megfordult a fejében ennek a vakrandinak a gondolata én elleneztem, viszont ezzel az idős hölggyel egyszerűen nem lehet vitatkozni. Nyomatékosan az van mindenképp amit ő szeretne.
- Dehogynem gyermekem, ne bolondozz. Thomas mindjárt itt van és elmentek szépen szórakozni. felsóhajtok, nem tetszik nekem ez az ötlet, sem kedvem sem pedig időm nincs arra, hogy férfiakkal találkozgassak. Eléggé lefoglal a munka és a kislányom enélkül is.
- Assia keresni fog ha felébred, és mi van akkor ha megint belázasodik?
- Dominique! Mostmár elég a hisztiből, elmész és kész. Nem ez lesz az első alkalom, hogy vigyáznom kell a kislányra, megbirkózom a feladattal. Sóhajtva veszem tudomásul, hogy mondhatok én bármit, semmi nem fog változtatni sem White asszony gondolkodásán sem a mai randin. Megállok a hatalmas tükör előtt és végigmérem magam. A világoszöld ruha valóban jól áll nekem, kiemeli bőröm kreolságát.
- Várj egy kisit. Itt még tűzzük fel a hajadat! lép mellém az idő nő, kezében néhány csattal és említett részen még megigazítja a hajam. - Gyönyörű vagy! Thomas el fog ájulni tőled. Én személy szerint ebben egyáltalán nem vagyok biztos, fogalmam sincs hogyan kell randizni, lényegében ez az én életemből kimaradt, kiválasztották helyettem a férjem. Halk kopogás töri meg a csendet. Szívem a torkomban dobog, még most, az utolsó pillanatokban is azon gondolkodom, hogy hogyan úszhatnám meg ezt a vakrandi dolgot. Mrs. White bíztatólag megveregeti a vállam és már el is robog ajtót nyitni.
- Gyere csak gyere. Dominique is mindjárt jön, éppen készülődik.
Még mindig a tükörképem bámulom és próbálom összeszedni azt a néhány információt amit tudok erről a férfiről. Jól szituált férfi, özvegy, informatikusként dolgozik. Három éve vesztette el a lányát és meg nem született gyerekét, azóta nem randizott senkivel. Ja, és Mrs White unokaöccse, szóval a randi minden részletéről első kézből fog értesülni.
- Dominique drágám jössz? Megyek. Bármennyire is tiltakozik miatta minden porcikám, csapdába szorultam és kénytelen vagyok részt venni ezen a randin, egy teljesen ismeretlen férfivel.
- Thomas, hadd mutassam be neked Domit, Dominique ő pedig a jóképű unokaöcsém, Thom. mosolyt erőltetve az arcomra nyögök ki valami nagyon örülök mondatot. Annyira izgulok, mint még talán soha életembe, szinte nem is hallom, hogy miket mondd nekem a férfi. Be kell vallanom az idős nő nem túlzott, amikor azt mondta, hogy jóképű az unokaöccse, valóban jó kiállású sármos férfi. Sötét fekete haja körülbelül nyakközépig ér, elegáns öltönyt visel, igéző zöld szemeit megállás nélkül rajtam legelteti. Még az az idétlen szemüveg is egészen jól áll neki.
- Remélem a nagynéném nem volt túlságosan rámenős veled. Neki nem lehet nemet mondani. próbál beszélgetést kezdeményezni velem miközben lefele lépkedünk a lakóház lépcsőjén.
- Szereted az arab ízeket? Van egy nagyon hangulatos kis étterem Brooklynban, ott van asztal foglalásunk.
- őszintén, soha nem kóstoltam még. én teljes mértékben a francia konyha szerelmese vagyok, azon nőttem fel, azt tudom elkészíteni és amióta Amerikában élek nem volt lehetőségem étteremben költeni a nem létező pénzem. Párizsban a férjemmel gyakran mentünk étterembe, kedvelem az olasz és görög konyhai ízeit is.
- Nos, akkor remélem, hogy tetszeni fog a hely. mosolyog rám, miközben kinyitja nekem az autója ajtaját, majd miután elfoglalja helyét a kormány mögött rátapos a gázra. A több mint fél órás autóút során végig csendben utazunk, csak egy-egy lopott pillantással tiszteljük meg egymást, látszólag ő is legalább annyira izgul, mint én.
- Megérkeztünk. mosolyog rám végül, amikor leparkol az étterem előtt. Gondosan maga előtt terelgetve irányít a bejárat felé, ahol a recepciós pultnál ülő nő az asztalunkhoz kísér. Tényleg hangulatos és vidám hely.
- Mióta élsz az államokban? próbál beszélgetést kezdeményezni miközben arra várunk, hogy megkapjuk az étlapokat, én pedig belekezdek a jól begyakorolt mesémbe, figyelve arra, hogy lehetőleg mindent értsen, amit mondani szeretnék neki.

Domi & Tiger

So you have a date without me in my home?

Hívást várok és amíg nem kapok, lényegében szabad vagyok annyi megkötéssel, hogy minden pillanatban ugrásra késznek kell lennem, ami egyébként még mindig túlzás, mivel pontosan tisztában vagyok a helyzettel. Jön egy hajó egyenesen Kolumbiából a kikötőbe, ahol a beépült emberke kihozza nekünk a táskába összegyűjtött "tégla"darabokat, majd én a kikötő mellett átveszem tőle, a gond csak az, hogy a hajó késik, mert megint valami nagy tornádó van a Karib-tengeren. Szóval a kérdés az, hogy mikor fog befutni, aztán amint kiírják az időpontot, hogy aztán a kikötőben dolgozó pasas is megmondja, mikorra tudná átadni a csomagot... Egyszóval: várok. Várni meg bárhol tudok, úgyhogy bejöttem apámhoz az étterembe, hogy segítsek neki, vagyis eredetileg segíteni jöttem, csak aztán az alagsorban ragadtam vízipipázni a tesókkal.
Az alagsor egy teljesen másik hely, mint itt fent és csak az megy oda, aki tudja, hogy pontosan oda akar menni. Több pénz folyik be onnan, mint az étteremből annyira talán nem is meglepő módon.
- Meddig vagy? - kérdi apám mikor odaérek mellé néhány zöldhasúval, amit elkezdek betömni a kasszájába.
- Nem tudom. Segítsek valamit? - Sosem beszéltem neki nagyon a munkámról és titkon nagyon hálás vagyok, hogy nem is kérdezősködik róla, mint ahogy most is elfogadja a laza "nem tudom"-ot, mely eléggé nem megszokott az én számból. Szerintem baromira tartja a kapcsolatot a bátyjával és egyébként mindent tud, de ezt meg én nem kérdezem meg tőle szolidaritásból, úgyis tagadná vagy ő, vagy a nagybátyám, netán mindketten, hiszen nem lehet ezekről a dolgokról csak úgy trécselni.
- Letörölnéd az üres asztalokat? - Hallom amit mond, de a tekintetem már a belépő pároson ragad meg egészen hosszan. Nem tudtam, hogy van barátja, persze így sem különösebben érdekel, nem is hat meg. Meglep, hogy ilyen helyekre járkál. Még hogy nincs szabadideje...
Megragadom a rongyot és az eléggé túlhígított fertőtlenítőszert és elindulok feléjük, igen, látványosan feléjük, hogy Dominiquenak köszönhessek, mert hát mégis csak úgy illik ugyebár. Na meg a csávójának is persze. Domi mögötti asztalra teszem le a rongyot.
- Szia Húsi! - köszönök a lánynak háttal rekedtesen, nem túl izgatottan, miközben letörlöm azt az asztalt. Tudom mire várnak, de a két pincér most eléggé elfoglalt - valószínűleg egyik a klotyón, mert egész nap hasmenése van, a másik meg sürgős üzenetet kapott a legjobb barátnőjétől -, szóval megragadok két étlapot és elhagyva a nem túl gusztusos rongyot, odalépek az asztalukhoz és leteszem a két papírt.
- A bárány nagyon jó, csak mondom - hajolok hozzá közelebb lazább sármos vigyorral és gond nélkül telibe leszarom a csávóját.

4PM | ⚶

Tig & Domi

Kiss me, or let me go

A kezdeti izgalom, amit ez a bizonyos vak randi váltott ki belőlem, most már teljesen megszűnt, be kell ismernem, hogy fölöslegesen aggódtam, Thomas nagyon figyelmes és bár még nem sikerült megtalálni teljesen a közös hangot, de nagyon próbálkozik és figyelmes. Ez fontos.
Viszont, van egy olyan érzésem, hogy nem biztos szeretnék második randit. Mármint, Ő tényleg nagyon figyelmes és látszik rajta, hogy szeretne a kedvemben járni de nem tudom...túlságosan merev és ami még ennél is jobban zavar, annyira igyekszik megfelelni nekem, hogy az már szinte komikus. Egyébként sincs szükségem senkire, tökéletesen megvagyok én férfi nélkül is. Néha magányosan, egyedül, de ott van nekem Assia és csak ez a fontos.
- És akkor ott van ez a férfi, a kollégám, aki mindent megtesz azért, hogy átvegye a helyem a cégnél, de héééj, ez az én munkám, az én előreléptetésem. és csak beszél és beszél én viszont már régen nem figyelek rá, mert figyelmem már a felénk közeledő férfinek szentelem. Szívem ismét a torkomban dobog, csakúgy, mint a legutóbbi alkalomkor, amikor váratlanul megjelent a lakásomon az éjszaka közepén. Egyszerűen hihetetlen, hogy mindenhol ott van, kezdem azt hinni, hogy direkt csinálja és követ. Elpillantok róla, figyelmem inkább ismét Thomasnak szentelem és csak remélem, hogy elsétál az asztalunk mellett mintha nem is ismernénk egymást.
- A nagynéném említette, hogy csinos vagy, de őszintén Dominique, gyönyörű vagy. Komolyan, ha tudtam volna, hogy... rá mosolygom, de igazából nem tudok figyelni rá. Felkapom a fejem, ahogy Tiger hangját meghallom, ezt a legmélyebb álmomból felriasztva is megismerném. Rá emelem a tekintetem. Teljesen érthetetlen, hogy mi a fenét keres itt, azt valahogy nem tudom elképzelni róla, hogy pincér.
- Mit keresel te itt? tudom, tudom...fölösleges kérdéseket feltennem, mert valószínűleg soha nem fogok normális választ kapni egyikre sem.
- Elnézést uram, de megtenné, hogy kimászik a barátnőm arcából? Menjen csak vissza asztalokat törölgetni, mi majd eldöntjük, hogy mit szeretnénk rendelni. Domi, ismered az urat?
Nagyon nehéz megszólalni úgy, hogy ne remegjen a hangom, hogy Tiger ne lássa rajtam mennyire felzaklat a jelenléte. Ismét. Thomas pedig...nos nem tudom, ő most másodlagos.
- Nem, nem ismerem. nyelek egy hatalmasat és mintha nem érdekelne, hogy mi történik éppen körülöttem bele lapozok az étlapba.
- Thomas, szerinted mit kellene megkóstolnom? A bárány nem az én ízvilágom.... a Tűzzel játszom? Talán....
- Szerintem mindenképp érdemes lenne megkóstolni a fűszeres....várj csak egy pillanatot. Tigerre szegezi pillantását. Hozna egy üveg bort nekünk? A legjobbat!

Domi & Tiger

So you have a date without me in my home?

Mikor belép Dominique ebbe a középosztálybeli, de legalább erotikusnak, akarom mondani egzotikusnak tekinthető étterembe, első gondolatom, hogy mi a faszt keres itt és miért nem dolgozik, a második, hogy ki az a nyomorék mellette, mert eddig sosem láttam nála, a harmadik meg hogy már most hallom a "nem hiszem el, hogy megint találkozunk" kiakadását, ami ezúttal viszont ha megfeszül sem lesz az én hibám, de... jah, úgyis az én nyakamba varrja ezt is.
Nem tudom, hogy akarok-e vele nagyon beszélgetni itt és most, de amúgy is ráérek, meg tökre unatkozom, csak ezt apámnak nem akarom bevallani, mivel marhára nincs kedvem például mosogatni. Törölgetni se, de ha nem én csinálom meg, akkor apám fog rongyot ragadni és akkora paraszt nem vagyok, hogy hagyjam őt dolgozni míg én szívom lent a srácokkal az élet adta boldogságot.
Vannak emberek, akiknek a jelenléte is irritációt vált ki másokban és ahogy közeledek feléjük, pontosan érzem, hogy a vérmérsékletem érdekében kellene csinálnom egy szép hátraarcot, de az meg hogy néz már ki. Mindegy, elkezdek törölgetni, hogy legalább egy asztallal végezzek és így már ne mondhassa rám apám, hogy hasznavehetetlen vagyok, de ennyivel köbö el is végeztem a dolgom.
Szerintem Domi marhára nem figyel a pasasra, van egy érzésem, mintha valaki nézné a hátamat, ami feltehetőleg nem igaz, ellenben abban lehet valami, hogy teljes lénye azt lesi, mit matatok mögötte. Értem, unalmas a csávó. Legyek olyan lovagi, hogy kimentsem ebből a szar helyzetből?
Felhorkanok a röhögésemet részben elfojtva, mikor Domi szépségéről zeng ódákat, még hallgatni is irtó gáz. Inkább megszólítom szegényt, majd kicsivel később odamegyek hozzájuk.
- Miénk a hely - felelem olyan hangsúllyal, hogy még számára is nyilvánvalóvá váljon, most nem az a nagy cucc, hogy én mit keresek itt, hanem inkább ő miért jött be pont a mi éttermünkbe ezzel a balfékkel. Egyébként meg itt töröltem az asztalt, meg ajánlom neki a jó kaját, mégis mit tippelt volna, rúdtáncolni jöttem csak miatta?
- Nem. - Megtenném, hogy kimászok a barátnőm arcából? Nem. Ennyi. Viszont kicsit meglepetten fordulok Dominique felé, most gyönyörűen elhallgatja az ismeretségünket.
- Szóval letagadod a múltkori alkalmakat? - nevetem el magam és nem érzek bűntudatot ezért, ha tényleg nagy a szerelem közöttük, a srác úgyis tudja, hogy mik történnek vele a mindennapokban. Vagy tán nem?
- Thomas, szerintem úgy válassz neki kaját, hogy te fizeted, ugyanis Dominiquenak nincs sok pénze. Egyébként is, adhatnál neki időnként, mert ahogy látom, egy ideig még nem is lesz... - Szándékosan mondom ki a lány nevét, már ha nem lenne egyértelmű még mindig, hogy tényleg ismerem és Domi hazudozik itt össze-vissza. Vannak drága kaják, én csak segítek tisztázni a helyzetet, másrészt meg garantálom Dominak, hogy ne neki kelljen pénzt költenie még erről is, így jobban tud spórolni többek között lakbérre is. Egészen eddig Domi felé voltam fordulva, ám most felvont szemöldökkel pillantok rá erre a Thomas nevű illetőre.
- Nem vagyok pincér. - koppintom le, de meglátom Ashleyt, az amúgy igencsak dögös pincércsajt, aki szintúgy megpillant engem és megindul felém. Otthagyom az asztalt Thomas nagy örömére, megragadom Ashley derekát és kicsit oldalra húzom, hogy súgjak neki valamit. Ezzel a lendülettel meg visszaviszem a rongyot apámnak, aki érdeklődve kérdezi, hogy kikkel beszélgettem. Lekoppintom őt, illetve megnyugtatom, hogy kézben tartok mindent, nem sokkal később pedig az italos pultra támaszkodva nézem végig ahogy Ashley eltipeg előttem kezében a legjobb és marha drága borral. Összenézünk, kölcsönös - kicsit talán bűntársi - mosollyal intünk egymásnak, majd végzi a dolgát és kikészíti Dominique-éknak az italt.

4PM | ⚶

Tig & Domi

Kiss me, or let me go

Ha önmagában ez a szituáció nem lenne elég kellemetlen, még Tiger is felbukkan hirtelen a semmiből. Mintha ha valami rossz, amcsi komédiába csöppentem volna. Próbálom teljes figyelmem Thomasra szentelni és úgy csinálni, mintha Tig itt sem lenne, de egyszerűen képtelen vagyok kizárni őt a figyelmemből. Megannyi kérdés kavarog a fejemben, nem értem, hogy a sors milyen hülye játékot játszik velem, miért sodorja újra és újra az utamba ezt a férfit. New York hatalmas város, szerintem könnyű szerrel el lehet benne tűnni, ha az ember nagyon akar, vele meg lassan minden sarkon találkozok. Talán így büntet az univerzum a múltbeli tetteimért.
Én tényleg minden erőmmel azon vagyok, hogy kizárjam őt a látóteremből és a figyelmemből egyaránt, de bármilyen erősen is próbálkozom egyszerűen képtelen vagyok rá. Rámosolygok Thomasra, mintha így próbálnám biztosítani arról, hogy figyelek, és bizony egy az aprócska közjáték nem zavar meg. Próbálok a férfire koncentrálni, de minél közelebb kerül hozzám Tig, annál inkább szegezem rá a tekintetem, hogy is tudnék másra koncentrálni, amikor ennyire közel van hozzám, és látszólag minden erejével azon van, hogy ezt a randit tönkretegye. Mintha bármilyen köze lenne ahhoz, hogy én kivel és mit csinálok, mintha rendelkezhetne a szabadidőm felett. Az övék. Vagyis gondolom a családjáé, vagy esetleg a nagybátyjáé. Nem kérdezek rá, mert még a végén azt hiszi, hogy ennyire érdeklődöm után.
A felbukkanását mindenesetre ez a tény megmagyarázza. Érzem ahogy kérdést hallva pír jelenik meg arcom mindkét oldalán. Miért kell ennyire kiállhatatlannak lennie? Miért okoz neki örömet, hogy átgázolhat rajtam?
- A kérdés az volt, hogy ismerlek vagy nem? Nem ismerlek. mert amiért legutóbbi alkalommal az éjszaka közepén beállított hozzám, előtte pedig...látott meztelenül nem jelenti azt, hogy ismerem. Vagy ő ismer engem.
- Tiger a főbérlőm. próbálok magyarázatot adni Thomas számára, akinek látszólag felkeltette az érdeklődését az orra előtt zajló jelenet.
Hitetlenkedve, kikerekedett szemekkel nézek rá Tigre. Egyszerűen nem hiszem el, hogy annyira aljas, hogy képes ilyesmit mondani. Soha életemben nem aláztak meg ennyire egyetlen mondattal. Arca  helyett inkább az asztalt vizslatom, nem akarom, hogy lássa rajtam mennyire megbántott és milyen durván a lelkembe taposott. Minden bizonnyal nem hatnák meg a könnyeim.
- Tisztelettel beszélj a hölggyel te barom. Thomas asztalon pihenő kezének kézfejére helyezem a sajátomat.
- Nincs semmi gond. Hagyd csak! még az hiányzik, hogy összebalhézzanak miattam.
Csak akkor pillantok fel ismét, amikor érzékelem, hogy magunkra hagy az asztalnál. Tekintetem automatikusan követi a lépteit. Látom ahogyan magához húzza a pincérlányt, látom, hogy sutyorognak. Nem kellene érdekelnie, de legszívesebben utána repítenem az asztal díszt. Idióta barom.
- Kérlek ne haragudj, ha tudtam volna, hogy ez lesz nem jöttem volna el.
- Ugyan már. Ne is foglalkozz vele, mindenki életében vannak idióták. Ne engedjük, hogy elrontsa a kedvünket, rendben? Bólintok és mosolyt erőltetek az arcomra. Amikor elindultunk otthonról sem volt sok kedvem ehhez az egészhez, most még annyi sincs.
- Bocsáss meg egy pillanatra. Megkeresem a mosdót. szólalok meg amikor megjelenik a pincérány kezében két pohárral és egy üveg borral. Ki kell mennem, nem tudom magamban tartani a könnyeimet.
Nedves tekintettel indulok meg, hogy megkeressem a mosdót és legalább öt percre egyedül legyek a könnyeimmel.  

Domi & Tiger

So you have a date without me in my home?

Nem sokan tudnak rólam többet, mint Dominique és szerintem jobb is, ha itt meghúzzuk a vonalat kettőnk barátságában, mert mindkettőnknek érdeke. Elmosolyodom a válaszára, tetszik, tényleg nagyon tetszik ez a reakciója, olyan kis erős szavait vannak, határozott kijelentései és mégis milyen törékeny lány. Ez egyébként nem előnyös, könnyen bajba tud kerülni, olyan bajba, ahová testi erőnlét is kellene, ami neki nincs és ha már itt tartunk, ennek a tökfilkónak mellette sincs. De hé, hé, ki akarna itt verekedésbe kezdeni?
Keményen válaszol, ha a közös alkalmunkat említem, de egyből sértődötten csillognak a szemei, amint felvetem, hogy nincs pénze. Ez ennyire nagy dolog lenne? A világ fele kevesebb fizetést kap, mint ő és mégis meg tud élni, de én nem vágom, mi leli, lehet újgazdag volt és most meg nem az és ezért üti szíven a lóvé hiánya.
- Mert, te meg ki a seggdugasz vagy, hogy megmondd, mit és hogy csináljak? - És mondanám tovább hozzá, hogy ha tényleg ennyire akarja, lemeccselhetjük odalent a dolgot, de Dominique közbelép és ezzel elsősorban nem csak Thomast állítja meg, hanem engem, a pasas hatalmas szerencséjére. Nem gáz. Nincs bunyó, meg amúgy az se lenne jó, ha erőszakoskodnánk, kihívná valaki a zsarukat és akkor nem csak én kerülnék bajba, de apám étterme is csökkenő népszerűségnek örvendhetne. A nagyobb konfliktus elkerülése végett inkább magukra hagyom őket és akkor még jót is cselekszek, mert átadom a rendelésüket Ashleynek, ki megjelenik a színen. Egyem a húsát, kitrécselte magát.
Inkább tökre hasznossá teszem magam, vagyis úgy nagyjából. Apámmal is váltok pár szót, meg még Ashley mellé is odamegyek, hogy megnézzem, tudja-e melyik a legdrágább bor. Már nem azért, tényleg baromi drága, még ha nem is annyira, mint pár gramm cucc.
Mikor a csajszi mindent kipakol a tálcára, én a pult előtt nézem, ahogy elindul velük és még visszanéz rám sunyi mosollyal, én meg rajta kuncogok, mert persze, hogy harmadjára találta csak el a legdrágábbat. Új a szakmában, nem ciki, meg hát ilyen hátsóval haragudni se lehet rá.
Úgy tűnik, a csajok melegváltásban nyomják, amint odaér Ashley, Dominique feláll, megteszi ugyanazt a távot, mint az előbb a szőke és én ugyanúgy nagy szemekkel nézem végig ahogy eltűnik a férfi és női mosdó közös ajtajánál.
- Mondtam, hogy drága... - figurázom ki a helyzetet a már üres tálcával visszatérő lánynak. Annyira drága, hogy menekül előle Domi. - Történt valami? - kérdem még mindig a pultnál könyökölve, mire Ashley kérdésekkel telt szemekkel néz fel rám ahogy leteszi a pálcát.
- Nem tudom, de ahogy láttam az arcát, nagyon kelhetett már neki, mert... Mit csináltál vele? - bök oldalba.
- Semmit, csak köszöntem.
- Persze! - legyintek a baromságáira és inkább elmegyek én is mosdóba.
Benyitok a mosdó közös folyosójára, ahonnan két ajtó nyílik, innen jobbra a női, balra a férfi. Én jobbra megyek tökre szándékosan. Itt még a nők sem gyakran járnak a mosdóba és inkább hagyjuk is, miért tudom én ezt ennyire határozottan. Nyilvánvalóan nem rontok rá a wc-ben, a mosdókagylóknak dőlve várom ölbe tett kezekkel.
Hirtelen a két lámpából egy elalszik, a maradék meg igencsak csekély fényt biztosít. Felegyenesedve nézek szét, hátha megnyomtam valami gagyi kapcsolót, de esküszöm hozzá sem nyúltam egyikhez sem, baromi régiek az égők, de majd szólok apámnak, hogy cserélje ki őket.
- Minden oké? - szólítom meg, mikor kilép a fülkéből.

4PM | ⚶

Tig & Domi

Kiss me, or let me go

Úgy érzem magam, mintha a legrosszabb rémálmomba csöppentem volna. Itt vagyok egy randin, amire egyáltalán el sem akarta, jönni, egy fickóval, aki bár baromi figyelmes legalább annyira unalmas és ha mindez nem lenne elég, még Tiger is felbukkant. Az a férfi, akivel szeretnék a lehető legkevesebbet találkozni, mondjuk minden hónap hatodikán csak. Vagy még akkor sem. Ez viszont teljességgel lehetetlen, mert hirtelen, a semmiből bukkan fel az éjszaka közepén és olyan természetesen fekszik be mellém az ágyba, mintha minden este megtenné. Úgy ölel magához, mintha az lenne  világ legtermészetesebb dolga. Pedig baromira nem az, ahogyan az sem, hogy ilyen pofátlan módon mászik be a magán szférámba és éppen hogy számon nem kér mit keresek itt. Mintha bármivel el kellene számolni neki, a lakbéren kívül. Lehet, hogy neki ez természetes, nekem viszont nem. Zavarban vagyok, egyrészt a felbukkanása miatt, másrészt azért, mert a férfiak szemmel láthatóan nem bírják visszafogni magukat és mindezt még megfejeli Tiger kijelentése. Nem ismerem annyira Thomast, hogy beavassam őt a pénzügyi helyzetembe. Tény, ha nekem kellene kifizetni a vacsorát nagy bajban lennék, de akkor sem kell a büszkeségem ennyire a porba tiporni.
- Menj csak! Megengeded, hogy addig rendeljek neked is? bólintok. Persze, vegyen csak amit akar, úgysincs már étvágyam. Gyors léptekkel megyek a mellékhelyiség irányába, nehéz magamban tartanom a könnyeimet és nem akarom, hogy bármelyikük is lássa rajtam, hogy magam alatt vagyok. Elég kellemetlen már ez a helyzet anélkül is.
Nem érdekel különösebben a fürdő tisztasága, berontok az első üres fülkébe, hátammal a kopott ajtónak támaszkodom, bezárnám, de nem lehet.
Most, hogy végre egyedül vagyok, szabad utat engedek a könnyeimnek. Bárcsak valaki figyelmeztetett volna, bárcsak kaptam volna tanácsot arra, hogy hogyan birkózzak meg ezzel a sok szarral ami a nyakamba szakadt. Az anyaság is elég nagy kihívás önmagában, mindenféle segítség nélkül, az, hogy egy hotel szobában takarítok napi nyolc órát, keservesen megkeresve a pénzt, amit bárhogy próbálok beosztani egyszerűen soha semmire nem elég. Arról nem is beszélve, hogy mindenki meg akarja mondani nekem, hogy mit csináljak, hogyan és miért, mintha mindenki jobban tudná, hogy mi kell nekem, pedig szart sem tudnak rólam, csak kell nekik valaki, akit irányíthatnak. Erre pedig legalkalmasabb a francia liba, aki elveszett az élet útvesztőjében akárcsak a szürke szamár a ködben.
- Mi a franc? kérdezem magamtól franciául a hirtelen támadt sötétség miatt. - Szuper!
Megtörölgetem a szemeimet mielőtt kilépek a fülkéből. Először nem tűnik fel a kagyló előtt ácsorgó alak, de a hangjára ijedten kapom fel a fejem és pillantok rá.
- Már ide is utánam jössz? nem is tudom, miért lepődöm meg ezen ennyire. - Nem láttad a nő feliratot az ajtón? közelebb lépek a kagylóhoz, hogy kicsit megmossam az arcom.
- Minden oké. válaszolok tömören miközben egy papírtörlő segítségével törlöm szárazra az arcomat.
- Vagyis nem. Semmi sem oké. Megbántottál.

Domi & Tiger

So you have a date without me in my home?

Érzem, ahogy Ashley kissé féltékeny pillantása a tarkómat szúrja mikor én már a mosdók felé tartok, nem értem, mire fel, mert kettőnk közül ő van kapcsolatban és nem én, vagy lehet túl sokat gondolt abba a szórakozásba az alagsorban. Mindenki be volt állva, még a két csaj is velünk, a füsttől meg egy méterre ha normálisan elláttunk, szóval kár lenne túlgondolni azt. De majd rájön úgyis, értelmes kis csajszika.
Nem állítom, hogy ez a leghigiénikusabb hely, ahol ember megfordulhat, de szerintem egészen rendben van, az ajtók nyekeregnek, a tükör néhol maszatos, de vállalható, meg akinek nagyon kell, az úgyis maradni fog. Egy emelettel lejjebb nagyobb rendszerességgel hányják össze a budit, mint ezt, ennyire azért nem rossz a kaja, sőt, állati jó az arab konyha!
Sosem gondoltam volna, de most tényleg sejtem, hogy miért szaladhatott be Domi ilyen hirtelen a mosdóba, a miértjének a miértjéről persze még mindig sejtéseim sincsenek, elvégre nőkről van szó, mint ahogy azt a rúzsfoltos piros szívecskék is jelzik mögöttem a tükrön.  
Hallom, hogy sír. Sokszor sötétben dolgozom, úgyhogy hallás útján elég jól tudok tájékozódni. Ritkán látok embereket sírni, nem olyanokkal vagyok körülvéve, akik ezt megengedhetnék maguknak és mit mondhatnék, szar ezt hallani, de nem rontok rá, nem erőszakoskodom, várok. A villanyt mondjuk nem én kapcsolom le, hallom, hogy Domi is megijedhet rá, de nem értek én franciául...
Ha másra nem, arra jó, hogy elődugja az orrát végre. Megszólítom, arra nem számítok, hogy a hangomra vesz csak észre, szerintem egészen feltűnő vagyok farokkal és arcszőrzettel egy női wc-ben, de ezt is csak betudom annak, hogy rejtőzködőképességem határtalanul felfejlődött az évek alatt. Felhorkantok mosolyogva kérdésére.
- Hogyne láttam volna. Miért, már az is baj, ha aggódok miattad? - Lehet bunkó a stílusom, de az övé is legalább annyira az. Nézem, miként megmossa az arcát. Jah, egyértelműen sírt odabent.
Mintha nem tudná eldönteni, hogy minden rendben van-e, vagy sem, eléggé olyan szagú a dolog, hogy csak ismételten meg akarná ragadni az alkalmat, hogy kifejezze nemtetszését még akkor is, ha első gondolata alapvetően nem is ez volt.
- Bocsánat - felelem szintúgy ölbe tett kezekkel szüntelenül arcán nézve. Hangom nyugodt és egészen lágy a maga mélyebb tónusával. Tartok egy kis szünetet, hagyom, hogy részemről beálljon a csönd, míg ő is talán most már megnyugszik. - Csak feltételeztem, hogy a pasid mindent tud rólad... - És marhára kiakadtam, hogy nem segíti ki a szarból, amibe belekerült Dominique a pénz miatt, de ezt már mondani sem merem, mert hiszti lesz, megint, meg közöm sincs nagyon hozzá.

4PM | ⚶

Tig & Domi

Kiss me, or let me go

Ha nem tartanék attól, hogy Mrs White egy életre megharagszik rám, akkor a WC ablakát, vagy az épület hátsó kijáratát használnám arra, hogy lelépjek. Nem nekem való dolog ez a randizás, az életem annyira szét van csúszva, hogy egyszerűen sem kedvem sem erőm ilyesmivel foglalkozni. Meg hogyan is tudnék, amikor Tiger, mint derült égből villámcsapás felbukkan és egy mondattal képes arra, hogy nyomorultul érezzem magam. Talán ő bele sem gondol, hogy a szavainak mekkora súlya van, hogy olyan könnyen megbánthat másokat, neki ez természetes. Vagy csak tényleg élvezi, hogy kellemetlen helyzetekbe sodorhat.
Lehet, hogy én vagyok a hibás, talán jobban kellett volna tiltakoznom mondjuk a legutóbbi alkalommal, határozottabbnak kellene lennem. Ehelyett én elfogadtam az akaratát és úgy aludtam mellette, ölelésébe zárva, mintha a világ legtermészetesebb dolga lenne, és bár bármennyire is röstellem, de élveztem. Jó volt, hogy végre egy kicsit nem kellett egyedül lennem, hogy éreztem fontos vagyok, még ha neki nem is ez volt az inditatása. Hosszú idő után először, akkor éreztem azt, hogy megvan a helyem.
Bánt, hogy mindenki el akarja dönteni, hogy mit cselekedjek és miért. Eldöntik, hogy mennyit dolgozzak, ki foglalja le az ágyamat, kivel randizzak, kivel töltsem a szabad időmet. Pedig én  semmi másra nem vágytam a ma délutántól sem csak békésen játszani otthon a kislányommal. Erre itt vagyok ebben az étteremben egy ismeretlen férfivel, Tiger figyelő tekintete mindenhova kísér és a WC fülkéjében zokogok, mint egy gyerek.
Nem is tudom, hogy miért lep meg annyira, hogy itt sem tudok egyedül lenni, nem olyannak ismerem a férfit, akit visszatart bármitől is a női felirat az ajtón. Ha utánam akar jönni akkor megteszi, nem állíthatja meg semmi. Megmosom az arcomat, nem tudom, hogy a hirtelen keletkezett félhomályban látja-e rajtam, hogy sírtam. Vajon mennyi ideje álldogálhat itt és mennyit hallott abból, ami odabent történt. Próbálom kerülni a tekintetét, de érzem vizsgálódó pillantását rajtam, egyszerűen képtelen vagyok nem rá nézni. Tekintetem összefonom az övével.
- Nem kell aggódnod miattam. és itt most megkérdezném, hogy mire fel ez a nagy aggodalom, de nem teszem minden bizonnyal olyan választ kapnék ami csak felidegesít. Fura, amióta itt élek Amerikában értem nem szoktak aggódni, sőt...a régi életem szereplőire sem volt igazán jellemző a dolog. Leszámítva talán az anyámat, bár neki sem volt akkora bátorsága, hogy megakadályozza az esküvőt amikor könyörögtem neki.
- Thomas nem a pasim. bár nem tartozom neki magyarázattal azért mégis megteszem. - Most találkoztam vele először, ez az első randink. Lenne... és minden bizonnyal az utolsó is, de ezt már nem mondom ki hangosan.
- Assian kívül nekem nincs senki. imádom a kislányomat, ez nem is kérdés...de mennyire szánalmas az életem. Nincs akivel beszélgetnem, ha haza érek munkából, nincs akitől tanácsot kérjek. Nincs senki. Lesütöm pillantásom, nem akarok ismét sírni, nem akarom, hogy ilyen állapotban lásson.
- Vissza kellene mennem, biztosan vár már. kellene, de mégsem mozdulok. Inkább állok itt, a félhomályban, mint megjátsszam azt, hogy minden rendben van és mosolyt erőltetve magamra úgy tegyek, mintha jól érezném magam.
- Hosszú idő után az első randimon vagyok...megpróbálod nem elrontani? lépek hozzá közelebb. Életem huszonhét éve alatt nem igazán éreztem, hogy fontos lennék, csak szeretném megpróbálni jól érezni magam.

Domi & Tiger

So you have a date without me in my home?

Azt mondja, nem kell aggódnom miatta. Hát, oké, akkor nem fogok, de mégis mennyi ideig akarom én fizetni helyette a lakbért? És ha egyszer úgy döntök, hogy nem akarom tovább fizetni, akkor vele mi lesz? Szarjam le, persze és egyébiránt úgy érzem, hogy el tud jönni az a pont, amikor már majd magasról teszek rá és a babájára, részemről az utcára is kerülhetnek. A gond csak az, hogy sajnos egy egy sima bérbeadó vagyok és itt nem holmi tiszta pénzekről van szó, a lakások árai is a narkókereskedelemhez kötődnek, azokat is el kell számolni. Láttam, hogy egy eladósodott függőt lelőnek és bár ez nem teljesen ugyanaz a dolog, félek nem tudok örökké falazni. De jah, ne aggódjak.
- Lenne, ha lekopnék végre? - mosolyodom el, mert tudom, hogy ezt is az én nyakamba akarja varrni. Sosem értettem azokat, akik azt állítják, hogy "nekik nincsen senkijük". Ezek az emberek mit várnak az élettől? Hogy majd ötezer igaz barátjuk, hat szerelmük, boldog családjuk és ki tudja még hány szerencsés ismerősük lesz? Nem szeretek elgondolkodni azon sem, hogy nekem kik vannak úgy igazán az életben. Vagy egy apám, egy nagybátyám. Szűkebb értelemben ennyi, persze hozzávehetem ehhez a sok barmot akikkel együtt füvezek és akkor hirtelen lett még nagyjából hat személy az életemben, meg még plusz három lány, akivel érintkezek, plusz két prostituált, a banda tagjai, akikkel lehet pacsizni, de összeveszni inkább nem kellene. Be tudnám bizonyítani, hogy engem ezen a világon senki sem szeret, de miért csinálnék ilyet, mikor az ellenkezőjét is elmondhatnám. Nem vagyok egy lelkizős, depressziós fajta, mert a saját életemet keseríteném meg vele és szerintem Dominique pontosan ezt teszi. Vagy csupán nem hiszi el, hogy minden szép és jó, amíg nem kell vérben turkálni és hullákat zsákokba csomagolni, hogy eltüntessük őket a föld színéről.
Nem is válaszolok rá, hallottam a kijelentését, de nem szándékozom érdemben lereagálni, mert nem tudnám jól. Elég önsanyargató és gyenge kijelentés volt ez tőre, veszélyes ilyen szavakkal dobálózni, főleg egy olyasvalakinek, mint én. Senkinek nem kell tudni, mennyire sebezhetők vagyunk, szerencséjére én nem élek vissza ezzel az információval. 
Mondja, hogy visszamegy, mégsem mozdul. Várja, hogy marasztaljam? Hogy megint köcsög legyek és befolyásoljam?
- Ha ezt akarod, akkor nem fogod látni a pofámat, maximum az apámon visszatükröződni. - Vállat vonok. Kicsit erősnek érzem ezt a bánásmódot, de nem fogok miatta bőgni. Én bejöttem megnézni, hogy jól van-e, bocsánatot kértem, most meg szó nélkül tűröm, hogy lekoptasson az előző szavaim ellenére is. Legyen. Ha az a nyomorék élete vágya, engem ugyan nem érdekel, én csak a pénzt akarom vissza. Várom, hogy kisétáljon, míg én megfordulok a tükör felé, hogy megnézzem hasamon a pár napja szerzett szúrás okozta sebet. Már gyógyul, de nem szép látvány. - De ha nagyon megunod a csávót és végre tényleg kikapcsolódásra vágysz, egy emelettel lejjebb leszek. - Nem tudom kinézni belőle, hogy tényleg lejönni, még úgy sem, hogy azt sem tudja, milyen állapotok uralkodnak odalent, de az ajtót nyitva hagyom előtte.
Mikor kilép az ajtón, szembetalálkozik Ashleyvel. A szöszi egy pillanatra megijed a hirtelen találkozástól, majd elnéz Dominique mögött és rám pillant. Kedvesen elmosolyodik, ezzel leplezve a féltékenységét, s eláll Domi útjából, hogy aztán ő léphessen be.

4PM | ⚶

Tig & Domi

Kiss me, or let me go

Mondanám, hogy igen, de az az igazság, hogy abban az esetben sem hiszem, hogy ez a randi dolog jól fog elsülni, ha nem zaklat végre többet. Egyszerűen ez az egész nem nekem való és kész. Soha nem is voltam életem során igazi randim, nem tudom, hogy hogyan kell viselkedni, miről illik ilyenkor társalogni és nem is igazán érdekel. Ha Mrs. White nem erőszakoskodik akkor soha nem jutott volna eszembe ilyesmi. Tökéletesen elvoltam az ilyen jellegű problémák nélkül is. Az emberi kapcsolatok kialakítása egyáltalán nem nekem való.
- Szóval az édesapádé a hely. vonom le az egyértelmű következtetést. Nem mondom, hogy nem lep meg a dolog, bár igazából fogalmam sincs a családjáról, de valahogy mindig úgy élt a fejemben a képzelet, hogy csak a nagybátyjával ápol közelebbi kapcsolatot és nem gondolnám, hogy ők tiszta pénzből tartják fent magukat. Soha nem érdekelt, hogy miből él, akkor sem kérdeztem rá, amikor váratlanul felbukkant nálam, egyrészről nem hiszem, hogy normális választ adna, másrészről meg...semmi közöm az ügyeihez azon kívül, hogy minden hónapban napra pontosan fizetnem kell neki. Kellene.
Még egy utolsó pillantást vetek magamra a félhomályban a tükörben, biztos akarok lenni abban, hogy Thomasnak nem fog feltűnni, hogy sírtam. Tekintetem a hasán éktelenkedő sebre téved. Nem akarom megbámulni, de egyszerűen a látvány vonzza a tekintetem. Úgy néz ki, mintha szúrás nyoma lenne, de én nem értek hozzá, egyedül csak abban vagyok biztos, hogy baromira fájhat neki.
- Mi történt? Ez nem fertőződött el? orvos sem vagyok, de ha rajtam egy ilyen állapotban lévő sebhely éktelenkedne azonnal szakorvoshoz fordulnék.
- Tiger! megérintem a vállát mielőtt kilépnék az ajtón. - Köszönöm. Tényleg jó érzés az is, hogy utánam jött, hogy aggódik és az is, hogy képes volt bocsánatot kérni.
Az ajtóban megtorpanok a pincérnő hirtelen felbukkanása miatt, végig nézek rajta tetőtől talpig. Lehet, hogy nem vagyok a kapcsolatok nagy szakértője, de teljesen egyértelmű, hogy mit keres itt, majd ő segít Tigernek ápolni a sebét. Felfordul a gyomrom, azért néhány nőben egyáltalán semmi tartás nincs, de ha valakinek ez vonzó...hát én engem nem érdekel. Azt viszont remélem, hogy Tiger betömi valamivel a száját és esetleg nem tőle lesz hangos az étterem, szeretném nyugodtan elfogyasztani a kajámat.
Miközben visszafelé sétálok az asztalunkhoz, szemügyre veszem a pult mögött álló idős urat, aki minden bizonnyal Tig apja, hiszen így jobban szemügyre véve, látok köztük hasonlóságot.
- Ne haragudj, ha megvárattalak. simítok végig a telefonjának képernyőjét bámuló férfi hátán mielőtt leülök a székre.
- Semmi gond, örülök, hogy minden rendben. Már kezdtem aggódni.
- Minden rendben, csak felhívtam Mrs White-ot, érdeklődtem Assia iránt. ez végül is nem olyan hatalmas nagy hazugság, akár ezt is csinálhattam volna, ha nem foglal le valaki a fürdőszobában.
- Igyunk a megismerkedésünkre! tölti meg poharam a piros itallal, koccintás után megízlelem a bort, ez tényleg nagyon finom.

Nem bírom az alkoholt, ez már a harmadik pohárka után teljesen nyilvánvalóvá vált. Először csak nevethetnékem támadt, de a szó szoros értelmében mindenen. Thomas legártalmatlanabb kérdésén is hangosan felnevettem. Az ötödik pohár után már igencsak szókimondó lettem, látom a férfin, hogy kissé kényelmetlen már a helyzet számára, de megpróbálja kezelni a helyzetet és igazi úriemberként csak finoman jelzi, hogy talán nem kellene meginnom a hatodik pohár italt is. Nem tudom pontosan, hogy milyen ételt rendelt, pedig ha jól emlékszem még a nevét is megkérdeztem háromszor, de már nem emlékszem rá, arra viszont igen, hogy nagyon finom volt.
- Mondd csak Thomas...te mindig ennyire unalmas vagy? vágok a szavába, amikor már isten tudja hányadszor ismétli el, hogy haza kellene mennünk. Nem értem mi baja, hiszen én még csak most kezdem jól érezni magam.
- Nem vagyok unalmas, de szerintem mennünk kellene, haza viszlek.
- Menj csak, ha ennyire akarsz, nekem még van egy kis dolgom. Túl gyorsan próbálok felállni az asztal mellől, egy kicsit megszédülök, meg kell kapaszkodnom a szék háttámlájába, hogy ne veszítsem el az egyensúlyomat.
- Hoppácska hajolok a maradék borom után. - Viszlát Thomas. nem különösebben érdekel most, hogy mit csinál vagy merre megy, arra sem fordulok meg, hogy a nevemen szólít, célirányosan indulok a szőke pincércsaj irányába, ő biztosan tudja hol van akit keresek.
- Tiger még itt van? szólítom meg mindenféle gondolkodás nélkül. Rám néz és hosszú másodpercekig csak bámul.
- Nincs. - valahogy nem hiszem el neki amit mondd.
- Te most hazudtál? részeg vagyok nem hülye, az elmúlt órákban nem láttam, hogy távozott volna úgyhogy biztos az alagsorban van ahogyan azt néhány órája említette. Ha nem segít hát nem segít, egyedül is megtalálom. Hülye picsa. Szerencsére azért nem olyan nagy ez az étterem, hogy ne találjam meg a lefele vezető lépcsősort, egyik kezemmel a korlátba kapaszkodom, a másikban a poharat fogom és óvatosan lépkedve teszem meg azt a néhány lépcsőfokot ami az ismeretlenbe vezet.
- Tigeeer! Hellóóóóóó óvatosan nyitom ki az ajtót, a félhomályban és a füstben először semmit nem látok, de azt hallom, hogy valaki van idelent. Talán többen is. Szorítást érzek a felkaromon.
- Dominique! Gyere szépen, haza viszlek! Mi? Ez a fasz eddig a nyomomban volt?
- Engedj már el! Nem akarok haza menni! rántom ki a karom szorításából. Tényleg mindenki meg akarja mondani mit csináljak?

Domi & Tiger

So you have a date without me in my home?

Hátat fordítok neki, mert biztosra veszem, hogy a következő pillanatok egyikében már el fogja hagyni a levegőteremet, ha meg mégsem, tükörből ugyanolyan, mintha szembenéznék vele. Előbbi feltételezések miatt húzom fel a pólómat és vizsgálom meg a sebemet - még mielőtt azt feltétezné, hogy szándékosan mutogatom magamat -, de Domi nem megy el. Engem egyébiránt nem zavar, a kérdésére viszont nem válaszolok direkt módon.  
- Nem - felelem az utóbbi kérdésére és úgy teszek, mintha az elsőt nem is hallottam volna. Túl hosszú, túl bonyolult és túlságosan titkos. Fáj, de már megszoktam, felszíni, vagyis felszínhez közeli a sérülés, ami egy vágás, szóval csúnyábbnak néz ki, mint amennyire veszélyes. Lehúzom a pólómat, mert érzem, hogy közelebb jön, érdeklődve, kissé óva intve nézek hátra rá a felé eső vállam felett és attól tartok, hogy még képes lenne felajánlani, hogy megvizsgálja a sebemet, amit nem akarok. Nevemet hallom, feltételezem, hogy aggódónak tűnnek nekem szavai, aztán megköszön valamit, de nekem fogalmam sincs, hogy ugyan mire érti. Felszisszenve, sármosan elmosolyodom, míg visszanézek a tükörbe, amin keresztül jobban látom. Kezet mosok.
- Mit köszönsz? - hangzik tőlem kissé monotonan. Nem tettem semmit, amit meg kellene neki köszönni. Ha még három témával ezelőtti dolgokra gondol, nos hát én azon már rég túllapoztam.
Aztán Domi megy, Ashley jön. Tök menőn jön ki, hogy csak úgy váltom a lányokat a női mosdóban, de a valóság nem ennyire idillikus. Mint ahogy Domit sem húztam meg, Ashley is elsősorban haját igazítani, meg normális emberi szükségleteit elvégezni jött ide. És ha ennyi nem elég...
- Kimész?
- Miért, tán zavar a jelenlétem?
- Igen. Nem szeretnék úgy pisilni, hogy egy fiú itt van. - Nem értem a nőket. Ajtó lenne köztünk, semmit sem látni, már ha ez még nálunk hátráltató tényező a múltkori után, de megtanultam, hogy ilyeneken jobb nem leragadni, jobban járunk. Elkapom derekát, magamhoz rántom a durcás arcú szőkét, mire egyből nyakamba borul és hirtelen olyan tekintettel néz rám, mint aki követeli, hogy szakítsam szét ruházatát. Szenvedélyesen csókolgatni kezdem nyakát, ő felnyög, szinte állandóvá válnak sóhajai, de egy idő után mégis eltávolodom. Könyörögve néz rá, hogy folytassuk, aztán ő is rendezi sorait. Kimegyek, ő meg végre elvégezhető női ügyeit.
Túl könnyű Ashleyvel, amit egyébként imádok, de most mégis bosszant, hogy egy érintés elég és máris ölembe mászik. Lemegyek a lépcsőn, benyitok a kóddal működő ajtón és céltudatosan megyek vissza a srácokhoz. Feszült vagyok, hiányzik a folytatás, de nem Ashleyvel, s kibaszottul várom már azt a hívást, ami bármelyik pillanatban megjelenhet telefonom kijelzőjén. Lepacsizok a Chris-szel, majd intek az kuzinjának, Grace-nek, aki elvileg csak azért van most itt, mert a szülei válnak és ő azt nem akarja végignézni, szóval a napjai nagy részét ezzel a gárdával tölti. Többiekkel már találkoztam, szóval lazán leülök, vissza a kissé arab beütésű zug egyik párnájába és szívok egyet a vízipipából.
Eltelik az idő. Idelent azt valljuk, hogy nincs is egyáltalán idő, mivel természetes fény sosincs, állandó éghajlat és fényviszony uralkodik és így baromira el is lehet veszíteni a kontrollt. Nem mind tesó, vannak, akiknek nem sok közül van még nagybátyámhoz sem, ilyen például Victoria, aki csak azért lóg velünk néha, mert a pasija konkrétan mellettem dolgozik. Aztán itt van még Tod, aki állati módon forgatja a fegyvereket, na meg ez a csávó is, aki fogalmam sincs, hogy hogyan keveredett közénk és hogy mit keres egyáltalán itt, de szereti a kokot és ahogy rájöttünk már, van is pénze annyira, amennyit csak akar.
Az alagsorban egyébként az ajtón keresztül egy folyosóra nyithatunk be, ami tökre kulturált, akár egy szórakozóhely, innen nyílik előbb egy stílusos vízipipás hely, ahová bármilyen vendég előszeretettel telepedik le, aki ismeri ezt a helyet és szeret vízipipázni, meg dohányozni, bentebb, a folyosó vége felé pedig két kisebb erősen arab, illetve indiai beütésű kuckók vannak, ahol a drog és a fű koncentráció meghaladja a hét év börtönt is. Nem mellesleg, itt vagyunk mi is, olyan tettekkel, munkával, amikért összesen kapnánk egy évszázadnyit is.
Úgy tűnik, az egyik barom rosszul csukta be az ajtót, itt nem szokás csak úgy megjelenni, van egy csengő, ami nem normális csengő hangja és nem is hangos, de jelzést nyújt, hogyha valaki jön, de nem olyan, aki tudná a kódot. Ez most elmaradt, de mégis megjelenik egy idegennek tűnő lány és ezt egyből ki is szúrja egy csávó, ki odamegy hozzá. Ha meg egy valaki észrevesz egy betolakodót, hamar mindenki tudtára jut.
- Hello angyalom, mi járatban? - kérdi kissé beszívva, de nagyon is tudatában van a történéseknek, na meg nem is csajozni akar, inkább segíteni őt visszafordulni, aztán rájön, hogy Tigert szólította, ami már nem rossz belépő, végtére is ismeri Tigert. Itt mindenki ismer engem.
Megyek, hogy megnézzem a kis fennakadást, aztán meglátom Domit. Meglepődöm, hogy őszinte legyek, nagyon nem számítottam arra, hogy lejön, de mire odaérek hozzá, már vágom, hogy részeg lett.
- Intézem, Dave! - teszem a srác vállára kezem, aki ezzel meg is nyugszik, visszamegy a díszes fal mellett elhelyezett asztalhoz. Igen, ez abszolút egy biztonsági őr állás, csak kicsit jobb üzemmódban.
- Nocsak... - mosolyodom el Domi látványán, viszont ebben a pillanatban jelenik meg Thomas is, aminek kurvára nem örülök. - Ideje lekopni! - mondom a faszfejnek nyugodt hangon, de ha verekedni akar a picike informatikus izmával, akkor a legrosszabb helyen van ehhez, a túlélési esélyei nem nagyon. Megragadom Dominique karját és beljebb húzom, míg Thomast nyilvánvalóan nem engedem bejönni. Ha erőlködne, nos az szép látvány lenne, de nem akarok erőszakot, minthogy az is fontos, hogy ne nagyon tudjon meg semmit erről a helyről, úgyhogy intek mégis csak Dave-nek, hogy vegye kezelésbe.
- Nem néztem volna ki belőled, hogy tényleg lejössz - Tudom, hogy részeg, nem vagyok hülye, de pont ezért érdekelnek a valódi szándékai, az elnyomott érzelmei, a gátlások nélküli Dominique.

5PM | ⚶

Tig & Domi

Kiss me, or let me go

Tudom, hogy teljes mértékben az alkohol hatásának tudható be a mostani viselkedésem. Mintha minden eddigi félelmem egyszerűen megszűnt volna és helyét átvette a vakmerőség és jókedv. Nem igazán értem, hogy Thomasnak mi baja van, miért akar hirtelen haza menni. Egy randinak nem az a lényege, hogy jól érezzük magunkat? Nos, ez végre megvalósulni látszik. Talán az fáj neki, hogy nem miatta van ennyire kitűnő hangulatom, hanem a bor miatt. Ez van, talán kevésbé kellett volna untatnia.
Nem tudom megmagyarázni, hogy mi késztet arra, hogy megkeressem Tigert, talán csak kíváncsi vagyok. Amúgy is ő ajánlotta fel, hogy ha jó bulira vágyom odalent megtalálom. Most nagyon úgy érzem, hogy szeretnék kikapcsolódni és tudom, hogy ő ebben igazán jó partner lesz.
Az a legjobb a részegségben, hogy nem érdekelnek a tetteim következményei, lehetséges, hogy holnap bánni fogok mindent, de most csak szórakozni akarok. Hát olyan nagy kérés ez? Mintha Tom már nem is létezne, óvatosan egyensúlyozva a kezemben tartott borral elindulok, hogy megkeressem azt a férfit, aki partnerem lehet ma este abban, hogy végre jól érezzem magam. Csodával határos módon viszonylag még stabilan állok a lábamon, leszámítva azt az enyhe szédülést amit érzek.
- Nem tudom, hogy Tiger mit látott benned, hogy is fogalmazzak finoman, eléggé felhasználtnak tűnsz. felvonom a vállam. Hát most ez az igazság, mit szépítsek a dolgokon? Úgy néz ki, mint aki több faszt fogott életében, mint kilincset. Csinosnak meg aztán végképp nem mondanám. A csaj feje olyan vörös lesz, mint a rák, hablatyol nekem valamit, de ez engem már egyáltalán nem érdekel. Célirányosan folytatom az utam az alagsor irányába. Lehet, hogy túlságosan kemény voltam vele?
Széles mosollyal az arcomon lépegetek lefelé a lépcsőn, mindenféle segítség nélkül ide találtam, nem is tudom mit gondolt magáról a szöszi, ha Tigerrel akarok bulizni akkor vele fogok, ez ennyire egyszerű. Próbálok óvatosan egyensúlyozni, hogy a poharam tartalma ne boruljon ki, de egy-egy nagyobb lépés után elkerülhetetlen, hogy ide-oda kifröccsenjen a vörös ital. Óvatosan nyitom ki az ajtót, nem tudom pontosan, hogy hová jöttem és azért nem árt elővigyázatosnak lenni. A kinti fények után a benti félhomályt még meg kell szoknia a szememnek, csak állok a nyitott ajtóban és hatalmasakat pislogok.
- Tigert keresem. Azt mondta idelent lesz. pillantok a hang irányába. Fogalmam sincs ő kicsoda, de biztos, hogy oda tud vezetni a tigrishez. Erre azonban úgy tűnik nem lesz szükség, ismerős hang üti meg a füleimet. Elmosolyodom ahogyan felbukkan a férfi.
- Tig.... a mondatot azonban nem tudom befejezni, erős kezek ragadják meg a felkaromat, hátra pillantva felismerem az előző randi partnerem.
- Igen Thomas, kopj le! Nem akarok elmenni veled! állok meg szorosan Tig mellett, tekintetemmel arcvonásait fürkészve.
[colo=green]- Nem foglak itt hagyni ezekkel a gengszterekkel! [/color] nem értem, komolyan, csak egy pohár bort akarok elfogyasztani, miért ennyire nehéz megértenie?
- Tudok még meglepetéseket okozni! kortyolok bele az italba - Azt mondtad, ha szórakozni akarok jöjjek le, hát tessék...itt vagyok. fordulok körbe előtte óvatosan, szemléltetve neki, hogy nem kápráznak a szemei. - Thomas nagyon nem akarja, hogy jól érezzem magam, olyan ünnep rontó biggyesztem le ajkaimat, miközben szabad kezemmel Tiger vállára támaszkodom.
- Mi ez a hely?

Domi & Tiger

So you have a date without me in my home?

Tudtam, hogy mi iszik, én adtam nekik a bort, még ha nem is fizikailag történt így, én hívtam le őt ide le, megteremtettem a feltételeket és a lehetőséget arra, hogy ez a pillanat elérkezzen, de valljuk e, inkább vagyok hozzászokva ahhoz, hogy semmi sem az elképzeléseim szerint történik és most is erre voltam felkészülve. Mi tagadás, ez volt a tervem már mióta eljöttem az asztaluktól. Dominique nagyon irányítható, ami jó, mivel ilyen szempontból kiszámítható, ugyanakkor nem tudok száz százalékban boldog lenni ettől a tudattól. Leginkább olyan lány, mint aki tinédzserkora végén lenne és most tanulná a világ rendjét, miközben már anya és abszolút felnőtt életet él, úgy nagyjából.
Thomas megjelenésének ellenben egyáltalán nem örülök, muszáj őt valahogy kitessékelni innen, még mielőtt túl sokat látna és megérezné a levegőben lévő illatokat, bár szerintem ő fel sem ismerné, hogy mit érez. Az teljesen elfogadott és megszokott, hogy én keménykedem, főleg Thomassal és jobb is, amíg ez így marad és nem Dominique akarja szavaival megváltani a világ ezen rendjét, mi tagadás, meglep, ahogyan válaszol a srácnak és teljességgel el sem tudom képzelni, hogy mi történhetett köztük odafent, ami miatt így megváltozott az iménti még gyöngéd és romantikusnak álcázott beszélgetésük. Nem az én reszortom, annyira pedig nem is érdekel.
Amint kimondja, hogy nem engedi, hogy egyedül itt maradjon Dominique, Dave kezelésbe veszi. Elég nagydarab, ha Thomas útját elállja, akkor még a folyosó látképe sem látszódik számára, el fogja intézni, nem aggódom emiatt, reméljük, hogy erőszak nélkül. Domit beljebb húzom a folyosó lilás fényére, melyben jól látszódik, hogy mekkora idelent a füst.
Nem tudom, én vagy Thomas vette rá ennyire az ivásra, azt meg még majd eldöntöm, hogy örülök-e ennek a részegségnek, egészen más lett így Domi, de majd kialakul a dolog és megismerem, vagyis hát remélhetőleg megismerhetem jobban. Ez az ő érdeke is, végtére is még mindig pénzekről van szó.
- Miatta nem kell többet aggódnod - mosolyodom el egy pillanatra. Nem, természetesen nem kivégzésről van szó. Igaz, már haltak meg itt, egy pasas, aki rátalált a helyre, pedig neki nagyon nem szabadott volna és veszélyes volt számunkra, muszáj volt gondoskodnunk arról, hogy soha többet ne tudja kamatoztatni a megszerzett tudását rólunk. Feltakarítottunk utána, a maradványait pedig egy nagy táskában menekítettük ki a szennyvízcsatornánk keresztül, ami egyúttal a legnagyobb menekülési útvonalunk abban az esetben, ha baj történne. Ha fentről támadnak, mi lefelé menekülünk, vagy fordítva.
- Üdv a mennyországban - felelem a kérdésére. - Szórakozóhelynek mondanám, vízipipázunk, iszogatunk, dohányozunk és minden ilyesmi. - Nem állítom, hogy itt mindenki laza, Tod most sem annyira higgadt, legfőképpen azért, mert az ő fejét fogják levágni, ha nem jön össze ez a hajós akció, de javarészt azért chill uralkodik a helyen. - Általában itt béke vagy és boldogság - folytatom és ennél jobban nem tudnám megértetni vele, hogy mindenki drogozik, ha megérti, akkor jó, ha nem akkor meg nem is fogja észrevenni.  Benyitok az arab beütésű kuckóba, ahol a többiek vannak. Veronicáék már lassan szexelnek, ők az elsők akiket észre lehet venni, de a többiek felé fordulok, úgyhogy vélhetően Domi is így tesz.
- Ő Chris, a Columbián tanul, vagyis inkább csak baseballozik - mutatom be a néger srácot, aki int neki a fotelból, majd Grace feláll és maga nyújt kezet Dominak. Ha fogadhatnék, arra tenném a voksomat, hogy Grace kisugárzása fogja Domit megnyugtatni afelől, hogy annyira nem rossz helyen jár, a lány ugyanis eléggé normálisnak tűnik. Normális is, mondjuk úgy, hogy ő kapná a legkevesebb börtönbüntetést és nem csak az érvelőképessége miatt. Kurva okos a lány!
- Szia! Én Grace vagyok. Eper vagy ribizli? - mutatja fel a két kövekből álló dobozt, mivelhogy épp azon van, hogy beüzemelje az újabb vízipipát és eldöntötte, hogy most Dominique fog választani, hiába azt se tudja, hogy ki ez a lány.  
Todra nézek, hogy van-e valami híre, nincs, ő előbb a partis ismerkedésből inkább kimaradna, de fejével bólint Dominak a maga morcos arcával. Lehuppanok a hosszú kanapéra, amik inkább mondhatóak párnás rakásnak. Tény, hogy nem vittük túl a bemutatást, én sem részletezem, hogy ki Domi, velem van, az oldalamon, a tesóknak ennyi elég, máris barátként állnak a lányhoz, még a drogos csávó is, csak ő most szerintem Sohaországban repül egy varázsszőnyegen. Idelent nem számít, honnan jött, milyen az előélete, ki is ő pontosan, úgy kezeli mindenki, mintha ezer éve ismernék. Ezt leginkább úgy hívják: belém vetett bizalom. Annyira stresszes az életünk, hogy ilyeneken már nem akadunk fent, legalábbis itt az alagsorban, tehát Domi jogosan furcsállhatja, hogy azt érzi, egyből beolvadt közénk.
Nyújtom a karom, hogy huppanjon le mellém és amint megteszi, átkarolom és magamhoz húzom. Nem járunk, nem vagyunk mi igazából semmi sem, de egy kicsit most lehetünk. Tudja, hogy megy ez, ő lány, én fiú, ez egy szórakozóhelyféleség, szóval lazuljunk.
- Ami itt lent történik, az itt is marad. Ne fékezd magad, merj élni, mert odafent már egy olyan világ van, ami ezt annyira nem engedi meg - mondom rá nézve, elég közel van az arcunk, de az fél testünk jelenleg összesimul, mivel átkaroltam és a derekánál fogom őt nagy tenyeremmel.
- Hogy mennek a napok?

5PM | ⚶

Tig & Domi

Kiss me, or let me go

Sajnálom Thomast, mindazok ellenére, hogy ez a randi nem nevezhető sikeresnek, nem érdemli meg, hogy ilyen helyzetbe keveredjen. Mint a nap folyamán végig, ő most is csak figyelmes szeretett volna lenni. Valószínűleg sokkal jobban sikerül felmérnie a helyzetet, mint nekem és nem akarja, hogy olyan alakokkal vegyem körbe magam, mint Tiger. Vagy csak sérti a férfiú büszkeségét, hogy ilyen gyorsan lepattintom magamról valaki más kedvéért. Egyértelmű, hogy Tiger miatt vagyok itt, ha ő nem hív nekem magamtól eszembe sem jutott volna, hogy megkeressem. A kíváncsiságom egy kis alkohollal vegyítve pedig ilyen cselekedetekre sarkalt. Ő tényleg nem tett semmi rosszat, egyszerűen csak nem az én világom. Lehet, hogyha más körülmények között találkozunk, és nincs rám erőltetve ez a randi dolog, akkor másképp is elsülhetett volna a dolog. Így viszont már az első percekben az esélytelenek lehetőségével vágtunk neki a randinak csúfolt találkozónak, és igyekeztem kihozni a dolgokból a legjobbat, de nem sikerült. Jobban kellett volna akarnom, de a dolog már akkor veszett ügy volt, amikor megpillantottam Tigert.
- Kérlek, azért ne essen bántódása jó? nézek rá Tigre, egyenesen neki intézve a szavakat, mert kétlem, hogy Dave hallgatna az én szavamra. Nem szeretnék én neki semmi rosszat, egyszerűen nem működtek a dolgok közöttünk, nincs kémia, nincs érdeklődés, de azt nem viselném el, ha miattam bántaná őt valaki.
Hihetetlenül megnyugtatnak a szavai és minden kétséget kizáróan elhiszem neki amit mond. Egy darabka mennyország a földi pokolban. Gyanítom, hogy itt mindannyian különböző szerek hatására érik el a nyugodtság állapotát. Normális állapotomban zavarna, be sem tenném ide a lábam, de most semmi másra nem vágyom csak néhány órányi békére, hogy megfeledkezzek minden szarról, ami a való életben a nyakamba szakadt. Szinte árnyékként követem őt, miközben úgy bámulok rá mindenre, mintha soha nem jártam volna szórakozóhelyen. A fények, az illatok, a füst és a hely kisugárzása szinte elbódítanak. Ehhez hasonló helyet csak filmekben láttam és azért eléggé fasza, hogy most a részese lehetek.
Belépünk egy másik helyiségbe, ahol tekintetem azonnal egy majdnem szerelmeskedő páron akad meg. Zavaromban érzem ahogy arcom mindkét oldala elvörösödik és inkább a másik irányba pillantok. Úgy tűnik a jelenlévő embereknek ez természetes jelenség, mert senkit nem zavar a kezdődő pornó jelenet. A Chrisként bemutatott srác felé pillantok mosolyogva és üdvözlésképp intek neki. Egészen addig a pillanatig fel sem tűnik a Grace nevű lány jelenléte amíg a semmiből meg nem jelenik előttem. Szabad kezemmel viszonozom az üdvözlést. Nagyon barátságos fiatal lánynak tűnik, arról nem is beszélve, hogy mennyire gyönyörű.
- Dominique vagyok. mutatkozom be neki én is. Megnyugtat a jelenléte, ami fura, hiszen néhány másodperce ismerem csak. - ÖÖÖÖ....legyen az epres. bár arról fogalmam sincs, hogy mit szorongat a kezében, de gondolom, hogy hamarosan megtudom, ha már megkérdezte a véleményem róla. - Csodaszép vagy...csúszik ki ajkaim között a bók, nem tehetek róla, hiába haraptam rá a nyelvemre, egyszerűen nem tudtam magamban tartani a gondolataimat. Biztosan nem én vagyok az első aki ezt mondja neki, olyan típusú lánynak tűnik aki hozzá van szokva a bókokhoz. Lehet, hogy csak számomra fura, hogy ilyen rövid idő alatt, mindenféle keresztkérdés nélkül elfogadják a jelenlétem, mondjuk sejtem, hogy mindez Tiger miatt van, ha egyedül sétáltam volna be azon az ajtót lehet, hogy nem lennének ennyire szívélyesek. Olyan füst van, hogy szinte vágni lehet, nekem ez szokatlan, de zavarónak egyáltalán nem mondanám. Tekintetemmel követem a férfi mozdulatait, egy korty borral ontom szomjamat mielőtt a  poharat az asztalra helyezem, hogy leülhessek mellé. Ölelésébe simulok amikor átkarol és magához von, fejem a mellkasán pihentetem, lábaimat végignyújtom a hosszú ülőalkalmatosságon. Ez most jó, kicsit eljátszani annak a gondolatával, hogy ez normális, hogy nekem pontosan itt van a helyem, mellette, vele. Egy kicsit távol lenni a valóságtól és megélni a pillanatot.
- Legyen ez most a pillanatnyi valóságunk. emelem fel a fejem, hogy a szemeibe nézhessek. Annyira közel van arca az enyémhez, hogy szinte érzem simogató leheletét a bőrömön. Tényleg úgy érzem, mintha ez lenne a világ legtermészetesebb dolga.
- Hosszúak és fárasztóak. eszembe sincs megjátszani magam, ez az igazság. Huszonhét éves vagyok, de amióta anya lettem és itt élek minden nap olyan, mintha éveket öregednék. Nem, nem a gyermekem miatt, hanem a nyakamba zúdult sok probléma miatt, ami sokszor már a kétségbeesés határára üldöz. Nem akarok panaszkodni neki, mert tudom, hogy nem én vagyok az egyetlen ezen a földön, akinek az élet nehéz, aki gondokkal küzd és aki nem tudja hogyan legyen ismét szabad.
- Na és neked? nem kérem, hogy a munkájáról beszéljen, vagy részletekbe bonyolódjon, csak jó lenne, ha végre sikerülne egy kicsit megismernünk egymást. Elvégre ezért vagyok itt. Na meg persze a bor miatt, de ez most nem lényeges.
- Amúgy, említettem már, hogy tetszik a mosolyod? biztos nem mondtam, soha nem mondanék neki ilyesmit tiszta fejjel, most viszont olyan őszinte hangulatomba vagyok, egyébként is ő mondta, hogy ami itt történik az itt is marad, úgyhogy remélem a való világba visszatérve nem használja fel ellenem a szavaimat.

Domi & Tiger

So you have a date without me in my home?

- Nyugi! - érek hátához, miközben beljebb haladunk a folyosó és az alagsor rejtelmeiben. Neki semmilyen módon nem kell aggódnia, nekünk sem érdekünk péppé verni őt. Innen valaki vagy békés és szép úton távozik kevés sérelemmel, vagy szimplán nem távozik. Egyszerű, de mégis nagyszerű, egyeseknek talán egy kicsit pokoli hely. Szavam sugározza a nyugalmat, hiszen nem kell aggódnia, nem lesz baja, másrészről ne idegeskedjen ezen, inkább érezze jól magát és ha lehet az alkoholon kívül is. A kezében lévő bórra nézek. Túl sokat ivott, de nem neheztelek rá emiatt, mindössze furcsállok, nem ilyen lánynak hittem, de tetszik.
Látom rajta, hogy zavarba hozzá a majdnem szexelő pár, hát ez az én szememnek, az én világomban teljesen megszokott, úgyhogy lehet nem kellene nagyon fújogatnia mindig, ha megbámulom, vagy akarok tőle valamit más napokon is, a világ legtermészetesebb dolga, nekem.
Míg a két lány beszélgetésbe elegyedik, én odamegyek Todhoz, hogy van-e valami híre. Komolyan, de már kissé kiégve az idegeskedéstől néz vissza rá, én meg értem mit nem mond ki. Oh hogy bassza meg az a kicseszett hajó a maga összes tonnájával! Nem mintha nagyon akarnék elmenni oda, kockáztatni az életemet, de a munkát el kell végezni, ez a nap pedig sok dollárt üt a markunkba, ha sikerül. Ha nem, akkor úgyis mindennek mindegy.
Leülök és jelzem Dominak, hogy foglaljon helyet mellettem, vagy inkább rajtam, ahogy neki tetszik. Nem tudnám elképzelni, hogy Dominique visszaélne az itt megszerzett információival, de azt sem, hogy bármire is emlékezne ebből, úgyhogy részben nyugodtan, valamennyire viszont mégis kissé aggódva a lebukás veszélye miatt vonom magamhoz. El kell érnem, hogy mindenképpen saját érdeke legyen titokban tartania ezt a helyet, még nem tudom, hogyan fogom, de megoldom úgyis.
Meglepően bújik most Domi, nem tudom miért, de én csak örülök ennek. Fogalmam sincs, mit mond, vagy mit ért az alatt, bólintok, mert szerintem tetszik, az már kevésbé, hogy nem kapok belátást a mindennapjaiban, viszont ha erőltetném, akkor csak megszívnám. Magamhoz veszek egy pipát, miközben ujjaimmal végigsimítok Domi hátán. Legutóbb nem ment ez ilyen egyszerűen.
- Nekem? - nézek rá kérdésére, majd mélyen kifújom a levegőt valami sóhajféleséggel, hogy aztán mélyet szívjak a pipából.
- Még nem jó - adok jelentést a többieknek, még nem forr eléggé a víz. Nem tudom, mik történtek velem az elmúlt napokban. Mindig csak előrenézek, hátra sosem.  
- Tudod, milyen a világ, sosem áll le, főleg a biznisz. Szóval jah, melóztam, aztán apámnál is melóztam puszta erkölcsből, lógtam a tesókkal, várom a hatodikát... - mesélem el a napjaimat, s a végén nem tudom nem felhozni az alkalmunkat. Még csak egy volt, de már várok a következőt. Huncut mosollyal nézek le rá, vajon hogy reagál. Nem vagyok annyira zárkózott ember, mint amennyire ő tart tőlem, vagy tartott, én már nem tudok rajta kiigazodni.
- A mosolyom? Szeretnéd még sokat látni? - Nem tudom, mit akarok ezzel. Leginkább valami normális összképet a fejében lévő dolgokról. Felé nyújtom a pipát. - Játszunk kérdezz-feleleteket skálás módra? - kérdezem, de inkább hallatszik kijelentésnek. - Egytől tízig mennyire utálsz? És mondjuk mennyire kívánsz? - Minek rejtegetném legnagyobb kérdéseimet, mikor egyértelműen ezek miatt vagyok a legjobban összezavarodva.  

5PM | ⚶

Tig & Domi

Kiss me, or let me go

Fogalmam sincs arról, hogy mi lesz Thomas sorsa ezek után, de ahogyan Tiger beszél valami megmagyarázhatatlan okból kifolyólag elhiszem neki, hogy minden rendben lesz vele, hogy nem esik bántódása. Nem vagyok teljesen a tudatomnál, de azért hülye még nem vagyok és sejtem, hogy ez a hely nem teljesen törvényes és tisztességes keretek között működik, azt hiszem neki sem érdeke, hogy Thom esetleg a rend éber őreihez forduljon egy alapos verés után. Bízom abban is, hogy a randipartneremnek van annyi esze, hogy minden dühét és esetleges sértettségét maga mögött hagyva szépen hazamegy. Tényleg nem szeretném, ha bármi problémája lenne ebből az egész elbaszott randi dolog szituációból.
Úgy érzem magam, mint egy kisgyerek a játékboltban, minden dologra rácsodálkozom, azt sem tudom, hogy mit is kellene csinálnom, mindent meg akarok érinteni, de visszafogom magam és csak kerekre nyílt szemeim mutatják, hogy mennyire újdonság ez az egész számomra. Az eddig elfogyasztott alkohol mennyiség szinte minden gátlást feloldott bennem, nem is emlékszem, hogy mikor éreztem magam ennyire szabadnak utoljára. Lehet, hogy holnap majd bánni fogom a történteket, de egyelőre csak szeretném élvezni ezt a számomra nem mindennapi szituációt. Remélem, hogy így egy kis alkalmam nyílik arra, hogy jobban megismerjem őt, egy icipicit bepillantást nyerni abba a világba, amiben annyira otthonosan mozog.
Még számomra is fura és ismeretlen az a nyugodtság, amit most érzek. Amióta egyik pillanatról a másikra magam mögött hagytam az életem, hogy itt próbáljak meg valami újat alkotni, nem volt egyetlen nyugodt pillanatom sem. Minden egyes nap bennem van az a görcsös félelem, amit annak a gondolata okoz, hogy rám fognak találni és elveszik tőlem a kislányomat. Ellenben most, ahogyan itt fekszem, fejem a mellkasán pihentetve, élvezve az erős férfi kéz nyújtotta biztonságot: nem félek. Hihetetlen nyugalom árad szét bennem, mintha végre megtaláltam volna a helyem. Lehet mindez csak az átmeneti részegség miatt állapot és minden bizonnyal ha kijózanodok ugyanúgy rettegni fogok, mit eddig. Felpillantok rá miközben beszél, elmosolyodom és érzem ahogyan aprócska pír jelenik meg arcom mindkét oldalán. Utálom, hogy minden alakalommal ennyire látható jelei vannak a zavaromnak.
- Nem kell megvárnod a hatodikát, ha látni akarsz. nem tudom, hogy ezt miért mondom, de hát...ez az igazság. Legutóbb is, mint derült égből villámcsapás jelent meg nálam az éjszaka közepén. - Nem mondom, hogy legutóbb örültem a hirtelen felbukkanásodnak, de azért volt már részem rosszabban is. Tudod minek nem örültem még? Reggel úgy surrantál el, mint egy tolvaj. Miért? Semmi oka nem volt arra, hogy kiosonjon mellőlem, egész éjszak szinte mozdulatlanul aludtam az ölelésében, valószínűleg kicsit duzzogtam volna reggel is, de azért csináltam volna neki egy kávét.
- Szeretném. minek hazudjak? Sokkal vonzóbb számomra, amikor mosolyog, arról nem is beszélve, hogy amikor ennyire ellágyulnak arcvonásai egészen emberinek tűnik, szerintem túl sokszor feszült és ez a megkeményedett vonásain is látszik. Felegyenesedek, hogy el tudjam venni a felém nyújtott pipát. Egy darabig csak forgatom, és nézegetem, soha nem próbáltam ilyesmit. Illetve, egyszer, tinédzserkori lázadásom közepén elcsentem apám dolgozószobájából egy szivart és rágyújtottam. Azt hittem, hogy ott nyomban halok meg füstmérgezésben. Kissé bátortalanul szívok egyet a pipából, gyakorlatlanságom miatt vagy csak a hirtelen arcomba nyomott kérdések miatt a füstöt ahelyett, hogy kifújnám visszanyelem, ami ahhoz vezet, hogy iszonyatos köhögés tör rám. Visszanyújtom neki a pipát. Amikor sikerül végre levegőt juttatnom a tüdőmbe kissé könnyes tekintettel, hitetlenkedve nézek rá.
- Komolyan? Ezekre a kérdésekre akarsz választ kapni? tekintetemmel nem engedem az övét, látom benne, hogy komolyan beszél. Lábaimat magam alá húzom, fejem a vállának döntöm. Néhány percig csak élvezem a pillanatot mielőtt megszólalok.
- A te esetedben a két dolgot nem tudom éles határral elválasztani egymástól. Amennyire utállak, legalább annyira vágyom arra, hogy megcsókolj, megérints. Nem is tudom. rántom fel a vállam. - Ha jelenlegi helyzetet vesszük alapul, akkor azt mondom, hogy nem gyűlöllek. Viszont egy tízes skálán legalább a kilences mércét súrolja  a  vágyakozás érzése. saját magamat is meglepem az őszinteségemmel. - Ha bele gondolok abba, hogy pénzért cserébe a testem kérted azon a bizonyos napon, akkor a gyűlöleti mércém felugrik tízesre. De ugyanakkor magamat is megvetem érte. lehet, hogy az ő életében ez teljesen normális dolog, viszont számomra teljesen idegen. Ahogyan az a kettősség is, amit iránta érzek.
- Most én kérdezek. felemelem a fejem, hogy rá nézhessek. - Mennyire motiválta a tetteidet az, hogy vonzónak találsz és mennyire a pénz?

Domi & Tiger

So you have a date without me in my home?

Nem hiszem, hogy beköpne minket Thomas, mégpedig azért, mert ez az ő randija és még a rendőrök is képen röhögnék, ha elmesélné nekik ezt a történetet. A csaj lekoppintotta és ő ezt nem akarja elfogadni, innentől meg bármit kitalálhat, drogos hely így vagy úgy, nem különösebben fognak foglalkozni egy sértődöttel.
A hatos szám nem szak angolul kimondva hasonlít a bűvös szexre, hanem nekem pontosan összefolyt a két szó jelentése, nem mintha csak havi egyszer jutnék nőhöz, de elfogadtam, hogy Dominique nem tud fizetni és én elveszem tőle annak az árát, amit kifizetek helyette. Rend a lelke mindennek és már csak azért is, hogy emlékeztessem rá, húzni akarom az agyát. De, nem tudom, s meglepődöm a válaszán. Én most pusztán szexre értettem, de úgy hallom, hogy ő nem feltétlenül, vagyis én nem értem a nőket, mit jelent az, hogy „nem csak akkor láthatsz?” Nem válaszolok rá, mivel folytatja és az én gondolataim is tovább haladnak.
- Mert dolgom volt - vonok vállat egyszerűen. - Tudod, valaki nem csak nyolcra, vagy kilencre jár dolgozni. - Egyébként abszolút igazat mondok, a más kérdés, hogy mi a feladatok, kinek és mikor fogadok szót. Ha hívnak, nekem mennem kell, különben lefejeznek és ez most tényleg.
Bókot kapok, nem azért, de életem során nem sok ilyen bókban részesülök, ilyen sablonosak mindig vannak, de azok már protokollszerűek a szórakozóhelyeken, meg hát van az irónia is, amikor szép szavakkal oltjuk egymást szarrá, de ez is más történet. Kissé azt érzem, hogy Dominique olyan bújóssá változott az alkohol hatására, mint apám egyetlen doromboló kismacskája.
Mikor már jó a vízipipa, átnyújtom Dominak. Hol őt, hol a többieket figyelek, míg megbarátkozik a pipával, ebben aztán nincs semmi illegális, de ahogy látom, sok dolgot nem próbált még ki az életben.
- Minimum két óra még - hallom meg Grace tippelését, mire felé fordulok.
- Lesz az négy is - nyögi a babzsákra lehuppanó Bernie, Victoria pasija.
- Keress rá radaron, hogy hol van jelenleg - mondom Bernienek, aki úgyis a telefonját kezdte nyomkodni. - Érkezéstől még három órát számolj rá, annyi kell nekik kipakolni. - Mint valami szar házaspár érkezése, de komolyan! Dominique köhögésére áll meg mindenki egy pillanatra és néz a lányra. Grace legyint egyet.
- Nyugi Dominique, első alkalommal velem is ez volt. - Visszaveszem a pipát és én is élvezem annak örömét, bár már csak megszokásból csinálom, elmúlt a varázsa. A dohányt jobban szeretem. Feldobok egy ötletet, egy játékot és mivel nincs ellenvetése, le is csapok az első kérdéssel. Nem értem, mi rossz van ezekben…
- Miért, mi a baj a kérdéseimmel? - nézek rá felvont szemöldökökkel, miközben kifújom a füstöt.  Azért csak megkapok a válaszokat, mondjuk ezzel nem tudom jobban megfejteni a lányt, de legalább valamit kezdek kapizsgálni az érzéseivel kapcsolatban. Félreértés ne essék, nem arról van szó, hogy vajon szeret, nem szeret, hanem hogy utál-e, vagy sem. Persze értem én, egyszer ez, egyszer az. De a lényeg, hogy totál tüzel és így olyannal is megtenné, akit amúgy nem száz százalékosan kedvel… Vagy szereti, ha más, mint a megszokott. Esküszöm nem értem, mi van.
- Ahha - nyugtázom, de valójában semmit sem tudtam meg, pedig érzem, hogy őszinte és mindent elmond, ami kimeríti a kérdéseimet. Elmosolyodom, mert látom, tényleg nagyon zokon vette az első alkalmunkat, pedig semmit sem erőltettem rá, ő döntött, én csak mentőövet dobtam neki a süllyedő hajóban, mint ahogy azóta is ezt teszem. -  Akkor ezt most pozitív megerősítésnek veszem - vigyorodom el, mert mégis csak azt mondta, hogy kíván. Utálni utálhat, az majd változik idővel (vagy nem), de ha kíván akkor félig már nyertem, másrészt meg élvezni amit csinálunk és ez számomra fontos. Újra szívok a pipából, míg ő felteszi a kérdését.
- Tíz-tíz. Mindkettő nagyon motiválja, csak az előbbi személyes érdek, a pénz meg szükségfeltétel. Nincs olyan hogy valaki nem fizet ki valamit záros határidőn belül. És ha valaki elkezd tartozni, nagyon rászállnak a nagy emberek. Illetve természetesen előbb rám, mert én vagyok a közvetítő. - Lakbérekről is beszélek, de egyúttal így van ez a drogiparban is, persze Dominique az előbbiben van benne.

5PM | ⚶

Tig & Domi

Kiss me, or let me go

Nem vagyok teljesen önmagam és ezzel tisztában vagyok. Ha az lennék, akkor nem küldtem volna Thomast ennyire csúnyán, nem jöttem volna le ide, nem simulnék Tighez úgy, mint egy kiscica és nem érezném azt, hogy ez a világ legtermészetesebb dolga. Tisztában vagyok azzal, hogy irreálisan cselekszem, mégsem vagyok képes kontrollálni sem a szavaimat sem a cselekedeteimet. Életem huszonhét éve alatt nem éltem igazán, mindig volt valaki aki eldöntötte helyettem, hogy mit kellene csinálnom, hogyan kellene viselkednem, kit kellene szeretnem, hosszú idő óta először érzem azt, hogy végre szabad vagyok, s bár most is inkább az alkohol befolyásolja cselekedeteimet, de szabad vagyok. Másfél éve ez az első alkalom arra, hogy nem rettegek, nem lesem az utcát a lakásom ablakából, nem félek. Mindezek együttes hatása pedig azt hiszem émelyítőbb, mint az alkohol. Önzőség lenne azt kívánni, hogy soha ne szűnjön meg ez az érzés?
Felvonom a vállaimat, nekem végül is mindegy, hogy miért lépett le azon a bizonyos hajnalon, nem is igazán értem magam, hogy miért hoztam fel egyáltalán ezt a témát. Nem tartozik semmilyen magyarázattal nekem, az is bőven megteszi majd, ha legközelebb nem állít be az éjszaka közepén hozzám és nem erőszakolja rám a társaságát. Érdeklődve forgatom a kezemben tartott pipa csövét, szégyen, nem szégyen ezelőtt még soha nem próbáltam ilyesmit, túlságosan sok mindenről lemaradtam már az életben, úgyhogy ezt nem hagyom ki. Csak fél füllel hallgatom a beszélgetésüket, gondolom valamiféle szállítmányról lehet szó, viszont most átmenetileg sokkal jobban lefoglalja a figyelmem a vízipipa mint az, hogy miről beszélnek. Néhány másodperc azért szükséges amíg összegyűjtöm minden bátorságom és beleszívok a pipába. A füst olyan erővel intéz támadást a tüdőm és szervezetem ellen, hogy arra sincs időm végig gondoljam mi is történik pontosan. A köhögés olyan erővel tör rám, hogy képtelen vagyok magamban tartani, gejzírként tör fel mellkasomból én pedig levegő után kapkodva próbálok nem megfulladni. Ez ciki. Mikor csitul kicsit a köhögés erőssége magamhoz ragadom a poharat és a maradék vörös italt kiiszom belőle, ezután próbálok kényelmes pozícióba helyezkedni.
Érzem, hogy arcom mindkét oldala kipirul, nem tudom, hogy ő mennyit észlel az egészből, rossz tulajdonságom, hogy az arcom mindig elárul ha zavarban érzem magam.
- Nincs velük semmi baj, csak azt hittem, hogy valami fontosabb dolgot akarsz megtudni tőlem. nem is tudom, hogy mit, igazából bármi mást. A tőlem telhető legőszintébben válaszolok neki, nem tudom, hogy mennyire elégítik ki a válaszaim, de igazából én magam sem tudom, hogy mit érzek vagy nem iránta. Egyes egyedül töménytelen mennyiségű gyűlöletet kellene éreznem, de nem megy, én nem tudom ilyen fekete-fehérben látni a világot. Talán az én hibám, hogy mindig megpróbálom keresni az emberekben azt ami jobbá teszi őket.
- Húha, ez aztán nagyon pontos válasz a kérdésemre. valahol nagyon mélyen legbelül azért a szavai legyezgetik a lelkem, még ha galád módon ki is használ.
- Kinevetsz, ha azt mondom, hogy most szeretnélek megcsókolni? elméletben teszem fel neki a kérdést, de kezdeményezni nem áll szándékomban, egyszerűen csak elméleti szinten érdekel a dolog. Kényelembe helyezem magam, lábaimat elnyújtom az ülőalkalmatosságon, fejem az ölébe fektetem és onnan figyelem arcvonásait, tekintetét.
- Tudod, régen nem éreztem magam ilyen szabadnak, és ez fura...

Domi & Tiger

So you have a date without me in my home?

Nem tudom, hogy egy szórakozóhelyen egy fiú és egy lány közti beszélgetés során mi lehet a fontos kérdés, de akkor ezek szerint az utálat és a vágy nem tartozik ezek közé. Sebaj. Nem szeretek mindig fontos dolgokról beszélni, mert azok egyáltalán nem kikapcsolóak. Nekem egyébként tetszik a válasza miután megpróbálkozok lefordítani magamnak az ő szavait és megmagyarázom a fejemnek, hogy a válasza jobb, mint amire számítottam. Nyilván teljesen kiveszem a képből a jelenleg állapotát, mert egy ennyire részeg nővel nehezen lehet értelmi beszélgetéseket végezni, amire később bármit is alapozni lehetne, de jó lesz majd fejéhez vágni, hogy miket mondott ma. Például hatodikán, mikor is feltehetőleg nem fogja ennyire lazán az ölembe vetni magát.  
Ő kérdez, én pedig válaszolok pazar őszinteséggel. Szeretek nyitott lapokkal játszani, még ha a munkám megkövetel valamennyi titoktartást, azért az ügyfeleknek nem árt, ha tisztán látják tetteik súlyát. Nem célunk senkivel sem kicseszni, de ha ők tiszteletlenül bánnak velünk, mi kétszer annyira viszonozzuk a bánásmódot.
- Kérlek... A nem pontos válasz nem is válasz. - Sokadik szabály az életemben, aminek minden terén ott van a pontosság jelentősége, mondhatni életfeltételem.
Azt kérdezi, kinevetem-e, ha meg akarna csókolni és én erre felnevetek reflexből. Nem hahotázok, szimplán csak kuncogok Dominiquen. Szerintem ezzel együtt már meg is válaszoltam a kérdését, na már mindegy, tudom, hogy balfasznak tart, megszoktam már.
- De csak mert ennyire aranyos lánnyal még nem találkoztam - magyarázom meg, bár nem érzem azt, hogy okot kellene adnom a nevetésemre, de tisztázni akarom a dolgokat. És akkor ilyenkor jön az, hogy megfogom és lesmárolom, de mire vágyakozó szemekkel tudnék ránézni, már az ölembe hajtja a fejét. Most mi van? Itt akar elaludni? Chris és Tod is meglepetten néz a nyújtózkodó Domira, majd rám, de látják, hogy leszarom őket, úgyhogy igazából ők is leszarják, hogy mit csinál Dominique, amúgy is csak meglepődtek, hogy így első alkalommal is ennyire kényelmesen érzi magát a lány egy ilyen helyen, de betudják annak, hogy csak megbízik bennem. Aki nem érti a helyzetet, az egyedül én vagyok, viszont nem mutatom ki és nem is foglalkoztat már, hogy mi lelte a lányt. Én is csak élvezni akarom ezeket a perceket, órákat.
- Akkor élvezd ki, mert jól áll neked - felelem, miközben átadom másnak a pipát, s egyik kezemmel Dominik combját simítom, másikkal pedig hajtincseibe túrok. Fél perc tűnődés után - mialatt főként vonásait és idomjait nézegetem - végül megfogalmazódik bennem valami, amit már régóta nagy kérdőjel számomra, pedig tudom a válasz.
- A kislány nálad... tényleg tőled van? - Nem jegyeztem meg a lánya nevét, de mindegy is, inkább az a furcsa, hogy abszolút nem látom Dominique-en hogy szült volna, feszes a bőre, de én ehhez nem értek, inkább olyanokon akadok fenn, hogy mi van az apával? Nem kel nagy ész ahhoz, hogy kikövetkeztessem, Franciaországban maradt, de érdekelne már a múltja, még ha semmi közöm hozzá. Nem azért, engem is elhagyott az anyám, nem is akadok fenn azon, hogy nincs a gyerek mellett az apja, engem mindössze Dominique szemszöge és múltja érdekelne... - És mi a helyzet az apjával?

5PM | ⚶

Tig & Domi

Kiss me, or let me go

Ha valaki tegnap, vagy két nappal ezelőtt, akár egy hete azt mondta volna, hogy én a mai nap folyamán Tiger mellett fogok kikötni, vele fogom tölteni a szabadidőmet, -amiből amúgy sincs túl sok – akkor minimum képen röhögöm. Most pedig íme, itt vagyok, a közvetlen közelében, eléggé ittas állapotban és úgy bújok hozzá, mintha legalábbis fizetne érte valaki. Nem tudom, hogy csak az erős alkoholos befolyásoltságnak köszönhető az, hogy még élvezem is a társaságát vagy a tudat alattim próbál valamit üzenni nekem, de jobb is, ha most nem gondolkodom ezen. Ráérek holnap meggyónni az összes bűnömet. Valahogy mindig sikerül olyasmit kérdeznem, amivel zavarba hozom saját magam és amitől totálisan gyerekesnek tűnhetek. Kuncogni kezd, aminek hatására fülig elvörösödöm és mindkét kezemmel eltakarom az arcomat, javítani nem tudok a helyzeten, de legalább megpróbálom eltüntetni a zavarom nyomait. Gondolom én.
- Ezt vehetem bóknak? intézem felé a kérdésem széthúzott ujjaim között, lopva figyelve arckifejezését. Nem hazudtam, amikor azt mondtam neki, hogy tetszik a mosolya, ilyenkor arcvonásai teljesen megváltoznak és számomra ez a Tiger sokkal vonzóbb.
- Biztos nem ilyen nőkhöz vagy szokva. sokkal inkább el tudom képzelni, hogy a pincérlányhoz hasonló hölgyek társaságát részesíti előnyben. Aki egyetlen szava hallatán készségesen ugranak a karjaiba, akik nem szoktak neki nemet mondani, akikben nincsenek gátlások és szemrebbenés nélkül teljesítik minden kívánságát. Ujjai nyomán apró libabőrök jelennek meg a combomon, szívem gyorsabban kezd kalapálni a mellkasomban, minden érintése áramütés szerű hatással van rám. Bizsergető. Kezem a combomat cirógató kézfejére helyezem, óvatosan kulcsolva össze ujjainkat.
- Igen. Assia az én lányom. Már itt született Amerikában, terhes voltam, amikor magam mögött hagytam Francia országot. amit azóta sem bántam meg, azt viszont igen, hogy így nem tudok mindent megadni neki amit megérdemelne. A gyerek apját említve hatalmas gombóc keletkezik a torkomban, a gyomrom mintha ezer ujjacska próbálná apró darabokra tépni, a szívem pedig olyan ütemben verdes odabent, mintha szeretne kitörni az őt körbeölelő fogságból. Elgondolkodom. Talán ő lehetne az első ember, akinek elmondom az igazat, de vajon ez a pillanatnyi idill megér annyit, hogy kockára tegyek mindent, amiért eddig küzdöttem?
- Meghalt. mondom végül a már jól begyakorolt kamu dumát, amit az elmúlt másfél évben volt időm tökéletesre fejleszteni. Végülis...nem teljesen hazugság, hiszen számomra ő már régen halott. - Nem sokkal azelőtt, hogy eljöttem ide. pillantok rá, néhány másodpercnyi szünetet tartva. - Nem szerelemből mentem hozzá feleségül. Apám rendezte el a házasságot. Tizenhat éves voltam...ő pedig közel húsz évvel idősebb. az igazság felszabadít. Ha nem is mesélhetem el neki a teljes történetet, talán ennyi részlettel még nem ártok sem a lányomnak sem magamnak. Jó érzés, hogy valakinek beszélhetek róla, még akkor is, ha nem biztos megérti. Hüvelykujjammal apró köröket rajzolok a kézfejére, tekintet helyett a plafonból lelógó csillárt bámulom.
- Odafenn a szöszi...pincérlány, a barátnőd?

Domi & Tiger

So you have a date without me in my home?

Nem sok olyan lánnyal találkoztam, akik képesek voltak ennyire elvörösödni egy látszólag semmilyen reakcióra, de Dominique ezek szerint nagyon szégyellős, pedig én nem látom erre okát, de ő tudja. Szerintem legtöbbünk aranyosnak gondolja, már aki egyáltalán felfogja, hogy itt van és nem másvilágon szörfözik.
- Nyugodtan - Igazából bóknak szántam és szerintem ő is annak vette, csak nem akarja elhinni, hogy ezt mondom, holott elég sokszor bókolok neki, csak a szexi vagy annyira nem hatásos.
- Tényleg nem, de ennek mi jelentősége? - suttogom közelebb hajolva arcához, szemeibe nézek, miközben végigsimítok combján. Látom rajta, hogy jó érzés neki, amit teszek, még ha meg is állítja kezem azzal, hogy megfogja. Nem ellenkezek, legyen ahogy akarja, igaz, nem terveztem levetkőztetni egy ilyen helyen, ennyi ember előtt. Nevemmel ellentétben állat azért nem vagyok, Dominique sem egy Victoria.
Ha jól emlékszem itt a pipázás közepén elterelt témák közben, én jövök a kérdéssel. Van jó pár dolog, ami nem tiszta Dominique-kal kapcsolatban és ebből néhányat lehet máshogyan nem is fogok megtudni, csak ha részeg a lány. Elsősorban magam miatt kérdezek, de nem mellesleg nagybátyám mondta, hogy ha már ilyen jóban lettünk - egyébiránt nem is lettünk, de ő a részleteket nem tudja -, tudakoljam meg a múltját, mert nem akar több meglepetést, nem úgy, mint a tavaly történt bronxi eset, amikor is majdnem lebukott az egész szervezet egy rendőr múltú albérlő miatt, aki kezdetekben nagyon jól elrejtette az adatait. Azóta már halott.
- Hasonlít rád... - felelem, igazából nem vagyok meglepve, de mégis. Annyira furcsa, hogy az övé, bár nem vágom, miért problémázok ezen, mikor papíron biztosan huszonhét éves éves Dominique, ebben a korban normális már a gyerek. Csak én jobban örülnék, ha nem lenne neki, de ez már az én önzőségem. Könnyebbek lennének a hatodikák...
Ha van gyerek, van donor is, aki látszólag nincs mellette és ez okot ad egy második kérdésre. Mi van az apjával? Egyúttal úgy érzem, hogy ez lesz az indok a költözésre is, mivel egy terhes nő nem vált országot indok nélkül, főleg nem egyedül, a férfi nélkül. Sosem szokott émelyítő lenni, mikor azt hallom, hogy valaki meghalt , de most azért megfordul gyomromban egy kés.
- Részvétem! - Én hiszek neki. Sokszor sok ember szavában kételkedek, de itt és most nem látom értelmét. - Húsz évvel idősebb faszi? Megértem, hogy miért nem szereted a... szóval ez durva. - Jó, vágom, hogy ilyenkor nem kellene faszokról beszélni, de ez az első gondolat, ami belém nyilall a kisebb hihetetlenség mellé. - Miért kellene bárkinek elrendeznie a házasságát és hozzáadni olyanhoz, aki még csak nem is a korosztálya? És jó nagy baromság. - Kifakadok, mivel az én fejemben Dominique eddig teljesen szűzies ártatlan lányként volt a fejemben, akit mondjuk megerőszakoltak, vagy volt egy rossz kapcsolata, ami a gyerekkel véget is ért, de ha lenne nálam most pipa, lehet itt köhögnék amiatt, hogy már lényegében özvegy. Állatira öregíti ez a szó, nem csodálom, hogy nem hangoztatja. Éreztem én, hogy kiszúrta magának a pincérnőt.
- Nem. Ashley lassan egy éve dolgozik apámnak, de néhány körtánccal a kettőnk bonyodalma mindig hamar véget ért. - Vagyis csak néha összegabalyodunk, azonban túl hisztis lány és néha többet képzel a dolgok mögé, mint én és ilyenkor rendszerint hetekig hallottam a féltékeny kitöréseit, amiket nagyon nem bírok elviselni.
Nyúlok a felém tartott pipáért, aminek következtében Domi feltehetőleg felkel az ölemből. Szívok néhányat a többiek beszélgetését hallgatva, de gyorsan arra jutok, hogy annyira nem érdekel a téma, mit boncolgatnak, úgyhogy átnyújtom a pipát Dominiquenak, hátha az előző próbálkozások után, most is meg akarja szívni. Míg nála van, én Todra nézek, aki látva kérdő tekintetemet csak azért is újra ránéz a telefonjára, holott nagyon is érzékelné, ha kapna egy üzenetet. Megrázza a fejét, majd újra legurít még egy pohár italt.
Visszafordulok Dominiquehez, s ha már mellettem van, engedek az én és már tudom, hogy bevallása szerint az ő vágyainak is, egyik kezemmel hátánál fogom meg, másikkal hátulról simítok végig derekán és végig combján, miközben magamhoz húzom ezáltal és megcsókolom. Lágyan, lassan és érzékien csókolom őt, de mégis határozottan, mint aki pontosan tudja, hogy mit akar. Hamarosan már nem finomkodok puha ajkaival, nekem most baromira jól este egy király smárolás, nem tudom, hogy ő hogy van vele... Majd mondja, ha ellenére van.

5PM | ⚶

Tig & Domi

Kiss me, or let me go

Veszélyes vizeken evezek, ennek teljesen a tudatában vagyok, mégsem vagyok képes arra, hogy egyszerűen felálljak innen és hazamenjek. Talán már nem is az alkohol dolgozik bennem, hanem a kíváncsiság, az érzés, ami hatalmába kerített ezen a helyen, a pillantok varázsa, a biztonság és szabadság érzete. Valahol az elmémben, folyamatosan zakatol a vészharang, jelzi, hogy nem szabadna itt lennem, hogy meneküljek amíg nem késő, de Tiger pillantása és mosolya folyamatosan vissza húz és maradásra kényszerít.
- Nincs jelentősége... suttogom válaszomat miközben arcának vonásait fürkészem tekintetemmel. Tényleg nincs semmi jelentősége annak, hogy milyen lányokkal mulattja el a szabadidejét, nem kellene érdekelnie, de mégis, ha bele gondolok, hogy szöszi pincérlány típusú „hölgyekkel ” szereti tölteni az idejét, akkor érthetetlen módon idegesség söpör végig rajtam. Egyrészt azért, mert egy lapra vesz az olyan nőcskékkel, mint az előbb említett, másrészt meg azért...fogalmam sincs miért, talán ez az első jelen annak, hogy kezdek megbolondulni. Szeretném tudni, hogy mire gondol, hogy mi jár a fejében amikor együtt vagyunk, szeretném ha képes lennék bele látni a gondolataiba, az talán segítene abban, hogy a saját gondolataim útvesztőjéből is kikecmeregjek. Soha semmit nem mesél el magáról, mégis sokat elárulnak a cselekedetei, minél több időt töltök vele, annál inkább összezavarja a fejem és az nem jó, nekem mindig minden körülmények között tisztán kellene gondolkodnom.
- Tényleg? felcsillan a tekintetem, amikor a lányomról van szó. Olyan sokszor keresem a hasonlóságot kettőnk között, mégis, néha amikor rá nézek, az apját látom benne. Ahogyan tartja a fejét miközben a mesét nézi, ahogyan elalszik a karjaimban, amikor a sírástól kivörösödött szemekkel nyomatékosítja az akaratát. Más pillanatokban pedig olyan, mintha a saját kis kori önmagam próbálnám nevelni.
Az igazság felszabadít, miközben életem történetét részben őszintén mesélem el neki, érzem, hogy a lelkem egy darabkája felszabadul, tudom, hogy nem lenne szabad kockáztatnom mindazt amit eddig felépítettem, de a szavak úgy hagyják el ajkaimat, hogy szinte időm sincs végig gondolni mit is mondok. Az meg sem fordul a fejemben, hogy esetleg felhasználná ellenem mindazt amit itt hall.
- Ki mondta, hogy nem szeretem? pillantok rá kissé zavartan. Tizenhat évesen hozzá adtak egy férfihoz, akit nem szerettem, hosszú éveket kellett leélnem mellette, anélkül hogy valaha akár egy percre megízlelhettem volna a szerelem érzését. - Csak...számomra eddig ez mindig kötelesség volt... a házasságom alatt végig, és az elmúlt hónap hatodikán is, a saját testem fölött mindig mások rendelkeztek. Ez eléggé szánalmas.
- Azokból a körökből ahonnan jöttem, ez teljesen normális. Apám a házasságunk által biztosította magát, a céget, a család jövőjét. Sosem volt kérdés, hogy mit szeretnénk kezdeni az életünkkel, ő mindent elintézett helyettünk... ha nem születtem volna bele ebbe, talán nekem is nehéz lenne megérteni, hogy a mai modern világban ilyen létezik. Miközben beszélek végig őt figyelem, arcának minden apró rezdülését, tekintetét, szeretném látni rajta, hogy szavaim milyen hatással vannak rá, vajon mennyire undorodik meg tőlem? Mennyire érez szánalmat irántam?
- Ehhez képest Ashley, egészen ellenezte azt, hogy lejöjjek ide. Megmondhatnád neki, hogy a szex helyett foglalkozhatna többet a munkájával, minden asztalnál legalább fél órát vártak rá amíg hajlandó volt felvenni a rendeléseket. Minden bizonnyal téged jobban ki tud elégíteni mint az étterem vendégeit. duzzogok neki, mint egy kislány. Nem tudnám megmondani pontosan, hogy mi is zavar leginkább az említett nőben, egyszerűen az egész lénye irritáló, lerí róla, hogy egy olcsó kis cafka. Leveszem kezem a combomon pihenő kezéről, hogy ismét felegyenesedjek miközben ő a pipáért nyúl. Már el is felejtettem, hogy nem csak ketten vagyunk itt, kiszabadult tincseimet a fülem mögé rejtem, megigazítom a felcsúszott ruhám szárát és körbenézek a társaságon. Nem úgy néznek ki, mintha bármelyiküket is érdekelné a jelenlétem, talán Grace az egyetlen aki bájos mosolyával ebben a pillanatban is biztatni próbál. Kedves lánynak tűnik, nem is értem, hogy mit keres egyáltalán itt.
Átveszem a felém nyújtott pipát, amit hosszú másodpercekig csak forgatok az ujjaim között, az előbbi akció nem volt annyira sikeres, hogy megismételjem úgyhogy anélkül nyújtom tovább, hogy bele szívnék, ez a dolog egyszerűen nem nekem való, nem akarok röhögés tárgyává válni ha esetleg ismét köhögni kezdek miatta. Érzem ahogyan tenyere a hátamra simul, minden érintése nyomán egyre inkább elgyengülök, szinte már követelőző pillantással mérem végig őt. Lehet, hogy kezdek megbolondulni, vagy még mindig erőteljesen dolgozik bennem az alkohol, de ilyen erős, leküzdhetetlen vágyat soha nem éreztem még. Lehunyom a szemem amikor puha ajkait érzem az enyémen, néhány tizedmásodperc múlva ajkaim elnyílnak egymástól és ugyanolyan szenvedéllyel és hévvel csókolom őt ahogyan ő engem. Engedem, hogy az a bizonyos jóleső bizsergés átjárja az egész testem, engedem magam elgyengülni és csak élvezni a pillanatot, aminek soha nem szabad újra megtörténnie. Elszakítom számat az övétől, mondanám neki, hogy ezt itt és most be kell fejezni, de ehelyett, lábam átlendítem az övén úgy hogy a combján helyezkedjek el, szemben vele, mindkét karomat átfonom a nyaka körül és olyan hévvel kapok ajkai után, mintha ez lenne a világ legtermészetesebb dolga. Óvatosan ráharapok alsó ajkára, homlokom az övének döntöm és szaporán kapkodom a levegő után miközben ujjaimmal köröcskéket rajzolok a tarkójára. Csak mondania kell, hogy nem fogom megbánni és ebben a percben el is hiszek neki mindent.

Domi & Tiger

So you have a date without me in my home?

Bólintok csupán, mikor Dominique szemei felcsillannak a gyereke hallatára, nem akarnék részletekbe menni, mert a végén még kiderülne, hogy nem meg sem néztem igazán a gyerekét. Sosem a kölyke miatt mentem át hozzájuk és ha át is mentem, jó néven vettem, ha nem volt körülöttünk. Nincs bajom a gyerekekkel, de ha lehet, akkor inkább nem pajtiznék velük a jövőben sem.  
Kérdő pillantást vetek rá, azt hiszem, nem teljesen értem a kérdését. Kiskorában adták hozzá egy húsz évvel idősebb férfihoz, akihez nem szeretetből ment hozzá, legalábbis ő ezt nyilatkozta és én ezt abszolút meg tudom érteni. Félig afganisztáni vagyok, apám sokszor mesélte, hogy amennyiben nem költözött volna ide New Yorkba, akkor nekem már rég egy, vagy kettő, netán három feleségem lenne, akik közül szintúgy lehetne tizenhat éves, de az egy másik világ, nem egy Franciaország. Nem ismerem Európát, de azt tudom, hogy a gazdagokra jellemző az, amit ő mondott.
- Te, az előbb. Miért? Szeretted? - felelem és egyúttal akkor már szeretném ezt tisztázni is.
- Dominique! - hajolok hozzá közelebb. - Gyűlölhetsz, de én is gyűlölöm, ha egy lány kötelességből van velem. - Mire akarok utalni? Nem véletlenül vagyok jóban ennyire egy prostituálttal, aki nem csak kötelességből teszi velem, amit egy férfi és egy nő szeret szeret csinálni együtt. De tudom, hogy úgysem hiszi el rólam ezt az elmúlt alkalmunk után, úgyhogy nem is erőltetem. Majd megtapasztalja.
Én már Amerikában születtem, nekem az a normális, ahogyan itt lének az emberek, bár arról sem túl sokat tudok, mert van egy réteg, akikkel érintkezem, ők nem túl gazdagok, meg vannak a pénzes kutyák, de azokat meg inkább mondanám egy csoportnak, már ami az én társaságomat illeti. Viszont apám sokat mesélt Afganisztánról és tudom, hogy ott még annyi szabadságuk sincs a nőknek, mint amennyi Dominiquenak volt. Bárhogy is, én értem, ahogyan már azt is, hogy miért tűnt ennyire szűziesnek. Élet-szűz a lány, nem biológiailag szűz.
- És ha sosem volt kérdés, hogy mit szeretnél kezdeni az életeddel, akkor azzal, hogy eljöttél New Yorkba, szívességet tettél vagy saját akaratodból tetted? - Egy valamit mondjon el nekem valaki... Ha gazdag (már ha gazdag) a családja, akkor miért nem támogatják őt. Nem hiszem, hogy átadták a férjének és onnantól elfelejtették a lányt.
Ashley egy eléggé csinos lány, meg okos is, csak ez néha nem látszik rajta. Felnevetek, miközben hallgatom Domit róla, tudom mit érezhet Ashley most, de nem érdekel.
- Attól függ, milyen vendéket... - magas labda, muszáj volt lecsapnom. - Nem vagy egy kicsit féltékeny? - mosolygom kissé sármos tekintettel. Nyilván nem kell nekem bemutatni, milyen Ashley, ha dolgozni kell, tudom én nagyon jól, de azért aranyos, ahogy problémázik rajta, ahelyett, hogy magasról leszarná a lányt, csak magát hergeli feleslegesen.
Látom nem kell neki a pipa, szóval gyorsan tovább passzolja. Ha nem, hát nem, nincs ezzel probléma. Miután váltottam újabb információcserét Toddal, kapok az alkalmon és végre lesmárolom Dominiqueot. Ez már rég megtörtént volna, ha nem feküdt volna el az ölemben, de mindegy is, mert imádom, ahogy összeérnek ajkaink és kicsit magamon érezhetem a vékony puhaságokat. Nagyon tetszik, hogy viszonoz, amitől csak még többet akarnék, erősebben, de nem fájdalmasan belemarkolok combjának hátsó részébe, mire elválnak ajkaim, s fejemet hátradöntve pillantok rá könyörgő csillogó szemekkel, kérve őt, hogy ne hagyja abba. Meglepetésemre nem is teszi, ellenben kapok egy nőt az ölembe. Egyből átkarolom egyik kezemmel a hátát, másikkal belemarkolok fenekébe és csak még jobban magamhoz húzom újabb csókcsatánk közben.
- Pontosan ezt élvezem - suttogom buja mosollyal ajkaiba, mikor levegőért kap. Ezt élvezem, amikor önszántából és kedvvel csinál mindent. Újra megcsókolom, majd simítok mellettem lévő behajlított lábán. - Mit gondolsz, józanon is menne ez nekünk? - Nem a szex, hanem konkrétan ez. Meg akarom fektetni? Igen, de mindig is megakartam, ez nem újdonság.
- Tig... - szól Tod, mire rá pillantok, bár feleslegesen, mert tudom mit akar mondani. Bólogatni kezd csupán, s ebből mindenki érti, hogy beért a hajó, úgyhogy fél óra és mi indulunk.
- Jó nő vagy Dominique, viszont most ki kell józanodnod. - hátrasimítom egyik hajtincsét, ami arcomba lóg. - Vagy most tudlak hazavinni, vagy texival kell menned. Melyiket szeretnéd? - Választhat, nekem mindegy, de ha én viszem, akkor az gyors vezetés lesz.

5PM | ⚶

Tig & Domi

Kiss me, or let me go

Talán nem kellene ennyit beszélnem, nem vagyok teljesen tudatában a szavaimnak és cselekedeteimnek, talán hatalmas hibát követek el azzal, hogy ennyire nyíltan és őszintén beszélek neki a dolgaimról. Hiszen jóformán nem is ismerem, nem tudhatom, hogy egy kis pénzért cserébe milyen információkat adna át rólam. Viszont valami fura, megmagyarázhatatlan belső erő arra ösztönöz, hogy bízzak meg benne, hogy talán ő lehet az a személy, akivel hosszú idő óta először teljesen bizalmasan beszélhetek.
- Volt már rosszabban is részem. nem akarok hazudni neki, mert ebben a szituációban teljesen fölöslegesnek érzem. Ha nem állít választás elé, ha nem kényszerülök arra, hogy elfogadjam az ajánlatát akkor önszántamból nem feküdtem volna le vele, ez az igazság akár tetszik akár nem, viszont az is igaz, hogy minden bennem lévő feszültség és gyűlölet ellenére sem sorolnám az együttlétünket a legrosszabb kategóriába.
- Hány nőnek ajánlottad fel még ezt a lehetőséget rajtam kívül? tudom, hogy nem vagyok egy különleges személy az életében, a hatodikákat leszámítva igazából senki nem vagyok neki, de azért mégis furdalja az oldalam, hogy a sorban hányadik vagyok. Tudom, hogy neki ez csupán a pénzről és a szexről szól, neki ez az életforma a teljesen normális, én viszont nem szeretem, ha ugyanabba a kategóriába sorol be, mint az összes többi nőcskéjét. Nem akarok csak egy darab hús lenni a piacon.
Kérdését hallva elgondolkodom. Már így is sokkal többet mondtam el neki a múltamról, mint amennyit szabadott volna, nem kellene kockáztatnom a kislányom jövőjét csak azért, mert a bor hatására képtelen vagyok befogni a számat. Hosszúnak tűnő percekig csak bámulok magam elé mielőtt válaszolnék neki.
- A lányomért tettem. Nem fogom engedni, hogy ugyanolyan élete legyen, mint ami nekem volt, nem akarom, hogy ne lehessen beleszólása az életébe. Míg az egyik kezemmel a szabadság lehetőségét adtam neki, a másikkal egyenesen a nélkülözés és nyomor gödrébe sodortam, remélem, hogy amikor elég idős lesz majd ahhoz, hogy mindent elmeséljek neki nem fog érte utálni.
Ész érvekkel nem tudnám megmagyarázni, hogy miért idegesít ennyire az Ashley-nek nevezett nő, miért irritál már a gondolata is annak, hogy létezik és miért jár folyton az a fejemben, hogy mi történhetett a mellékhelyiségben miután becsuktam magam mögött az ajtót. Felidegesít az a gondolat, hogy Tiger számára én is ugyanolyan vagyok mint a szöszi odafönt, hogy egyáltalán képes egy lapon emlegetni minket.
- Féltékeny? ÉÉÉN? felhorkanok - Ugyan már, mire kellene féltékenynek lennem? és miért? Mindennek lehet nevezni a bennem tomboló indulatokat csak féltékenységnek nem, mi okom lenne rá? Soha életemben nem volt jellemző rám ez az érzés, még akkor sem amikor a férjem más nők társaságát helyezte előtérbe az enyém helyett, nem érdekelt. Ellenben most, már a nő gondolata is felidegesít. - Nekem viszont úgy tűnt, hogy téged zavart az, hogy Thomas-al jöttem ide. mert másképp nem viselkedett volna úgy, mint egy nagyra nőtt csecsemő, ugye?
Minden további gondolatmenetemről megfeledkezem amikor ajkaimon érzem az övét, a pulzusom megemelkedik, a szívem kiugrani készül a mellkasomból és minden érintése nyomán apró libabőrök keletkeznek a testemen. Fogalmam sincs, hogy honnan van benne ennyi érzékiség, hogy lehet, hogy ilyen hatást képes kiváltani belőlem? Egyetlen dolgot tudok ebben a pillanatban, hogy nem akarom, hogy vége legyen, akkor sem, ha józan fejjel majd átkozni fogom magam miatta. Kényelembe helyezem magam az ölében, élvezem ahogyan keze azonnal fogást talál a testemen, hozzá simulok, minden lehetséges távolságot megszüntetve ezzel kettőnk között. Illata az orromba kúszik, szenvedélye teljesen magéval ragad, szeretném megállítani az időt és csak élvezni ajkának puhaságát, nyelvünk játékát, erős érintését. Homlokom az övének támasztom, lehunyt szemekkel, szaporán lélegezve próbálok levegőt juttatni a tüdőmbe.
- Szeretném, ha menne. és most tényleg minden porcikámmal szeretném, ha működne, ha újra és újra átélhetném azt a szenvedélyt, amit ezekben a percekben. Jobb kezemmel végigsimítok arcvonásain, egészen az ajkáig mielőtt sajátommal ismét birtokba venném őket. Tod hangja töri meg a varázslatot, elszakadok Tigtől és még mindig kissé pihegve keresem tekintetét. Tudtam, hogy ez a pillanat is bekövetkezik egyszer, de reméltem, hogy legalább még egy keveset élvezhetem a helyzetet, szerettem volna még kapni belőle, úgy érzem, hogy ennyi közel sem volt elég. Felsóhajtok.
- Haza metrózom. még kell néhány másodperc amíg magamhoz térek, amíg visszarángatom elmémet a valóságba. - Menj csak...intézd amit kell, engem úgyis vár a lányom... és egy kellemetlen beszélgetés Mrs White-al. Lopok még egy utolsó csókot tőle mielőtt lemászom az öléből. Ismételten csak most tudatosul bennem, hogy nem egyedül voltunk.
- Ha végeztél feljössz hozzám? nem tudom miért kérdeztem meg tőle, talán arra már régen aludni fogok, talán eszébe sem fogok jutni, de szeretnék még egy kicsit kapaszkodni abba, amit megtapasztaltam.
Kócosan, teljesen összezavarodva intek búcsút mindenkinek, úgy indulok meg a kijárat irányába, hogy még érzem bőrömön ajkát és fogalmam sincs, hogy miért forog körülötte minden gondolatom.