Ilyen katasztrofális napom is ritkán van. Nem elég, hogy az egyik beszállítónk hiányosan hozta az általam megrendelt italokat, még az esti bulira hívott DJ is hívott ma, mert lebetegedett. Szuper, egyszerűen csodálatos! Mégis hogy a fenébe kerítsek zenei szolgáltatót egy délután alatt? Persze én nem ismerek lehetetlent, így az egész délutánom azzal telt, hogy otthonról telefonálgattam. Szerintem felhívtam legalább húsz DJ-t, amikor végre sikerült találnom olyat, aki be tud ugrani estére. Nem mondom, hogy olcsó, de legalább lesz valaki és így nem kell lefújnom a dolgot. Ma már nem terveztem lemenni a bárba, de ezek után úgy gondoltam rám fér egy kis kikapcsolódás, így hát vettem egy forró fürdőt, hogy ellazuljak, majd hozzákezdtem a szokásos szépítkezésnek. Sminkelés, hajigazítás, ruhaválasztás. Ezzel el is ment körülbelül egy óra és ez még igazából nálam gyorsnak számít. Nagyon igényes vagyok a külsőmre, még ahhoz is normálisan felöltözöm, hogy leszaladjak a boltba. Ki nem dugom a lábam itthoni ruhába, nem is értem mások hogy képesek lemászni melegítőbe meg pólóba. Nincs 5 percük felvenni valami mást? Tudom a külső nem minden, de azért szerintem elég sokat számít abban, hogy itélnek meg mások. Nyilván nem számít mindenki véleménye, de azért csak jobb, ha nem skatulyáznak be az igénytelenek közé. A bárba mint mindig, most is busszal érkeztem, elvégre még nincs meg a jogsim, bár sokak szerint nem azzal megy az autó, de azért én nem tartozom ezek körébe. Mondjuk még autóm sincs, de addig nem is lesz amíg nem fejezem be a jogosítvány megszerzését. Még van 10 alkalmam, utána megyek vizsgázni. Este 10 óra, még nincsenek sokan, partyk alkalmával olyan 11 körül indul be az élet. Még egy-két box van szabadon, a többiben ülnek, a DJ már a lemezek közé csapott, de még nem sokan adták át magukat a ritmusnak, a parketten bőven van hely. Én szokás szerint a bárpultnál ülök, innek jól látok mindent. Az érkezőket, a távozókat, a táncolókat, ráadásul ha kell innen gyorsan be tudok pattani a pulthoz, kiszolgálni. Kezemben egy Caballo koktél, világítós szívószállal, ez az első italom ma, néha belekortyolok ahogy pásztázom a terepet.
Hosszú volt ez a hónap. A fiúkkal eléggé jól zártuk. 20 meccsből 13-at győzelemmel zártunk, 3-at döntetlenül és 4-et elvesztettünk. De nem csüggedünk úgy érezzük. Szerintem nagyon jók voltak a srácok és én is jól éreztem magamat. Sokat fejlődtünk és anya is kezd kicsit kilábalni a fájdalom zónából, bár a műtétre még mindig nem jelentkezhet, hiszen a rákja egyenlőre visszanőhet ahogy az orvosok előadják. De nem adom fel ahogy ő sem. Sok mindenen át esünk életünk során egypárszor, és még mennyi mindenen át fogunk. De nem félek a jövőtől. Most azonban a bulizásnak és a jó kedvnek adunk előnyt mindannyian. Az edző büszke ránk mi pedig büszkék vagyunk magunkra. New York egyik legjobb kosárcsapata vagyunk és nagy eséllyel ha a mostani szezont még jobban zárjuk európai bajnokságra is mehetünk már ha lenyomjuk az össze körzet összes nagy kosárlabda clubját. A fiúkkal nevetve és kicsit hangosan bandába verődve haladunk egy elég kellemes club felé. A fiúk többsége ajánlotta, egy páran már jártak bent és, hogy elvileg ez egy jó hely. Nem volt kérdés hallgatunk egymásra szóval összeverődve nem sokkal megérkezünk a bárhoz. Szép lassan becsődülünk és mindenki dicséri az ajánlókat mert elsőre valóban nagyon színpatikus a hely nekünk. Először egy boxhoz megy a banda és én jegyzem fel végül, hogy ki mit szeretne inni. Kicsit zsibongunk de nem zavargunk és normálisan viselkedünk. Persze figyeljük a csajokat és azok is minket én pedig csak halkan nevetve írom fel mindenki rendelését magamnak. Ahogy megvagyunk a pulthoz megyek. Fekete dzsekimet megigazítom magamon és a fehér pólóm néha kivillan alóla. Egy farmer nadrág van rajtam és egy sport cipő meg egy meleg ujj begy nélküli kesztyű. Ahogy oda lépek és a pultosnak leadom a papírt oldalt ki is szúrom a vörös szépséget és azonnal felismerem az arcot akit annyi év sem tudott kitörölni az emlékeimből. Elsőre rá nézek majd azonnal vissza rá a döbbenet és a felismerés egyszerre támad rám.-Szia!-mondom ahogy hirtelen rá jövök, hogy ez az a lány aki ugyan úgy ült velem a váróban és várta az anyukáját mint én. Soha nem kérdeztem meg a nevét én marha pedig nagyon színpatikus és rendes lány volt. De most itt van és gyönyörű mint akkor.-Emlékszel rám? A kórházból...tudod.-mondom ahogy felé fordulok egész testemmel majd óvatosan a kezemet nyújtom felé.-Annyiszor találkoztunk és beszélgettünk de soha nem kérdeztem meg a nevedet...Az enyém Matt...Matt Holey. Meg tudhatom, hogy téged, hogy hívnak?-kérdezem ahogy széles, de kedves vigyor ül ki felé az arcomra.
Tulajdonképpen ez az este úgy látom jól fog sikerülni, legalábbis anyagilag egészen biztosan jól fogok kijönni belőle. Már majdnem az összes ülőhely foglalt, ráadásul a fogyasztás is eléggé beindult, hála a sok főiskolásnak, egyetemistának, fiatalnak. Persze vannak idősebbek is, elvégre a buli nincs korhoz kötve. Egyre többen kelnek fel és adják át magukat a ritmusnak, vagy legalábbis megpróbálják. Néha vannak olyan falábúak, hogy nem tudom merre forduljak kínomban és hogy rejtsem el a mosolyomat, annyira kínosan mozognak. Nekem a véremben van a zene, bár nem szó szerint, mert a felmenőim között nem volt sem zenész, sem énekes. - Csinálsz nekem még egyet? Köszönöm! - Két vendég között megkérem Saraht keverjen nekem az előzőleg fogyaszott italomból. Nem túl erős, de hogy nézne ki, ha a bár tulaja lefordulna a bárszékről? Nem sokan tudják ki vagyok, de másnap tuti megjelenne valamelyik helyi szennylapban. Az ilyen dolgokat megérzik a piócák, meg hát én nem is vagyok az a típus. Szeretem jól érezni magam, de nem feltétlenül kell innom hozzá, ha meg iszok tudom hol az a bizonyos határ. ~ Az nem lehet. ~ Bejött egy újabb csoport, miközben az érkezőket pásztázom és megpillantok valakit, aki hasonlít egy srácra akivel a kórházban beszélgettem többször is, mialatt anyáinkat kezelték. Nem, biztosan nem ő és ha ő is lenne már valószínűleg régen elfelejtett. Visszafordulok a pulthoz, hogy belekortyoljak egy nagyot a frissen elkészített koktélomba. Elmélázok kicsit a szörnyű emlékekben, amik eszembe jutottak az imént. A kórház, a terápiák és a kudarc. Megborzongok. Még mindig nem tudtam feldolgozni. ~ Mégis igaz?!~ Gondolataimból egy ismerős hang hoz vissza a bárba. Tényleg ő, itt áll mellettem. - Szia! - Szólalok meg kissé meglepetten, széles mosollyal az arcomon, miközben kifordulok úgy a széken, hogy szemben legyek vele. - Igen, persze! - Vágom rá rögtön, gondolkodás nélkül. Annyira örülök, hogy látom. Ő is ugyanazon ment keresztül mint én és ott a váróban jókat beszélgettünk, csak ahogy anya meghalt már nem volt okom elmenni a kórházba. Remélem az ő sorsuk nem így alakult, de nem szeretném elszomorítani, így inkább nem kérdezek rá. - Te hogy kerülsz ide? - Kérdem tőle, miután meglepettségem alább hagyott. Persze hülye kérdés, hiszen egyértelmű, hoegy egy buliba miért jönnek az emberek, de nem jutott jobb eszembe. - Sok volt a gond akkoriban. Anne, Anne Diamond. - Mosolyogva fogok vele kezet, miközben próbálom felvenni vele a szemkontaktust. - Mi újság veled? Jól vagy? - Olyan sablonosak ezek a kérdések, de engem tényleg érdekel mi van vele és nem csak azért kérdezem, hogy jártassam a számat.
Ő is meglepődik ahogy én és teljesen lesokkol, hogy találkozok vele ismét. Hogy újra láthatom őt. Vannak sejtéseim miért nem jelent meg már többet a kórházban de erre nem szabad rá kérdeznem. Tudom milyen teher és ezzel együtt élni, közben pedig mosolyogva végig kell nézned miközben az áldozat próbál boldog lenni utolsó vég idejében. Anyával mondjuk kicsit könnyebb. Sosem hagyja magát szomorúnak látni, vagyis előttem nem akarja mutatni és minden kezelésre igent mond pedig tudom milyen fájdalmakat kell megélnie azért, hogy élhessen. De mindent meg tesz. Tudom, hogy ezt tőle örököltem. A kitartást. De Anne ahogy elárulja a nevét szélesebb vigyorral nézek körbe hitetlenkedve.-Komolyan csípjenek meg alig hiszem el, hogy tényleg te vagy...-mondom ahogy szemeibe nézek kék íriszeimmel.-Annyira örülök, hogy újra látlak...de tényleg. És most csak civilben nem pedig egy váróban...-mondom kicsit halkabban a mondat végét. Ahogy kérdez reflexből a fiúk felé nézek akik semmit sem sejtve még mindig nagyokat nevetnek a boxban valaki már készül a tánc parkett ördögévé válni, hogy nőket szelídítsen.-A kosaras club csapatával vagyok. Jól zártuk a hónapot így fogtuk magunkat és eljöttünk ünnepelni.-mondom mesélve és mosolyogva vissza nézek rá.-És te? Barátok, vagy pároddal vagy csak így egyedül?-kérdezem és reménykedek minden rossz indult nélkül, hogy a legutolsót válaszolja nekem. Gond...gond mindig van de meg kell őket oldani valahogy ezt tudom. A kérdéseire bólogatok párat majd szélesen elvigyorodom.-Igen, jól vagyok, kosarazok, élem az életet próbálok boldog lenni és követni a céljaimat.-Anyut nem hozom fel, pont azért mert tudom,hogy mi sújtotta őt is. Ha rá kérdez akkor elmesélem neki a dolgokat de egyenlőre nem erőltetem. Nem akarom, hogy rosszul érezze magát.-És te, hogy vagy? Minden rendben? Zajlik az élet?-kérdezem egymás után és szélesen vigyorgok felé.-Ha esetleg nincs társaságod mi szívesen látunk az asztalunknál, a fiúk jó fejek és örülnék neki, ha csatlakoznál. Vagy ha nem is hozzájuk én örülnék ha ketten szórakoznánk egy kicsit. Mármint ne érts félre csak én szívesen a társaságodba maradnék, ha te is szeretnéd...-mondom ahogy igyekszem nem félre érthetően beszélni neki és közben végig a szemeibe nézek. Akkor is gyönyörű volt, most is az és nem tudok betelni a látványával...
Azt hittem már régen elfelejtett és most újra itt van mellettem. Látom rajta, hogy örül nekem és ez boldogsággal tölt el. Az érzéseit szavakkal is megerősíti, hálám jeléül pedig egy széles mosolyt küldök neki. Szeretem, ha valaki nem fél kimondani amit érez, többnyire én is ilyen vagyok, szabadszájú. - Én is örülök, hogy újra láthatlak. - Ebbe a mondatomba kicsit bele is pirulok, bár a fényviszonyoknak köszönhetően valószínűleg nem fogja észrevenni. Tekintetünk találkozik és én végigsímítok a karján, ezzel is megerősítve az előbb elhangzottakat. Megcsípni persze nem fogom, de tényleg örülök annak amit mond. - Azt valahogy sejtettem. Komolyan? Gratulálok és örülök, hogy ezt a helyet választottátok! - Pillantok a csipet-csapat felé. Persze azt nyilván nem fogom bevallani, hogy igazából láttam őt amikor megjött, csak azt hittem káprázik a szemem. Úgy tűnik nem ks társasággal jött, valószínűleg ő viszi nekik a kört, így hát én csak feltartom jelenleg. - Igazából egyedül, de a csajokat ismerem a pult mögött. - Úgy tűnik nem esett le neki, hogy a bár neve és az én nevem egy és ugyanaz. valószínűleg nem figyelte a táblát, amikor belépett a helységbe. Elvégre csapatosan jöttek, biztosan jókat hülyültek, mint úgy a fiúk általában. - Igen, az nagyon fontos. - Amit ő célnak hív, én álomnak, de lényegében egy és ugyanaz a kettő. Nyilvánvalóan nekem a legfontosabb jelenleg a bár, aztán jöhetek én és a boldogság, bár az elmúlt egy évben csak pillanatnyi örömök jutottak nekem. Otthon állandóan a történteken kattog az agyam, vagy azon, hogy mi lehet itt. Ezért is vagyok sokat ezen a helyen, mert itt legalább leköt a munka, vagy ha éppen nem dolgozom akkor kikapcsolódok egy kicsit. Beszélgetek a dolgozóimmal, vagy akár a vendégekkel, mindegy, csak ne legyek egyedül. - Köszönöm, jól vagyok. Hát, úgy szép, ha zajlik! - Anya mondta mindig ezt, ha valami probléma merült fel a gépezetben. Bárcsak most is mondhatná nekem. A következő válaszon egy pillanatig nem kell gondolkodnom. Szeretem a társaságát, nyilván nem fogok lemondani róla csak azért, mert nem egyedül érkezett. - Szívesen csatlakozom hozzátok, de van egy feltételem! - Kis hatásszünet a móka kedvéért.- Én állom az első kört. Mit kértek? - Ellentmondást nem tűrök, ezt láthatja rajtam ő is. Amint elárulja nekem mit szeretnének fogyasztani lepattanok a bárszékről és besétálok a pult mögé, majd egy tálcára összekészítem a kért italokat, plusz keverek egy koktélt magamnak is és azt is ráteszem. Kisétálok vissza a pult elé, kezemben a tálcával, majd rápillantok és elindulok a srácok felé. Bumm! Bele a mélyvízbe! A szívem kicsit hevesebben kezd verni, nem vagyok szívbajos, de kicsit félek tőle hogyan fognak reagálni, elvégre ők egy összeszokott csapat, én meg "betolakodok" most ebbe a társaságba.
Hallgatom a szavait és egyszerűen csak nézem a csodálatos szemeket amik rám tekintenek és figyelem az arcát, a mimikáját ahogy beszél hozzám és a mosolyát. A szédítő vörös ajkak egyvelegét amit körbe ölel a vörös haj és együtt tökéletesen kiemelik az arcát.-Tényleg? Pedig mindig azt hittem, hogy csak illemből beszélgettél velem a kórházban...-nevetek csendesen ahogy figyelem és szélesen rá vigyorgok. Ahogy megérint reflex szerűen szeretném én is megérinteni egy pillanatra de nem teszem meg. Nem akarom, hogy tolakodónak találjon.-Szóval akkor nem csak egy álom...-suttogom és elnevetem magam.-Köszi, igyekeztünk azért minél jobban teljesíteni a pályán. Ami nagy részt végül sikerült.-mondom és kicsit büszkén kihúzom magamat, hogy eljutottunk ideáig.-Egyedül? Neked? Nem is értem, hogy lehetséges ez. Azonnal csatlakoznod kell hozzánk.-mondom ahogy kicsit közelebb lépek hozzá.-A fiúk biztos örülnek majd és úgy is csatlakoznak majd még lányok akik pár barátom barátnői. Szóval leszünk egy páran ma este itt.-mondom ahogy halkabban nevetek és végig az arcát figyelem és csak mosolyogni meg vigyorogni tudok felé. Tényleg nagyon boldog vagyok, hogy látom őt. Hogy nem felejtett el és én sem őt. Nem tudok betelni Anne-val... Ahogy a feltételeit elmondja halkan nevetve félre nézek.-Oké, de én hívlak meg a saját italodra. Legalább ennyit engedj meg nekem. meg mellém ülsz a társaságban. Ez kijár.-mondom, majd elmondom mik voltak a fiúk kívánságai. Ahogy a pultos lány kiszolgál Anne italát kifizetem majd megköszönve veszem át a tálcát amire az italokat felpakolták és megfordulva indulok el a box felé majd a fiúk elé leteszem.-Na végre már azért ideje volt!-szólal fel Emett és legjobb barátomra vigyorgok szélesen majd hangosabban megszólalok a társaság felé.-Emberek! Bemutatom egy régi barátomat Annet. Fiúk ő itt Anne, Anne ők itt a sólymok.-erre mind felemeli a kezét és szinte egyszerre köszönnek. Halkan nevetek majd arrébb csúsznak és helyet adnak nekünk. A fiúk kicsit körbe kérdezgetik és fiúkhoz méltóan tesznek vicces megjegyzéseket de reménykedek, hogy Anne értékeli az ilyesmit. A kórházban mindig mosolygott vagy nevetett néhány viccesebb megszólalásaimon. Szerettem...Szerettem, hogy valaki boldog miattam még olyan időszakban is mikor egy szerette elvesztése nagyon közel van hozzá. Ugyan én még nem értem el ideáig és remélem anya nem is adja fel, de sokszor lebeg a kés a fejünk fölött, hogy lehet ez az utolsó alkalom mikor bemegyünk a kórházba és egyedül jövök ki onnan...Rá pillantok kék szemeimmel és ha ő is rám néz megszólalok.-A következő kört én állom teljesen.-mondom ahogy figyelem és szélesen rá mosolygok.-Mesélj valamit Anne..most mivel foglalkozol igazából?-kérdezem kíváncsian és érdeklődve felé.
Vajon akkor is egymásba botlottunk volna valahogy, ha anyáinkat nem kellett volna elkísérni? Nem hiszem. Én annyira nem szeretem a kosárlabdát, hogy önként és dalolva elmenjek egy meccsre, ő meg minden bizonnyal például ebben a buliban sem szúrt volna ki és jött volna oda hozzám, csak úgy. Azt hiszem erre mondják azt, hogy minden rosszban van valami jó. - Dehogyis! Nem vagyok olyan tipus! - És tényleg nem. Akivel nem akarok nem beszélgetek, kivétel ha dolgozom, de akkor sem arról beszélek mi van velem, hanem csak úgy általábosságban. Például az időjárásról, a hírekről, a hírességekről, de egyáltalán nem osztok meg semmit magamról. - Ezt dobta a gép. - Vonom meg a vállam egy enyhén zavart mosollyal az arcomon. Lehet kicsit fura a dolog, de egyetlen egy barátnőm sem ért rá, ma csatlakozni hozzám. A szó szoros értelmében vett barátnőm, akivel mindent megosztok nincs is. Szóval elég gyakran vagyok egyedül, hiába van körülüttem száz-kétszát ember, vagy akár több is. - Ennek örülök. - Megnyugtat a tudat, hogy több csaj is fog csatlakozni a társasághoz. Na nem mintha nem érzeném jól magam ennyi pasival, de azért idegenként így elsőre elég durva lett volna egy kosárlabda csapat. Minden bizonnyal jól ki fogok jönni velük, tudom milyen sokat számítanak egy kapcsolatban, hogy a másik félhez hogyan viszonyulnak. - Rendben, köszönöm. Ki más mellé ülnék?! - Vigyorgok egy sort a nem túl nagy kérésekre. Nem is értem, hogy feltételezheti azt, hogy én esetleg más mellé csatlakoznék, elvégre csak őt ismerem. Az italokat segítek elkészíteni, majd Matt átveszi tőlem a tálcát és együtt megyünk oda a boxhoz, ahol a többiek vannak. - Elnézést skacok, miattam volt. - Kicsit jogosnak tartom a célzást, miszerint ideje volt már ideérni a megrendelt italokkal, de azért nem szeretném, ha őt tartanák hibásnak, még akkor sem ha nyilván nem haragudtak meg rá. - Sziasztok! Jó a buli? - Ha már átestünk a bemutatkozáson, amiből sok nevet nem tudtam meg, legalább megkérdezem tőlük hogy szórakoznak. Mi mást kérdezhetnék? Elvégre ez érdekel engem jelenleg a legjobban. A fiúk alrébb csusszannak, mi pedig helyet foglalunk köztük. Azt hiszem ez egész könnyen ment. Mindenféle kérdésekkel bombáznak és poénkodnak, szimpatikus egy társaság, jókat nevetek velük/rajtuk. Miután kicsit kiélték a "friss hús" élményüket újra Mattel kezdünk el beszélgetni. - Rendben. - Nem ellenkezek, ha ő akar fizetni, hát legyen, nem vagyok én semmi jónak elrontója. Bele is kortyolok az italomba, aminek a felét már elfogyasztottam. - Miután anyát elvesztettem. - Itt megcsuklik a hangom, láthatja rajtam, hogy még nem sikerült feldolgoznom a történteket. - Legfőképpen azzal, hogy ezt a bár próbálom vezetni. Én vagyok a tulaj. - Próbálom úgy mondani, hogy ha lehet a mellettünk ülő se hallja meg még véletlenül se. Nem szeretném, ha ebből előnyöm származna. Szeressenek, vagy utáljanak, de azért aki vagyok és nem azért amit csinálok. - A te anyukád hogy van? - Muszáj megkérdeznem, egyszerűen nem tudom visszatartani magam, akármi is lesz a válasz. Szeretném, ha vele már minden jó lenne, de tudom milyen ez a betegség, sajnos nem sokan élik túl. - Nincs kedved táncolni? - Valahogy el kell hessegetnem a negatív gondolataimat és fel kell kicsit pörögnöm, mert ha jól sejtem nemsokára csatlakoznom kell a DJ-hez és hát most nem vagyok épp a legjobb passzban. A gyógyír pedig a zene, a tánc és ez éneklés.
Ahogy leülünk a többiek kérdezgetik egy kicsit én pedig hagyom, hogy megismerhessék Annet. Ahogy engednek és végre egymásra tudunk figyelni én marha bele csapok a lecsóba a kérdésemmel. Övé a bár ami feltűnhetett volna már a nevéből is de annyira szamár vagyok.-Ez tök menő!-adok hangot annak, hogy milyen jó, hogy van egy bárja.-Ezzel persze nem arra célzok, hogy jobban bírlak a kelleténél csak arra, hogy menő az, hogy csak a tiéd. Saját akaratból meg ilyesmi és ez szerintem hatalmas dolog..-mondom lelkesen neki... Szóval neki meghalt de ez valahogy sejthető volt, mikor nem jelentek meg többet a kórházban. Bár titkon reméltem, hogy talán máshova küldték őket kezelésre, vagy esetleg már gyógyuló félbe került az édesanyja de én is tudtam, hogy ez lehetetlen volt. Láttam az anyukáját és hálát adtam az égnek, hogy az enyém nem volt velem és nem látta azt mi is várhat rá ha elsúlyosbodik a rákja. De mégis reménykedtem, hogy Anne visszakaphatja az anyukáját. Azonban nem így lett amitől kicsit elkomorodom és nyelek egyet. Ahogy rá kérdez az enyémre rá pillantok kék szemeimmel.-Egyenlőre jól van. Washintonban jár a kezelésekre, hétvégente meg szoktam látogatni meg néha elkísérem, hogy az orvos engem is ellásson információkkal…Küzd nagyon anya szóval reménykedünk, hogy idővel…minden megjavulhat.-vallom be neki bizakodásomat, bár tudom hogy benne ez a reménység mennyire ki lehet pusztulva azok után, hogy amennyi mindent megtett ő is és a mamája mintha semmit sem ért volna. A kérdére elmosolyodom majd felállok és a kezemet nyújtom neki majd lassan húzom magammal a tömegbe. Nem mintha húzni kéne jön ő magától is de jól esik legalább addig fogni a kezét amíg a táncoló tömeghez érünk. Nem vagyok valami jó táncos de rossz sem, hála a megmaradt reflexeknek és azok fejlesztésének a kosárlabdában így ha nem is szédítem el őt a táncolással azért igyekszem nem úgy táncolni mint egy idióta. Szélesen vigyorgok rá és azért néha játszom az agyam de csak azért, hogy nevessen rajtam és a feltörő fájdalmat elzárjam tőle. Ő azonban nagyon jól táncol és magamban rá jövök mennyire el tudja csavarni azonnal a fejemet ha nagyon akarja. Persze igyekszem okosan viselkedni és nem rá menős lenni. Sőt egyenlőre csak szeretném ha élvezhetném azt aki ő. meg akarom ismerni Annet minél jobban.
Azt hiszem sikerült meggyőznöm a haverjait is, legalábbis egyelőre. Szimpatikusak nekem, nem lesz gond, ha esetleg több időt kell eltöltenem velük egy társaságban. Végülis miért ne lennének jó fejek? A fiúk általában azok, persze van köztük nyilván 1-2 nagyképű, de így társaságban azok is elviselhetők, mert a többiek elpoénkodják a dolgokat és nem hagyják kibontakozni őket annyira, mintha egyedül lennének. Úgy tűnik sikerült kielégítenem őket a válaszaimmal, mert egyelőre abbahagyták a kérdezgetést, így újra egymásra tudunk koncentrálni Mattel. - Igen, szerintem is menő. Jól érzem magam itt és legalább nem vagyok egyedül, de az, hogy saját akaratomból, túlzás. Még anyával nyitottunk, aztán rám maradt. Úgy tűnik egyelőre megy ez nekem is, bár néha vannak húzós napok, mint például a mai. - Na, már megint kezdem. Egyszerűen nem tudom befogni a számat alapjáraton sem, nem még akkor, ha egy italtól többet iszom. - Az egyik beszállítónk nem teljesen azt hozta amit rendeltem, a DJ meg lemondta a mai bulit, mert lebetegedett, így kesernem kellett gyorsan egy másikat, szerencsére találtam amint látod. - Nagyot sóhajtok, mad legyintek egyet. Kellett ez neked Matt? Jó nagyot kortyolok az italomba, legalább addig is csendben vagyok és hagyom beszélni. Amikor az anyukájáról és a kezelésekről beszél elejtek egy halvány mosolyt. Nem akarok neki semmi rosszat mondani, de én nem hiszek ezekben a dolgokban. - Örülök, hogy jól van. - Csak ennyit mondok, egyszerűen már nem tudok hinni abban, hogy valakit kigyógyíthatnak ebből a betegségből. Láttam anya milyen gyorsan épült le és hiába minden elvitte őt. Szörnyű volt. - Úgy látom nem kell győzködni. - Örülök, hogy nem kell nyaggatnom, leteszem az italomat a kezemből és megfogom vele az övét, hogy átvágva a tömegen a parkett közepén álljunk meg. Azonnal elkezdek mozogni az ütemre, ez nekem nem okoz gondot, ha álmomból felébresztenek akkor is tudom rázni. Mattre sincs panasz, bár néha idétlenkedik egy kicsit, de díjazom a dolgot, hálám jeléül küldök is minden alkalommal egy széles vigyort. Én nem viszem túlzásba a táncot, nem akarom elijeszteni, majd később megmutatom mit is tudok, most csak úgy, finoman, de mégis dögösen. - Most pedig szeretném felhívni ide azt a személyt, aki nélkül nem jöhetett volna létre a mai este. - Ajajj, most jön az én részem. Küldök egy bocsánatkérő pillantást Matt felé, majd elindulok a DJ pult irányába, amint odaérek elindítja a számot amit kiválasztottam, hogy ma eléneklek. A kezembe kapom a mikrofont és már nyomom is apait-anyait beleadva. Nem szeretnék csalódást okozni, most tényleg van miért énekelnem. Álalában szeretik a hangomat, remélem ez nem lesz másképp ma sem. A dalrról csak annyit, hogy anya halála után írtam és nem egy fiúnak, szándékosan félreérthető.
Hallgatom amit el mesél nekem a mai napjával kapcsolatban és teszik, hogy megnyílik nekem. Jól esik, hogy elmondja nekem és bizalmat szavaz kicsit hozzám. Figyelmesen hallgatom minden szavát és néha bele iszok az italomba miközben vissza nézek rá miután poharat visszateszem az asztalra. -De ezeket a napokat is megcsinálod. Legalábbis most is sikerült megoldanod. De ha bármikor kell segítség, szállításban, takarítás vagy bármi probléma lenne nyugodtan szólhatsz ám nekem. De komolyan, szívesen segítek bármiben ha szeretnéd. Meg ha nincs szezon valahol melóznom kéne persze csak rész idő munka kéne meg ilyesmi.-mondom ahogy szemeibe nézek és szelesen rá mosolygok. Bólogatok ahogy azt mondja örül, hogy anyu él. Én is még így vagyok vele. De egyenlőre bízok benne, hogy jobb lesz neki. Hogy nem élhet még kicsit. Anya sok mindent megtett értem és köteles vagyok én is ennyit megtenni érte. Ahogy táncra hív azonnal bele megyek és meg is jegyzi mire elvigyorodom.-Szeretek táncolni, még ha nem is látszik meg nem is tudok olyan jól. De attól még jó kikapcsolódási pillanat.-mondom ahogy megállok vele a táncparkett közepén és mindketten táncolni kezdünk. Élvezem a zenét, hogy megmozgat és Anne is itt van velem. Ő egyenlőre visszafogottan de szépen és csábítóan táncol. Fokozatosan megyek hozzá közelebb és díjazza mikor bohóckodok kicsit a széles vigyora pedig engem is vigyorra késztet. Ha engedi finoman csípőjére fogok két kezemmel, hogy együtt táncoljunk kicsit és ne elkülönülve egymástól. Élvezem a mozgását és szemeibe nézek szélesen vigyorogva ahogy bele merülök a vele való táncba. Jól esik, hogy itt van velem tényleg. És jól esik, hogy ilyen közel van hozzám: Finom melegség fog el tánc közben ahogy közel állunk egymáshoz. Viszont nem sokkal a zene elhallgat és a DJ bele szól a mikrofonba és Annet szólítják én pedig halkan nevetve figyelem ahogy elmegy előttem és a színpad felé veszi az irányt. Figyelem ahogy a színpadra ér és nem sokkal kezébe veszi a mikrofont majd beveti csodálatos hangját. Énekelni kezd én pedig figyelmesen hallgatom. Sokaknak egy szerelmes szám jut eszükbe de én tudom miről szól ez igazából. Anne az anyukájáról énekel. Bárhonnan felismerem az elhagyásra felkészült lelkeket. lehet ez vár rám is. Figyelem kék szemeimmel ahogy énekel és egyszerűen csak hallgatni akarom örökké ahogy dalol. Ahogy azonban vége a dalának én leszek talán az egyik leghangosabb aki tapsol neki. Jó volt hallgatni és még sok ilyen alkalomnak szeretnék tanúja lenni. Ahogy visszatér a színpadról hozzá sietek én is szemeibe nézek.-Ez nagyon szép volt Anne! Csodálatos volt ez a dal! Nagyon...varázslatos amit csinálsz. De most komolyan.-nézek rá ahogy szélesen vigyorgok. Egyre jobban vonz ez a lány.
A kezdeti nehézségek után, egész jól alakul a ma estém, sőt! Tulajdonképpen hónapok óta nem szórakoztam ilyen jól. Persze szoktam beszélgetni a bulizókkal, meg flörtölgetni is, de ezek olyan felszínes, robotszerű dolgok, nincsenek benne érzelmek, legalábbis részemről. Most viszont egészen más a helyzet, kicsit furcsa is számomra, hogy ilyen könnyen meg tudok neki nyílni, elmondani mi bánt. - Komolyan? De jó, szükségem lenne egy erős férfira, nem nekünk találták ki a boros, sörös rekeszek pakolását, amik még tele vannak szesszel.- Sajnos muszáj megcsinálni nekem és az alkalmazottjaimnak is, pedig tényleg nem női meló lenne, ezért vagy ketten szoktunk vele cipekedni, vagy ha egyedül kell, akkor csak fél rekesszel hozunk egyszerre. - Ha valaki néha beugrana összepakolni a raktárat, vagy kihozni egy-két rekeszt annak biztos örülnének a csajok is, pláne egy ilyen pasinak. - Arcomra széles mosoly húzódik, miközben rákacsintok Mattre. Igazából már terveztem felvenni valakit, csak nem nagyon szerettem volna idegent, olyan kell aki megbízható és nem tudom miért, de én bízom benne. - Szerintem jól táncolsz. - Súgom a fülébe, miközben kezei a csípőmre kerülnek én átkarolom a nyakát. Nincs ellenemre ez a fajta tánc, sőt nagyon is jól esik közel kerülni hozzá. Tekintetünk találkozik és én egy kicsit elpirulok. Mióta tud engem zavarba hozni bárki is? Mióta esik jól az érintése egy srácnak? Mióta veszek el egy tekintetben? Hű, ez nagyon furcsa. Kettősünket a DJ szakítja félbe, én pedig felmegyek a színpadra és eléneklem azt a dalt amit anya halála után írtam. Minden beleadok, amit csak tudok, hogy át tudjam adni az itt lévőknek a fájdalmam. Miután vége a számnak, már rohanok is vissza, hogy megkeressem Mattet, de erre inni kell! Felhajtom az összes piát ami a poharamba maradt, mielőtt bármit is mondanék. Közben páran gratulálnak én pedig ismét átérzem azt a jóleső érzést, az utóbbi időszakban ez volt az a dolog, ami nagyban táplálta az én boldogságcsatornám. Mattel sikerült újra összeakadnunk, úgy tűnik neki is tetszett az előadás. - Köszönöm Matt, nagyon jól esik, komolyan. - Ő biztosan tudja, hogy nem pasiról van szó és még így is bejön neki a szám. Ez az első albumon van, egy hónapja jött ki. Most egyelőre nem tervezek másodikat, de úgy tűnik elég jó bevételi forrás az ilyesmi. Mondjuk én nem azért csináltam, hanem azért mert kellett valami ami leköt és elvonja a figyelmem. - Szóval melyik napokon érnél rá egy kicsit besegíteni? Nem kell órákat, 1-2 óra hossza bőven elég. Jó kis edzés ez is, persze nem kérem ingyen. - Közben eszembe jut, hogy az edzés és a meccsek mellett biztosan nincs túl sok szabadideje, ráadásul ott van az édesanyja is és mi va, ha még valaki helyet kap a szívében mellette. Basszus! Rá sem kérdeztem! Emlékszem egy lányra, akiről mesélt a terápiák alatt, csak nem tudom, hogy mennyire volt komoly, vagy egyáltalán összejöttek-e. A nagy izgalmakra közben én helyet foglalok a boxban, muszáj kicsit leülnöm és megnyugodni. - És mi a helyzet a lánnyal akiről meséltél? - Azt hiszem ez a legfinomabb módja annak, hogy ki tudjam van-e jelenleg barátnője, de miért is érdekel ez engem annyira? Persze próbálom úgymond semlegesnek tettetni magam.
Bele iszok az italomba és ahogy Anne megissza a sajátját mellé sietek. Hallgatom a szavait és közben meghívom egy újabb körre ha benne van. Figyelem kék szemeimmel és szelesen elvigyorodom irányába.-Szívesen segítek, mondom most a szezon végesztével inkább edzések lesznek mint meccsek és az edzések száma is vissza esik kettőre.-mesélem neki ahogy mosolygok felé szélesen.-Szóval amíg nem lesz változás ebben a hónapban simán be tudok állni dolgozni amikor csak szükséged van rám.-mondom ahogy figyelem kék szemeimmel és kérek egy újabb adagot neki is meg magamnak is az italokból. Ahogy azt mondja "ilyen pasinak" elnevetem magam kicsit.-Hát ilyen lányok körében kicsit zavarban leszek de azt hiszem túl fogom élni a munkát. Meg ahogy mondod ez is tökéletesen jó edzésnek.-bólogatok párat. -Köszönöm, nem sokan mondják ezt, hogy jól táncolok.-nevetek csendesen.-Legalábbis én nem látom magamon, hogy jól táncolnék a fiúk pedig eddig mindig röhögtek ha együtt táncoltunk, szóval igazából most te dicsértél meg először, hogy jó a mozgásom.-vigyorodom el és lassan ismét az italomba kortyolok majd rá szegezem szemeimet. Vagyis pontosabban szemeibe szegezem az enyéimet és csak mosolyogni tudok rá ahogy figyelem. Az előbbi tánc kör nagyon is jól esett vele. Élvezte ő is és én is. Át fonta a nyakam én pedig megérinthettem őt. Nem vette zokon ami még plusz pont. De nem akarok tolakodó lenni szóval csak finoman haladj előre Matt.-A kedd és a péntek kivételével bármikor tudok jönni dolgozni. A fizetést pedig rád bízom, hogy mennyit osztatsz ki rám.-rántom meg a vállam. nem a pénz miatt csinálom leginkább segíteni szeretnék neki...meg...azt hiszem, hogy többször is találkozhassak vele és ne ez legyen találkozásunk utolsó napja. Ahogy rákérdez valami lányra elsőnek csak felvonom a szemöldököm és kell pár perc mire rá jövök, hogy abban az időben randizgattam de ahogy beindult a szezon nem érdekelt más csak anya kezelése, és a meccsek.-Oh hát...nem igazán alakultak úgy a dolgok ahogy kellett volna szóval nincs senkim. Csak a kosárlabdám.-nevetek csendesen és ismét rá nézek kék szemeimmel.-A csajok szeretik az állandó figyelmet sajnos még nem sikerült megosztanom a figyelmemet a meccsek és a "barátnőim" között. Nem igazán fogadták el, hogy nekem ez az életem..-mondom vállat vonva majd ismét az italomba kortyolok.-És esetleg neked valami fiú?-belül reménykedek, hogy azt mondja facér de most tényleg kíváncsiságból kérdezem, hogy vajon van-e valakije.
Na azt biztosan nem gondoltam volna, hogy keresés nélkül is ilyen frankó munkaerőt találok. Igazából az iskolákban terveztem meghirdetni részmunkaidős állást, de biztosan szászzor is meggondoltam volna ki is lesz a megfelelő személy számunkra. - Hát ez csodás, igazából nálunk a hétfő húzós, akkor jön a nagyobb beszállító, szerdán pedig a kisebb, szóval ez a két nap lenne amikor be kellene segíteni, reggelről, illetve szombat délelőtt is jöhetsz, mert akkor fel kell tölteni a pénteki buli után szinte mindent. - Reményeim szerint nem délelőtt fognak kosarazni, bár fogalmam sincs mikor szoktak ilyen edzéseket tartani, sosem sportoltam komolyabban semit. Úszni szoktam, meg futni, de nem voltam semmilyen csapat tagja, csak középsuliban pom-pom lánykodtam, de az teljesen más. - Köszönöm! - Újabb italt kapok, amibe bele is kortyolok egy nagyot, de azt hiszem le kell lassítanom a tempón, különben az irodában kell aludnom a kanapén. - A pasik már csak ilyenek. - Legyintek egyet arról beszél a többiekkel hogyan viselkednek egymással bulizás közben. Azért azt már megfigyeltem, hogy ha csajok egymással táncolnak akkor rivalizálnak egy kicsit, a pasik meg inkább elhülyülik az egészet. Tekintetünk ismét találkozik és én kicsit megborzongok. Annyira szépek a szemei! - Azt majd megbeszéljük. - Kacsintok egyet amikor a fizetésről beszél, nem fogom kihasználni, megfizetem rendesen, ahogy a többieket is. Jól megy az üzlet és nem vagyok az a fajta aki más kárára fukarkodik, persze ennek fényében becsületes, korrekt teljesítményt várok el. - Értem, sajnálom. - Na jó, nem is... persze ezt nyilván nem fogom elondani neki. - Az legalább nem szól vissza. - Kuncogom el magam a kosárlabdás megjegyzésre, majd együttérzően bólógatok amikor arról mesél, hogy a "munkája" elég sok időt elvesz. A visszakérdezésre enyhén megcsóválom a fejem. - Hogy is mondjam. A csajok szerint válogatós vagyok, de szerintem inkább igényes. Látod ott azt a pasit? - Rámutatok egy izompacsirtára. - Na, én rá azt mondom, hogy szép, szép, de mire jó? Látszik rajta, hogy többet foglalkozik magával, mint bármi mással, nem mondom, jók azok a muszklik, de erősen kétlem, hogy bármiben is lehetne rá számítani.- És ez csak a véleményem egy része, az ilyen pasikról. - Egy szó mint száz, egyedül vagyok mint a kisujjam. - Elhúzom a számat, de csak egy pillanatra, utána ismét mosolygok. Sose értettem ezt a mondást, elvégre kisujjból is kettő van egy embernek, most nem is ez a lényeg. - Néha jó lenne hozzábújni valakihez, de van egy frankó plüssmacim, szóval nem gond. - Hurrá! beindult a szöveg ezerrel, ahy így fojtatom tuti el fogom üldözni magam mellől. Kérdezek inkább valamit, addig is az ő szája jár, nem az enyém. - Van ideálod? - Kíváncsian vároma a válaszát, miközben nagyokat pislogok, sikerült becsiccsentenem.
Elmosolyodom a szavain és csak bólogatok az információk hallgatása közben.-Meg lesz főnök! Szerintem képes leszek teljesíteni a feladatot és az edzéseimnek sem áll útjába szóval szabad az út.-tárom szét a kezeim majd a saját italomba kortyolok kicsit nevetve és figyelem kék szemeimmel ahogy beszél hozzám. Érdekel amit mesél, és szívesen hallgatom amiket elmond nekem. Jól esik végre egy olyan lánnyal beszélni akit nem csak az érdekel, hogy mikor, hogyan sportolok, mennyit kapok érte, és hogy ő mennyire szereti a kosarat közben meg azt se tudja, hogy mi fán terem az egész. Anne ugyan nem ért hozzá és nem hiszem, hogy ez a sport annyira érdekelné de ez nem is baj. Örülök, hogy magáról mesél, hogy kötetlenül beszélgetünk és nem valami erőltetett szutyok zajlik éppen. Nagyon értelmesnek, és kedvesnek találom. Ráadásul nagyon vonzó lány is. Örülök, hogy újra rá találtam. vagy ő rám. Talán ez mindegy is. Ahogy rám kacsint mikor a fizetést beszéljük kicsit két értelmű a kijelentése de ez csak még jobban megmosolyogtat.-Rendben főnök, magára bízom.-vigyorodom el és halkan nevetve figyelem kék szemeimmel ahogy lassan a pultnak támaszkodom és halkan nevetek a szavain mikor férfi felé nézünk csak nézem a férfit és hallgatom a szavait.-Hát...ez való igaz. De én is kidolgozott testalkatú férfi vagyok.-mondom megjegyezve ahogy rá pillantok kék szemeimmel.-Mégsem érdekel néha, éppen, hogy nézek ki és mások mit gondolnak rólam. Szeretek így élni. Kötetlenül, és kizárni mások véleményét. Persze akiket kedvelek, és közeli barátaim meghallgatom őket és minden véleményt meghallgatok csak...nem biztos, hogy meg is fogadom.-mondom kicsit járatva én is a számat őszintén felé miközben a férfit figyelem majd kék szemeimet ismét felé fordítom. Olyan gyönyörű lány...-Gyönyörű vagy Anne...-jegyzem meg ahogy nézem csak az arcát és figyelem őt.-Nem tudom, lehet már megjegyeztem csak...ne haragudj kicsit lehet sokat ittam.-veszem le róla pillantásomat. Hallgatom ahogy arról beszél mennyire egyedül van és hogy csak egy plüss maci a társasága.-Pedig pont neked nem kéne egyedül lenned.-jegyzem meg és ismét az italomba kortyolok. Matt lehet kezdesz sok lenni... Rá kérdez az ideálomra és kicsit pislogok elgondolkodva mit is kéne erre mondanom.-Hát...igazából nincsen. Vagyis soha nem gondolkoztam ezen, hogy ki lenne számomra ideális. Legyen okos, kedves, pozitív, szeresse a világot, engem és én is szerethessem őt....asszem csak szeretni szeretnék...-vallom meg neki és szemeibe pillantok mosolyogva.
Arcomra széles mosoly húzódik a főnök szóra, kicsit szokatlanul hangzik az ő szájából, de egészen biztos vagyok benne, hogy nem lesz nehéz hozzászoknom a későbbiek folyamán. Az edzések másik napokon vannak, így tökéletesen összeegyeztethető a hetirend, aztán majd ha beindulnak a meccsek biztos máshogy lesz, de igazából már annak is örülök, hogy van aki besegít nekünk, később majd keresek valakit, ha ő már nem bírja együtt a kettőt. Úgy tűnik a pénz nem nagyon érdekli ebben a témában, mert nem mond igazából semmit. Fülemet ismét a főnök szó csapja meg, önkéntelenül elmosolyodom, valószínűleg mindig ezt fogja kiváltani belőlem, bár nem igazán tudom megmagyarázni miért. A következő mondatomat talán nem gondoltam át teljesen, de hát ami a szívemen az a számon és mondjuk bár kicsit többet is ittam. Remélem nem sértettem meg, nem állt szándékomban, nyilván látom, hogy nem egy macis tipus, de hát ebben a pólóban annyira nem látom az izomzatát, meg hát nem is arra figyeltem eddig, hanem a csodaszép kék szemeire. Egy ilyen szempárra nehéz nem odafigyelni és valószínűleg nehéz elfelejteni is, mert én nagyon is jól emlékszem rá a kórházi folyosóról. - Az teljesen más, te azért vagy kidolgozott, mert sportolsz, meg mert ez a munkád, az ilyenek pedig azért, mert szerintük ez menő. Ők "felfújják" magukat, energia, erő sehol, csak a látszat, amivel még nem is lenne baj, ha közben nem szállnának el maguktól. - Ismét elhúzom a számat. Próbálom egy kicsit elmagyarázni hogyan is értettem az előbb. Nem is tudom, hogyan képes összehasonlítani magát ezekkel. Teljesen más. Ő jószándékú, segítőkész, kedves, vicces és szerintem egyáltalán nem egoista, bár még nem ismerem annyira. A következő szavakra kissé zavarba jövök, lepillantok a padlóra és elkezdek játszani az egyik kósza tincsemmel. Hozzá vagyok szokva a bókokhoz, de nem ilyen formában. Sokszor megdícsérnek a pasik, de az ő szájából hallani más, sokkal jobb érzés. - Anya mindig azt mondta, hogy a gyerek és a részeg ember mond igazat, hát te egyik sem vagy, de azért nagyon jól esett. - Próbálom vele ismét felvenni a szemkontaktust, elvégre szerintem ez egy őszinte beszélgetés alapja. Közben felfészkelem magam az egyik megüresedett bárszékre, a pulthoz, ha már itt maradtunk. Egyáltalán nem lepődöm meg a válaszán miszerint nem kéne egyedül lennem, elvégre majdnem minden nap megkapom valakitől ezt. Persze azt senki nem tudja megmondani, hogy mágis kivel kellene akkor lennem? Talán itt a válasz előttem. Amikor válaszol a kérdésemre és végig a szemembe néz teljesen megbabonáz pár pillanatra. A válasza igen meglep, azt gondoltam, hogy ő már nem gyerek, de hogy valaki ilyen férfi legyen és ezt be is merje vallani, hát le a kalappal. Láthatja is rajtam, hogy mennyire meglepődöm. - Igen, ez ismerős. - Nem szeretném tovább ecsetelni ezt a témát, nem akarok nyomulósnak tűnni, inkább terelem valamerre. - És mit szeretsz csinálni, ha van egy kis szabadidőd?- Erre is nagyon kíváncsi vagyok, vajon mit csinál egy sportoló amikor van egy kis ideje? Sportol, lazul, pihen, túrázik, filmezik?
Hallgatom a szavait és visszanézek az izompacsirták felé. Látom a fiúkat a távolban milyen jól el vannak és látom a barátaimon a megvető pillantásokat itt ott. Talán azért mert pont egy olyan csapat vagyunk akik elvertek pár más kedvelt csapatokat és most azok rajongói betalálnak minket. Nem szívlelem a verekedést de a barátaimért, a csapatért bármikor tűzbe vetem magam.-Vagy csak kicsi az önbizalmuk és kompenzálni akarnak vele. Vagy az kicsi ami...ami szükséges egy nő kielégítéséhez...bár igazából nem a méret a lényeg sok kutatás szerint de azért mégis nevetnél ha egy ekkora test alatt egy hüvelyk matyi nézne vissza nem?-kérdezem kicsit elviccelve a dolgot ahogy rá nézek és halkan elnevetem magam. -Lehet ezzel kicsit most gyerekesnek tartasz de a téli edzéseken néha kondi termekben is megfordulunk és ott....szóval a férfi öltöző sok titkot rejt magában ahogy gondolom a női is.-gondolkodom és megiszom az utolsó korty italomat is. Figyelem kék szemeimmel ahogy édesanyjáról beszél és magamban megjegyzem, hogy sok mindent az édesanyja tanított neki. Ahogy nekem is. Nem volt apám csak egy anyám és tudom, hogy egy anyánál nincsen erősebb ember a földön. Ahogy beszél vonásain kicsit elidőzik tekintetem, a szemein, az ajkain ahogy formálják a szavakat, vörös haja ahogy egy egy mozdulatára ringanak tincsei körülötte. Ez megmosolyogtat szélesen és elvigyorodom.-Ez egy nagyon igaz mondás. Részegen nem érdekel, hogy ki mit gondol, csak beszélsz és ennyi. Gyerekként pedig...gyerek vagy.-hunyom le a szemeim egy pillanatra. Ahogy megválaszolom a kérdését látom az arcán a meglepettséget majd a finom pírt az arcocskáin és legszívesebben megsimogatnám finoman az arcát de csak összeszorítom az ökleimet, hogy legyűrjem a késztetést erre...Összeszorítom az ajkaim és figyelem őt majd a kérdésre leveszem róla a tekintetem és körbe nézek a helyen majd vissza rá.-Hát...leginkább olvasni, zenét hallgatni, kirándulni, találkozni a barátaimmal...Amihez éppen kedvem van. De ha hobbiról van szó önkénteskedem itt ott.-mondom ahogy kicsit megrázom a fejemet ide oda majd rá nézek újra.-És esetleg te ha nem itt vagy akkor merre? Vagy mi a hobbid? Esetleg kedvenc szabadidőtöltésed?-kérdezem ahogy kíváncsiskodom felé és lassan én is oda húzok egy bárszéket majd felülve fordulok felé egyik kezemet a pulton tartva teljes figyelmemet felé fordítva.
Na a következő téma az, amihez én egyáltalán nem értek. Ciki vagy sem, elhiszik vagy nem, de én 19 évesen még a szúz szférába tartozom. Persze ezt nem sokan hinnék el rólam, mert a viselkedésem, az öltözködésem sokszor nem ezt mutatja, de hát sosem érdekelt az emberek véleménye. Vannak elveim és nem fogom odaadni magam egy olyan srácnak, akinek csak egy strigula lennék, hiába mondják páran, hogy nem bánnám meg, ezzel egyáltalán nem értek egyet. - Hát, abban biztos vagyok. - Kuncogok egy sort, leplezve ezzel a zavartságomat. Az tény, hogy meglepődnék, de valahogy egyáltalán nem izgat, hogy kinek mekkora van, viszont amit mondott abban lehet van némi igazság, pasi révén nyilván másként látja a dolgokat. Arra eddig is gondoltam, hogy igazából azért csinálják ezt, mert ki akarnak tűnni, ezzel elnyomva az esetleges hibáikat. - Gyerekesnek? Neeem.- Megcsóválom a fejem, mert igazából nem is értem miért gondolja ezt. Fogalmam sincs mire gondol jelenleg. Azt hiszem ezzel ki is veséztük a következő témakörünket, szóval már nem is mondok semmit az igazmondással kapcsolatban. Én körülbelül 90%-ban mondok igazat, a maradék 10% meg inkább füllentés és nem hazugság. Hallgatom mit csinál szabadidejében és fel-felcsillan a tekintetem egy-két dologra, úgy érzem nem csak az anyukáinkkal való közösen vívott harc az egyetlen hasonlóság az életünkben. Miközben mi egész jól elvagyunk és élvezzük egymás társaságát a szórakozóhely kezd kiürülni. A parketten egyre több hely van és a boxokból is hiányzik már egy-két csapat. - Énekelni, girátozni, zenét írni, vásárolni, csak úgy beülni valahova, mesét nézni, sétálni, akár esőben is és kirándulni, bár ez utóbbira mostanság nem igazán volt lehetőségem. - Pedig szeretek a szabadban lenni, ráadásul a zeneíráshoz is szükség lennem kikapcsolódásra, mert akkor jobban jön az ihlet, de vagy nem ért rá akivel mentem volna, vagy nekem nem volt időm. - Szóval, ha lenne kedved valamikor elmehetnénk egy kicsit kikapcsolódni, akár a haverjaiddal, akár csak kettesben. - Igazából szívesebben mennék csak vele, de nem szeretnék nyomulósnak tűnni, szóval csak azért ajánlom fel, hogy mehetünk csapatosan is. - Van valami kedvenc helyed? - Kíváncsian figyelem a válaszát, miközben belekortyolok párat az italomba. - Visszamegyünk egy kicsit? - A haverjai csapatosan táncolnak jelenleg, fejemmel feléjük biccentek, hátha van még kedve egy kis mozgáshoz, elvégre az egész este végigdumáltuk és biztosan nem ezért jött el otthonról, hogy egyhelyben üljön, álljon.
Nevet velem de valami fura van a hangjában. Nem tudom. Nem tulajdonítok neki nagy dolgot így hamar el is siklik figyelmem ez fölött a dolog fölött és ahogy a gyerekességemre térünk ki majd azt mondja nem vagyok az halkan elnevetem magamat.-Pedig néha úgy érzem még túl fiatal vagyok a világhoz.Hallgatom a szavait és mindenre bólintok egyet figyelve őt kék szemeimmel és a végén elmosolyodok a kérdésen.-Pontosan én is erre gondoltam erre a szent pillanatban csak én arra, hogy esetleg...ketten mehetnénk csak...mármint egy kirándulós randi...ha...ha benne vagy.-mondom ki ahogy egy kicsit lesütöm a szemeim majd visszanézek rá és szélesen mosolygok hozzá.-Nem kellenek mindig a barátaim...így is találkozok velük eleget.-nevetek csendesen ahogy a fiúk felé nézek. Nincs bajom senkivel nem erre célzok és szeretem is őket, mint második családom...de hiába fiúból vagyok és keresem a gyengéd nőt akihez olykor hazatér a megfáradt vándor férfi vagy esetleg együtt egészítik ki a vadságot a szeszélyes lágysággal. Egy férfi társaság sokkal másabb mint egy nő társasága és nagyon is jól érzem magam Annie közelében. Szeretném őt minél jobban megismerni és talán..talán még többre is számítok tudat alatt...-Hogy érted, hogy kedvenc hely? Mármint túrázás szempontjából? Úgy igazából nincsen még. Jártam már erre arra de még nem jelöltem ki kedvencet.-vallom meg neki ahogy megiszom a maradék italomat amit a poharamban őriztem és leteszem a pultra az üres poharat. A fiúk felé pillantok mikor ismét kérdez én pedig visszanézek rá.-Visszamehetünk.-mondom ahogy ellököm magam a pultól és reflexszerűen nyújtom neki a kezem, hogy együtt menjünk vissza a tánc parkettre. Lassan megállva húzom magam elé és ha engedi a kellemesen ütemes számra de nem olyan gyors dallamokra finoman derekára fogok és szélesen rá vigyorogva nézek szemeibe.-Örülök, hogy ismét találkoztunk Annie...komolyan.-vallom meg neki ahogy lassan táncolni kezdek vele és csak figyelem szempárját ami rám csillan mikor szemeimbe néz.
Azt hiszem egész jól elvagyunk, élvezzük egymás társaságát és ez jó hatással van mindkettőnkre. Őszintén szólva miután anya meghalt gondoltam rá, hogy elmegyek a kórházba, hátha ismét összefutunk, de egyrészt hülyén jött volna ki a dolog, másrészt féltem attól, hogy csak azért beszélgetett velem, hogy ne unatkozzon. Sokszor nem tudom eldönteni, hogy valaki csak szórakozna, vagy tényleg komolyan gondolja a dolgot velem, talán ezért is van, hogy nem volt még komolyabb kapcsolatom, meg persze a bár vezetése elég sok időmet elveszi, de ha meg nem lenne nem is tudom mit csinálnék. Minden okkal történik, a jó és a rossz dolgok is, csak idő kell, hogy rájöjjünk mi-miért van. - Komolyan? Szuper lenne! - Örülök a válaszának, ez azt jelenti szívesen töltene velem több időt és csak velem, nem kellenek kísérők. Most már biztos vagyok benne, hogy jól érzi magát velem. - Örülök.- Mélyen belenézek a szemébe, majd lepattanok a bárszékről, hogy lassan visszamehessünk a parkettre. - Igen-igen, csak azért hátha tudsz nekem valami újat és szépet mutatni. - Biztos van olyan hely, ahova még nem mentem el senkivel. Szeretek kirándulni, de legtöbbször a megszokott helyekre megyek, nehogy eltévedjek valahol, mivel mostanában egyedül szoktam bóklászni. Kézenfogva sétálunk vissza a parkettre, hogy együtt táncolva töltsük el az este hátralevő részét. Nem sok van már belőle, sajnos egyszer mindennek vége lesz. Körülbelül 1-1,5 órát bulizunk még együtt, majd miután az utolsó vendég is távozott a bár falai közül, két puszival és széles mosollyal arcunkon köszönünk el egymástól. Ez az este más volt mint a többi, most igazán jól éreztem magam, egy kicsit olyan volt, mint valami mesében, vajon mi lesz folytatás?
Kezdőlap
