Van egy év az életemből, amire nem emlékszem. Seattleben történt, még elsőéves egyetemista koromban, mikor elütött egy autó, és bár túléltem, az a bizonyos év sosem jött elő. Egészen mostanáig, itt New Yorkban. Megláttalak az utcán, gyakorlatilag beléd ütköztem nagy sietségben, a tekintetünk már-már egy filmbe illően találkozott, és utána bevillant egy emlék. Az arcod zavart volt, és az enyém is, ebben biztos vagyok. Szólni akartam hozzád, de te leráztál, én pedig követtelek az utcán, és láttam hová mész be. Nem akartalak zaklatni, de nem tudtam semmibe venni azt a tényt, hogy elég volt az arcodról egyetlen pillantás, és máris sikerült az, ami évek óta nem: emlékezni. Nem sok emlék, csupán egy töredék, de ez akkora is csoda. Ki vagy te? Miért hoztad elő a rég homályba tűnt emlékeim? Miért emlékszem az arcodra abból az évből? Mielőtt elsötétült minden a te arcod volt, amit utoljára láttam. Te mentettél meg talán?  
Az igazság ennél sokkal bonyolultabb és fájdalmasabb. Te gázoltál el, amiről mit sem tudok. Elvettél egy évet az életemből, de magadtól is, mert börtönbe kerültél a tetted miatt, és bizony a te életed is tönkrement, és megváltozott.  Azt nem tudom, hogy ittál, figyelmetlen voltál, esetleg más történt, de hibát követtél el, és megbűnhődtél érte. Én már régen megbocsájtottam, azonban az arcodra mégsem emlékeztem. A szüleim pedig megkíméltek ettől. Most pedig a sors kegyetlen játékának köszönhetően, hogy újra találkoztunk. Vajon elárulod ki vagy? Tovább fogsz menekülni előlem és a kérdéseim elől? Vagy talán éppen így kell lennie, hogy lezárjuk ezt és tovább lepjünk?  

// Nos ennyi. Az, hogy a karaktered ki volt mielőtt ez történt, és mit veszített, rád bízom. Ez egy szerelmi történet lenne idővel, de közben nagyon drámai is, mély, érzelmes. Sőt, akár még krimi szálat is bevihetünk. Nem szándékozom megkötni a kezed, szabadon alakíthatod a karaktered további románcait, és egyéb kapcsolatait, természetesen   Ez, amit leírtam csupán vázlat, még bővíthető, és kíváncsian várom a Te ötleteid is. Nyitott vagyok rájuk. Gyere, mihamarább nagyon várlak!