Itthon vagyok már New Yorkban egy éve, de veled csak pár hónapja találkoztam ismét. Régen jó barátok voltunk, mielőtt kiköltöztem Angliába, de akárcsak a legtöbb barátommal, veled is megszakadt idővel a kapcsolat. Nem mondom, hogy meglepett volna, hiszen új életet kezdtem ott és új barátaim lettek, s mindenki éli az életét tovább ahogyan szeretné, minek éljünk a múltban, igaz? A lényeg az, hogy teljesen véletlen találkoztunk egy jótékonysági rendezvényen, ahova a barátnődet kísérted el, ő ugyanis születése óta a felső tízezer köreiben mozog, ötletem sincs, hogy hogyan jöttetek össze, nem is kérdeztem, csak meglepett a dolog. Rendezvényszervezőként értelemszerűen részt vettem az eseményen, hogy minden gond nélkül lezajlik-e és akkor találkoztunk. Azóta beugrottál párszor egy-egy kávéra a Base-be hozzánk és kezdtük újra megismerni egymást. Kiderült, hogy a kapcsolatod nem annyira tökéletes, mint látszik és hiába jegyezted el a kisasszonyt, valamin sikerült annyira összevesznetek, hogy fénysebességgel pakoltad össze a dolgaidat és kérted meg, hogy hadd aludj a kanapémon. Ennek már lassan két hete, de még mindig nem tudom, mi történt... Nem azt mondom, hogy zavar, hogy nálam vagy, mert elég nagy a lakás, szóval nem is a kanapén alszol, hanem a vendégszobában, és nekem is jobb, hogy nem vagyok egyedül, de kezdek egyre kíváncsibb lenni, hogy miért is kötöttél ki nálam.

Lassan és kacifántosan kibontakozó kapcsolatra gondoltam a fiatalemberrel. Ha a jegyese is képbe kerülne én annak se vagyok ellene, mert csak bonyolítaná a dolgokat, szóval come on baby