Hol kellene a kezdenem a jellemleírásomat? Sokszor nem tudom, mivel is kezdhetném mindezt, hiszen nem vagyok jó abban, hogy magamról beszéljek. Az introvertált személyiségek közé sorolom be magam, mindig is az a lány voltam, aki nem akart középpontba kerülni, távolról figyeltem meg mindent általában. Jószívű, de nehezen barátkozós, mindent feltérképező és elemző személyiség lennék.. Vannak makacs, határozatlan, hangulatváltozós pillanataim is, meg néha alkohol társaságában is eltöltök néhány órát, de kinek nincsenek hibái?! Nem vagyok karrierista típus, de azért sosem szoktam megállni addig, míg valami nincs rendben teljesen. Öt éve tanúk padján ültem, hogy az akkori cég, ahol dolgoztam, pénzmosási ügyletbe került, nem szeretnék, újonnan ilyesmibe kerülni..
A neveltetésem szigorú volt, bár a mostohaapám rendőr volt, mégsem tudtam neki elmondani, hogy a középiskola utolsó évében egy srác folyton zaklatott engem. Nem tudtam megnyílni egyiküknek sem, csak évek múltán. Én is voltam fülig belehabarodva valakibe, éltem hosszú évekig együtt egy férfival, aki aztán elhagyott. Voltam már kapcsolatban egy nős férfival is, amit félig-meddig megbántam, hogy én voltam az, aki a szakadék szélére sodorta egy család életét, ugyan a férfi is épp úgy okolható ezért, mert ő sem tiltakozott ez a kis kaland ellen. Rossz ember lennék ezáltal? Szerintem akkor lehetnék igazán rossz, ha elkövetnék valami bűntényt. Én mindig is úgy gondoltam, hogy van olyan szituáció a világon, amikor te magad próbálsz tenni a rossz ellen, ami téged ért vagy közeledben élőt. Nem tudom az ilyet elítélni, néha még egyetértek ezzel, de a véleményem egyébként azért az, hogy a rendvédelmi és jogi szervek dolga az igazságszolgáltatás.
Amikor eljöttem Floridából, megszakítva a tanulmányaimat, úgy éreztem, hogy a lehető legjobbat tettem ezzel. Nem bántam meg, hogy új életet kezdtem itt, távol az otthonom melegétől, most már ez az én igazi otthonom. Sokat járok mindenfelé, utazgatok erre-arra, próbálok eljutni más országokba is, megismerni azokat és bejárni a világ legszebb helyeit, afféle soha meg nem írt bakancslistaként.


Az irodai asztalom úgy néz ki, mint ha egy hatalmas hurrikán söpört volna végig. Halomban állnak a papírok, de én az a fajta ember vagyok, aki a káoszban gyorsabban megtalál mindent, mint egy tökéletesen rendezett helyen. Ideje lenne, kicsit elrendezni őket, mert ezt ha meglátná valaki, rögtön arra gondolna, hogy rendetlen vagyok. Bevallom, a látvány valóban erre enged következtetni, ezt pedig képtelenség lenne tagadni is. Kettő kopogást hallottam.
- Szabad! - rögtön jeleztem vissza szóban.
- Jó reggelt, Megan! Hogy állsz... a papírmunkával, amire tegnap kértelek? - kissé elakadt a hangja a főnöknek, de ettől függetlenül befejezte azt, amit elkezdett.
- Az itt van, de még kell egy óra - mutattam rá az egyik, már rendezett kupacra.
Bólintott, aztán tolatva igyekezett kifelé, majd az ajtóm előtt megpördült, és eltűnt. Közben, míg nekiálltam a folytatásnak, a naptárra néztem, amelyet bámultam csak. Egy névjegykártya is ott volt közvetlenül mellette, és elmosolyodtam rajta, valamint gondolatban visszaemlékeztem arra az időszakra, amikor egy olyan férfival töltöttem el napokat, akinek volt családja. Felesége, gyermeke. Ketten is hibáztunk, tönkretettük az Ő életét.

***

A születésnapomat munkával egybekötve töltöttem ugyan, de maradandó élményem maradt, amely azóta is töretlen. Az az este kellemes volt, ha nem életem egy napjának jobb befejezése. Furcsa érzés keringett bennem délután óta, mikor először megláttam akkor Őt. Nem kevés ideje ismerem, ezért is örültem neki, amikor megpillantottam. Odajött hozzám, és megkért arra, hogy tartsak vele. Az esti rendezvényre is elkísértem, ahol felkért egy táncra. Méghozzá nem is akármilyenre. Tangó... A szenvedély magával ragadt, erről szól a tánc. Nem tudtam, hogy tud táncolni, sosem láttam és nem is árulta el ezt a dolgot, pedig ezer éve ismerjük egymást. Meglepően jól éreztem magam vele, és az éjszaka további részét is kettesben töltöttük. Másnap, amikor mellette ébredtem fel, csak bámultam őt, a légzését figyeltem. Nem is érdekelt akkor az, hogy én vele voltam.

***

Én független nő vagyok, nem tudom, hogy valaha is megállapodom valaki mellett. Csupán szeretem élni az életemet, nem szeretem, ha lekorlátoznak, az megrémít engem. Újabb kopogást hallok az ajtón, és jelenleg nem más lépett be az ajtón, mint az a férfi, aki beajánlott ide, miután nem volt munkám hetekig. Amikor a legrosszabb passzban voltam, amikor gyanúsítottként vagy tettestársként kezelt a rendőrség abban a pénzmosási ügyben, amihez semmi közöm nem volt... Ez a Patrick nevű férfi volt az, aki segített nekem.
- Te? Hogy... kerülsz ide? - lassan beszéltem, ő közeledett felém.
- Csak benéztem, meg köszöntöttem Jeffnek - ismeri a főnököm, talán a legjobb baráti társaság ők ketten. - Este megiszol velem valamit? - kérdése meglepett, viszont egymásra mosolyodtunk.
- Jól van, legyen... de tényleg csak egy ital - határozottan mondtam neki, mert tudom, hogy van valakije vagy legalábbis legutóbb még vele volt az a csajszi.
-Érted megyek - ezután kiment az ajtón, én pedig folytattam a munkámat csendesen.