Miután a JFK-n megtaláltam a taximat, nyugi, nem kellett sokáig hajkurásznom. Nagyon egyszerű volt a módszer, elsősorban meghatározó a kinézet.  Gyapjúöltöny, apró,szénfekete bőrönd, hegyes orrú oxfordok. Na meg két ötven dolláros lebegett az ujjaim között.
- A Peninsulához – közöltem egyszerűen a sofőrömmel ,a telefonomat előkeresve felhívtam Jessiet, hogy tudassam vele, minden a legnagyobb rendben. A vonal az első csengés után éles volt, Jess kellemes hangja cirógatott a másik oldalról. - Szép jó reggelt Manókám –búgtam lassan a telefonba, a tekintetem az úton cikázott, ahogy a sofőr ide-oda manőverezte az autót. Ásítás hangja. – Visszahívjalak? – kérdeztem és pár másodpercre az órámra pislantottam, Kaliforniában reggel tíz van, itt délután négy. – lustaság- böktem még oda, mert tudtam, hogy a vonal túl felén lévő lány sűrűn bólogatott, egészen addig, amíg le nem lustáztam. Az ajkamba harapva vigyorogtam és szétgomboltam az ingemet. – Nem kell – érkezett a dünnyögő válasza. – ébren vagyok, most már. – visszafojtottam a kacagást, és megböktem a sofőröm vállát aki elfelejtkezett a zölden világító lámpáról. Pedig még dudálnak is. – Szóval megérkeztél .-töltötte be Jess hangja a hirtelen beálló csendet. – Ja, igen. – visszaszívtam egy szabadkozást. – Az én nevemre foglaltad a szállást ugye? -igenlő választ kaptam, közben pedig odaadtam a taxisnak a pénzét. Meg a fölét. Legyen boldog. – Remélem tudod, hogy nem fogok két napnál tovább itt maradni – osztottam meg a lánnyal őszintén a véleményem. – Tudom, de mégsem aludhatsz valakinek a kanapéján az első éjszakádon. -  megforgattam a szemeimet és a következő pillanatban már a liftben álltam, egyenesen a 470-es szoba felé haladva. – Szólhattál volna a bátyádnak – most Jess volt az, aki hangosan kifújta a levegőt. – Azt hittem megengedhetjük magunknak, hogy Hotelban lakj. – nem. Ehhez még korán van, még csak most jöttem el otthonról. Nem kötekedhet máris. Meg amúgy is, én. Én, engedhetem meg magamnak. Hiába létezik olyan, hogy mi nem szeretem, ha ezzel takarózik. A pénzemmel, ami nem is az én pénzem, hanem a nagyapámé.
Rövid időn belül vonalat is bontottunk, mert a telefonom már csipogott a tömeges üzenet és hívásáradattól. Néha jobb ötletnek tűnt bevezetni egy magán és egy céges telefon használatát. –Igen Spencer, szabadságot veszek ki, kérlek ne hívogass. Igen Spencer,még a héten elmegyek az Irodába. Tudod mit? Holnap felmegyek az Irodába. Köszönöm Spencer. – a mobilomat felcsatlakoztattam a fülemben lévő bigyóra és elkezdtem válaszolni az üzeneteimre. Ez így ment egészen addig, amíg Regi neve fel nem villant a kijelzőn. – Óóó te kis ribanc – felnevettem és máris rápöccintettem a képére. – Nem Anyuci, neem te – magyarázkodtam szinte rögtön anyámnak a telefonban, ő pedig nevetve bontotta a hívást jelezve, hogy „foglalkozz a nőiddel kisfiam”.
Ahogy az üzenetben ígértem, a zuhany felé vettem az irányt és citrus híján maradt a szappan és az Invictus. Vehettem akármilyen drága pacsmagot, ez volt a nyerő. Nem tudtam felidézni az illatát, mert csak arra emlékeztél, hogy imádod. Hogy ha megérzed valahol, bárkin, bármin, tudod, hogy ez azaz illat, amit életed végéig szagolni akarsz. Mielőtt öltözködni kezdtem volna biztosítottam magamnak egy cabet a.. Jinxig,hogy ne kelljen hajkurásznom, dolcsikat lengetnem és egy kicsit privátabb autóra tegyek szert, nem pedig egy sárga mocskos, törökszagú műanyagdobozra.
- Helló – köszöntem már a bejáratnál álló fiatalembernek, a hátam mögött hagyva a tekergőző és hangoskodó sort. – Shaffer – a gorilla egy pillanatig értetlenül nézett rám, aztán vissza a lapra. – Lauren. – nem Desiree. Bár, szegényen ez sem sokat segíthetett. Lenézőn megveregettem a vállát és besétáltam a helyre.
-Nem rossz, nem rossz – ahogy megvizsgáltam a tömeget megállapítottam, hogy több,mint nem rossz. Hangulatos, bár ennek az énemnek egy kicsit túl hangos, de visszaszokom mindjárt. You spin me right round, baby right round, like a record, right round,round round.
A tekintetem lassan tapogatta végig a lassan pulzáló tömeget. A vörös ruhákat, a megcsillanó gyöngysorokat és a kivillanó, hófehér fogsorokat. Az öltönyöm tökéletes választás volt. A szürkéskék vászonzakó alatt virágmintás ing feszült a testemhez, a nyakamban pedig az elhagyhatatlan csokornyakkendő. És a móka kedvéért a nadrágomat sem hagytam otthon; színben passzoló vászonnadrág, amiből a bokám néha kivillant. De nem az a zavaróan halásznadrág és nem is a tegnap este összement verzió.
Ami Regi keresését illeti, nem kerestem. Úgy döntöttem, hogy ha kiszúrjuk egymást, akkor úgyis kiszúrjuk. Ha nem, akkor megvárjuk,hogy elég részeg legyek és bemondassak valami ostobaságot a DJvel. Ami elég valószínű, hogy nem fog megtörténni. Szóval, időközben beszereztem egy gintonicot, amibe a pultoscsaj eszméletlenül sok jeget rakott, holott én eszméletlenül sok gint kértem. Mégcsak nem is rímel a kettő.




Szószám ◆ Megjegyzés ◆ Zene

Desiree && Regina

Tényleg nem volt szép tőle, hogy mástól kellett megtudnom, hogy itt van, dobhatott volna egy SmS-t, de tényleg csak nem rég érkezett meg. Én persze itt halálra unom magam ezekkel az emberekkel, mert olyan unalmasak és John már megint az agyamra megy, ki kéne rúgnom, de tényleg.. Bárcsak ne lenne rokon, akkor ez az egész olyan könnyen menne, de hát apámnak az volt az egyik feltétele, hogy akkor kapom meg ezt a helyet, ha.. faszt, már rég visszafizettem neki a szülinapom ajándékomat, már nincs is beleszólása. Mindennek ellenére John mindig ott van nekem, ha baj és számíthatok rá, talán még ezért van helye nálam, de ezen felesleges gondolkodni, szépen elmostatok minden poharat, ami van és feltakaríttatom a helyet, tegnap valami hülye buli volt és maradt még egy kis konfetti a földön, mondjuk még mindig jobb, mint amikor a sweet sixteen party volt és lenénizett az ünnepelt, meg közölte velem, hogy menjek el, úgy megpofoztam volna, de tényleg.. de hát a pénz miatt nem szabad, éppen ezért kellett nekem viselkednem és megmutatnom, hogy milyen egy jól nevelt felnőtt.
Szerencsére nagyon nem ellenkezik Ren a bulival kapcsolatosan, de remélem hogy nem lett egy betokosodott savanyú ember. Mindenki annyira megkomolyodik és minden olyan unalmas lesz az idő múlásával, nem is értem, hogy mi veszi rá őket erre. Talán én vagyok aki még mindig fiatalak érzi magát, de hát nekem minden hétvége a bulikról szól és mivel az enyém a hely, nekem is itt kell lennem és gondoskodnom arról, hogy minden rendben legyen. Ezért vagyok most is itt. Azt hiszem, vagyis úgy tudom, hogy most ilyen 80-as évek party lesz, úgy imádom ezt az időszakot és találtam egy baromi jó ruhát és fejdíszt, na jó.. csak ezért lett ez a party témája, de tuti ez is nagy durranás lesz, majd jönnek kalaposok kis műanyag fegyverekkel. Szóval minden jól halad, lassan kezdődhet is a buli, én pedig szépen megyek is átöltözni az irodámba.
Párórával később pedig már tényleg megy a buli, rohadt sokan jöttek el, én pedig a DJ mellett díszelegve vártam, hogy Ren megérkezzen végre és nem sokkal később meg is jelent, vártam még egy kicsit. Majd mikor leült rá irányíttattam a fényeket és gonoszan mosolyogva fogtam meg a mikrofont. - Mindenki mondja szépen, hogy üdv itt Ren! - mondtam bele a mikrofonba és nem sokkal később mindenki egyszerre megismételte az általam kimondott egyszerű mondatot. Majd ment tovább a zene én pedig a vállammal táncolva elindultam Ren felé. Persze arrébb kellet löknöm egy-két olyan személyt, aki nem akart elmenni az útból és kb minden második embernek köszönnöm kellet, de végül megérkeztem Ren elé. - Na helló! - mondom neki, majd nyomok két puszit az arcára és elhajolok, végül a poharára esik a tekintetem, nem hittem volna, hogy ezt fog inni, gin-tonic. - Csak le ne részegedj hamar nekem. - öltöm ki rá a nyelvemet.

Mikor a fénycsóva megtalál az alaktalan tömegre mosolygok. A királynői integetést elhagyom, de azért üdvözöltem az engem üdvözlöket. Mielőtt a fénycsóva visszatérne az eredeti munkájához, a tömegben cikázáshoz, finoman fejet hajtok Reg felé. Remélem nem fordult meg a fejében, hogy ezzel zavarba tud hozni vagy,hogy indokolatlan térdrángásom lesz, mert nem tart meg a lábam. Ó dehogy, ennél keményebb fából faragtak engem.
-Azt hittem személyesen nem is fogsz üdvözölni- mosolyogtam a lányra kedvesen, és bármilyen kínos üdvözlést megelőzve, megfogtam a kezét, közelebb húztam magamhoz és a nem-túl-hivatalos, de nem-is-túl-személyes két puszival üdvözöltem a barátnőmet.- Kezdtem féltékeny lenni- ahogy hátrébb léptem végigmértem a ruháját. Tényleg csinos. Több mint csinos, vonzó. Habár számomra már sok volt, túl sok csillogás, túl sok figyelemkeltés. Pláne így, hogy a klub fényeivel, a ruha csillogása is változott.
Így Regi nemcsak egy ezüstösen csillogó ruhát viselt, hanem egy kékes, sárgás, olykor lilás fényben derengő sziluett volt.
-Héé te csúnya! Ne szemezz az italommal - felnevettem és védekezőn eltakartam a kezemben lévő italt. Oké, nem volt túl férfias, de mégsem ihattam csapolt sört egy ilyen buliban. Hiába szerettem a kézműves söröket, mégsem voltam oda meg vissza tőlük.
Szóval maradt a Sex on the beachnél pár fokkal férfiasabb pia: gintonic. Persze, ihattam volna pezsgőt is, mert az a gazdagok mennyi mannája, de nem az én reszortom volt feltűnősködni. Ez Regi ruhájának a feladata volt, és így vele karöltve, minden feltűnést megkaptam; még azt is, amit nem akartam.
Na mi lesz? - kérdeztem türelmes-türelmetlenül. -Csevegünk vagy bulizunk? -habát az utóbbitól a szőr is felállt a hátamon: izaddó emberek, túl hangos zene, én is izzadni kezdek. És olyan mindegy, hogy száz dolcsis vagy tíz dolcsi parfüm alatt izzad az ember. Sikamlos leszel, és csillogni fogsz, mint egy csillámpóni a mesékból. Tizenhatéves lányként lehet,, hogy ez lett volna az álmom, de majdnem harmincas férfiként...ez leginkább egy rémálom lehet.
A fejemmel a pult felé intettem, hogy mielőtt Regi úgy dönt, hogy bemászunk a tömegbe,legalább valami italt magához vesz. Hülyeség volt meghívni, elvégre a tulaj és a “ház állja”, de az illem ennyit megkövetelt. Legalább felajánlottam, micsoda úriember vagyok! A kezemet gondolkodás nélkül csúsztattam a derekára és finoman kormányoztam a pult felé, lehetőleg úgy tartva, hogy a halrajként mozgó tömeg ne tudja magába szippantani és elrántani tőlem a lányt. Röviden és tömören: ott álltam a hátában, arra a pillanatra várva, mikor indul meg a tömeg, és nekem mikor kell a lány után vetődnöm.
Ja és közben arra is ügyeltem, hogy a poharamban maradjon valami az italomból ( vagy legalábbis több maradjon benne, mint amennyi az öltönyömre kerül), és ne csak jeget találjak benne. - Én részeg? Ugyanmár. Kiöregedtem én már abból - mosolyogva nyugtázom, hogy tényleg így van. Nem tudom mikor voltam utoljára csattrészeg, és arra sem emlékszem, hogy mikor voltam utoljára másnapos. Ami pedig az igazságot illeti, nagyon örültem annak, hogy ez tényleg így volt. Nincs hányás, nincs fejfájás, nincsenek idegen arcok a lakásomban. Több, mint kellemes. Hozzá lehet szokni, és ha az ember egyszer hozzászokik, akkor nem akar tőle elszokni.
-Na, mit iszol? - kérdeztem a pultra tehénkedve, a nyelvemmel pedig pajkosan kergetni kezdtem a szívószálat, amíg meg nem untam a játékot és lazán szívni nem kezdtem a piámat.



Szószám ◆ Megjegyzés ◆ Zene