Ez is egy átlagos napnak indult, s ez is olyan volt, mint egy normál reggel. Üldögéltem a konyhában a kávémat szürcsölgetve, s közben azon morfondíroztam, mikor lenne alkalmas állatorvoshoz vinnem a kutyám, a szokásos oltások elvégzésére. Max  velem szemben ült, s lelkesen tolta elém a labdáját, hogy ugyan legyek olyan kedves, és dobjam végre el neki azt a vackot, had mozogjon egy keveset.
Lustán elmosolyodtam, majd épp nyúltam a labdáért, mikor megcsörrent a telefonom.
-Bocs haver...-felkeltem, majd azért felvettem a labdát, s kidobtam neki a terasz ajtón, hogy legalább ő szaladhasson egy jót, amíg a másik kezemben a kávémmal indultam meg a telefonom felé.
Rá sem kellett néznem, de már tudtam miért csörögtek. Pár másodpercig csak néztem a kijelzőt, majd egy sóhajtás keretében szóltam vele.
-Harry ha minimum nem egy kettős gyilkosság miatt hívsz, akkor tovább élvezem a szabadnapom,és rádra...-be sem tudtam fejezni a mondatot, mert már darálni kezdte mi a gondja.
-Van számodra egy autóm... biztos érdekelni fog...
-Harry...már ezerszer mon...-letettem a kávém, majd megdörgöltem arcomat.
-Most húzták ki a folyóból...a csomagtartójában egy csinos hullával. Jössz, vagy intézzem el én?-hangjában gúny csendült, ám mosoly is érződött rajta. Jól tudta, hogy elég volt kimondania annyit, hogy a folyóból pecáztak ki egy autót, s tudtam, nekem már ott a helyem, és majd később élvezem tovább a szabadnapomat.
Rápillantottam az órámra.
-Tíz perc és ott vagyok!-kinyomtam a telefont, majd kipillantottam Max-re, elkönyveltem, hogy ma sem lesz állatorvos, s egy ideig várni kell arra a köröm nyírásra, de az oltásokat meg kell ejteni, így hamar felöltöztem, majd   termoszba vágtam a kávém, bepattantam a kocsimba, s kitártam az ajtót.
Füttyentettem egyet.
-Gyere Max!-felkapta fejét, majd loholt oda hozzám, s bevágódott a hátsó ülésre. Becsuktam az ajtót, majd letekertem nála az ablakot, s bevetettem magam a forgalomba, miközben próbáltam felébredni rendesen, hiszen még is csak hajnal volt.
Szerencsémre a forgalom nem volt óriási, így hamar odaértem a helyszínre.
Felvillantottam a jelvényem, majd bementem a kihúzott kordon mögé, elvettem a felém nyújtott gumikesztyűt, majd odaléptem az autóhoz, s kértem nyissák fel a csomagtartót.
-A Halottkém? Nyombiztosítók? -tudakoltam, miközben egy elemlámpával bevilágítottam a csomagtartóba.
-Begyűjtöttek mindent... találtak egy tárcát, ami nem az áldozaté...-Harry kivette a tárcát, a zacskóból, és a kezembe nyomta. Kinyitottam, s felvont szemöldökkel pillantottam az igazolványon lévő névre.
-Jó messzire kódorgott apuci kicsi lánya...Constance Reyes - azzal Harry orra alá nyomtam az igazolványt, mire füttyentett egyet, majd vissza tette a többi bizonyíték közé.
Felsóhajtottam, s már éreztem, valami olyanba tenyereltünk bele, amibe nem kellett volna, de ha egyszer belementem, és eljöttem, végig fogom vinni a nyomozást, és kiderítem miért volt egy hulla mellett a kis Reyes tárcája, s ha mázlim van, apuci nem tusoltatja el az ügyet, és elkönyvelhetek egy nyugis ügyet magamnak, ám ha tovább akarom vinni, akkor kiderül erről is, csak egy szimpla túladagolás, és nem gyilkosság...
-Az egész kocsit vigyétek a laborba! A helyszínelők szedjék szét... nézzék meg minden darabkáját!
-Charlie...
-Tegyétek amit mondtam! A hullaházban leszek!-azzal elindultam vissza a kocsimhoz, ahol Max fark csóválva pillantott rám a lehúzott ablakon keresztül. - Nem sokára végzünk pajti!-dörgöltem meg a fejét, majd beszálltam a kocsiba, s elindultam az állatorvoshoz, hiszen amíg a hullát nem viszik el, a halottkémmel sem tudom megejteni a „randevúmat”, így Max megkapta az oltásokat, körmöt is vágattam neki, majd hazafuvaroztam, megetettem, s utána jöhetett a munka. Akkor még nem tudtam mekkora katyvaszba tenyereltem bele. Akkor még tudatlanul tettem a dolgom, mit sem sejtve, hogy a fekete leves csak eztán jön.