Minden bizonnyal gyárilag hibás lehettem. Mármint a női nemet érintve biztosan. Sok dolgot nem kedveltem,de egy valamit ,egyenesen utáltam. A magassarkút ,mert ugyan jól mutattak benne a lábaim,de ehhez talán ,kellett volna némi tehetség is,hogy egyáltalán egyenes megálljak.Igen,azt hiszem a probléma itt kezdődött. Már attól szédelegni kezdtem,ha egy picit magasban éreztem magamat. Már pedig ,az én 160 cm-hez kellett némi kompenzálás,hogy ne válogassanak be a Hobbit következő forgatására. Szóval fogjuk rá,hogy magamhoz képest túlteljesítettem a feladatot,mert két utcát haladtam benne. De úgy éreztem magam,mint aki felmászott volna a Empire State Building 102. emeletére. Hozzám képest,még egy reumás kecske ,és kecsesebb volt ,mint most én. Nem mintha bármi szükségem lett volna erre ,de azt mondják egy jó cipő önbizalmat add. Most mondom,aki ezt kitalálta ,az biztosan valami szadista volt. Mégis kinek add önbizalmat az,hogy belepréseli a lábát egy olyan cipőbe ,ami nem csak szűk ,de még ráadásul úgy tartja a lábadat ,hogy egy jól irányzott eséssel kitöri a bokádat. Rosszba esetben a nyakadat is töröd ,de nyilván ,ez a szuper képességem csak nem adatott meg. Anyám állandóan ilyen kínzóeszközökben járt,egészen biztos vagyok benne,hogy anyám legbelül egy fakír,aki élvezi a fájdalmat. Mondjuk az önkínzás,családunk főbb jellemvonásai közé tartozott,csak mindenki másképp űzte. Megrázom a fejemet ,és próbálok rendes emberi módra közlekedni,ami számomra ,most pokoli nehéz volt. Legszívesebben lehajítottam volna magamról,és ellent mondva a társadalmi normáknak,mezítláb szeltem volna az utcákat. De azt hiszem ennyire,nem szeretné magamra felhívni a figyelmet,utáltam ,ha középpontban vagyok. Sokakkal ellentétben ,én nem vágytam a figyelmet,és bár ez egy ösztönös védekező mechanizmus volt (a pszichológus mondta ..amúgy nem így van) ,mégis jobb szerettem megbújni a szemüvegem mögött ,és dolgozatok javítani. Talán ,egyszer egy másik életben,másképp lesz..Míg igyekszem a múlt árnyékából kivergődni,a kávédetektorom bekapcsol,és már csak azt veszem észre ,hogy máris egy kávézó küszöbét lépem át. Bár , a mai koffein adagom bőven meg volt ,de egy kis utánpótlás nem árthat. Bár a vérnyomásom ezzel nem értene egyet. Ennek ellenére ,szinte már vidáman kerülgetve az asztalokat ,megyek a pulthoz ,ahol egy fiatal fiú üdvözöl. - Két kávét kérek.- a fiú kételkedően nézz mögém. -Egyet nekem , a másikat meg magamnak .-jelentem ki ,olyan természetességgel ,hogy szinte észre sem veszi,hogy át lett ejtve a palákon. Már csak akkor ,amikor elém helyezi a két bögrét,és megáll a mozdulatban. Én pedig egy ártatlan mosollyal nézek rá,mialatt bőséges borravalót hagyok a pulton ,és az egyik asztalhoz ülök a két bögrémmel. Egy ideig nézelődöm ,csomó olyan dolgon akad meg a szemem ,amin nem kéne. De amikor a saját regényemet látom valaki kezében ,majdhogynem ösztönösen visszaköpöm a kávét a csészébe. Normális esetben nem így reagáltam volna,de az a regény maga volt az átok. Volt egy fura elméletem ,mi szerint a gyilkosságok ,az olvasókkal történtek meg ,és bár kézzel fogható bizonyíték nem volt...meg kell szereznem azt a példányt! Egy ideig próbálok,a a könyv mögé kukucskálni,de nem tudok akkorát nyújtózni,hogy felmérjem a tulajdonosát . Így gyors léptekkel (és persze a két kávémmal) odamasírozok.- Foglalt ez a hely ?-teszem fel a kérdést ,az immár jól látható férfinak ,aki akár a regényemből is kiléphetett volna. Milyen markáns arca van...meg sem várva a válaszát leülök. Kedvesen mosolygok rá ,de azt hiszem egy kicsit eltúloztam ezt a vigyorgást ...vetkőzd le a Joker vigyort Joy ! Még a végén azt hiszi őrült vagy ...vagy már azt is hiszi,hisz két csészével ücsörgök itt ,és a társaságom meg sehol. Oké,váltsunk taktikát .- Óó,pont ezt a könyvet olvassa ,szerintem be se fejezze . Egyszerűen a krimik legalja az egész.-rázom a fejem rosszallóan . És minden beleéléssel ,azon vagyok,hogy lehordjam a saját irományomat.- Arról nem is beszélve,hogy a vége olyan kiszámítható...klisé halmaz az egész. Én a maga helyébe valami másba kezdenék bele,mert csak csalódni fog .- folytatom tovább anélkül ,hogy még hozzám szólt volna. Oké,talán most már befoghatnám a lepénylesőmet. "Jokerisztikus" énemet ,pedig igyekszem ,egy ládába bezárni.- Miért pont ezt választotta ? Azt ne mondja ,hogy a borító fogta meg ..mert ez a piros fekete ,véres ocsmányság ,csak még közhelyesebb..mint maga a könyv.- mondjuk ebben volt igazság a borítótól tényleg nem voltam ódáig.
Egy szabad nap, egy pihenés. Egy nap anélkül, hogy bármin is kellene agyalnom, s végre volt időm beleolvasni abba a könyvbe, ami egyre jobban mozgatta a kíváncsiságom. Eddig csak hallottam róla, ám hogy a kezemben tartottam, s olvasni kezdtem, egyik megdöbbenés követett a másik után. Betértem egy kávézóba, kértem egy adagot a kedvenc fahéjas kávémból, hozzá egy muffint, s letelepedtem egy asztalhoz, majd kényelmesen elhelyezkedtem, s próbáltam olvasásba fojtani magam. Megdörgöltem szemöldököm, majd belekortyoltam kávémba, aztán tovább folytattam az olvasást. Meglepő volt, mennyi hasonlóságot fedeztem fel benne az ügyemmel kapcsolatban. Ügyemmel... bah... rég nem volt már az én ügyem, de még is a magaménak éreztem. Kezdetek óta dolgoztam rajta. Aztán megállt mellettem egy fiatal nő, s felpillantottam a könyvből, miközben a kritikát hallgattam, s bólintottam, hogy foglaljon helyet nyugodtan. A két kávéra emeltem tekintetem, s kicsit oldalra billentettem a fejem, majd elmosolyodtam. -Megnyugtató, hogy nem csak én kérem párosával...-pillnatnyi szünetet tartottam, majd egy lappal megjelöltem az oldalt ahol tartottam, majd becsuktam, s tekintetem rá emeltem.-Nem nevezném annak. Kifejezetten érdekes...nem az a tipikus lerágott csont.- kezembe vettem a sütimet, majd ketté szedtem, s letörtem belőle egy darabot. -Ha elkezdek valamit, szeretem befejezni, szóval akár klisé akár nem... végigmegyek rajta. -feleltem, majd bekaptam egy falat sütit, s belekortyoltam kávémba, majd megforgattam magamban a kérdést, s végiggondoltam, mennyit is mondhatok el neki az üggyel kapcsolatban. -Hallott a gyilkosságokról? Kivéreztetett áldozatok, majd kicsivel később az áldozat vérével festet kép kerül valahová a városban...-morfondíroztam, miközben a kanalamat forgattam, s próbáltam végiggondolni az eseményeket.-Egy munkatársam ajánlotta a könyvet...és jövök neki egy húszassal...-fintorodtam el, de szemeim mosolyogtak. Többet nem akartam az ügyről beszélni, hiszen éppen elég volt odahaza az ügyet rágni, s nem volt arra szükségem, hogy még a kávézás közben is arra gondoljak, hogy vajon ki lehet a gyilkos. Ám még is meg kellett jegyeznem valamit ezzel kapcsolatban. -A borító valóban lehetne jobb is, de van egy mondás, amihez tartom magam. Sose ítélj a borító alapján.-s csak ez után tűnt fel a mosoly az arcán, ami engem is mosolyra késztetett. Széles volt, és egy cseppet furcsa is talán, de nem érdekelt a dolog. A mosoly jó volt, bár sokszor félrevezető, hiszen ez a mimika a gyilkosok képén is megjelenik olykor. -Tudja, kíváncsi lennék, mi késztette az írónőt arra, hogy megírja ezt a könyvet... -számomra az is érdekes ténynek számított, hogy jóval a gyilkosságok elkezdése előtt született meg a könyv. Volt már rá nem egyszer példa, hogy valaki azt majmolta. Hogy valaki kigondolt egy tökéletes gyilkosságot, papírra vetette, s a végén megszületett a gondolat valaki fejében, hogy ezt akár ő is megtehetné... Akár neki is lehetne elég bátorsága hozzá, hogy megtegye. -Ha ilyen kritikus vele kapcsolatban... akkor nyilván sokat tud róla...-letettem kanalam, majd megittam a kávém, s kicsivel később, már oda is rongyolt egy pincér, elvitte a kiürült poharam, így volt alkalmam még egy adagot kérni fahéjjal, pont úgy, ahogy szeretem.
Nem mondanám ,hogy teljességgel tudtam ,az elvártakhoz tartani magam. Hogy,ezt mire értem? Miután a gyilkosságok megkezdődtek,megfogadtam ,hogy nem bratyizok annyit. Mert nem tudhattam soha,hogy éppen kivel állok szemben. Nem mintha paranoiás lennék (nem dehogy),de mindenben és mindenkiben a veszélyt láttam. Fáradhatatlanul küzdtem ,hogy levetkőzzem magamról ezt a rossz szokásomat. Kevesebb sikerrel ,tegnapelőtt elszaladtam egy Yorkie elől . Nem mintha véreb lenne ,de azért a bokámat igen csak féltettem tőle. Mint ahogy múltkor a kuka tárolóból érdekes hangok szűrődtek ki,így egy hétig fizettem valaki ,hogy vigye le helyettem a szemetet. Persze ezek után ,már az épelméjűségem is kérdéses volt. A helyzet úgy áll,hogy leültem egy pasassal szemben ,igazából ez a maga nemében normális lenne ,ha éppen nem akarná valaki a fejemet a helyéről levenni. Jelenleg mindent veszélyforrásnak éreztem ,de ebbe már csak utólag gondoltam bele. Ráadásul annyit csacsogtam ,hogy azt csodálom ,hogy ne aludt el. De most egy volt a cél ,megszerezni a könyvét . Joyce Hannah Henson ,ne fosd össze magad ,vedd el a könyvét ,aztán iszkiri! Egy ideig csak pislogok ,olyan lehetek ,mint aki éppen nem tud a világáról sem. Majd a két kávémra téved a tekintettem. - Ja,igen..-kuncogom el magam.- Ha nem iszok elég kávét ,álmomban nyávogok ,és rendkívül idegesítő tud lenni ,mert néha magamat is felébresztem vele. És nem szeretem mikor felébresztenek...-nagyon beleélem magam a magyarázásba. - És magát ez a legkevésbé érdekelte .- jegyzem meg míg idegesen kezdek el dobolni a papírpoháron. Ami még mindig égeti a tenyeremet annyira forró. - Nem tudom ,szerintem annyira egyértelmű ,hogy mi lesz a vége ,hogy még én is kitaláltam .- nagyon rossz színész vagy Joy,borzadályos . Oscar díjra nem pályázom az is biztos ! Míg zavaros gondolataim teljesen lekötik a figyelmemet. De a gyilkosságok szó hallatára felkapom a fejemet ,és meglepetten meredek a férfira. Nem tudtam hova tenni magam sem ,ami a gyilkost vezérli,legalábbis azt az embert ,aki meg akarja keseríteni az életemet. Bárcsak annyira bee láttam volna a regényem mögöttes tartalmába,ahogy egy őrült elme tette . De hiába volt a saját művem ,én csak érzelmi szinten tudtam megközelíteni. - Igen hallottam róluk ,borzalmas ,nem tudom ,egyáltalán ki képes ilyesmire . Vagy hogy ,miért pattan ki ilyesmi a fejéből.- jegyzem meg ,míg vádlón meredek a regény borítójára. Ez az átkozott regény tehet mindenről... - Ez a könyv megért magának egy húszast ? - próbálok a lehető legnagyobb felháborodással reagálni. De kezdem érteni most már ,miért nem castingoltak be, a Trónok harca sorozat forgatására . Pedig csak egy halott nőt kellett volna eljátszanom ,de úgy látszik még erre is képtelen vagyok.Próbálom magam előtt felvázolni ,hogy mégis ,hogyan tudnám lebeszélni róla . De azon kívül semmi nem jut eszembe ,mint hogy gyalogkakkuk módjára megpattanok a könyvvel. Vagy most mondjam el neki ,ha tovább olvassa ,lehet Ő a következő ? - Hát,van benne valami . De túl sokat elmondd ,arról a nőről is ,aki hagyta ezt az ocsmányságot rárakatni a regényére. Vagy túl hanyag ,vagy borzasztó rossz az ízlése .- rázom a fejemet rosszallóan . Nem tudtam igazán megmondani mi volt a velem szemben ülő férfiban ,de valami mindenképpen arra késztetett ,hogy elidőzzek az arcán . Ami egy kicsit azt sugallata ,hogy jóval többet tud nálam . - Lehetséges ,hogy csak túl élénk a fantáziája ,az ilyen nők általában a tipikus macskás nők..- gesztikulálok vadul a kezemmel,majd beleiszok a kávémba . - Tudja ,van vagy 50 macskája ,és jó dolgában az sem tudja mit csináljon , így elborul szegénynek az agya .És megszületik ez...- mutatok a könyvre ,úgy mintha csak egy kígyót tartana a kezébe. Utáltam a kígyókat ,Ben mindig azzal ijesztgetett. Amiről később kiderült ,hogy csak egy sikló. - Egyszer olvastam.- hazudok ,dehogy egyszer olvastam ! Én magam javítottam ,ez a könyv volt az életem ,az elmúlt másfél évben ,úgy dédelgetem mintha a gyerekem lenne . Hát úgy nézz ki életre kelt a "fafiú" . Míg rosszabbnál rosszabb ,hasonlatok járnak a fejemben ,újra a a kávémra nézek. - Amúgy Joyce a nevem ,de szólítson csak Joynak .-mosolyodom el kedvesen ,most már azt hiszem levetkőztem a kezdeti pánikot ,így már tudok normálisan viselkedni.
Olyan választ kaptam, ami konkrétan arra késztetett, hogy mosolyogjak. Még senki nem felelt nekem hasonlóképpen egy mondandómra sem. Persze azt sem hittem volna, hogy a mai napon csatlakozik hozzám valaki, aki szemmel láthatóan szemtelenül fiatal. Megingattam fejem, majd elmosolyodtam ismételten, s belekortyoltam kávémba. -Minden információ hasznos.- mosolyom csak ott maradt az arcomon, s le sem akart onnan hervadni. Volt egyfajta kisugárzása a lánynak, amit nem tudtam nem észrevenni. No meg az a szenvedély, amivel próbált lebeszélni a könyvről… -Az igazat megvallva, nem szeretem a Spoilert, de ha valóban olyan kiszámítható a dolog, akkor ossza meg velem mi a véleménye.- szerettem volna végighallgatni mit is gondol. Persze sejtettem, hogy le akar beszélni a dolgokról, hogy ne olvassam tovább, de annyira kíváncsi voltam, a könyvben vajon mi lesz a vége, s ki követi el a gyilkosságokat. -Azt igazán csak akkor lehet megmondani, ha az elkövető fejével gondolkodik az ember.-feleltem, majd felegyenesedtem, s megforgattam kezemben a bögrém, s tekintetem a könyvre tévedt, aztán finoman megcsapkodtam a fedelét, s ismét megingattam a fejem. -Fogadás volt, és elbuktam.-feleltem őszintén, majd egy pillanatra kipillantottam az ablakon, és az egyre sűrűsödő tömeget figyeltem, miképpen haladnak végig az utcán, sietve a dolgukra. Ki munkába, ki egy közeli parkba, ki a kutyáját sétáltatta, így eszembe jutott, hogy Maxnek sem ártana egy kis séta, s nekem is kellene már egy kis rendes mozgás, nem csak a bűn után futni mindig. -Vagy egyszerűen csak nem gondolkodott el azon, milyen is lesz a végeredmény, csak örült, hogy kikerült a könyv a kezei közül.-vontam meg a vállam, s ismét a nőre emeltem pillantásom. -Tudja, az élénk fantázia sosem baj, bár szerintem túlzás, azaz ötven macska. A macskás nők nem ilyen könyveket írnak.-megengedtem magamnak egy mosolyt.-Ha elborulna az agya, szerintem inkább a macskáival kezdene el beszélgetni, s a végén megölne valakit, vagy felzabálnák a macskái…-vontam fel a szemöldököm, s közben mosoly csillogott szemeimben. Úgy éreztem, kellett már nekem egy ilyen beszélgetés. Egy olyan emberrel felemelő beszélgetni, akiben ott pezseg az élet, és olyan rettenetesen küzd valamiért, amit nem szeretne, hogy mások megtegyenek, mint egyfajta aktivista. -Más könyveket is ennyire bojkottál, vagy csak ez az egy ennyire ellenszenves?-tudakoltam, miközben visszatettem a könyvet a táskámba, jött egy megmagyarázhatatlan érzésem, hogy legszívesebben felkapná, és elszaladna vele a világ végére, és sosem látnám viszont a könyvet. Ám arra, hogy egyszer olvasta, nem reagáltam semmit sem. -Charlie.-mutatkoztam be.- Simán Charlie… semmi becenévvel nem szolgálhatok.-úgy tűnt ez egy ilyen mosolygós nap, hiszen ismét mosoly költözött az arcomra.
Mindig is különös probléma megoldó képességem volt. Igazából,amit én csináltam ,az csak még több problémát halmozott fel. Egyszerűen tehetségtelen voltam ebben ,nem tudtam nem ön magam lenni. Vagy legalábbis egy pillanatra ,amíg készülök valakitől ellopni egy könyvet. Életembe nem követtem el semmi törvénysértőt,pedig annyiszor elhatároztam ,hogy legalább egy cukorkát ellopok ,de valahogy mindig az lett a vége ,hogy kifizettem. A férfi kedves mosolya ,engem is mosolygásra késztet,és már most el vagyok bizonytalanodva abban amit csinálok éppen. Mert ami azt illeti ,nagyon is jól esett valakiről beszélnem a könyvemről,legfőképp úgy hogy az illető nem tudott arról ,hogy ez az én agyszüleményem. - Hm,lehet . Bár én általában több hasztalan dolgot hordok össze,amiből csak néhány az ,ami tényleg lényeges.- vonom meg a vállaimat ,hisz tényleg így volt. Ember legyen a talpán ,aki tudja hogy éppen mit akarok kifejezni a mondandómmal. Bár a testvéreimen ,és Dave-en kiül még Connie volt az ,aki rendelkezett ezen szűrővel. "Joy ,szűrő...egyet fizet kettőt kap..mert szüksége lesz rá!" Miután újra megbizonyosodom arról ,hogy túl sokat alszom el a teleshop csatornán. Igyekszem valami magyarázattal előállni,valami olyannal,ami tényleg eltántorítaná a könyv olvasásától. - Az irónnő ,kételyben hagy minket. Szóval folytatásos ...ez minden krimi nagy ütőkártyája ..mint egy balladai homály. Drámai pillanatok sűrítése ,de a nagy csattanó elmarad ! Ki csinál ilyet ? Ez a könyvet tuti biztos ,egy irodalmi szadista írta ! - hadarom el ,majd gyors korty után folytatom az eszmefuttatásomat. - Nem derül ki a gyilkos ,csak sejtjük ,de azt sem tudjuk biztosan ,hogy a sejtésünk biztos. - és itt zavarodok meg a saját mondandómba. Arcomra kiül a teljes fonal elvesztés. - Én nem tudnék ilyen fejjel gondolkodni ,mármint ez az egész úgy gondolom nagyon összetett dolog. Mert én leginkább úgy látom ,hogy a gyilkos mindig pár lépéssel előre jár. És ezeknek a lépéseknek ,több verziója lehet. Nem mintha próbálnám megérteni a gyilkost,mert az ilyen tettekre ,nincs magyarázat.- rázom a fejemet ,és kicsit meg is remeg a hangom ,Cash férkőzik a gondolataimba. Van magyarázat Joy...csak Te nem akarod látni... szavai úgy csengenek a fülembe ,mintha még most is itt lenne. - Hát ezzel a fogadással nagyon rosszul járt .- állok ki továbbra is az igazam mellett ,majd a szavain elgondolkodtam. Mert igaza volt,egyszerűen csak ki került a kezemből ,aminek először örültem..aztán jött az amire nem számítottam . A hirtelen jött hírnév. Leginkább ezért is maradtam arctalan de azt álmaimban sem gondoltam ,hogy valaki ebből merít majd ihletet. Legfőképp nem a halottnak hitt vőlegényem... Felnevetek ahogy levonja a konzekvenciát ,igazából nagyon is volt abban valami amit mondd. Nem voltam kattant ,egyszerűen csak túl pörögtem néha,ami másoknak sok szokott lenni,de ettől függetlenül békés állatfajba tartóztam. - Nem ,csak ez az egy..ami annyira nem kedvemre való. - kezdek bele,miközben figyelem ahogy elteszi a könyvet ,majd újra a férfira nézek . Nem tudom mennyiben ,vetülne rám jó fény ha a táskáját is ellopnám . De még mindig jobb ,mintha nyomába eredne egy bolond. - Értem szóval simán Charlie .- vigyorodok el én is ,majd magam elé veszem a második adag kávémat. - Megkérdezhetem mivel foglalkozik ? - teszem fel neki a kérdést ,mialatt kíváncsian fürkészni kezdem. - Ha nem ,már akkor is megkérdeztem ..mert megkérdeztem ,hogy kérdezhetek..- vigyorodok el huncutan .
Próbáltam komoly képet vágni ahhoz amiket mondott, de valahogy a mosolyom csak visszalopakodott az arcomra, s menthetetlenül ott ragadt, miközben kényelmesen hatra dőltem, s jobbomban a kávémmal emeltem rá tekintetem. -Nem épp ettől izgalmas egy könyv? Mondja csak, mi lenne érdekesebb, egy kiszámítható történet, amiben mindjárt az elején megtudja a gyilkos kilétét, vagy esetleg egy olyan történet, ami hagy időt arra, hogy az ember magától jöjjön rá, még is ki az elkövető?-szaladt fel a szemöldököm, miközben belekortyoltam a kávémba. Érdekes volt ez a beszélgetés, hiszen az egészet egy apró könyv indította el, ami lassanként bekerült a táskámba. Egy könyv, amit valójában el sem akartam olvasni, de mikor felhívták rá a figyelmem, hogy „odanéz, egy hasonlít arra, amin éppen dolgozol”, nos az egy kicsit felkeltette a kíváncsiságom annak ellenére, hogy nem hittem benne első pillanatban. -Sokszor akad olyan, amiben nem vagyunk biztosak. Én sem vagyok biztos abban, hogy tudok e sárkányrepülőzni, a hétvégén még is elmegyek…-vontam meg a vállam, miközben elkomolyodott az arcom. Emma ötlete volt, hogy elrángat egy ilyenre. Azt mondja nincs is jobb egy közös kalandnál, és persze ebben igaza is volt! -Tudom rossz hasonlat… -Néha előfordul, hogy mások fejével kell gondolkodni… az írók többsége profi módon űzi ezt, s van, hogy hamarabb átlátnak a szitán, mint egy átlagember.- magyaráztam, majd letettem a csészémet, s úgy helyezkedtem, hogy normális legyen testtartásom, s ne keltsek tiszteletlen, vagy éppen rossz benyomást. -És mivel érdemelte ki ez a mű az ellenszenvét? A borító, vagy a kételyek között hagyó történet az oka?-szaladt fel a szemöldököm, miközben ismét kezembe került a csészém, s kortyoltam ki a kávém maradékát belőle, majd kinyomtam a megcsörrenő mobilom, s elmélyesztettem a kabátom egyik belső zsebébe. Aztán megtudtam a nevét, s cserébe én is megmondtam a magamét, s jött a következő kérdés, aminek a végén az a huncut mosoly, nevetést csalt elő belőlem, s ingattam meg fejem. -Rendőr vagyok...-úgy éreztem, ennyi információ bőven elég, hiszen nem kell mindig mindenkinek elárulnom, hogy a gyilkossági csoportnál húzom az igát. –No és maga Joy?- kicsit kezdett zavarni a magázódás, de hölgyekkel szemben nem illik ajánlkozni tegezés ügyében, hiszen ha felajánlja, sokkal nagyobb a megtiszteltetés. Igaz lett volna pár tippem, de jelen helyzetben, jobb szerettem volna tőle megtudni mivel is foglalkozik ez a szerfelett csacsogó kedves hölgyemény.
Kezdőlap
