Cher & Aaron

there's always a way

A szikla a bőrömbe váj, az is lehet, hogy a hátam már tiszta karc, olyan éles a széle, de valahogy ez most egy cseppet sem érdekel. Nem tudok másra koncentrálni, csak arra, hogy Aaron előttem térdel és kényeztet, amit nem igazán tudok megállni sóhajok nélkül. Néha oldalra fordulva a karomba mélyesztem a fogaimat mielőtt még túlzott tetszésemet tenném és idecsődülni a fél Coney Island. A lábaim majdnem felmondják a szolgálatot, mikor végig söpör a testem minden négyzetcentiméterén a gyönyör, így meg kell kapaszkodnom Aaron vállában, hogy visszanyerjem az egyensúlyom. Beletelik néhány másodpercbe, míg visszaszállok a földre és akkor lejjebb is tornázom a boxert Aaronről. A szavai azt bizonyítják, hogy ha valamikor, most már elengedte a dolgot és abszolút nem gondolkodik, ami azért megnyugtató, hiszen majdnem nulla az esélye, hogy az utolsó pillanatban visszavonulót fújna. Be is fogom, amúgy sem szándékoztam tovább pofázni, annak most itt nincs helye. Nyilván nem fogok elbeszélgetni vele az időjárásról szex közben.
Automatikusan feszítem a felsőtestem az övéhez, miután átfordított háttal magának, aztán bal kezemmel a sziklára támaszkodom.
- Jól van Aaron, csináld már! Majd érzem hogy jó, oda teszem a lábam, ahol jónak érzem – ered meg mégis a nyelvem, semmilyen helyzetben nem tűröm, hogy megmondják mit csináljak. Még akkor sem, ha baromira akarom ezt az egészet. A felkarommal a sziklának támaszkodom és mikor megérzem, hogy belém hatolt, egy pillanatra a lélegzetem is eláll. Azt hiszem, tíz másodpercig képtelen vagyok oxigénhez jutni és úgy érzem, mindjárt megfulladok, de ettől függetlenül nagyon élvezem a dolgot. Az elmúlt időben nem igazán volt részem olyan szexben, ahol már ennyire beindultam volna és kívántam volna a másikat, legutóbb talán khm...
Olyan erősen szorítom a sziklát, hogy félő, rögtön összeroppan a markomban. Érzem, ahogy a húsomba váj, a körmeim pedig csikorognak a kövön. Azt a kurva! Tökéletesen kitölt, a tenger hangja kezd távolodni a fülemben és a körülöttem lévő kép is halványodik. Lehunyom a szemem és koncentrálni próbálok, eldönteni hol kezdődik ő és én. Felegyenesedem és szorosan hozzásimulok, a fejem megdöntöm, hogy a nyakamhoz érhessen az ajkaival. Egyre szaporábban veszem a levegőt, szinte már fogyóban van, a ritmus pedig egyre gyorsabbá válik. Az ajkamba harapok, így próbálom elfojtani a feltörő nyögéseket, ami többé kevésbé sikerül is, ám amikor érzem, hogy közeledik a csúcs a jobb kezem az övébe fonom és erősen szorítom meg. O betűt formálva az ajkaimból lassan fújom ki a levegőt és vetem hátra a fejem Aaron mellkasára. Jó ég! Forog velem a világ.
- Huh, bassza meg – pihegem, és próbálom a légzésem ritmusát egyenletessé tenni, miközben még mindig nem szakadtam el tőle. Nem volt hosszú menet, de azt hiszem, mind a kettőnk annyira be volt indulva már a másikra, hogy képtelen volt tovább türtőztetni magát.
Beletelik néhány percbe, míg teljesen magamhoz térek és ellépek tőle, lehajolok a melltartómért, magamra kapom, aztán szembe fordulok vele, a karjaimat a nyakába teszem és az ajkaihoz hajolok hogy megcsókolhassam. Nem tudom, min járhat az agya.
- Ez ismétlésért kiált az elkövetkezendőkben – húzom a szám félmosolyra, mikor elszakadok tőle, ugyanis máris kíváncsi vagyok, milyen lenne, ha nyugodtabb környezetben vagyunk és már kicsit azért mindkettőnk éhsége csillapodott. Végig futtatom a tekintetem Aaron felsőtestén és megnyalom az ajkam. Huh. Azt hiszem, ez a test az elmémbe égett.

Aaron & Cherry

+18

A kisasszony nagyon is elemében van, mikor rajtam már nem fognak a józan szavak. Sosem szerettem, ha ellenkeznek nekem, de Cherry a szavaival hergel, és totál elveszítem a kontrollt magam felett. Mi az isten nyila vezetett ide, hogy így egymásnak estünk a vidámparktól nem is olyan messze? Nem látok magam előtt mást, csak a barna hajzuhatagot, a mámorító illatát, mely az orromat csiklandozza. Meg szeretnék felelni neki, nem akarom bántani, mégsem ez az oldalam erősödik fel, hanem az, aki már nem volt nővel egy jó ideje. Macska-egér játékot űztünk, a felszínre tör az előző kudarcom is, de lenyelem, mert most nem engedem el. Nem gondolok arra, hogy egykoron ezt a nőt az öcsém szerette, hogy közöttük volt valami olyan, ami nekünk nincs meg. Elzárom a kételyeket, és a pillanatnak élek.
A kívánságának megfelelően merülök el benne, nem kímélem, szépen belé hatolok. Nem tudom, hogy mennyire furcsa ez neki, kitöltöm, egy kicsit szűk, de mindenesetre észveszejtő, ahogyan benne lehetek. Az első mozdulatoknál fogom csak fel igazán, hogy ez megtörténik velünk, és nemcsak egy kivetített álomkép, mint azelőtt. Fantáziáltam én már róla a zuhany alatt, a kocsiban, de valahogyan nem ilyen végkifejlete volt egyiknek sem. A lökésemnek elébe megy, a kezem a sziklának vetem, és elfelejtek levegőhöz jutni. Nem akarom, hogy ez az egész véget érjen, hogy közénk settenkedjen az ormótlan realitás. A hangvételeink egyre hangosabbak, őrülten vágyódtam rá, és arra, hogy együtt legyünk, de a jövőt már nem terveztem. Ott ragadunk, a kezem lecsúszik olykor, de nem hagyom félbe, egyre gyorsabban szárnyalok vele együtt, amíg meg nem érzem, hogy elkerülhetetlen a vágy fokozódása. Forrón perzselem a számmal a bőrét, nekem vetül…és csak sodródunk a beteljesülés felé. A fejét nekem veti, én még egy lökök rajta, és bumm. Minden megáll, nincs baj, sem könyörtelen forrás. Beszívom a hajának az illatát, és lehunyva a szemhéjamat azt kérem az életemtől, hogy ez a nő sosem vesszen el. Nem akarom, hogy bántsák, hogy valaki az életére törjön. Túlságosan a rabja vagyok ebben a minutumban, és nehezen szakadok el tőle, miközben az ujjaink szorosan fonódnak egymásba. Az utolsó rengések örvényében csak állunk, megpróbálok visszarázódni, de nem megy. A kezem érdes, tartom őt is, aztán megszakad a kapcsolat, mely talán most vitt a legközelebb hozzá. A tekintetét kerülve guggolok le én is, amikor elkezdi összeszedni a ruháit, de még fel sem egyenesedem, amikor a nyakamba borul, és csókot követel. Érzem, hogy most akarta, és nem menekült el, de akkor sem sikerül elfelejtenem, hogy a hinta előtt kikerülte az öcsémmel kapcsolatos kérdést. Wyatt mindig ott lesz, nem menekülhetünk előle, és én sem állhatok közéjük, amíg nem zárták le a kettőjük ügyét.
- Igen folytatásért kiált. – az egyik kezem még mindig nem ép a lövöldözés miatt, de valahogy magamra tornázom a felsőmet, és a nadrágomat is felhúzom, ha már így alakult. Most valami szépet kellene mondanom, vagy biztatni, hogy ennek van jövője, de a hallgatást választom. A gyönyör pillanatai elvesztek, és ha nem ő lesz a rossz hír hozója, akkor majd én megteszem helyette. Kellő távolságban kémlelem a tökéletes alakját, és a csókjainktól megduzzadt ajkait.
- Több ilyen valószínűleg nem lesz. – jelentem ki, és ha a cipőmet is megigazítottam, akkor a barna szembogarakba mélyedek.
- Wyatt nem holmi szellem. Él, és ez sok mindent megváltoztat, Cherry. Szereted? Nem kell felelned már, mert amíg nem vagy tisztában vele, hogy mit érzel az öcsém iránt, az lesz a legjobb, ha mi sem találkozunk. – hirtelen válik a forró levegő hideggé, és otthontalanná.

Music |     | Clothes

Cher & Aaron

there's always a way

Azt hiszem, hogy én még soha életemben nem vártam ennyit pasira, mint most. Mindig volt valami, ami miatt nem jött össze a dolog. Egyszer én futamodtam meg, egyszer meg közbeszólt a lövés. Talán azért is volt ez most olyan észveszejtő. Ezzel ellentétben tisztában vagyok vele, hogy nem volt helyes, és azzal is, hogy Aaron valószínű ezek után látni sem akar majd. Ismerem a pasik gondolkodásmódját, mellesleg ő olyan, hogy eddig is nehezen jutott el, hogy el tudja hessegetni a kósza gondolatokat a fejéből, szóval ezek után reggeltől estig azon fog kattogni, hogy mekkora hülye volt.
Mikor reagál a megjegyzésemre, félmosolyra húzom az ajkaim. Magamra kapom a ruháim és figyelem, ahogy ő is rendbe szedi magát. Persze ezután mindketten csendben vagyunk. Én is visszaszállok a földre és fogalmam sincs, mégis mit kellene mondanom. Semmit. Az lesz a legjobb, ha nem rontjuk el semmiféle beszéddel ezt. Mire viszont ezt végig gondolom, már meg is hallom a hangját, ami kicsit meglep. Vagyis. Ha onnan nézem, hogy várható volt, akkor nem, de nem gondoltam, hogy ennyire gyorsan „észhez tér” majd.
- Sosem lehet tudni – mondom pimaszul, mert én valahogy érzem, hogy ez nem az első és utolsó volt. Bizonygassa csak magának, bár ő is úgy fogalmazott, hogy „valószínűleg”.
- Hazudhatunk magunknak, de a vonzalom így is úgy is ott lesz – vonok vállat. Ezzel nem fogunk tudni mit kezdeni, nagyon is működik a kémia. Azellen pedig nem tudunk mit tenni. Eddig is meg voltam nélküle, persze ezután is megleszek, csak akaratlanul is össze fogunk még futni, ez biztos, ha másként nem, hát a Wyatt-ügy kapcsán.
Szóba is hozza, de nem számítok rá, hogy ennyire drasztikusan fogja kiadni az utam. Csak pislogok, még csak felelni sem tudok a mondata közbeni kérdésre. Vagyis felelnék, nyitom is  a szám, csak még én magam sem tudom, hogy mit is kellene mondanom.
- Jó ég, Aaron. Nem akarok hozzád menni feleségül, az istenért. Egyébként is, szerintem bárhonnan nézzük a dolgokat, Wyatt abszolút nem érdemel meg semmiféle sajnálatot. Ő lépett le ilyen kibaszott kegyetlen módon, szóval nem hiszem, hogy még nekünk kellene bármit is sajnálni. – Morcos leszek, mert határozottan felidegesít, hogy Wyatt mindenre rányomja a bélyegét. Még én sem vagyok tisztában azzal, hogy most mégis mi a felállás, nem számítottam arra, hogy mire elfogadom, hogy meghalt, kiderül, hogy mégsem. Persze, ez kurva fájdalmas pont nekem is, de nem hinném, hogy ezek után, hogy így átcseszte a fejem, bármiféle tervem lenne vele. Nyilván nem zártunk le vele semmit, érzelmek még mindig fűznek hozzá, de majd szépen lassan elmúlnak. El kell múlniuk.
- Nyilván értem miről beszélsz, azt hiszem... nem is fűzök ehhez már semmit, majd lesz ahogy lesz – hagyom annyiban, mert nem akarom ezt túlragozni. Teljesen felesleges. Az is lehet, hogy ez csak egyszeri alkalom volt Aaron és köztem és soha többet nem fog megismétlődni. A helyzet is kellemetlen így, hogy rögtön megváltozott a hangulata és teljesen rá is nyomja a bélyegét az egészre. Már el is illan az euforikus érzés, hideggé válik a hangulat. Hm. Pedig ez az együtt töltött idő megint nagyon jó volt, akárcsak akkor, mikor nála laktam. Akkor is voltak ilyen napok, mikor jól elvoltunk egymás társaságában.
- Most rohannom kell – nyögöm ki, mert nem bírok tovább itt lenni ebben a kellemetlen csendben vele. Borzalmas. – Meg kell látogatnom az anyámat. – Ez valóban így van, de igazából még lenne két órám addig. Majd elütöm valahogy. Hülyén érzem magam, nem tudom, hogy kellene most elbúcsúznom tőle vagy hasonlók. Így csak intek felé egy halvány mosoly kíséretében, a szívem pedig a torkomban dobog. A gyomrom meg egyben. Jézusom, mi van velem?
- Szia – lépek végül mégis közel hozzá és a nyakához fúrom az arcom, úgy suttogom a szót. Aztán el is szakadok tőle és fitólépésben indulok meg a parton, mint aki menekül. Végül is azt hiszem, valóban menekülök. Az érzelmek elől.