Az eltelt napokban történt heves csókolózásnak, és könnyed estének induló flörtünk után jócskán behúztam a kéziféket, és nem tagadom, de kerültem a lakótársamat. Több szinten is megszegtük a szabályokat, és lehetséges, hogy az egyik felem élvezte a dolgot, de a másik mindenképpen megfojtott volna egy kanál vízben. A halott öcsém barátnője tabu volt, és szerettem volna, ha az is marad, mert nem akartam megsérteni a testvérem emlékét, és azt se szerettem volna, ha nagyobb bajba kerülök miatta. A felfüggesztésem után még az hiányzott volna, hogy kirúgjanak…az ügy még nem zárult le, és ugyan nem osztottak meg velem információkat, de azt rebesgették, hogy újabb gyanú merült fel. Az ünnepek közeledtek, és űzött vadként menekültem kifelé a zárt helyiségből, hogy a szabad ég alatt mozogjak, vagy elüssem az időt a nem túl lelkesedős karácsonyi előkészületekkel. Mit mondtam, én a magamnak való emberek közé tartoztam, nem rajongtam azért, ha meg akartak változtatni, vagy okoskodtak felettem, hogy lazulnom kellene. A szabályok nélkül félembernek éreztem magam, és arra is rábírtam a lelkemet, hogy bekéredzkedjek egy éjszakára Owenékhez. Ella nem igazán szimpatizált velem mostanában, és az istenért nem jöttem volna rá az okára, de a legjobb barátommal se igazán állt volna szóba. Leültünk játszani, és meginni egy üveg sört, ha már szabadnapos volt a munka hőse, aki egyébként még részegen is leterített volna három melákot. A semmittevés nem az én kenyerem volt, szinte már könyörögtem neki, hogy adjon valami pitiáner ügyet, én szívesen megfigyelek, de hajthatatlan volt, és nem kívánta kihúzni a seggemet egy újabb slamasztikából. Összesen még két nap volt a Szentestéig, de úgy vártam ezt, mint egy foghúzást. Cherry visszavett a stílusából, de a természetéből nem tudott, és ha rájött a hisztéria, akkor bezártam a szobájába, hogy tanuljon egy kis önuralmat. Az alkoholból is csak napi két pohárral engedélyeztem, ezt sem szabadott volna a vetélés után, de a drogot csak úgy nem bírtam kiűzni belőle, és előfordult, hogy azon kaptam rajta, hogy érdekes telefonhívásokat indít az otthoni telefonomról, így bepoloskáztam, és minden este lehallgattam. Már az is megfordult a fejemben, hogy bekamerázom a lakást, mert a macskám többet időzött odakint, mint kellett volna. Nem csípték egymást, lejött az első nap, de féltem, hogy a szőrgombolyagnak baja esik. Harcos mérhetetlenül nyugodt természetű állat volt, jámbor, de Cherry mellett gyakran állt fel a szőre, és kapott oda. Az idegeim nem voltak kötélből, úgy döntöttem, hogy még többet edzek, és megesett, hogy a fél napomat a közeli kondiban nyomtam le. A szüleim állandóan azzal ostromoltak, hogy keveset látom őket, és mikor elszóltam magam, hogy van egy új lakótársam, akkor véletlenül túl érdeklődőek lettek, és anya már trükköket is bevetett, hogy elszóljam magam, de nem jött össze neki…addig a remek ötletig, hogy töltsük náluk ezt a bizonyos huszonnegyedikét. Helló…itt van Wyatt csaja, akit befogadtam…hát biztosan nem örültek volna neki, és anya nem is kedvelte őt. Hárítottam, de egyre makacsabb, és erőszakosabb lett, így már átmentünk egy talánba. Úgy voltam vele, hogy előbb, vagy utóbb meg tudják úgyis, nem kerülhetem ki, de még nem véglegesítettem a döntésemet. Az edzőterem után a Rockefeller melletti fenyővásárba látogattam el. Nem tudom, hogy mi vitt arra, de kíváncsi lettem, és azon kaptam magam, hogy már nézelődöm. Az eladó nagyon meggyőzően adta el a portékáit, én meg mostanában sok baklövést követtem el, így azon se csodálkoztam, hogy fél órás alkudozás után egy másfél méter magas normand csodával tartottam hazafelé. Éljen a karácsony, meg az adakozás ünnepe. A megszokott menetrendet nem állt módomban felrúgni, így feliratkoztam ételosztásra a délelőtti órákba, és beírattam az új lakótársamat is.

A hó szakad, már hazafele tartok, a hátamon az összekötözött nyavalya, és lihegek, mert valamelyik balfék elrontotta a liftet, és most gyalog kell felmásznom a lakáshoz. A galériás megoldást szerettem, mert kisebb birodalmam volt az emeleten, és így olyan volt, mintha házam lenne, pedig messze állt ettől a Brooklyn közepén álló társastömb sűrűjében leledző ingatlanom. A tűlevelek szúrnak, és már káromkodnék, mikor benyitok, és lerázva magamról a fát, egyből kibújok a cipőmből, és a kabátomból is. Mik ezek az illatok? Az első sejtelmem, hogy felégette a lakást, de bekukkantva a pult mögött látom meg Cherryt.
- Te mit csinálsz? – érintem össze az átfagyott ujjaimat, és behúzom a fenyőt is, így mindketten lebukunk.
- Na jó…kezdd te. – bökök a kipakolt edényekre, mert tisztáznunk kellene, hogy mi az, ami belefér még ebbe, és mi az, ami nem. Biztosan nem fogunk ablakot díszíteni, meg nyálas énekeket hallgatni, mert attól már nekem is feláll a szőr a hátamon.

Az ünnepek közeledtével az emberek is megőrülnek, azt hiszem én is beálltam ebbe a sorba, mikor megvettem a fát, és annak reményében indultam haza, hogy közösen fogjuk feldíszíteni az új lakótársammal. Az évvége mindig számadással történik, felmérjük, hogy mi volt jó, és mi volt rossz ebben a tizenkét hónapban. A mérleg nyelve igencsak a rossz felé indult meg, miután megtudtam, hogy elveszítettem az egyetlen testvéremet, és most még a munkámból is fel vagyok függesztve. Az eltelt években karácsonykor dolgoztam, plusz műszakokat vállaltam, mert nem volt családom, na nem úgy, de a szüleimmel és az öcsémmel le tudtam az ünnepi ebédet, aztán mindenki ment a saját dolgára, de idén minden más. Nem megyek sehova, rengeteg idő áll a rendelkezésemre, és sokszor nem tudom, hogy mit kezdjek vele. Szentestéig két napunk maradt, és most nemcsak a macskával osztom meg a kérómat, hanem egy nővel is…haha Aaron Bennett valakit beengedett a magánbirodalmába. A haverom tuti ezzel oltana be, de én nem szeretnék beszélni arról, hogy mi minden történt az elmúlt hetekben. Cherry kiforgatta a hétköznapokat, felidegelt, ha nem úgy reagált, ahogyan elvártam volna tőle, és általában ez történt. A kisasszony öntudatra ébredt, és nem mondanám, hogy visszaélt volna a vendégszeretettel, de azért megesett, hogy nem kívánt telefonbeszélgetéseket indított. A süllyesztőbe dobott témák még nem évültek el, és úgy terveztem, ha lecseng ez a december, akkor újra kikérdezem Taylorról, meg a balesetről is. A rehabról sem mondtam le, mert láttam a szenvedéseit, nem sikerült ez mindig úgy, hogy a négy fal között maradjon, és féltem, hogy a visszaesők nagy többségéhez tartozik, aki nem tud lemondani a szerekről. Nem szívesen játszottam volna el azzal a végkimenetellel, hogy túladagolja magát, de már az alkohol sem segített, mint pár nappal ezelőtt. Az éjszaka folyamán fulladásos rohama volt, és úgy kellett felráznom az álmából. Jay nem mondott semmit, biztatott, hogy ilyen helyzetekben legyek vele türelmes, és itassam meg. A semmittevés nem fog jót tenni neki, le kell foglalnom valamivel, hogy eltereljem a gondolatait a drogokról. A helyzet korántsem volt rózsás a legutóbbi incidensünk után, melyet nem tisztáztunk, mert én személy szerint nem voltam hajlandó nyilatkozni. Befogtam az orrát, mert….mert a rabja vagyok annak, ha irányíthatok? Mi lenne, ha tudná az igazat. Nem szerettem volna beleavatni. A gondolataim össze-vissza repülnek, mire felérek az emeletre, és a zárba dugva a kulcsot lépek be az előtérbe. Az első dolog a szagok és a zene. Gyűlölöm a karácsonyi felhajtást, főleg a nyálas slágereket, amik minden év ezen időszakában visszatérnek, és szeretettel, meg hasonló baromságokkal töltik meg a szíveket. Mi az, hogy csak ilyenkor kell adakozni? Az nem számít, ha egy ártatlan gyerek hal meg az utcán a drogos háborúk miatt? Kiráz a hideg, és leteszem a fát is, hogy kibújjak a cipőmből, meg a kabátomból is. A konyha felől jönnek az illatok, így bekukkantok, és le is döbbenek.
- Valami vacsorát? Tudsz főzni? – bunkónak hangozhat a kérdésem, de még egyszer se láttam az eltelt napokban, hogy megfordult volna a konyhában, vagy meglepett volna valami kézzel készített étellel. Rendszerint rendeltünk, vagy az anyám főztjét ettük, de ez most nekem is új. A fával együtt állok meg, és felmérem a mostani hangulatát.
- Én vásároltam. – nyögöm ki, de nem eresztem a pillantását. Az ujjaim majdnem lefagytak, de mégis magammal hoztam. Aaron kicsi szívében is feléledt a karácsonyi szellem, vagy egyszerűen tetszett a friss fenyőfa illata, ez már sosem fog kiderülni, hogy miért vásároltam meg az idei lakásunk fényforrását.
- Tűzszünetet? – támasztom meg a jobbomat a csípőmön, és elgondolkodom az ajánlaton. Kellemesebb lenne nem egymás torkának esni, vagy bevonulni a szobába, mondjuk nekem azzal sincs semmi gondom, de érdemes agyalni ezen, végül elmosolyodom.
- Legyen. Nem tudom, hogy mire készülsz, de előbb tudni akarom, hogy mennyire vagy jártas a főzésben. Nem ártana egyeztetni, mert nem örülnék egy kis méregnek a tálamon. A másik, hogy feliratkoztam ételosztásra huszonnegyedikén. A te neved is szerepel, szóval jó lenne, ha velem tartanál. A közeli suliban fogunk önkénteskedni, én minden évben megyek, és elkel a segítség. – vezetem fel a témát.
- Nekem viszont nincs szépérzékem. A fa magától nem fog feldíszítődni, így kellene valamit kezdeni vele, és szólok előre, hogy díszekben sem túl nagy a választék. Meg tudod oldani? – magyarázásban közben beljebb lépek, és a lisztes alapanyagra vetül a pillantásom.
- Csirke…milyen körettel? – tűröm fel a pulcsimat, és kezet mosok, ha már végighurcoltam a fél városon át ezt a csodát.
- Ez a mélyhűtőben volt. – kérdezek rá, és pont egyszerre lépnénk oda a pulthoz, így szembekerülünk egymással. Az átjáró szűk, és ha nem akarom elsodorni, akkor időben kell lépnem, így futólag érintem meg a derekát, és elfordulok balra, de nem tudok kilépni.
- Bocs…menj csak. – préselődöm neki a konyhaszekrénynek, hogy elférjen mellettem, de a tekintetünk megint összeakad. Nem töröltem meg a kezemet, és vizesen nyúltam hozzá. A kis ujjlenyomataim ott maradtak a pólóján.

Két bamba képű állat is lehetne egymással szemben, mert úgy mustráljuk egymást Cherryvel, mint két ellenség. A Mr. és Mrs. Smith jut eszembe, ami kicsit abszurd, mert a velem szemben álló nem lenne képes ölni, vagyis ez megint olyasmi, amit én tételezek fel róla, mert tényleg nem tudom, hogy mibe keveredett, és milyen társaságban érezte jól magát a testvéremmel együtt. Mélyet sóhajtok, és a fát eldöntöm a legközelebbi komódnak, hogy ne legyen útban, de azért én már érdeklődve mérem fel a másik terepet is, és rákérdezek a nyilvánvalóra. Még soha nem láttam főzni, és ennek alátámasztása el is hangzik a szájából.
- Akkor nem gond, ha megpróbáltad. Látom dressing már van, és még.. – bevallom, hogy a kaja az egyik gyenge pontom, és ha egy nő jól főz, akkor nálam fél sikere van, de ezt még soha nem osztottam meg senkivel sem. Nem laktam együtt egyetlen nőneművel sem, aki nem a családom részét képezte volna, így a próbálkozás szinte felüdítő látvány. Én magam megtanultam az egyszerűbb fogásokat, de a munkám mellett nincs időm konyhatündért játszani, inkább rendelek, vagy anyánál eszem, de ezt sem tehetem meg minden héten. Előfordult már az is, hogy Owen hozott be valami harapnivalót az irodába, ha papírmunkára voltunk ítélve, és nem mehettünk terepre.
- Én se gondoltam, de megtetszett, és elhoztam. – vonom meg a vállamat, mert lelki felvonulást nem fogok tartani arról, hogy mennyire rühellem az ünnepet, és tulajdonképpen ez most kivétel, és részben Cherrynek is imponálni akarok, hogy oldjam a közöttünk lévő feszültséget. Elkövettünk majdnem egy hibát, de nem történt semmi, és örökké nem ostorozhatom érte.
- Hát nem is szoktam. – vallom be őszintén, és úgy döntök, hogy megközelítem a másik terepet. A sütőben matat, megkeveri a húst, vagy megszúrja, azt innen nem látom, de az illatok erősebben lengenek körbe, és összefut a nyál a számban. Még a végén fel kell hagynunk a rendeléssel is, ha kiderül, hogy egy őstehetség?
- Nem kell azonnal felkapni a vizet, mert vicceltem. A mérgezéshez egy kis drog nem lesz elegendő, és ha lehet, akkor a füves sütit itt kerüljük, mert ha nálam találnak drogot, abból nem lesz köszönet, és a feletteseimnek kell felelnem érte, és hidd el, ők nem olyanok, mint Owen…sokkal rosszabbak. Nem véletlen, hogy tilos a drogozás ebben a lakásban, és remélem ezt észben is tartod. – nem akarom megfenyegetni, de jobb, ha szem előtt tartja, hogy ez itt az én tulajdonom, és ha nem akar bajba keverni, akkor türtőzteti magát. Az ötletem, ami már részben meg is valósult, hogy is mondjam, de nem nyeri el a tetszését.
- Nekem a helyén van az eszem, és igen ételosztásra. Még nem törtek le a körmeid, mert egy kicsit segíteni kell. Rád is férne, ha őszinte akarok lenni. – nem fogok köntörfalazni, ha már itt lakik, egy és mást megtanulhat a város árnyoldaláról is, amit ő annyira veszélyesnek, és vonzónak tart, de engem taszít.
- Nem elképzelés kérdése, hanem a tetteké. – sóhajtok, és megmasszírozom az orrnyergemet, mert a tűzszünet alig két perce lépett életbe, de megint a határokat feszegetjük, és nem tetszik, hogy így áll a dolgokhoz. El van kényeztetve ez nem kérdés, a szülei biztosan megadtak neki mindent, és soha nem mondtak nemet a kislánynak, de ezt inkább magamban tartom. Kozmetikázta a hozzáállását ezzel a főzéssel, de még messze állunk attól, hogy minden rossz szokását levetkőzze.
- Én tudom mi a munkamegosztás Cherry, és vegyél vissza a csúnya beszédből, mert ki fogom mosni a szádat. Éppen ez a lényege, hogy együtt? Majd megoldjuk, ha ennyire nehezedre esik, mondjuk szaloncukrot kötni, mert nem arra kértelek, hogy teljesen egyedül csináld. A tartóba se tudnád egymagad beleállítani a fenyőt, majd én belefaragom. – lehunyom a szemhéjamat, miközben kiveszi a csirkét, és a fenti pultra helyezné. A köret a másik sarkalatos pont, így odamegyek, hogy körülnézzek a szekrényben, de velem egy időben lép, és nem áll meg. A tér szűk, és nem tudom kikerülni őt.
- Hát ehhez rizs is mehet, meg burgonya is, de jobban pártolom a krumplit ilyenkor, mert laktatóbb. – pillantok le a szemébe, és észreveszem, hogy nedvességet csempész az ajkaira. Cherry miért kell állandóan a tűzzel játszanod?! Megköszörülve a torkomat ragadom meg a csípőjénél, hogy elfordítsam, és ellépjek mellette.
- Miért lenne baj? Ha az lenne, akkor szóltam volna, hogy ne nyúlj hozzá. – a kuka mellett tartom a zacskót, és a pultra helyezve szórok ki néhány szem burgonyát.
- A pszichiáter még nem enged, emiatt nem is mehetek. Nemcsak miattad vagyok itthon, hanem az öcsém miatt is. – kerülöm a pillantását, miközben Wyatt a téma, de ennyivel le is szeretném zárni.
- Itt van a kés, pucoltál már krumplit? – merülök el a barnás szempárban, aztán magamhoz veszem az egyiket, és lefejtem róla a héját.
- Érintett vagyok, nem dolgozhatok még, és elővették az ügyeteket újra, de még nem tudom, hogy miért. – oldalra sandítok, hátha le bírok olvasni valamit az arcáról, de semmi.
- A neten néztél receptet, vagy már próbáltad ezt a csirkét? – mosolyogva hámozom a második szemünket, nem állok meg vele.
- Hozok vizet, hogy ne barnuljon meg a levegőn. – egy fazékba töltök vizet, és meg is sózom, aztán közénk helyezem.
- Szereted a karácsonyt Cherry? – a legkomolyabban kérdezem meg, élvezzük ki, hogy nem veszekszünk egymással.

Nem akarom bántani Cherryt, de a drogozás nem tetszik, és örülök neki, hogy próbálkozik, de annak már egyáltalán nem, hogy innen telefonálgat, és kétes üzeneteket hagy. Egyszer kapjam rajta, hogy valami szert vett be…akkor nem fogom kímélni, és bármennyire is fájna, de zokszó nélkül dobnám ki a lakásomból. Végignéztem hogyan teszi tönkre az öcsémet a szer, nem hiányzik még egy emberi élet tönkretétele. Az már nem az én dolgom, ha ezt akarja csinálni magával, de ne az én lakásomban tegye.
- Elhiszem, hogy nehéz, de kísértésbe esel, akkor nem lesz visszaút, és én már nem fogok segíteni. Tartsd észben. – veheti ezt figyelmeztetésnek is a részemről, miközben a konyhához sietek, és meglesem, hogy mit hozott össze egyedül. A reménytelenek nyugalmával belevágni egy ekkora feladatba értékelendő, és nem bírom ki, hogy ne mosolyodjak el. Képtelenség, hogy ennyi mindent hozzon ki belőlem. Az egyik percben még megfojtanám egy kanál vízben, a másikban meg védelmezném minden bajtól.
- Az ételosztás nem alantas munka. Több tiszteletet is mutathatnál Cherry. Néha úgy érzem, hogy alig dübörög benned a hála. Nehezedre esne? – kérdezek vissza, de nem felesel, így én is abbahagyom a téma boncolgatását. Nem támadásnak szántam, csak nem tudom elhinni, hogy mindenre így kell reagálnia. Azt hiszi, hogy ezzel imponálni fog, ha szájal?
- Ez már jobban tetszik, és állok elébe. – hajolok meg előtte színpadiasan, de nem bírom ki, hogy ne tegyem szóvá a csúnya beszédet.
- Nekem is tud mocskos lenni a szám, mégsem hallasz gyakran így beszélni. Én ugyan nem akarlak megváltoztatni, csak lásd, hogy másképpen is lehet kommunikálni. – jegyzem meg, és felveszem vele a szemkontaktust, és minden szavamat komolyan is gondolom.
- A szeretet jegyében, milyen szöveg ez? – szalad fel a szemöldököm, de aztán viccnek szánja, én meg rájövök, hogy nem mindig veszem a poénjait. Ennyire berozsdásodtam volna? Mindenesetre megnézem, hogy milyen köret lehetne a hús mellé, de összegabalyodunk. Az illata megint megcsapja az orromat, és eszembe jut a fürdős jelenet. A teste hibátlan, kivéve a forradásokat, de még azt is szépnek láttam. Nyelek egy nagyot, és arrébb tessékelem, majd előkeresem a burgonyát, és kipakolok a pult tetejére.
- Miért érdekel téged annyira, hogy bajba kerülhetek? Cherry megoldom, már nem vagyok kisfiú, aki mások segítségére szorulna. – halkan teszem mellé, és egy kést adok át neki, hátha nem szokatlan a pucolás művészete.
- Dolgozni? Mármint rendes munkát keresel, valami konkrét is van már?  - lassan vezetem rá a tekintetemet, de zokon veszi, hogy feltetettem az egyszerű kérdést, hogy már tisztított-e burgonyát.
- Nem vagy elkényeztetve…hmm…ha nem főztél soha, akkor az is játszik, hogy talán még nem pucoltál krumplit. Egyszerű logika. – vonom meg a vállamat, és nekilátok az első szemnek. Az ügyének az említésére azonnal leejti a kést, és én is megtorpanok.
- Minden rendben, nem állt bele a lábadba? – kukkantok oda, de szerencséje volt, így folytathatom a megkezdett munkafolyamatot.
- Le is zárták volna, de új kérdések merültek fel, és talán bizonyíték is van. – én sem örülök neki teljes mértékben, mert az hiányzik, hogy bemocskolja valaki a tesóm nevét, mégis ott motoszkál bennem a kisördög, hogy tudni szeretném az igazságot. Vajon hol lehet a másik tag? Owen szólna, ha olyan fordulat állna be az ügyben?
- Ahhoz képest remek illata van a húsnak. – dicsérem meg, és a vízbe dobom a második krumplimat. A karácsony közeledtével érdekel, hogy náluk milyen szokások vannak érvényben, és szinte egyezik az elképzeléseimmel.
- Hát szereted a botrányokat, ez már tény, de ha rusnya volt a ruha, akkor megérdemelte az őszinte véleményedet. Nálunk családiasabb. A szenteste négyünkről szólt mindig. Wyatt és én díszítettük a fát. Ez volt a hagyomány. – ingoványos talajra lépünk, és örülök is neki, hogy a macska eltereli a figyelmét. Meglepődnék, ha nem tett volna hasonlót, és ki is nevetem, hogy ennyire kiakad, de a késhadonászás már nem tetszik.
- Oké…nyugalom. Elviszem, és csinálunk újat. Ő az enyém, és nem fogom kidobni Cherry. – jegyzem meg, és a hónom alá kapva Harcost teszem le a földre, és egyet a fenekére csapok. Azonnal elszelel, én meg kezet mosok, és a sütő felé pillantok.
- Szerintem már jó lesz a hús. – az a baj, hogy egyszerre indulunk meg, és mellém kerül. Egyszerre nyúlunk a rongyért, de megráz, és elkapom a kezemet.
- Te szikrázol. – lepődök meg, aztán elnevetem magam.
- Vedd ki. – mutatom, hogy szabad a pálya, és mikor lehajol, nem vagyok rest alaposabban szemügyre venni a fenekét. Formás popsi, és kedvem lenne…megrázom a fejemet, és a torkomat megköszörülve befejezem a pucolást, aztán a fazék fölött kockázom fel.
- Megkóstolod? – sandítok oldalra.

Cherry kettőssége fejtörést okoz nekem. Az a nő, vagyis lány, akit én ismertem a hedonisták közé sorolandó. Hasonlított az öcsémre, ki nem állhatta, ha mások megmondják neki, hogy mit tehet, és mit nem. A maga ura akart lenni, és nem számított, hogy hány emberen kell átgázolnia, megtette. Szerettem a testvéremet, vigyáztam is rá, amíg megtehettem, de aztán szétváltak az útjaink, és mindenki ment a maga dolgára. Nem ítéltem el, csak nem rajongtam azért, amit képviselt. A barátnője hasonló cipőben járt, de még az öcsémben már nem láttam a javulásra egy szemernyi esélyt sem, addig a lakótársamban, akivel mostanra megosztom a mindennapjaimat, érzem, hogy ott van egy sokkal jobb énje, csak nem akarja kiengedni. Az emberismeretem nem csal meg, én hiszek benne, hogy képes a változásra. Lássuk a mai napot is, csupa meglepetés. Nekiáll ebédet főzni? Nem kértem rá, nem is erőssége, de hozzáakar tenni a hétköznapokhoz. Nincs pénze, ezt nagyon jól tudom, hiszen én mentettem meg, de egyenlíteni akar. Ott van benne az élni akarás, csak rossz útra tévedt. Elnézegetem a morcos arckifejezését az önkéntes melóra. Mi más lett volna az első reakciója, ha nem az, hogy nem akarja? Megenyhülhetnék, de a trágárságot nem szeretem a lakásom falain belül, de azért sokszor még így is elengedem a fülem mellett.
- Dübörög benned, de azért tényleg nem rossz móka. – teszem mellé, és mikor azzal jön, hogy még élvezné is, akkor egyszerűen válaszként megjelenik az a kisfiús mosolyom, mely olyan ritka, mint a fehér holló.
- Neked is van egy elképzelésed erről. Nem hinném, hogy nagy támogatója leszel a programnak, és az is igaz, hogy most már nem ellenkezel. Én ítélek túl korán. – bennem reked a folytatás, csak nézem a barna szempárt, a hosszú árnyékot vető szempillákat. Cherry a maga egyszerűségében is szép, lisztesen, otthonosan. Vajon Wyatt emiatt kedvelte annyira, vagy más tulajdonságok imponáltak neki? Létezhet, hogy hasonló az ízlésem a halott testvéreméhez képest? Kiverem ezeket az ostoba gondolatokat a fejemből. A flörtölő üzemmód nem kapcsolt ki, élcelődik velem, és a könnyed csevej megint átlép ama zónába, melyről tilosként nyilatkoznánk mindketten.
- A csúnya beszédnek is megvan a helye, és az ideje. Szexi is tud lenni, egyetértek. – látom, hogy zavarba jön, és kapcsol is, de most én vagyok az, aki nem hallgat el, és továbbviszi a megkezdett gondolatmenetet. Hmm…mi lenne, ha megmutatnám neki az igazi énemet, ha látná a vérbeli Aaront, aki olyan sötét dolgokat szeret, amiről álmodni sem merne? Én azt gondolom, hogy az emberben mindkettő megvan, a jó és a rossz is. A külvilág számára én vagyok a követendő minta a Bennett családon belül, de mi van, ha az én lelkem is elkárhozott már, csak jól palástolom? Megnyalom az ajkamat, nem túl észrevehető mozdulatsor, de ha Cherry figyel, akkor nem téveszti szem elől. Az élet olyan helyzeteket produkál, ahol kénytelen vagyok a közelében lenni, mint a konyha elrendezése, az egyszerre való megindulás. A fizika mellett a kémia, amit kiemelnék. Némi pszichológiát nekem is el kellett sajátítanom, valahogyan manipulálnom kell a környezetemet is, így nem vagyok vak a jelekre. Bejövök neki, nem születtem ostobának, de inkább figyelmen kívül hagyom eme tényt. Nem tenne jót egyikünknek sem, ha átlépnénk a határt, úgy érzem, nem biztos, hogy vissza tudnék fordulni onnan.
- Nem kell felkapnod a vizet. Nem szeretem, ha a munkámról kérdeznek, és ezt a szüleim is tudják. Cherry nem beszélhetek róla, mit nem lehet ezen megérteni? Nem sima rendőr vagyok, aki elmondja, hogy elkapott egy betörőt, nekem sokkal bonyolultabb ügyeim vannak, te pedig civil vagy, és ha túl sokat tudsz, akkor veszélybe kerülhetsz miattam. – vezetem le a logikus magyarázatot, hátha észhez kap. Már kezdem kapiskálni, ha nem adok kielégítő háttér információt, akkor értetlenül áll elém. Nem értem, hogy miért akarja mindenáron hallani a munkahelyi részleteket? Azonban akad más, ami kiakasztja. A kés a földön, hogy is mondjam, még nekem is kellemetlenséget okoz, de tény, hogy tegnap felhívott Owen. Megnyitották az ügyet valami miatt, de még nem volt alkalmam mélyebbre ásni. Mindenesetre ma este megejtem azt a telefonos csevegést vele. Tudnom kell, hogy mi miatt nem zárult le örökre az öcsém és Cherry ügye.
- Még én se tudok pontos adatokat, de érintett vagy. Bármennyire is undorító, ez a munkájuk. Fogalmad sincs, hogy milyen bonyolultak tudnak lenni egyes esetek. Évekig is eltarthat egy-egy nyomozás. Taylor nincs meg, ez magában egy nyitott ügy… - vonom meg a vállamat, de a macskám közbeszól, pontosabban a pofátlansága. Leemelem a pultról, mert nem túl higiénikus, ha ott mászkál. A hónom alatt tartom, és úgy meredek a barnaságra.
- Nem hálátlan, csak téged nem bír. Megmentettem az életét, több a közös bennetek, mint hinnéd. – halkulok el, és megsimogatom, aztán útjára bocsájtom. Gyorsan megmosom a kezemet, aztán segédkezem a főzésben, mert soha nem fogunk enni, és jól esne, ha nem mennénk bele a karácsonyi emlékek nosztalgiájába.
- Hogyne…az kell. – bólogatok, és a köretre koncentrálok, amíg kiveszi az elkészült szárnyast. A sütőlapra tenném fel a burgonyát, de egyet kikap belőle.
- Még van mit tanulnom. – elkuktáskodom, nem bántom, miközben megterít, és a húst is felszeli, és két tányérra téve telepedik át az étkezőasztalhoz. A kezdeti feszengés elmúlóban van, én is odaviszem a burgonyát, és leülök vele szemben, mikor hirtelen a látóterembe kerül egy villa.
- Kóstoljam meg? – a kérdést elsőre is hallottam, de úgy kínálja, hogy bevállalom a szerepet, és lehúzom a fogaimmal a hegyéről, és jól megrágom.
- Mit akarsz kérdezni? – nyúlok a vizespoharam után, és belekortyolok, de egy percre sem szakítom meg vele a szemkontaktust.
- Átmentél a vizsgán egyébként, mert nagyon jó lett. – jegyzem meg csendesen időzve a sötét szembogarak bűvkörében.
- Cherry… - rázom meg a fejemet, és a szalvétáról nyúlnék, de felpattan. A mellkasa sűrűbben emelkedik, mint előtte. A préda feléledt benne. Csendesen helyezem le a szalvétát, és felállok én is. Az étel másodlagossá válik. A fal úgyis az útját fogja állni, én meg lassan lépkedem. Már nem sietünk sehová, olyan kíváncsi, hogy ez fogja a vesztét okozni. A két kezemmel támasztom neki a hideg, és kemény felületnek. A tekintete betölti az egész látóteremet, én meg a nyaki vénáját lesem.
- Félsz tőlem? – kérdezek rá oldalra biccentett fejjel.
- Nem bántottalak….de tudnálak. Az öcsém barátnője voltál, a gyerekét hordtad a szíved alatt, tilos vagy. Nem engedhetlek be, de mégis ezek a határvonalak. – a nyakához hajolva szippantom be az orrom hegyével az illatát, a bőre az ajkamhoz tapad, és beszívva ízlelem meg.
- Felszökik a  pulzusod, ha ezt teszem, vágysz rám… - a két szirmom összeérve zárja közre a pulzáló verőeret.
- Ez is a szívedhez vezet…annyira édes lenne, ha megkóstolhatnálak, de nem tehetem…vagy.. – hirtelen eresztem el, hogy a fogammal karistoljam végig, míg el nem érek ezáltal a kulcscsontjához. Apró csókot lehelek rá, és felegyenesedve most a barna íriszekbe merülök.
- Én nem tehetem, akarom, de nem… - győzködöm magamat is, és az alsó ajkán szántok végig a nyelvemmel. Nem csókolom meg, nem büntetem meg. Olyan nagy kedvem lenne rá, de ő nem olyanfajta.
- Nem tehetem. – a karja alá nyúlok, és a feje fölött érintem össze, közrefogom, és az ágyékommal nekidőlök.
- Bárcsak… - suttogom a közös légzés közepette. Megőrjít.

+18-as tartalom

Ez a villás incidens is olyasmi, amit lakótárssal nem tennék, de a kivétel erősíti a szabályt, és fegyverszünetet kötöttünk, így nincs szívem megbántani. Valami félrecsúszott bennem, mert kezdek érzelgős lenni, ez nem én vagyok. Az itthonlét nem tesz jót nekem hosszú távon. Ki kellene mozdulnom, talán holnap elmegyek lőni egyet, mert nem ártana edzésben maradni szellemileg is. A lövészet kikapcsol, miközben egyben tart, mármint fejben. A legutóbb annyira mérges lettem a pszichiáteremre, hogy majdnem asztalt borítottam nála. Miért akar mindenáron Wyattről beszélni? Ez nem úgy működik, ha én készen állok, akkor majd mesélek róla. Az én öcsém volt, nem akarok állandóan vele foglalkozni. Cherrytől is emiatt tartom távol magam, de a kisasszony minden áldott nap feszegeti a határokat, ha újra beszélő viszonyba kerülünk. Nem akarom, hogy érezze, mégis rá kell koppintanom az orrára, ha túl messzire menne. A hús finom lett, a reménytelentől nagyon messze áll, de hirtelen megváltozik a levegő összetétele, és úgy ugrik fel, mintha megégettem volna, holott csak előrébb hajoltam. A tekintetem hosszan járja be a teste minden négyzetcentiméterét. Ajaj, ebből baj lesz. Feléled bennem az ősi ösztön, hogy becserkésszem. A barna szempár azt üvölti felém, hogy közelítsem meg. Megtörlöm a számat, és csak utána állok fel az asztaltól. A menekülése bennem ellentétes emóciókat ébreszt. Nem szokásom hagyni, hogy elszaladjanak a bűnözők, és mégis, néha élvezem, ha egérutat adok nekik, és csak utána csapunk le rájuk. Owenben is megvan ez a kettősség, nem feltétlenül húzza sokáig, de a kínzás a vérében van. Sokan kérdezték tőlem odabent, hogyan is lettünk jóban, ha elbasztuk az első ügyünket. Megéreztem, hogy hasonló természet, mint én. Még csak felemelkedem a székről, de már érzem, hogy felszökik a hőmérséklet, és a magam pulzusszáma is megemelkedik. Félek, hogy nem leszek képes megállni, a fejemben ezernyi gondolat cikázik át, de az örvény beszippantja őket, és a boszorkány úgy vonz magához, mint egy édes illat a méheket. A virág sem ártatlan ebben a képletben, de most ne menjünk bele, mert ez nem egy felvilágosító óra. A szám kiszárad, a tarkómon a hideg futkos, és olyan, mintha egy másik éghajlatba léptem volna át. A falnak támasztom a két kezemet, és közrezárom. Nem leszek engedékeny, előbb megizzasztom, és ha kitör belőle a…melyik éne is? Már magam se tudom, hogy melyikre pályázom, de az érzékszerveim kiélesednek. Az első kérdésre máris elveszi a tervemet. Minek vallja be, hogy vonzódik hozzám? Cherry miért nem gondolkodsz? Kékjeim villámokat szórnak, elsötétülnek az íriszem, és előrebukok. A pillantásom a két mélyedést, a vékonyka anyag vonalát követik. Micsoda csípő, és a mellei. Nem hiába képzeltem el, és láttam már, de még nem érintettem úgy igazán.
- Mert feleselsz, mert nem fogadsz szót….soroljam még? – duruzsolom, de már a bőrébe fúrom az orrom hegyét. Eltűnök, az agyam kikapcsol, és az ösztönök uralnak. Íves nyakára vándorolnak a gyöngyfogaim, és kiragadom a hámfelület alatt futó eret. Puszikkal pecsételem meg utamat, és felnyögök, de aki jobban odavan az a kislány. A szívverése már az eget súrolja, és tudom, ha ezzel nem állunk le úgy két perce belül, akkor mindketten a pokolban fogunk elégni. A fogaimat elszakítom, és a kulcscsontját veszem célba, de látnom kell, a szemei többet mondanak, mint a test más részei. A kiejtett mondattal a mélybe ránt. Megremegek, nem idekint, hanem belül egy másik húr szólal meg. Megvetettem az öcsém viselkedését, és éppen elcsábítani készülök a barátnőjét. Aaron szemét vagy! Küzdök magammal, de mindhibába, mert megkóstolom az alsó ajkát. A hús zamata még érezhető, de mi lenne, ha a nyelvével is kontaktba kerülnék? A feje fölött kulcsolom össze a két kezét, és éppen végigzongoráznék rajta, de kirántja, és azon kapom magam, hogy ő irányít. Az érdes szirmok az enyémeket követelik, szinte felfal, ahogyan a két test egymásnak feszül, és a combjai közé furakodom. A szemem lecsukom, és a pólója alá nyúlok. Mit számít, hogy lisztes, vagy éppen koszos? A derekán marok bele a bőrbe, vele együtt simítom hátra a tenyerem, és a fenekébe kapaszkodva forrnak össze a nyelveink. A szájpadlásának csapódom, és ízelítőt nyerhetek egy röpke másodpercre a mennyországból. Bennettek innen kizárva, de tényleg elhiszem, hogy a napsütés simogatja az arcomat, és elvakít a lebegés gondolata. Elszakadnék tőle, de nem akarok, vágyom rá, mégis vetekszik a fejem az oxigénért. A vállamba váj a karmaival, a fülembe ülteti a bűn magját, de mit tehetnék? A végletekig lenne képes elmenni. A felsője a földön landol, vagy a hátam mögött, de a csipkébe bújtatott idomok a kékjeimbe kiáltanak. Fogj meg, és kényszeríts térdre. A hajamba túrok remegve, és teszek egy lépést hátra.
- Nem… - rázom meg a fejemet, és elfordulok. Felmegyek az emeletre, és lezuhanyozom, de nem…két lépés után megtorpanok. Lehorgasztott fejjel számolok, és hirtelen találom szembe magam a barnasággal.
- Hallgass el… - teszem a mutatóujjamat a szájára, és a jobbommal kioldom neki a nadrág korcát. A tenyeremet a bugyijához nyomom, de már sejtem a melegség…egyenlő az izgatottságával. A középső, és a mutatóujjamat bedugom az áttetsző anyag és a szeméremajkai közé.
- Mondd még egyszer….mit akarsz Cherry? – kérdezem, és a szája sarkát csókolgatom, miközben két ujjamat mártom belé. Olyan szűk, és nedves. Szaggatottan lélegzem akárcsak ő, és a füle felé tartva nyögök fel én is.
- Halljam. – parancsolok rá.

+18-as tartalom

Nem tudom eldönteni, hogy melyik énemnek engedjek. Cherry felhívása már túl sokszor történt meg, és korántsem az az elveszett, vagy éppen ártatlan bárányka, mint akinek láttatni engedte magát a magánklinika keretein belül. Szembesültem az összetört kislánnyal is, de a hétköznapokban egy igazi vadmacska volt. Nem egyetlen alkalommal kötöttünk ott ki, hogy veszekedtünk volna, és ez a feszültség nőttön nőtt, ha olyan helyzetbe keveredtünk, ahol egyikünkről mondjuk hiányzott a ruha. Nem vagyok prűd, és az önkontrollom is jó, hála istennek a testedzés elvonja a figyelmemet, hogy minden egyes másodpercben arra gondoljak, hogy milyen melltartó van a felsője alatt, azon hogyan üt át a mellbimbója. Férfiból vagyok, természetesen akadnak igényeim, és általában be is hajtom, de a lakásom falain kívül. Még soha nem fordult elő, hogy huzamosabb időre össze lettem volna zárva egy nővel, akihez a testvéremhez is köze volt. Az első tiltólistás pont ez…a kötelék közte, és Wyatt között. Nem feltétlenül szeretnék belegondolni abba, hogy milyenek voltak ketten az ágyban, mire volt képes az öcsém, hiszen már halott. Rosszul esik, hogy úton-útfélen visszaköszön az emléke, és a gyermek…ez az amiért undorodnék magamtól, ha kiengedném a kezeim közül a gyeplőt. Nem vagyok már így is aljas, hogy fejben eljátszottam a gondolattal, és úgy megdugtam, hogy a testvérem nevét is elfelejtse? Nem szeretek harcolni egy szellemmel, nem tudhatom, hogy szerette-e, mert erre nem kaptam választ. Az érzelmek belekeverése csak egy újabb gát lenne, könnyebb lenne, ha egyszerűen elküldeném az otthonomból…de nem tehetem. Már régen túlnőtt rajtam ez az együttlakás, pedig valójában nem tart több ideje, mint három hete. Az ember nem gondolná, hogy ennyi idő is elegendő ahhoz, hogy felboruljon a jól megszokott élete, de az enyémben megtörtént. Egy pillanat is elég volt a változáshoz…mert tagadhatatlan volt, hogy vonzódom hozzá. Nem bírom kikerülni őt, a fejemet is megmérgezte. A felpattanása pillanatát követi az egyik cselekmény, aztán a másik, és azon veszem észre magam, hogy a saját démonjaim kerekednek felül. Levetem a láncokat, és az utolsó percben fordulok vissza, hogy a két kezem közé fogva az arcát faljam fel az ajkait. Követelek, mert nem érem már be annyival, hogy kerülgetjük egymást, nem tetszik, hogy belesodort az elkerülhetetlenbe. Nem tervez előre, annyira fiatal még, nem ijedt meg a halál árnyékától sem. Bárcsak olyan lehetnék, mint ő…hirtelen szorítom magamhoz, a fenekére siklik eleinte a kezem, aztán a közénk ékelődött pár centiben nyúlok oda az öléhez. A nadrágjával bíbelődöm, de sikerül kioldanom, és belenyúlnom. A szájába nyögök, és elvigyorodok, mikor a szeméremajkánál továbbjutva az ujjaim beléhatolnak. A nedvessége őrjítően hat rám, képtelen vagyok koncentrálni. Az agyamban egyfajta film forog, és mind arra fejeződik be, hogy…az illata ismerős. Az ajkaim szétnyílnak, de már ajzószerként hatottak rám a szavai is. Jaj, kislány nem vagy tisztában vele, hogy mit kívánsz! A tekintetem éget, mikor kioldja az övemet, és a nadrágomat taszigálja lefelé. Mire készül? Nem is kell ezen hezitálnom, mert egyszerűen kiszabadítja a farkamat, és a saját kielégülését mellőzve engem akar…
- Cherry… - kapok észbe, de még elhátrálni sem tudok, mert a szája ráforr a férfiasságomra. Nyögve marok bele a barna hajzuhatagba, és lepillantok a mozdulataira.
- Ó…bassza meg… - meginog a két lábam, az én hátam mögött nincs fal, csak a parketta, de végül olyan torokhang hagyja el a szájüregemet, hogy az felérne egy morgással.
- Igen… - hunyom le a szemhéjamat, és erősebben tolom előre a csípőmet. Az arcát majd behorpasztom, miközben újra és újra elmerül. A makkomig kapja be, nem kell panaszkodnom a szájtechnikájára. Hátrahajtom a fejemet, és a plafont bámulva szinte kifordulnak a szemgolyóim, de nem fékez le. A csípőm megrándul, és a hajába fonódott ujjaim irányítják a tempót. Sötét, és forró pillantásom egy utolsó nyögéssel forrasztja belé a szót. Szaggatott hörgés tör fel belőlem, és sós melegséggel öntöm el a nyelvét.
- Cherry…ó, de jól…- meghajlik a nyakam, és viharos erővel szökik ki az orrnyergeimen a szén-dioxid. Az ő arca kipirosodik, én meg az utolsó lökettel sugárban lövöm a szájába a spermámat. A szívverésem az egeket veri, nem kapok szikrát, de elgyengülök. Legszívesebben leborulnék, de csak lehajolok, és a szájáról letörölve a bizonyítékot mosolyodom el.
- Ügyes….húzás. – többet ígérnek a kékjeim, mint hinné, ezért a derekánál húzom fel, és rá támaszkodva tűröm el a haját, de a másik kezemmel szorítom a mellkasomhoz.
- Te jössz. – a feneke alá nyúlok, mikor a légzésem már normalizálódott, és nem érdekelve a mocskos előjátékot tapadok a szirmaira, és erősen tartva, ha már a lábait is összekulcsolta a derekamon, akkor elindulok vele a legelső fürdőszoba felé. Mindketten fújtatunk, én a lábammal rúgom be az ajtót, és nem foglalkozva a zuhanykabinnal, elhúzom, aztán a csempének nyomva a hátát, magunkra engedem a rózsából a hideg vizet. A hátára simítom a tenyeremet, és a kiálló gerinctüskéken végigzongorázva a melltartónál állok meg.
- Dugni akartál…. – suttogom bele az ajkaiba, és merészen nyúlok a kis csat mögé, beakasztom az egyik ujjamat, és kioldom. Még nem érdekel, hogy rajta van-e, csak lassan érintve a számmal a nyaka ívét ízlelem meg őt. A víztől már lúdbőrözik, egyszerűen túl kívánatos, hogy leálljak.

+18-as tartalom

A kapcsolatok bonyolultak, és sok időt vesznek el egy férfi, és egy nő életéből is. Bárcsak a munkámra foghatnám, hogy nem szeretnék magam mellé egy állandó társat, de nem ez az igazság. Fogalmazhatunk úgyis, hogy részben a szexuális igényeim ütnek el az átlagtól, és a veszélyesebb mutatványokat szeretem, de ez csak az álarcom egyik oldala. Félek szeretni, mert azzal kiadom magam, és nincs azaz isten, hogy valaki fontossá válhasson nekem. A munkám ezernyi arca közül láttam már a legkegyetlenebbet is…amikor a partnerem veszett oda. A karjaim között halt meg a pár hónapos munkatársi viszony után. Először gubancolódtak össze a hivatási kényszereim az érzelmekkel, és balul sült el az a kaland. Nem feltétlenül az én hibám volt, balesetnek is nevezhetném, de ez akkor sem fogja visszahozni őt. Jade-et abban az időben helyezték át a mi körzetünkbe, és Owen valami extra melót kapott, már borítékolható volt az előléptetése Cavill mellett. Gyűlöltem a gyengébbik nemet, de Jade minden volt, csak éppen nő nem…ó tévedés ne essék annak született, de közelebb álltak hozzá a fiús dolgok. Együtt néztük a meccseket, falta a fánkokat, nem vetette meg a sült krumplit sem. Észrevétlen vált a hétköznapjaim hősévé, és Cavanaugh mellett felnéztem végre másra is. Kiemelkedett a szürke tömegből, és előbb baráttá avanzsáltam, végül megtörtént közöttünk az első szex, melyet egy újabb, és újabb követett. Mire felfogtam volna, hogy mi történik velem, már a sűrűjében jártam. Szerelmes lettem, és ezzel az ördögnek adtam oda…mert nem figyeltem. Meglőtték, és a karjaimban vérzett el. Szuszogva fordulok meg, egy pillanatra felvillan a kékjeimben a ki nem mondott fájdalom, mert Cherry pontosan rá hasonlít. A nagyszájú, a standard veszekedőtárs, aki évek elteltével újra megmozgatja a fantáziámat, és nem hagy nyugodni éjjelente sem. Wyatt az elsőszámú ellenségem, nem bírom leküzdeni a szellemét, ott motoszkál a fejemben, hogy vajon mit szólna, ha tudna arról, hogy a volt barátnőjét készülök megdönteni? A visszatartó erőnek nagyobbnak kellene lennie, mert ez túlmutat rajtam, és a barna fürtökkel megáldott nőszemélyen is. Nem kerüli el a figyelmemet az arcára kiülő csalódottság. A gondolatoknak teremtőerejük van, a szavaknak súlyuk, és mi van, ha a kettő együtt találkozik? Rárontok, mint egy védtelen szavannai prédára, és a falhoz nyomom. A percek gyorsasága csigalassúságba csap át, én élvezem, hogy irányíthatok, ő meg jól tűri, hogy alávesse magát az én akaratomnak. A bugyi anyagán könnyedén szöknek át az ujjaim, és vesznek el a szeméremdombja környékén. Nedvesen fogad, kétséget sem férhet hozzá, hogy kíván, de mit ért a testi vágy…a fenébe Aaron, ne legyél hülye! A bűntudat megtalál holnap is, ott lesz még a karácsony, hogy vezekeljek a bűneimért, vagy elfojtsam a sóvárságomat, de nehéz tagadni, hogy vonz a bőre, az illata, és az a kis szűkös hely odalent, hogy megízlelhessem. A hüvelye legérzékenyebb pontjára koncentrálnék, de vadóc természete nem engedni, hogy én teljesítsem be a ma este forgatókönyvet, neki az kell, hogy megmutassa, mire képes a szája. Ellenkezhetnék, még az első mozdulatsoroknál meg is teszem, de utána elragad a hév, és a sokk is, hogy nem bír magával. Nem szende, ez már az első pillanatban feltűnt, de hogy ilyen egyszerűen adja fel a leckét, és szorítson sarokba, arra még én sem voltam felkészülve. A torka mélységét nem firtatom, elég egyértelműen nem kezdő, és az öklendezési kényszerét is visszafogja, mert, hogy nem kímélem a kislányt az is biztos. Tövig nyomom a makkomat a szájába, hogy elélvezhessek, de ő is partner a játékban. A könyörtelenség új fogalmat nyer, és a tekintetem előtt cikázó fények, fekete pettyekké sűrűsödnek, valami felfoghatatlan állapottá, mikor kirobban belőlem az orgazmusom bizonyítéka, és a tarkójánál tartva elvárom, hogy lenyelje egy részét, ha már belehajszolt ebbe. Nem feltételeztem, hogy pironkodó teremtés lenne, de meg kell hagyni, hogy az elképzeléseimet felülmúlta. A felsőmet ledobom, még mielőtt nekiveselkednék a folytatásnak, majd szépen félig aléltan indulok meg érte, felhúzom magammal, a feneke alá nyúlva fűzöm össze a kezeimet addig a pillanatig, míg a csípőmön el nem helyezkedik, és indulásra készen nem állunk. A csipkébe bújtatott idomai a mellkasomhoz préselődnek, és majdnem elrebegek egy „kurva anyámat” is, de aztán visszafogom magam, és a szemeibe tekintve hallgatom meg a kijelentését.
- Egy menetet a kisasszonnyal? – ravaszkás félmosollyal, és elsötétülő íriszekkel fojtom belé a további beszélgetés maradékát is. A fogaink lágyan koccannak össze, már az idejét se tudom, hogy mikor játszottam ilyesmit, de élvezem, hogy feltérképezi a számat, és csavar is egyet a nyelvével. Kábultan tartom irányban a testünket, hogy ne tévesszem szem elől a fürdőhelyiséget, és a lábammal belökve tárjam ki a következő helyszínünk ajtaját. A villanyt feloltom, és a zuhanykabinig menetelve, átlépek a tálcán, hogy a csempéhez passzírozzam a hátával a barnaságot.  A türelmetlenséget jól tükrözi a rátenyerelt hideg víz megengedése. Összerázkódom a zivatarra, mert elázunk mindketten, de mit számít, ha úgyis a testnedveinkbe fogunk úszni nemsokára? Az ujjamat beakasztva a melltartójába kapcsolom szét a kosaras csodát, hogy szabadságot biztosítsak a két kebelnek. A karjáról lerázva válik meg tőle, én meg eltérítve a szándékát most a nyaka peremét ostromlom. A nyelvem lágyan szánt végig a vízcseppekkel pettyezett felső hámrétegen, jelet hagyva az aprócska pontocskák gyűrűjében. A két combja közé férkőzöm, az ágyékom bevetésre készen, de még nem adom meg az elégtételt neki, csak körözöm a bejárat előtt, és szüntelen szívom az ajkaim közé a bőrét. A fenekembe marva hívja táncra a testünket, imádom a közelségét. Az illata megbódít, a vízfüggönyön át nem látok tisztán, de a fülemben pulzál a farkamban lüktető rengeteg vér.
- Ne beszélj már ennyit…mert nem ígérhetek semmit. – csókolok vissza, követelőznék, de még jobban közeledek az önkontrollom végéhez. Felrobbanok, már abban sem vagyok biztos, hogy férfinak születtem, de a lába közötti apró kapitány tudja, hogy mi a teendője. A földre helyezem le Cherryt, és háttal a kabinnak lököm. A kezeit az üvegfalnak vetem, és a tomporának nyomva a legnemesebbik szervemet, morranok fel.
- Te jössz…ne mozdulj… - a tenyerembe illesztem a jobb farpofáját, és megnyomkodom, aztán egyet rácsapok.
- Maradj. – mosolyodom el, és lassan ereszkedem le az egyik térdemre, és onnan pillantok fel rá. Lassan férkőzöm a két lába közé, és a középső ujjamat bevezetve a hüvelyébe körözök egy sort. Nem gyorsan, néha belecsapódva a térbe, majd rásimítva a klitoriszra gyorsítok. Csatlakoztatom mellé a mutatóujjamat, és a fenekéhez érintve az ajkamat előbb csak puszikkal halmozom el a megütött területet, aztán a nyelvemmel falom fel, és haladok a kis mélyedés felé, de csak hátulról.

+18-as tartalom

Érzések, és testi örömök. Milyen könnyű összekeverni a valódi vágyódást a másik iránt, ha szembesülünk vele, hogy tiltott gyümölcs. Nekem Cherry az, és annak is kellene maradnia, mert nem normális, hogy egy olyan együttlétre ácsingózunk, ami a pokolban született, és elkárhoztat abban a minutumban, hogy egymáshoz érünk. Az eszem azt súgja, hogy meneküljek, de a hideg zuhany alatt már más szabályok szerint játszunk. Nem kellene, hogy gondolkodjam, sem elmélkedjek a jövőnkről, mert nekünk olyan nincsen, csak a sivár jelen, ahol mindketten gyászolunk. Az értelmesebbik felem felfogja, hogy éppenséggel meggyalázni készülök a testvérem emlékét. Nem szidom, nem is emlegetem, de elveszem, ami egykor az övé volt. Olyan furcsa elmesélni a pszichiáternek is, hogy volt egy testvérem, aki fizikailag már nincs velem, velünk. A lelke a szívemben él, botorság, de így van, mert szerettem az öcsémet, és mindig ott lesz, az életem része marad. A legnagyobb szerelmekben, családi kapcsolatokban is akadnak mélységek, nekünk is megvoltak a magunk csontvázai a szekrényben, de soha egy percig se hagytam volna, hogy a sötétségbe merüljön. Mi történhetett aznap este, mikor belehajtottak az árokba, és kiszakították a szalagkorlátot? Még megtippelni se tudom, pedig kívülről fújom az összes tanúvallomást. A csókok lágy ritmikus váltakozása közben éberebb a fejem, de az emlékek kicsúsznak, és hiába kapaszkodom, átmeneti amnéziát kapok. A nappaliban kellett volna nemet mondanom, de most a melltartójától szabadítom meg, és lüktetve várom, hogy beteljesítsem a ma esti sorsunkat. Elindultunk a lejtőn, de ehhez nemcsak ő, hanem én is kellettem. A kirakós játékunk a helyére került, és lám mire képes egy felrobbanó szikra, óriási tüzet csihol. A félelem legkisebb jele nélkül tapasztom az ajkaimat a forró, ámbár nedves kulcscsontjához, szívom el belőle a vizet, és szüntelen nyomom neki a csempének. Váltakozva veszünk el, és adunk is valamit a másiknak. Nem bírom, hogy még most sem járt le az agyam, totál ki akarok kapcsolni, ezért megfordítom, az üvegfalnak préselem a melleit, és leguggolok. Alig érintve a selymes bőrét zongorázok végig az oldalán, egészen a combjai találkozásáig. A kékjeim felsiklanak rá, és elmosolyodom, hogy a kis fenekét kidomborítja, és szétterpeszti a lábait. Előkészült, az előbbi ütés helyére halmozom a puszikat, hogy ne érezze a csípést, de a hideg víz szüntelen folyik ránk, mintha eláztunk volna az esőben. Hátulról támadom be a tomporát, és merülök el az élvezetek kéjes birodalmában. Az ujjaimmal egyetemben összhangot képez a nyelvem is, és rátalálok a legkényesebb pontjára, de csak finoman, néha megállva, körözve a csiklója körül. A vár bevehetetlen, ezt hittem róla, de túl könnyedén csavartam az ujjam köré, mégis megvolt az a fajta idegesítő szokása is, hogy fél perc alatt pumpálja fel az idegrendszeremet a plafonig. Nem beszélek, feleslegesek a szavak, a lábfejeit spicc állásba nyomja, én meg rosszalkodva nyalintok bele az édes ízkavalkádba. Enyhén sós, és kellemes az aromája. Szerencsére nem rossz tapasztalat, mert igenis számít, hogy milyen a másik zamata, ha már egyszer adott elég sokat, én meg nem viszonoztam a figyelmességét. A csípője járna, érzékelhetően kinyílik, mint egy virág, és ha tehetném, akkor reggelig hajszolnám a szakadék széle felé, egy pillanatra le is állok, és elnyújtom a beteljesülés előtti szekundumokat, de végül be kell látnom, hogy ideje átengednem neki a jutalmat, és egy lökéssel át is repítem a határon. A hüvelye megfeszül, töménytelen nedv mosódik össze a folyó áramlattal, én meg kaján képpel, egy elégedett, és félig jól lakott kisfiú ábrázatával kísérem végig a felszabadulását. A végén a térdeimre támasztva a két tenyeremet állok fel, és megvárom, hogy szembeforduljon velem. A tekintete egy vadmacskáé, már szinte birtoklóan érint meg, ezt ugyan nem szeretem, de hagyom, hogy kedvét lelje a szorosabb viszony elmélyítésében. Minden nő önámító, a fejében többet társít egy aktushoz, mint ami valójában történik.
- Köszönöm, de nemcsak én nekem jár ma este a jutalom… - a könnyed légkör megváltozik, és fojtogatóvá válik a hangulat a tus alatt. A személyeskedés, a flörtölős imázs elszáll, és a nyakamhoz hajol. Túlontúl sok emóciót visz bele, és itt nem áll meg. Az arcomhoz hajolva oldalasan simítja rá ajkait az enyémre, hogy titkokat lopjon el tőlem. Lehunyom a szemhéjamat, mert jobban megőrjít azzal, ha lassan, és izgatóan, már-már egy szerelmes ígérettel lopja el a szavakat, de mégis érzem, hogy fáj neki minden mozdulat. Darabkás, bújós, és éteri lesz egyszerre. Túlságosan belebolondulok, de elszakad, és kénytelen, vagy éppen ösztönös, de feltámad bennem a védelmező. A derekán fogom át a kezem, és szorosabban húzom a mellkasomra. Lepillantok a barna szembogarakba, hogy figyeljek rá.
- Hmm? – kérdezek vissza halkan, de sejtem, hogy mi lesz ebből. Tétovázik, megöli a varázst, és tudom, hogy vesztésre állunk Vele szemben.
- Fogalmad sincs, hogy mennyire messzire. – suttogom, és érzem, hogy a szívverésem felgyorsul az ujjai alatt. Wyatt. Az érzelmek. Elengedem, nem tartom vissza, mert őrült lennék, ha megtenném. Leforráz a felismerés, hogy mekkora ökör voltam, és az is, hogy ez többet nem ismétlődhet meg. A testére kanyarítja a törölközőt, és magamra hagy. Jobban is teszi. A csempéhez fordulok, és ököllel verek bele, mert ez képtelenség. A szemhéjaimat lehunyva a leghidegebb fokozatra állítom a vizet, hogy lekókadjon a férfiasságom, és lehiggadjak. Nem tudok most arra gondolni, hogy mi lett volna a helyes, de ő mégis megtette. Bűnösök vagyunk, de az én eszemnek kellett volna a helyén maradnia. Kétszer vágok bele a csempébe, hogy nyugalmat erőltessek magamra. Elveszítem az időérzékemet, talán egy perc, vagy egy óra is eltelik, ahogyan mozdulatlanul állok, és várom a megváltást, de nem jön. Végül elzárom a csapot, és az érzelmeimet elzárva úgy döntök, hogy megtörölközöm. A felsőtestem totál érzéketlen, így baktatok át a szobámba, és öltözök fel egy alsóba, aztán meg egy felsőt is magamra kapok. Fél-alá mászkálok a szobámban, hogy érveket állítsak fel, aztán megelégelem, és kivágva az ajtót suhanok oda, ahol éppen Cherry tartózkodik. Az ajtófélfának dőlök, ha végre rám néznie nem esik nehezére.
- Szereted? Kötődsz az öcsémhez? – dörren ki belőlem a kérdés.

Érzelmi vihar közeledik. A testem kielégülésre vár, gyűlik bennem a feszültség az öcsém halála, és az általa keletkezett körülmények miatt. Valószínűsíthető, hogy szóba se álltam volna Cherryvel, ha nem Wyatt barátnője lett volna. Kislány a maga nemében, de mégis igazi, vérforraló nő is, aki tudja, hogy mit akar, vagyis ebben hittem egészen két perccel ezelőttig, amíg úgy nem döntött, hogy véget vet a kis együttlétünknek, és elmenekül. Mondanám, hogy gyáva, és tehetetlen, de ha belelátnék a fejébe, talán hasonló gondolatok fogalmazódtak meg benne, mint az enyémben is. Napok óta küzdök, ellenállok a késztetésnek, hogy hozzáérjek, hogy idegenekből ismerősökké változzunk. A testünk egymásnak feszüljön, egy új dal ritmusára íródjon, de hiba lenne. Az öklömet a falba verem, és lehunyt szemhéjakkal csakis az érzékeimre támaszkodom. Gyászolok. Egyértelműen magamba zárkóztam, élveztem az otthon melegét, miközben megnyíltam egy másik embernek. A lánynak, aki ott volt a kocsiban az öcsém halálakor, aki kapocs lehetne hozzá. Megrémülök, ha kivetítem a fejemben az elmúlt hetek eseményeit…közelebb kerültem hozzá, elfogadtam, hogy terhes volt, hogy köze volt hozzá, és mégis kívántam. A legrosszabb az egészben, hogy előbb ezek nekem nem jelentettek gondot, és neki mégis. Szereti? Nem tudom, mi volt közöttük, meddig jutottak el. Menthetetlenül csúszik le a tenyerem a hideg csempéről, és a homlokom nekitámasztom. Mélyeket lélegzek, a hátamat verdesi a jégre emlékeztető vízcseppek halmaza, de nem török meg. Ostoba voltam, elgyengültem, mert sebezhető vagyok. A munkában kellene már lennem, megölöm Owent, ha nem enged vissza. A lakásomba, de az életembe sem szabadott volna befogadni a barna hajú lányt. Rosszul tettem, hogy ellágyultam, puhány leszek, mint Jade esetében. Az összeomlás ama fokán még nem álltam, de többet nem is akarok egyetlen nő miatt sem. Émelygek, és a férfiasságom is lassan megadja magát. Már tudatosan építem fel az ellenállásomat, nem inoghatok meg többet, nem hihetek a dús ajkaknak, a barna szembogaraknak, melyeknek színe néha egy kis arannyal keveredik. Nem láthatja az igazi énemet, és legfőképpen nem osztozkodhatom vele az öcsémen, aki részben miatta ment el. A tanúvallomása kell, a harmadik tag, aki közelebb vihet az igazsághoz. Némán ostromlom önmagam, hogy figyelmen kívül hagytam a legfontosabb tényezőt. Harcias elszántság lobban bennem, olthatatlan vágyat érzek, hogy válaszokat kapjak, és amit megértés gyanánt elnyomtam, most másképpen jön ki rajtam. A törölközőért nyúlok, és a csípőmre csavarja hagyom el a fürdőt. Szinte már alig látni valamit a párától. A felsőtestemen még csurog lefelé a víz, de nem érdekel. A nedves mellizmaimra tapad a fekete póló, meg az alsó is, miközben azon zakatol az agyam, hogyan tekintsek rá. A játékokat befejeztük, nincs több szex, sem erre hajazó helyzet. A közös programoknak is egy időre vége. Nem fogom dajkálni, felnőtt nő, akinek meg kell tanulnia a lábára állnia, ha túl akarja élni ezeket a napokat. A munkámat tettem kockára érte, és egy illúzióért. Mi történt velem? Zaklatott vagyok, és dühös is erre a különös szituációra, végül úgy döntök, hogy tiszta vizet öntök a pohárba, és felkeresem a szobájában. Az ágyon fekve találok rá, már nem érdekel, hogyan élte meg. A tekintetem villámokat szór, a hangom mégis nyugodtan cseng. Szerette-e? A jelenre hatással van?
- Nem tudod, ez neked így megy? Csak tisztában vagy vele, hogy mit éreztél, amikor elment, amikor ürességet és káoszt hagyott maga után? – emelkedik meg egy oktávval a hangom, remegek a dühtől, de csakis odabent. Kínos csend telepszik közénk, mikor megpróbálja körülírni az emóciókat, melyeket Wyatt váltott ki belőle.
- Valami helyrekerült. Nem kell megmagyaráznod. – legyintek, mert nekem már a napnál is világosabb, hogy bele van esve. Szereti, talán még a hiányával sincs képben. Megrándul a szám széle, mert eszembe jut Jade, és a halála pillanata. A kezeim között vérzett el, és meredt a nagy semmibe egy baleset miatt. Undorító az élet, ha ezt nevezhetjük annak.
- Nem kellett volna elkezdenünk. – suttogom, és őt nézem. Az arca nyúzott, talán már sírt is az előbb, miközben a fürdőben tartózkodtam. Az indulataim elapadnak, mert mindkettőnknek hiányzik. Vakon hallgatom a mentegetőzését, a füstbe ment ígéreteket a jövőre nézve, de nem mondok neki semmit rá. Egyetértek, nem szabad maradnia, de abban már kételkedem, hogy elegendő lesz ahhoz pár nap, hogy összeszedje magát. Hadakozok a józan eszemmel, jönnek az ünnepek, nincs kedvem vele maradni, de az utcára se tehetem. Hirtelen pattan fel, és nyújtja át nekem a mexikói italt. Elveszem tőle, és meglöttyintem, az üveg oldalának csapódik a tequila. Megkóstolnám, de az nem én lennék. Szigorú vonásaim rejtekében sajnálom őt, mikor rám pillant.
- El kell költöznöd. Mindkettőnknek ez az érdeke. Adok pár nap haladékot. Kezdj el dolgozni, de utána el kell menned. Ez gyengeség Cherry, én nem ilyen vagyok. Soha nem iszok, soha nem énekelek, és nem vágyom olyanra, ami nem lehet az enyém. Kiforgattál a világomból, de igazad van, ez nem mi vagyunk. Wyatt az élőfal közöttünk. Akadály vagy a munkámban, elhallgatsz információkat, mégis itt vagy. Óriási hibát követtem el, és ez többet nem fordulhat elő. – közelebb lépek, és a tarkójára futtatva a jobbomat belehúzom egy kemény ölelésbe. A nyakához hajolok, beszívom az illatát, de nem csókolom meg.
- Ha legközelebb szemtől szembe fogunk állni, és az öcsém lesz a tét, nem foglak kímélni. Könyörtelenül foglak kihallgatni, bármennyire is gyengüljek el most. Vége van Cherry. – közlöm vele rekedtes hangszínen, és ellépve még egyszer végigmérem, aztán magára hagyom a szobában, és az üveget az ablakon hajítom ki.