A kávézó után nem mentem egyből haza. Bár fáradt voltam, kellett valami, amivel kieresztem a gőzt. Alkoholra vágytam. És szexre. Bármilyen alantasnak is éreztem magam a gondolattól, hogy ahelyett hogy megoldanánk végre az ügyeinket Lynnel – bárhogy végződjön is –, itt szenvedünk, és ilyen szánalmas találkozásokat produkálunk, mint ez a ma esti is volt. Ezzel maximum azt érjük el, hogy darabokra szedjük a másikat. Egyikünknek sem hiszem, hogy használ ez. De hiába rakom össze ilyen gyönyörűen fejben, amikor ott áll előttem, és belenézek abba a macskazöld szempárba, ami annyi vegyes érzelmet mozdít meg bennem, nem sokáig megy betartani a letisztult, racionális forgatókönyvet.
A mai is jól bizonyítja: nem tudom kivédeni, hogy hasson rám, sem egyik, sem másik irányban. Egy hónapja arra siklottam ki, hogy bármit megtettem volna, hogy nálam töltse az éjszakát, úgy éreztem, nem megy nélküle, hiába próbálkozom, nem tudom betölteni a hiányát. Nem kellett volna hagynom, hogy ennyire vágyakozzak utána, és azt sem szívesen ismerem be, hogy így volt. Ettől csak egy nagy adag szerencsétlenségnek érzem magam, aki talán már most elkúrta az egész életét, ez az irány pedig, nem hiszem, hogy nagyon magyarázni kell, miért nem annyira szimpatikus. Öt év hosszú idő, volt már mikor elindultam errefelé, de egyre mélyebb és ingatagabb bugyrokba jutottam, és az életem kezdett nagyon ijesztő kanyarokat venni. Szóval inkább felhagytam vele, és úgy döntöttem, jól van ez így, bizonyára meg van az oka, hogy miért így történik, de ha nincs, akkor is ez van, én pedig visszatérek ahhoz a nagyszerű és magabiztos Benjamin Hensonhoz, aki minden szituációból képes a legjobbat kihozni.
Apróbb botlások ugyan vannak, mint az előbb is, de legalább látszatra megőriztem a méltóságomat, nem adtam ki magam annyira neki, mint szilveszter előtt. Nem voltam józan és minden bajom volt, tulajdonképpen ezer indokon van, amivel takarózhatok, de akkor sem kellett volna hagynom, hogy annyira belém lásson. Emlékszem, mennyire nem tudtam kezelni, hogy hiába kértem, hogy maradjon, végül mégis kérdés nélkül hazament Rosie-hoz. Nagyon elborított mindaz, amit jó ideje nem hagytam felszínre kerülni. A legfájóbb része az egész históriának. Szóval elkúrtam. Azt is, és ezt is, erre pedig legjobb, ha iszok valamit, és valami kellemesebb programmal kirángatom magam ebből a hangulatból, mielőtt még megint belecsúszok valami hülyeségbe. Már ez is valami, nem? Ha tudod, hogy reménytelenül meggondolatlan vagy, legalább megpróbálod rá emlékeztetni magad.
A vezetésben az a szép, hogy ha annyira zaklatott vagy, hogy efféle monológokkal szórakoztatod el magad út közben, végül teljesen máshol tudsz kilyukadni, mint amit eredetileg célba vettél. Már csak akkor tűnik fel, hogy robotpilótára váltottam, amikor bekanyarodok a saját utcámba. Hát ez nagyszerű. Mégis mi a búbánatnak jöttem haza? De ha már voltam ilyen hülye, úgy döntök, most már nem változtatok irányt, felmegyek, lezuhanyzom, és ha más nem, hát majd rendelek valamit.
Így is történt szépen sorban, némi stresszoldó és kényelmesen lebutító whisky beiktatásával, a vacsora mellé pedig extrában egy kis lazító programot is házhoz invitáltam. Nemrég kaptam egy ajánlást az egyik kollégámtól, aki annyira elégedett volt, hogy egész héten erről áradozott, és bár akkor nagyzolva azt mondtam neki, hogy én jobb szeretem magam becserkészni a prédát, és tényleg nem az én világom ez az egész, úgy voltam vele, ettől jobb alkalmat aligha fogok találni a kipróbálására.
Előkotortam a kártyát, és el kell ismerni, már a diszpécser kisasszony is nagyon erotikus hangszínnel faggatózott az igényeimről, és egyéb adatokról, az egész szituáció okozta „mélyen titkolt” lányos zavaromban már arra sem emlékszem, miket mondtam, de mikor a hölgy megérkezett, és ajtót nyitottam, az első életképes sos megoldás, ami nagy hirtelen hajlandó volt eszembe jutni, az volt, hogy élből letagadtam a bizniszt. Nem volt könnyű eltántorítani, de egy kis előzékeny útbaigazítást követően, hogy mégis mivel téveszthette össze a címet, sikeresen megszabadultam tőle.
Atyavilág. Fújtam ki a levegőt, miután kezdtem újra biztonságban érezni magam. Hát ha valami világvégi apokalipszis következtében ő lenne az utolsó élő nő a földön, akkor sem fanyalodnék rá, az tuti. Le is dobtam az ingem, és a regenerálódás érdekében töltöttem még egy pohárkával, de az első korty után, ismét kopogást hallottam.
Hát nem hiszem el. Átfutott az agyamon, hogy csak simán nem nyitom ki, nem volt hangulatom hozzá, hogy elkezdjen nekem itt erősködni, hogy márpedig őt akkor is ide küldték, de végül inkább erőt vettem magamon, és úgy döntöttem, hogy ezúttal még határozottabb leszek.
Felnyitottam az ajtót, és nekitámaszkodva, nem is teljesen tisztában azzal, hogy ezúttal az öltözékem is némileg hiányosabb, nem is hagytam rá időt, hogy ő nyisson.
- Sajnálom, de az előbb már mondtam, hogy… - Ám akit megpillantok, az nem a félcsupasz csajszi, hanem az egyetlen emberi lény, akinek a létezését ma este szerettem volna teljesen elfelejteni.
- Szia... – Azt egyből leszűröm róla, hogy felbátorította néhány ital, mint az előbbi mentésből is kiderült, annyira még nem szállt a fejembe az enyém, hogy ne legyek észnél. Látszik, hogy meglepett vagyok, és hogy nem rá számítottam – nagyon nem –, a reakcióm pedig késik, mégpedig amiatt, mert magam sem tudom eldönteni, hogy ez mennyire lenne jó ötlet. Igaza van, kell beszélnünk, de ma minden vagyok, csak nem felkészült.
Mikor újra megszólal, bizonyára a habozásomat látva, eszembe jut, hogy bekmuzhatnám, hogy épp van nálam valaki, de amilyen gyorsan váltották egymást, még az is lehet, hogy a call girl-ömmel is találkozott. Amúgy sincs kedvem megint hazudni neki, ennyi lelkiismeret-furdalás épp elég volt mára, mint amit a kávézó után éreztem, szóval tagadhatatlan, hogy nem kitörő örömmel, de erőt veszek magamon, és a lakás felé intek. Nem akarok bunkó lenni vele, és itt helyben rácsapni az ajtót.
- Gyere csak. Történt valami? – teszek egy utolsó próbálkozást, hátha nem a mi ügyünkről akar beszélni, csak úgy… beugrott, mert… Nem tudom. Elütött egy békát, és a segítségem nélkül nem tudja feldolgozni.
De már most elhatározom, hogy ha még sincs igazam, nem hagyom sokáig beszélni. Nem akarom, hogy ugyanaz legyen, mint a múltkor.
- Egy italt? – sétálok vissza a pulthoz, és egy korty erejéig kézbe fogom a sajátomat.

Mikor kinyitom az ajtót, és mégsem a félresikerült lazító próbálkozásommal találom szembe magam, hanem Lyn ácsorog előttem, a torkomra is fagy a megkezdett mondat további része, és néhány pillanatig csak állok, és bámulok rá, igyekszem minél kevésbé meglepett képet vágni, pedig ettől nagyobb meglepetés aligha érhetett volna ma este. Bár az előző vendégem után azért vágom, hogy nem lehet ezekkel a kijelentésekkel eléggé résen lenni.
- Nem érdekes – felelem a kérdésre, nem tudom, összerakta-e a képletet, hogy tőlem távozott a nő, akit minden bizonnyal még láthatott, és ha igen, vajon milyen verziók keringenek a fejében. Normál esetben valószínűleg sietve tisztáznám magam, már csak a makulátlan renomém érdekében is, de most… hacsak ő nem hozza szóba, én nem igazán tervezem. Végül is mindegy, hogy mit gondol. Sőt. Talán még jobb is, ha azt hiszi, oltárit hancúroztunk az előbb.
Bár azért valahol sejtem, hogy miből táplálkoznak ezeknek a rám egyébként nem annyira jellemző gondolatok. Látszik rajtam, hogy nem kitörő örömmel, de beinvitálom, és érzem, hogy elég volt csak meglátnom, máris befeszültem, talán mert fogalmam sincs, hogy pontosan mire számíthatok. Mit akarhat? Sejtéseim éppenséggel vannak, de bármelyikkel is talál be, nem lesz egy felemelő élmény.
Ahogy elviharzik mellettem, és megszabadul a cipőitől, világossá válik számomra, hogy nem öt perces látogatásra készül. Abból pedig, hogy egyből belecsap a téma közepébe, azt olvasom ki, hogy az ital mégsem oldotta fel benne teljesen a feszültséget.
- Ha azért jöttél, hogy ezt a szememre hányd, akkor jobb, ha itt abba is hagyjuk – jelentem ki, a hangomban határozottság érződik, az arcom és a viselkedésem pedig távolságtartóan nyugodt, mintha szilárdan elhatároztam volna, hogy nem fogom átvenni a feszültségét, nem hagyom, hogy feldühítsen, vagy ami talán ennél is rosszabb, semlegesen próbálnék hozzáállni az egészhez. Mintha már lezártam volna a kérdést, és csak az objektív tényezőkre szorítkoznék.
- Mert nincs miről beszélni. Egy kávéra hívtam meg a lányt. Ez még nem bűn. Amit amúgy sem fogadott el. De ha ragaszkodsz hozzá, többet senkit nem hívok meg kávézni a jelenlétedben. – A végére már kerül bele egy nagyon halvány irónia, bár én is tudom, hogy nem csak ennyiről volt szó, nem vagyok rá büszke, hogy nem tudtam uralkodni magamon, és ahogy megjelent, rám tört minden sérelem, amit úgy látszik, túlságosan mélyen őrizgetek. Talán azt akartam, hogy megbánja, hogy a múltkor hazament. Bár ez sokkal inkább tudat alatt mozog bennem.
Mikor rávágja, hogy kéri azt az italt, nyomban készíteni is kezdem, ami azzal jár, hogy amíg beszél, félig-meddig háttal vagyok neki, de a szavaira attól nagyon is figyelek. Annyira nem is bánom, hogy nem kell közben a szemébe néznem. Egyszerűbb így.
- Miért érzed szarul magad? – teszem fel a végén a kérdést. Egyrészt kikerülve a választ, másrészt azon kapom magam, hogy minden érdektelenségi próbálkozásom ellenére, ez a részlet nagyon is foglalkoztat. De megpróbálok úgy tenni, mintha érdekességből vagy udvariasságból firtatnám.
Megfordulok, és átadom neki a poharat, valami olyat beletöltve, amiről tudom, hogy szereti, de nem olyan erős, hogy kiüsse magát tőle, elvégre fogalmam sincs, hogy miket ivott már össze. Ahogy mellé érek, megteszi a megjegyzést az öltözetemre, amire csak egy halvány mosoly fut végig az arcomon, de nem kommentálom, csak odalépek a fotelhez, és szó nélkül magamra kapom az ingem, és ahogy gombolni kezdem, a mondanivaló többi része is kibukik belőle. Miközben hallgatom, automatikus, elkapkodott válaszok születnek a fejemben, szerencse, hogy nem vagyok annyira feldúlt, sem részeg, hogy ki is mondom őket, de hogy mit kellene válaszolnom, azt nem tudom.
Ha nem éreznénk, akkor nem tudnánk hergelni sem a másikat, ez világos, és hogy ennyire rosszul megy köztünk jelenleg minden, az pont azt jelenti, hogy… Hogy?
- Őszintén? Szerintem mindegy, hogy én mit gondolok, Lyn. Mikor számított? – Se akkor, amikor a gyerekvállalásról beszéltünk, se akkor, amikor a hogyan ezutánról, de akár a közelmúltban is… nem kérdezett meg, hogy ráérek-e vigyázni Rose-ra, nem számított, hogy nem engedtem meg neki a nyamvadt kakaót, ahogy az sem volt lényeges, hogy szerettem volna, ha itt marad aznap éjjel.
- Mióta Rose megvan, lényegtelen, hogy mit szeretnék. De ott a telefon a sarokban, hívd csak fel, hogy megkapta-e már az esti kakaóját, addig kimegyek az erkélyre, hogy ne zavarjalak.
A hangomban még nincs indulat, el akarom rejteni belőle az érzelmeket, de amilyen hülye vagyok, érzem, hogy kezdem felhergelni saját magam. Végül csak odasétálok az üvegajtó elé, és kibámulok rajta a városra.
- Mit szeretnél megbeszélni rajta? - kérdem halkan. Most már kezdek nem nagyon hinni ezekben a megbeszélésekben. Ha eddig nem vezetett célra, nem hinném, hogy épp most járnánk sikerrel. De valami halvány kis remény ezek szerint mégis él bennem, ha mégis rákérdezek.

Nem tetszik neki a válaszom, pedig csak megpróbálom még az elején leállítani, mielőtt még újabb veszekedésbe torkollnánk. Mert mégis mi más lehetne ebből, hogy este tizenegykor beállít a lakásomra, piásan és meglepetésszerűen, hogy sértődötten számon kérje: miért flörtöltem Florral?
Nyilván veszekedni akar, én viszont nem, és nem is akarom hagyni, hogy kiprovokálja, mint decemberben, vagy az utóbbi néhány évben. Rose előtt sosem volt komolyabb vitánk, maximum sértődések, félreértések, apróbb hibák, amiket meg lehetett bánni, bocsátani, tanulni belőle, de megvolt az összhang, ami mára teljesen elpárolgott.
Itt áll előttem, és olyan érzésem van, mintha egy idegen emberrel próbálnék beszélgetni, de az ismeretség hiánya miatt folyton csak aknákra futunk. Nem is tudom, hogy lehetséges, hogy akiről azt hitted, jobban ismered, mint a saját tenyeredet, képes ennyire kifordulni önmagából – vagy abból az illúzióból, amilyennek megismerted. A mai napig nem tudom eldönteni, melyik történhetett. Mert kettőnk közül nem én változtam meg.
- Miért ne kellene megválogatnod? Az emberek általában ezt teszik. – Megválogatjuk, kinek és mit, vagy éppen hogyan mondunk. Talán sejtem, hogy mire akar kilyukadni, de azt akarom, hogy ha így van, akkor ő mondja ki.
- Ez úgy hangzik, mintha te pontosan tudnád. – Pedig gőze sincs. Nyilván nem esett neki jól ez a délutáni incidens. Gondolja, hogy nem tudom? És mi van azokkal, amik nekem esnek rosszul? Vajon azt hiszi, hogy ő mindent olyan kurvajól csinál?
Tudja, hogy sosem játszottam az érzéseivel, sosem akartam bántani szándékosan. Akkor meg miért csináltam? Annyira én magam sem tudom.
Mikor meghallom, hogy valójában nem ezért jött, enyhén azért felvonom a szemöldököm. Nehéz elképzelni. De kíváncsian várom, hova akar kilyukadni. A mondatára nem válaszolok, értelmezheti úgy is, hogy csendben tudomásul vettem, és úgy is, hogy nem akarok rá mit mondani.
- Akkor minek köszönhetem a látogatást? – Eddig, egészen a múltkori akciónkig, bármikor szívesen láttam, akármikor döntött úgy, hogy betoppan hozzám, sőt, ha összefutottunk, szándékosan vagy a véletlen folyamán, sokszor invitáltam is. De azóta megváltozott valami, amit talán, ha akarnék, se tudnék nevén nevezni.  
- Miért tűnt volna el a biztos pont? Rose ott van, nem igaz? Nekem úgy tűnik, hogy maximum kicserélted. – És itt nem is mondok többet, annak pedig pláne hálás vagyok, hogy épp az itallal szarakodok, és nem kell mellé a szemébe nézni, nagyon próbálom tartani a kiegyensúlyozott, kizökkenthetetlen alakot. A mondataim pusztán megállapítás-jellegűek, mintha csak valami független terapeuta lennék. Ami mondjuk még viccnek is elég rossz, de most nem ez a lényeg. Nem könnyű leválasztanom az érzelmeim az elhangzó szavakról, se az övéiről, se a sajátjaimról, de őszintén szólva nem akarom, hogy még egyszer úgy lépjen ki azon az ajtón, hogy azt kelljen éreznem, mint a múltkor.
- Én nem húztam fel az orrom – és a válasz talán túl gyorsan születik, de most már mindegy. Nem húztam fel az orrom, ezer és egy foknyi különbség van aközött, hogy valamiért felhúzom az orrom, és aközött, ahogyan lelépett a múltkor. Vagy hogy azt érezteti velem, mennyire semmibe vesz. De. Nem. Akarok. Erre. Gondolni. Mert ahogy felidézem, már alattomos módon kezd is újra behúzni az egész. Én pedig ma akkor sem fogok veszekedni vele.
Eleinte elég jól bejön a taktika, hogy visszaforgatom rá a kérdéseit, de erre sajnos ő is hamar rájön, és levágja az egérutat. Hogy megfelelő-e ez az állapot? Mit mondhatnék erre?
- Nem ideális – felelem, árnyalatnyi habozás után, de aztán úgy teszek, mint aki ezzel maximálisan le is tudta a feladatot. Nem ideális, de nem tudom, mit tehetnénk érte. Nincs több ötletem. A pillantásom ezúttal nem kerüli el az arcát, így hogy fél szobányi távolság került közénk, és éppen az ingemet gombolgatom, nem ki, hanem be, azért akaratlanul is eljátszom a gondolattal, hogy mi lenne, ha mégis fordítva történne. Hasonló szituációk elég sokszor szexszel végződtek, ám ezt is leállítom, mielőtt még nagyon tévútra vinne.
- Nem, nem számít, Lyn. – Ismétlem el újra a kontrájára. Volt, mikor számított, ezt nem akarnám eltagadni, de ez most már nem így van. Látom, hogy meglepődik, talán ő nem veszi észre? Hozhatnék rá rengeteg példát, de nem akarok vádaskodni. Eddig sem tudtuk megbeszélni, nem akarok belemenni. Talán már ezt sem kellett volna… - De inkább hagyjuk is… - Ám ő csak mondja és mondja.
Nem esik jól? Összevonom a szemöldököm, és hitetlenkedve meredek rá. Nem tudta, hogy nem esik jól, ha rá vágyom, és hazamegy valami hülyeség miatt? Pedig ehhez nem kell lángésznek lenni. De a megfogalmazás is zavar, mintha arról beszélgetnénk, hogy nem esik jól, ha nem dicséri meg a főztöm. Neki tényleg ilyen szinten mozog ez az egész?
A következő mondat viszont végképp elindít a lejtőn, és nem csak, hogy elindít, de pikk-pakk le is zuhanok rajta. Nem hiszem el, hogy megint helyben vagyunk. Mégiscsak elérte. Amit kimond, olyan erővel ránt be, hogy pillanatok alatt borít el újra a mélyről jövő, vak düh. Ugrik a pulzusom, és az eddigi önfegyelmem és összeszedettségem aranygolyóként pottyan a kútba. Szóval ha van egy gyereked, akkor már minden máshogy van? Én nem akarom, hogy máshogy legyen. Gyűlölöm a gondolatot, hogy emiatt veszítem el, és emiatt rúg fel mindent, ami annyira működött köztünk. Még mindig épp úgy belém hasít ez a mondat, és a hozzá kapcsolódó érzés, mint mikor legelőször került szóba. De ha már megváltoztatni nem lehet, mert felfogtam, hogy nem lehet, legalább hallani nem akarom. Nem értem, miért kínoz vele újra és újra.
- Miért csinálod ezt? – szökik ki belőlem a kérdés, ami az egyik pillanatban még úgy tűnik, enyhülést hoz, de mire kimondom, már meg is bánom. A tekintetem megváltozik egy pillanatra, és a hangomon is hallani, hogy ez már nem az előbbi távolságtartó intonáció. Mint mikor egy gyógyulásnak indult sebről rántjuk fel hirtelen a tapaszt.
Hogy elrejtsem előle, és tegyek még egy utolsó próbálkozást a biztosabb terepre való visszatérés érdekében, elfordulok, és elsétálok az erkélyajtóhoz, majd jobbommal végigsimítva a homlokomon, inkább a kinti várost figyelem. Próbálok keresni valami fókuszt, és közben annak szurkolok, hogy hagyja már abba. De úgy tűnik, ma valahogy nagyon makacs.
- Talán nem? Ó, ez nagyon kedves – kapom fel erre a megjegyzésre a fejem, a hangomból csöpög az irónia. – Tudod, ha tudtam volna, hogy nem esik jól neked, talán én sem flörtölgetek Florral az orrod előtt. És talán a jövőben sem teszem. – Ugyan már. Nem is tudom, hogy melyik a nagyobb faszság. Mondja azt, hogy nem érdekelte. Akkor legalább a végére érünk. Kirakhatom. Lezárhatjuk ezt az egészet. De nekem ne hazudja azt, hogy nem tudta. Meg hogy talán. Ez csak még jobban forralja a vérem.
Szóval nem hagyta nyugodni a tekintetem?
- Akkor talán lehet, hogy mégis csak tudtad – említem meg, és nem, most már nem tudom visszatartani, túlságosan ideges vagyok, hogy szimplán csak végighallgassam.
- Nem lett volna jó ötlet! Semmi sem jó ötlet. Egyszerűen nem létezik jó ötlet ebben az egész istenverte szituációban, úgyhogy ne tedd fel többet ezt a kérdést, mert mindjárt kiugrok ezen az ablakon – és azzal a lendülettel, ahogy felcsattanok, földhöz is vágom a poharamat. Annyira felgyűlt bennem a kiadatlan feszültség, hogy már nem tudom visszafogni magam. Megőrülök ettől a lehetetlen helyzettől, hogy nincs előre, csak hátra. – Legkisebb sérüléssel? Mégis melyikünkéről beszélsz? Ja, hogy megint a sajátodról? Szóval ez így volt könnyebb, így nem kellett összekaparnod magad, nem kaptál belőlem, és ki tudtál verni a fejedből. Így volt a helyes, ha jól értem – én is egészen belepörgök most már. – Akkor azt áruld el, hogy mi a fenét keresel itt. Miért vagy itt, Marilyn?
Még túlságosan tombol bennem a harag, az indulat, meg ki tudja mi minden más, ahhoz hogy megbánjam ezt a heves reakciót, és ahhoz is, hogy egyáltalán feltűnjön, hogy mit csinálok. De érzem, hogy mozdulni kell, nem bírok egy helyben maradni, és inkább rányitok az kilincsre, és kilépek a hideg éjszakába. Hátha segít megnyugodnom egy kicsit.

Míg beszél, eltöprengek rajta, hogy vajon milyen céllal is érkezett ma este. Már a látszólagos indokon túltekintve egy kicsit. Kifakadni, hogy legközelebb ne előtte flörtöljek. Jogos, nem jogos, tökmindegy, ezt telefonon is megtehette volna, vagy sms-ben, behúzza a gyomrost, és fél perc az egész. Nem kell bele energiát tenni, nem kell hozzá feszengeni, konfliktust vállalni, veszekedésbe keveredni. Akárhogy nézem, emiatt nincs értelme idejönni, hacsak nincs valami egyéb is a háttérben. Másrészt ebben az is benne van, hogy azzal számol: nem most látjuk egymást utoljára.
Érdekes ez az egész. Mikor viszonylag jóban vagyunk – mert azért ilyen időszakok is felbukkannak néha – , kézzel-lábbal kapálózik az ellen, hogy akár öt percre is felmerészkedjen hozzám. Legutóbb is mit össze kellett meccselnem, hogy hajlandó legyen betenni a lábát. Hányszor elmondta, hogy nem akar, nem jó ötlet, inkább hív egy taxit stb. És végül el is húzta a csíkot. Mikor éppen nem vagyunk jóban, akkor meg magától megjelenik. De vajon miért? Hogy megbeszéljük, megint jóban legyünk, és aztán újra kerülhessen?
- És hogy hívják ezt a viszonyt? – Párkapcsolat? Barátság? Egyik sem igazán. Lényegében mik vagyunk mi egymásnak? Amíg ezt nem tudjuk megmondani, a határokat sem nagyon lehet letisztázni. Honnan tudjuk, hogy mi fér bele és mi nem?
Revans? Szóval azt hiszi, bosszút állni mentem? Nem úgy indultam el, hogy bármi ilyesmire készültem volna, de úgy látszik, valahogy mégis ezt hozta ki belőlem a helyzet. Nem szándékosan, és bizonyára nem is véletlenül. Ami viszont feltűnik, hogy ezek szerint pontosan tudja, mennyire nem esett jól a múltkori akciója.
Szívem szerint rávágnám, hogy igen, köszönöm a kérdést, most már sokkal jobban vagyok, de tudom, hogy nem vezetne előre ez az irány.
- Mitől kellett volna jobban éreznem magam? – Oké, ez talán túlzás volt, de mit várt tőlem, mit csináljak? – Eljössz szemre hányni a vélt revansomért, végül is nevezhetjük ennek is, de ha nem megyek be a Rozába, és nem úgy reagálok, ahogy, akkor még egy hónap után sem jut eszedbe, hogy felkeress, pedig ha reavansban gondolkodsz, azt is tudod, hogy lett volna miért. – Remélem, nem mondja, hogy ez két emberen múlik, azt azért csak nem gondolja komolyan, hogy miután így otthagy, majd még én jövök, hogy ezúttal hajlandó-e rám szánni egy kis időt? Szerintem egyértelmű, hogy egy ilyen lépés után, nem én fogom keresni, ő pedig nem tette, vagyis újra felmerül a kérdés, hogy mit is csinálunk ma este?
Nem vagyok még ideges, ezek csak tények, nem mondanám, hogy feszültségmentes, de még azért belefér a normál beszélgetés kategóriába. Kettőnk közül látszólag most ő a feldúltabb, nem tudom, mi történt, hogy most hirtelen ennyire fontos lett rendezni ezt a vonalat, de belül azért érzem, hogy a feszültség engem is egyre jobban szorongat.
- Ebben tévedsz – válaszolom egyszerűen. Hogy ne lehetne egy gyerek az anyja, vagy épp az apja biztos pontja, sokan épp azért szülnek, mert magányosak és rizikómentes kötődésre vágynak, tudom, hogy az anyám is ezért erőltette a témát. Apám mellett nem volt nehéz egyedül éreznie magát, de erről most végképp nem akarok beszélni. Arról meg végképp nem, hogy én akartam lenni a biztos pontja, de hát a biztos épp attól biztos, hogy nem döntesz úgy, hogy inkább lecserélnéd valaki másra.
- Talán ha nem csak anyaként viselkednél, hanem nőként is, ilyened is lenne. – Ezen én is érzem, hogy erős, de akkor is úgy döntök, hogy kimondom, ezt még nem indulatosan, nem is sértetten, inkább csak komolyan és egy kis leplezetlen komorsággal.
Látom rajta, hogy nem hiszi el: nem sértődtem meg a múltkor, és ebben tökéletesen igaza is van, de most mit vár, mit tegyek? Úgyis oda lyukadunk ki, hogy neki anyai ösztönei vannak, amiket én nem érthetek, és én vagyok a szemét önző alak, ha ezt nem fogadom meg. És ha ez megtörténik, onnantól nekem lőttek is. Pedig érzem, hogy egyre közeledünk hozzá, és tartok is tőle rendesen.
Kortyolok a whiskyből, tényleg aggaszt, hogy bár kívülről ez még mindig nem látszik szerencsére, minden egyes perc, amit itt tölt, és minden egyes szó gőzerővel zabálja azt a magabiztos, elhatárolódó, és megközelíthetetlen képet, amit az elején olyan stabilan mutattam felé.
- Nem gondolom, ezt mutatják a tények. – És fogalmam sincs, hogy ebbe miért állok bele ennyire, nem mindegy? A fenébe is. Nem tudom tovább kizárni a lesben álló érzelmeket, elborítanak.
- Úgy érted, nem esik jól, hogy a figyelmed évente egyszer sem teljes mértékben rám irányul? – javítok rá ismét, mert mintha nem is ugyanazt a filmet néznénk. És ebből már érződik, hogy sérelem formálja a szavakat, de mennyivel máshogy hangzik így, nem igaz? És ez a pontosabb. Persze, nem az a cél, hogy évente egyszer figyeljen rám, de mekkora a baj ott, ha még csak ez sem valósul meg. Akkor mégis mire számíthatnék tőle a partneremként?
Az utóbbi egy évben talán ez a nyamvadt „Miért csinálod ezt?” volt a legőszintébb kifejezése annak, mennyire fájdalmas számomra ez az egész, és mennyire belém mar azzal, hogy újra és újra emlékeztet rá, hogy minden megváltozott, és Rose mellett most már semmi esélyem. Néha már-már úgy érzem, mintha direkt forgatná a kést. De mikor kimondom, szinte meg is rettenek tőle. Erről nem, azért mégsem akarom, hogy tudjon. A szememben láthatott belőle valamit, de épp csak egy pillanat volt, a kérdésre pedig nem válaszolok. Ám ekkorra már olyan indulatok mozognak, hogy ez nem akaszt meg semmit.
- Mi lett volna megfelelő, Lyn?! Miről beszélgetünk tulajdonképpen? Azt már sosem fogjuk megtudni, mi történt volna, ha. Csak az világos, hogy mi történt meg, és ez mindent elmond arról, hogy mik a lehetőségeink. Én pedig nem akarok így élni, ha valami, akkor ez teljesen biztos! – Ha valaki iránt érzel valamit, akkor nem megfelelően akarod intézni a dolgokat, és nem kizsarolni kell a helyed az életében, mint amit most is csinálunk. És még megkérdezi, hogy mért nem szóltam? Szólni kell, hogy szeretném, hogy egyszer velem töltsön egy estét? Szerintem aznap este nem volt olyan szavam vagy gesztusom, ami ebben elbizonytalaníthatta volna.
Ettől függetlenül egy kezemen meg tudnám számolni, az öt év alatt hányszor mondtam ki ezt ilyen kíméletlenül konkrétan. Nem akarok így élni. Ennek azért van súlya, még számomra is. Én sem vagyok rá felkészülve, de a jelenlegi indulatom nem enged kertelni. Sőt. Minden bizonnyal torzít is, de ilyenkor nem vagy képes szelektálni, csak ömlenek belőled a szavak. A betoldásai pedig csak tovább hergelnek.
- Magamra haragszom, amiért valaha is betettem a lábam a GM-hez. – Istenem, mennyi mindent megspóroltunk volna magunknak. Hogy kérdezhet ilyet, hogy kire haragszom? Mit gondol, kire? Mivel nem látom, azt hiszem, ő is szándékosan vágja földhöz a poharat.
- És mégis mit érek vele, hogy a fejedben vagyok? – Ha azt nem tudja, nem akarja nyújtani, ami kellene. A szavaim durvák és bizonyára bántóak, pedig most sem akarnék ilyen lenni vele, a düh és a keserűség viszont kimondatja velem. Ekkor nyitok ki inkább az erélyre, és tenyereimet a korlátra szorítva, az ajkaimat összepréselve hallgatom, amiket mond. És azt is hallom, hogy ezeket már nem a düh hozza ki belőle, a hangja sokkal esendőbb, elkeseredettebb, törékenyebb. Furcsa, hogy ezt idekint érzékelem jobban. Vajon eddig is…?
A hideg leírhatatlanul jól esik, és a levegő mintha azonnal söpörni kezdené belőlem az indulatot. Vagy nyolc-tíz percig biztos kint vagyok, míg végül a légzésem is helyreáll, és végül hosszan sóhajtva, végre késznek érzem magam, hogy visszamenjek hozzá. Olyan csendben van, hogy abban sem vagyok biztos, hogy egyáltalán még bent van a lakásban. Bár nem lennék nyugodt, ha így rohant volna el. Mellbe vághatták, amiket tőlem hallott.
Végül megpillantom a kanapén, és egy kicsit megkönnyebbülök, bár így csak még nehezebb percek következnek. Átlépdelek az üvegszilánkokon, és csöndben leülök mellé a sarokba, mégis közel hozzá, úgy hogy közben felé forduljak. Felidézem, mit mondott utoljára, de nincs nehéz dolgom, hisz’ folyamatosan ezek keringenek a fejemben: „Egy szót sem szóltál, csak hagytál elmenni.” Igen. Talán jobb innen kezdeni. Felpillantok rá, és ezúttal belenézek a szemeibe is, bár kicsit tatok tőle, hogy mi fog visszanézni rám.
- Azért mert el akartál menni. – Ez az összes érvem, talán mindenre, amiről érdemes beszélni. Ebben minden benne van. – Nekem pedig az számít, ami idebent van – emelem fel lassan a jobb kezem, és az ujjbegyeimmel óvatosan, alig érintve – azt se tudom, hogy egyáltalán van-e még jogom hozzá –, megérintem a mellkasát, és végigsimítok a ruhája szegélye fölötti részen, ahol a bőre szabadon van, egészen a dekoltázsáig, míg már utam állja az anyag. Más jellegű helyzetben talán mást jelentene a mozdulat, de ebben most teljesen más van, sokkal inkább tisztelet, mint vágy, és valami egészen mélyről jövő gyengédség.
- Sosem erőszakoltam rád semmit, magamat végképp nem fogom. – A pillantásom visszasiklik az övébe, és a kezem visszahúzom az ölembe. Már csak egy mondat. Apró levegőt veszek.
- Ha erőltetnem kéne, vagy csak azért maradnál, hogy a kedvemben járj, és közben máson járna az eszed, az jobban fájna, mintha kimondanánk, hogy vége. Nem számít, kiről van szó.

Hát bonyolultnak biztos, hogy bonyolult, ebben teljesen igaza van. De kérdés, hogy vajon mi bonyolítjuk ennyire, holott egyszerűbben is meg lehetne oldani, vagy tényleg kibogozhatatlan ez az egész. Talán nekem kellene határozottabbnak lennem, és végleg kivonulni az életükből, vagy pedig… Még a gyomrom is összébb rándul, ha arra gondolok, hogy mintaapának kellene lennem. És lemondani mindenről, ami most örömet okoz, mert ha nem, akkor jön a vád, hogy önző vagy. Nem menne. Se ez, se az. De leginkább róla nem akarnék lemondani, az már csak külön ironikussá teszi a helyzetet, hogy ennek elkerülése érdekében lényegében pont ugyanezt teszem. Kezdek is belezavarodni.
A szavai zökkentenek ki, de most én nem tudom eldönteni, hogy komolyan beszél, vagy csak a szarkazmus mondatja vele, amit. Nem is reagálok, csak enyhén felvonom a szemöldököm. Aztán ér a következő meglepetés: megfelelés?
- Régebben nem megfelelni akartál, pedig akkor is lett volna minek. És szerintem most sem ezt várja tőled senki. – Itt nem megfelelni kellene, vagy ha már mindenképp ehhez ragaszkodik, akkor a saját belső értékrendjének, maximum. Talán azért van, mert még mindig szeretem, hiába is tagadom le, de valahogy nem tudom elhinni, hogy tényleg ennyire értéktelenné vált a szemében mindaz, amit átéltünk együtt, hogy ennyire elhalványodna és jelentéktelenné válna az anyaság mellett. Észre kellene vennie, hogy Rosie mellett nekem már nincs helyem mellette. Hogy ő maga tol el, ahelyett hogy segítene. Másrészről meg… ha csak a megfelelési vágy hajtja felém, akkor megint csak nem a jó úton járunk.
Itt még megy a józan gondolkodás, a szavaira próbálok nyugodt és elzárkózó válaszokat adni, és nem is annyira mélyen belemenni a dolgokba – ezzel úgy látszik, pontosan ellentétes törekvéseink vannak –, de ez sajnos egyre kevésbé sikerül.
- Ez nem csak egy nehézség volt, Lyn, mint hogy rendszeresen elfelejtem levinni a szemetet, vagy hogy utálom, ha fikuszokat teszel a hálószobába – de itt elhallgatok, mert a mondandója azért megérint. Esélyt sem adtam? Ó, dehogynem. Öt éve mást se csinálok. Itt én voltam az, akinek nehézsége volt, és sajnálom, de egyedül nem tudtam megugrani.
- Nézd, nekem sem esik jól ezt kimondani, de… - félrepillantok a kanapéra, és megpiszkálom az orrnyergem, de végül csak befejezem.  – Ami azóta történik, éppen elég bizonyíték arra, hogy nem menne. – Nem nézek a szemébe, és hogy ne ácsorogjak ott olyan hülyén, sétára is indulok a szobában. Ajkaimhoz emelem a poharat, és gondolkodás közben pár másodpercig diszkréten ide-oda ellötykölök egy kortyot, mielőtt lenyelem. Csinálom ezt néha, mikor nagyon elmélyedek valamiben, és általában a legkevésbé tudatosan.
Azt már nem fog kiderülni, milyen lett volna, és az sem, hogy melyik komponenst kellett volna kivenni vagy megváltoztatni hozzá. De amit azóta művelünk, tényleg kiábrándító. Nem egyszerű megbontani a szálakat, amik azután is olyan makacsul kitartottak, hogy lényegében lemondtunk a közös életről. Öt éve folyamatosan lemondunk, és nyirbáljuk őket, nyirbáljuk egymást, remélve, hogy egyszer majd csak elszakad az a mágikus valami, ami még mindig összeköt. De nem nagyon akar.
Tény, hogy vannak jobb és rosszabb pillanatok, és talán vannak olyanok, akiknek sikerülne is, de azok nem mi vagyunk. Ez az év végi események kapcsán most már világossá vált előttem. Végre van valami, egy tételmondat, egy szilárd pont ebben a szédítő katyvaszban, ami legalább mutatja az irányt. Amihez vissza lehet térni, ha túl mélyre mennék a labirintusban.
Azok nem mi vagyunk… Akármilyen fájdalmas, tudomásul kellene végre vennünk.
- Ha engedtem volna? – Ez a mondatkezdés váratlanul ér, és meg is pördülök, hogy szembenézhessek vele, és lássa a meglepett arcomat. Szóval én nem engedtem, hogy közel maradjon hozzám, erre tényleg nem számítottam. És ezen nem is lendülök túl olyan könnyen, mint a többi témánkon, mert épp ez az, amit a leginkább sérelmezek, valahányszor azon töprengek, miért is nem próbáltuk egy kicsivel jobban. De ahogy folytatja, arra nehéz mit mondani.
- Tudod, én ezt már kezdem annál is kevésbé érteni, mint amennyire azt hazudnám, hogy értem. – Hát még ami a valóság. Most tényleg az van, hogy szándékosan nem kar közel engedni magához? Önvédelemből? Vagy ez ugyanaz, mint a nincs szex megállapodásunk? De azt meg szeretné, ha töltenék velük időt Rose-zal. Már megint csak Rose. Esküszöm, erre normál esetben nem húznám fel magam, de most már sok ez az egész együtt, pláne amiket még hozzátesz, kíméletlenül beszippant a téma, és nem tudok mit tenni ellene.
- Ha én akadályozom a talpra állásodat, akkor egyáltalán mit akarunk még egymástól? – Ez pedig a leghülyébb kérdés, amit csak feltehetnék ebben a vitában – mert időközben sajnos be kell látnom, hogy tényleg azzá fajult –, de ezt az érvet nehéz a helyén kezelnem. Egyszerre szégyellem magam, és bűntudatom van miatta, amiért a depresszív időszaka is hozzám köthető, és amiért éppen miattam szenved, mikor soha senkit nem akartam még ennyire boldoggá tenni, másrészt dühös vagyok, hogy ennek az egésznek így kell végződnie, amiért Rose miatt elfordult tőlem, és amiért nem hagyott nekem más megoldást a szakításon kívül. Amiért inkább talpra állni akar belőlem, mint félretenni azt a kurva megfelelési kényszert. Vagy nem tudom, mi gátolja. Talán csak az egóm nem akarja elfogadni a tényeket.
Az utolsó mondatait már próbálom elengedni a fülem mellett, így is túlságosan felhergeltem magam már megint, érzem, hogy majd kiugrik a szívem, de mióta szedem azokat a bogyókat, amiket Syltől kaptam, már nem érzek szúrást, az a decemberi alkalom tényleg csak valami nagyon szerencsétlen csillagállás lehetett. Egy kis félsz azért bennem maradt, bármennyire is próbálom letagadni. Nem véletlen, hogy egyből bementem hozzá is.
Hagyom hogy ez, és annyi minden más is átcsobogjon a gondolataimon, mielőtt még rászánnám magam, hogy visszamenjek. Lassan, de fokozatosan azért megnyugszom, kitisztul belőlem a sok kártékony érzelem, és mikor halkan, mélyet sóhajtva leülök mellé, már nem érzek magamban mást, csak hogy őszinte akarok lenni.
Elkezdeni mindig annyira nehéz, de ahogy belekezdek, rám emeli a tekintetét, és ez meg is adja a kellő bátorítást. Mikor kimondom a mondatokat, abba az illúzióba ringatom magam, hogy sikerül végre jól, végre letisztultan fogalmazni, de amiket válaszolgat rá, nem is tudom, jobban megrendítenek-e, vagy inkább megkönnyebbülést hoznak.
Nem akart elmenni? A legkevésbé sem? Lepillantok a kárpitra, hogy a helyére illesszem ezt a mozaikot, de nem igazán megy, szóval még mindig ugyanolyan tekintettel nézek vissza rá. Mint aki tökéletesen nem érti az egészet, de azért nagyon próbálja magában tartani a kérdést: akkor meg miért?
Rég esett ilyen jól az érintése, vagy talán szimplán csak rég értünk így egymáshoz utoljára, de ez most sokkal bensőségesebb, azokból az évekből való, amikor még. A bocsánatkérése szintén váratlanul ér, és fogalmam sincs, mit érint meg bennem, de az előbb felhúzott pajzsok maradéka is elfoszlik, mintha ez a röpke pár pillanat alatt sokkal többet értünk volna el, mint az elmúlt egy órában, vagy akár az elmúlt pár évet is hozzászámolhatnám.
- Hát hallgass – apró, szelíd mosoly bújik a szám sarkába, és a szemébe nézve ráhajtom az ujjaimat a kézfejére. Nincs ebben semmi elvárás, vagy parancsolat, tiszta és ártatlan, csakúgy mint a tekintetem.
Talán itt kellene elmondanom, hogy én pedig azt sajnálom, hogy annyira megijedtem, hogy aztán én magam intéztem el, hogy bekövetkezzen, amitől tartok, de nem vagyok biztos benne, hogy jelenleg tényleg készen állnék ehhez a mondathoz. Szerencsére ő is folytatja, de rögtön ingatom is a fejem.
- Ezt együtt kell elhatároznunk, ha valóban ez a cél, ami felé haladni akarunk – mondom halkan. – Ha erőszak lenne, azért nem kampányolnék ennyire. A múltkor is jó hülyét csináltam magamból – mosolyodok el ismét, már-már nosztalgikusan, és le is hajtom a fejem egy kicsit. És nem is kóstolgatna ennyire a magány, ha egyedül vagyok.
A következő monológjára ismét felpillantok, és nem is tudom megvárni, mielőtt még teljesen befejezné, szelíden kiszabadítom a kezem, és az ajkaira illesztem a mutatóujjam. Nem esik jól hallani ezeket a szavakat.
- Az első részére szívesebben emlékeznék – majd ahogy felém dől, hogy a fejét a vállamra hajtsa, balomat átcsúsztatom a háta mögött, és mielőtt megtenném, azért elsuttogom a kérdést, amiről mondjuk csak sejtheti, hogy mire vonatkozik, de bízom benne, hogy nem ellenkezik.
- Szabad? – A tenyerem várakozóan a derekára siklik, és amennyiben igent kapok, balommal a derekánál átnyúlva, jobbommal pedig a lábait emelve, finom átmozgatással az ölembe húzom.
Átölelem, úgy hogy ténylegesen érezhessem, és a homlokom a vállához döntöm, nem láthatja, de a mosoly ezúttal egész ívében megjelenik az ajkaimon.
- Azért van egy enyhe különbség aközött, ha csak sejted, vagy ha biztosan tudod – itt mondjuk a hangom már biztosan elárulja a vonásaimat, és megint kezdem elsatírozni az élét a témának, de csak azért mert... nem vallanám be, de egy kicsit zavarba hozott. Felém fordul, annyira még pont el tud érni, hogy a puszit az arcomra nyomhassa. Nekem pedig, azt hiszem, most kellene elárulnom, hogy a jelek szerint én se nagyon tudok tőle szabadulni, de ez nem igazán jön össze.
- Bemegyünk? – teszem fel a kérdést, és rögtön rá is jövök, hogy ő még mindig nem gondolatolvasó, én pedig átugrottam jó néhány etapot. – Vagyis, ha menned kell, megértem, és azt is, ha nem akarsz… én csak…
És itt megint elhallgatok. Ahhoz képest, hogy a kommunikáció a szakterületem,  kezdem úgy érezni, hogy egyre siralmasabban teljesítek ma este. A homlokom újra a vállára érintem, mintha csak kellene két másodperc, hogy rendezzem a gondolataimat. Rájövök, hogy voltaképp azt csinálom, hogy tudat alatt előre mentegetem magam a visszautasítás elől, mert a múltkori után tartok tőle, és egóból, mert azt sem akarom, hogy tudja, mennyire szeretném. De nem-nem. Ez nem az igazi Benjamin Henson. Másrészt nem is akarok újabb játszmát kezdeni, őszintének kell lennem vele, legalább most, akkor is ha kurván rizikós.
- Ugye maradsz még egy kicsit? – korrigálok, azzal lassan fel is emelkedem vele, és ha nem ellenkezik nagyon, átcipelem a hálószobába, hogy aztán lepakoljam az ágyra, és mögé feküdve odahúzzam magamhoz.
- Nem kell semminek sem történnie - hiszen épp az imént fejtette ki, hogy nem akar túlságosan közel kerülni hozzám, amit egy átszeretkezett éjszaka meglehet súrolna egy kissé. Nyilván majd megőrülök érte, de igyekszem leállítani a gondolatot. Lassan, libabőrösen végigsimítok a karján, a vállától indulva egészen a csuklójáig.- De jól esne, ha itt aludnál.

 Azt látom, tudom, és érzékelem, hogy Rose-nak a legjobbat akarja, és ezért sosem tudnám hibáztatni, hiszen bármilyen szerencsétlen is a helyzet, Rose az én lányom is, én sem akarnék neki rosszat. Kedvelem őt, egy édes kislány, és ha igazán őszinte akarnék lenni, néha, mikor vele vagyok, fel is ébred bennem valami furcsa, bizonytalan érzés, olyankor úgy érzem, hogy talán… talán mégis menne. De nem tudok úgy rá nézni, hogy ne az jutna róla eszembe, hogy miatta veszítettem el Marilynt. Nyilván nem az ő hibája, Lyn döntött így, de ez akkor is, annyira mély árkot ás közénk, amit nagyon nehéz megugrani. Persze racionálisan helyén kezeli az ember, nem fogom éreztetni egy kislánnyal, hogy olyasmiért haragszom rá, amiről nem tehet. De az érzéseket már sokkal nehezebb befolyásolni.
Van, mikor eltöprengek rajta, hogy mégis miért ennyire erős bennem az ellenérzés, mi az, ami ennyire visszatart, és ilyenkor általában mindig oda lyukadok ki, hogy nem is igazán az volt a probléma, hogy Lyn meg akarta tartani a gyereket, nem az a baj, hogy Rose megszületett, a kapcsolatunk talán elbírhatta volna, sokkal inkább ott lehet a dolog nyitja, hogy minden más felborult miatta. Lyn számára semmi más nem létezik, csak Rose, Rose, Rose. Ez pedig nekem így tényleg nem ment volna. Így sem kellemes, mert nem tud beforradni az emléke, ahhoz túlságosan gyakran találkozunk, de úgy élni mellette, hogy minden egyes nap ezzel szembesülnék… Nem, ez egész biztosan nem működne.
- Hinni… - elfordítom róla a tekintetem, hogy ne lássa meg benne a szkeptikus és kiábrándult villanást, de a hangsúlyomon úgyis hallatszik.
Hiszen épp akkor dőlt romba a hitem. Nem akartunk gyereket, csak sokkal később, és ebben egyet is értettünk, egészen addig, amíg meg nem történt mégis. De még ez is megeshet, van ilyen, ám az, ahogyan tálalta… a mai napig nem tudom neki megbocsátani, hogy egyedül döntött. Ilyen döntést nem lehet egyedül meghozni. Már pedig nem számított, hogy én mit akarok, a gyerek marad és kész. Ha ez azzal jár, hogy szétmegyünk, akkor szétmegyünk, még ma is hallom a szavait.
- Volt, amiben hittem. – De abban a vitában éreztem, hogy valami megtörik bennem. Nem tudnám megmagyarázni, hogy mi, és honnan ered, de hinni többé már nem tudtam ugyanúgy benne sem, nemhogy ebben az ingatag lábakon billegő jövőképben. Bármilyen fájdalmas is, abban szilárdan hiszek, hogy erre nem lehet kapcsolatot építeni. Lehet, hogy van, akinek menne, de én nem tudok.
Ennek ellenére meg tudom őt érteni, ha nagyon akarom, és nagy nehezen sikerül kivonnom az érzelmeket, akkor megértem, még ha nem is értek egyet, de azt is tudom, hogy ilyen feltételekkel most is ugyanígy döntenék.
De mért tartunk már megint itt? Pont erre nem akartam kilyukadni. Úgysem érti meg, úgysem értünk egyet, úgyis úgy jön le ez az egész bárkinek is, hogy önzőségből és gyávaságból inkább otthagytam őket. Mert nekem így a könnyebb. Pedig nem könnyebb, de nem tudom, mit várunk ma ettől a beszélgetéstől.
- Nem, igazad van, tényleg nem tudom elképzelni – mondom ki őszintén, és ebben a mondatban már kicsivel több van, mint az övében. Talán az, hogy nem is akarom. És igen, lehet, hogy igaza van, azért nem akarom, mert nem hiszek benne, na de hogy hihetnék benne ennyi pofon és értelmetlen trancsírozás után?
- És te el tudod, hogy ami most hiányzik, az meglenne akkor, ha együtt élnénk, hármasban? – várok egy kicsit, de aztán meg is válaszolom a kérdést. – Mert szerintem ugyanúgy hiányozna.
Amíg itt tartunk, ahol most, azzal sem lenne jobb semmi, sőt. Többszörösére nőne a feszültség és a frusztráció, és előbb-utóbb nagyon csúnyán robbanna. Vagy egy lassú, leépítő folyamattá változna. A cégnél belelátok a kollégák életébe, tízből nyolcnak viszonya van a család mellett, és én azt látom, hogy többségében nem azért, mert nem szeretnék a párjukat vagy a gyerekeket. Hanem mert a családról alkotott elképzelések általában úgy néznek ki, hogy a férfi azért van, hogy a családjáért éljen, a nő pedig a gyerekéért, már ez a különbség is jól mutatja, de úgy az egész kibaszott gondolkodásmód egy nagy adag faszság, amiben biztos, hogy nem lehet normálisan és kiegyensúlyozottan élni hosszú távon. Nem hiába nem megy a társadalom döntő többségének. Ebben mindenki egykettőre kiég. Én nem akarom hinni, hogy ne lenne más út, mint feláldozni magad a családért, úgy hogy közben nincs beleszólásod.
- Pedig valahogy mindenki csak engem hibáztat, de jól van, túltettem magam rajta, a seggfej szerepet is el kell játszani valakinek, erről inkább ne is beszéljünk – kortyolok egy utolsót az italba, dehogy tettem túl, mindig nyomaszt, és nyomasztani is fog, de ez úgyis az én ügyem. Nem akarom hallani, hogy az emberek a normák szerint gondolkodnak, ez most tényleg nem hiányzik még.
- Azt senki sem tudja, hogy valójában nem én szakítottam – teszem hozz aztán mégis én, látszik, hogy ez egész mélyen bennem van, de most már úgyis mindegy, átestem azon a ponton, hogy meg tudjam fékezni a gondolataimat, lehet nyomokban a whisky is besegített, de a belül felszabadult stressz, ami a leginkább piszkál.
Az utolsó mondatra már nem reagálok, azt hiszem, mindketten jobban járunk, mert ebben az állapotban csak tovább mélyíteném benne a sebeket, pedig nem akarom bántani, de még mindig annyira fájdalmas ez a téma mindkettőnknek, hogy minden egyes alkalommal félresiklik egy ponton, talán ezért nem tudjuk soha végigbeszélni rendesen. És talán ez az oka, hogy öt év után is itt tartunk, hogy poharakat török, és az erkélyen cigizek, mikor nem is dohányzom, vagyis pár éve már próbálok leszokni róla, de még ez a szarság is meghaladja az akaraterőmet.
Úgy tíz perc után elfüstölög belőlem a düh, és mint az ilyen erőteljes viharok után lenni szokott, az ellenkezője is sokkal intenzívebben tör rám, ami jelenleg némi bűntudattal vegyes vágyódás a közelsége iránt, a bőröm szinte lángol az érintéséért, az ujjaim bizseregnek, hogy érinthessem. Mintha a feszültség kisöprésével akkora űr maradt volna hátra, ami szinte már elviselhetetlen.
Ahogy odaülök mellé, látom rajta, hogy nincs jól, de a tekintete elárulja, hogy ő sem adta még fel. És az is arra utal, hogy még egyáltalán itt van. Számítottam rá, hogy meg fogják lepni a szavaim, általában nem sikerül vele ennyire őszintének lennem, de ma este már kitomboltam magamból a büszkeséget, ami minden egyes alkalommal a mondandóm útjába áll. De arra nem számítottam, hogy az ő szavai is ennyire meglepnek majd engem. Hol tartogatta eddig ezeket?
- Nem egyszerű, mert marhára összekuszáltuk – sóhajtok én is. – De ha azt mondod, hogy elmész, és látszik rajtad, hogy szilárd az elhatározás, én nem tudom kitalálni, hogy valójában maradni szeretnél. És talán nem is lényeges – erre most jövök rá én is, mehet közben. – Ha nem fejezed ki, akkor az csak számodra létezik. Számomra nem tud valósággá válni. És csak azt látom, hogy megint egyedül döntöttél kettőnk helyett.
Rápillantok, hogy érti-e ezt, és megszorítom a kezét, hogy érezze, nem vádaskodni akarok, de ezt muszáj kimondanom, mert ez az én igazságom. A halvány, bizonytalan mosoly szinte azonnal átragad rá. Mennyire ki lehet éhezve ő is egy kis gyengédségre…
Nem is akarom megtagadni tőle, a kérdésre, hogy hogyan lehetnénk boldogok, nem válaszolok, legalábbis nem szavakkal, hanem az ölembe húzom.
- Már nem teljesen világos, mit szabad, és mit nem, annyi hülye egyezséget meg szabályt találtunk ki – szélesedik ki nekem is a mosolyom a válla fölött, istenem, de gyűlölöm az összeset, és nem bírom ki, hogy ne dobjam rá még ezt is. – Vagy éppen mikor sütöd el, hogy nem biztos, hogy ez jó ötlet – mormogom a fülébe az utolsó néhány szót, amitől mostanra sikerül sikítófrászt kapnom, valahányszor meghallom tőle, most viszont mégis elnevetem magam a végére. Talán az előbbi feszültség miatt, most annyira megkönnyebbülést hoz a közelsége.
- Ennek örülök, de ezt most magamra értettem – és a hamiskás mosoly most sem tud leolvadni az ajkaimról, bár szelídebbé válik, én voltam, aki nagy mellénnyel azt mondtam neki: tudom, hogy szeret még, de teljesen biztos, főleg az elrohanós akciója után, azért sosem voltam benne. Most viszont annyira őszintének hatnak a szavai, hogy zavarba is hoz vele. De furcsa.
De nem is enged szusszanni, rögtön utána kimondja a másik mondatot is, amit mindennél jobban vágytam hallani. Inkább csöndben is maradok, csak a tekintetem üzeni meg felé, ami bennem kavarog, majd az arcához érintem a jobb kezem, és finoman magam felé fordítom, és mire észbe kapnék, már meg is csókoltam. De azután sem húzódom el, inkább megpróbálom belesűríteni az utóbbi egy hónap minden pillanatát, amikor a december végi eseményeken járt az agyam. És már csak ettől annyira felpezsdül a vérem, és bizseregni kezd a bőröm, hogy nem minden dilemma nélkül hagyom abba, de ezúttal uralkodni akarok magamon, lehet, hogy pont erre lenne szükség, hogy ne minden együtt töltött alkalom szexbe torkolljon, akkor ő is kevésbé tartana tőle. Vagy már az eszem is elment, és ez komplett hülyeség?
Ahogy hozzám bújik, a karommal átfogva még közelebb húzom, mélyre szippantom az illatát, és úgy döntök, gyorsan kimondom, mielőtt még túl nagy lenne a kísértés, hogy meggondoljam magam. A válaszra viszont nem számítok.
- Ne rángasd az oroszlán bajszát – mosolygok bele a hajába, és a mosolyom csak szélesedik, amikor meghallom a folytatást, és a játékos kuncogását. – Bár ezek szerint ez még nekem is jól megy. – Tény, hogy nem volt fair, hogy odamentem, és ilyen alattomos módon, szándékosan feldühítettem, de reményeim szerint most már ő sem haragszik érte annyira.
- És miután legurítottátok a fél itallapot, Raven egyszer csak azt tanácsolta, hogy állíts be hozzám az éjszaka közepén, hátha ezt a technikát nem próbáltuk még? – A hangomon hallatszik, hogy egyre jobban feloldódom, és a kedvem is egyre jobb.  Bár őszintén szólva meglepődnék rajta, ha Raven tényleg ezt mondta volna, de végül is bármikor előfordulhat, hogy valaki pozitív csalódást okoz. Ahogy ficeregni kezd, lazítok az ölelésen, és hagyom, hogy felém forduljon.
- Az előrelátás nem rossz tulajdonság – somolygok egy kicsit csibészesen a törölköző hallatán. – Na és mit látsz még előre? – Remélem a jóstehetsége arra is kiterjed, hogy ha hozzám bújva ennyit izeg-mozog itt nekem, akkor hamar ki fog készíteni. Így is egy hajszálon múlik, hogy a testem még nem reagált rá, pedig borzalmasan kívánom, őt is és a szexet is. De ezúttal tényleg próbálom megállni. Lehet, épp…
A gondolatom egész hamar elfoszlik, mikor megérint, és a szemébe nézek. Nekem meg talán ezt kellene megtanulnom, hogy olykor lejjebb engedjem előtte a büszkeségem, hisz’ most engedte, hogy lássam: mennyire örül neki. Megpróbálom elraktározni ezt a pillanatot.
Ahogy hallgatom, és közben babrálni kezd a mellkasomon, azon töprengek, hogy ezt most vajon direkt csinálja-e velem, egy kis édes bosszúként a kávézós akcióm miatt, de akár igen, akár nem, a légzésem szinte azonnal mélyebbre vált, és az izgalom úgy áramlik szét a testemben, mint valami lustán, de megállíthatatlanul utat törő, forró lávafolyam. Nála jobban senki sem tudja, mennyire beindít, mikor így játszik az önuralmammal.
Mire az utolsó szót is kimondja, a tekintetem már biztosan mélyült pár árnyalatot a vágytól. Nem beszélve arról, hogy közben épp azt ecseteli, ami után én is sóvárgok. Évek óta.
- Lynn… - sóhajtok fel, és egyben meg is nedvesítem az ajkam. Még mindig dilemmázom, hogy hogy lenne a jobb, mivel épp most jelentettem ki, hogy nem fogom letámadni, de ha így folytatja, egész biztosan el fogja venni az eszem. És az a baj, hogy valahol mélyen pontosan erre vágyom.
- Rendben, aláírom, hogy gonoszág volt, a bocsánatáért esedezem, Señorita – mosolyodom el szemtelenül belefogalmazva az egyik délutáni jelenetet, hogy én is húzzam azért egy kicsit. – Hogyan tehetem jóvá ezt a szörnyű eltévelyedést?

 
- Ó, én nem várok tőled semmit! Azt csinálsz, amit akarsz. Mindig is azt csináltál. – Még a tenyerem is magam elé emelem, annyira belesodródom a vitába, ez a mondat már a csigaházból jön, ahová visszahúzódtam a szavai hallatán. És amire fel is húzom a tüskés borítást, mert nem, ne higgye, hogy annyira szükségem van rá, és a törődésére.
Esélyes sincs, na persze. Ez jó duma. Mégis mitől ne lenne? Annak, hogy akkor így döntött, nyilván van következménye – mit gondolt? –, azt mondta, inkább szakítsunk, mert a gyereket mindenképp akarja, és nekem magyarázza, hogy ellököm? Ő mondott le erről a kapcsolatról, rólunk, én akkor még nem döntöttem semmiben. És akkor nekem mondja, hogy az első nehézségnél elbuktam? Én? Mikor konkrétan ő rakta ki az utam? Mit gondolt? Hogy majd kérlelve visszakuncsorgom magam? Lehet, hogy ment volna megbarátkozni a gondolattal, hogy huszonhárom évesen apa leszek, mikor két évvel azelőtt még hamisítással foglalkoztam, és épp akkor kezdtem el felépíteni az életemet, semmiképp nem volt ideális, ezernyi indok miatt sem, a gyerekfóbiámról is tudott, még ha nem is beszéltünk róla annyira patologikusan konkrétan, mert miért beszéltünk volna, nem terveztünk gyereket, az istenért már!
- Ugyan már, fejlődni, így is fejlődhettünk volna, ne gyere nekem ezzel. – Ha ki karja felém fejezni, hogy megbánta, azt bármikor megtehette volna, és ha máshogy akar hozzáállni ehhez az egészhez, azt is bármikor korrigálhatta volna. De ehelyett csak azt nyomja le folyton a torkomon, hogy egy percig sem bánta meg, hogy így döntött, és így soha nem fog behegedni az a seb, amivel a kapcsolatunkat annak idején elvágta. Mert amíg nem képes megbánni, hogy a beleszólásom nélkül Rosie-t választotta, addig nem is érti, hogy mi ezzel a probléma, nekem pedig semmi keresnivalóm nincs a közelében, mert bármikor megtörténhet újra és újra. Sosem tudnék megbízni benne. Ez pedig óriási gond.
És íme a megoldás, amit javasol. Megingatom a fejem egy keserű, nem is igazán félmosollyal, ami leginkább kínomban születik az arcomra. Nem nézek rá, a fókuszpontom beleolvad az előttem terjengő semmibe, mintha nagyon is látnék benne valamit.
- És akkor felejtsük is el, ugye? Hát nekem nem megy. – Ez az ólomsúlyú igazság. A jelent nem tudjuk megjavítani a múltbeli hibák kiküszöbölése nélkül, mert a jelen a múltra építkezik. Nincs semmi más pillére.
A kérdésével azért fejbe vág, mert néha annyira belesüllyedek a saját gondjaimba, hogy nem is látom elég komplexen az övét. Az valóban áldozat volt tőle, hogy nem hoztuk nyilvánosságra, hogy az enyém a gyerek, amit azóta már nem biztos, hogy ugyanígy tennék, valahol kezdem megbánni ezt a lépést, de erről még nem beszéltem neki. Nem volt rá alkalom, vagy franc tudja… Nehéz.
- Én senkinek sem ezt mondtam. Hanem, hogy addigra már szétmentünk, és új kapcsolatba léptél – és nem is esik jól felé fordulni, szóval leginkább ezt is valami szimpatikus ülőalkalmatosság lábainak magyarázom. De tény, hogy nem sároztam senkinek, attól sokkal mélyebb volt a csalódásom. Ettől függetlenül tudom, hogy terjengtek efféle pletykák, és volt is olyan alkalom, hogy kis híján kirúgattam magam, amikor annyira felment bennem a pumpa, hogy nyíltan ordítoztam valakivel a szalonban, és nem érdekelt, hány ügyfél, és ott dolgozó a fültanúja. A szerencsém az volt, hogy addigra már nem Grue volt a főnök, ő megtette volna, gondolkodás nélkül. De erről sem tud, és nem is kell, hogy tudjon, sok hülyeséget csináltam abban az időben a cégnél, nem is értem, hogy lett belőlem vezető, és ahányszor beteszi a lábát a GM-be, mindig ezen aggódok, hogy mikor pletykálnak el neki valamit. Régen volt már, de az igazán szaftos pletykákat az emberek sosem hagyják feledésbe merülni.
- Tudom, biztos véletlen volt. A legjobb kapcsolatban is előfordul az ilyen. – Ó, de mennyire, hogy nem. Emlékszem a tekintetére, a szavaira, nekem ne mondja, hogy nem gondolta komolyan. Vagy ha tényleg nem, akkor… passz, nem hiszem, hogy öt év után kellene tolmácsolni felém. Lemondóan és a dühtől szinte remegve lépek ki a lakásból és a vitából az erkély menedékébe, és próbálok jó nagyokat lélegezni.
Mire visszamegyek, már érezhetően lenyugodtak a kedélyek, én sem akarok már többet veszekedni, kifutottunk a kapacitásokból, ennek egyszerűen sosem fogunk a végére érni, de most már ez sem igazán érdekel. Vagyis de, érdekel, sosem szűnik meg érdekelni, de most más érzések és hangulatok kerülnek túlsúlyba. És érdekes, hogy mintha éppen most értenénk egymást jobban, egy karnyújtásnyira, egy őszinte érintéssel annyi mindent felszínre hozva.
Meglep a mondata, szinte meg is illetődöm, hogy igazat ad, és ez a tekintetem apró villanásában benne is van, de kellemes meglepetés, én is bólogatni kezdek a szavaira.
- Arra, hogy kívánsz, de nem arra, hogy velem akarsz maradni – a hangom halk, és mire kimondom, rá is jövök, hogy ebben a fogalmazásban véletlenül több is benne maradt… nem volt szándékos, de ettől kifejezőbb talán nem is lehetne. Mégis, inkább arra koncentrálok, hogy most elsősorban arra az estére értettem.
A folytatásra először nem is tudok reagálni, inkább csak pislogok, hogy hogyan lehetséges, hogy ezeket most tényleg kimondta. Mert úgy tűnik, mintha most tényleg megértette volna, hogy ez miért ennyire fontos, vagy csak illúzióba kergetem magam? A kétely azért ott van, ennyi év eltelte után, de az öröm sokkal nagyobb, épp csak addig tudom késleltetni a mosolyom, amíg az ölembe húzom, és körbefonom a karjaimmal.
- Köszönöm – mormolok csak annyit a fülébe, és a hangomon talán hallatszik, hogy mennyire sokat jelent. Egy apró csókot lehelek a válla és a nyaka gördöcskéjébe.
Érdekes mennyire felszabadító ereje van egy-egy ilyen régen várt szónak, és talán a hatalmas feszültség távozása is rásegít, de úgy érzem, hogy jelenleg semmilyen más érzelem nem fér belém, csak az, hogy mennyire szeretném szeretni ezt a nőt. Intenzív, és teljesen elborít.
A szabályfelfüggesztésen szélesen elmosolyodom, és aztán én se bírom nevetés nélkül a témát. Tudom, hogy csak húz vele, és ez a játékos hangnem most annyira gyógyító erejű. És ezt a hangulatot csak fokozza az is, hogy félreértésből ilyen szép vallomásokat tesz nekem. Most már úgy sejtem, talán ő is zavarban van, nem csak én. De így szeretem, ezek annyira mi vagyunk, vagyis voltunk… javít rögtön az agyam, pedig most nem akarok erre gondolni.
Ismerős érzés? Ezek szerint ő is szokott töprengeni ezen, mondjuk, nem tudom, miért kételkedtem ebben is. Kezdem úgy érezni, hogy halvány fogalmam sincs a kötődés-elméletekről, vagy arról, hogyan működnek, bár sosem volt mintám, amire alapozhatnék, és így borzasztóan nehéz hinni, érteni, eligazodni. Vagy éppen bízni benne.
A csók ellen nem tiltakozik, sőt, a múltkorival ellentétben azonnal belesimul, és ezúttal nem is érzem azt az önkéntelen stresszt, hogy vajon mikor fog eltolni magától.
Azért érzem a hangján, hogy még nincs teljesen túl a délután történteken, és nem is bocsátott meg maradéktalanul, a kezem újabb simításra indul, hogy gyengéden végigcirógassa a karját, és hintek egy csókot a vállára.
Azt valamiért mégsem tudom kimondani, hogy sajnálom, mert ha nem teszem meg, nem lépek bármit is, most nem tartanánk itt, olyan sokáig vártam, hogy keressen, és minden nappal nagyobb csalódás volt, hogy nem teszi. Az a bizonyos este meg pláne. De jobb most nem erre gondolni, most rá vágyom, és ezt akarom kiélvezni, hogy itt van.
Azért szépen ferdít, azt el kell ismerni, amin csak mosolyogni tudok. Ugyan, ismerem Ravent, és tudom jól, hogyan vélekedik rólam, abszolút viccnek szántam az előző mondatot.
- Igen, el tudom képzelni, hogy mennyire majdnem – és ha még nem fordult felém, akkor is hallhatja a hangomon, hogy vigyorgok. Csak sejtéseim vannak afelől, Raven miket mondhat neki rólam, de nagyon nem tudom őt hibáztatni, tudom, hogy jót akar Lynnek, de maradjunk annyiban, hogy ehhez a békés állásponthoz bizonyára az is nagybaj hozzájárul, hogy nem ismerem ténylegesen azokat a mondatokat.
- Ó, igen, ez a különleges képességedet már ismerem – és te jó ég, mennyi konfliktusunk forrása volt már a múltban is, mikor még csak ismerkedtünk, de azért az érdemeim közé számolom, hogy elég sokszor sikerült áttörnöm a makacssága frontvonalait. Nem erővel, úgy bizonyára már az első próbálkozásba beletört volna a bicskám.
Mikor rádobja a bűvös mondatunkat, nem tudom egyértelműen eldönteni, hogy megint csak húz vele, vagy tényleg ennyire erős a megszokás, de ahogy meghallom a nevetését, és a korrekciót, én is elvigyorodom, és úgy döntök, ezúttal véres megtorlás következik.  A karom, amivel átölelem, éppen jó helyen van, hogy gond nélkül a csípőjéhez és a hasához osonjak, és az ujjaimat fürgén mozgatva, csiklandozni kezdjem.
- Hogy mondtad? Nem hallottam elég tisztán – nevetek vele, de akárhogy kapálózik, olyan pozícióban van, amiből ha nem engedem, nem szabadul olyan könnyen.
De ahogy a következő kérdésre a csillagok állásást kezdi elemezni, ez már nekem is sok, kirobban belőlem a nevetés, ami annyira jól esik, hogy a végére bele is könnyezik a szemem. Ó, egek, mennyire hiányzott ez.
Szóval egymásnak esősben, üühüm, pillantok rá, hogy most ezt vajon komolyan gondolja, vagy ezzel is csak a fantáziámat hergeli, ami annyira jól megy neki.
- Ezek a jóslatok valahogy mindig annyira ravaszul kétértelműek – hunyorítok felé, mivel eszembe jut, hogy ma már egyszer elég komolyan egymásnak estünk, csak épp veszekedés formájában, szóval ember legyen a talpán, aki biztosan tudja, hogy mire gondol. A jóslatoknak végül is tényleg mindig ez volt a lényege, és azt is sejtem, hogy már ez is a kis bosszú része, hogy elhúzza előttem a mézes madzagot, de nem hagyja, hogy biztos legyek benne, mit tervez pontosan.
És talán még azt is tudja, két év után bizonyára egész magabiztosan, hogy mennyire tud hatni rám azzal, amit csinál.
Ahogy kiejti a nevem, már az is izgató, hát még hogy tudom, hogy direkt csinálja, a mosolya elárulja, hogy élvezi a helyzetet, de az igazság az, hogy én is, és azt kívánom, hogy menjünk el a végsőkig ma este. Akarom őt, de nem akarom most rögtön leteperni, mert akkor azonnal vége is mindannak, amit egy teljes éve nélkülözünk. Istenem, mennyire veszélyesen hülyék tudunk lenni.
- Szóval büntetést kapok? Ahhoz előbb tudnia kellene a gyengepontomat – nem tudom letörölni az arcomról a mosolygást, ahogy bizonyára az egész testem azt közvetíti, hogy már most fékeznem kell magam. Kis híján utána mozdulok, mikor távolodni kezd, de ahogy a zipzár után nyúl, kezd derengeni előttem, hogy mit is tervezhet. A tekintetem végigköveti a mozdulatot, és az is eszembe villan, mikor decemberben magam intéztem ezt a kis intermezzót.
- De… megeshet, hogy… - ám a folytatás a torkomra forr, mikor feláll, és hagyja a földre hullani a ruhát, a pillantásom mohón végigköveti a teste vonalát, elidőzve a fekete fehérneműn, és nem is nagyon tudok tovább fekve maradni. Felállok, és utána indulok. Vonz magához, mint a mágnes.
- Nincs bent plusz törölköző – fejezem be végül így a mondatot, pedig nem ez volt az eredeti szándékom, de az egész szituáció lassan olyanná válik, mintha a múltkori este egyik alternatív verziója lenne, amiben megkapnánk a lehetőséget, hogy mindent, amit előzőleg elrontottunk, most valahogyan kijavíthassunk; még talán Dr. Strange is itt mozizik minket valamelyik sarokból.
Ezzel együtt pedig afféle játékos, most mi tévők legyünk-nézéssel fordulok felé, hiszen az előbb azt mondta, ezzel kapcsolatban most nagyon előrelátó lesz. A fejem pedig máris zsong, nem tehetek róla, de máris egy esetleges közös fürdőzés gondolata és képei motoszkálnak benne. Bár abban mi lenne a büntetés?
- Másrészt talán nekem is le kellene hűtenem magam egy kicsit. – Nem teszem hozzá a kérdést, hogy csatlakozhatok-e, a múltkor eléggé túlfeszítettem a húrt, de a tekintetem elárulja, hogy pontosan ez jár a fejemben. Talán merész, talán ő is pontosan erre készül. De épp az benne az izgalmas, hogy ebben a pillanatban halvány fogalmam sincs, hogy mit fog mondani.

 +18

- És azzal mit érünk el? – vágom rá a kérdést. A hangom most inkább kiábrándult, mint dühös. Én nem látom, hová vezetne az az út, hogy mindketten beismerjük, hogy tévedtünk valamiben, összeborulunk, és közben a tüskék sorozata ugyanúgy megmarad, tovább mérgezve a kapcsolatot, éppen ugyanúgy, mint előtte. Mert feloldva így szerintem semmi sem lesz. És megértve, vagy megváltoztatva sem.
Engem nem érdekel, miben ki mennyire hibás. Legalábbis nem így statisztikaszerűen. Az lenne fontosabb, ha megpróbálnánk megérteni egymást végre, de ez úgy látszik, abszolút meghaladja az erőinket. Pedig más út akkor sem lesz. Esetleg a tényleges elválás. De akkor talán meg is érdemeljük. Az egyetlen, aki méltatlanul sokat veszít ebben az egészben, az Rose. De ha ezt ő mondaná ki, és nem én, valószínűleg nem fogadnám el tőle, és ismét az egekig szökne a vérnyomásom. Ezt érte… értük el mostanra.
Nekem elképzelésem sincs, hogyan tudnánk ezt megjavítani. Mikor nem támadásnak érezném a szavait, amikor Rose-ról beszél?
- Ezzel még nem oldódik meg semmi. – Persze, ő hangoztatja nagy ritkán, hogy elcseszte, és talán ezt várná tőlem is, de hogy pontosan mit is, arról halvány fogalma sincs. És minden bizonnyal nekem sem. – Amíg gőzöd nincs róla, hogy miben, vagy hogy hogyan lehetne helyre hozni, addig ugyanitt fogunk tötyörögni húsz év múlva is. És mielőtt rávágnád, hogy ez rám is igaz: igen! - teszem hozzá, majd sóhajtok egy nagyot. Rám is igaz a kurva életbe már…  ismétlem el magamban beletörődve és egészen elcsüggedve a mondatot. Mielőtt még ezt vágná a fejemhez, az egészből mindössze ennyit kihámozva, hogy ezt elfelejtettem hozzátenni.  
De mire ezt így végigmondom, már nekem sincs kedvem, se kapacitásom tovább ehhez az egészhez, már megint csak a csalódott szájíz van belőle. Kell a távolság, és rajta is látom, hogy már elengedte, holott épp ő volt, aki bele akart mászni ma este, nem én. Nagyon nem én…
Egy újabb mély és gondterhelt sóhaj szökik ki belőlem.
A cigi után visszamegyek hozzá, és ez a második forduló már teljesen máshogy alakul. Végül is, ha homokba dugjuk a fejünk, és lefátyolozzuk a köztünk lévő problémákat, mindig is élveztük egymás társaságát. Tisztában vagyok vele, hogy ez a mostani összhang is csupán egy vitában kifulladt illúzió, de túlságosan jól esik ahhoz, hogy ki akarjam pukkasztani a buborékot. Túlságosan vágyom rá, és túlságosan kimerültem ahhoz, hogy továbbra is büszkeséggel és logikával bástyázzam körbe magam. Inkább abban reménykedek, hogy talán még sincs igazam, és engedem, hogy elmerüljek egy kicsit ebben a röpke, törékeny boldogságban.
- Én mindig is tudtam – jelenik meg két apró mosolyránc az arcomon. Annyira még nem vidám, de már nem is egyértelműen borús. Arra viszont nincs ötletem, hogyan értethetném meg vele. Furcsa, hogy egyedül talán ő ismeri ezt az oldalam, a komoly Benjamin, aki épp nem üzletet kötni készül, vagy talán épp, hogy gyerekes? A gondoktól legyűrt, mikor már nincs energiám felvonni az álarcokat, és erőt vesz rajtam a csüggedés. Nagy ritkán valami ismeretlen eredetű, de annál erősebb félelem a magánytól. Ez utóbbit leszámítva, ismeri ezt a részem, de nem hiszem, hogy különösebben kedvelné. Én sem kedvelem, de hozzám tartozik.
Ám ahogy az ölembe vonom, mintha azonnal megkezdődne valami különös töltekezés, a nevetése és ez a hangulat apránként nekem is előcsalogatja a jókedvem.
Ravent ismerem, nem annyira jól, mint Lyn, hiszen az ő barátnője, de a két évben, amíg együtt voltunk, azért viszonylag sokszor találkoztam vele. Lényegében kedveltem, jófej csajszi volt, bár az hamar kiderült, hogy elég máshogy látjuk a világot. De ebből nem szoktam problémát csinálni. Amikor mégis gond lett belőle, az azután jött, hogy szakítottunk. Valahogy nem azt érzem, hogy értünk dolgozna, hanem inkább azt, hogy ki akar vágni a barátnője életéből, de erről sosem beszéltünk Lynnel. Vagyis, úgy emlékszem nem, de mikor részeg voltam, vagy nagyon elborított a düh, talán egyszer-kétszer kicsúszhatott a számon, hogy biztos ez is Raventől származik.
- Nem? – kérdezek vissza, de ez már a játék része, az arcomon már ott virít a gonosz kis mosoly, mert már megvan a fejemben a terv, hogy amint kimondja… És naná, hogy meg is történik, imádom, mikor így felnevet és mindent bevet a szabadulás reményében, túlságosan sok szeretkezés kezdődött így a múltban, hogy ne megint efelé terelődjenek a gondolataim. Mire végül megkegyelmezek, és visszább vonulok, már én is sokkal mélyebben veszem a levegőt, a szívverésem is arról árulkodik, hogy kizökkentem az eddigi nyugalomból. Vissza kell fognom magam, hogy ne csókoljam meg, és húzzam szorosan magamhoz, ehelyett inkább csak megnedvesítem az ajkam, mielőtt válaszolnék a utóbbi mondatára.
- Az sosem hátrány – húzódnak széles rókamosolyra az ajkaim. Már ha tudatosan formálja a szavait, bár amennyire kezdek elveszni a saját csapdámban, jelenleg erről is inkább az ugrik be, hogy ha akarja, mennyire profin képes úgy formálni a szavakat, hogy csaknem megőrüjek a vágytól, mire hozzáérhetek. Tekintve, hogy egyazon munkahelyen voltunk összezárva napi nyolc-tíz órákat… de már megint hol jár az eszem. Egy kicsit el is veszítem a fonalat, hogy miről beszél.
- Igen, abszolút… enged… valamire következtetni – ekkor már vigyorgok, mert persze megint nem arra gondolok, amire kéne, és szerintem ez most már neki is túlságosan egyértelmű.
Ahogy feláll, és leomlik róla a ruha, gondolkodás nélkül követem.
- Valóban? – a kérdésem és a hangszínem úgy hat, mint aki kételkedni merészel. – És ha azt mondom, hogy nincs ilyen? – vonom fel a szemöldököm játékosan, egy félmosollyal, de annyira azért nekem sem egyszerű az a koncentrálás. A pillantása szinte perzseli a bőröm, ahhoz képest, hogy az előbb felvetette velem az inget, van rá esély, hogy mindjárt ő maga szakítja le. Ismerem ezt a nézést, de még mindig nem vagyok benne száz százalékosan biztos, hogy nem fogja meggondolni magát. Én az elején komolyan mondtam, hogy megpróbálom kibírni az estét szex nélkül, de most... már ez nem biztos, hogy reális projekt lesz.
Ahogy belefúrja tekintetét az enyémbe, és felteszi a kérdést, csak még beljebb lök, pedig már így is elvesztem, hergel, játszik az idegeimmel… pedig jól tudja, hogy ez hová vezet.  
- Úgy tudom, épp neked van meleged. – A büszkeség és a szemtelen játékos azért nem adja könnyen magát bennem. – De a javaslat határozottan tetszik – követem a pillantásommal, ahogy eltűnik a fürdőben, mikor pedig seperc alatt a szőnyegen landol az a bizonyos hívogató ruhadarab, a mosoly egyértelműen körvonalazódik az arcomon.
Egy pillanatig sem késlekedek, belépek utána, és az ujjaim határozottan a saját inggombjaim felé mozdulnak.
- Most már gondolom nincs kifogásod ellene, ha ettől mégis megválok – bújok ki belőle, és én is kihajítom a nappaliba, afféle ki nem mondott egy-egy játékot játszva, bár kettőnk közül még mindig én vagyok túlöltözve.  Közelebb lépek hozzá, és ezúttal már nem elégedek meg a látvánnyal, a tenyerem végigzongorázik a hátán, ahogy végül magamhoz húzom. Már ha engedi. Semmihez sem fogható az érzés, mikor a meztelen teste, különösen a mellei lágy és forró érintése a bőrömhöz simul. Érzem, ahogy pusztán ennyi érintkezéstől egy kicsit megkeményednek a mellbimbói.
- És talán az ellen sem – most már szinte suttogom a szavakat –, ha egy kicsit itt is besegítek. – Azzal a kezem lejjebb simlik a hátáról, a dereka és a csípője vonalára, hogy ujjamat az utolsó ruhadarab pántjába akasszam, készen arra, hogy azt is lehúzzam róla, de aztán végül mégis meggondolom magam. Előrébb vonom a kezem, közénk furakodva, és az ujjbegyemmel nyomás nélkül, alig érintve végigsimítok az anyag elülső részén. Lentről felfelé, teljes selymes hosszában, nagyon jól tudva, hogy ez mennyire érzékeny pont ilyenkor, mikor már ő sincs hűvös nyugalmában. Csak sejtve, mennyiféle bizsergető, elektromos robbanást érez, mire végül a tenyerem visszasiklik a derekára.
Nos, tudom, hogy aljas vagyok...

+18

 Alapvetően mindig ideges leszek attól, ha kisebb nagyobb unszolásra – mert az igaz, hogy erre azért olykor szükség van –, belemegyek végre valahára egy konfliktusforrást rejtegető témába, próbálok ténylegesen oda összpontosítani, erre ő kezd el kihátrálni, hogy mindegy, csak hagyjuk már abba. Kevés dolog bosszant fel annyira, mint ha rám hagynak valamit, kivéve, ha már amúgy is fel vagyok lőve a plafonra. Most pedig pontosan ez a helyzet. Ha kicsit lehiggadok, valószínűleg megsejthetem azt is, hogy a kezdő eltökéltség ellenére talán Lyn is emiatt dönthetett úgy, hogy mégse erőltessük ezt tovább ma. És talán azt is másképp látom majd, hogy megint nem haladtunk semmit előre, csak értelmetlen szócséplés és hadakozás volt az egész. Mert azért… most mindent jó vastagon leárnyékol az indulat, de elhangzott néhány nagyon fontos mondat, és miután egy száznyolcvan fokos fordulattal, a felhalmozódott dühöt és frusztrációnkat kiadva megpróbáljuk újra, immár merőben máshogy közelítve egymáshoz, azért itt is elhangzik néhány értékes vagy épp biztató gondolat.
Azért mikor hozzám vágja, hogy a kisujjamat sem vagyok képes mozdítani, annyira lüktet már bennem az ideg, hogy nem tudom válasz nélkül hagyni.
- Hát persze, hogy nem. Ezt is Raven üzeni, igaz? – Nem gondolkodok rajta, mit mondok, az már nem megy, csak kiengedem, ami jön magától, és úgy néz ki, ezt diktálja a tudatalattim. Hogy amiben egy kicsit is kételkedem, hogy tényleg komolyan gondolja – mert hát ezt ő sem gondolhatja, vagy igen? a kétség azért belém mar a kinti hűvösben –, azt már automatikusan Ravenhez kötöm.
Azt hittem, idővel könnyebb lesz majd ez az egész, és egy nagyon kis részben tényleg így van, de még mindig túlságosan sokat jár a fejemben a kétség, hogy vajon tényleg megtettem-e mindent, amit tudtam, vagy hol kellett volna máshogy? Mi az, ami rajtam múlt, vagy múlna akár most is? De az a baj, hogy ezekre a kérdésekre csak keresem a választ, megtalálni, úgy tűnik, nem vagyok képes. Mint ahogy ilyen felállásban vele maradni sem. De mégis vágyakozom utána. A végén már csak megingatom a fejem ezen a saját magunknak kreált kelepcén, amiből bárhogy kapálózunk, nem tudunk kimászni sehogy sem, és eloltom a csikket.
A megjegyzésemet félre érti, bár az előbbi vita utóízében ezen nem is csodálkozom, habár nem is veszem észre. Kivételesen semmi negatívat nem akartam hozzá kötni, inkább megerősítést küldeni felé, hogy sosem bizonytalanodtam el abban, hogy szeretem. Érdekes, hogy amennyire jól megy a kommunikáció a szakmámban és a mindennapokban, ennyire fontos és személyes érzelmeket mozgató ügyekben mennyire gyerekcipőben téblábolok én is. De ezt nemhogy nem ismerném el, még csak nem is látom magamról.
A nevetés most jól esik, és rajta is érzem, hogy nagyon oldja a feszültség maradékát, és mi tagadás, más előnyös hatásai is vannak ennek a kis játéknak köztünk. Az illata, az érintése, a hangja, ahogy kifulladva, az ágyon kiterülve felpillant rám… nehéz parancsolni a gondolataimnak. Látom a tekintetében az éledező tüzet és a játékosságot, és én is minden perccel csak jobban vágyom rá. Ez a mostani tökéletes pillanat lenne, hogy megcsókoljam, de valami mégis visszatart. Hirtelen nem is tudom, hogy mi, talán valahol a tudatom mélyén még mindig nem hiszem el, hogy ezúttal tényleg maradni szándékszik. És az sem teljesen világos, hogy most akkor ötvenhatodszorra is szakítottunk az előbb, csak közben érezzük, hogy mégis szükségünk van a másikra, vagy ez most valami más volt? Azt sem tudom, hová lyukadtunk ki, milyen viszonyban vagyunk. Csak azt tudom, hogy egyre nehezebb bármire is koncentrálni, ami nem arról szól, hogy rettenetesen kívánom.
De ahogy mosolyogva lesüti a szemeit, nem vagyok benne biztos, hogy mit forgat a fejében, és valahol egész vicces, hogy – mennyi is? – lassan hét éve boldogítjuk egymást, mégis olyan dilemmákon agyalok, hogy megcsókolhatom-e vajon, mint valami bátortalan kamasz az első randevún. Mégpedig én, Benjamin Henson. Mennyire nevetséges! És mégsem az. Ezen is látszik, mennyire kiforgat önmagunkból ez a helyzet, kiforgat és megbénít, pedig régen annyira erősítettük a másikat.
Ez a gondolat viszont épp addig tart, amíg végig nem futtatja az ujját az ajkam vonalán, ami annyira bizsergető érzés, hogy muszáj elmosolyodnom és végigfuttatnom rajta a nyelvem, a kérdése után pedig elnevetem magam.
- Azt sem tudom, miről beszélünk – ismerem be, hiszen gondolatban már vagy száz lépéssel előrébb járok, és ezt a tekintetem pimaszsága hűen tükrözi. De pimaszságért éppenséggel neki sem kell a szomszédba menni, és ezt végérvényesen és visszavonhatatlanul imádom benne.  
- Nagyon magabiztos valaki – ráncolom a homlokom mosolyogva, ahogy utána indulok. Még hogy az egyik! Bár a nadrágom feszessége alapján talán nem kellene annyira csodálkoznom ezen. Az orromnál fogva vezet, csalogat, bár ennyi önmegtartóztató találkozás, és a múltkori félresiklott este után, inkább az a csoda, hogy még mindig nem estünk egymásnak. Mint annyiszor már az elmúlt négy évben, de ezek már másról szóltak, mint korábban, a sürgető, követelő és egy kicsit talán kétségbeesett vágyról, amit, már mikor belekezdtünk is tudtuk, hogy teljesen úgysem fogunk jóllakatni. Sosem lesz olyan, mint az első két évben, és ez a gondolat olykor darabokra tudna szakítani, de nem most. Most nem hagyom, hogy bármi is elterelje a figyelmem róla, és igazság szerint szerintem nem is tudná már, de azt már az elején elhatároztam, hogy ha pokoli nehéz lesz is, ezúttal nem engedek a sürgetésnek. Tudnom kell, hogy képesek vagyunk-e még a nyomára bukkanni annak, ami egykor a kapcsoltunk egyik legfontosabb alappillére volt. Kíváncsi vagyok, ő mikor jön rá, hogy ezt csinálom, rájön-e egyáltalán, vagy anélkül is, ösztönösen válaszol majd rá, vagy talán nem is lesz benne partner?
A mondatára már nem is válaszolok, csak ismét utána indulok, jól tudva, hogy itt már nem sok esély van rá, hogy bármelyikünk is lehűtse magát. A meztelensége és az érintésemre adott reakciói rám sem maradnak hatástalanok, bármennyi idő telik el, mindig is izgató lesz átélni, hogy mit váltok ki belőle, de gondolom, ezzel ő is épp így van fordítva.
A megjegyzésére nem bírom ki, hogy ne mosolyodjak el, mégpedig szélesen, de hogy megpróbáljam némiképp elrejteni – úgysem fog menni –, mélyen belecsókolok a nyaka és a válla között megbúvó gödröcskébe. És ha mát arra járok, inkább a választ is a füle tövébe mormolom.
- A helyedben megpróbálnám kideríteni valahogy. – Élvezem a helyzetet, és sejtéseim szerint ő is, bár az más kérdés, hogy meddig bírjuk így. Lassan az egész testem bizsereg a bőrömön barangoló simogatása nyomán, de ahogy elém térdel, és lepillantok rá, azért vennem kell egy mély levegőt. Ez a várakozás talán az egyik legnehezebb az egészben, mikor az agyad már a következő mozdulatnál jár, már szinte érzed, és a véred is gyorsabb tempóra vált. Mindennél jobban vágyom, hogy érintsen, de ha megteszi, talán ott szakad el az utolsó cérnaszál. Legalábbis próbálok erre koncentrálni, amikor az ajkai végül az alhasamat csókolják. Az önfegyelmem még kitart, de szinte észre sem veszem, ahogy a csípőm tesz egy nagyon apró, ösztönös mozdulatot, mielőtt még újra felegyenesedne hozzám.
A mondata nyomán megszólalnék, de kénytelen vagyok nyelni egyet előbb, hogy a hangom is újra bevethető legyen. Most már, ha akarnám, se tudnám elrejteni a szemeimből az izgalom keltette élénk csillogást.
- Ebben reménykedtem – a sunyi és roppantul elégedett mosolyom pedig azt az ambíciót üzeni felé, hogy ha belepusztulok is én nyerek ma este. Ha egy kis időre is, de most valahogy úgy érzem, boldog vagyok. Ezt az érzést pedig vele is meg akarom osztani.
- Mintha éreznék némi hőmérséklet emelkedést, de nem vagyok biztos benne, hogy nem csak érzéki csalódás-e – húzom tovább az agyát, általában nem könnyű rávenni, hogy beismerjem, amit szeretne, bár egyáltalán nem halad rossz irányban e felé. Még egy-két ilyen húzás, és teljesen elvesztem, remélem, ennek nincs annyira tudatában, mint én magam ebben a másodpercben.
Követem a zuhanykabin felé, és odaérve, meg is nyitom a vizet, néhány másodpercet elbíbelődve vele, hogy a megfelelő hőfokra állítsam a vizet: ne legyen túl forró, de ne is túlságosan hideg.
- A strandbelépő viszont csókhoz kötött – fordulok végül felé, épp a bejárat előtt ácsorogva, egy kifürkészhetetlenül huncut mosollyal, és a kezem ismét a dereka vonalára téved, ezúttal célirányosabban lejjebb tévedve a fenekére. – Ahogy az extra szolgáltatások ára is.

 +18

Hogy mire számítottam, mikor összehoztam azt a kis kávézós jelenetet, magam sem tudom. Cseppet sem volt ez olyan átgondolt lépés, nem így terveztem a dolgokat, akkor és ott történt valami, ami kiváltotta belőlem, utána pedig túlságosan el voltam foglalva a kezdődő bűntudattal, majd ennek elnyomásával, hogy azon morfondírozzak, mi lesz majd ezután. Vagy éppen mit lép erre. De bárhogy is, azt semmiképp nem gondoltam, hogy még ma este beállít, mi több, idáig fajul a helyzet, mind rossz, mind jó értelemben.
- Hát ha ez a saját gondolatod, akkor elég nagy bajban vagyunk. – Dehogy a sajátja. Nem mondom, ő is képes meglepni, de általában azért tudom, mi származik tőle, és mi nem. Nem gondolhatja komolyan, hogy a kisujjamat sem mozdítottam értünk. Ezt nehéz elhinnem róla, még akkor is, ha ennyire bizonygtja. Az is lehet, hogy csak a vita hevében mondja, mert a mondataim túlságosan súlyosak, és bele akar kapaszkodni valamibe, mindegy, mi az, csak ide vághassa.
Vagy tényleg? Tényleg így gondolja? Egy kis hang azért felteszi a kérdést a fejemben. Lehet, már nem kellene ennyire biztosnak lennem a régi dolgokban. Öt év sok idő, lehet, észre sem vettem, mennyire megváltozott azóta?
Mikor felnevet a válaszomon, és csábosan rám kacsint, nem szólok, csak mosolyogva pillantok felé. Még csak letagadni sem akarom, hogy jól sejti a helyzetet. Az ő tekintetéből is kiolvasható, hogy nem feltétlenül ellenkezik gondolatban, de hogy mi fog végül megvalósulni mindebből, abban ekkor még nem vagyok biztos. Az utóbbi egy évben nagyon keményen és kitartóan visszakozott. Én már koránt sem voltam ennyire konzekvens a megállapodásunkhoz, de végül mindig elvágta a reményeimet, ennyi visszautasítás után pedig azért egy idő után már óvatos az ember. Eleinte most sem tudom, higgyek-e annak, amit látok. Jelen esetben a ruháját a földre csusszanni, őt pedig kihívóan és csábítóan végigvonulni a szobán, szó szerint elhúzva előttem azt a mézes madzagot.
- Ez az én szövegem – somolygok rá ravaszul, miközben szinte lépésről lépésre követem, a fürdőben pedig én vagyok az, aki nem bírja tovább, hogy ne érjen hozzá, de ez nem azt jelenti, hogy el akarom sietni a dolgokat. Ahhoz túlságosan vágytam már rá, hogy most hagyjam pár perc alatt elrohanni a lehetőséget.
- Az jó hír, mert még csak most kezdek igazán belemelegedni – mosolyodom el huncut fénnyel a tekintetemben, de a magabiztosságomat erősen megtépázza ez a kis ellenhadjárat, amit művel. Valahol paradox, hogy épp ezt akarom kiprovokálni belőle, aztán amikor megteszi, hirtelen túl nagy lesz a kísértés, hogy hagyjam az egész játszadozást a francba, és megadjam magam neki és az ajtóban toporgó gyönyörnek, különösen így, hogy egy teljes évet hagytunk elvesztegetni. Megadtuk az esélyt a továbblépésre, de úgy fest, még így sem sikerült.
Ettől a hosszas önmegtartóztatástól, amit műveltünk, most minden egyes érintése duplán olyan jól esik, másrészt… muszáj lenne észnél lennem, legalább egy picit, ha meg akarom valósítani az elképzelést, ami nem is olyan rég fészkelte be magát a fejembe: nem akarom, hogy ez az este is olyan legyen, mint a többi, mikor szinte titkos légyottokra jártunk össze, mintha szeretők lennénk, akik sietve esnek egymásnak, mert tudják, hogy nemsokára letelik az idő. Alszanak pár órát, majd reggel lezuhanyoznak, és bűntudattal vegyes tőmondatokban elköszönnek. Mintha megcsaltunk volna valakit… És ha jobban belegondolok, még az is lehet, hogy így volt. Egymást és önmagunkat minden bizonnyal.
Ma viszont mást akarok, ma ki akarom várni, jobban mondva inkább elérni, mikor már semmi másra nem tud és nem is akar koncentrálni, csak rám és az érzésre, hogy mindennél jobban akarja, ami most történik. Addig akarom fokozni benne a vágyakozást, míg minden más megszűnik létezni: a munka, a dilemmák, Rose, a holnap reggel. És minél közelebb jutunk hozzá, annál inkább rájövök, hogy mennyire szükségem van erre az érzésre.
Túlságosan valóságos? Ezzel vajon mit akar mondani? De ahogy megengedem a vizet, és utána pillantok, egész hamar elúszik a gondolatom. A mondaton, és ezen a kis húzáson muszáj vagyok elvigyorodni.
- Mikre nem emlékszik, Señorita. Ez a lelkesedés abszolút lenyűgöz – mormolom mosolyogva, amikor visszatér, és a tarkóm köré fonja a kezeit. – Egy csókot valóban megérdemel – a tekintetem néhány pillanatra elveszik az övében, mielőtt lejjebb pillant az ajkaimra. Már majdnem el is felejtettem, mennyire izgató látni, ahogy fokról fokra jobban vágyakozik utánam. De tippem szerint ez fordított esetben őt sem hagyja hidegen.
- Talán kettőt is – teszem hozzá szemtelen hangsúllyal, ahogy készségesen kihámoz az alsómból, nem hinném, hogy nagy meglepetést okoz, hogy mennyire merev vagyok, pedig jóformán még hozzám sem ért. Ebben a pillanatban nem is tudom, melyik verziónak szurkolok jobban: a testem sóvárog a legkisebb simogatás után is, fejben viszont annál józanabb maradok, minél később érint meg.
Mindig elcsodálkozom rajta, mennyire fair játékos, persze ez leginkább csak hozzám képest mondható el róla. Ahogy belépünk a zuhany alá, teljesen hozzásimulok, és mintha csak erre vártam volna, tenyeremet gyengéden a nyakához illesztve, a hüvelykujjammal végigsimítok az álla vonalán, és megcsókolom végre. Lassan, minden másodpercét kiélvezve, és érzem is, ahogy minden mozdulattal nő köztünk a szenvedély, de még mielőtt teljesen elsodorna, engedek közénk egy kis távolságot. Két kezemmel megtámaszkodok mellette a falon, úgy hajolok a füléhez, de mikor meghallom, mit mond, irányt váltok, és inkább a nyaka felé támadok, szándékosan úgy érintem, amiről tudom, hogy már egy kicsit csiklandós. Nincs nehéz dolgom, hiszen baromi érzékeny terület, és pontosan tudom, mikor hogyan kell érintenem a kívánt hatásért. Már-már jobban ismerem a testét, mint a sajátomat. Minden egyes pontját imádom.
- Majd Puerto Rico-ban letesztelem, hogy működik – hajolok aztán végül mégis a füléhez, a hangomon hallatszik a mosoly, a légzésem pedig már egyértelműen árulkodó.
- Olyan sajnos nincs a pakliban – ellenkezek egy csipetnyi játékos gonoszsággal a döntetlen hallatán, de abszolút jó jelnek veszem, hogy már ebben gondolkodik. Valakinek viszont meg kell elégelnie a játszmát. Meglátjuk, a beígért második csókra hogy reagál.
Az ujjaim lejjebb siklanak, és megtalálják a rajta felejtett fehérnemű alsót.
- Hopsz, ezt megint csak sikerült eláztatnunk – nevetem el magam őszintén, ahogy eszembe jut a múltkori alkalom, de ezúttal már egy másodpercnyit sem késlekedek. Beakasztom az ujjam az anyag két pántjába, és érzékelve, hogy a nedves anyag most már segítséget igényel, a lábain végigcsúsztatva, végül elé guggolok, hogy kiléphessen belőle. De miután ez megtörténik, nem egyenesedem fel hozzá azonnal, hanem a frissen feltárt terület felé mozdulok, és ajkaimmal érintve, finom csókot hintek rá, majd még egyet, és még egyet, a nyelvem kényeztetőn végigsimít a legérzékenyebb pontján.
De ez a húzás visszafelé is túlságosan hatásos, mire felegyenesedem hozzá, már az akaraterőm végpontjánál járok. Ha nem billentettem át a határon, és kibírja, hogy ezek után ne követelje a folytatást, akkor bizony nincs kérdés, nekem egészen biztosan végem.

 +18

Magam is lezáró mondatnak szántam az utóbbit, mégis, nem kevés önuralmamba kerül, hogy ebben az idegállapotban erre ne szóljak semmit. Feldühít vele, de utólag nem bánom, hogy nem tettem már hozzá inkább semmit sem.
És ezzel akkor is így vagyok, mikor kis híján kiszökik a számon, hogy inkább tőlem idézgessen, mint Raventől. Ez már nem haragból, hanem afféle viccből születne, aminek a fele azért mindig komoly mögötte, de jobbnak látom szintén bent tartani. Nem akarok most Ravenről beszélni, sem az előbbi témákat felemlegetni, megérdemlünk már egy kis egymásra szánt időt.
A nem kell túlzásba esnin elmosolyodom, ismer már, az biztos. Tény, hogy hajlamos vagyok rá. – Az a helyzet, hogy csak egyféleképpen tudsz leállítani – lépek közelebb hozzá, és duruzsolom mosolyogva a fülébe, miközben át is karolom a derekát, magamhoz húzva.
- Alig várom, hogy kiderüljön – nézek a szemébe, amiből mostanra egyértelműen kiolvasható a belülről perzselő szenvedély, amin próbálok kisebb-nagyobb sikerrel úrrá lenni. Egyelőre.  – Azt hiszem, ezt tudom teljesíteni -  vigyorodom el a megjegyzésén.
Mert hogy valóban nem szeretném elengedni reggelig, már a múltkor is vágytam rá, hogy itt maradjon, és azt hittem, ez az érzés az a balul sikerült este után ki fog hunyni bennem. De nem tette. Most is legalább annyira kívánom a közelségét, az érintését, a csókjait, de valahol mélyen, a szenvedély rohamán túl, leginkább a jelenléte az, ami olyan jótékonyan hat rám.
Rég volt, mikor így csókoltam utoljára, és ő is ilyen őszinte hévvel viszonozta, ha nem határoztam volna el annyira, amit, még mielőtt bármibe belefogtunk, ezen a ponton már meg sem próbálnám más irányba terelni a dolgokat, de a makacsság azért nem csak az ő fegyvertárában szerepel. És az is igaz, hogy túlságosan élvezem ezt a kis játékot kettőnk között, ahhoz hogy véget vessek neki, mintha attól tartanék, hogy ha megteszem, akkor pár perc múlva elillan az egész, mintha meg sem történt volna.
- Hát… rosszul semmiképp. Az igaz – mosolyodok el, még mielőtt kapna egy utolsó csókot. – De ne becsülj ennyire alá – villan egy játékos fény a tekintetemből sugárzó vágy mellett, majd lejjebb is mozdulok, hogy levarázsoljam a rajta felejtett fehérnemű alsót. És ha már ott járok, mással is meglepem. A hangja elcsuklik a megkezdett mondat felénél, és ebből pontosan tudom, hogy a gondolatok, amik valami rejtélyes oknál fogva még a fejében úszkáltak, most már végképp elhalacskáztak. Most már nincs más, amire koncentrálna, érzem a bőre forróságán, az erei lüktetésén, az apró, árulkodó jeleken, amit a teste küld felém, én pedig biztos vagyok benne, hogy most már megadja magát nekem. Mire felegyenesedem, a vágy már bennem is olyan erős, hogy mikor magához húz, és a combom köré fonja a lábát, akaratlanul is felsóhajtok. Az ölem olyan szorosan simul az övéhez, hogy úgy érzem, megőrülök, ha még egy percet is várok. Egy apró mozdulat, ennyi választ el attól, amit már szinte követel a testünk. Szerintem pontosan érzi az alhasán, mennyire lüktet bennem a visszatartott vágy.
Ezen a ponton már szinte kínzás, amilyen lassan formálja a szavakat, és amilyen lágy mozdulattal végigcirógatja a mellkasomat, le a köldököm mentén, most már nem bírom ezt a fajta gyengéd hergelést, minden sejtem a gyönyör után vágyakozik, mégis minden másodpercét élvezem. Tudom, hogy ő is tudja. Ahogy közeledik az ölem felé, azt kívánom, bárcsak mondaná ki végre, különben még itt az utolsó másodpercekben veszítem el az eszem, és egyben a játszmánkat is, de most már talán ez is egyre kevésbé érdekel. Megérint végre, a pulzusom pedig mostanra teljes arzenáljával a fülemben dübörög. Olyan mélyre szívom a levegőt, mint aki pontosan tudja, hogy ezek az utolsó utáni másodpercek, amiket még nyerni képes, de vajon ő is tudja, hogy mennyire hajszálpontosan igaza van abban, hogy ilyen közel állok a vereséghez?
Nem tudom elfojtani azt a halk, árulkodó nyögést, ami szinte kiszakad belőlem, mikor végre a férfiasságom köré kulcsolja az ujjait, és meg is adja a kegyelemdöfést ezzel a kis szócskával. Nem vártam, hogy ilyen konkrétan kimondja, de biztos vagyok benne, hogy ezzel is csak húzni akar, és az igazság az, hogy sikerül is neki. Most már mindennel. Az ölem bele-belemozdul az ő mozdulataiba, most már nem akarok és nem is tudnék tovább várni. A jobbom a körém fonódó combja alá siklik, hogy megemelje egy picit, épp annyira, hogy ha engedi, az utolsó centiket is eltüntessem közülünk.
- De még mennyire, hogy vesztettél - suttogom szapora lélegzettel, érezhető mosollyal, ahogy mozogni kezdek, és egy csók erejéig eljutok az ajkaiig. - Szeretlek... - ejtem ki alig hallhatóan, amit a kanapén nem tudtam, még magam sem tudom, mennyire uralva a pillanatot, mielőtt az ajkaim újra az övére forrnak.

 18+

Nem tudok nem mosolyogni a szavain, ezen a játékos kis évődésen, ami annyira ő, hogy az egész légkör észrevétlenül változik át valami olyasmivé, amit nagyon is jól ismerünk, és olykor az az érzésem, hogy sosem tudnánk megunni. Ezt nem, mert amikor jó, akkor nagyon jó, amikor meg nem…
Igazából nem is vagyok annyira képben, miről beszél, hogy reméli sikerülni fog. Annyi felé járnak a gondolataim, hogy ez jelen pillanatban túlságosan sok mindenre ráillik, de mégsem tudok igazán koncentrálni semelyikre sem.
Itt most a szenvedély kér utat magának, méghozzá pattanásig feszülő türelmetlenséggel bosszulva meg, hogy ilyen sokáig nem engedtünk neki. Ha a mellkasomat érintené, érezné, hogy a szívem majd’ kiugrik a helyéről, annyira hajt felé a vágy, és ez az ő műve. Minden egyes mozdulata és reakciója csak lejjebb lök ezen a meredek lejtőn, amit ugyan megpróbálok uralni, de szinte a lehetetlennel egyenértékű. Akarom őt, és ahogy az ujjai lágyan körém fonódnak, és lassú mozgásba kezd, nem is bírom tovább, szó nélkül, gondolkodás nélkül nyúlok utána, hogy átlépjem végül az utolsó határt is, és én vegyem át a ritmust, amit az előbb megkezdett.
A kéj első hullámai annyi mindent felszabadítanak bennem, tisztán érzem, hogy a nem is olyan régi feszültség maradéka is köddé válik, a helyét valami olyasmi veszi át, amit nem is tudnék szavakba önteni, de annyira vad, annyira intenzív és annyira kellemes, hogy el tudnék veszi benne akár örökre is, ha valaki most szegezné nekem a kérdést. A szó, amit eddig annyira vigyázva kerülgettem, még önmagam előtt is – főleg ott –, most olyan könnyedén szökik ki a számból, eszembe se jut átgondolni, egyszerűen csak hagyom megtörténni.
A válaszon elmosolyodom, mielőtt az ajkai elérnék az enyémet, tudom, hogy ez mit jelentett régen, és most is belém hasít az érzés, nagyon is ismerős, hiszen az elmúlt években többször is megkörnyékezett, de ezúttal sokkal inkább az örömhöz közelít, mint a fájó hiányérzethez, vagy a gyűlölt nosztalgiához. Érzem, hogy egyre erősebben kapaszkodik a vállamba, de nekem is sokat jelent, hogy a tenyerem a falnak támaszkodik, közel járok már én is, a légzésem számára is elárulja, nem számítok rá, hogy meg akarna állni, épp itt, mikor már annyira erős a sürgetés. Vonakodva engedek a mozdulatnak, amivel eltol magától, megnyalom az ajkam, mielőtt a szemébe néznék. A tekintetemben ott a ki nem mondott kérdés, és az annál is beszédesebb vágy. Mire készül?
De mikor leereszkedik előttem, és az ajkai közé vesz, akaratlanul is kiszakad belőlem egy nyögés, néhány rövid pillanatra lehunyom a szemem az élvezettől, az ujjaim automatikusan a vállára siklanak, majd a vizes hajába túrnak, azt se tudom már, mit csinálok, de remélem, ő tudja, hogy ezt nem művelheti sokáig velem, hacsak nem akarja végignézni, hogy végleg magával ránt a gyönyör. Meg is szorítom a vállát, apró jelzésként, hogy most kell megállnia.
Ha megteszi, felhúzom őt magamhoz, és ahogy hozzá simul a testem, érzem, hogy kell egy kis szusszanás, túlságosan izgatott vagyok ahhoz, hogy itt és most magabiztosan fejezzem be. Ilyen is rég történt már velem, és halványan el is mosolyodom, ahogy megcsókolom, és közben elzárom a vizet.
- Kikészítesz – súgom a fülébe, olyan hangon, amit csak a legintimebb pillanatokban hallhat tőlem, majd kézen fogom, és kivezetem a zuhanykabinból, ráborítok egy törölközőt, de időt nem hagyok a vízcseppek felitatására, csak ami a háló felé útközben sikerül. Beérve a földre ejtem a bolyhos anyagot, őt magát pedig minden hezitálás nélkül ledöntöm az ágyra. Ennyi idő pont elég volt, hogy óvatosan újra beléhatoljak, és aztán szándékaim szerint addig most már el ne engedjem, és meg ne álljak, amíg nem érzem, hogy a teste ívbe feszül az enyém alatt, és megremeg a gyönyör első hullámaitól.