Mindenkinek meg van az ára. Ez soha nem változik. Viszont sokszor nincs meg az embernek az a bizonyos ár, és a problémák itt kezdődnek. Van, ami nem éri meg. Például olyan alakokkal kezdeni, akik az áldozataik csontjait használják fogpiszkálónak. Mióta André ebben „csicska nigger - főnigger” komplexusban szenved, folyamatosak az ilyen esetek. A legutóbb elég alaposan összevesztünk, én pedig kissé meggondolatlanul talán, de úgy döntöttem kihagyom őt a következő buliból. Egy ideje már tervezgettem, egyedül viszont nem sokra mentem volna, úgyhogy magam mellé vettem az egyetlen embert, aki kiismeri magát a gazdagok között. Vagy legalábbis érti, hogy mi folyik közöttük.
- Sima ügy – mondtam már sokadszorra ma este Sage-nek, összehúzva magam, hogy elférjünk a kidobónak álcázott hegy mellett, amit a folyosóra telepítettek. Az ilyen állatokat mégis honnan szedik össze? – Lefizettem az őrt. Tőlünk indul, három megállót tesz, és ide ér vissza a buli végén. Addigra mindenki hullarészeg, szóval nem lesz nehéz. Ez meg mi? – zökkentem ki a terv felvázolásából, mikor egy tágas helyiségbe érkezve megpillantottam az asztalon valami szőlőre emlékeztető cuccot.
- Kaviár – adta tudtomra egy magasabb, jól öltözött férfi, elégedett képet vágva. Ő lehetett ma a szolga, akinek a feladata, hogy ne örüljön ki semmi, ami piát vagy kaját tartalmaz. Láthatta a képemen, hogy ezzel csak újabb kérdéseket ébresztett bennem, úgyhogy újra megszólalt. – Tokhal ikra. Az ikra a megtermékenyített peték összessége.
- Szóval … halgeci – vontam meg a vállam, majd Sagere pillantva jeleztem, hogy húzzunk tovább, mielőtt elhányom magam. – Nem félnek, hogy ikrát raknak tőle ők is? Ez rohadt undorító – fejtettem ki a véleményem megborzongva. Biztos készült már erről valami iszonyat rossz, C kategóriás horrorfilm.
- Na szóval, a csávó, aki a bulit adja, folyton ezen a yachton van, azt hiszem az apjáé de ez most tökmindegy. Az viszont már nem, hogy az apa jól ki van tömve, az ilyenek pedig nem engedik el üres pénztárcával a fiúkat. – Egy ismerősömtől hallottam, hogy a csapból is kokain folyik itt, és sok a kurva. Ahol pedig ez a kettő van, ott pénz is van. Láttad a folyosón azt a gorillát? Az ilyeneknek tuti a bulik után fizetnek, nem átutalással havonta – ez az egyik előnye annak, ha az ember képes egyetlen kezével összeroppantani egy másiknak a koponyáját. – Valahogy be kell jutnunk a csávó lakosztályába. Megvárjuk, míg mindenki tajtrészegre issza magát, széthánynak és törnek majd mindent, ekkor jövünk mi – böktem a nyakunkban fityegő kártyára, amire annyi volt írva, hogy „takarító”. Meghívót nem tudtam szerezni, ráadásul a gorillák azzal együtt is utunkat állták volna, viszont így sima ügy volt. A takarítókat le se szarják ugyebár.
- Van nálam Lepicol, ha közel kerülünk a poharához, belenyomunk négy tasakot, attól végig fogja fosni az egész estét – folytattam, miközben a takarítói szertár felé mentünk.  Behív minket, elvesszük a telefonját, rázárjuk az ajtót, míg székel, közben kifosszuk a lakosztályát. Minden, ami értékes, órák, ékszerek, akármi, visszük magunkkal. Belepakoljuk ezekbe a jó kis zsákokba – emeltem fel közben a kukás zsákot – Aztán az utolsó előtti megállónál ugrunk velük a vízbe. A zene hangos lesz, szóval nem hallják majd a csobbanást az őrök, mindenki más pedig részeg, vagy totál beállt. Kiúszunk, szerzünk ruhát és fuvart, és kész is. Gyerekjáték, igaz? – tártam szét a kezem mosolyogva. Persze, tudom, hogy vannak buktatói a dolognak, és elmondva tényleg egyszerűnek hangzik, de nem hívtam volna segítségnek, ha nem tudnánk megoldani.
- Jól van, akkor… két óra múlva találkozunk lent a gépházban, oké? Fogd, ha te kerülnél közel a fickóhoz – nyújtottam át neki négy tasak Lepicolt, miközben én is a zsebembe gyűrtem jó párat. – Jól van, nyomás szart és hányást takarítani! – mutattam fel vigyorogva a mutatóujjam, mint valami béna reklám poszteren, majd kezemben a felmosóval indultam neki, vetve még egy utolsó biztató pillantást hátra Sage felé.
- Ez a hely olyan, mint egy labirintus – sóhajtottam fel, miután végre leértem a gépházba úgy két óra múlva. Hányásszagom volt és végletekig meggyötört arcom. – Lehánytak, többet ne is beszéljünk róla. Valaki pedig lenyúlt két felmosó nyelet is – amiket persze nem kerestem, mert nem lett volna értelme. Bele sem akarok gondolni abba, hogy kinek mire kellhet. – Mondd, hogy sikerrel jártál! – kértem, ahogy nekidőltem fáradtan az oszlopnak. Nekem nem jött össze, rossz poharat szemeltem ki, így most nem a célpontunk, hanem egy szerencsétlen prosti sajátította ki az első szinten a női mosdót, úgy egy órája.