A lehető leghalkabban veszem elő a kulcsomat és teszem a zárba. Felszisszennek, mikor véleményem szerint túl hangos a zár nyílása, aztán settenkedve csukom be magam mögött az ajtót, amint bejutottam a lakásba. Fél kézzel jobban magamhoz ölelem az édes kis csomagot, majd miután megbizonyosodtam arról, hogy tiszta a terep, és a bátyám jelenleg nincs a közelben, nindzsa módjára igyekszem minél előbb a szobámba jutni. Egész jól halad a terv, amikor is a cica mocorogni kezd a kezemben, és mielőtt bármit is tehetnék ellene elegánsan talpra érkezik a padlón, és mint aki már a sajátjának tekinti a lakást, el is indul a felfedezőútjára. - Ne, kérlek ne! – Suttogom utána kétségbeesetten és utána iramodom, mielőtt még belefutna a bátyámba. Nem mintha a testvérem olyan szívtelen lenne, de ez a héten a harmadik állat, amit felhozok magammal, akit az utcán találtam. Nem valószínű, hogy nagyon örülne neki, ráadásul rábeszélne megint, hogy vigyem el egy menhelyre. De én nem akarom oda vinni! Meg akarom tartani. Ezért kell valahogy titokban tartanom az ittlétét. Viszont a drágalátos cica ezt nem könnyíti meg a számomra.
- Gyere vissza… kérlek… kérlek szépen. – Suttogom még mindig teljes pánikban, főleg mivel látom, hogy pont a felé a szoba felé masírozik büszkén felemelt farokkal, ahova nagyon nem kellene tartania. Egy elegánsnak szánt vetődéssel ugrok utána és ugyan sikerül is megkaparintanom újra, de az érkezésemet hatalmas puffanás követi. Ennyit arról, hogy sikerül lopakodnom. Aggodalmas pillantást vetek a csukott ajtó felé, várva azt, hogy mikor nyílik ki és mondja ki szerencsétlen cicára az utolsó szót, hogy mennie kell, de telnek a pillanatok és az ajtó nem nyílik. Lehet olyan mázlim, hogy nincs is itthon? Mindenesetre nincs sok időm ezen gondolkozni, csak gyorsan feltápászkodom, és elégedett mosollyal mennék is tovább a szobám felé, mikor a hirtelen jött szerencse gyorsan elhagy, mert nyílik a már mögöttem lévő ajtó. Na most találd ki mi legyen, Desi.
- Ó, szia, már azt hittem nem is vagy itt…hon. – Pördülök meg, miután egy bravúros mozdulattal sikerül elrejtettem a cicát a hátam mögött, de aztán rájövök, hogy nem is a bátyámmal állok szemben, hanem Orionnal a bátyám legújabb pasijával. Nem tudom, hogy ez most a szerencseszériám folytatása, vagy pont ellenkezőleg, de talán jobb lenne, ha előtte is titokban maradna a kis vendégem. - Szia. A bátyám is itt van valahol? – Érdeklődöm elővéve a teljesen összeszedett mosolyomat, de közben mivel a macska folyamatosan fickándozik a hátam mögött, ezért ez egyre inkább nehezebben megy. Sürgősen be kéne jutnom a szobámba.