Magam sem tudnám megmondani milyen késztetés vesz rá, de a dolgozószobám laptopján egy fiatal influenszerlány videóit nézegettem, akit még az egyik kolléganőm mutatott nekem ebédszünetben. Fiatal kis szöszke, alig harminc, de nagyon szép és tehetségesnek is tűnt. Talán csak a kíváncsiság vezérelt, hogy majd el tudjak róla beszélgetni és ne lógjak ki a társaságból, vagy mert titkon irigyeltem, hogy neki minden bizonnyal normális élet jutott és a jövőben is normális élete lehet.
Miközben a videót néztem, egy ismerős hangra lettem figyelmes.
- Olyan kis hallgatag vagy, Seby fiú - köszöntött Crew. - Hát nem is üdvözölsz egy jó barátot? - kérdezte az ajtóban állva, én pedig nehézkesen, de felé fordultam. Nem feleltem neki, hallgatásomra pedig csak hozzám sétált és a laptopra nézett, majd rám pillantott. - Milyen szép lány. Jól állna neki egy kis vörös - vigyorgott.
- Tűnj el innen! Hagyj békén! - morogtam.
- Ooo nem barátom, nem megyek el! - tette kezét vállaimra és masszírozni kezdett. - Itt maradok veled. Itt kell lennem veled. Hiszen te akartál engem. Te hoztál létre - búgta fülemben már-már perverz módon.
- Te csak egy nyomorult baleset vagy! - sepertem le kezét. - Azt akarom, hogy békén hagyj! - kiáltottam rá. Szerencsére Domi ilyenkor Rubyval van és nem hall engem.
- Most így beszélsz, de hallottam már tőled szebb szavakat is! Tagadd csak, de te épp olyan romlott vagy, mint én! - felült az asztalra velem szemben és kezei közé fogta az arcom. - Úgy beszélsz, mintha szent ember lennél, pedig nem vagy. A vér mindkettőnk kezéhez tapad! Tudom, hogy te is akarod. Keressük meg azt a lányt és öljük meg! Jót fog tenni neked is egy kis gyilkosság! Tudom mennyire vágysz rá! - vigyorgott. - Befestjük a haját vörösre, megvagdaljuk a ruháját, megszurkáljuk! Egy kis szex is rád férne már, túlságosan feszült vagy! - nevetett.
Kezeit félre sepertem és felugrottam a székemből, ami fel is borult.
- Csak a testemen át! Nem hagyom, hogy megölj egy ártatlan fiatal nőt!
- De Sebastian?! Mi sem könnyebb! - ugrott le az asztalról és egy jól irányzott ütéssel a földre küldött. Vérző számhoz kaptam, ami persze a valóságban nem vérzett, csak a fantáziám, a hallucinációm szülte a vért. - Olyan nyomorúságos vagy! Néha szégyellem, hogy egy testben kell élnem veled!- ereszkedett fölém és a zakómba markolt. Megrázott. - Nem erre tanítottalak! Gyere! Vadássz velem! Kapjuk el, erőszakoljuk meg és öljük meg! Tombold ki magad, Sebastian!
- Nem engedem, hogy megtedd! - kapálóztam kezeimmel és próbáltam megütni nem egyszer, de nem sikerült. - Mit ártott neked az a lány?! Azt se tudod kicsoda!
- Sebyyy. Nem kell ismernem. Hitler sem ismerte azt a sok zsidót, akit kinyuvasztott a gázkamrában - nevetett. - De milyen boldog élete volt?! Németország szappannagyhatalom lett! - vihogott.
- Őrült szörnyeteg vagy!
- Te is tudod, hogy az ölés milyen szépség! Nincs szebb annál, mint mikor látod, hogy kihuny az élet a másik szemében! Nincs szebb zene a sikolyoknál, a segélykiáltásoknál! Tán te nem öltél embereket? Tán nem te voltál az, aki megkínoztad a fiad párjának az anyját?! Ne játszd a szentet, mert hányingerem van tőled!
Sápadtan néztem fel rá, mire jött egy ütés, majd még egy, még egy, kezei a torkomra szorultak és éreztem, hogy meg fog fojtani, de nem tehettem semmit. Még utoljára láttam vérengző arcát, aztán elájultam.

A testem magához tért, majd felkelt a földről, de már nem én irányítottam. Már nem én voltam.
Crew felkelt, majd levetkőzött és új ruhák után nézett. Elment letusolni, aztán megszárítkozott, felöltözött és a tükör elé lépett. A szemüveg helyett kontaktlencsét rakott be, haját máshogy fésülte, mint én szoktam, noha már a ruha is teljesen más volt, amit viselt. Ha nem tudnám, hogy nem az én testem, nem ismernék magamra. Mintha még az arcom is másabb lenne, még az alkatom is másabbnak tűnt abban a sportosan elegáns ruhában, amit ő viselt. Kényesen ügyelt rá, hogy a lehető legjobban elváltoztassa külsejét, hogy minél kevésbé emlékeztessen bárkit is rám.
Még utoljára megnézte magát a tükörben, aztán elsétált. Telefonon rákeresett a lányra, a facebook és az instagram alapján pedig nagyjából betekintést kapott mindennapjaiba és a környezetébe. A közösségi oldalát böngészve rájött, hogy mik a kedvenc helyei, hol szelfizik sokat, nagyjából hogyan telnek a napjai, így miután eltett egy rugós kést elindult Dani egyik kedvenc kávézója felé.
- Ne! - kiáltottam utána a tükörből, bebörtönözve, amiben nemrég még ő nézett vissza rám, de most én néztem vissza rá. Persze mindez fantázia volt, valójában nem a tükörben voltam, hanem az elmém legmélyébe bebörtönözve. Elzárva egy sötét rácsokkal körbevett verembe, miközben az elmém sötét oldala kedvére tombolt.

Az utcáról bepillantott a lány kedvenc kávézó-cukijának ablakán. Benn találta, szóval megejtett egy magabiztos, vérengzős mosolyt, de be nem ment, hanem a szemközti boltban vett egy automatás kávét és azt kezdte kortyolgatni egy köztéri padon ülve, félig-meddig a kávézó felé fordulva.
Mikor Dani kijött, kicsivel utána ő maga is felkelt és a félig megivott kávéval a kezében utána ment, de, hogy ne legyen nagyon feltűnő, néha megállt egy rejtekben, mondjuk egy fal, vagy egy fa takarásában és kicsit később ment csak utána, de még nem szem elől tévesztve, mintha csak valami magánnyomozó lenne a lány nyomában.
Egy kirakatüveg felé fordult, majd mosolyogva intett a tükörképemnek.
- Ne izgulj, hosszú és fájdalmas halála lesz! - mondta vigyorogva, majd ütni kezdtem az üveget, mintha csak ki akarnék belőle törni. Felszínre akartam törni az elmém mélységéből, de túl erős volt az elnyomás. - Majd hazavisszük és felboncolhatod. Egy kis tanulmány. Tudom, hogy élvezni fogod! Feltárhatod egy női szív rejtelmeit a szikéddel! - nevetett.
Ismét Dani nyomába eredt, majd hátulról megérintette.
- Elnézést kislány. Tudnál nekem segíteni? A nevem Crew Barrymore. Meg tudná nekem mondani, hogy merre van a metro? A kocsim lefulladt, szerintem motor hiba. Nem vagyok túl járatos a városban, főleg nem erre, de el kéne jutnom a Central Parkba, mert előadásom lesz a múzeumban. Segítene? Meghálálom, nem ingyen kérem - kérlelte megbízható, bájos mosollyal.

Jack the Ripper