POSY HENRY

━━━ "Live your life that the fear of death can never enter your heart."

 
Keegan lelépett az esti filmnézés elől, de persze az eseménysorozat nem itt kezdődik. Hanem a bűneimmel. Amit ő tett, az nem volt semmi. Menekült előlem. A dühömtől és további veszekedéshullámtól. Biztosan nem így akartuk ezt az estét, de így sikerült. Az arcomon éktelenkedő folt a bizonyítéka annak, hogy még mindig kész vagyok neki menni valakinek. Már ha erről lenne szó. Pedig most épp kiakartam lépni ebből a harcból, de nem tudtam befogni. A nagy szám miatt kaptam egy öklöst, ám még ez sem volt hátráltató tényező. Csak a gondolataim kavarogtak ezer felé, amiből nem tudtam szabadulni. Pedig mennyire jó lett volna nem gondolni semmire sem. Türelmetlen vagyok és gyors eredményeket akarok. Főleg most. Neki menni a csajnak, aki rám küldte a kanját...mennyire remek megoldás lenne?! Meddig örömködnék? Míg újra be nem verik valószínűleg a képem. Szóval az itthonlét nem megoldás a problémámra és az ökölharc sem épp jó...de meg kell találnom, így meg is pattanok az otthonból a telefonom társaságában, hogy felkeressem a lányt és annak otthonát. Megakarom mondani neki a magamét... nem lesz túl szép az biztos. Mondjuk azért is lépek le, mert nem igazán akarom, hogy anyám így lásson meg, bár örökké nem bújkálhatok előle sem...a táskámból már láthatja, hogy otthon jártam, így hívni fog biztosan, hogy hol a bánatban csavargok még? Lekellett lépnem...bár a gondolataim ezerfelé vittek, a lábaim ismerős terepre sodortak. Posy utcája felé tepertem, hiszen őt szoktam még zaklatni ezerszer is, bár ugyan most nem szoltam be, hogy megyek...talán nem zavarom. Talán otthon van. De nem akarok magamnak bajt. Bőven elég volt az órákkal ezelőtti vad kalandom. Végre körül nézek, végre nem magam elé bambulok csak és végre kieresztek egy sóhajt is. Stressz. Ki kell engednem a gőzt, de jelenleg nem megy, nincs kin, nincs kit püfölni, pedig már eldöntöttem, hogy ezt a szétverős szobás marhaságot felkeresem. De még nem jutott rá idő. Vagy csak nem akartam időt szakítani rá. Tök mindegy. Az ismerős ajtó állít meg a sétálásban, fel sem tűnt, hogy ilyen hamar megérkeztem, de hát a rossz gondolatok, ugye. Csengetek, s a megszokott csengetés hosszból máris feltűnhet, hogy ki akar beljebb kerülni... s amíg várakoznom kell...addig figyelem az utcán elhaladókat...nem gyanakodok senkire, nincs gyanús alak erre...de inkább ez, minthogy a gondolataimba merüljek. A telefonomat is megnézem, hátha írt rám az a nő...semmi...augusztus 1 20:37 1 nem fogadott hívás...anya Hazaért... remek. Hamarosan én is. Léptek zaja érkezik néhány másodperc múlva a csengetés után, ismerős a léptek zaja, így fordulok is az ajtó felé leeresztve a mobilomat.