VINTAGE PULÓVEREK A KEZÉRE HÚZOTT UJJAKKAL / MINDENKIBEN A JÓT LÁTNI / BARÁTSÁG KARKÖTŐK / ALICE, "ALICE CSODAORSZÁGBAN" / PÁRATLAN CSÍKOS ZOKNIK LÁZADÁSKÉNT A KONFORMIZMUS ELLEN / GYÖNGÉD HULLÁMOKBA SZÉTESŐ HAJ / ÓRÁKAT ÁLMODOZÁSBA MERÜLVE TÖLTENI / AMÉLIE POULAIN, "AMÉLIE" / VIRÁG FINOMAN A FÜLE MÖGÉ DUGVA / CSIPKEFÜGGÖNYÖKÖN ÁT ÁRADÓ NAPFÉNY / FÉLÉNK PILLANTÁSOK ÉS SZÉGYENLŐS MOSOLYOK / QUINNI GALLAGHER-JONES, "HEARTBREAK HIGH" / PRÉSELT VIRÁGOK GYŰJTEMÉNYE A JEGYZETFÜZETÉBEN / ÖNBIZALOMHIÁNYT VIDÁMSÁGGAL LEPLEZNI / FRISSEN SÜLT SÜTEMÉNYEK ILLATA

Napraforgó, gerbera, frézia, százszorszép, csillagfürt liliom.
Van valami különleges a szobádban, valami, ami nehezen megragadható, érinthetetlen, mégis minden porcikádban érezhető. Érzed, hogy a szeretet betölti a szoba minden részét. A szeretet az első szó, amit megtanulsz, ez az, amit az apáid mutatnak neked, ez az, ami körülvesz, ami a levegőben van, amit a családod lélegzik, ami megvilágítja a szobát az ablakon keresztül, átszövi a sarkokat, összeköti a teret. De a pókokról sosem beszélünk Apa Jude-nak; hadd maradjanak vendégek, akár a sebesült állatok, amelyeket hazahozol a természetből, hogy menedéket építs nekik, és meggyógyítsd őket.

A cipőidet lerugdosva nősz fel, érzed a fű simogatását a lábujjaidon, hangyák csiklandoznak ahogyan átmásznak a lábfejeden. Pocsolyákban pancsolsz vidáman kacagva, nem törődve a vizes kabátoddal, szüleid is csatlakoznak a nevetéshez, még a legjobb barátod, Manuel is, habár a játékai el is áznak, de nevetését ő sem tudja visszatartani. Virágokat gyűjtesz a rétről, miniatűr kertet alakítasz ki az ablakpárkányon és a hálószobád padlóján. Ha egy virág elhervad, gyengéden eltemeted, mélyen hiszed, hogy megérdemlik a búcsút azért a szépségért, amit a világba hoztak. Különleges erőd még a vigaszban is a pozitívumot megtalálni: könnyebb a nap melegében sütkérezni, mint azon morfondírozni, hogy milyen árnyékokat vet mögötted.

Ha épp nem a réten játszol vagy virágokat ültetsz, akkor tűkön ülve várod, hogy Apa Austin nővére, Aspen néni, meglátogasson, aki nővérként dolgozik egy kórházban, ahol te is álmodozol munkavállalásról. Kíváncsian hallgatod Aspen néni történeteit az esetekről és a betegekről, hallgatod, ahogy a növények gyógyító hatásairól beszél, és éjjelente, titokban, az ajándékba kapott kertészeti könyvet olvasod, amíg úgy érzed, hogy az apró fejed majd fel nem robban a benne felhalmozott tudástól.

Szeretetben nősz fel, tudva, hogy szüleid, nénid, barátod és a világod minden növénye és állata szeretettel vesz körül. Csak remélheted, hogy viszonozni tudod ezt a szeretetet, hogy másokra is rá tudod hagyományozni azt az áldást, amit te is kaptál.

Csak idővel tanulod meg, hogy nem mindenki érdemli meg a szeretetedet.Krízánthemum, orchidea, jázmin, jácint, körömvirág.
Senki sem lepődik meg azon, még egy pillanatra sem, milyen emberré nősz fel.

A kedvesség megtestesítője vagy: az aurád ragyog, nem veszíted el a gyerekkori fényedet és énedet, sőt, már-már ragaszkodsz ahhoz, hogy megmaradj annak, amilyen mindig is voltál. Úgy gondolod, jobb kedvesnek lenni, mint igazat mondani, mert az igazság idővel komorrá válhat, amit a szíved nehezen viselne el.

Mélyen hiszel abban, hogy a világ jobb hely lenne, ha mindenkinek napraforgó lenne az ablakpárkányán, mire Manuel csupán rosszallóan a fejét rázza, a legnagyobb álmodozónak nevezve téged, széles, ügyetlenül rejtett mosollyal az arcán.

Ám azt állítani, hogy sosem ingadozol meg a hitedben az iskolakezdés után, hazugság lenne.

Te vagy az, aki a páratlan csíkos zoknikat hord, az, aki folyamatosan, bár önkéntelenül, a szobatársaidtól kölcsönöz rád kétszer nagyobb ingeket, és az, aki leveleket és virágokat tűz a hajába hódolóitól, miközben magában dúdolgat a növényeket gondozva az iskola kertjében, megzavarva a különben nyugodt könyvtárat álmaiddal, amelyeket nem egészen tudsz megfejteni. Optimizmusod, álmodozásod és naivitásod miatt a legtöbb diáktársad rideg, ítélkező tekintetettel szokott méregetni, mire te nekik cserébe növényeket ajánlasz a hangulatuk enyhítésére. Végül a tanáraid kérik, hogy komolyabb legyél, és akkor —

Akkor megpróbálsz, ha csak enyhén is, kevésbé önmagad lenni.

Sötétebb színekben kezdesz el öltözni, remélve, hogy könnyebben beleolvadsz a tömegbe. Abbahagyod a magadban való dúdolgatást, tartózkodsz attól, hogy virágokat szedj a mezőről és a füled mögé tűzd őket, és még a jellegzetes páratlan csíkos zoknidat is a fiókodban hagyod. Valaki más próbálsz lenni, tizennégy évesen, mert végre, talán, kezded érteni, hogy kitűnsz a tömegből, és ez nem sokaknak tetszik.

Mint egy napraforgó, amely haldokol a napfény hiányában, az esszenciád halványul, ahogy alkalmazkodni igyekszel.Szívvirág, korallvirág, varádics, fodros gólyaorr, japáncseresznye.
Tizenöt éves vagy, és éppen azon a napon döntesz úgy, hogy páratlan sárga csíkos zoknit viselsz, a családod és Manuel bíztatására, hosszú idő után először, amikor váratlanul kivesznek az egyik tanóráról és az osztályfőnököd magához hív a folyosón. Sikeretlenül eltakart könnyekkel és remegő hanggal közli a hírt, Aspen nénéd idő előtti, tragikus haláláról pár nappal ezelőtt egy balesetben, visszatartva a szörnyű igazságot a sorsáról bűnözők és tolvajok keze által.

Gyászba borulva roskadsz össze előtte, a megőrzött méltóságod megtöretik, és csak reszkető alakként maradsz, felhangosodó zokogásban és megállíthatatlan remegésben veszve el, az ártatlanságod egy pillanat alatt eltűnik.

Azt hiszed, önmagad megvalosítása vezetett a halálához.

Azt hiszed, te vagy a hibás.

Mégis, a családod és a barátod fénye erős az együtt megosztott gyászotok sötétségében. Saját bánatukkal küzdve, határozott elszántsággal és gyengéd szavakkal folyamatos megnyugtatást nyújtanak, fáradhatatlanul vigasztalnak a megértéssel, hogy a balesetek az élet elkerülhetetlen részei, azok előre nem láthatóak és nem kapcsolódnak ártatlan színekhez, hajban viselt virágokhoz és páratlan csíkos zoknikhoz.

Emlékeztetnek rá, hogy a nap sosem hagyja abba ragyogását, függetlenül a földi eseményektől.

Elhatározod, hogy te is így teszel.

Felismerve, hogy az élet túl törékeny és rövid ahhoz, hogy elrejtsd a valódi énedet, és megértve, hogy Aspen néni semmi mást nem kívánt volna, mint a magad önmegvalósítását, lassan, de biztosan, visszanyered a régi énedet. Ezúttal nagyobb érettséggel átitatva, elvetve a társadalmi ítéletek bilincseit és egy új, autentikus érzést átölelve, megnyugvást találsz érzékenységedben, kitartó optimizmusodban és az élet iránti lelkesedésedben.

Megengeded magadnak, hogy újra felfedezd az élet örömeit, elfogadd a szeretetet, barátságokat és kapcsolatokat építs, és növekvő meggyőződéssel gondolkodj a jövőd iránti vágyaidról. Aspen néni által inspirálva, egyre nagyobb vágyat érzel arra, hogy kövesd a lábnyomait és te is ápolónak tanulj, elszántan arra, hogy értékes hozzájárulást tegyél a társadalomnak és megakadályozd, hogy mások hasonló tragédiákat megtapasztaljanak. Visszatérsz a rétekhez, újra elmerülve a természet nyugalmában, pihentető délutánokat töltve az élénk virágok gyűjtésével.

Ezek a virágok azok, amelyeket gyengéden kínálsz, óvatosan elhelyezve Aspen néni sírján a látogatásaid során, miközben csendben átölelitek egymást apáiddal.

Nem sokkal a középiskolából való ballagásod után megvalósítod az álmodat, és jelentkezel a képzésre, hogy hivatásos ápolóva válj, mellette részidős állást fogadva egy virágboltban. A gyakran szigorú tanulás ellenére is örömöt találsz Aspen nénéd halálának tiszteletben tartásában, amelyről most már az igazságot megtudtad, de ennek tudtával is továbbra megtartod a szokásodat, hogy páratlan csíkos zoknit viselsz, minden vevőt a virágboltban őszinte, lágy mosollyal köszöntesz, dúdolsz munka közben, és napraforgókat helyezel el minden lehetséges szabad helyen, mert —

Mert a világ sokkal jobb hely, ha minden ablakpárkányon napraforgó díszel.

Üdvözöllek az oldalon!

A karakterlapodat elolvastam, és teljesen rendben találtam. Minden megtalálható benne, ami ahhoz kell, hogy kissé megismerhessük a karakteredet, betekintést nyerjünk az életébe és a jellemébe.

Őszintén, nem is tudom, hogy hol kezdjem a fényezésed... mert bizony van belőle bőven!   Először is, imádom az általad választott nevet, nagyon különleges és egyben illik is a különleges urasághoz. Másodszor... iszonyatosan hálás vagyok most ezért az olvasmányért! Nagyszerűen megálmodtad majd pedig meg is alkottad a karakteredet. Arról nem is beszélve, hogy milyen jól meg is ismertetted őt velem, hogy szinte már öt sor után azt éreztem, ismerem Posy-t, de legalábbis kaptam róla egy kerek képet. Arról, hogy milyen ő valójában, mi motiválja, mi építi, mi gyengíti és mi erősíti őt. Nagyon-nagyon tetszik a srác jelleme, ténylegesen egy olyan fiú, akivel (főleg ha fiatalabb lennék) még én magam is szívesen barátkoznék. És mindegy ki mit mond, szerintem különleges vagy és hihetetlenül sokat ér a mai világban egy olyan barát aki kiáll a másikért és képes pozitív maradni még a nehéz helyzetek ellenére is. Mégis remélem sikerül megtalálnod majd az arany középutat arra, hogy ezt a rosszakarók ne használják ki és nem hagyod, hogy eltapossanak majd a nagyvilágban.
Mindenesetre nem szaporítom tovább itt a szót, menj virágokat kötögetni, váltsd valóra az álmaidat, én mindenképpen szurkolok majd neked, hogy minden jól sikerüljön! Örülök, hogy olvashattalak!

Színt és rangot majd valamelyik csodás admin ad neked, addig is nyugodtan foglalózz és irány a játéktér!

Már nincs is más hátra, mint hogy meglátogasd az avatar-, név- és munkahelyfoglalót, és már kezdődhet is a játék!
Ha bármikor elakadnál, és segítségre lenne szükséged, keresd fel az oldal vezetőségét bátran!
Kellemes időtöltést és izgalmas játékokat kívánok!