Tom kelletlenül vállalta el a feladatot, hogy szembenézzen Emery Gallowayjel, aki nemcsak a Galloway név miatt irritálta őt, hanem azért is, mert Tom szerint megengedhetetlen mértékben élt vissza a pozíciójával. A férfi maga is tanár volt, és mélyen megvetette, ha valaki megszegte az íratlan szabályokat. Emery híres volt kemény, határokat feszegető módszereiről, melyek gyakran okoztak feszültséget az oktatók között. Ahogy belépett az irodájába, Tom egy pillanatra elgondolkodott, vajon miért vállalta el ezt az egész beszélgetést.
Emery a tölgyfa asztal mögött ült, laza eleganciával hátradőlve, mint egy ragadozó, amely már előre élvezi a préda megkörnyékezését. Tom tekintete megakadt Emery arcán: eperszőke tincsek keretezték a nő vad vonásait, sötét, fénytelen szemei mély árnyakat rejtettek, amelyek szinte kihívóan meredtek vissza rá. A nő száján apró mosoly játszott, olyan kicsi, hogy csak azok vehették volna észre, akik elég közel álltak hozzá, és akiknek volt elég érzékük felfogni Emery önelégült, titokzatos kisugárzását.
– Üdvözlöm, Mr. Clark – szólalt meg Emery mély, bársonyos hangon, ami egyszerre volt lágy és valahogy fenyegető. – Szép napunk van, nem igaz? – kérdezte, egy csipetnyi iróniával. Tom összeráncolta a homlokát a nő pimasz fölényessége láttán. Emery szavai mögött nyilvánvaló önelégültség bujkált, mintha semmi sem tudná kizökkenteni a nő magabiztosságát. Tom számára ez több mint bosszantó volt; ez a nő nemcsak a szabályokat hagyta figyelmen kívül, hanem teljesen másképp értelmezte a hatalmat is, mint bárki más, akit Tom valaha ismert.
– Lehet, hogy nem fogja ezt mondani, miután beszélgetünk – válaszolt Tom hűvösen, próbálva megőrizni a távolságtartását.

– Lehet – mondta Emery könnyedén, mintha az egész beszélgetés csupán egy szórakoztató társasjáték lenne számára. Tomnak feltűnt, hogy Emery nemcsak lenézi a kihívásokat, hanem szinte táplálkozik is belőlük. Az arca kissé sápadt volt, szemei alatt halvány lila foltok húzódtak, melyeket szinte teljesen elfedett az alapozó. Egy pillanatra Tomnak az az érzése támadt, hogy Emery talán sérülékenyebb, mint amit mutatni akar, de ez a gyengeség csupán egy szikrányi ideig maradt látható, majd újra eltűnt a nő zord álarca mögött.
– A tanítási módszerei nem túl ízlésesek – mondta Tom, hangját visszafogva, de tekintete keményen fúródott a nőébe.
Emery felvonta egyik szemöldökét, és ajkai kis híján gúnyos mosolyra húzódtak. Látszólag nem hatotta meg Tom kritikája, sőt, inkább úgy tűnt, mintha szórakoztatná a férfi erkölcsi felháborodása.
– A Hollywood világa sem túl ízléses, ha már itt tartunk, Mr. Clark – válaszolta egyszerűen, szinte már lenézően. Emery nem próbált magyarázkodni vagy védekezni, mintha a kritika csak megerősítené őt. Az ő világa egy játszótér volt, ahol mindenki csak eszköz volt – és ő volt az egyetlen, aki ismerte a szabályokat.
Emeryben keveredett az a fajta intelligencia, amely mindig pontosan tudta, hogyan manipuláljon másokat, és az a fajta vonzerő, amely egyszerre vonzotta és taszította el az embereket. Szeszélyességét és kegyetlen őszinteségét gyakran szándékosan alkalmazta, hogy felfedje, ki az, aki képes túlélni mellette. Szavaival játszott, gyakran tette próbára az embereket, és élvezettel figyelte, ki az, aki elbukik az ő világában.

A pap


- Három napja öntözöm ezt a darab fadarabot! Ez nem fa, ebből sosem lesz csoda, amit vársz! – kiált fel Emery, miközben arcán egyenesen lángol a düh, ami ritka pillanatok egyikét jelentette számára. Ez a lány mindig fagyos és higgadt volt, de ahogy a felháborodás kiült az arcára, valami szokatlan, különleges kisugárzás töltötte meg a teret.
– Türelem, Emery, türelem… – felelem lágyan, közben gyengéden megsimítom hófehér bőrét, mintha egy törékeny porcelán lenne, amit könnyen összetörhetne az érzelem legkisebb érintése is. Ám Emery ebben a pillanatban egészen más arcát mutatja.
- Akkor sem értem ennek az egésznek a lényegét! – morgolódik, majd csalódottan engedi le a kezében lévő kannát. Mindennap kijött ide, hogy meglocsolja ezt az egyszerű faágat, csupán azért, mert én azt kértem tőle.
–  Mert nem látod meg, mi rejtőzik a dolgok mögött. Nem állsz meg, hogy egy pillanatra is elgondolkodj. Te mindent azonnal akarsz, pedig az igazán fontos dolgokhoz idő és türelem kell. – mosolygok rá, de csak egy gúnyos fújtatás a válasz.
- Ez nem igaz… – mondja önérzetesen, miközben egyik lábáról a másikra áll, próbálva magabiztosabbnak tűnni. Lánya Susan Galloway-nek, a szívós nőnek, aki ugyanolyan keményen bánt Emeryvel, mint annak idején Harlowe-val, de a különbség ott volt, hogy Emery sokkal dörzsöltebb volt.
- Haszontalannak érzem, amit csinálok. – mondja végül, és a szemembe néz, mintha várná a választ. Elmosolyodom, és finoman oldalra billentem a fejem. –  Akkor talán ideje lenne újra átnéznünk a Bibliát… – szólalok meg komolyan, mire arcán undor és ellenállás jelei jelennek meg.
- Istenem, csak azt ne… – sóhajt fel suttogva.
–  Emery! – szólok rá határozottan. Az arca elkomorodik, mintha gúnyos vigyorába zárt haragot látnék. Még mindig megpróbál ellenállni, de valójában pont azért volt itt, mert érezte, hogy talán tanulhat valamit ebből a tapasztalatból, még ha nem is akarta ezt beismerni magának.

Az uralkodó

-Csukd be a szemed, és bízz az ösztöneidben. – suttogom lágyan, miközben félresöpröm a szőke haját. Emery szinte azonnal válaszol, mint mindig.
– Bízom bennük, Noah, de elég nehéz úgy koncentrálni, ha közben az ösztöneid a fenekemnek nyomódnak. – szavaira elmosolyodom, és egy picit még közelebb húzom magamhoz.
–  Nem erre kéne figyelned. – suttogom a fülébe, és játszadozom a fülcimpájával.
- Miért is kellene lehunynom a szemem? – kérdezi, miközben egy apró, szemtelen mosolyt küld felém. A jelenlegi helyzet már távol állt a szokványos tanítástól.
– Hogy mélyebben érezhesd, ami történik. – válaszolok, miközben finoman csókot hintek a nyaka tövére. Emery megborzong, és érzem, hogy megint megérett benne a vágy. Tudtam, hogy fiatal, de az érzelmek és vágyak nyelvét már most, 18 évesen is tökéletesen beszéli.

12 évvel később

Emery a táncterem közepén állt, szigorúan figyelve tanítványait, akik a Chicago jellegzetes dallamaira igyekeztek követni az utasításait. A sétapálca kemény koppanásaival diktálta a ritmust, és úgy vezényelt, mint egy kíméletlen karmester. Kezében a sétapálca jelképes fegyverré vált, minden koppintása rezegtette a tanítványok önbizalmát. Ő maga a tánc szigorú istennőjeként magasodott föléjük, minden lépést tökéletesen számon tartva. És mindenki tudta: ha Emery kiszúr valakit a sorból, az sosem jelent jót. Emery jól tudta, hogy a sorban van egy lány, akit már előzőleg is kiszúrt – egy „kis puffancs,” aki nehezebben mozog. Magában elgondolkodott: Szenvedne, mint disznó a jégen. A gondolat nem volt kedves, de hát Emery sem a kedvességéről volt híres. Testvérével ellentétben ő kevésbé tudta megjátszani magát, nem foglalkozott azzal, hogy a közvélemény mit gondol róla. Míg Harlowe hajlamos volt beállni a társadalmi elvárások mögé, Emery nyíltan megmutatta azt a kemény személyiséget, amit a firkászok gyakran túlzó szigorral illettek.

Kicseszett Galloway volt, és ez már önmagában elég volt ahhoz, hogy figyelmet kapjon Hollywoodban. Az ő neve súlyt hordozott, de nem a hízelgés miatt. Emery tudta, hogy ő nem a kedves mentor, akit az emberek szeretettel emlegetnek, hanem az a kemény nő, aki a legkeményebb módon készíti fel Hollywood jövőbeli csillagait a színpadra. A személyisége volt az igazi „parádé,” nem egy állarc, amit a világ kedvéért magára vett volna.

– Hé, te ott – szólította meg hidegen. – Mi a neved?
A lány, Melissa, kicsit megremegett, de igyekezett összeszedni magát. Lelkesen válaszolt, próbálva megfelelni Emery elvárásainak: – Melissa.
– Ó, nem mostantól… Puffancs – mondta Emery hűvösen, majd egy kézmozdulattal végigpásztázta a lány testét. – Le kell dobnod pár kilót, édesem, mert ez így nem fog menni – törte meg a lány naiv reménykedését egyetlen mondattal.

A többiek feszült csendben figyelték a jelenetet, de már a sorban is látszott a feszültség. Emery tudta, hogy mindenki a saját sorsát félti, ezért folytatta szigorú tekintetét villogtatva. A pálcával mutatva jelezte, hogy vissza kellene térniük a gyakorlatokhoz. Lépései dominanciát sugalltak, ahogy elhaladt a tanítványok előtt.

Az egyik tanítvány, egy magabiztos fiatal lány, akinek szemei szinte szikrákat szórtak, diszkréten elhúzta a száját és egy röpke pillantással ítélkezett Emery keménysége felett. Ez a röpke pillantás sem maradt el Emery figyelmétől, aki ösztönösen megérezte az ítélkező energiát. Rögtön megállt, és szúrós pillantást vetett a lányra, és odalépett hozzá, az arcán fölényes mosollyal.
– Na, csak nem ítélkezel, drágám? – kérdezte szuggesztív hangon, a pálcájával finoman megérintve a lány vállát. – Tudod, a Broadway nem egy hely a gyenge szívűeknek.  Honnan is jöttél? Iowa? Ah, ott az emberek olyan undorítóan kedvesek, nem? – egy szemöldökfelvonással nyomatékosította szavait, és elrévedt, mintha látna maga előtt egy csendes, napsütötte kis farmot, ahol a szomszédok mosolyogva köszöntik egymást.
A lány nyelt egyet, mintha próbálná összeszedni a bátorságát. – Igazából Ohioból származom – mondta halkan, mégis büszkén.
– Ohio? Az még rosszabb. – Emery a szokásos színpadias grimaszával reagált, mintha a szívét törné össze a gondolat. Egy pillanatig néma csend telepedett rájuk, Emery mélyen a lány szemébe nézett, tekintetével áthatolva minden önbizalmán. Nem is kellett további szavakat pazarolnia – a lány zavartan félrenézett, mintha csak megadná magát Emery láthatatlan hatalmának.

Üdvözöllek az oldalon!

A karakterlapodat elolvastam, és teljesen rendben találtam. Minden megtalálható benne, ami ahhoz kell, hogy kissé megismerhessük a karakteredet, betekintést nyerjünk az életébe és a jellemébe.

Egy igazán magabiztos nőt mutattál be nekünk Emery személyében aki tudja mit akar és azt is hogyan érheti el. Nem fogják őt vissza a kihívások és ha valaki őszinteségre vágyik, akkor ő tőle gondolkozás nélkül megkapja. Még ha utána a szívéhez is kap az illető, mert éppen nem erre vállalkozott. Emeryt nem érdeklik a mások kedvéért felvett szerepek, hisz alapjáraton ezeknek az embereknek a véleményére sem ad. Ő az aki megy a saját elképzelései után és aki eközben az útját állja az megtapasztalhatja milyen is ő valójában.
Tetszett ahogyan megírtad a történetedet és a fogalmazásod is.   Sok mindent megtudhattunk arról ki is vagy valójában és hogy a hűvös természet mögött mennyi minden lakozik is még benned. Az már biztos, hogy nem lesz könnyű dolga annak, aki téged kíván próbára tenni, habár neked a másik oldalon biztosan szórakoztató lesz. Én azért kívánok neked sok játékot a továbbiakban ahol lehetőséged nyílik mások életét felforgatni.   Örülök, hogy olvashattalak!  

Már nincs is más hátra, mint hogy meglátogasd az avatar-, név- és munkahelyfoglalót, és már kezdődhet is a játék!
Ha bármikor elakadnál, és segítségre lenne szükséged, keresd fel az oldal vezetőségét bátran!
Kellemes időtöltést és izgalmas játékokat kívánok!