Harlowe Galloway élete sosem volt mentes a drámától. A tehetséges színésznő, aki egykor Hollywood egyik legnagyobb ígérete volt, karrierje során folyamatosan reflektorfényben élt. Azonban, amióta visszavonult a nyilvánosság elől, a világ csak találgathatja, mi is történt pontosan vele. Ez a három szalagcím talán összefoglalja mindazt, amit a közvélemény sejteni vél Harlowe-ról, még ha a valóság jóval bonyolultabb is.


Sokan feltételezik, hogy Harlowe többszörös összeomlása mögött nem csupán a túlhajszoltság áll. Hollywood hírhedt arról, hogy a gyerekszínészek életét sokszor szinte elviselhetetlenné teszi a folyamatos elvárás és a manipuláció. Nem ritka, hogy a háttérben valami sötétebb történet is meghúzódik – a rossz döntések, a visszaélések és a zavaros háttéralkuk világában a fiatal tehetségeknek nehéz megőrizniük önmagukat. Talán Harlowe sem volt kivétel.
Ez a szalagcím egykor Harlowe Galloway életének mélypontjait tükrözte.



„Az emberek csak a csillogást látják, de a valóság mindig a kulisszák mögött zajlik. A fájdalom, a döntések, amelyek teljesen megváltoztatnak minket – ezek nem történnek meg a kamerák előtt, hanem a csendes háttérben. Minden, ami fontos, a színfalak mögött van, ahol senki sem látja.” – nyilatkozta Harlowe egy exkluzív interjúban, amelyben először beszélt nyíltan a karrierjét érintő tragédiákról és személyes veszteségeiről. Az összeomlása után adott interjúnak különösen nagy jelentősége volt, hiszen ez volt az első alkalom, hogy Harlowe feltárta a színfalak mögötti küzdelmeit, és azokat a mélyreható érzelmeket, amelyeket a nyilvánosság előtt sosem mutatott meg.





A tragikus hír sokkolta a közönséget, és a figyelem középpontjába Harlowe Galloway került, akit első számú gyanúsítottnak tartanak. A család titokzatos hollywoodi mítosza pedig egyre inkább felpezsdíti az internetet, újabb és újabb összeesküvés-elméleteket generálva a háttérben zajló eseményekről. A szórakoztatóipar sötét titkai és a híres család körüli rejtélyek csak tovább fokozzák az érdeklődést, és a közönség kíváncsian várja a következő fejleményeket.


mint beléptem a szobába, az első dolog, amit észrevettem, az a csendes, de érezhető erő volt, ami körüllengte Harlowe Galloway-t. A színésznőt, aki egykor minden filmplakáton és magazin címlapján ott virított, most ismét előttem láttam, mégis mintha egy teljesen új ember ült volna velem szemben. Bár évekkel ezelőtt hirtelen lépett vissza a reflektorfényből, továbbra is magával ragadó és lenyűgöző volt. A nevét azóta is suttogják a mozirajongók körében, és mindenki tudni akarta, miért tűnt el a csúcs pillanatában.

Harlowe nem sokat változott az évek alatt, legalábbis külsőleg nem. Azok a jellegzetes, világos tincsek még mindig keretezték arisztokratikus arcát, de valami más bujkált a szemeiben. Egy titok. Olyan titok, amit évek óta rejtegetett a világ elől. Valaha szinte uralta a vásznat, most azonban csupán egy halk, gondosan átgondolt mosollyal válaszolt minden kérdésemre. Még mindig olyan nyugodt volt, amilyennek mindig is mutatta magát, de most ez a nyugalom valami mélyebb dolgot takart. Azokat a sebeket, amelyeket soha nem mutatott meg senkinek.

Az interjú elején rutinból válaszolt a kérdéseimre, könnyedén és gyorsan, mintha már kívülről fújná őket. A kérdések, amelyek a karrierjéről, a filmjeiről, és az elért sikereiről szóltak, csupán felszínes válaszokat hoztak elő. Láttam, hogy nem ezek az igazi kérdések, amelyek igazán megérintik őt. Ám minden alkalommal, amikor mélyebbre próbáltam menni, Harlowe egyszerűen, és látszólag kedvesen elterelte a témát. De egy valami biztos volt: bár ő válaszolt, sosem kaptam meg a valódi válaszokat.

Visszavonulása idején mindenki meglepődött. Harlowe éppen karrierje csúcspontján volt, a filmjei sorra kasszasikereket hoztak, és Hollywood szinte térdre borult előtte. Ám egyetlen éjszaka alatt minden megváltozott. Egy tragédia, amelyről soha nem beszélt nyíltan. Vőlegénye, az ígéretes és szintén sikeres színész, rejtélyes módon elhunyt. Harlowe soha nem osztotta meg a részleteket a nyilvánossággal, a sajtó találgatásokkal élt, de Harlowe hallgatott. Csak annyit mondott, hogy személyes okokból vonul vissza, és soha nem tért vissza a nyilvánosság elé, hogy megmagyarázza mi történt. Az emberek pedig továbbra is találgattak. Az őt körülvevő csend sokkal több kérdést vetett fel, mint amennyit megválaszolt.

Visszavonulása után Harlowe a családjába kapaszkodott. Ikertestvére, Emery Galloway, maga is reflektorfényben élt egy ideig, de nem sokkal később tánctanárnak állt a New York Academy of the Dramatic Arts társulatában. Kisebb húguk, Rosie Galloway, szintén az élet egy másik útján tapasztalt meg, a legkevésbé sem távol  médiától és a kameráktól. Harlowe azonban még a családi körben is titokzatos maradt, a tragédia utáni érzéseiről soha nem beszélt nyíltan. Valószínűleg csak ikertestvére értheti meg igazán azokat az érzelmeket, amelyeket Harlowe belül hordozott.

Az interjú végére rájöttem, hogy bár válaszokat kaptam, mégis inkább csak kérdésekkel távoztam. Tudni fogják az olvasók, hogy Harlowe karrierje hogyan ívelt felfelé, hogy mit ért el a filmszakmában, és talán egy kicsit bepillanthatnak abba is, hogy milyen ember lehetett a színfalak mögött. De a lényeget nem fogják megtudni. Harlowe Galloway az a nő marad, aki a rivaldafényben ragyogott, majd egy pillanat alatt eltűnt. A világ pedig sosem tudhatja meg pontosan, mi történt azon az éjszakán, amikor elvesztette a vőlegényét – és talán éppen ez az, amiért sosem tudnak majd teljesen elszakadni tőle. A titok, amit hordoz, az ő védelme, és talán ez az, ami örökre a nyilvánosság számára elérhetetlen marad.

A stúdióban minden készen állt. Harlowe Galloway visszatért. Az új esti műsorának bemutatkozása körül hatalmas várakozás övezte, hiszen több év után először láthatták a rajongók újra a képernyőn. Az egész helyszín ragyogott, de a feszültség a színfalak mögött szinte tapintható volt.

Harlowe egy utolsó pillantást vetett a tükörbe, megigazította az aranyszegélyű ruhája gallérját, majd mély levegőt vett. Kívülről nyugodtnak tűnt, de belül kavarogtak az érzelmek. A mai este különleges volt: az első vendége nem más volt, mint az édesanyja, Susan Galloway, Hollywood egyik legnagyobb színésznője. A családi dinasztia sarja, aki évtizedeken át uralta a mozivásznakat.

A viszonyuk mindig is bonyolult volt. Bár a kamerák előtt tökéletesen hozták a "boldog család" képét, a valóság távol állt ettől. Susan mindent elvárt a lányától, amit saját magától is, és soha nem rejtette véka alá a véleményét, ha Harlowe valamit nem úgy csinált, ahogyan ő elképzelte.

A show kezdődött, és Harlowe profi mosollyal lépett be a színpadra. A közönség vastapssal fogadta őt, ahogy a reflektorfény megvilágította az arcát. A vakító fényességen kívül nem sokat látott, mintha egy egészen kis pillanatra elszokott volna a megszokott rutintól, amit már régen magába szívott. Élesen szívta be a levegőt, profihoz mérten most sem hagyta, hogy bármi is kiüljön az arcára.

– Köszöntöm önöket a Harlowe Galloway Show-ban! – kezdte határozottan. – A mai vendégem különleges személy. Valaki, aki sokat jelent nekem, és akivel rengeteg emléket osztok meg, mind a kamera előtt, mind a magánéletben. Fogadják szeretettel... Susan Galloway-t!

A közönség újabb tapssal fogadta Susant, aki magabiztosan vonult be a színpadra, mindig tökéletes mosollyal az arcán. A két nő összeölelkezett, majd helyet foglaltak az asztalnál, ami előtt milliók szemei tapadtak rájuk.

– Nos, anyu, izgalmas itt lenni, nem igaz? – kérdezte Harlowe, szinte érezhetően ügyelve arra, hogy minden szava a megfelelő tónusban csengjen.

Susan a mosolya mögött bujkáló hidegséggel válaszolt.

– Természetesen, drágám. Először is, gratulálok ehhez az új műsorhoz! Nagyon büszke vagyok rád – mondta, majd hozzáfűzte: – Tudtam, hogy visszatérsz.

– Igen, tudom – felelte Harlowe, próbálva enyhíteni a feszültséget. – Minden lehetséges, csak idő kell hozzá. Majdnem.

Egy pillanatnyi csönd ült rájuk, de a közönség ebből semmit sem vett észre. A két nő tovább beszélgetett, végig mosolyogva, csevegve, ám minden szavuk mögött ott volt a mélyebb, ki nem mondott feszültség. És akkor megtörtént az, amire Harlowe legkevésbé számított.

Susan hirtelen felidézett egy fájdalmas emléket, amit Harlowe évek óta próbált eltemetni.

– Tudod, drágám, azt hiszem, sokan még mindig nem értik, miért vonultál vissza akkoriban – mondta Susan, látszólag ártatlanul. – Az emberek azt hitték, hogy a vőlegényed... hát, tudod, az a tragikus éjszaka...

A levegő megfagyott. Harlowe arca kővé dermedt, de próbálta fenntartani a nyugodtságot. A közönség semmit sem vett észre, de a színfalak mögött mindenki feszült figyelemmel kísérte, hogy Harlowe hogyan reagál majd.

– Azt hiszem, nem ez az este témája, anya – válaszolta végül Harlowe, hűvös mosollyal.

Pár perccel a műsor befejezése után...

Harlie kivágta a hátsó bejárat ajtaját. A düh mintha apró villámokként pattogott volna körülötte, megfeszítve minden izmot a testében. Már sokszor érezte magát zaklatottnak, összezavartnak, de ez most más volt. Ez az árulás mélyebbre mart, mert ezúttal az anyja tette. Hányadszorra kellett már megbocsátania neki? Hány alkalommal hitt abban, hogy talán majd ezúttal másképp lesz? Hányszor engedte, hogy anyja olyan döntéseket hozzon az életében, amelyek nem szolgálták az ő javát, hanem inkább ártottak neki?

Ez a fájdalom egy másik, régi sebet nyitott fel Harlie szívében. Emlékezett arra, amikor mindössze 16 éves volt, és az anyja haragjával kellett szembenéznie. Akkoriban éppen a tinirománcának gyümölcsét hordta a szíve alatt – egy lányt, aki ugyanazt a szeretetet és odaadást érdemelte volna, amit ő maga sosem kapott meg igazán. Az anyja kiakadt, amikor megtudta, hogy terhes. Kiabálás, vádak, fenyegetések – minden, amit egy fiatal lánynak hallania sem szabadott volna. Harlie úgy döntött, hogy egyedül viszi végig ezt a harcot.

Nem csak az anyja haragjával kellett szembenéznie, hanem a hollywoodi fények árnyékos oldalával is. Senki sem tudta, hogy Harlie élete milyen küzdelmekkel volt tele. A csillogás mögött ott rejlett a magány, a folyamatos döntések sorozata, amelyek miatt meg kellett erősödnie. Hollywood nem kegyes azokhoz, akik letérnek a tökéletes imázs ösvényéről, különösen, ha valaki 16 évesen lesz anya. Harlie lánya, most érte el azt a kort, amikor ő már a szíve alatt hordta. Kisebb pánik tört rá, ha arra gondolt, hogy  Ava betöltötte azt a tini kort, amikor már mindenbe féktelenséggel ment bele.

- Harlie, semmi baj ez pont elég lesz ahhoz, hogy a műsornak még nagyobb hírverése legyen.

Miközben Rod szavai visszhangoztak a fülében, a dühével küzdött. -Baszd meg Rod, nem a vőlegényem halálával fogom végighaknizni az egészet!- Az utolsó dolog, amire vágyott, hogy a legintimebb fájdalmát kiárusítsa a világnak. A férfi mégis könnyedén elengedte a megjegyzést, mintha nem számítana.

- De kezdőlökésnek nem volt rossz – Rod hangja szinte közönyös volt. Harlie hirtelen megállt, ahogy a szavak a levegőbe függeszkedtek. A gondolat, hogy valaki úgy használja fel az életének legtragikusabb pillanatát, mint egy közönséges marketingfogást, felháborította. De nem volt már meglepő. Rod, akit éveken át a menedzserének hitt, valójában sokkal inkább egy áruló, aki mindig készen állt volna, hogy hátba döfje, ha eljön a megfelelő pillanat.

Ahogy felé fordult, meglátta a férfi arcán azt a hezitáló pillantást. A kérdése megállt a torkában, majd élesen kibukott:

- Te tudtál erről?
Rod lassan bólintott. - Harlie, ez csak a te érdekedben történt.- A hazugság olyan simán hagyta el az ajkait, hogy Harlie szinte bele is kapaszkodhatott volna, ha még képes lenne elhinni neki bármit is.

- Cseszd meg, ki vagy rúgva! – mondta végül, anélkül, hogy egy cseppnyi kétséget hagyott volna a férfiban. Rod arca megkeményedett, de nem szólt. Csak állt ott, figyelve őt, mintha még mindig hatalmat érezne fölötte.

- El fogsz veszni nélkülem – Rod végül kimondta, amit már régóta akart. Harlie felnevetett, bár semmi vidám nem volt benne.

- Ó, hidd el, sokszor álltam már meg a helyem egyedül ebben a világban... – felelte.

****

Harlowe Galloway türelme mostanra szinte teljesen elfogyott, miközben tekintetével Ava-t figyelte, aki egy motoron ült, mintha ez lenne a legtermészetesebb dolog a világon. Ahogy a tizenhat éves lánya a szembe mosolygó fiúval diskurált, a harag és az aggodalom fokozatosan nőtt benne. Számára Ava biztonsága mindennél fontosabb volt, de látta a hasonlóságot: látta a régi énjét, a makacs, dacos tinédzsert, aki bármire képes volt, hogy megszerezze, amit akart. Túl jól ismerte ezt a tekintetet, hiszen ugyanilyen reményteli, de vakmerő volt ő maga is tizenhat évesen, amikor egyetlen döntés felforgatta az életét.

Miután Ava észrevétlenül bement a házba, Harlowe utánalépett. Úgy döntött, hogy nem csinál jelenetet a kint látottak miatt, de tudta, hogy ez nem maradhat annyiban. Belépve, megszólította a lányát: – Helló édes, milyen volt az első napod az új iskolában?

Ava rá se nézett, csak mogorván felelt: – Házim van, nem érek rá.

Harlowe szeme összeszűkült, ahogy a lánya elhaladt mellette. Az ajtó becsukódott volna, de Harlowe gyorsan közbelépett: – Ne légy tiszteletlen. És egyébként... nem engedem, hogy azzal a fiúval lógj, és a motorja is tabu! – mondta határozottan.

Ava azonban nem adta meg magát: – Te ezt nem érted! – mondta dacosan, mire Harlowe hisztérikus nevetésben tört ki.

Harlowe mélyet lélegzett, próbálva megnyugodni, de a lánya dacos pillantása egyre csak tovább növelte benne a feszültséget. Olyan volt, mintha a múlt tükre előtt állna, a saját fiatalabb, makacs énjével szemben. A tizenhat évvel ezelőtti Harlowe nézett vissza rá Ava szemében, tele vakmerő álmokkal, és éretlen ábrándokkal.

– Óóó, azt hiszed, hogy én nem értem. – A szavai keserű gúnnyal teltek, de a fájdalom is ott lappangott bennük, ahogy az emlékek feléledtek. – Hidd el, édesem, értem. A mami érti ezt. Olyan vagy, mint én voltam! És én hülye voltam!

Ava makacsul állt előtte, ugyanaz a lázadó, akit ő is egykor képviselt. Harlowe elnyomta az érzést, hogy talán túl keményen próbálta nevelni a lányát, de az anyai ösztönök most is erősebben dolgoztak benne. Majdnem megszakadt, hogy Ava-nak jobb élete legyen, mint amit ő kapott. Mindent megtett, hogy ne ismétlődjön meg a történelem, hogy Ava-nak olyan lehetőségei legyenek, amelyek neki sosem adatottak meg.

– Majd megszakadtam, hogy megadjak neked minden lehetőséget, amit az én anyám nem adott meg – folytatta elcsukló hangon, bár próbálta megőrizni a hidegvérét. – Naná, hogy eldobod egy rosszfiús mosolyért az egészet!

Harlowe belül tombolt, hiszen látta, hogy minden, amiért harcolt, most veszélybe kerülhet egy meggondolatlan tinédzser szeszély miatt. Az idő pedig szinte megismétlődött.

– Én már tizenhat vagyok, azt teszek, amit akarok!

Harlowe keserűen felnevetett, majd hidegen válaszolt: – Én most harminc vagyok, te pedig tizenhat. Számolj utána!

Az ajtó csattanása visszhangzott a házban, ahogy Ava becsapta maga mögött. Harlowe sóhajtott, majd egy pohár bort töltött magának.

Üdvözöllek az oldalon!

A karakterlapodat elolvastam, és teljesen rendben találtam. Minden megtalálható benne, ami ahhoz kell, hogy kissé megismerhessük a karakteredet, betekintést nyerjünk az életébe és a jellemébe.

Nem tudom eldönteni, hogy így a karakterlapod olvasása után kit vagy mit utálok jobban. Harlowe anyját, akit nem biztos, hogy szívesen neveznék anyának mindazok után amit tett. Rod-ot, aki még szép, hogy hátba szúrta a nőt az anyjával együtt. Vagy éppen az egész színész világot, mert bizony, hogy az emberek mindig csak azt látják, amit vesznek a kamerák, azt már nem ami a színfalak mögött történik és sajnos sok esetben azok a legszörnyűbb pillanatok. És hát Harlowe-nak ugyebár otthon is kijutott a szörnyű pillanatokból.
Mindenesetre én hihetetlenül erős nőnek tartom Harlowe-t, amiért képes volt egyedül is megállni a lábán ebben a hülye világban, felnevelte Ava-t, segítség nélkül, pedig még ő maga is gyerek volt amikor megfogant a kicsi. Átvészelte a vőlegénye halálát, a médiát, a sok-sok támadást amit kapott minden irányból és végül az anyját is. Példaértékű az amit elért és ahogyan elérte!  
Aztán mégis ott van némi titokzatosság is, körbelengi őt és egyszerűen csak kíváncsivá tesz, mert bár sokat megtudtam a karakterről, mégis úgy érzem, hogy nem mindent... vagyis nem eleget. Mintha lennének még fontos pontok és valójában nagyon remélem, hogy a jövőben még hallani fogunk a hölgyről és a titkairól.
Köszönöm az olvasmányt és sok szerencsét kívánok neked a továbbiakban!

Színt és rangot majd valamelyik csodás admin ad neked, addig is nyugodtan foglalózz és irány a játéktér!

Már nincs is más hátra, mint hogy meglátogasd az avatar-, név- és munkahelyfoglalót, és már kezdődhet is a játék!
Ha bármikor elakadnál, és segítségre lenne szükséged, keresd fel az oldal vezetőségét bátran!
Kellemes időtöltést és izgalmas játékokat kívánok!