to: Damian

leadership is about making others better as a result of your presence, and making sure that impact lasts in your abscence.

Alig ütött hajnal ötöt az óra, Verena hevesen pattant ki az ágyából, hogy készülődni kezdhessen. Női létéhez illő módon lefőzött egy kávét, amíg az készült gyorsan vett egy hideg zuhanyt, majd vizes hajjal kiült panorámás teraszára, hogy a forró italt kortyolgatva elszívja a nap első cigarettáját. Fekete Dunhill, az egyik legerősebb fajta, a köznép tüdőszaggatónak nevezi.
Ezt követően beslattyogott a hatalmas lakásába, majd magára öltötte frissen vasalt, hófehér selyemingjét és fekete öltönynadrágját, melyhez a már nála jól megszokott sötét tűsarkúját választotta. Fontos volt a mai nap, ugyanis New York egyik legnépszerűbb főzőversenyének forgatása vette kezdetét. A Chef’s Kiss nevű sorozat első évada akkora sikert aratott, hogy már két hónapra rá tervezgetni kezdték a másodikat, így nem volt meglepő, hogy a heves castingelés megtette a hatását, ugyanis a műsor sugározása alig 6 hónapja ért a végére, mire kezdődhetett az újabb menet. Verena személyzete hamar észrevette a versenyben rejlő potenciált, így felhívta a főnök figyelmét a lehetőségekre, melyeket nyerhetne, ha részvényesként ő maga is szponzorálni kezdené a forgatást. Mindebből kifolyólag jutottunk el oda, hogy sietősre kellett fogni a tempót, ugyanis a szünetekkel és a lehetséges bakikkal számolva már kora reggeltől elkezdődtek a munkálatok.
Kisasszézva a lakhelyéről ült bele 1967-es Ford Mustangjába, majd a helyszín felé hajtott, mely Manhattan szívében helyezkedett el egy csinos kis stúdióban. Bár már hamarabb is láthatta a díszletet, még mindig lenyűgözte az a fajta szofisztikáltság, amit képviselt minden egyes vonása a zsűri mögött elhelyezkedő háttérnek vagy épp a versenyzők asztalainak. Természetesen az egész szponzorált termékekkel volt megtöltve, a bútoroktól kezdve egészen a habverőkig minden egy-egy cég reklámozása volt, a VERENA a kötényeket, illetőleg a profi séfek ruházatát biztosította. Fekete, hímzett anyagok, mind a műsor nevével díszítve.
Leült a kollégái közé, Stephen mellé, a vállalati jogásza mellé elhelyezkedve. Mindig mindenhová magával vitte őt, amíg nem térképezte fel teljesen a terepet.
Végignézve a körülöttük sertepertélő tömegen jó néhány ismerős arcot vett észre. A direktorral megannyiszor találkozott már, több projektjéhez is csatlakozott, ez már egy jó pont volt, ugyanis az általa rendezett filmek és sorozatok javarészt mindig kasszasikert arattak. A zsűri közül csak egyetlen volt ismerős, egy Michelin-csillagos séf, sokszor vacsoráztak nála Corneliussal, a többinél viszont se az arc se a név nem derengett, ami még a versenyzőknél elnézhető, hisz azok mind civilek, de hogy a profiknak nevezett szakácsokat se ismerte már szinte szégyellnivalónak hatott. Annak érdekében, hogy ez mindenképp változhasson, figyelemmel kísérte az előtte lejátszódó jeleneteket, testtartását úgy alakítva, hogy ő maga is megközelíthetőnek tűnjön.