Pro
+ Házias vagyok, mint egy igazi magyar menyecske. Minden múlt századi férfi álma. Nálam az adagok hadseregnyiek, az ízek harmonikusak, az ételek nehezek és a sütemények lehengerlően édesek. Emellett a vásárlási szenvedélyemet az élelmiszerüzletben élem ki, tehát csak arra költök, amin keresztül a férfi szívéhez vezet az út. Akkor vagyok boldog, ha "tömhetek" másokat. Enni negyedannyira sem szeretek, mint ennivalót készíteni.
+ Rendes vagyok, könnyű velem együtt élni. Mindenki után vígan rámolok el, nem zavar más rendetlensége mindaddig, amíg nem koppint az orromra azért, ha pakolok utána. A takarítás kikapcsol a nap bármely szakában. Éjszaka is. Ha valaki után elpakolok, akkor lefotózom a tárgyakat az új helyen, így biztosan nem lehet rám azt mondani, hogy úgy elteszek mindent, hogy aztán semmit sem találnak. Ezzel védem meg a mániám. Tapasztalatom szerint ilyen módon nem zavarhat senkit a rendezési kényszerem.
+ Nevetségesen alacsony az alvásigényem és remek hallgatóság vagyok. Éjjel-nappal, kis szünetekkel.
+ Szeretek utazni. Napi 40p oda-vissza a munkahely és az otthon között minimumnak épp megfelel.
+ Jó a fantáziám, tele vagyok ötletekkel. Nem csak a regényeimet és novelláimat illetően. Könnyű velem beszélgetni, állítólag mellettem el lehet felejteni a gondokat és bajokat, mert kizökkentek bárkit a letargiából.

2018. 04. 13.
Születési név: Vásárhelyi Orsolya
Becenév: Solyci
Férjezett név: Béres-Vásárhelyi Orsolya
Kapcsolati státusz: A legjobb barátnőm már vagy tizenöt éve.
Rokoni szálak: Béres Marcell, kétéves, a fia. Béres István, harmincöt éves, az apja. A gyereké.

Rólunk:
Miatta kezdtem el írni. Annyit meséltem neki az ötleteimről, hogy szerintem egy idő után elege lett belőlem és azt javasolta, hogy ragadjak billentyűzetet. Szerinte viszont nem lett elege, hanem hitt bennem. Mindegy. A fontos az, hogy ő volt az, aki mindig mellettem állt és mindenben támogatott. Kivéve egy dolgot. A Krisztiánnal való kapcsolatomat.
Távol akart tőle tartani. Már azelőtt megmondta, hogy nem lesz jó vége, mielőtt én magam rájöhettem volna. Szerintem Kiki nem jó ember, nem való hozzám. Nem tudom mi lett volna, hogyha hallgatok rá, mert nem tettem. De kedvesnek tartom azt, hogy hagyta elkövetnem a hibákat azért, mert tisztelt engem és mindazt ami és aki vagyok.
Emlékszem legelőször akkor találkoztunk, amikor HÉV-en utaztam Csepel felé. Kirándulni mentem ő pedig haza. A Szent Imre téren szállt le mindig és egy idő után én is addig mentem vele. Laktam is nála egy rövid ideig még azelőtt, hogy megismerte a férjét és szűk nem lett hármunknak a ház. Az elefánt szerepét nem nekem találták ki, ezért új albérlet után néztem. Akkoriban költöztem be egy háromszobás lakás legkisebb szobájába. És akkoriban ismertem meg Bogit, Andort és velük együtt Krisztiánt is. Ironikus, nem? Solya volt az egyetlen, aki ellenezte ezeket a kapcsolataimat, de mégis az ő élete volt az, ami belesodort. Átkozza magát miatta azóta is én viszont hálás vagyok. Sokkal kevesebb lennék, hogyha nem ismerek meg „általa” másokat.


S: - Hallo! Mi van veled, csaj? Vagy öt órával ezelőtt hívtalak. azóta csak most sikerült visszacsörögj? Ki a frász kel ilyen korán?
- Én, mint hallod. Mit akartál?
S: - Semmi extrát, csak elmesélni, hogy mi volt a stájsz azzal a mukkával, akit múlt héten égettem pirítósra az interjúban. Tudod, amelyik meghívott randizni annak ellenére, hogy férjnél vagyok. Én meg elmentem vele.
- Azért, hogy megint porig alázd. Jól emlékszem? Pisti mennyire volt elragadtatva?
S: - Naná, csaje! Mit tippelsz mennyire sikerült a hadművelet? Pisti nem is tudott róla. A munkaügyeimbe nem avatom be, le se fossa.
- Nyilván nagyon, különben nem lennél ilyen diadalmas. Melóba hányra mész ma te mintafeleség?
S: - Kilencre, mert?
- Ja, hát mert akkor van még egy kis időd csevegni előtte.
S: - Persze van. Te! Mi a hóhatár ez a zaj körülötted? Beköltöztél egy hangárba?
- Majdnem. Nyolc huszonötkor indul a gépem.
S: - Mégis hová? Nem mondod, hogy megvetted azt a kurva jegyet New Yorkba?
- Ejnye Solya! Hogy beszélsz? Marci nem hallja?
S: - Marci alszik, de ha hallja is leszarom. Majd ráfogom az apjára, hogy ő tanította neki. Ismételjem a kérdést vagy válaszolsz rá?
- Megvettem, igen. És már van odakint szállásom is. Szerzett nekem a nagybátyám. Hétfőn állásinterjúra megyek. Nyugalom, megleszek.
S: - És mégis mikor akartál tőlem elköszönni?
- Nos...most. Személyesen nem ment volna. A végén még lebeszélsz.
S: - Hát persze, hogy lebeszéllek! Gyere el a reptérről azonnal. Visszaadom neked a rohadt jegy árát, csak ne menj el. Egyik balfasz sem ér annyit. Arról nem is beszélve, hogy a te neveddel angol nyelvterületre menni kész életveszély. Ki fognak röhögni, amikor bemutatkozol!
- Nagyon tévedsz. Mindkettő ér. Még többet is. A nevem kapcsán pedig ne aggódj. Majd keresek egy férjet és felveszem a vezetéknevét, oké? Mielőtt még kiakadsz közölném, hogy csak vicceltem. Hívlak, ha odaértem oké? Marcit csókolom. Mondd meg neki, hogy Polla néninél töltheti a nyári szüneteket. Ha nem is gazdag, de amerikai keresztanyja lesz. Nem tudom mikor jövök haza, de facetimeon bármikor elértek. Szeretlek, te őrült boszorkány. Vigyázz magatokra nagyon!

2015. 06. 14.:
Születési név: Balogh Andor
Becenév: -
Kapcsolati státusz: Főnök. Barát?

Rólunk:
Ő volt az, akitől mindenkinek keresztbe állt még az is a hátsójában, annyira mufurc volt és mogorva. Nekem elég volt annyit mondjanak, hogy könyvkiadással foglalkozik, máris a nyomában kezdtem járni. A stílus maga az ember, de engem nem érdekelt. Akkor is kedvelni kezdtem, amikor mások egyre inkább utálták. Ha sértegetett nem törődtem vele. Nem hagytam, hogy megbántson. A viselkedését a mivoltának részeként láttam és nem zavart. Mindaddig nem, amíg voltak jó pillanataink is.
Az együttélés nem volt vele nehéz. Ha néha kaját tettem elé, akkor jóban voltunk. Nekem ez így megfelelt. Boginak már kevésbé, de az nem az én bajom volt. Egyébként kedveltem. Tényleg. Őszintén. És ha előbb tudom meg azt, amire csak jó későn döbbentett rá, talán minden máshogy alakul. Merőben máshogy. De már nem fordulnék vissza. Még érte sem.


A: - Mit lehet azon félreérteni, hogy szeretlek?
- Azon semmit, de te is érzed, hogy ez nonszensz, nem?
A: - Miért lenne az?
- Azért, mert két éve ismerlek és ezalatt a két év alatt egyszer sem bátorítottalak. Te pedig egyszer sem voltál velem kedves. Úgy értem olyan kedves, ahogy egy férfi szokott lenni azzal a nővel, akit szeret. Erre most közlöd egy szendvics mellett a Károly kertben ülve, hogy azóta szerelmes vagy belém amióta először megláttál. Akárhonnan nézem ez nonszensz.
A: - Ebből is látszik, hogy mennyire nem tudsz semmit a férfiakról.
- Nem. Hát persze. Nyilván te vagy a mestere a női nemnek, azért nem láttam melletted még senkit azon a szertelen kis vörösön kívül, aki állítólag a legjobb barátnőd, pártfogoltad, akármid. Feltűnt már, hogy hogyan néz rád?
A: - Sehogy. Bogi nem az olyanokat szereti, mint én.
- Milyenek azok az olyanok?
A: - Ebbe ne menjünk bele. Bogi dolga az övé és nem az enyém. Különben is vak vagy. Sajnálom, hogy elmondtam. Újra bebizonyosodott, hogy kár őszintének lenni veled. Felfuvalkodott vagy és játszod itt a naivát, de közben meg nagyon is jól tudtad, hogy hogyan nézek rád. Ki is használtad. Nem emlékszel a kerékcserés esetre?
- Felhívtalak, mert lerobbant a kocsim és oda kellett érnem Debrecenbe még mielőtt megműtik. Hogy lássam. Mi volt ezzel a baj? Te laktál a legközelebb és tudtam, hogy meg tudod csinálni a kocsit. Csak a kereke szállt el, nem a motort kellett reparáld. Ha nehezedre esett, akkor miért nem szóltál? Arról nem én tehetek, hogy a szerelés helyett inkább felajánlottad, hogy elviszel hozzá.
A: - Hát persze! Te semmiről sem tehetsz. Arról se, hogy kiprovokáltad, hogy megcsókoljalak.
- Provokálta a csoda! Ha jól emlékszem, akkor nem viszonoztam.
A: - Rosszul emlékszel. Egyébként neki elmondtad már?
- Nem és nem is fogom. Nem csaltam meg, nincs miről tudjon. Egyébként pedig csak a mihez tartás kedvéért közlöm, hogy tegnap megkérte a kezemet.
A: - Tudom. Együtt voltunk a gyűrűdért. Menj csak, megjött a lovagod! Remélem egyszer eljön annak az ideje, hogy őszinte légy magadhoz. Ez itt nem Amerika. Nem fogok benyargalni az esküvőre és közölni, hogy szökj meg velem. Ha igent mondasz neki, onnantól nincs visszaút. A következő fejezetet pedig keddre várom. Szép napot, Polla!

2014. 05. 27.:
Születési név: Hajmási Krisztián Kristóf
Becenév: Kiki
Kapcsolati státusz: Eye candy. Love at first sight.

Rólunk:
Szerettem. Istenemre mondom, amiben nem hiszek, hogy nagyon szerettem. Abban a pillanatban megragadott, amikor először hozzám szólt. Tudtam, hogyha a fene fenét eszik, nekem akkor is meg kell szereznem. Nem volt egyszerű, mert nehezen engedett közel magához, de sikerült. Általában nem vagyok rámenős ebben a témában, de hozzá úgy vonzott a kémia, mint legyet a légypapírhoz. Hiába mondta nekem akárki, hogy vigyázzak vele, nem érdekelt. Már csak azért se, mert ő is ezt mondta, s azt hittem azért teszi, mert nem akar megbántani. Márpedig akkor, hogyha nem akar megsérteni és nem akar nekem rosszat, akkor én is jelentek neki valamit. Nos, jelentettem is. Kettőnk közül végül ő lett az, aki kimondta először az sz betűs szót. Életemben nem hallottam még olyan szépen csengeni azt, hogy szeretlek. Amióta vége lett kettőnk között mindennek, azóta sem találtam senki olyat, mint ő volt. Nem tudom elengedni és ő sem tud engem. Mi sem bizonyítja ezt jobban annál, mint hogy New Yorkba jöttem, mert tudtam, hogy ez a kedvenc városa, s kiderült, hogy ő szintén ideköltözött. Nem tudtam. Ahogy ő pedig azt nem tudhatta, hogy a Tízezer lépésben dolgozom. Mégis erre sodorta sétája. Szerintem dolgunk van még egymással. Hiányzik, de büszke nő vagyok. Nem valószínű, hogy létezik számunkra második esély.


- Hogy vagyunk, hogy vagyunk?
KK: - A te hogylétedről nem tudok semmit, de én jól vagyok, köszönöm. Miért jöttél?
- Hogy lássalak. Tán baj?
KK: - Nem baj. Csak nem értem.
- Mit nem értesz ezen? A húgod mondta, hogy meg kell operálni.
KK: - Móni szóba áll veled? Nem is tudtam, hogy ilyen jóban vagytok.
- Hiába flegmázol, nem fogok elviharzani. Móni utál, te is tudod. Kingának mondta, ő pedig Boginak. Bogitól Andor mindent megtud és a falak vékonyak. Nem emlékszel hol lakom?
KK: - Fogalmam sincs róla, hogy hol laksz. Nem is ismerlek.
- Aucs, ez fájt!
KK: - Nem úgy értettem. Kösz, hogy jöttél, jól vagyok. Pihenhetek kicsit?
- Persze! Hoztam a laptopomat. Kényelmes ez a fotel, majd itt megvárom, amíg felébredsz. És láttam ám!
KK: - Mit?
- A szemforgatást.

2019. 03. 31.:
Születési név: Hajmási Mónika
Viselt név: Monica Smith
Becenév: Móni
Kapcsolati státusz: Sógornőm lehetett volna.

Rólunk: Nincs mit mondani. Nem kedveltük egymást soha és ez valószínűtlen, hogy változni fog valamikor.


M: - Nem erre számítottál, ugye?
-Én úgy mondanám nem számítottam erre. Miért jöttél?
M: - Azért, hogy megmondjam hagyd békén. Ne koslass utána, hagyd békén!
- Mégis milyen jogon mondod meg nekem, hogy mit csináljak? Egyáltalán hogyan találtál meg?
M: - Ő talált meg. Múlt héten elment a bolt előtt és látta, ahogy a kirakatot rendezed. Azóta megint bezárkózott. Azt is csak az öcsénktől tudom, hogy téged látott. Ha Andy nem lett volna vele, akkor nem is tudom meg az egészet.
- Micsoda szerencse, hogy Andy mindenhová kíséri a bátyját, mint egy óvodást.
M: - Hiába is köszörülöd a nyelvedet rajtunk. Christiannek szüksége van arra, hogy mindig legyen vele valaki. Mindig is szüksége volt. Nagyon jól tudod, hogy milyen érzékeny. ezt használtad ki aljasul, amikor ráakaszkodtál.
- Csak nem felvette ő is anyátok nevét? És az apja mit szól ehhez a nagy amerikaiasításhoz?
M: - Attól, mert nem reagálsz a mondandóm felére még igaz lesz. Egyébként meg pont te mondod? Miss Little?
- Én kérek elnézést, de a nevem Kiss. Így ejtve. Ká. I. Es. Es. Magyarosan. Úgyhogy leszel szíves leszállni a magas lóról. Ja, és még valami! Az üzletből nem dobhatlak ki, de a beszélgetést megszakíthatom. Megyek és kiszolgálom a vevőket. Zárszónak pedig csak annyit, hogy Kiki...vagy Christian...Chris...aminek akarjátok nevezni nem szorul rátok. Nem elmebeteg csak túl sokat foglalkozik a mások bajával ahelyett, hogy a maga életét élné. Ráfogtátok, hogy depresszióra hajlamos, de nem az. Attól, mert az anyátok mániás depresszióban szenvedett még nem örökölte tőle nagyobb eséllyel, mint ti ketten. Ha akar velem beszélni majd megtalál. Én nem keresem fel, hiszen nem is tudom merre van. Megnyugodhatsz. A soha viszont nem látásra, kedves Mónika.