Kenny igencsak sármosan nézett ki abban az öltönyben a hófehér ingjével együtt. A darabokat teljesen a testére szabták annak érdekében, hogy a fotókon a lehető legjobban mutathassanak rajta, a vonalvezetés és az árnyalatok is kedveztek, hogy előnyös oldalát kaphassák el fotókon. Bár az eddigi pozíciókban is szívdöglesztő volt, de talán csak saját élvezetére is úgy döntött, az eleganciát ideje megspékelni. Természetes volt, hogy a fotós követte az utasításait fiatal szeretőjével együtt, mely elégedettséggel töltötte el. Székében ülve keresztezte lábait s egy ravasz vigyorral figyelte, ahogy Kenny kínzó lassúsággal elkezdett játszani a gombjaival. Végignyalta felső ajkát, ahogy tekintetével egyre több fedetlen felületetet fedezhetett fel a srácon, szinte fejben már nosztalgiázva legutóbbi együttlétükön. Ezt szerette igazán benne, azt a fajta pimaszságot, amivel képes volt leolvasztani róla a bugyiját. Bár rengeteg ember mozgott körülöttük, a páros így is képes volt puszta tekintettel is kommunikálni. Annak érdekében, hogy a játék ne maradjon egyoldalú, Verena sem várt tovább, szemkontaktust tartva cserélte meg lábait, így pár másodpercre szabad belátást engedve fehérneműjére, mely vérvörös, épphogy csak takaró csipkével rejtette el legintimebb testrészét. Figyelve Kenny reakcióját tudta, hogy épp elég kegyetlen volt ezzel, így megspékelte az egész agyhúzást egy amolyan “nem történt semmi” modorral, szinte már túlzott unottsággal szürcsölgetve kávéját. - Nem, szépfiú, folytasd csak - szólalt meg pohara mögül mély és érdes hangon, melyre még a fotós is felkapta a fejét fél pillanatra. - Maga is folytassa, Kenny profi, minden pillanatát kapja lencsevégre - nézett rá határozottabb tekintettel, mire a férfi újból munkába kezdett hevesen bólogatva. Újra szövetségesére pillantott, ravasz vigyor ült ki az arcára, mint akit nem érdekel, mi is történik a teremben. A srác kérdésére a fotós újból felkapta a fejét, megszakítva az eddigi ténykedését, majd csettintésekkel jelzett a munkatársaknak, hogy kezdjék el bekenni a fiút annak érdekében, hogy a bőre jobban csilloghasson a képeken. Verena szinte forrt a dühtől, ahogy végignézte, hogy fiatal lányok ejtenek gyengéd mozdulatokat a színész testén. Szíve szerint az összeset letépte volna róla, bármennyire nem volt köztük kötöttség. Nem fogadtak hűséget egymásnak, ez azonban nem akadálya a féltékenységnek és a birtoklási vágynak. Amit nem lát az nem fáj neki, ezt viszont nagyon is látja. Tudta, hogy Kenny igazán élvezheti a forrongó látványát, így visszafogta magát s telefonjába temetkezett, hogy kizárja a zavaró tényezőket.
No one can steal your thunder,
when you are the fucking Storm.
★ foglalkozás ★ :
Vállalkozó, a VERENA cég tulajdonosa
★ play by ★ :
Charlize Theron
★ hozzászólások száma ★ :
13
Re: Forging an Alliance / Kenny & Verena
Tegnap 23:08-kor
Forging an Alliance
Verena & Kenny
Az a díjátadó esténk Verena-val... Az az este tényleg megváltoztatta az életem. Nem mintha olyan régóta lettem volna a reflektorfényben, de azt hiszem, már akkor éreztem, hogy ez a világ, ahova kerültem, teljesen más szabályok szerint működik. Nem az számít, hogy ki vagy valójában, hanem az, amit mások látnak belőled. És Verena... Ő teljesen átlátja ezt. Ő tudja, hogyan kell navigálni ezen a terepen. Amikor először találkoztunk, fogalmam sem volt róla, hogy kivel van dolgom. Csak egy határozott, elegáns nő volt, aki meghívott egy italra, és akitől azonnal éreztem azt a vonzerőt, amit csak kevesek tudnak sugározni. De az este előrehaladtával egyre világosabb lett, hogy ő nem az a fajta nő, aki csak megnyerő megjelenésével akar hatást kelteni. Mögötte ott volt az éleselméjűség, az ambíció, és az a fáradhatatlan vágy, hogy előrébb jusson, bármi áron. És persze az a furcsa vonzalom, ami közöttünk alakult ki, nos, azt sem tudtam figyelmen kívül hagyni. Lehet, hogy kezdetben csak fizikai volt, valami egyszerű, kötelezettség nélküli dolog, de az évek során Verena és én valami sokkal mélyebbet találtunk egymásban. Szövetség volt ez, valami, ami mindkettőnk számára előnyös. A színészi karrierem miatt sokan felfigyeltek a külsőmre és egyre több felkérést kaptam modellügynökségektől is. Fotózásokra jártam és igyekeztem kihasználni a hírnévvel jött lehetőségeket. Ezért és Verena miatt is vállaltam el ezt a fotózást. A mai fotózáson is pontosan láttam, miért van rám szüksége. A fiatalok... Nekik én most a középpontban vagyok. A fotós utasításai szerint pózoltam, de amikor Verena utasítást adott neki, hogy vegyek le pár gombot az ingemen... Tudtam, mit akar. Nem kellett szavakkal kimondania. A szeme mindent elárult. A nők figyelmét akarja. Nem az eleganciáról van szó itt, hanem arról a kis pluszról, ami miatt az emberek újra és újra ránk néznek. Ami miatt emlékeznek ránk. Én persze belementem. Már megszoktam ezt a játékot. Ha szexet akar, akkor szexet fog kapni. Tudom, hogy ebben a világban mindenki valamit akar tőlem. A tehetség? Talán. A külső? Biztosan. A hírnév? Mindenképp. Az ember rájön, hogy itt senki sem akarja megismerni, hogy mi rejlik igazából a mosoly mögött, vagy hogy miért érzed azt a nyomást minden egyes nap. Nem számít, hogy néha úgy érzed, mintha magadra maradtál volna ebben a világban, amiben mindenki csak egy újabb darabot akar kihasítani belőled.
Ahogy Verena utasított, elkezdtem lassan kigombolni az ingemet. Lassan, szándékosan, mintha nem csak egy utasítást hajtanék végre, hanem valami több lenne a háttérben. Minden mozdulatnak megvolt a maga ritmusa, a maga célja. Az ujjaim először csak finoman a galléromhoz értek, majd a felső gombhoz. Kicsit lassítottam, hogy érezze a feszültséget. A fotós persze tovább kattogtatott, nem is sejtve, hogy a jelenet túlmutat azon, amit a kamerán keresztül lát. Ahogy a második gombot is lassan kioldottam, egy pillanatra felnéztem Verenára. A szemünk találkozott. Egyetlen pillantás volt, de benne volt minden. A játék, a feszültség, a kémia, amit már régóta éreztünk egymás iránt. Éreztem, hogy Verena szemei szinte égetnek, de közben még mindig tartotta magát. A fotósra pillantottam, aki folytatta a munkáját, elmerülve a feladatában, nem is sejtvén, hogy itt valami más is történik. Egy apró mosoly kúszott az arcomra. Élveztem a helyzetet. Tetszett, hogy játszhattam vele, hogy provokálhattam úgy, hogy közben senki más nem vett észre semmit. Az utolsó gomb után megálltam, még mindig Verena tekintetét keresve, mintha csak tőle várnám a következő utasítást. – Ennyi elég lesz, vagy menjek tovább? - kérdeztem rá, jelezve hogy ő irányít. Kihívó voltam, de közben ügyeltem rá, hogy a fotós ne vegyen észre semmit. Egy apró mozdulat, egy finom szavacska elég volt, hogy megint a táncunkba lépjünk. Lassan, nagyon lassan simítottam végig az ujjaimmal az izmos hasamon, mintha csak fel akarnám hívni rá a figyelmét. Nem volt szükség túlzásra, tudtam, hogy minden mozdulatot figyel. A levegő szinte vibrált köztünk, miközben a fotós folytatta a munkáját, de nem sejtett semmit. – Talán… – kezdtem halkan, egy pillanatra se szakítva meg a szemkontaktust Verenával. – Lehet, hogy be kéne kenni. Hogy jobban csillogjon. Jobban mutatna a képeken, nem?
Fontos, hogy az ember szövetségeket építsen egy olyan világban, ahol a siker és a hatalom érdekében a társadalom tagjai egymást nyomják a víz alá, nem törődve érzelmekkel, ide értve az empátiát, toleranciát, türelmet. Ezen a Földön senkit sem érdekel, ha rossz napod van, ha gyászolsz, ha fáradt vagy, ha csak egy reggel is úgy döntesz, hogy nem fogsz beletenni annyit a dolgokba, mint addig, arra fogsz eszmélni, hogy már nem vagy senki, csak egy a sok közül. Bár Verena bővelkedett az érdekkapcsolatokban, hisz munkájának javarészét az tette ki, hogy mások karrierjét építgesse tégláról téglára, voltak olyan ágazatok az üzleti szférában, ahol jelenleg még hiányt szenvedett olyan személyek terén, akik segíthették volna őt céljai elérése érdekében. A művészet, mint terület az üzletemberek számára szinte elérhetetlen, matematikai tudással mit sem ér itt senki, ahogy az sem elég, ha statisztikákat elemzünk. Ide más kell, amit úgy hívnak, hogy érzék, ez pedig olyasfajta dolog, ami vagy velünk születik, vagy szimplán nincs. Bár Verena csodálta a művészeteket a zenétől kezdve a színjátszáson át egészen a festészetig, de sajnos ő maga sem rendelkezett a tehetséggel, hogy szeme legyen megtalálni a csiszolatlan gyémántokat. Ennek érdekében, beismerve, hogy egyedül nem lesz képes megoldani a problémáját, minél hamarabb szövetségesekre kívánt találni, akik segíthetik és támogathatják őt a munkája során, szemlékhez csatlakoznának, kritikákat írnának, megosztanák személyes tapasztalataikat vele, így ő is tüzetesebben át tudja látni egy-egy színház, film, költészet, zene vagy festmény helyzetét és ami leginkább fontos, potenciálját. Minő szerencse, hogy fél évvel ezelőtt összefutott egy feltörekvő tehetséggel, név szerint Kenny Forresterrel, akit akkor kapott fel a sajtó, amikor egy igen híres sorozat főszerepét sikerült megkapnia. A sármos színész jó hamar magára szegezte a fiatal lányok tekinteteit, a magassága, az alakja, a barna szemei és a mimikái bármelyik nőnek felkeltenék a figyelmét, ezzel pedig Ms. Tolliver sem volt másképp. Bár puszta véletlenből találkoztak össze egy díjátadó alkalmával, melyet a VERENA cég is szponzorált, így természetesen főbb tisztségviselői meghívást kaptak az eseményre, de a páros már aznap este olyannyira összehangolódott, hogy a fiatal üzletasszony hazavihette magával az ifjú celebritást és kipróbálhatta, hogy a pasas vajon csak vásznon ennyire jól képzett lepedőharcos vagy valódi képességekkel is tud-e hencegni. Minden körülmény arra utal, hogy a válasz igen, hisz a páros azóta is gyakran összejár s habár kötöttségek nélküli szex mellett döntöttek, mély barátság és szövetség alakult ki kettejük között. Közös pontjaik révén jobban átlátják egymás helyzetét, hisz mind a kettejükön csámcsognak a magazinok, a legkisebb hibájukat is óriássá nagyítva. A héten folyt a legújabb ruhakollekció fotózása, mely kifejezetten a fiatalok ízlését kívánta elnyerni. Bár VERENA cégei mindig a vele egykorú, 30-as, 40-es személyeket választotta célközönségnek, jelenleg a legjobb stratégiának az bizonyult, ha a mostani generáció tagjait kaparintják meg, ugyanis az internetes vásárlások többségét ők hajtják végre, másrészt pedig bennük van a jövő. Ennek érdekében olyan modelleket kellett választania, akik nagyobb eséllyel influenszálják a kamaszokat, ide pedig tökéletes alanynak számított a nála 10 évvel fiatalabb srác is, akiért döglöttek a fogszabályzós kislányok, akik a párnájukkal gyakorolják életük első csókját. Kapcsolatuknak és Verena lepedő alatti képességeinek köszönhetően a fiú könnyedén belement a szívességbe, így a mai napon hosszú idő után formálisan futottak össze a stúdió falai között. Az üzletasszony fekete tűsarkút, öltönynadrágot és egy fehér inget viselt, kezében tartotta tűzforró kávéját, a másikkal karját keresztezte, miközben komolyan vizslatta a szeme elé táruló látványt. Az előtte elhelyezkedő fotós különböző pozíciókra utasította a fiút, aki készségesen eleget is tett a kéréseknek, melyeket elégedett mosollyal nyugtázott. Szerette, ha valaki engedelmes volt, végtére is, egy domináns személyt nem lehet megszelídíteni. - Gombolja ki az ingjét - szólt határozottan, zavarbaejtően végignézve a srácon, majd újabb vigyort engedett el. - Hadd örüljenek a kamaszok. - De hölgyem, ezek elegáns darabok, nem feltétlenül illik.. - motyogta előtte a fotós. - Dehogynem, kedves - szakította félbe mielőtt még befejezhette volna. - Az elegáns darabok dögös darabok. Ez a generáció nem kimért és szolid kinézetet akar magának. Azt akarják, hogy a ruháik ordítsák magukból azt a szót, hogy szex. Nekem szex kell. Érje el, hogy a fotók is ezt sikoltsák - emelte rá a tekintetét a szakállas férfire, mely azonnal heves bólogatásba kezdett, majd visszapillantott Kennyre, amolyan “tedd, amit mond” nézéssel.
Kezdőlap
