Beatrix név jelentése: boldogító, boldogságot hozó.
Lafayette név jelentése: hit.
Ezek azok a jelzők amikkel világ életemben a fejemet tömték. Ezek azok a jelzők is amit elvártak tőlem, mert én ezekre lettem teremtve. Ehhez képest boldogság helyett mindig csak fejfájást hoztam. Boldogítás helyett siránkozás és idegesítés volt... a hit meg elveszett már jó korán. Bár nem tudom, hogy a saját hitem magamban és bennük, vagy a szüleim hite bennem veszett el előbb. Amikor nem teljesítettem elég jól. Amikor nem a legjobb jegyekkel tértem haza, amikor nem lett belőlem kimagasló balerína sem, sőt más sportoló sem. Amikor elfelejtettem anyám szülinapját alig tíz évesen. Amikor a cuki kislányból egy egyre agresszívabb fiatal hölgy vált, aki szemrebbenés nélkül mutatott be a matektanárnak, mert szarik a következményekre. Amikor eléri azt a kort, amelyikben már nem tűri el az apja folytonos, szinte már napi szintű ütlegelését és visszaüt. Amikor kinyílik a szája és már a szüleinek is visszapofázik. Amikor a rózsaszín pulcsik helyett minden fekete lesz a ruhatárban és haragudni kezd az egész elcseszett világra. Amikor füves cigit találnak az iskolaszekrényben. Amikor már elkezd kimaradni éjszakákra és észreveszi, hogy egyébként a szülei rohadtul leszarják, hogy hol van. A lázadás csak úgy érdekes ha valaki észre is veszi azt. De én kimaradhattam akár egy hétre is, senkit sem érdekelt. Apám legfeljebb duplán verte le rajtam ilyenkor a már felgyülemlett feszültséget, amit a csodásnak tűnő, jól fizető robotolós munkájában szed össze, ahol már szinte le is tagad engem, mert kinek dicsekedne az egy szem lányával, aki semmiben sem jó és az életben nem ért el semmit?! Aki mint kiderült még továbbtanulni sem akar, mert úgy döntött inkább vállal valami szar munkát, hogy mielőbb kikerülhessen a családi fészekből és örökre letagadja a családja minden tagját. Igen, még azt is akire egészen eddig számíthatott. Talán ő az akire legjobban haragszik most a lány. Madi, aki bár eddig mindig ott volt neki és megvigasztalta ha kell, amolyan nyugodt kis szigetként szolgált számára az unokatestvérje, most mégis ő is magára hagyta... isten tudja miért!
Mindezek után a lányból mégis egy örök álmodozó fiatal hölgy lett, aki bár nem ért el sokat az életében, mégis alig húsz évesen már önálló életet élt. Mégis meg tudott állni a saját lábán. Okos és talpraesett nő vált belőle, aki foggal-körömmel harcol mindazért ami az övé és soha többé nem hagyja, hogy bárki áttaposson rajta. Ő már nem egy hangya az elefántok között, ő immáron egy elefánt a hangyák között. Erős, lázadó jellem ugyan, de általában csak tükrözi mások viselkedését és csakis akkor bánt, ha te is bántod őt. A bizonyítási vágy ott ég benne és még ha nem is vallja be, de folyton bizonyítani akar magának és másoknak is. Elfogadásra vár, arra hogy valaki megveregeti a vállát és büszke lesz rá. Már nem agresszív, még a sok agresszivitás ellenére is amiben felnőtt. Nem szeret beszélni a fájdalmairól, de ha elég közel kerülsz hozzá, néha kiborul az a bizonyos bili. Ennek ellenére Trixie szeret a mának élni, szereti azt gondolni, hogy amit ma megtehetsz, ne hagyd holnapra. Szeret éjszaka fent lenni, mert azt mondja ,,ilyenkor senki sem b@szogat". Szerinte az állatok sokkal jobb társaság, mint az emberek... örök elérhetetlen vágya marad, hogy egyszer állatorvos lesz belőle, addig meg a macskáján, Oreo-n kísérletezik, hogy vajon meddig húzza majd mellette. Növények általában hetekkel később kihalnak, még a kaktusz is, szóval...
A zene a mindene, a munkáját utálja, de azért a csekk a hónap végén eléggé meghozza a kedvét ahhoz, hogy egy újabb hónapot lehúzzon és közben naponta panaszkodjon arra, hogy mennyire utálja. Nem a leghétköznapibb stílusa van, de ha meg tudod nevettetni, nyert ügyed van. Nevetésen, boron és palacsintán keresztül vezet az út a szívéhez. *wink-wink*

Hogyan lehetséges az, hogy a lehető legzsúfoltabb helyen vagy, mégis annyira egyedül érzed magad, hogy az valami hihetetlen? Hogyan lehetséges, hogy a fejed már zúg a sok beszédtől, te mégsem hallasz ki egyetlen elátkozott szót sem? Hogyan lehetséges az, hogy folyton mindenki azt szajkózza, nem vagyok egyedül, itt vannak ők nekem, de ha ténylegesen szükségem van rájuk, sehol senki. Mintha soha nem is léteztek volna. Aztán visszatérnek az életedbe amikor nekik van szükségük segítségre és szinte elvárják, hogy légy ott nekik. Én pedig eddig mindig voltam olyan marha, hogy kezet nyújtottam nekik. Most?
- Nem! Szó sem lehet róla! - Ordítom túl a zenét, miközben igyekszem úgy tenni, mintha átkozott sok dolgom lenne és nem lenne időm Eve hülyeségeire. Ami amúgy még csak nem is színjáték, hiszen a bár dugig van és ha meglássák, hogy itt beszélgetek miközben emberek várnak a kiszolgálásra, valószínűleg páros lábbal leszek kirúgva innen. Főleg mivel már így is elég sok fekete pontot szereztem be magamnak az elmúlt hetek során. Ma is némileg késve érkeztem és ha Eve miatt ki is leszek rúgva, hát átkozottul mérges leszek.
- Kérlek! Ígérem ez lesz az utolsó! - Könyörög, szinte már fel is mászik a bárpultra, ezen a ponton pedig tekintetemmel már az egyik biztonságit kezdem el kutatni mert érzem, hogy a lány nem fogja könnyen feladni. De én sem! Végeztem vele... velük. Tulajdonképpen mindenkivel. Az le sem esik neki, még csak rá sem gondol, hogy valójában pontosan ez a probléma. Hogy mindig csak ez az utolsó! Mindig ugyanazt mondja, ahelyett, hogy esetlegesen legközelebb visszaadná a szívességet. Nem... ez lesz az utolsó. Szerintem meg az utolsó volt az utolsó!  
- Mármint az utolsó, hogy szívességet kérsz? Vagy az utolsó, hogy a szívesség után hetekre eltűnsz és szarsz a fejemre, hogy aztán legközelebb mikor nincs hova menned megint felbukkanj? - Haragszom rá. Mindenkire haragszom. Mostanában ez nálam a normális. Mintha tényleg mindenkiben csak csalódnom kellene. Én sem értem! Hihetetlen, hogy az égvilágon senkit sem érdekel, hogy mi van velem. Senkit sem érdekel, hogy én mekkora szarban vagyok. De ez az én hibám. Én vagyok az aki képtelen jó társaságba keveredni, mintha a jó egyszerűen csak undorodna tőlem és mindig ezt kapom helyette. De most nem adom meg magam. Nem hagyom, hogy ismét hülyét csináljon belőlem, így tehát amikor összeakad a tekintetem a biztonságiéval, egy érthető fejmozdulattal jelzek is neki.
- Ugyan már, Trix! Tudod, hogy ez nem így van... - Kezdene is Eve bele valamiféle hazugságáradatba, de szerencsére a négyszer-négyes szumós kinézetű fickó egy szempillantás alatt terem mellette, hogy lerángassa a pultról, majd pedig el is indítsa őt kifelé. - Ez most komoly?! Akkor bazd meg! - Kiált fel felháborodottan még mielőtt az utcán találhatná magát és esélyesen kapna egy kitiltást a klubból. Aztán reméljük, hogy nem lesz annyira elvetemült, hogy odakint várjon rám, hogy megvárja a munkaidőm végét és a nyakamban lihegjen hazáig. Verekedést nem terveztem mára, de...  őszintén? Szívesen bemosok neki egyet ha kell!
Hogy ettől én jobban érzem-e magam? Nem. A válaszom nagyon egyértelmű. Már miért érezném jobban magam attól, hogy egy újabb barátot veszítettem el? Egy újabb embert aki valójában csak addig volt a barátom ameddig hasznot tudott húzni belőlem. Mert ki ne szeretne Trixie szülő-mentes lakásában tölteni néhány éjszakát és felinni meg felenni mindent nála, hogy aztán amikor már semmi sem marad és mindent tönkretettünk, eltűnjünk és hagyjuk, hogy a hónap további részében megoldja saját maga. Tűlük aztán éhen is halhatnék! Biztosan hiányozni fog neki az ingyen ital is amit folyton kikönyörgött a bárban... bocsi főni. Nem egyszerű ugyan kiállni magadért, főleg ha belülről szinte minden porcikád kiált azért, hogy valaki figyeljen már oda rád, néha úgy érzem még arra is képes lennék, hogy szemet hunyjak a kihasználások felett és nagy marha módjára hagyjam azt megtörténni csakis azért, hogy kevésbé érezzem magam egyedül. De nem tehetem, mert rájöttem, hogy attól igazából csak még nagyobb üresség kerekedik fel bennem. Az űrt pedig ideje lenne mostmár feltölteni.

Üdvözöllek az oldalon!

A karakterlapodat elolvastam, és teljesen rendben találtam. Minden megtalálható benne, ami ahhoz kell, hogy kissé megismerhessük a karakteredet, betekintést nyerjünk az életébe és a jellemébe.

Nehéz gyerekkorod volt agresszív és elhanyagoló szülőkkel. Bárkinek, aki így nő fel, egy traumákkal átszőtt életben, szeretethiányban, később is könnyen meggyűlhet a baja sajnos azzal, hogy feltalálja magát az életben. Jól helyezkedjen egy munkával, beilleszkedjen közösségekbe, barátokat találjon és egyáltalán a saját lábán megálljon. Ehhez képest te igenis feltaláltad magad, önálló vagy, magabiztos, kiharcolod a saját igazad, és ez szerintem mind jó dolog. Vagány vagy, életre való, tipikusan olyan, aki valószínűleg a jég hátán is megélne.

Azt viszont nagyon sajnálom, hogy nem vagy szerencsés nem csak a család, de a barátságok terén sem. Igazán megérdemelnéd, hogy olyan emberek vegyenek körül, akik végre megbecsülnek, és melletted állnak jóban és rosszban is. Remélem, eljön ez az idő is hamarosan!    

Már nincs is más hátra, mint hogy meglátogasd az avatar-, név- és munkahelyfoglalót, és már kezdődhet is a játék!
Ha bármikor elakadnál, és segítségre lenne szükséged, keresd fel az oldal vezetőségét bátran!
Kellemes időtöltést és izgalmas játékokat kívánok!