Nem igazán kellett indokokat keresni arra, hogy Matt, Hugh meg én beüljünk meginni valami erőset. Ma mindhárman túléltük életünk első szülését. Nem mondom, hogy sétagalopp volt, de volt ott minden… Az apát úgy kellett összekaparnunk a padlóról, mert ő tízperc bentlét után úgy döntött, hogy köszöni szépen, neki majd elég lesz ha látja a gyereket akkor, ha már pólyában a nővér odaviszi hozzá. Az anyának meg segíteni kellett – pontosabban nyújtsam oda a kezemet, hogy legyen mibe kapaszkodnia -, hát basszameg, úgy megszorította, hogy a csillagokat láttam. Szerintem lett is egy-két véraláfutásom, de nem nagyon volt még időm alaposabban megnézni.
Tehát a srácokkal kemény napunk volt ma, és igazából egyikünk sem volt teljesen felkészülve erre, leginkább azért, mert pénteken még azt mondták, hogy szemészet gyak lesz ma, erre tessék… Azt mondják a profok, hogy csak az eleje nehéz, utána már tök jól megszokja az ember. Hát, bízom benne.
Tehát ezek után baromi jól jött bármi pia, ami üt. De úgy istenesen.
Betértünk hát az Emperorba, mert már épp nyitva volt akkor, mikor hazafelé tartottunk. Bulizni nem akartunk, csak inni. Remélem, hogy ez a meló nem olyan lesz később, hogy csak akkor élem túl, ha piálok, mert különben rohadt gyorsan alkoholista lesz belőlem; ez a megtisztelő pozíció pedig az ikremet illetné meg, mert ő viszont folyton vedel – legalábbis nekem úgy tűnik. Tuti veszettül stresszes a melója – viccelek, persze, hogy nem az.
Ma is az a tökös csajszi a pultos, akit már láttam néhányszor. Észrevettem, hogy felváltva szoktak lenni egy másikkal, meg néha az az unott fejű gyerek is beáll a pult mögé, ha sokan vannak, Levi talán, vagy a franc se tudja.
Hugh és Matt elmennek a tánctér irányába én pedig odamegyek a pulthoz, hogy kikérjek még egy kört magamnak. Én nem akarok táncolni, így is rohadt fáradt vagyok már, meg amúgy sincs kedvem csajozni most, nekik meg mindig van, úgyhogy hadd menjenek.
A pulthoz ülök, kérek is egy dupla tequilát, de még gyűjtöm az erőt, hogy magamba döntsem, már ittam kettőt, lehet mondani, hogy nem annyira vagyok szomjas, de azért eszemnél vagyok, csak mondjuk már kicsit jobb a kedvem.
Egyik pillanatban észreveszem, hogy valami konfliktus van kibontakozóban a pultos lány meg valami idióta közt, de mire feleszmélek már kiszabadítja magát a csaj – meg is állapítom magamban, hogy milyen kis tűzrőlpattant. Szikrát szór a pillantásával, instant gyilkosságot tud elkövetni a csaj azokkal a szemekkel, az tuti. Nem is tudom hirtelen, hogy mi a neve, pedig biztosan hallottam már… Trixie?
Aztán hiába jön a felismerés, azonnal el is felejtem, hogy min gondolkoztam egy másodperccel korábban, mert a dupla tequilám az ölemben landol. Igen, tökéletesen lesöpörte a csaj a pultról poharastól az egészet – Faszom – ja, szó szerint, bár jelenleg képtelesen értem inkább jelen pillanatban. Már csak ez hiányzott. Reggel a szülés, most meg ez… - Ugyan már, rá se ránts… mármint… semmi gáz - vigyorodom el s először rápillantok, majd a mögötte ácsorgó Levira.  – Áh, dehogy! – legyintek, s visszateszem az üres poharat a pultra. Tulajdonképp csak úgy nézek ki, mintha aki összehugyozta magát, de lehetne ettől rosszabb is, nem? Remélem, hogy nem ültem csokiba, hogy még szarosnak is tűnjön a gatyám… Azt végképp nem akarom, hogy a lánynak bármi problémája legyen ebből, az a csávó meg amúgy is úgy néz folyton, mintha bármelyik pillanatban ki akarná rúgni szegényt, pont nem hiányzik, hogy miattam az utcára tegyék.
Az ajándék piát nyilván elfogadom. – Kösz – vigyorgok rá vissza. Ingyen piára hülye lennék nemet mondani. Mondjuk elég lúzernek tűnhetek, hogy egyedül iszom.
- A tiéd sem? - húzom el a számat. - Huh akkor én mit mondjak, láttam ma egy szülést… - forgatom meg a szemeimet, még mindig alig fogtam fel a történteket.
– Meghívhatlak én is egy körre? Úgy látom, rád férne – állapítom meg a tök nyilvánvalót. – Vagy inkább úgy kérdezem, hogy mikor hívhatlak meg egy körre? – Fogalmazhattam volna úgy is, hogy mikor végzel, de így jobban hangzik. – Amúgy, hello, Vance vagyok. Te pediiiiiig… Trixie? – sandítok rá kissé bizonytalanul, és nyújtom a jobb kezem felé.