Happiness can be found even in the darkest of times, if one only remembers to turn on the light.
Istenem ez a lány egy angyal! Vette az adást és megmentett. Amint elhagyják a szavak a száját, vissza kell fojtanom a vigyoromat. A pasas meglepetten kapkodja tekintetét köztünk, majd egy elnézést elmormolva végre tovább áll. Vigyorogva fordulok a pultos lány felé. - Egy angyal vagy, köszönöm! - Leolvasom nevét a névtábláról. - Yvette, szia! Hartley vagyok - nyújtom oda neki a kezem, hogy bemutatkozzam. - Ez egy fantasztikus este. Egy pasas azt hiszi, a nőkre bukom, megkaptam az álom melót a suli mellett, és Tyler... - kezdek bele, de úgy érzem végig kell gondolnom a dolgokat. - Szóval Ty a tanulótársam végre nem ignorál - mosolyodom el. Az igazság az, hogy nagyon sokáig szerelmes voltam Tyler-be. Fogalma nem volt róla, és tulajdonképpen saját magamat löktem a barát zónába. Egy középiskolába jártunk, és együtt jöttünk a Brooklyn-i Művészeti Akadémiára. Végül nem tudom miért emellett döntött az NYU helyett, ahol bérelt helye volt. Most rá várok, és Zeph-re a legjobb barátomra, hogy együtt átrágjuk magunkat egy projekten. - Jézusom, össze-vissza hadoválok - rázom meg a fejemet. - Mióta dolgozol itt? Sok ilyen paraszt jár erre, aki nem érti a nemet? - kérdezem érdeklődve, miközben az ajtóra pillantok, ahol Ty és Zeph éppen egymást lökdösve lép be az ajtón. Istenem, mindig mediátort kell játszanom köztük, és néha már rohadtul unom. Zeph elvigyorodik, Tyler tekintete pedig... ellágyul, ahogy rám pillant. Mi a szar? Érzem, ahogy a pír elönti az arcomat, hajamat pedig a fülem mögé simítom. Yvette-ra pillantok, és totál zavarba jövök. Ajkamba harapva piszkálom az italomat. - Ja, eléggé átlátszó vagyok, tudom - vallom be. Yvette nyilván lát rajtam minden érzelmet, így kíváncsi vagyok milyen beszélgetést kezdeményez velem. Bármiben benne vagyok, elvégre az adósa vagyok! Yvette nagyon csinos lány, és biztos vagyok abban, hogy sok barmot kell az esték folyamán magáról lepattintania, így felkészülök arra, hogy feltegyem neki a következő kérdésem: - Talán tarthatnál nekem önvédelmi leckéket - vetem fel, amíg a barátaim felém tartanak. - Tudod, hogyan kell jól lerázni a pasikat - folytatom, amikor Zeph és Tyler odaér. Zeph a nyakamba ugrik. - Nem is gondoltam volna, hogy képes vagy kimozdulni - pillant végig rajtam, majd Yvette-re néz. - Szia, szóval vigyáztál a barátnőmre? - pattan fel a jobb oldalamra, míg Ty a baloldalamon foglal helyet, és udvariasan biccent Yvette-nek. Tekintete megtalál engem, és mély zöld szemei szinte belém fúródnak. - Szia, rég láttalak, Hart - mosolyodik el melegen, mintha nem ő került volna mostanság, én pedig Yvette-re pillantok. Vagy segíthetnél, hogy jussak túl a barátomon, vagy hogyan keltsem fel a figyelmét.
A tömeg egyre nagyobb és nagyobb, még egészen jól bírom, már túl vagyok egy két körön, amire meghívtak és még alig telt el egy-két óra. A poharakben természetesen víz van vagy a meghivott italnak megfelelő színű lötyi. Eszemben sincs lerészegedni, nem azért vagyok ma itt. De amikor a vendég boldog, mert iszik, akkor a munkáltatóm is az, és lehet egyszer egy ilyen boldogság miatt találok majd állandó helyet. A pulthoz igyekszik egy vörös hajú lány, aki kicsit elveszettnek tűnik, mindig feltűnik ha valaki nem annyira érzi magát kényelmesen a pultom előtt. Lehet csak vár valakit és a várakozás néha kellemetlen tud lenni, amit én megértek. Amikor végre eljutok hozzá, kedvesen szólt meg én meg bólintok neki, mert nem tudok most kiabálni a zenében már, félek, hogy nem hallaná, amit mondok. Odaadom neki az elkészült italt, és észreveszem, hogy már meg is jött talán a társasága, már fordulnék is át a másik vendéghez, amikor látom az arcán, hogy nem éppen olyan helyzetben van, amivel jobban érezné magát, mi több látom az idegességet a tekintetében, ami akkor szokott megjelenni, ha a vendég mellette, nem éppen a várt személy. Nem akarok azonnal beleavatkozni, tudom, hogy ezt erről az oldalról igazából meg sem tehetném, nézek egy biztonsági őr felé, de erre nem sok van, inkább a beléptetést intézik most még, és később jönnek befelé. A lányhoz képek, a pult túloldalán és mosolyogva hajolok közelebb hozzá, nem foglalkozva a csávóval. - Bocsi, hogy megvárattalak, de még le kell rendeznem pár vendéget és a tied vagyok. kacsintok rá, és a férfi felé fordulok, mintha a korábbi jelenet nem is lett volna kettejük között. - A vendégem vagy egy italra, ha lelépsz a barátnőm nem éppen a magadfajtákra bukik. tolom elé a korábban kikért italának másolatát, hogy igyon csak még kicsit távolabb. Amikor feleszmél a tudat benne, hogy itt most nem fog halat fogni a tendegeben inkább arrébb megy. - Minden oké? Bocsi, hogy az arcodba másztam, talán így volt a legegyszerűbb lezavarni. nem terveztem rányomulni, de sok pasinak csak akkor van vége a nyomulásnak, ha bebizonyosodik, hogy a megszerezni akart préda nagyon foglalt már.
Happiness can be found even in the darkest of times, if one only remembers to turn on the light.
Az utolsó szabad estém, mielőtt Tyler és én belevágunk a nagy közös projektbe az Akadémián, és egy utolsó szabad este, mielőtt beállnék dadának Daniel kislánya mellé. Legalábbis, ha minden jól megy. Előbb még le kell nyűgöznöm a férfit, nagyon is. Az izzadtság gyöngyözik a tarkómon, ahogy belépek a bárba, és egy üres helyet keresek a pultnál, ameddig a szaktársaimat várom. Egy szőke lány sürög-forog a pult mellett, de nem akaródzik, hogy egyből jelezzek neki, inkább megvárom míg kiszolgálja a türelmetlen vendégeket. Végül, amikor rám pillant, ártatlan mosollyal emelem fel a kezemet. - Nem akartalak megzavarni - szabadkozom. - Egy margaritát kérnék. Kissé megbabonázva figyelem, ahogy elkészíti az italt, és arra gondolok, bárcsak én is jó lettem volna a pult mögött. Dadának lenni hatalmas felelősség, amelynek imádnám minden pillanatát főleg, ha művészettel elegyedik. Mégis az italok és kávék elkészítésében is látok némi kreativitást, amihez nagyon is szükséges a kézügyesség. Hajamt a fülem mögé simítom, és úgy nézek körbe a zsúfolt bárban, mint bambi a reflektorfény előtt. Egy pasas izzadtan lép mellém, és pofátlanul végigmér. - Állhatom az italod? - kérdezi, miközben odanyújtja a lány az italomat. Segítséget kérve pillantok rá. Nem ismerem őt, de szeretném tágítani a körömet. Új barátokat szerezni. Ha egy ilyen helyen sikerül, akkor talán védelmezve érzem magam minden ilyen fajankó ellen. - Bocs, de várok valakit - hazudom. Vagyis félig igazság, mert egy csoportot várok. Pánikolva figyelem az ajtót és azon imádkozom, hogy húzzon már el innen a pasas, így úgy nézek a szőke lányra, hogy azt üzenem: Kérlek húzz ki ebből, és meghálálom! Nem vagyok bárba járó típus, és most sem szerettem volna ide jönni, ha a többiek nem ragaszkodtak volna egy húzd meg ereszt utolsó estéhez. Inkább voksoltam volna egy kínai kajáldára, vagy egy közös filmezős estére pizzával. - Ugyan már, csak egy ital, és itt sem vagyok! Na persze! A pasas még közelebb hajol hozzám, és a tömény alkohol és izzadtság szag keveréke felforgatja a gyomromat. Nem kívánom már a margarétát, de képtelen vagyok visszacsúsztatni, hogy helyette egy jeges coca coke-ot kérjek... - Mint mondtam, várok valakit! - mondom határozottabban. Egyből eszembe jut Daniel és a próbanapom. A pasas hatalmas, védelmező, és tudom, ha most itt lenne, úgy kettétörni ezt a fazont, amiért a privátszférámba furakszik az engedélyem nélkül, mint a ropit. Ismét a szőke lányra pillantok, aki nem látszik sokkal idősebbnek nálam, és azon gondolkodom, neki vajon mi lehet a története? Illetve, hogy hogy a francba tudja lepattintani azokat, akik képtelenek érteni a szóból.
Már nem olyan ritka, hogy nem járok el bulizni és otthon ülök, Kol-al. A megszokott kamaszkor, amit annyira utált átváltott egy talán sokkal stresszesebb tini korba. Nem vagyok zabolázhatatlan, de szerinte mégis, nem iszok olyan sokat, inkább dolgozok, mint buliba járok, mert ha nem dolgoznék, nem lenne miből bulizni ugyebár. Az este két választásom volt, elhívtak a csajok bulizni, de közben egy ismerősöm felajánlott egy egészen jó melót, ami szintén egy kis bulival járt, de azért mégis csak szét kell dolgoznom magam a szórakozás helyett. De ez még lehet jó is, hiszen arra várni, hogy a számba repüljön a sült galamb hülyeség lenne. Nem vagyunk elszállva pénzzel, Kolnak nagyon jó munkahelye van, jól fizet, de már kinőttem abból, hogy mindig hozzá menjek pénzért, így lehet, hogy a szórakozás felé húzott a szívem, de inkább a munka mellett döntöttem. Pontban 7 órakor már a hátsó bejáratnál álltam, mert tudtam, hogy oda fognak jönni értem, egy gyors üzenet és már bent is voltam. A hely óriási volt, azonnal ki is osztották a helyem. - 1 óra van kezdésig, addig Char mindent megmutat neked, ha kérdésed van keress engem, de jókat hallottam rólad, sok sikert, ketten lesztek, nem lesz vészes. mosolyog rám kedvesen a gondolom helynek a vezetője, mert a nevét mondta és nagy aktákat visz jobbra balra. - Igen, vettem köszönöm. leteszem a táskám és a kabátom és a pulthoz battyogok, nem vagyok egy elveszett lélek, még nincs ott senki, de gyorsan azért eltörölgetem a poharakat, amik még nincsenek, és felmérem mit merre találok. Nemsokára megérkezik a társam, akivel a szokásos bemutatkozás után megy egy kis eszmecsere, mit hogy kell itt csinálni, nem vészes, a szokásos felállás, semmi extra koktél, mert nincsenek olyan igények itt, szóval a cuba libre a legnehezebb. - Kezdhetünk? hallom a hangosba a kérdést, majd kinyílnak az ajtók és megindul a tömeg, szeretem eztz a zsizsegést, feltölt, még akkor is ha tudom, hogy egész este pörgés lesz, de a mosolygós fejek, az enyhén ittas társaságok, a flörtölő pasik vagy csajok feldobják a napom.
Kezdőlap
● 
