Teljesen más vagy, mint én. Végtére is, azt mondják, hogy az ellentétek vonzzák egymást, nem? A lélegzetem kis híján beleposhadt a tüdőmbe, amikor először megláttalak. Hanyag eleganciáddal letaglóztál, a sötétkék ingedre zakó helyett bőrkabátot vettél, a nadrágod szövet helyett szaggatott, kopott farmer volt, a lakkcipőd pedig szintúgy otthon maradt, helyette a bakancsod került ki a szekrény mélyéről. A hajad borzas volt, az arcod rég látott már borotvát, de az erős borosta csak még jobban kiemelte, hogy milyen veszettül élesek a vonásaid. Kezedben szorongattad a vaskos paksamétát, amin a nyomott szöveg mellett olyan sűrűn ékítettek az általad odafirkált sorok, hogy jóformán nem is lehetett látni a fehér lap anyagát.
Így toppantál be a próbára az igazgató oldalán, aki annál nagyobb lelkesedéssel mutatott be téged nekünk. Mert ugyebár rajtad nyoma se volt semmiféle izgalomnak. Úgy áltál ott, mint egy megtestesült adonisz, félmosoly bujkált a szád szegletében, nekem pedig szintúgy kihagyott egy ütemet a szívem, mint a magukat legyezgető kollegináknak. Persze, ők azzal palástolták mindezt, hogy elromlott a légkondi…
Nagyon modern látószögű, ugyanakkor piszok tehetséges rendező vagy. Olyan, aki tudja, hogy mit akar, és nem hajlandó kompromisszumra… tudom, mivel próbálkoztam. Mert volt, hogy nem értettem egyet a karakterem soraival, érzéseivel, te pedig egy kézmozdulattal elcsitítottál, majd ridegen közölted: „ez lesz”. Mindezt persze olyan határozottsággal adtad tudtomra, hogy mást se tudtam mondani, mint, hogy „igen, főnök”. Letaglózott a roppant akarnokságod, a diktatórikus mivoltod, de leginkább a belőled áradó tesztoszteron, ami révén meg se fordult a fejemben, hogy ugyanabban a csapatban játszanánk. A haverod akartam lenni, de a szeretőd lettem… A premier partin végre kiengedted a fáradt gőzt, és többet ittál a kelleténél, melynek köszönhetően órákkal később már az ágyamban tudhattalak.
Két éve már annak, hogy ez megtörtént. Sokáig csak sűrű oda-vissza, se veled-se nélküled volt a kapcsolatunk, mígnem egyik reggel közelebb húzódva az ágyban azt mondtad, hogy „tudod… akár maradhatnék is”. Onnantól kezdve mondtuk ki hivatalosan azt, hogy egy párt alkotunk- noha számodra még sokszor idegennek tűnik ez a létforma.
Nem mondom, hogy mindig mindenben egyetértünk, mivel amilyen heves, szószátyár vagyok én, annyira vagy te halk, magadba forduló csendestárs. Amíg én szavak útján kiadom a dühömet, addig te elfojtod magadban azt, ami csak gyűlik, és gyűlik, így tartva egy általános feszültségi szinten magad… de most, hogy összeköltöztünk, igyekezni fogom levenni a válladról a terheidet.

//Igyekeztem rövidre fogni az ismertetést, de nem sikerült A személyiségéről még tudnék egy s mást mesélni, de azt már jobbnak látnám pm-ben megvitatni Az avatar alany csak egy tipp, szabadon változtatható különböző rasszok szerint- a lényeg, hogy egyeztessünk Ugyanez a helyzet a történettel: ha nem tetszene a színházrendező vonulat, és akadna helyette más ötleted, regisztrálj be, és megbeszéljük! Nagyon-nagyon várlak!