Maya & Craig

the site that everyone knows

- Nem egyáltalán nem vagyok dühös, csak nem értem mégis mi a fenéért kellett ennyit várni erre a nagy semmire. - lököm ki magam alól amúgy tényleg elég dühösen a széket. A vezetőség pontosan tudja, milyen a személyiségem, eddig mindig azzal jöttek, hogy tudják kezelni, sosem tudtak kihozni a sordromból, mert volt egy céljuk, ami a megtartásom volt. Vajon tényleg érek ennek az egész lapnak annyit, hogy megtartsanak, hogy képesek legyenek még nyalizni is? Eddig hagytam, hagytam mert tetszett, hogy értem vannak és nem nekem kell valakiért lennem. Mert egy modell, akkor érzi jól magát a bőrében ha van iránta kereslet és az én testem mindig vonzotta ezt. Kellettem nekik, nekem annyira nem ők, mert ezeken a fotózásokon kívül még vagy ezer másik munkát tudok elvállalni, a világ minden táján, de én a szerződéshez vagyok kötve, amit betartok, de ha egyszer elpattan a cérna, akkor felállok és elsétálok. Már közel voltam ehhez a pattanáshoz, de még nem akartam tovább feszíteni.
- Craig most örülnék ha leülnél és lehiggadnál. Sajnáljuk, hogy a fotózást megint elnapolták, de értsd meg, hogy a lapnak vannak gondjai, amit orvosolni kell. Felmondott egy szerkesztő, aki félig meddig a hátán vitte a dolgokat, a helyére tudod milyen nehéz találni bárkit, addig nekem kell felügyelni egy két dolgot. Nekem, aki nem érti mi megy ott, ahol a vezetőt kellene játszanom. A képekhez értek, ahhoz, hogy olyan színben tüntessem fel a modelleimet, hogy mindenki olyan akarjon lenni, mint ők, hogy ezáltal fogyjon a lap, de nem fog menni ha még te is hisztizel és ők is a túlvégen. - próbálom megérteni amit mond, de a saját magam igaza mindig jobban érdekelt. Amióta egy kicsit is kinyílt a világ előttem egy egoista fasz voltam, és ez most sincs másképpen. Még mindig állok, kezeimet az asztalra támasztom. Egy hete minden nap be vagyok rángatva, teljes puccba vágtak már kétszer, majd lemondták a fotózást, más okok miatt, amit meg is érthetnék, de nem fogok. Ma már csak bejöttem és egyből itt kötöttem ki, a szaros irodában, ahol még csak annyit sem tudnak mondani, hogy igen lesz munka, és ma végre sikerül az a fotózás. Helyette mi van, felbaszták az agyam kora reggel és ma is potyára estem be ide.
- Meg tudnám érteni, de nem akarom, bohócot csináltok a modellekbőlé s itt nem csak rólam van szó Scott, itt mindenkiről, aki miattatok bejön, mert a szreződés köti a ti füttyszóra behívásotokhoz, de nem tudtok semmit sem nyújtani. - fellököm magam az asztalról és elindulok a kijárat felé. - Egy esélyt adok neked, utána itt hagyom az egészet, mert ehhez én már túl öreg vagyok, hogy így játszatok velem. - ő ismer, tudja, hogy nem beszélek félre, és meg fogom tenni, de sokat köszönhetek ennek a lapnak, nem akarok rögtön meghátrálni, de kell, hogy tudják mire számíthatnak elem kapcsolatban.
Az üveg ajtó becsapódik mögöttem, és még egy utolsót pillantok hátra, de ennyi pont elég, hogy izomból neki menjek valakinek. Feltűnik az ismerős szempár, amit már megannyiszor láttam már a folyosókon és talán még a fotózásokon is. Nőket igyekszek nem jól elraktározni a memóriában, mert nem vágyom semmilyen szerelmi történetre senki részéről.
- Bocs! - vetem neki oda, még mindig szinte vörös fejjel és dühösen. - Jól vagy?- kérdezem, hogy ne nézzen azonnal tajparasztok. Elég erősen csapódhattam belé, mert még az én vállam is érzi, hát még az ő kis törékeny teste. Már csak az hiányozna, hogy bántalmazásért kapjak, akkor lenne még egy húzása velem szembe ennek az egész szar napnak.

Craig & Maya

You only know what I want you to.
I know everything you don't want me to

Ma korán reggel be kellett mennem az irodába, a lap bemutató előtti napok mindig így telnek. Egyre több a teendő és a munkára szánt óra sose tűnik elegendőnek, még így sem, hogy egy mindenes asszisztens vagyok, akinek az egyetem az elsődleges. Furcsa, hogy pár éve a munka lett volna az első, míg most az, hogy végzettséget szerezzek és megmutassam a világnak, hogy mindig feltudok állni. Sosem fogom feladni, semmi se állíthat meg a céljaim elérésében. Éppen ezért hajtok olyan nagyon itt benn is, temérdek papírral a kezemben futok egyik irodából a másikba, hogy aztán egy újabb köteggel a következő helyen lyukadjak ki. Olyan vagyok mint egy titkárnő és még kapcsolatot is tartok a társosztályok között, mégis a kedvencem az aktuális fotósunk körülötti legyeskedés. Mindig tanulok valami újat, persze az iskolában mindent belém vernek, de a terepen lehet a legtöbb stílust, trükköt ellesni. Nagy a felfordulás, mert a modelleket váratják és ha jól tudom egyre inkább lázadoznak, hogy nincs munkájuk csak itt lebzselnek. A vezetőség tajtékzik, míg az írók lázasan dolgoznak a cikkeken, hogy az utolsó tördelések is a helyükön legyenek. Az anyagok a helyükön, a papírok is a lektor asztalán, már csak egy újabb adag kávét kell vinnem a fotós csapatnak és persze magamnak is, hogy haladjon a munka. A vezetőség ajtaja előtt sietnék el a lábaimat szedve, amikor az ajtó nagyot csattan és mire oda néznék valaki teljes erejéből belém csapódik. A kávé a padlón és a ruhámon landol, foltot hagyva a szerelésemen. Dühösen nézek előbb magam elé, majd a ruhámra, hogy aztán a gyilkosra meredjek.
- Egyben maradok, de ez nem mondható el a kávéról és a ruháimról. Ugye tudod, hogy jössz nekem egy nagy adag feketével? Hogy a szettemről ne is beszéljünk - fújtatok mérgesen, mivel nem lesz időm hazarohanni és átöltözni az egyetemi előadás előtt. Komolyan, éppen ma kellett ennek történnie, mikor gyakorlatra megyek? A legjobb formámat kellene mutatnom a professzoromnak, de ilyen belépővel esélyem se lesz.
- Biztos rá érsz, mert még nincsenek meg a megfelelő méretű ruhák. Kövess Craig! - nézek rá komolyan, hogy aztán megfogjam a karjánál fogva és elkezdjem húzni a kijárat felé. Valószínű nem járok olyan nagy sikerrel, mert sokkalta erősebb nálam. De ha már sikerült, így belém esnie akkor sokkal jön nekem és talán a kávé vásárlás közepette még rá tudom venni arra is, hogy modellt álljon nekem. Gyönyörű vizsgamunka lehetne belőle... anatómiailag, természetesen.

Maya & Craig

the site that everyone knows

Ha pár éve eljátsszák velem ezt, amit most még lehet egészen boldogan vagy kevésbé boldogan, de nem ennyire felhúzva tudta, volna fogadni az egészet. Mostmár befutottam, elég sok helyen dolgozok, sok helyre hívnak, mégis a hűségem miatt vagyok még mindig jelen a lap modelljei között, pedig erősen kitűnök a tömegből. Mégis játszanak velem, amit nem szeretek, a nevem már elég nagyot dob egy újságcikken ha benne vagyok, ami nagy érdem nekem, és részben nekik, hiszen együtt értük el, de ez akkor sem jogosítja fel őket arra,hogy ennyire hülyére vegyenek. Én megértek sokmindent vagyis meg tudok,de nem akarok, mert soha nem érdekelt, hogy mi miért van, ameddig minden úgy van, ahogy megbeszéljük, ami nekem jó. Lehet önző vagyok, de a nyámnyila hozzáállás nem szül sok jót, amíg gyenge voltam, másból sem állt az életem, mint szarból és nem akarok oda vissza jutni, de ehhez keménynek kell lennem minden téren, még saját magammal. Már annyira megszoktam ezt a fajta bunkó, önző életet, hogy szinte én lettem az, és kevés ember előtt tudok olyan lenni, aki tényleg én vagyok és nem az álarc mögé bújt tökéletes ember.
Haragosan, szinte forrongva tépem ki az ajtót majd csapom be magam után, és ezzel elgázolok valakit, akitől bár erősen bocsánatot kérne kérnem, bűnbánóan, mégsem ezt teszem csak odabökök neki egy enyhe, nem éppen őszinte elnézés kérést és megkérdezem jól van e, de nem igazán érdekel a válasz. Jobban végig mérem, mire feltűnik a kávé a padlón és a ruháján, szinte hirtelen kapom magamhoz a kezem és mérem végig magam, hogy rám nem ment e, a hiú nem visít, hogy ezt tegyem, közben ránézek és sajnálva mérem végig az igencsak kávés szettjét.
- Oké, oké mivel az én hibám volt a kávét majd intézem neked, de a szetted eddig sem volt valami jó, majd nézel valamit a ruhatárban. - megannyi gönc pihen ott, amit már soha nem fognak használni, de elrakták mert egyszer lehet jó lesz valamire, hát nem így van.
- Mivan? Most? - kérdezem, szinte beletörődve a leendő teendőmbe,  megragad karon és vele tartok. Igazából nincsen jobb dolgom, de nem igazán akarnék járkálni sem egy kis csajjal, akinek a nevét sem tudom, holott ő az enyémmel tisztában van. Ismernem kellene, mert itt dolgozik, szóval ciki lenne rákérdezni, nem gond, majd kiderítem mire szükségem lesz rá, addig meg majd valahogy becézem, bár tudom, hogy elég átlátszó lesz, de majd max bemondja a nevét és onnan megoldom. Nem ez lenne az első ilyen helyzet, nem igazán hat meg a dolog, de ilyenkor igazán bunkónak tudok tűnni, bár nem ez a célom, csak mindig jobban érdekel a saját dolgom, mint más élet, vagy neve, vagy bármilyen információ róla.
- Ne szórakozz, hogy a ruhák miatt van az egész fesztivál. - realizálom a szavait és egy percre meghökkenve stoppolok le. Nem tudom, hogy mire értette, de ha a hülye ruhák az oka annak, hogy napok óta váratnak, akkor lehet dühös leszek és vele együtt hagyom itt az egész kócerájt, hűség ide vagy oda.
- Ha gyorsan elintézed, hogy ne várassanak minket annyit feleslegesen, esküszöm egy héten keresztül állom a kávéd, és még egy normális göncöt is szerzek neked, ha akarod. - már annyira türelmetlen vagyok, hogy szinte mindenre képes lennék, hogy előrébb lépjek egy pár centit ezzel kapcsolatban.

Craig & Maya

You only know what I want you to.
I know everything you don't want me to

Direkt olyan szettet választottam magamnak, ami a munkában és az egyetemen is megállja a helyét. Kényelmes mégis divatos ruhát választottam, hogy a gyakorlati fotózás során se legyen útban. Nagyon fontos a mai nap, mert a jövőmet fogom megalapozni ezeken a szemináriumokon. Éppen ezért akartam minden munkát a lehető leggyorsabban elvégezni, hogy aztán mehessek a fotósokhoz. Látni akartam a munkájukat, hogy a kreatívok készítése közben milyen csodák születnek, címlapok és teljes oldalas képek. Ha fotósok nem lennének, akkor a divatlapok se léteznének, így elengedhetetlen a mi munkánk a szakmában. Viszont azzal nem számoltam, hogy az ügyeletes szépfiú nyakon önt hat pohár feketével, ami persze egyből foltot hagy a fehér nadrágomon. Nem lenne probléma, ha nem a főnökségnek vittem volna azt a sok kávét, amit persze saját zsebből pótolhatok. Nem mintha éppen erre lenne pénzem az egyetem és a lakbér mellett. A fiú végig méri magát, mint valami bárgyú selyemfiú, mire csak sóhajok egyet a szememet forgatva. Modellek...
- Hé! Ezt most rögtön vond vissza vagy nagyon megbánod. A szettem tökéletes, nem lehet mindenki teli dizájner ruhákkal csak mert mutogatja a felsőtestét - fintorogva nézek végig rajta. Tisztában vagyok vele, hogy mennyit keres és milyen ruhákkal gazdagszik egy-egy fotózást követően, hiszen rálátásom van a papírokra, amiről persze neki nem kell tudnia.
- Amúgy se "majd intézed" mert azt - mutatok a földre és a romhalmazra - a főnökségnek kellett volna vinnem egy percen belül. Szóval rajta... - karon ragadom, egyenesen a kijárat felé, hogy leugorjunk a legközelebbi Starbuckhoz. A lifthez érve esik le neki a dolog, hogy lehetséges a ruhák miatt várakoztatják őket, ami fél igazság. Több hátráltató dolog volt az ügyben, de az utolsó pont a ruha, ami miatt ma se kezdődött el a fotózás.
- Igen is és nem is. Elég sok minden volt, ami hátráltatta a munkát, de sajnos a mai nap egyértelműen a ruhák miatt maradt el - nézek rá komolyan és megnyomom a lift ajtót, hogy aztán pár percet követően kinyíljon előttünk. Egyetlen pillanatra se engedem el a karját nehogy a végén még megszökjön nekem, mert akkor se kávé, se munkám nem lesz a közeljövőben. Egyből megnyomom a záródó gombot, majd a földszintet és csak akkor engedem el a kezét, ha már nem tud megszökni. Kissé felemelem az egyik szemöldököm, mégis mosollyal az arcomon nézek fel rá.
- Ha elintézem fizeted a mostani kávé adagot, szerzel nekem ruhát és modellt állsz nekem egy gyakorlati portré fotózásra - tartom felé a kinyújtott jobbom, ami így persze kidolgozott felsőtestéhez ér, hiszen előrébb lépett felém. A lehető legkomolyabb nézésemmel nézek rá, ami nem ismer ellenkezést. Jobban teszi, ha belemegy az alkuba vagy megkeseríthetem az életét a szerkesztőségben, anélkül, hogy tudna róla. Már csak egy emeletre vagyunk a kijárattól, így jobban teszi, ha elfogadja az ajánlatom.

Maya & Craig

the site that everyone knows

Nem mérem annyira végig, de azért van ízlésem a divathoz és határozottan nem vesztett sokat azzal, hogy a szettjén landolt a kávé, talán még javított is rajta. Aki ismer tudja milyen vagyok, aki itt dolgozik szintén, kicsit nagyszájú, sokszor kimondok olyat is, ami másoknak nem tetszik, sokan nem szimpatizálnak velem a hátam mögött, de mivel elég jó pénz van abból, hogy itt dolgozok, így előttem senki nem olyan nagymenő, hogy belém álljon, inkább csak a szemforgatás megy, de azzal engem nehéz kihozni a sodromból.
Ez a lány mégis olyan szavakkal szól vissza, hogy elgondolkozok, hogy lehet mégsem tudja ki vagyok. Szemtelen, ami egy kicsit megmozgatja a fantáziám vele kapcsolatban, de nem annyira, hogy különösebben foglalkozzak vele, egészen addig, ameddig meg nem ragadja a karom és szinte erőszakosan már már erősen von magával.
- Csak, hogy tudd nem csak a felsőtestemért vannak oda, és elég sok meló van abban, hogy olyan ez a test amilyen, szóval talán egálban is vagyunk kislány.  - egyáltalán nem az a hangsúly van jelen most a szavaimban, a mi eddig, de egy kicsit azért mégis bicskanyitogatóak, csak, hogy megtartsam a stílusom.
Szinte kikerekedik a szemem, amikor parancsolóan mutogat a padlóra, ahol a kávé heverm, ami éppen nem a ruháján végezte. Most komolyan azt várja el, hogy én legyek a kávé futár? Lehet tényleg nincsen annyira tisztában az itteni rangsorral vagy hogy is mondják. Nem nekem kell futkároznom másokért, általában értem futkároznak mások.
Megyek utána, hiszen  akarom még mindig ba birtokában van és úgy húz, mintha az élete múlna rajta. Gyakornok lehet, vagy kezdő itt, ha ennyire teper, bár az újságírásban, és a fotózás világából elég könnyen ki lehet bukni ha nem teljesít az ember úgy ahogy a  fejesek szeretnék. Igazából most edik le, hogy azon kívül, hogy láttam már itt korábban semmit sem tudok róla, nem ő lenne az egyetlen ilyen ember, ÁLtalában nem nagyon érdekel ki milyen pozícióban van alattam, inkább a felsőbb embereket ismerem, bár őket sem teljesen. Lehet erre mondja mindig Margot, hogy ideje lenne benőnie a fejemnek, mert ennyire bunkó nem lehetek a világ felé. Márpedig így könnyebb, ezt ő is tudja, hiszen ismeri az életem minden egyes mozzanatát, és tudja miért vagyok olyan amilyen, mégis próbál puhítgatni, talán egyszer sikerrel jár.
A liftbe már bent vagyunk, magam sem értem miért tartok vele, nyilvánvaló, hogy erősebb vagyok nála, egy kézmozdulat lenne és máris szabad lennék, mégis vele tartok. Igazából nincsen más teendőm ma, az egész napomat a fotózásra szántam, ami meghiúsult, bár a szavaiból kivéve van remény, vagy valami olyasmit sejtet.
A földszinten hirtelen enged a fogásból és szinte kacér mosollyal fordul felém és alkut akar kötni, azt hiszem rossz emberrel kezdett, mert ha nem sikerül neki eléggé bosszús leszek, de belemegyek. Keze egészen közel landol, amikor közelebb lépek és a kihívást elfogadva rázom meg a kezét.
- Annyit beszélsz nekem itt a testemről, mondhattad volna, hogy csak arra vagy kíváncsi, de lásd kivel van dolgod belemegyek, ha valóban megoldod a kis problémát, amivel szemben állunk. Nem szeretem ha szórakoznak velem, én viszonylag becsületes vagyok, de ezt visszafelé is elvárom. - húzom fel a szemöldököm, hogy tudja nem adom magam olyan könnyen. - Induljunk a kávéért, de gyorsan mert utálom a rabszolga munkát de az alku az alku. - indulok el előtte, majd hátrapillantok. - Jössz már? - kérdezem mire elfordulva tőle egy széles mosoly húzódik a számra.
- Amint visszaértünk irány a ruhatár, a fotózást mikor akarod megejteni? Elég durva előnyöd lesz bárkinek is csinálod azokat a képeket, nem mindenkinek állok modellt ingyen. - ha rendes akarok lenni persze, minden szó nélkül megteszem, de sosem voltam jótét lélek, így biztosan meghagyom a megjegyzéseimet magunk között, csak hogy ne higgye rólam soha senki, hogy túl rendes vagyok, mert onnan már olyan könnyű megsebezni.

Craig & Maya

You only know what I want you to.
I know everything you don't want me to

A ruhatáram nem a legdivatosabb és modernebb darabokból áll, mivel pénzem se lenne rá. Talán a régi Maya megtehette volna, sőt elég nagy kollekcióval rendelkezett, de azokat is eladtam egy boldogabb élet érdekében. Akad még egy-két darab, amivel néha megszán Matty, amiért végtelenül hálás vagyok neki, de azokat csak a kiváltságosoknak tartogatom. Nem egy olyan felfuvalkodott majomnak mint ő. Kissé kérdőn a magasba emelkedik a szemöldököm, hiszen a legtöbb fotózásán alig van rajta ruha, így egyértelmű, hogy a felsőtest a mérvadó, azon pedig csak forgatom a pillantásom, hogy sokat dolgozik rajta. Hát persze, hiszen más dolga sincs, hogy eddzen. Néha szívesen cserélnék vele, könnyű élet lehet az övé. Fújtatok egyet a szavait hallva, hogy a stílusáról ne is beszéljünk, de nem ragadhatunk le itt a folyosó közepén, hiszen nagyon gyorsan kávéra van szükségünk. Talán szerencsém van, hogy kiskutya módjára jön utánam, amire valahol mélyen belül mosolyra késztet és kicsit visszaad a régi önmagamból, ami eddig odabenn porosodott. Folytatjuk a beszélgetést a liftben, hogy aztán a földszintre érve alkut kössünk. Ez már sokkalta jobban tetszik, főleg ha bezsebelhetek egy ingyen fotózást. A záró portfóliómhoz tökéletes lenne. Kezet rázunk, mire egyből kiszélesedik a mosolyom.
- Most adtad el a lelked az ördögnek - szúrok oda neki egy kicsit, nehogy azt higgye, hogy félvállról veheti a megállapodásunkat. Megint a testére terelődik a téma, mire megvonom a vállam - Ugyan kérlek a nőcskéiddel szemben engem kizárólag szakmailag érdekel a tested. Nem hatnak meg az izmaid, se a rosszfiús sármod. Azt inkább tartogasd az új szöszi recepciósnak - teszem hozzá, hogy tisztázzuk az erőviszonyokat. A szőkére tett megjegyzésem pedig teljes mértékig helytálló, hiszen ahogy elmegyünk a porta előtt a kiscsajnak majdnem kifolyik a nyála, majd gyilkos pillantásokat lövell felém. Negédes mosolyt villantok féle, hadd higgyen, amit akar engem nem érdekel az ő vágya. Elnevetem magam a rabszolgamunkát hallva, majd megrázom a fejem és egyből utána sietek, nehogy a cél előtt megszökjön.
- A sarok végén van egy Starbucks az tökéletes lesz nekik, de neked kellene bevinned, hogy ne gyilkoljanak meg - kiskutya szemekkel pislogok rá, miközben egyenesen a kávézó felé haladunk. Persze nem véletlen, hogy őt akarom beküldeni, nagy terveim vannak vele. Le kell foglalnia a vezetőséget, hogy közben mindent előkészítsek a fotózásra, hiszen a ruhák folyamatban vannak. A koncepciót ismerem, így nem lesz nehéz dolgom. Út közben előkapom a telefonom és dobok egy sms-t Sarahnak, hogy varrjon gyorsabban cserébe állom az ebédét, közben egy hasonló ajánlatot teszek a marketingosztályon lévő barátnőmnek, Katenek.
- Jövőhéten vagy két hét múlva kellene megejtenünk a fotózást, amikor éppen üres a fotóterem a stúdióban. A diplomamunkámhoz fog kelleni - egészen halkan mondom ki, hogy valójában mihez kell - De nem lehet kurvás a szett, praktikusnak kell lennie egy szabadtéri fotózáshoz, mégis sikkesnek. Menni fog? - pillantok rá, miközben  a hangsúlyom kissé lealacsonyító. Nem bízom meg benne teljes mértékig, azért még dolgoznia kell. Kinyitom a kávézó ajtaját és beljebb lépkedek, hogy aztán a sor végén egy hatalmas sóhajjal megálljak. Mégis miért akar mindenki éppen most inni egy feketét? Ezek nem dolgoznak?!? Fejben újra végig veszem a rendeléseket, míg közben a csajokkal egyeztetem a részleteket. Hatalmas szükségem van arra az ingyen fotósorozatra. Vajon kiborulna, hogy közlöm vele, hogy aktra gondoltam? Lehet ezt az információt megtartom magamnak a végsőkig.
- Neked mikor lenne jó? - teszem fel a kérdést, hogy ne tűnjek teljesen parasztnak, pedig annyira nem érdekel a véleménye, hiszen ígéretet tett.

Maya & Craig

the site that everyone knows

Sokat hallottam már nőktől, hogy nem a nem a tested miatt akarlak félmeztelenül látni, na persze akkor miért? Az ő része még talán érthető is lenne, a fotók nagy részén póló nélkül kell pózolni, mert úgy jobban mennek a lapok ha egy pasi kidobja, amiért a csajok odavannak.
Őszintén semmi kedvem nincs ezután a  szar nap után bárhova is elmenni, főleg nem egy gyakornokkal, akit nem is ismerek és már nagyjából a negyedik percben le akar vetkőztetni. Benne vagyok tényleg ha nem kell dolgoznom mellett, de itt munkáról van szó és egy fogadásról, amibe elég egyszerűen megyek bele. A fáradtság, reméle csak annyi ütött belém és nem lettem hirtelen nagylelkű egy random kiscsajjal.
- Ohh kedves! Már régen eladtam, nincs mit megkaparintani újra. - szizsszenek fel egy kicsit nevetve, mielőtt kiszállunk a liftből. - Rosszfiús sárm? - torpanok meg egy pillanatra mosolyogva. - Tudod mennyien ölnének csak egy beszélgetést is velem? Te meg csak így visszaélsz azzal, hogy jófej vagyok és egészen egy kávézóig megyek veled. - na jó én voltam a ludas, de nem fogom beismerni hangosan neki, szurkálódik, de bennem partnerére talált. A szőke csaj felé nézek, akiről beszél, elég komolyan bámul szegény minket, de tőle megszoktam, nem valami nagy szám a lány és szint a köszönésen kívül sosem váltottam vele több szót, e lehet ez a baj, még ez is sok volt, ahhoz, hogy a kinézetem elvarázsolja. Kacsintok felé egyet, nem azért, hogy biztassam, csak, hogy igazat adjak a lánynak, akinek még mindig nem jut eszembe a neve. Gyorsan kezdek agyalni rajta, egy kicsit jobban végig mérem, de csak egy pillanatra menet közben, amikor mellém ér ismét, majd beugrik. Maya, és ennyi elég is lesz rövid távra nekünk azt hiszem.
Közli, hogy nekem kell majd bevinnem a vezetőségnek a kávét, legyen nem nagyon fognak rám haragudni, lehet már rá annál inkább a potom 1 órás csúszása miatt. - Legyen, hogy lásd milyen jó arc vagyok. - kacagok fel, szinte már hangosan.
Az utcán sétálva magam elé meredek, nagyon régen volt, hogy nem taxiba ülve jutottam el még rövid távokra is, de most jól esett a séta a szar napközben. Nem igazán úgy ment a napon, mint ahogy akartam, szeretem ha minden úgy megy ahogy megtervezem és ma nagyon nem jött ki a lépés és ez a program talán pont arra jó nekem Mayával, hogy kikapcsol és a szokásos dolgaimtól elvonja a figyelmem.
A szavaira szinte gyilkos tekintettel meredek rá, hogy ne legyen kurvás? Mikor volt az én fotós szettem az, nekem konkrétan elég divatps szettjeim vannak, és még a nők szerint az is sok szokott lenni.
- Mégis mit szeretnél rajtam látni? Vagy mit nem? - kérdezem miközben felhúzom az egyik szemöldököm. - Nem tudom végig néztél e már rajta, biztos, hogy igen, így láthatod, hogy a stílusommal nem sok baj van, sőt. - komolyan meg tudnám ölni a szememmel, de a szám mosolyog és őszintén kíváncsi vagyok mire gondolt a költő ezzel a kérdéssel.
Belépve a kávézóba egy kicsit kikerekedik a szemem, nem gyakran járok ilyen helyekre, előbb iszok meg egy energiaitalt, mit kávét, így messziről el tudom kerülni azt ami most elénk tárult.
- Na jó! - indulok el a sor elejére, nem beállva oda, de keresve egy csajt, akit könnyen meg tudok fűzni a soron kívüli kiszolgálásra. Hamar meg is lelek egy barna kislányt, kicsit teltebb, egészen biztos kevés önbizalommal, annyi segítséggel, hogy még egy kicsit be is jön a lányka érdekes kisugárzása, nem lesz nehéz feladatom adni neki a szépet. Két mosoly, egy gyors telefonszámcsere és oda is hívom magam mellé Mayát, hogy sorolja mit kell csinálnia a kiscsajnak. A lány bólint mosolyogva és már el is indul csinálni az italokat, ameddig én egy szabad asztal felé megyek, hogy addig leüljek, amíg várok a 100 liter koffeinre.
- Szóval, hol is tartottunk? - nézek rá mintha a korábbi tettem átlagos lenne mindenki számára, de így élnek azok, akik kicsit leleményesebbek. - Jövőhéten hétvégére meg tudom szerezni neked a termet, de tudod, hogy ez jóval több lesz, mint amivel tartozok neked? - nézek rá pimaszul, azaz elvárva majd a jövőben valamit, ki tudja még mikor és ki tudja még mit. Tudom mekkora lehetőség neki egy profival dolgozni a portfóliójához egy befutott, neves modell ritkán áll bárkinek gép elé, akinek nincsen legalább 3 diplomája és 10 év tapasztalat ebben a világban.

Craig & Maya

You only know what I want you to.
I know everything you don't want me to

Nagyban mosolygok rá, miközben a lelke eladása kerül szóba a részemről, mintha én magam lennék az ördög. Sóhajtok egy nagyot megrázva a fejem, kicsit csalódott fejet vágok. Pedig olyan szívesen ellopnám a lelkét egy körre. Közben kiszállunk a liftből, de egy pillanatra megtorpan a rosszfiús sárm hallatán. Ahogy visszanézek rá még éppen elkapom a mosolyát, majd a szöszi recepciósra terelődik a szó, aki elég csúnyán néz felém. Nem az én hibám, hogy álmai hercege rá se hederít, pedig mióta elkezdett dolgozni nyál csorgatva kémleli. Ő a feminizmus szégyene, sőt a legtöbb nőé is, ahogy minden egyes alkalommal elcsöppen, ahogy elmegy előtte a férfi. Lehetne egy kis önértékelése és több önbizalma, mert alapvetően nem olyan rossz bőr, csak ez a szemmel vetkőztetés elég szánalmas.
- Ó, Craig kérlek ölj meg itt helyben, nem bírom ezt a nagy nyomást, hogy beszélgethetek veled - eldramatizálom a szituációt, egy pillanatra meg is érintem a kezét és a kézfejem tetejét teátrálisan a homlokomhoz döntöm. Elég vicces látványt nyújtok, de nem tehetek róla, jól esik így heccelni. Arról nem beszélünk, hogy ő a hibás az egészben, hiszen annyi minden más van még, amit az orra alá dörgölhetek végre. Intek a lánynak kedvesen, aki egy fintor segítségével a tudtomra adta, hogy nem vagyok szívesen látott, ellenben a mellettem álló férfi annál inkább. A modell kacsint egyet a lánynak, aki egyből megkapaszkodik az asztalban, ami előtt ácsingózik mióta kiléptünk a liftből. Hallom a nevetését és nem is tűnik annyira rossz arcnak jelenleg, mintha egy teljesen más személy sétálgatna mellettem mint a képeken és az ügynökségnél. Tipikus pénzes férfi, aki mellé olyan hisztis, akár egy kisfiú, aki nem kapta meg azonnal a játékát, de most valahogy más. Még nem tudtam megfejteni teljesen. Tényleg nem akarom, hogy mindenem látszódjon az általa választott szerelésből, így hidegen hagy a gyilkos pillantása, nem fog tudni meghatni, annál sokkal előbb kell felkelnie, hogy felvegye velem a versenyt. Mit szeretnék látni rajta? Leginkább semmit, de ezt még nem szeretném az orrára kötni, a végén még visszavonja az alkut.
- Ahha, a stílusoddal semmi baj persze, viszont valljuk be előfordul, hogy lenge ruhákban mászkálsz, hogy a fotózásokról ne is beszéljünk - kontrázok rá egyből, hiába a szemei villognak még mindig mosolyog, így én se vagyok rest megvillantani a fogaimat. - De most rólam van szó és kivágott szettben nem mehetek gyakorlati órára, valami visszafogott kell, de kényelmes... ami pedig a te fotózásodat illeti... előbb oldjuk meg a problémád utána beszélünk róla - szemeim csillognak, miközben kinyitom az ajtót. Látom, ahogy elkerekedik a tekintete és nem bírom ki, hogy ne nevessek rajta. - Üdv a való világban Craig - veregetem vállba, majd beállok a nagyon hosszú sorba, elfogadva a sorsom, hogy a vezetőség meg fog ölni. - Mi? Te most mit csinálsz? - próbálom utolérni, elég kevés sikerrel, mire hatalmas bocsánatkérések közepette megállok mellette. Gyorsan elsorolom a kívánság listát, amit a vezetőség kiadott, mire egyből felháborodások és az anyáink szidása következett. - Hé én is tudom, hogy kurva! Nem kell ilyen hangosan kimondani - fordulok egy csávó felé, aki elég hangosan szidja a felmenőimet, hogy visszavágjak élből. A pultos csaj mosolyogva bólint, madarat lehet vele fogatni, amiért egy ilyen jóképű férfi számot cserélt vele. Egy asztalhoz megy Craig és inkább követem, mielőtt tömegverekedése kezdenék, persze a rendelésszámunkat elrakom a modell helyett is. Egy valaki szidhatja a családomat és az kizárólag én vagyok.
- Ugye tudod, hogy ha a kiscsaj nem készül el 10 percen belül, akkor minket meglincselnek azok ott? - mutatok a hatalmas tömeg felé. Sajnálom, én nem tudok úgy tenni, mintha semmi se történt volna, mert ha valaki velem teszi ezt, annak tuti neki megyek. A kávé elég fontos ahhoz, hogy ne vegyem félvállról. Egy apró pillanatra elgondolkodom, majd megrázva a fejem hátra hőkölök szikrákat szóró szemekkel. - Hé, az alkunk megköttetett és nem volt szó benne ilyesmiről és nem is akarom, hogy megszerezd a termet. Nem akarom felhívni a figyelmet ránk, mert az az állásomba is kerülhet. Nem mindenki annyira szerencsés mint te, hogy bármikor lelép máshova és még csak az albérlet miatt se fáj a feje, hogy arról ne is beszéljünk mennyibe kerül egy félév, ha nem hozom az 5.0 átlagot - muszáj felvilágosítanom, mert kezdem úgy érezni nem azon a világon létezik, ahogy a normális emberek. Tudom milyen az, amikor az embernek van pénze, de még akkor se szórtam, inkább befektettem ebbe-abba, amit aztán a drága család lenyúlt... de az egy másik történet és élet. - Amúgy is, mégis mit tudnék én nyújtani neked? - nézek vissza pimaszul, majd a táblára kapom a tekintetem, ahol sorba mennek a számok. Mire a mi rendelésünk mutatják a pultos lányka Craig elé tolja a kettő 6os tartót telis-tele különböző kávékülönlegességekkel. Egy gyors köszit követően fel is kelek, kezembe véve az egyik papír tálcát, hogy minél előbb eltűnhessünk innen. A telefonom egyfolytában pittyeg, amit jó jelnek veszek, így gyors rá pillantok, majd elnevetem magam őszintén.
- Mit kapok, ha azt mondom, hogy holnap 10-kor kezdődik a fotózás, 9-re a stúdióba kell érned a smink és ruhák miatt? - teszem fel a kérdést felvonva az egyik szemöldököm, majd a választ várom, de nem telik el hosszú idő és ő is megkapja a hivatalos értesítő e-mailt róla.

Maya & Craig

the site that everyone knows

Annyira nem vagyok kedves ember, mint most vele, meg is lep, hogy a fura kis flegmának talán nem mondható, de makacs stílusa azért előhoz belőlem valamit. Minden nő hasonlóan viselkedik a közelemben, mint a kis recepciós lány, akinek, csak úgy mert szeretném ha elhinné Maya, hogy igaza van, kacsintok egyet, amitől pontosan azt a reakciót váltom ki, mint az össze maga fajta lányból. Nem mondom, hogy nem tetszik ez a hatás, amit keltek, de már annyira nem is izgat fel egy egy rajongó, aki inkább a külsőmért van od, mintsem a belső értékeimért. Igaz, hogy azért kevésbé lehet rajongani a legtöbb esetben.
- Igen legyél kedves megbecsülni. - mutatok felé megjátszott fenyítéssel a mutatóujjammal, de közben nevetek, így gondolhatja, hogy semmi komolyság nincs a szavaim mögött. Ennyire még én sem vagyok elszállva, de a komolytalanság ilyen fajtája megnyilvánulása sem jellemző rám, jobb is ha tovább megyünk, míg a végén tényleg hülyét csinálok magamból előtte.
Amikor a stílusom jön terítékre, nem éppen azt a jellemzést vártam, volna, amit ő mond, szóval lehet ennek a lánynak semmi olyan nincs rajtam ami bejön neki? Nem mondom, hogy még sosem találkoztam ilyen nővel, de azok általában a saját nemükhöz vonzódtak, még olyanok is odavoltak értem, akik feltűnően szerelmesek voltak másba, de a külsőm akkor is meg tudja fogni az embert és az öltözködésem, szinte kifogásolhatatlan, neki mégis van mit hozzáfűzni, ami komolyan fáj. Olyan fejet vágok, hát, mint akit vérig sértettek, de azért megvan a megfelelő válaszom erre is neki miközben az utcán sétálunk.
- Nem gyakran megyek olyan cuccban az utcára, amiben fotóznak, az egy más világ, de ezt pontosan te tudhatnád a legjobban, és minek is takargassam, ami szép? - nézek rá kíváncsian, majd végig mérem a szememmel az egész testét. - Szerintem egész jó pontokat szereznél ha ki lenne ez az, vagy egy kicsit villantanál, azért nem vagy te olyan rossz bőr, hogy takargasd a tested, mert a gyakorlati oktatónak vagy kinek az jön be. - vonom meg a vállam mielőtt elém tárul a csúf valóság, a nagy sor, amit egészen biztosan tudok, hogy nem fogok végig állni. Annak ellenére sem, hogy szinte magától állt ő be a sorba, hogy majdnem fél órát szobrozzunk mire elérünk a pulthoz, ahol csak kikérni tudjuk a kávét és várjunk még rá nem tudom mennyit. Az én időm drága, igaz, most pont nincsen semmi dolgom, de ezt senkinek nem kell tudnia. Minden figyelmeztetést kihagyva vonulok egy kicsit odább, ahol egy kedves arcú felszolgáló már mosolyogva néz rám, és én is hasonlóan üdvözlöm, gyors számcsere után már le is van adva a rendelés Maya segítségével, aki szinte hüledezve nézi végig a pofátlanságom. Ez van, ha az ember ahhoz van szokva, hogy mindent megkap, a való élet is lehet kényelmes nekem, nem kell, hogy mindenki szeressen. nem szép dolgokat dobálnak a fejünkhöz, d  családom szidásával nálam nem igazán találnak be, és ami meglep Maya is valahogy hasonlóan reagál rájuk csak ő hangot is ad neki. Hallom a szavait, de nem reagálhatom le, nem vagyunk annyira jóban, hogy a családi hátteréről érdeklődjek, így csendben elsiklok afelett.
Kényelmesen helyet foglalok egy asztalnál, miközben még mindig szikrázó tekintetek hada jön felénk, de engem annyira nem zavar, a telefonszámhoz írok egy jegyzetet, mindenképpen felhívni mert ez a lány egész mutatós, a maga különlegessége ellenére, egy estét egészen biztos megérne, és van akitől csak elkérem ha akarok valamit tőle, de ki is törlöm, át a pultos lánnyal viszont nem tervezek ilyet, sőt.
- Ne aggódj már annyit! - mondom neki lazán, miközben visszacsúsztatom a telefont a zsebembe. - Nem hinném, hogy bárki kiakadna rajta, hogy ha rájönne, hogy közöd van hozzám, legalábbis a fotózás erejéig, szerintem még a tanáraid is oda lesznek, hogy ekkora szakmabeli állt neked modellt. - vigyorgok neki, mit sem sejtve annak mélységéről amiről ő beszél. Én is voltam hasonló, hanem rosszabb  helyzetben, mint ő, de nem emlékeztetem rá magam sosem, nem is akarom, néha segítek valakinek akinek tudok, de nagyon ritka, neki sem segítség ez, hanem alkunk része, ahogyan ő is monda és boldogan fogok neki modellt állni, ahogy csak a akarja, ameddig egy részem teljesen takarva marad.
A kérdésére rögtön felelnék valami nagyon hirtelen választ, mert olyan pimaszul tette fel, hogy nem lehetne máshogy, de a kávék elkészülését jelző tábla rögtön felállítja őt a helyéről így nem tudom elmondani ami  fejemben van, de valószínűleg jobb is.
Amint kilépünk az ajtón, azért még egy két szót elcsípek amire csak visszanézve vigyorogva távozok, mit sem törődve azzal mennyi ember elé furakodtam be az imént.
A telefonja pittyegésére már én is felfigyelek, és főleg arra, hogy szinte ragyogó szemmel mondja ki a legszebb szavakat, amiket már napok óta várok.
- Engem nyilván. - kacsintok rá, óriási megkönnyebbüléssel, hogy végre nem feleslegesen kel majd bejárkálnom a stúdióba. - Amit csak kérsz ezek után, mert a legnagyobb fejesek is állandóan vívódtak ezen az egy fotózáson és neked sikerült elintézni, szóval lehet három kívánságod, amint leadtuk ezeket a koffein bombákat. - ezzel be is lépve az épületbe megint a liftben találjuk magunkat, ahol egészen a célállomásig síri csönd van részemről. Azon agyalok végig, hogy komolyan ennyire könnyen odaadtam neki azt a három dolgot, amivel szabadon garázdálkodhat velem? Talán azért mert totál más, mint a többi maga fajta lány, és nem félek, hogy kihasználja, és biztos vagyok benne, hogy mivel elég strébernek tűnik, csak a sulihoz fog használni, a munkámat pedig elég jól végzem, így nem lesz nehéz teljesíteni neki szinte bármit.