Külsejét tekintve egy igazi olasz, napbarnított a bőre, sötétbarnák a szemei, akárcsak a haja, ami enyhén hullámos, ha pedig eső éri, akkor olyan, mintha tenger verne hullámokat a fején. Van, akinek ez tetszik, másnak kevésbé, nála kedvfüggő, ezért gyakran hajzselével simítja hátra a hajszálait, vagy szárítja egyenesre. Máskor meg hagyja csak, hadd legyenek meg azok a hullámok.
Az arcát többnyire borosta borítja, abból is az a fajta, amiből lassan szakáll lesz és csak akkor hajlandó vágni belőle, ha már a felesége nyüstöli érte. Olyankor eleget is tesz a kérésnek, de ő nem kedveli a sima vonásait, sokkal jobban szereti, ha borítja valami.
Testalkatát a nagyapjától örökölte, aki annak idején bokszoló volt. Domenico masszív, jó kiállású, magas férfi, nevezhető sportosnak, de annyira nem szálkás, van rajta egy kis fölösleg. A hasa sem kockás, pedig lehetne, de már annyira nem fiatal, így kevesebb ideje jut edzésre.
Megjelenését tekintve nem egy piperkőc alkat, ő a farmerrel is megelégedne, de szerencsére van egy jó ízlésű felesége, és ilyen téren engedi, hogy a neje öltöztesse. Azért van véleménye és bizonyos dolgokra nemet mond, de ha egy jó öltönyt választ neki Giovanna, arra azért nem mond nemet. Üzletemberként sűrűn visel elegáns öltönyöket, de mivel sokat jön és megy, így a sportosság is előtérbe kerül. Odahaza, vagy csak hétvégi kiruccanások alkalmával neki tökéletes a farmer egy pólóval, pulóverrel és bakanccsal is. Színekben a sötétebb tónusokat kedveli, mint például a barna, a zöld, a kék és a fekete.

Domenico szegény körülmények közé született, ezért már fiatalon megtanulta azt, hogy minden apróságot értékelni kell az életben, és mindennek ára van. Az, hogy takarékoskodó, nem szórja a pénzt és alaposan megfontolja azt, hogy mire is költsön, talán ennek köszönhető, ahogyan az is, hogy alapvetően hajtja a pénzt és sokat is dolgozik. Már egészen fiatal kora óta bokszol, ez a sport pedig sok mindenre megtanította őt, többek között arra, hogy mindig legyen kitartó, küzdjön, apró lépésekkel haladjon előre, és akkor el fogja érni a céljait. Ezeket az életben is használja, akárcsak azt a higgadtságot és nyugalmat, amit annak idején az edzője belé nevelt. Tudja jól, hogy nem lehet heves vérmérséklettel, fejjel menni a falnak, és azt is tudja, hogy nem szabad lebecsülni az ellenfelét, ezért így éli az életét is. Mindig figyel, tanulmányoz, felméri a terepet, és azután megfontoltan hozza meg stratégiai lépéseit úgy, hogy azok a lehető legjobb eredményt hozzák a számára. Határozott és önálló férfi, akinek mindenről van véleménye, de nem minden esetben fejti azt ki. Szeret háttérben maradni és inkább figyelni, mint sem előre menni, fejjel a falnak. Ha szükség van rá, lehet rá számítani, a barátok és a család sokat jelent számára. Egy higgadt és nyugodt típus, akit érdekel a pszichológia és észérvekkel próbál hatni azokra, akikkel kapcsolatot ápol. Szeret olvasni és mindig fejleszteni magát, de erre nem sok ideje marad a munka mellett. S bár látszólag úgy tűnik, hogy nincs vele semmi probléma, neki is vannak lelki sérülései és küzdelmei, melyekkel sokszor csak nehezen birkózik meg. Mivel olyan családnak a tagja, ahol megkövetelik a tiszteletet és nagyon nem mindegy, hogy mit mond vagy tesz, emiatt egyre növekszik benne a frusztráció, ami mostanában egy-egy agresszívabb cselekedetben merült ki nála. Tudja és érzi is, hogy ez nagyon nem jó, de nem tudni, hogy mindezt meddig fogja még tudni kordában tartani. Bármennyire is szeretne egy szabadabb és nyugodtabb életet, jelenleg ezt nem teheti meg, és talán ez az, ami ekkora nyomást helyez rá. Az élet, amiben élnie kell, az a sok veszély, ami nap mint nap leselkedik rá és a családjára, mely lassan egy láthatatlan kötelet sző a torka köré és kezdi fojtogatni, napról napra egyre erősebben. Ha pedig épp nem szorong, és van egy-két felhőtlen órája, akkor remek társaság, jó humorérzékkel, megértéssel. Empatikus, ezért is nehéz megtennie dolgokat, amelyek után aztán kínzó bűntudat gyötri őt.
Összességében egy normális, jófej pasas, akivel pár óra maga lehet a felüdülés, de csak az ismerheti meg az őt kergető démonokat, aki vele együtt él és látja őt küzdeni nap, mint nap.

- Most mégis mit csináljak veled, hm? Tisztában vagy Te azzal, hogy kitől próbáltál meg lopni? - higgadnak tűnt a hangom, de az álla alá fúródó ujjaim szorításából érezhette azt, hogy ez nem egy könnyed nyári diskurzus lesz kettőnk közt. Felbaszta az agyam, nem is kicsit. A legszomorúbb az egészben, hogy már-már kezdtem megkedvelni a srácot, és nem hittem volna azt, hogy majd éppen ő fog elkövetni ilyen árulást. Az, hogy ezzel engem is hátba támadt, csak a legkisebb probléma volt, mert alapvetően nem voltam haragtartó típus és ha csak rólam lett volna szó, akkor egy tarkó taslin túl tovább engedem. Ez viszont nem erről szólt, nem is rólam szólt, hanem valami sokkal nagyobb, erősebb és sötétebb hatalomról. Itt nem csak egy kikötőért voltam felelős, de felelős voltam a rám bízott emberek, a családom, a nejem az anyám és a saját életemért is. Ez nem az én pénzem volt, itt szinte minden Gino kezében volt, és abba bele sem mertem gondolni, hogy mi lesz, ha ez a fülébe jut neki vagy Lorenzonak. Ez nem történhetett meg, de nem is hagyhattam azt, hogy kicsússzanak a kezeim közül a dolgok. Tony riadtan nézett rám, láttam rajta, hogy ideges, amiért lebukott. - Sajnálom Dom, megígérem, hogy soha többé ilyen még csak meg sem fordul a fejemben, esküszöm! - kezeit a magasba emelte, miközben még mindig a tekintetében kutattam. - Helyes! - fiatal volt még, kicsit olyan volt, mintha a fiam lenne, vagy valamiféle unokaöccs. - Akkor most elfelejthetjük? Mehetek? Rendben vagyunk?- láttam rajta a zavartságot, a menekülési vágyat, azt hogy sarokba szorult és mindenáron szökni szeretne.
- Rendben vagyunk – megpaskoltam az arcát, ő pedig mélyről jövő sóhajjal mosolyodott el, majd lemászott a hajóról és elindult. Utána pillantottam, a távolból még ő is visszanézett és intett felém. Ez pedig csak még inkább megnehezítette a dolgot.
- Most akkor elengedjük? Ennyi? Ha Lorenzo megtudja...- pontosan tisztában voltam vele, hogy mi lesz, ha ennek híre megy.
- Nem. Vigyétek magatokkal most délután, mondjátok, hogy a szokásos kör és intézzétek el. A csomag a helyén van, erről pedig csak mi tudunk, nem kell, hogy terjedjen. Mindenki nyugodtan alhat- ezt jó magam már nem mondhatom el magamról, mert hogy a bűntudat fog gyötörni, az egészen biztos. Viszont abban is biztos voltam, hogy így nem kerül górcső alá a srác családja, megkímélem őket. Veszteség ugyan éri őket, de csekély ahhoz képest, hogy mi lehetne ebből.

Aznap este sokáig maradtam távol az otthonomtól, az irodában ültem és emésztettem a történteket. Homlokomhoz érintve a whiskey-s poharat, azon gondolkodtam, hogy mi lett volna, ha annak idején az apám nem kerül jó barátságba az öreg Delucával, aki a halála után a szárnyai alá vett engem az anyámmal karöltve. Mindenünk meg volt onnantól kezdve, támogatott, nem kellett nyomorognunk anyámmal, akinek munkát is adott. Kaptunk élelmet, fizette az iskoláim költségeit, ha szükség volt rá, én pedig hálával tartoztam neki, ahogyan később a fiainak. A Deluca srácoknak, akikkel kamaszkorunkban még egész jóban voltunk, de ahogy az évek magukkal hozták a változást, úgy váltunk mi is másokká. Nekem a higgadtságom mellé nem fért bele az a vas akart, az a vadság, amit Alfonso képviselt. Vele szemben mindig is voltak fenntartásaim, valamiért úgy éreztem, hogy  nem bízhatok meg teljes mértékig benne. Ellenben a két fivérét nagyon kedveltem, a húgait pedig imádtam, főleg Fiót. A sors persze akadályt állított elénk, és szerintem nem véletlenül. Talán akkor kellett volna kiszállnom ebből az egészből, ami ezzel a családdal együtt járt. Egy olyan csomag, amiből már nem tudok szabadulni.

Az órámra pillantva láttam, hogy már késő van, Giovanna már biztosan aggódhatott amiatt, hogy vajon hol lehetek. Én mégis Fiorentinát hívtam fel telefonon, de amikor beleszólt a készülékbe, hirtelen nem tudtam mit mondani, végül inkább bontottam a vonalat és lehúztam a maradék whiskeyt, majd elindultam.

«««««»»»»»

- Ne is mondj semmit – legyintettem felé, mikor kérdőre próbált vonni, közben nagy nehezen rúgtam le a cipőimet és megpróbáltam benavigálni magam a nappaliba. Ez a viselkedés, és az ivászat még csak nem is volt rám jellemző, pont rám, aki másoknak papolt arról, hogy mit ne tegyenek. Aki éppen Fiorentinát próbálta kihozni a szarból alkalomadtán. De a büdös életbe is, nekem is lehetett egyszer szar napom, márpedig ez a mai nap az volt, ha abba gondoltam bele, hogy kiadtam egy olyan parancsot, ami után már vér tapad a kezeimhez. Mégis ki vagyok én?

Giovannára kaptam a pillantásom, láttam rajta a nemtetszés jeleit, ahogyan talán még a meglepettség is ott motoszkált benne. Vagy inkább a döbbenet? Közelebb lépdeltem hozzá, nyelvemet végig futtattam kiszáradt ajkaimon, miközben tekintetem az övéibe fúrtam. Kibaszottul hasonlított Alfonsora, akire meg dühös voltam. Konkrétan nem tett semmit, viszont úgy éreztem, hogy semmit sem tett azért, hogy a családja kikeveredjen a maffiából. Mi több, még most is a kis birodalmát építgette, mit sem törődve azzal, hogy a húgait is veszélybe sodorhatja.  - Te...Te...- dühösen kaptam el egyik kezemmel a vállát, míg másikkal az állát, de akkor rájöttem, hogy mit is művelek, ahogyan újra belém hasított a bűntudat. Végül, észbe kapva engedtem el, és mint aki tébolyult, tarkómra futtatva tenyereimet, hátrálni kezdtem tőle, majd inkább bezárkóztam a dolgozószobámba és még a kulcsot is ráfordítottam. Az sem érdekelt, ha netán ki akart onnan csalogatni, bár a történtek után nem hiszem, hogy ez volt a legfőbb célja.

Másnap a konyhában találtam, feszült csend lengett körbe bennünket. Fogalmam sem volt arról, hogy a történteket elmondta-e bárkinek is, legyen az valamelyik barátnője, a húga vagy netán valamelyik testvére, de utóbbit kétlem, hisz akkor valószínűleg már nem pulzálna ereimben a vér. Elé lépdeltem, nem akartam, hogy féljen tőlem, ezért leguggoltam elé és próbáltam elkapni a tekintetét. - Nagyon sajnálom Vani, nem tudom, hogy mi ütött belém – dehogy nem, pontosan tudtam, csak nem akartam ebbe az egészbe beavatni és azt hiszem, nem is tudtam, hogy ezt hogyan is mondhatnám el neki. Csak azt akartam, hogy tudja, megbántam és szeretem, mert bármilyen furcsa is, én őt is szerettem.

Üdvözöllek az oldalon!

A karakterlapodat elolvastam, és teljesen rendben találtam. Minden megtalálható benne, ami ahhoz kell, hogy kissé megismerhessük a karakteredet, betekintést nyerjünk az életébe és a jellemébe.

Az előtörténetedben nagyszerűen bemutattad, hogy a család mennyire áldás és egyben átok is tud lenni. Nagyon reálisan lefestetted egy maffiacsaládba tartozó férfi érzéseit és meglátásait, ami őszintén megmondva, szerintem csodálatos lett. Nagyszerűen átadtad Nico álláspontját, a kitörni vágyást és azt is, hogy mennyire vágyik egy normális(abb) életre. Tetszik, hogy mennyire emberséges a karakter, ugyanakkor ha muszáj, mégis képes meghozni a nehéz döntéseket. Egyelőre. Ez viszont ki tudja meddig marad így, mert valljuk be... nem hiszem, hogy sokáig.
Mindenesetre imádtam a lapod, szívesen olvastam volna még tovább is és egyben ténylegesen kíváncsivá tettél. Kíváncsi leszek, hogy mi lesz az úr sorsa, meddig tudja még magát türtőztetni, biztosan egy nagyon izgalmas utat fog majd bejárni, aztán csak vigyázz nehogy valaki elgáncsoljon.  
Viszont nem húzom tovább a drága idődet, menj rosszalkodni és köszönöm, hogy olvashattalak!

Színt és rangot majd valamelyik csodás admin ad neked, addig is nyugodtan foglalózz és irány a játéktér!

Már nincs is más hátra, mint hogy meglátogasd az avatar-, név- és munkahelyfoglalót, és már kezdődhet is a játék!
Ha bármikor elakadnál, és segítségre lenne szükséged, keresd fel az oldal vezetőségét bátran!
Kellemes időtöltést és izgalmas játékokat kívánok!