To Cora

IT COULDN'T HAVE HAPPENED ANYWHERE BUT IN LITTLE OLD NEW YORK.

Még mindig zavaros volt a fejem az előző esti italozás miatt és sajnos arra sem emlékeztem, hogy egész pontosan hogyan keveredtem haza, nem hogy még arra, hogy Corával is együtt töltöttem az éjszakát. Ezért is ért váratlanul reggel a látványa, aminek nem is igazán örültem. Semmi baj nem volt a lánnyal, félreértés ne essék, csinos volt és jó társaság, de nekünk már volt egy közös múltunk, és ez akkor sem működött, most meg pláne nem fért bele az életembe. Amikor a nevemen szólított, zavartan mosolyogtam rá, ez tényleg kínos reggeli találkozás volt és érződött is, hogy egyikünk sem erre vágyott úgy igazán. - Máris hozom - mivel a kezemben lévő bögréből már kortyoltam, emiatt tettem egy kört, és felmarkoltam egy másik bögrét, abban friss kávét vittem Corának, át is nyújtottam neki, megvárva, hogy végezzen a takaró igazgatásával. - ÖÖÖÖÖ - annyira remek kérdései voltak a csajoknak, hogy ennél jobban már nem is hozhatott volna zavarba. Már a fejemet is vakartam, miközben a válaszon gondolkodtam. Ha azt mondom, hogy gőzöm sincs róla, akkor megsértődhet, hogy mi az, hogy még csak nem is emlékszem rá. Ha meg azt mondom, hogy emlékszem, akkor beszámolót tarthatok róla, és találhatom ki az előző est eseményeit. - Nem, bocsi - végül az igazság mellett döntöttem, jöjjön, aminek jönnie kell, bevallom, egy tahó voltam, aki nem emlékezett az éjszakából semmire. - A ruhád? - biztosan volt ruhája is, miért is kérdeztem vissza. A bögrémet lerakva néztem körbe, hogy hol is lehetnek a ruhái, amikor megláttam az egyik sarokban heverni azokat. Oda is sétáltam, hogy felvegyem a földről, amint felegyenesedtem, Cora meglepő kérést szegezett irányomba.
- De persze, tehetünk úgy, aha - bólogattam és közelebb lépve hozzá, átnyújtottam neki a ruhákat. Tényleg meglepett, hogy ő hozta szóba ezt az egészet, mert ugyan nem emlékeztem az estére, de biztos voltam benne, hogy neki köszönhetően kavarodtunk megint össze. Vagy lehet, hogy én másztam rá, csak nem emlékeztem.
Hátat fordítva fogtam újra kezembe a bögrémet és kortyoltam is a kávéból, nem akartam bámulni, míg öltözködik. - Vegyük úgy, hogy jót szórakoztunk, buliztunk egyet - beszéltem a hátam mögé, és csak akkor fordultam vissza, ha már jelzett, hogy van rajta öltözék. - Egyébként mi van veled? - ennél szarabb dumával nem is jöhettem volna, de olyan szinten nem emlékeztem már az éjszakára, hogy inkább rákérdeztem. Rég találkoztunk, és azért érdekelt, hogy mi történt vele.

To Cora

IT COULDN'T HAVE HAPPENED ANYWHERE BUT IN LITTLE OLD NEW YORK.

Reggel borzasztó rosszullétre ébredtem, nem csak a szoba kavargott körülöttem, amikor kinyitottam a szememet, hanem még a fejem is. Fájt, hasogatott, a reluxán áttörő fények élesen vágtak a retinámba, a szám ki volt száradva és még mindig éreztem nyelvemen az alkohol bűzét. A gyomrom pedig kavargott, éreztem, hogy ez most ki fog jönni, ezért ahogy csak tudtam, kiverekedtem magam az ágyból és megindultam botladozva a fürdőszoba irányába. Még a fotel lábába is belerúgtam, de a villanásnyi fájdalomról is elterelte figyelmem az épp előtörni készülő áradat, amit a mosdó kagyló felé hajolva ki is adtam magamból. A kellemetlen tortúrának azért haszna is volt, mert ahogy kiadtam az előző napi vacsorát, máris kezdtem jobban érezni magam. Ez az ábrázatomról mondjuk nem volt elmondható, ahogy a tükörbe néztem, láttam, hogy mennyire megviselt a képem. Sikerült többet innom a kelleténél, és halvány derengés is volt bennem arról, hogy merre jártam éjjel, de ennél többre nem emlékeztem.
A fogamat megmostam és az arcomat is leöblítettem, aztán éreztem, hogy kell egy zuhany, így az alá is beálltam, hogy lecsapassam magamról az éjszaka bűzét. Úgy nagyjából negyed óra múlva keveredtem ki a fürdőszobából egy derekamra csavart törölközőben, amikor megakadt a pillantásom az ágyamon és benne egy alvó nőn. Bassza meg.
Egyáltalán nem emlékeztem arra, hogy bárkit is felhoztam volna magammal, sőt tervben sem volt az, hogy összeszedjek valakit, mert nem voltam jó passzban. A nővérem kórházban, az unokahúgom a hülye nagyanyjánál, az életem meg a feje tetejére állt. Csak jól esett volna egy kicsit dumálni valakivel, de még csak arra sem emlékeztem, hogy beszéltem-e a csajjal, akinek egyelőre a nevét sem tudtam, és az arcát sem láttam.
Kínos volt, de nem akartam bunkó lenni, hogy csak úgy felébresztem, gondoltam hogy majd nemsokára úgyis ébred magától. Addig is, magamra kaptam egy alsógatyát és a konyhába mentem, hogy lefőzzek két adag kávét. Az egyiket magamnak töltöttem ki, a másikat a nőnek szántam. Fel is markoltam a saját csészémet, és visszalépdeltem, hogy megnézzem, mi a helyzet. - Öhhm - meglátva eléggé meglepődtem, mert nem egy ismeretlen nő ült az ágyamon, hanem Cora. Vele egy ideig kavartunk még ezer éve, a végén viszont elkövettem azt a hibát, hogy megdöntöttem a barátnőjét. Utólag belátom, hogy ez volt életem egyik legnagyobb gyökérsége, de fiatalabb voltam és nem gondolkodtam. Azt viszont el sem tudtam képzelni, hogy most mégis mit keres nálam. - Jó reggelt, Cora  - sikerült legalább ennyit kipréselnem magamból, aztán a bögrémre pillantottam, majd vissza a nőre. - Kávét? - még egy enyhe mosolyt is erőltettem, de legbelül elég kellemetlenül érintett az, hogy itt van most nálam.