Szabadszellem, mindig azt csinálja, amit ő szeretne. Lehetetlen befolyásolni, legalábbis szeretné ezt hinni, de könnyedén el lehet terelni a figyelmét valami mással, ami éppen csillog. Mégis mindennek ellenére mindent megtett annak érdekében, hogy mihamarabb elvégezze az állatorvosit, hiszen ez volt az egyetlen dolog, amire őszintén képes volt figyelmet szentelni, kivétel nélkül.
Rendkívül szeretetéhes, habár nem hálátlan, nem is akar annak tűnni, de a szülei törődése mondhatni kimerült abban, hogy anyagilag támogatták. Fizikálisan nagyon távolságtartóak voltak, mintha csak attól féltek volna, hogy valami fertőzést kapnak el a gyereküktől. A hatalmas családi étkezőasztalon is kis híján megafonnal kellett kommunikálni, hogy hallják egymást. Lehet, hogy ez egy picit túlzás, de valahogy ő mindig így élte meg ezt az egészet.
Állatok szerelmese, gyerekkora óta mérhetetlenül szereti az állatokat. Akkor azonban még csak először aranyhala volt, ami nagyon hamar elpusztult, de aztán egy örökös társra lelt egy kutyában, akit 17 évesen veszített el. Ekkor már nem gondolkozott igazán, hogy mégis mi akar lenni, hiszen megtörhetetlen céljává vált az, hogy minden állatról gondoskodjon amennyire csak lehetséges, hogy a lehető legjobb életutat járják be. Ennek is köszönhető, hogy nem kevés háziállattal rendelkezik, hiszen sok kóbor kutyát, cicát fogadott be magához, hogy új otthont adhasson nekik. De voltak nyuszik is, akiket leadtak, mert húsvét után a gyerekek már nem voltak rájuk kíváncsiak. Összesen így jelenleg van 5 kutyája, 3 cicája, 2 nyuszija és 2 vadászgörénye. Mindegyikről igyekszik a lehető legjobban gondoskodni és egyfajta harmóniát is fenntartani, hiszen nem mindig jönnek ki egymással mindannyian, akkor pedig meg kell mutassa, hogy ki a főnök, hiába nem érzi magát sokszor annak, mert túl szeleburdinak tartja magát hozzá, de néha igen is határozott felnőttként kell viselkednie. Nagy álma, hogy egy kisebb állatfarmot hoz létre, ahol az állatok szabadon lehetnek, boldogok, hogy mindent megkapjanak. Álmodni pedig nagyon szépen lehet, de nem jelenti azt, hogy valóság lesz, hiszen ehhez több kell, mint ő maga, mert a figyelmet, amit sok állat igényelne egyedül nem agyhatja meg, hiszen sokszor otthon is kevésnek érzi magát, de egyetlen kis szőrmók barátjától sem szabadulna meg.
Képtelen tájékozódni, egy nagyobb házban valószínűleg a mosdóba menet elveszne, nem tudná, hogy merre van az előre és merre a hátra. Ilyenkor talán okosabb húzás cérnával útnak indítani, hogy azt engedhesse el maga mögött, mert sokszor vezette már körbe magát valaki lakásán, mert félig nem tudta melyik irányból érkezett, félig pedig látott valamit, ami felkeltette az érdeklődését és így teljesen elfelejtette, hogy mi is volt az eredeti célja. Így, ha utazik is nem megy sehova sem egyedül, valakit visz magával, hogy tényleg ne veszhessen el.
Képtelen elköteleződni, megvolt az a bizonyos nagy szerelem az életében, amiből talán csak egy van igazán. Egyszer a tanulmányaik miatt szakítottak, hiszen más irányba terelődtek és tudva azt, hogy Sunny szeretetéhsége mondhatni határtalan egy távkapcsolat csak kínzás lett volna mindkettőjüknek és megkeserítette volna az addigi gyönyörű kapcsolatukat. Mégis a sors úgy hozta, hogy újra egymásra találtak ezután egy kis rövid időre, de végső soron a karrierjük vetett véget a kettejük kapcsolatának újra. Ezek között persze voltak kisebb-nagyobb kalandok, de mielőtt oda adhatta volna a szívét visszavonulót fújt minden kapcsolatából, amit a második szakítása óta is aktívan fenntart. Senkivel sem marad túlzottan hosszú ideig, hiszen nem szeretne sérülni, de közben így igazán boldog sem lehet, ami miatt társaságban is rendkívül magányos tud lenni.
Kitartó, minden nehézség ellenére a figyelem és tájékozódási képességének hiánya sosem állította meg az álmai véghez vitelében, hogy a saját állatklinikáját megnyithassa és a lehető legtöbb állatról gondoskodhasson. Tudja ez a szülei nélkül sosem sikerült volna így igyekszik törleszteni minden adósságát az idő múlásával. A maga kis kihívásai és szórakozottságai ellenére igyekszik megállni a helyét a világban, hogy ne csak a szülei adománycsemetéje legyen, hanem igazán mutassa meg, hogy képes mindenre így munka közben megzavarhatatlan, teljesen lézerfókuszál.

Ismerős illat járja át az orromat annak ellenére, hogy tudom lehetetlen. Hiszen már ezer meg kismillió éjszakát töltött velem ez a plüssi, hogy bármi illat maradhasson róla. Persze volt egy idő, amikor elmentem megvenni ugyanazt a parfümöt, amit ő viselt és befújtam vele, de valahogy teljesen más volt az egész. Nem keveredett vele és tömény volt és csak rosszabb lett, de közben ártani már senkinek sem ártott, mert az ő illata elveszett már csak a sajátom és az engem körülvevő szőrmókok illata szőtte körbe teljesen.
Mégis most úgy csiklandozza azaz ismerős illat az orromat, mintha a gazdája itt feküdne mellettem, de nincs más mellettem, mint a szőrmókjaim és a nagy plüssi, amibe az első pillanattól kezdve beleszerettem. Mégis nem akarom kinyitni a szemeimet egy picit úszni akarok ebben az illúzióban, hogy tényleg olyan érzésem lehet, hogy itt van mellettem, amikor tudom ez nem lehetséges. Elment messzire és soha többé vissza sem néz. Persze mondhatnám, hogy nem haragszom rá, de közben egy picit talán mégis. Mindig úgy éreztem, hogy minden is fontosabb, mint én. Vagy csak egyszerűen nem akartam elfogadni, hogy neki is vannak álmai, ahogyan nekem is. Hiszen én is feladhattam volna és mehettem volna vele, hogy szurkoljak neki, hogy biztassam. Most is megtehetném távolról, de nagy nehezen visszafogtam magam, hogy bárhol felkeressem, hogy bárhol is ránézzek. Attól féltem, hogy az jobban fájdítaná a szívemet. Most pedig itt vagyok teljesen szánalmasan kapaszkodom egy illatba, ami csak a fejemben létezik. Teljesen szánalmas vagyok, de ezt már eddig is tudtam. Elvesztettem egy részemet örökre és egy életre nekiajándékoztam anélkül, hogy felfogtam volna igazán, hogy mit csinálok..
Most pedig ennek köszönhetően úszom az illúzióban, ami egyenest az álmok tengerére vezényel, ahol kinyitva a szemeimet, mint az ágyam felett lebegnék, minden olyan puha és könnyű, még szinte a saját súlyomat sem érzem, ahogy az ágynak nyomódom. Mintha tényleg lebegnék, de mégis az ágyamban vagyok, ő pedig itt van mellettem, amitől a szívem majd kiugrik a helyéről. Az összes létező könnycseppem a felszínre akar törni, hisztit akarok vágni, de közben könyörögni azért, hogy csak öleljen át még egyszer, de csak szótlanul és tehetetlenül nézem őt és azt az imádnivaló mosolyát. Annyira félek, hogyha megérintem, ha megmozdulok, akkor köddé válik. Mégis a számra nem tudok teljesen ráülni és muszáj vagyok kinyögni az egyetlen dolgot, amit igazán fontosnak érzek megannyi kavargó érzelem közepette.
- Hiányzol.. Annyira hiányzol. - Szeretném, ha ez az egész valós lenne, ha tényleg itt lenne mellettem, ha újra átölelhetném, ha hozzábújhatnék. Mindig is a karjai között éreztem magam igazán otthon, de ez az első pillanattól kezdve igaz volt és azóta sem éreztem így magam senki mással. Pedig igyekeztem. Eleinte tényleg próbáltam, mindenkinek esélyt adni, de ez olyasvalami, amit senki nem képes elérni csak ő. Senki sem pótolhatja akármennyire szeretném így már nem is próbálom. Egyszerűen csak várok türelmesen, mintha lehetne egy harmadik esély, amit nem rontunk el, amikor nem engedjük el egymás kezét. Mégis nem tudom, hogy képes vagyok-e rá, hogy bele tudnék vágni-e még egyszer. Hiszen először is fájt. Aztán másodjára.. Másodjára azt hittem, hogy könnyebb lesz, hiszen egyszer már végigcsináltam. Mégis csak rosszabb lett az egész. Jobban fájt, mint elsőre, mert valahogy véglegesebbnek érződött. Mintha teljesen mindegy lenne, hogy mit csinálunk valahogy mindig ugyanazt a döntést hoznánk meg, mintha ez lenne a sorsunk.
- Te is hiányzol nekem.. - Nem vált köddé, nem tűnt el, hiszen beszél hozzám, amire megremeg minden porcikám és közelebb kúszom hozzá, hogy a karjai közé vessem magam teljesen abban a hitben, hogy köddé fog válni, de nem ez történik, szinte túlságosan is valóságos érzés az ölelése, mintha tényleg otthon lennék újra. Nem is akarok felkelni, csak még jobban fúrom magam a karjai közé és fúrom, és kúszok, és csimpaszkodom, míg egy nagyobb puffanással földet nem érek és kirázom az álmot a szemeimből. A kemény padlóra érkezve pedig már nem tudok gátat szabni könnyeimnek, amelyek vízesést megszégyenítve kezdenek el potyogni.

Üdvözöllek az oldalon!

A karakterlapodat elolvastam, és teljesen rendben találtam. Minden megtalálható benne, ami ahhoz kell, hogy kissé megismerhessük a karakteredet, betekintést nyerjünk az életébe és a jellemébe.

Azok a gyerekek, akik nem kapnak annyi figyelmet és szeretetet amennyire szükségük lenne nem csak a lelkiviláguk, de a személyiségük fejlődéséhez is, legtöbbször olyan sérült felnőttekké válnak, amilyen Te magad is vagy. A szeretet utáni sóvárgásod és a valahová tartozni akarás érzése gyengít meg igazán, mégis minden ellenére azt gondolom, hogy egész jól boldogulsz egymagad is, bár az sokat segít, hogy követted a kitűzött céljaidat, ami miatt azt gondolom, hogy csak egyre sikeresebb leszel.    A négy lábon járó barátaidnál jobb társaság nem is igazán kell, mint tudjuk, az emberek néha sokkal állatiasabbak, mint a Te kis kedvenceid, akik nem ítélkeznek feletted és elfogadnak olyannak amilyen vagy. A szeretededért cserében, Ők is rajonganak érted    Mégsem elég ennyi a kiteljesedéshez, mert ahogy mindenkinek, úgy neked is szükséged van egy társra és arra, hogy ne csak az álmaidban szerepeljen az a titokzatos nagy Ő. Én szívből kívánom neked, hogy sikerüljön megtalálnod azt a szerelmet, amire annyira vágysz, és azt is, hogy  majd egyszer megnyithatod az állatfarmodat, hogy sok kóbor állat találjon még menedékre a segítségeddel, és hogy azt majd a szerelmeddel ketten vezethessétek. Ha hiszel mindenben, akkor elérhetsz bármit!  
Színt és rangot majd egy admin fog adni neked, de addig is érezd jól magad    

Már nincs is más hátra, mint hogy meglátogasd az avatar-, név- és munkahelyfoglalót, és már kezdődhet is a játék!
Ha bármikor elakadnál, és segítségre lenne szükséged, keresd fel az oldal vezetőségét bátran!
Kellemes időtöltést és izgalmas játékokat kívánok!