Miközben a szerető vőlegényem állandó jellegű, szívembe kést döfő, kegyetlen szavait hallgatom, azon gondolkodok, hogy ki volt az az ostoba, aki orvosi diplomát adott a kezébe? Az ember azt hihetné, hogy egy olyan ember, aki arra adja a fejét, hogy lelkisérült emberek sebeit nyaldossa, - vagy épp azt próbálja megfejteni, hogy a betege elméje mi miatt bomlott meg -, az a kedvesség mintapolgára, hogy egy ilyen embernél megértőbb és önzetlenebb nem is létezhet. Talán Lucasról is valami ilyesmi véleményem volt, mindaddig, amig az életünk fenekestől fel nem fordult. Azóta próbálok rájönni, hogy tulajdonképpen mi is az igazi problémája velem, amióta betettem először a lakásába a lábam, csupán néhány ruhát hozva magammal. Ha alkalmazkodni próbáltam nem tetszett, ha durcáskodtam a viselkedése miatt, azzal sem volt megelégedve, és az, hogy meg akartam halni... nos azt meg nem hagyja. Aztán rájöttem, hogy nagy valószínűséggel az Ő célja is az az életembe, ami mindenki másnak: megakadályozni a boldogságomat. Mert valahogy nekem az a sorsom, hogy boldogtalan legyek egész életemben. Csak bele kéne törődnöm abba, hogy ennél többet nem is érdemlek. Ha a szüleim nevelési módszerén gondolkodnék, akkor akár azt is lehetne mondani, hogy az istenek bűntetése, amiért nem mindig követtem az elveiket, sőt, minden tőlem telhetőt megtettem azért, hogy valahogyan kitörjek abból a számomra egyáltalán nem kedvező életformából, amibe folyamatosan, az akaratom ellenére is bele kényszerítettek. Most meg itt vagyok, rá bízva egy olyan férfire, aki csakúgy, mint a szüleim, minden erejével azon van, hogy kínozzon. A szavaival és folyamatos távolság tartásával is. Mintha egyenesen undorodna tőlem, ez látszik a tekintetéből is. Nem mintha nem érteném meg.... én is utálom saját magamat.
- Tudom... Te minden Pokolra jutónál kegyetlenebb vagy. Nézd, hogy beszélsz egy nővel, aki épp a TE gyermekedet hordja a szíve alatt. Undorító vagy! - minél rosszabbul érzem magam, annál kevésbé van türelmem a hülyeségeit hallgatni, hiszen egyértelmű, hogy minden egyes mondatával a megalázásom a célja. Én kedves akarok lenni vele, tényleg... azt szeretném, ha szeretne... de egyszerűen képtelen vagyok mindezt elérni. Mi másra lett volna jó a gyógyszer adagom megtriplázása, ha nem arra, hogy ráébredjen az irántam való érzelmeire? Én naív, hülye! Hiszen boldogabb lenne, ha én nem lennék. Mindenki számára hatalmas megkönnyebbülés lenne az, ha a gyermekemmel együtt a más világba térnénk. Jelenleg az én számomra a létezés maga a Pokol. Úgy élni, hogy tudom, senki sem szeret, sokkal rosszabb, mint az, amit érzek a bennem lévő bogyók miatt. Ilyen elárulva és becsapva talán még nem is éreztem magam, mint abban a pillanatban, hogy Lucas szembesített a valósággal, ami igen... teljesen jellemző a szüleimre. Csak valamiért könnyebb volt mindennek az ellenkezőjében hinni.
- Én nem látok abban semmi jót, hogy igazából nem is szeretsz. Semmivel sem vagy jobb a szüleimnél! Végig hazudtál és elhitetted velem, hogy mindez értem van. A gyerek miatt. És azért, hogy normális család lehessünk. - a valóság talán a  tudatom mélyén eddig is ott motoszkált bennem, hisz soha nem adta semmilyen jelét annak, hogy számítanék neki, de így kimondva, szembe fordulva a saját valóságommal, még nagyobb pofon csapás. Épp ezért jogosan érzem azt, hogy mindannyian ellenem vannak, és ez így is lesz életem végéig. Sosem fogja hagyni senki, hogy igazán élhessek, úgy szívből, ahogyan mindenki más is. Ha akartam is élni, egy pillanat alatt változott ez meg bennem. Ki akar ilyen életet magának? Egyedül talán csak a bennem növekvő kislányom az, aki miatt küzdök az életben maradásért, mert ahhoz, hogy Ő élhessen, nekem is élnem kell. - Most már csak még biztosabb vagyok abban, hogy van valakid! Ki az?! Tudja, hogy én is vagyok? És azt, hogy lesz egy lányod? Annak ellenére is a szeretőd, hogy mindezzel tisztában van? - nem gondolom, hogy lenne annyira ostoba, hogy közöljön velem egy nevet - már ha egyetlen egy nőszemélyről van szó -, de mivel egyre jobban érzem, hogy egy csúnya árulás áldozata vagyok, így egészen biztos, hogy amint sikerül jobban lennem, magam fogok utána járni a dolgoknak. Nem fogom hagyni senkinek, hogy elvegyék tőlem azt, ami az enyém, még akkor sem, ha tudom, hogy kényszerítve van arra, hogy mellettem maradjon. Nem akarok én lenni az a feleség, akit a férje folyamatosan csal. Az egyetlen akarok lenni. Az, akit szeret. Tényleg olyan nagy elvárás ez? Valóban annyira csúnya vagyok, hogy nem lehet engem szeretni?
- A bolti eladó szívverése nem olyan, mint a gyerekünké... - sóhajtom csalódottan, hisz úgy tűnik egyáltalán nem érdekli mindaz, amit mondani próbálok. Mindig az idejével jön... Ez a legjobb kifogása arra, hogy ne kelljen velem időt tölteni. Talán ha innen nézzük, nem is bánom annyira azokat a plusz gyógyszereket... legalább foglalkozik velem. Még ha nem is úgy, ahogyan azt elképzeltem.- A szeretőidre bezzeg van időd. - nem szándékosan kötök ki mindig ugyanennél a témánál, de egyre jobban idegesít az, hogy mindig a munkájára hívatkozva marad ki itthonról. Hiába van rám nyomva a hülye jelző, attól még nem vagyok az. Tudom, hogy mindez nem arról szól, hogy mennyire szereti a munkáját és a rendelőjét. Simán lehet, hogy az oda járó betegek vonzzák a legjobban. Ha én el tudtam csábítani Őt, akkor más is megteheti könnyedén. Nem véletlenül választottam abból a kórházból orvost magamnak, amelyikben dolgozik. Csak tíz percet kéne rám és a babára szánnia. Tényleg ilyen nagyon nem akar minket? Méga közös programokra is talál mentségeket magának. Milyen munkahely az olyan, ahol nem adnak szabadságot?
- Persze, hogy dolgozol... nagy dolog lenne egyetlen napot kivenned? Vagy néhány beteget lemondani... keressenek másik orvost, vagy mit tudom én. Mondjuk a fiatal lányokat át passzolhatnád egy másik orvoshoz. Akkor lehetne időd ránk. - pontosan tudom, hogy ha akarná mindezt megtehetné, mert számára a munka nem is a pénzről szól leginkább, hanem egyre jobban az az érzésem, hogy a tőlem való megszabadulása a cél. - Legalább szombaton ne menj...kérlek. Sajnálom a vasárnapokat, de mégis mit tehetnék? - tárom szét a kezeimet tehetetlenül, hisz legalább annyira utálom azokat a kötelezettségeket, mint Ő. Hiába nőttem fel ebben, még mindig nem tudtam megszokni. Gyűlölök minden egyes vasárnapot. - Legalább vacsorázni menjünk el majd valahová kettesben... - suttogom reménykedve, de egyre kevésbé sikerül koncentrálnom bármire is. Úgy tűnik a gyógyszereknek sikerül győzedelmeskedniük felettem, mert következőkor már a kórházban térek magamhoz, ahol a doktornő távozása után már majdnem fel is csillan a szemem, ahogy meglátom Lucast, de a boldogságom csak addig tart, amíg nem kezd ismét csúfondáros megjegyzéseket tenni. Nem látok egy szemernyi boldogságot sem a szemében amiatt, hogy mégsem haltam meg. Még szép... mindenki annak örülne a legjobban, ha eltűnnék a föld színéről.
- Na és mégis miért mentettél meg? Nem az lenne a lényeg, hogy minél jobban eltávolíts magadtól? - kérdem játszva a sértődöttet továbbra is, de azért bevallom, hogy igazán jó érzés az, hogy valamilyen szinten azért mégiscsak törődik velem. A pszichiátrián már voltam, és köszönöm nem kérek abból többet! Nem vagyok olyan, mint amilyennek mindenki hisz, szerintem csak jelenleg épp az egész univerzum össze fogott ellenem, és senki nem akarja elhinni, hogy nem vagyok beteg. Talán most hibáztam, de azt valóban megbántam. Soha nem akarnék ártani a gyerekemnek...
- Jól van már! Megértettem. Nem csinálok többet ilyent. - ígérem meg a szigorúságát látva, mert valahogy kinézem belőle, hogy képes lenne száműzetni a bolondok közé. És bár jelenleg tényleg komolyan gondolom, hogy nem akarok semmi hasonlót tenni, de nyílván nem tudhatom, hogy mit hoz a jövő. Ha úgy viselkedne, hogy elhiggyem: van értelme élnem, akkor miért akarnék meghalni? De jelenleg még mindig azt érzem, hogy az Ő hátán is csak egy púp vagyok, akitől minél hamarabb meg akarna szabadulni. Utálom ezt a magányt, ami folyamatosan belülről mardos, és hiába van most mellettem, ha egyszer biztosan tudom, hogy amint ki kerülünk onnan, vissza térünk a régi kerékvágáshoz. Örülök annak, hogy itt legalább élvezhetem a társaságát, de azért szeretnék végre haza menni. Ki nem álhatom ezt a légkört, ami itt vesz körül, és azért jó, hogy megmentett a bolondosabb részlegtől, mert ott aztán egész biztos, hogy abba őrülnék bele, hogy napokig zárnak be egy szobába és még ki tudja bűntetésből milyen őrült szobatársat is kapnék.
- Milyen csövet? - tágra nyílt szemekkel nézek körbe, mert először nem értem, hogy hol és milyen cső van bennem, aztán egyszerre esik le. Valószínűleg, hogy megszabadítsanak a gyógyszertől ki mosták a gyomrom. Erről eddig csak hallottam, de nem igazán tudom, hogy hogyan műkődhet, mégis pánikolva kapok a torkomhoz, mintha egyszerre kezdenék fuldokolni. Pedig semmi ilyesmit nem érzek. - Három centis? Nem... biztosan csak túlzol. Rám akarod hozni a frászt... - ezzel lényegében inkább saját magamat nyugtatom, hiszen sokkal könnyebb nem elhinni, hogy bármit is lenyomtak volna a gyomromig. Vagy fogalmam sincs, hogyan csinálhatták. Milyen nagy szerencse, hogy aludtam közben, mert máskülönben tuti biztos, hogy senki és semmilyen csöveket nem nyomkodott volna belém. A párnát mégsem emiatt vágom hozzá, hanem a legújabb csípős megjegyzéséért, amiért képes kinéznie belőlem azt, hogy kiugranék az ablakon. Bár végülis... - De igen, ha székre állok. - szólok vissza, azért végre én is megengedve magamnak egy vékony mosolyt, miközben vissza veszem a párnámat, hogy a hátamhoz rejtsem, sokkal jobb így, bár nem akarok nagyon hozzá szokni a kényelemhez. Csak szeretnék minél hamarabb haza érni. Egyáltalán nem örülök annak, hogy az anyám tudomására jutott minden, mert ha Ő tudja, akkor az apám is, és már most érzem, hogy ebből katasztrófa lesz. Még mindig félek tőlük és attól, amit majd a fejemhez fognak vágni, pedig már nem is élek velük. Sosem fognak teljesen békén hagyni. Akkor sem, ha végre meglesz az az esküvő, és már nem az Ők vezetéknevüket fogom viselni.
- Gondolom annyi nem lesz elég, ha bocsánatot kérek. - dünnyögöm megbánást színlelve, viszont így, hogy tudom, nincs már olyan túl nagy baj, azért annyira lehet mégsem bánom. Talán csak attól félek egy picit, hogy mi lesz akkor, ha tényleg korábban fog megszületni a baba, mint kellene... - Igazából mindegy, hogy mivel próbálkoznék, mert neked soha semmi nem elég jó. Te magad mondtad, hogy ha a szüleim nem szóltak volna bele, akkor... nem is akarsz engem. - nem szándékosan jön elő belőlem megint ez a semire sem vagyok jó érzés. Ha tudnám biztosra, hogy az erőfeszítéseim, hogy jóvá tegyek bármit is nem lennének hiábavalóak, akkor mindjárt másképp állnék én is a dolgok mellé. Bár ez a Lucas azért sokkal másabb most, mint az volt, aki otthon még mindenféle gonoszságot vágott a fejemhez. Olyan, mintha az én gyomrom kimosása közben az Ő agyát is átmosták volna. Megkönnyebbülök egy kicsit, amiatt, hogy megígéri, nem fog magamra hagyni a szüleimmel, ez valamennyire biztonságot nyújt a számomra, de csak addig a pillanatig, amig azok be nem lépnek a szobám ajtaján. Szinte érzem, hogy szűkebb lesz a hely, ahogyan látom az apám szigorú tekintetét, amellyel minket méreget, és annyira örülnék annak, ha lenne valami olyan képességem, amelyikkel csak elteleportálhatnám magam, a lehető legmesszebb a látókörükből. A férfi szavai, akinek valamilyen szinten mégis csak köze van ahhoz, hogy a világon vagyok, olyan mélyen hasítanak belém, hogy ha egy röpke pillanatig is úgy éreztem, hogy megérdemlem az életem, hát ez hamarosan el is illan belőlem. Milyen gyerek az, akit a saját apja sem akar? Hiába neveltek arra, hogy a könnyeim nem megoldás semmire, azért most mégsem bírom vissza tartani azokat. Megalázva érzem magam. Az azonban annyira meglep, hogy Lucas felém nyújtja a kezét, mintha csak bátorítani akarna, hogy könnyes szemeimet rá emelve, kicsit hezitálva húzom össze a szemöldököm, mintha arra várnék, hogy elnevessen magát, hogy ez csak valami rossz vicc, és csúfot akar belőlem űzni Ő is, de végül, ugyan bizonytalanul mégis megfogom azt, és meg is szorítom enyhén amikor megszólal, jelezve, hogy egy kicsit félek. Mindig úgy érzem, mintha mindenki nekem akarna ártani. Csak félve pillantok hol az anyámra, hol pedig apára és egyikőjük szemében sem látom azt, hogy különösebben a hogylétünk érdekelné, inkább csak továbbra is a szégyen és az isteneik előtti hatalmas elkövetett hibám az, ami foglalkoztatja mindkettejüket, mert egy öngyilkossági kísérlet - hiába nem annak szántam -, hatalmas nagy bűn a láthatatlan Mindenható előtt.
- Vasárnapig össze szedem magam. Ígérem. - szipogom még mindig a Lucas kezét szorongatva, véletlenül sem pillantva ezúttal egyik szülőmre sem. Csak valahol a lábamat elrejtő takarón figyelek egy apró szöszt, hiszen sokkal könnyebb úgy kizárnom minden mást. Mégis érzem, hogy valami pánikszerű roham kezd eluralkodni rajtam, szaporábbá válik a légzésem, és egyszerre érzem azt is, hogy elfogy a levegőm. Nem hallok semmit magam körül, csak az apám korábban nekem szánt szavait, és érzem azt, hogy mi haszna vagyok. Egy kolonc. Mindenki számára egy nyűg.
- Vigyél haza... haza akarok menni! Kérlek...nem akarok itt lenni! A kórházban mindig csak bántanak. Lucas... megígérem, hogy soha többet nem teszek semmi rosszat. De menjünk innen! - a hangom ismét hisztérikussá válik, miközben elengedem Őt, mindkét kezemmel eltakarva a füleimet, hogy ne halljam tovább az apám morgolódásait. A kezemből lógó cső tökéletesen alkalmazkodik a mozdulataimhoz, mégis szeretnék már megszabadulni tőle, mert olyan, mintha fogva tartana.

Time: The most important aspect of the doctor-patient relationship

Maeve & Lucas

Azóta be nem állt a szám, mióta gyerekként öntudatra ébredtem. A nyers őszinteségem csak akkor váltották fel hazug, bájos szavak, ha azzal konkrét célom volt. Máskülönben hidegen hagyott a beszélgető partnerem hogyléte, kivételt csak az képzett, ha az illető a páciensem volt, és a rendelő zárt ajtói mögött kerültek a levegőbe a súlyos gondolatok. Maeve pedig a civil és az orvosi életem vékony peremén táncolt, sokszor magam se tudtam eldönteni miképp tekintsek rá, milyen hangnemet üssek meg vele szemben. Ezúttal viszont minden szempontból messzire ment, és nem csak orvosi, hanem párkapcsolati szemszögből is felrúgta a játékszabályokat, és átrendezte a játéktáblát. Ez pedig épp annyira felbosszantott, hogy a legkegyetlenebb arcom mutassam oda neki nem törődve azzal se, hogy milyen elesett és megviselt a gyógyszerek hatása alatt.
- Mármint, ha lenne Menny meg Pokol, nekem ott lenne helyem. Dehát legnagyobb bánatomra még az én elkárhozott lelkem porhüvelye se gyullad ki Isten házának küszöbét átlépve - ami tökéletes bizonyíték rá, hogy az öreg kujon csak valaki bedrogozott lázálma volt, ami köré aztán egy teljes szektát alapítottak. Pedig mennyivel egyszerűbb lett volna, ha be se léphettem volna a templomba, akkor az össze vasárnapi misét kihagyhattam volna azzal az indokkal, hogy az ördög pecsétje távol tart. Abba belegondolni is kicsit szürreális volt, hogy Isten színe előtt kell nemsokára örök hűséget fogadnom Maevnek. Ez amolyan paradoxon volt, hisz az ő családja szemében ez szent köteléket jelentett, az enyémben meg álszent színjátékot. Mégse volt választásom, ezt már végig kellett csinálnom, nem voltak kiskapuk, kifogások, jól felépített kibúvok, mert különben pálcát törtek volna a fejem felett, én pedig ahhoz túl önérzetes figura voltam.
- Árulás? Miféle árulásra gondolsz? - nevettem el magam kelletlen. - Én úgy látom, mindenki neked próbál jót tenni, te meg hálából megnehezíted - az életem. Főleg azt bonyolította meg. Persze a szülei ármánykodásáról nem nyilatkozhattam, csak a saját tomboló elmém nevében mondhattam, hogy a nyugodt, csendes estének jobban örültem volna, mint egy a kórházban eltöltött éjszakának. - És ismét itt vagyunk, nettó két percig sikerült is elengedni a témát, gratulálok, ez rekord - sóhajtottam fel a szemeimet az ég felé fordítva. Szabályosan elszívta az életkedvem azzal, hogy folyton arról kérdezett, megcsalom-e. Ha kínoztak volna, akkor se árultam volna el neki, vagy mondtam volna le a vágyott éjszakákról az ő kedvéért. Valójában neki is jobb volt így, mert kiéltem magam máshol, nem gyülemlett bennem össze a feszkó, és őt is jobban toleráltam. Bármennyire is csábító volt a gondolat, hogy Maevet a gyerekkel együtt hátra hagyjam, azonban belülről valami visszatartott, és nem csak a szülei zsarolása, ez egészen más volt, valami ami a lelkiismeretem morzsáiból nőtte ki magát.
- Valójában a bolti eladó szívverését is lehet hallani, főleg, amikor zihálva izzadja össze a croissantjaim - mondjuk pont azért a bolti, francia péksütinek álcázott szemétért nem volt nagy kár, de azért mégis. - Nincs időm elkísérni téged orvoshoz, már párszor elmondtam - tényleg nem volt időm ezzel foglalkozni. Pontosabban meg tudtam volna oldani, főleg mikor a kórházban ügyeltem azokban az órákban, mikor ő is ott tartózkodott. De kénylemesebb volt azzal takarózni, hogy pánciens van nálam, és nem tudok benézni az ő vizsgálatára. Talán kicsit attól tartottam, hogy még ennél is valóságosabb lesz ez az egész rémálom, ha meghallom a gyerek szívverését. Ha a munkatársaim megtudják, és azt fogják kérdezgetni, mi lesz a kicsi neve. Ráadásul kutatások igazolják, hogy jobban kötődünk azokhoz a dolgokhoz, amiket elnevezünk, akkor is ha az egy cserepes növény. Én pedig nem akartam túlzottan kötődni a kislányhoz, ha az én véremből való, ha nem.
- Dolgozom, Maeve, reggeltől estig. Holnap is be kérne érnem hatra - lopva a karórámra pillantottam, amin rohamosan fogytak a percek, amiket esetlegesen még alvással tölthetek. - Szombaton ügyeletben leszek, gondolom, vasárnap megint kötelező templomlátogatás… Mégis mikor szeretnél közös “programokat” beszervezni? Amúgy se vagyok egy a Central Parkban sétálgatunk céltalanul, romantikus alkat, ha még nem tűnt volna fel - semmi, de tényleg semmi kedvem nem volt randizgatni. Idejét se tudtam mikor voltam utoljára rendes randevún, ugyanakkor azt se terveztem, hogy Maevel menjek a következőre. Továbbá szabadidőm se nagyon akadt. Az életem közel minden percét a munkámra szántam, elvállaltam plusz műszakokat, hogy előrébb kerüljek, hogy a feletteseim megjegyezzék a nevemet. Eszem ágában nem volt lefaragni ebből a munkamorálból, egyébként is mit kellett volna még tudnom Maeveről? Minden szükséges információ birtokában voltam.

A kórházban néhány szót váltottam a kezelő orvosával, akinek szavai feloldották azt a görcsöt a gyomromban, ami a munkából hazaérkezésem pillanatában kezdett el gyötörni. Megkönnyebbülés volt, hogy jobban van, hogy ő és a gyerek is túlélték minden komolyabb komplikáció nélkül a túladagolást. Így viszonylag feloldódva léphettem a szobájába figyelmeztetve, hogy a következő hasonló alkalmat nem fogom elnézni neki ilyen könnyen.
- Hé - kértem ki magamnak azonnal. -, itt én vagyok a jófiú. Ők akartak befektetni a pszichiátriára - biccentettem a folyosó irányába utalva a megannyi egészségügyi dolgozóra, akik fel alá rohangáltak. - Szóval legalább ennyire kedves voltam, hogy megmentettelek - mutattam az ujjaimmal egy kicsivel többet, mint amennyit ő. Még egy szórakozott mosoly is az arcomra szökött, talán a stressz utáni megkönnyebbülés lazította el az izmaim, és a tény, hogy már nem történhetett hatalmas probléma. Legalábbis aznapra jó kezekbe került. - Örülök, hogy jól vagy, de meg ne merd lépni ezt megint, mert tényleg keresek neked egy diliházat - ismételtem meg némi szigorral a tekintetben, hogy biztosan a hosszútávú memóriájába vésse ezt a mondatot, és eszébe jusson, amikor egynél több pirulát akarna bevenni. Reméltem, hogy tanult abból, hogy a saját hibájából kishíján evesztette magzatot, és kellőképp elrettentette bármi hasonlótól a jövőben. Ráadásul a kórházból való távozás se kívánságműsor volt, meg kellett várni, hogy az orvosok engedjék el. Saját felelősségre pedig nem hagytam volna elmenni, mert az igazából az én felellőségem lett volna.
- Meg se érezted az a kis három centi vastag csövet, nem? – húztam egy pimasz, kissé önelégült vigyorra az ajkaim. Más betegek panaszkodni szoktak a torkukat maró érzésre egy kiadós gyomormosás után, persze ez inkább annak következtében alakult ki, hogy felsértették a nyelőcsövüket. Ezt a magas labdá azonban kár lett volna a levegőben hagyni. A következő epés megjegyzésemre válaszul az ölembe kötött ki a párnája az arcomról lepattanva, mire a vigyorom csak még szélesebbre húzódott. - Fel se éred a kilincset - ráztam le magamról azonnal a kis fenyegetőzését, aztán visszanyújtottam felé a párnát, hogy használja inkább ő, neki nagyobb szüksége volt rá. Kellett a kényelem ahhoz, hogy túlélje a szüleit.
- Lehet csak ez az alap hangneme, sose tudom eldönteni - rövid idő alatt sikerült meggyűlölnöm Maeve szüleit, az anyja hangjától egyenesen kirázott a hideg. - ha haragszanak is, bekaphatják, nekem van jogom haragudni, nekik nincs. Szóval inkább azon aggódj, engem hogyan engesztelsz ki -  felesleges volt azon izgulni, hogy mit fognak mondani. Már úton voltak, és mindketten biztosak lehettünk benne, hogy nem dícséretet fognak osztogatni. Nem mintha én azt fogalmaztam volna meg korábban a lánynak, sőt, de az legalább megérdemelt volt. Mert minden rohadt lehetőséget kihasznált arra, hogy a sírba vigyen engem és a karrierem. Szóval kíváncsian vártam mivel szeretné az aznapi agyfaszt kompenzálni.
- Nem hagylak - sóhajtottam önfeláldozóan, miközben tekintetemmel végig őt páztáztam. Ha nem ez lett volna a szakmám, hogy megváltozott idegpályájú emberek elméjét elemztem, akkor biztosan nem értettem volna, hogy egy ilyen ártatlannak tűnő lány, hogy lehet ennyire bonyolult. Az ajtó felé kaptam a pillantásom, amin Maeve várva várt szülei léptek be. A feszültség a semmiből telepedett ismét a testtartásomra, mégis nehézkesen felálltam a fotelből, hogy az illemnek megfelelően az apósom kézfogással, és az anyósom két kényszeredett puszival köszöntsem. Pár másodpercig magányosan tartottam a kezem, és látszólag az apjának esze ágában sem volt megfogni azt, helyette támadólag csattant fel, így esetlen húztam vissza a jobbom. Egy igazi úr… Hosszan beszívtam a levegőt, és minden koncentrációmra szükségem volt, hogy ne bukjanak ki az oda nem illiő szavak a számon. Pontosabban oda illettek, csak olyan mértékben sértőek lettek volna, amit nem engedhettem meg magamnak Maeve szüleivel szemben. Így kissé tanácstalan álltam ott. Lopva a lányra pillantottam, aki a semmiből magára vállalt mindent ügyesen álcázva a valóságot, a pontos cselekményszálat. Zavartan megigazítottam a csuklómra fonódó órát, majd az ingem nyakához nyúltam kényszercselekvésként. Utáltam szótlan lenni, ha belekényszerítettek az illő viselkedésbe, és ez épp egy olyan szituáció volt. A ‘szerető’ apa következő gondolatától magam is megszédültem, a toxikusság kiütötte a lécet abban a percben a meghitt családi légkörben. Még engem is meglepett, pedig az én apám is szerette ismételgetni, hogy nem pont ilyen fiú gyerekre vágyott. A levegő szinte megfagyott, én magam is csak lassan emésztgettem a történteket. Tudom, én se fukarkodtam a fájó szavakkal, de egy apától ez igazi görénység volt. Egy lépést tettem hátra, és Maeve felé nyújtottam a kezem, hogy fogja csak meg, ha szeretne valamibe kapaszkodni, mert ezúttal az ő oldalán álltam.
- Amúgy a lányotok és az unokátok is jól van, kedves, hogy így érdeklődtök - a mosolyom akár ártatlannak is tűnhetett egy laikus szemnek, de sokkalta szólt az a becsmérlésnek, amivel valójában feléjük pillantottam.

A terevem egyértelműen vissza felé sült el, hisz a célom az lett volna, hogy kapjak egy kicsi gondoskodást és sokkal több figyelmet, hogy rá ébredjen Lucas is arra, hogy rám van szüksége egyedül és senki másra, azonban olyan gyűlöletet látok a tekintetében azóta, hogy valamennyire sikerült magamhoz térnem, hogy csak még nagyobb fájdalom nyílal belém. Nem csak fizikailag, de lelkileg is. Folyamatosan bánt minden egyes kimondott szavával, és mintha még élvezné is azt. Épp ezért nem is értem, hogy akkor meg miért olyan nagy baj az, ha én is azt teszem vele? Éppen csak annyiban különbözünk, hogy nekem vele ellentétben vannak érzéseim, és én nem tudok úgy bele gázolni senki lelkébe, ahogyan azt velem teszik. Miért nem tudja néha inkább csak befogni, és ha jót kiejteni a száján nehezére esik, akkor inkább csak csendben üljön?
- Jó, majd ha Te is! - szólok vissza durcásan és rohadtul nem tartom igazságosnak, hogy olyasmikkel támad állandóan, amik fájó pontok a számomra, ráadásul nagyon sok mindenről nem is én tehetek. Hát választanék én valaha is ilyen családot magamtól? Soha! - De bűn. Éppen ezért szerintem neked biztosabb helyed van a Pokolban. - nem azt mondom, hogy nem jó ember, mert néha talán az... csak épp gonosz. Nagyon gonosz. Utál valami olyasmiért, amit bizonyosan még megmagyarázni sem tudna. Én nem hiszem, hogy valaha is ártottam volna neki, legalábbis szándékosan biztosan nem, Ő mégis rajtam vezet le minden benne lévő haragot, megerősítve bennem újra meg újra azt a tényt, hogy engem senki sem tud szeretni. Valamiért csak gyűlöletet vagyok képes kiváltani az emberekből, mintha erre lennék kárhoztatva születésemtől fogva, csak épp arra nem sikerült rá jönnöm, hogy miért. Hogy lehet az, hogy más emberek annyira boldogok, miközben én azt sem tudom, hogy az a fajta érzés mit jelent? Volt olyan persze, mintha azt tapasztalnám, de sosem tartott sokáig. Az pedig, hogy ilyen helyzetbe sodort sem elég neki, újra még újra rúg egyet belém, de közben meg azzal is bűntet, hogy nem hagy meghalni sem, mintha az lenne a bűntetésem, hogy el kell tűrnöm mindent és még ki tudja mennyit.
- Jól van már, hallagass kérlek! Mindannyian elárultatok. Mindig ezt csináljátok! - még mindig úgy gondolom, hogy a nagyobb áldozat én vagyok, mert miközben otthon rá várok, neki meg van minden szabad lehetősége. A terhességgel járó kellemetlenségekkel sem kell megküzdenie, és a gyerek születése után is Ő lesz a szabadabb. - Attól a tényeken semmi sem változtat: én leszek a feleséged és Neked nincs jogod másoknál keresni a vígaszt! - bár el akarom engedni a megcsalásos témát, de így, hogy jobban értem, hogy mi történik a háttérben, csak még inkább félek az elvesztésétől. Mindeddig legalább volt bennem egy kicsi bizakodás, hogy meg akarja próbálni, szabad akaratából, mert vállalja a felelősséget a tettei miatt. Közben pedig, ha csakis rajta múlna, gyáva nyúlként menekülne el és maradnék én egyedül a szégyennel és azzal, hogy majd évek múlva magyarázkodjak a gyereknek, hogy miért is nincs apja. Hiszen, ha valaki, én pontosan tudom, hogy milyen az, ha valakit a saját szülei nem szeretnek. A gyerekem megérdemli, hogy normális családban nőjjön fel, még ha a szülei nem is szeretik egymást. Vagyis én igen Lucast, de Ő... sosem fog engem. Mint orvos, talán jól csinálja a dolgát, de engem annak ellenére csak megaláz a létező összes módon, ahogyan egy embert lehet. Mégis még mindig Tőle várok válaszokat olyan kérdésekre, amelykre magamtól sajnos sosem sikerül rá jönnöm, és az anyámra tett megjegyzése miatt csak egy sóhajtásra telik tőlem, mert végülis...igaza lehet. Nem biztos, hogy egészséges az, hogy bálványként imádnak egy mindenki számára láthatatlan... embert? A fene sem tudja, hogy az általuk annyira nagyra becsült isten végülis mi lehet. Az biztos, hogy mindenki számára könnyebb volt rám rakni ezt a bélyeget, ami végig kíséri az útamat, mintsem, hogy beismerjék, hogy Ők sem normálisak. Senki sem az körülöttem. Még Lucas sem, hiába van orvosi diplomája.
- Azért ez nem teljesen ugyanaz. A bolti eladóhoz többnyire semmi közünk azon kívül, hogy nála vásárolunk minden nap. De a méhemben lévő baba, Tőled származik...ha képes lennél velem orvoshoz jönni, hallhatnád a szívverését... - hiába megy neki mindig olyan jó az érvelés, azért én sem hátrálok ki a magam igazából, bár sajnos egyre jobban érzem úgy, hogy túl kevés vagyok ahhoz, hogy megtörjem Őt. A gyerek sem elég neki. Bármit is teszek, semmi sem jó. Így mindegy, hogy pillanatnyilag épp tök normálisan beszélünk egymással, attól még mindig bennem van az az érzés, hogy senki sem szeret és tényleg sokkal jobb lett volna, ha inkább meghalok. Megszabadulna a világ Tőlem. Mégis még mindig minden erőmet össze szedve próbálom Őt győzködni, hogy Ő újra ráébresszen arra, hogy ez mennyire felesleges. Ilyen fájdalmak mellett pedig egyre nehezebb kiállnom saját magam mellett, pedig nagyon igazságtalan velem. megrázom a fejem, hisz semmi szükség arra, hogy újabb bántások miatt elmondja azt, amit korábban. Felfogtam, hogy nem szeret.
- Én csak arra gondoltam, hogy megpróbálhatnánk kicsit jobban megismerni egymást, mert mindkettőnk érdeke is lenne. Csinálhatnánk közös programokat... tudod olyanokat amit a párok szoktak csinálni... - kicsit félve mondom ki ezeket a szavakat, nem is nézek rá közben, mert tudom, hogy nevetségesnek fogja tartani, ahogyan rajtam is mindig jól szórakozik magában, mert ilyen helyzetben vagyok. Tényleg kár volt megmentenie és mentőket hívnia, mert én egyébként is egy élő halott vagyok. Valahol az élők és holtak között lebegek minden egyes nap. Hiába érkezett meg a segítség, én akkor is minden porcikámmal tiltakozok ellene, bár az igaz, hogy Lucasnak sikerül egy kicsit jobb kedvre derítenie és elhitetni velem azt, hogy meglehet mégis csak jelentek valamit a számára. Ha többet nem is, mint a gyermekének az anyja... már az is valami. A kórházba menés azonban még mindig nem szerepelt a terveim között, és minden porcikámmal is igyekszem tilatkozni ellene annak ellenére is, hogy egyre rosszabbul érzem magam. Lucas pedig természetesen nem veszi figyelembe a kérésem, de nincs erőm tovább tiltakozni így hagyom, hogy minden történjen úgy, ahogy azt mások eldöntik. A fáradságom és hatalmas fájdalmaim le is győznek annyira, hogy ismét megszűnjön a külvilág körülöttem.
A kórházban magamhoz térve sokkal jobban érzem magam, egyedül csak a tény zavar, hogy mégis sikerült ide hozniuk, csöveket szúrkálniuk belém, de legalább a doktorő valamennyire megnyugtat a szavaival. A babám jól van, ami a legfontosabb minden közül, bár sikerült még jobban megkomplikálnom az életem. Még a nem normális agyammal is képes vagyok felfogni, hogy sokkal jobban oda kell figyelnem magamra és arra, hogy mit teszek ezentúl, mert egyetlen rossz lépés is elég ahhoz, hogy örökre elveszítsem a gyerekem, aki nem csak Lucas-al az egyedüli össze köttetés köztünk, de tényleg nagyon szeretem is. Nem bírnám elviselni azt, hogy ne legyen. Akkor sem, ha nem biztos, hogy elég felkészült vagyok az anyaság feladataira. A vőlegényem megpillantva egy kicsit fellélegzek, de csak addig amig nem kezdi el ismét a velem való kekeckedését.
- Miért? Mert be záratsz valami diliházba? Tényleg nehezedre esik csak egy kicsit... - még az ujjaimmal mutatom is, mennyire kicsire gondolok. - ... kedvesebb lenni hozzám? - persze én már régen nem reménykedek ebben, de azért mégis olyan jól esne, ha jelenleg betegként kezelne, elvégre is kórházban vagyok. Ő meg még itt sem képes emberszámba venni. A papírok felé nézek, amelyeket le dob a mellettem lévő szekrényre, hogy aztán szinte könyörögve forduljak vissza az irányába, mert csakis Ő tud innen haza vinni. Ha én kérném meg az orvosokat, valószínűleg nem hallanának meg úgysem. Nem mintha a vőlegényemet meghatná bármikor is bármilyen kétségbeesett kérésem. A infúziós tasak felé nézek és kedvem lenne újabb hisztibe fogni, amint szembesülök azzal, hogy még nagyon sok van belőle és reggelig el kell viselnem ezt a szobát és szagot. A legnagyobb gondom mégis leginkább az, hogy olyan, mintha a csövekkel ide is lennék bilincselve az ágyhoz. Nem akarok többet feküdni.
- De már jól vagyok. - bizonygatom és ez most nem is hazugság. Én komolyan azt érzem, hogy kész vagyok a távozásra. Mégis tudom, hogy megint egy olyan felesleges vitába kezdenék bele, amiből nem tudnék győztesként kijönni, így a legjobb talán mégis az lenne, ha bele törődnék a sorsomba. Annak persze örülök, hogy nem akar magamra hagyni, de annak az oka, amit a képembe vág, eléggé sértő. Épp ezért is nyúlok a hátam mögött lévő párnához a szabad kezemmel és vágom azt hozzá, bár a hírtelen mozdulattól a fejembe valami hülye fájadalom nyílal bele, így felszisszenek, és bár a párnám nélkül nem túl kényelmes az ágy, de még azért is vissza dőlök. Mi mást tehetnék? - Jobb ha nem hergelsz tovább! Hidd el, ha az lesz a célom, hogy ki ugorjak akkor meg is teszem függetlenül attól hogy itt vagy-e vagy sem! - eddig még eszembe sem jutott ez a gyors és könnyű út a halál felé, de ha ez így fog tovább menni köztünk, akkor ki tudja... talán megszabadítok mindenkit magamtól. Most viszont sokkal fontosabb az, hogy tényleg le lépjünk innen még azelőtt, hogy a szüleim felbukkannának.
- Kiborult? Biztosan most nagyon haragszanak rám... Mit fogok mondani nekik? Mondtam, hogy nem akarok kórházba jönni... - fogalmam sincs, hogy mennyi időre voltam ki ütve, azt sem, hogy pontosan mit csináltak velem, de azt megtehették volna otthon is, nem? Mármint ezek a csövek otthon is lóghatnának bennem és akkor legalább nem szerzett volna tudomást róla senki. Tisztában vagyok azzal, hogy Lucas mennyire nem kedveli a családomat, nem is tudok rá emiatt haragudni, de sajnos nem tudom Őket kicserélni másokra. Megértően bólintok, de attól még úgy gondolom, hogy Ő tehet arról, hogy minden csak egyre rosszabb körülöttünk. Fogalmam sincs, hogy mivel tarthatják ennyire sakkban a szüleim Lucast, de kicsit bosszant, hogy már nem csak én vagyok aki be kell hódoljon nekik, hanem Ő is. Miattuk ilyen ellenséges velem.
- Vagyis nem hagysz magamra velük? - pislogok felé nagyokat és a meglepettségtől még egy mosolyt is sikerül kipréselnem magamból, mert a maga sajátos stílusában, de azért most kedves. legalábbis ha megpróbálok vissza emlékezni a korábbi beszélgetéseinkre, sokkal barátságosabb a jelenlegi. Olyan hírtelen nyílik ki közben az ajtó, hogy időm sincs legalább tettetni magam, hogy alszok, vagy valami, így pánikolva markolom meg az alattam levő lepedőt és máris érzem, hogy a feszültség kezd eluralkodni rajtam, így csak aprókat sóhajtva próbálom tartani magam. Látva azonban az apám arcát és azt, ahogyan elindul felénk, érzem, hogy ez a vesztünk.
- Maeve? Mit tettél már megint? Te így vigyázol rá? - hol rám, hol pedig Lucasra néz, én meg bár szeretnék mondani valamit, de nagyon nehezen jön ki bármiféle hang is a torkomon. Közben az anyám mellém lépve simít végig a hajamon, de nekem eszem ágában sincs rá nézni. Haragszom mindkettejükre. Mégis mikor az apám megköszörüli a torkát jelezve, hogy választ vár, kicsit megszeppenve ugyan, de fel nézek rá.
- Nem a Lucas hibája... össze kevertem a vitaminomat a gyógyszeremmel... - hazudom a lehető legártatlanabb arcomat magamra öltve ismét, bár nem tudom, hogy ez mennyire lehet hihető, mert nem vagyok abban biztos, hogy létezhet vitaminból olyan, amelyikből egyszerre hármat kéne be vennem. Csak abban bízok, hogy az apám mondjuk a terhességi vitaminokkal nincs képben teljesen.
- Még hányszor hozol ránk szégyent? - most jön el a pillanat, hogy ha tetszik neki, ha nem, de le veszem róla a tekintetem és hagyom a könnyeimet végig folyni az arcomon. Bár tudtam, hogy semmirekellő vagyok, de azért mindig annyira rossz ezt hallani is. - Sajnálom. - végül csak ennyire telik tőlem, és máris egész jó ötletnek tűnik, az, amit az imént Lucas mondott. Ha ki ugranék az ablakon, akkor vége lehetne mindennek.

Time: The most important aspect of the doctor-patient relationship

Maeve & Lucas

Pedig nagyon is meg kellett volna válogati a szavait, alaposan kiszűrni azokat, amikkel engem becsmérelt. Engem, akinek az ágyában alszik, és akinek a lakásában lakik, arról nem is beszélve, hogy a nem várt terhességgel még egy házas életet is kapott. Ugyan mit szeretne még? És ezek után még mert engem kioktatni arról, hogy milyen ember vagyok? Tűrtőztettem magam, hosszú heteken át nem olvastam a szemébe, hogy bekaphatja a mániákus szüleivel együtt, akik belekényszerítettek ebbe az egész ámokfutásba. De azok a szavak, amikkel rám festette az őrült jelzőt, hátszelet adtak a kegyetlenkedéshez, hogy én is büntessem a saját gondolatiammal, a nyers igazsággal.
- Pedig igazán megválogathatnád a szavaid. Egyébként is nem bűn a bibla szerint, másokat becsmérelni? Hmm? Nem fogsz ezért a pokolba égni? - én ott fogok, de nem is kerestem a kiutat, Isten megbocsátását. Hisz nem is hittem benne, miért is kerestem volna az ő útját. De Maeve, az ő mély keresztény hitében ennek fontosnak kellett volna lennie, nem? Úgy élni, hogy a végén a Mennybe juss. Persze a szabályok betartása nem volt az erőssége, hisz egyetlen szem gyógyszert bevenni se volt képes. Emiatt pedig alapból haragudtam rá, úgyhogy könnyedén lángolt fel a bennem izzó parázs a szavai nyomán. Nem éreztem bűntudatot, szinte már jól esett a szemébe mondani a valódi okát annak, hogy megtűrtem.
- Ohh drágám, persze honnan is tudhatnád, hogy a szüleid elrendezték ezt a házasságot, hiszen még a tavaszi szellőtől is óvnak téged. Nagyon sajnálom, hogy tőlem kell megtudd - biggyesztettem le az ajkam, mint aki tényleg szánja-bánja, hogy kiejtette a korábbi szavakat a száján. Valójában hidegen hagyott abban a pillanatban a lelki világa, még akkor is, ha nekem kellett volna a mentális állapotáért felelősséget vállalni. A dühöm túllendült azon a pont, mikor már képes lettem volna megállatani, egyszerűen életrekelt, és mint a ketrecéből kitört vad, pusztított. Hogy a lelkiismeretem nem maradosott-e belülről? Ohh ugyan, inkább megkönnyebbülést jelentett, hogy egy pillanatig nem gondoskodnom kellett Maeveről, nem kellett meggyőzödnöm róla, hogy az aknamezőn véletlen nem-e halálos lépést teszek, csak átgyalogoltam rajta, és vissza se néztem. Az igazság kegyetlen, vérszomjas vadmacska, ugye, édes, egyetlen Maevem? Fáj? Nekem is éppen ennyire letaglózó élmény volt a telefonhívás, amiben szembesítettek vele, hogy vagy feleségül veszlek, vagy lőttek a karrieremnek. Hát végül mind vesztesek leszünk így vagy úgy, nem? Türelmetlenül járkáltam fel alá, amiből kérdése zökkentett ki.
- Mert az anyádnak is el kellene egy jó pszichiáter, amilyen mániákus - vontam meg a vállam, és talán ez a kérdés rántott vissza az egy fokkal törődőbb irányba. Az egyetemen nem kevésszer került szóba, hogy mekkora törés az ember személyiségben az anyja hiánya, vagy diszfunkciónális viselkedése. Nekem szerencsém volt, mert anya egy tündér volt még a nehezebb napjain is. Maeve nehezebb napjai pedig talán az ő anyja számlájára volt írható. Vettem egy mély levegőt, és lopva rápillantottam. Miért is nem szeretem azt a gyereket? Mert tönkretette az életem. Mert azt se tudom, hogy tényleg az én gyerekem-e. Mert előre rettegtem a gondolattól, hogy milyen lesz egy újszülöttel egy fedél alatt lakni, és életben tartani. Mert nem akartam az apám lenni. Ismét oda vissza kezdtem cikázni a nappaliban. - Mert… mert nem tudsz valaki olyat szeretni, akit nem ismersz. Te se szereted a sarki bolt eladóját, hisz nem ismered - feleltem egy logikusnak tekinthető válasszal, ami ugyan pont nem volt a valódi indokok között, de elfogható volt. Persze közölhettem volna egyszerűen, hogy én igenis szeretem azt a nyomorult gyereket, de talán a pillanatnyi sajnálatom Maeve irányába az elcseszett családja miatt az igazság felé hajtott. Tényleg rettegtem, nem akartam még gyereket, túl korainak éreztem ezt az egész hercehurcát. Talán még negyven évesen is így éreztem volna, de így huszonnyolc évesen különösen korainak tűnt, arról nem is beszélve, hogy a menyasszonyom, aki a szíve alatt hordta a kölyköt, nem volt több huszonöt évnél, és tegnap még a pöttyöst rúgta a játszótéren. Fogalmam se volt mit kéne kezdeni egy gyerekkel, utoljára talán Josiet fogtam csecsemőként a kezembe, azóta nagyívben kerültem őket, mint a leprát. Tehát bármilyen nehéz is beismerni, hogy valamire alkalmatlan voltam, de a gyereknevelést erre a nyúlfarknyi listára soroltam.Zavartan túrtam a hajamba, és nagyokat pislogtam mikor hirtelen ő kezdett úgy beszélni, ahogyan én szoktam a pácienseimmel. Értékeljük át? Nem is volt soha semmi, amit újra lehetett volna gondolni, már az alapkövek is hiányoztak.
- Most komolyan szeretnéd mégegyszer meghallgatni, hogy hány százalékban a saját döntésem ez a “kapcsolat”? - vontam fel a szemöldököm. Azt hittem elég volt neki egyszer a hideg zuhany. - Mert mit szeretnél tenni? Szerintem a válás egy konstruktív megoldás, de az apád megölne, szóval hallgatom a te ötleteid - szívesen hallottam volna a nyitott kapcsolatról, a külön fedél alatt éléséről, bármiről, ami kicsit elszeparált volna tőle. Persze ezt a szülei nem hagyták, bilincsbe zárták a kezem, és hagytak megrohadni az őrült lányukkal. Egy igazi főnyeremény. Jobb feleséget kérve se kaphattam volna. A kis kupaktanácsot a mentők érkezése zárta rövidre. És ezzel a kedvesebb, simulékonyabb énem is hazatért, akiről a világ sose hinné, hogy képes a korábban elsütött mondatokra. Nem engedhettem, hogy rámfogják a lány túladagolását, hogy én keregettem bele.
- Mert megijesztettél, azt hittem meghaltál, és a pillanat hevében… - talán ebben némi igazság is volt a bájos hazugságok után. Tényleg rám hozta a frászt, és mi se mutatta jobban, hogy a haragom ellenére nagyon is azt akartam, hogy helyre jöjjön, hogy végül még a mentősök munkáját is magam végeztem el. Pontosan tudtam, hogy minden másodperc számít, így nem értünk rá totojázni, meg arra, hogy sírjon a szája azért, hogy fél a kórházaktól meg a tűktől. Szóval az ölemben vittem a mentőig, ahol aztán a történet új fordulatot kapott. De talán ezúttal egy fokkal kevésbé aggódtam, tudtam, hogy jó kezekben van a szakemberek közt, akik pillanatok alatt a sürgősségire repítik. Én meg megint egy gyomorgörccsel rohangászhattam fel alá lakásba, aztán a legrövidebb úton száguldottam a kórházig az anyósom kioktatását hallgatva. Egyszerűen ez a nap már nem is lehetett volna jobb. Még az ügyeletes orvossal is össze kellett vesznem, hogy Maevet ne a pszichiátriára tolják át, hanem hazaengedjék, ha jobban lesz. De legalább annak a ténye nyugtatott, hogy a téboly nehezén túl voltunk, és már nem fenyegette se őt, se a gyereket a halál szele. Így én is megkönnyebbülten léptem be Maeve szobájába, miután a belgyógyász nő elhagyta azt.
- Te húzod a rövidebbet kettőnk közül, ha ezt megismétled. Vésd az eszedbe - nem, nem voltam hajlandó másképp viszonyulni hozzá. Nem foghatta rám minden bánatát, mert már azelőtt is se volt minden rendbe vele, hogy találkoztunk. Ráadásul mindig is úgy viselkedtem, ahogyan jól esett, és ezt ő is kénytelen volt elfogadni. A kezembe lévő papírokat ledobtam az éjjeliszekrényre az ágya mellett, majd leültem a tőle egy karnyújtásnyira lévő fotelbe, ami a látogatóknak volt odakészítve. Én már tudtam, hogy nem megyünk egy darabig még sehova.
- Sajnos, annak ott el kell fogynia - böktem az infúziós tasakra, aminek nagyjából a fele hiányzott. -, és valószínűleg bent tartanak reggelig megfigyelésre. Szóval, még ne siess nagyon sehova. De - tettem hozzá egy hosszú, önfeláldozó sóhaj keretében. - itt maradok veled. Nehogy kiugorj nekem az ablakon, vagy ilyesmi - az arcomon lassan elterült egy kissé játékos, de még inkább önelégült vigyor. Most, hogy már nem kellett aggódni, kicsit szórakoztatott a helyzet. Reméltem ebből legalább megtanulja a leckét, habár a szülei érkezése is elég nagy büntetés volt. De az nekem is épp úgy fájt, mint neki.
- Hát, anyád kiborulásából ítélve perceken belül megérkezhetnek. De, hé, én se kívánom őket a hátam közepére se - nem volt titok, hogy kirázott a hideg a jelenlétüktől. Minden alkalommal úgy éreztem, mintha a kivégzésem zajlana, mikor beszélgetnem kellett velük. Látszólag Maevet is éppen annyira sokkalta a tény, hogy hamarosan megjelennek, mint engem. - Nekem is megvan kötve a kezem - húztam el a szám. Mert ugyan szívesen elküldtem volna a bús büdös picsába őket, de nem tehettem. Még mindig tőlük függött a jövőm, mint pszichiáter. -, és mivel neked muszáj itt feküdnöd, én meg nem megyek el véltelen pont akkor a kávéautomatához, mikor ideérnek, majd valahogy elviseljük őket, amíg lelépnek, vagy elüldözzük. Amelyik célravezetőbb… - vontam meg a vállam, mintha ez lenne a világ legtermészetesebb dolga, de valahol én is éreztem, hogy ez talán a legkedvesebb dolog, amit ma mondtam a lánynak. Ahogy pedig elhagyták a szavak a szám, az ajtó nyílt, és hirtelen még családiasabb lett a hangulat, már ha azt a jéghideg fagyosságot annak lehet hívni, amit az apja tekintében láttam. Pont olyan volt, mint akinek feldugták a szent keresztet a seggébe.

Nem azért hagyom abba a hűtlenségét megkérdőjelező kérdéseket, mert bíznék a szavában, egyszerűen csak nincs kedvem tovább hallgatni a hazugságait. Kicsit a bennem lévő gyógyszerek meggyengítenek, de, amint jobban leszek biztos lehet abban, hogy mindent meg teszek majd, hogy utána járjak az egész napot igénybe vevő kimaradásai hátterének. Bárki is legyen az, akivel az idejét tölti helyettem, minden tőlem telhetőt megteszek, hogy ne menjen soha többet az én vőlegényem közelébe, akinek a gyermekét hordom a szívem alatt. Talán bolondnak vagyok titulálva, még papírt is kaptam róla, deee... azért mégsem szeretem annyira, ha annak néznek. Lucas pedig folyamatosan azt teszi, és ahelyett, hogy könnyebbé tenné a helyzetünket, csak még nyomorúságosabb lesz minden. Miatta. Mert nem képes arra, hogy szeressen. Ezen egyábként sem kéne meglepődnöm, hiszen még a saját szüleim számára is csak egy teher vagyok, egy probléma, amit mindig meg kell oldani. Aztán eltöprengek azon, hogy hová tűnt az a Lucas, aki kezdetben olyan nagy türelemmel, megértéssel és kedvességgel viszonyult hozzám? Azt tartják, hogy együtt élve lehet a legjobban megismerni egy embert, és mostanában kezdek rá döbbenni arra, hogy ez mennyire igaz, hisz az az ember, aki minden mondatomra goromba választ ad, egyáltalán nem hasonlít ahhoz, akit a rendelőjében megismertem. Mégis... valami furcsa oknál fogva ez is tetszik. Kicsit olyan számomra, mintha egy óriási kihívás lenne, amit mindenképp meg kell oldanom. Még akkor is, ha annak az az ára, hogy rengeteg sértést kell elviselnem.
- Ha érdekel, ha nem, attól még nem fogom magamba tartani a véleményem. Soha! - förmedek rá duzzogva, mert nincs az az isten, akiért csendben maradok, ha éppen beszélni van kedvem! Ráadásul meg Ő mondat ki velem olyan dolgokat, amiket nomrális helyzetben magamban tartanék. Sőt, sokkal jobban örülnék, ha inkább szép dolgokról beszélnénk, mert úgy sokkal elviselhetőbb lenne minden egyes porcikámba bele sajgó fájdalom is. A durcás nézésem viszont egyből át változik megszeppent kislányossá, a bántó szavai úgy hatnak rám, mintha egy kést döfne egyenesen a szívem közepébe, és még meg is forgatja azt benne jól, hogy jobban fájjon. Csalódott vagyok, és szeretném ha lenne annyi erőm, hogy elrohanjak a lehető legtávolabb nem csak tőle, de az egész életem elől is. Helyette azonban csak tehetetlenül vergődök a földön, és próbálom megérteni, hogy miért utál ennyire, mikor én semmit nem vétettem ellene? - Nem értem, hogy miről beszélsz, de nagyon bántóak a szavaid! Azt tudom, hogy engem valamiért nem lehet szeretni, de... nem. Hazudsz! Csak bántani akarsz! - rázom meg a fejem, mert sokkal könnyebb elviselni mindent, ha tagadásban élhetek. Mármint azt tudtam, hogy nem szerelmes belém... valahogy az ilyesmit megérzi az ember, de azt hittem, hogy azért vesz feleségül, mert kötelessége azok után, hogy gyereket csinált nekem. De persze... hisz a szüleim engem is bele kényszerítenek ebbe, akkor vele miért bánnának másképp? A külömbség csak annyi, hogy én Vele ellentétben egyáltalán nem bánom. Mert nekem vannak érzéseim, és még mindig hiszek abban is, hogy egyszer valóban boldog család lehetünk. Majd, ha a kislányunk megszületik... mert egészen biztos, hogy meg fog születni. Nem lehetek én az, aki el vettem az életét még az előtt, hogy azt egyáltalán meg kapta volna teljes egésszében. Mégis eszembe jut, hogy talán, ha egykicsivel több bogyót vettem volna be... akkor meg is halhatnánk mindketten, a kislányommal együtt. A halált valahogy mindig úgy képzeltem el, mint a békét. Mivel már nagyon fáradtnak érzem a lelkem, úgy gondolom, hogy megváltás lenne számára az, ha szabadon engedhetném. Utálok élni, mert abban a pillanatban, hogy érzek egy röpke bolodgságot bármi miatt is, mindig történik valami, ami el veszi tőlem a reményt.
- Akkor engem miért nem szeretett soha a saját anyám? - nézek rá ismét fátyolos tekitettel, hisz mint orvos tudnia kell erre is valami ésszerű magyarázatot. Az az anya, aki szereti a gyerekét sosem akarna annak rosszat. Bár én még nem vagyok anya csak félig meddig, de máris azt érzem, hogy mindig boldognak akarom majd látni a kislányomat. - Te miért nem szereted a gyerekünket? - kapja az újabb kérdést, hogy ne legyen túl sok ideje megpihenni a válaszok adásával, és nem... nem fogok bedőlni annaka szövegnek, hoyg szereti. Mert a viselkedése annak teljesen az ellenkezőjét bizonyítja. Soha még csak egyszer sem jött el velem az orvoshoz, nem volt kíváncsi a baba szívverésére és még az ultrahang képek miatt sem láttam soha az arcán azt, hogy különösebben meghatódna. Nem csak egy anyának kell szeretnie a gyerekét, hanem az apának is. Az én gyerekemnek pedig Ő az apja. Ezen semmi sem tud már változtatni. Na de milyen élet várhat majd a kicsire mellettünk? Állandóan azt kéne látnia, hogya szülei egymást ostromolva versengenek azon, hogy ki tudja a legjobban megbántani a másikat. Legtöbbször ebben persze Lucas győz, mert vele ellentétben én érzékeny vagyok, meg vannak érzéseim. De legalább sikerül valamennyire megnyugtatnia a következő szavaival, és valamiért elhiszem neki, hogy nem áll szándékában elszakítani majd tőlem a gyereket. Még akkor sem, ha szerinte nem nekem való az anyaság. Vagy valami ilyesmit vágott a fejemhez korábban.
- Az apjukra is szükségük van. Vagyis az Ő érdekében talán nem ártana újból átértékelnünk a kapcsolatunkat. Tudom, hogy gyűlölni könnyebb, mint szeretni, de... miért vagy rám mindig dühös? Bármit is teszek, neked semmi sem jó. - ettől a sok beszédtől egyre inkább érzem, hogy fogyóban van az erőm, de még mindig nem akarom a mentősöket, akik a frászt hozzák rám a kopogásukkal majd a közeledésükkel is. Ilyen kiszolgáltatott helyzetben valahogy azt érzem, hogy mindenki csak ártani akar nekem, kihasználva azt, hogy védekezésre képtelen állapotban vagyok, épp ezért nem áll szándékomban kiegyezni senkivel, mert nem akarom, hogy a kórházba érve aztán megint mindenki őrültként kezeljen. Még a nekem életet adó szüleim is. Lucas a szavaival azonban sikeresen elbizonytalanít, és nehezn tudom eldönteni, hogy ez-e a valóság vagy inkább mindaz, amikről korábban beszéltünk. Olyan őszintének tűnik. Én tényleg hiszek neki. Hinni szeretnék abban, hogy ezentúl nem hazudik nekem.
- Akkor miért mondtad azokat? - nem szeretném részletezni azt a sok rosszat, amit ma a fejemhez vágott. Részben azért sem mert már lassan én magam sem tudom eldönteni, hogy mi a valóság és mi nem, másfelől pedig azért, mert tényleg nagyon megterhelő ez a sok beszéd és egyre erősebbek a fájdalmaim. Mégis tiltakozok még mindig a mentősök ellen, egyáltalán nem szeretném, hogy csak egy újjal is hozzám érjenek. Az pedig, hogy Lucas végre közelebb jön hozzám először megnyugtat valamennyire, majd morcos is leszek miatt újból, mert éppen úgy beszél velem így, hogy kettesben maradunk, mint azelőtt, hogy a mentősök ki értek volna. Egyszerűen nevetnem kell azon, hogy emnnyire képes megjátszania magát és elhitetni a külvilággal azt, hogy Ő mennyire csodálatos ember, miközben engem meg folyamatosan gyötör. El fordítom róla a tekintetem még mindig haragot színlelve, de aztán nem hagy több választási lehetőséget, mert úgy vesz az ölébe, mintha csak valami csomag lennék, amit egyik helyről a másikra kell szállítani. Mivel a próbálkozásom nem jön össze, láthatóan nem tetszik neki, hogy megpróbálok a ficánkolással szabadulni, így végül bele törődve a sorsomba bújok hozzá, mert végülis minden rosszban van valami jó is. Becsukott szemmel hagyom, hogy vigyen ahová akar, és csakis az illata tartja bennem a lelket, na meg az, hogy végre egy kis ideig közel kerülhettem hozzá. Lehet, hogy gyakrabban kéne lebetegítenem magam? A pillanat azonban sajnos nem tart túl hosszú ideig, még azzal sem tudom meghosszabbítani az egészet, hogy a nyakába kapaszkodok éreztetve vele, hogy jelenleg Ő az egyedüli menedék a számomra. Az ágyon fekve az őszinte tekintetét fürkészve viszont hiszek neki. Akkor is, ha többször bebizonyította már, hogy az mekkora hiba. Az erőm viszont ekkorra már teljesen elfogyott így nem is marad sem energiám sem pedig lélekerőm a tűk ellen újabb lázadásba kezdeni, csak a fájdalmaim közepette hagyom, hogy a szemeim lecsukódjanak és azzal teljesen megszakítsák a külvilágot körülöttem.
A kórházban térek magamhoz, fogalmam sincs mennyi idő után, és bár dühös vagyok, hogy azon a helyen vagyok, ami ellen foggal-körömmel tiltakoztam, de azért egy kicsit megkönnyebbülés a számomra, hogy sokkal jobban érzem magam. Még enyhén fáj a fejem, a hasam is görcsöl, de egyáltalán nem érzem azt az elviselhetetlen fájdalmat, nem szédülök és nincs olyan rossz közérzetem sem. Egyedül az bosszant, hogy Lucas nem tartptta be az ígérretét és magamra hagyott, na meg a nővér, aki nem hajlandó mondani semmit, amint el végzi a rajtam való kísérletezéseket már tovább is áll. Ez a sok minden összességében pedig épp elég is ahhoz, hogy úgy döntsek a haza menést választom és jajj annak, aki meg akar benne akadályozni. Mielőtt azonban ki téphetném a kezemben lévő csöveket, az ajtó ismét nyílik és egy másik nő lép be rajta, aki az előzőhöz képest kicsit idősebbnek néz ki. Rosszallóan csóválja meg a fejét, amint észre veszi, hogy mire készülök, így végül csak sóhajtva dőlök hátra az ágyban és várom az ítéletemet. Előbb megigazítja a hátamban a párnát, majd egy erőltetett mosollyal az arcán áll meg előttem, én pedig a takarót megmarkolva készülök fel a létező legrosszabb hírekre. elmondja, hogy ki lett mosva a gyomrom, így semmiképp sem vagyok életveszélyben, azt is, hogy a baba túlélte, de mostantól nagyon óvatos kell legyek az Ő érdekében. Felvázolja, hogy próbáljak meg minél többet pihenni, ne stresszeljek feleslegesen - mintha ez lehetséges lenne egy olyan vőlegény mellett, mint Lucas -, táplálkozzak egészségesen, meg blablabla, mert a terhességem veszélyeztetett lett, meg elég nagy a kockázata annak is, hogy a kelleténél korábban fog a világra jönni a babám. Azt is közli velem, hogy szerinte jót tenne, ha néhány napot a pszichiátrián eltöltenék a saját és kisbabám biztonsága érdekében - mert őrült vagyok nyílván -, de ezt a vőlegényem nem szerette volna, szóval nemsokára haza is engednek. Én meg csak némán, kimeresztett szemekkel figyelem a nőt és közben helyeslően bólogatok, amig az magamra nem hagy végre. Megkönnyebbülve sóhajtok egyet, le pillantva a hasamra, amit egy gyengéd mozdulattal meg is simogatok, az arcomon egy hálás mosoly van azért, amiért nem hagyott el az egyedüli lény, aki olyannak szeret, amilyen vagyok. Csak akkor emelem fel a fejem, amikor az ajtó ismét nyílik, és megörülök annak, hogy Lucas az, aki ezúttal belépik rajta. A szavait meghallva azonban a szájam rögtön lekonyul, és még a fejem is elfordítom, hogy ne kelljen azt látnom, hogy már megint milyen ítélkező velem. Meg gonosz... miért csinálja ezt?
- Viselkedj akkor úgy velem, hogy ne kelljen ilyesmire vetemednem! - szólok vissza, még mindig nem nézve rá, mert egyszerűen haragszom amiért egy kicsi sajnálatot sem próbál meg mutatni az irányomba. Pedig mindent azért csináltam, hogy aggódjon és rá jöjjön, hogy szüksége van rám.
- Én csak szeretnék végre haza menni, jó? - nézek rá végül kérlelve, de eszem ágában sincs megígérni azt, hogy többet nem teszek semmi hasonlót. Mert nem ígérek olyant, amit nem biztos, hogy be tudnék tartani. Ez mind rajta múlik... Aztán eszembe jut az, hogy a szüleim is biztosan értesültek eddig a helyzetemről, ami miatt pánikolva ülök kicsit feljebb. Nem akarok velük találkozni ilyen körülmények között. Az apám dühös lesz... anyu meg csalódott.- A szüleim... ugye nem tudnak semmit? Itt vannak Ők is? Lucas vigyél haza kérlek. Nem szeretném, ha így látnának... - bármit alá írok ha kell, bele egyezek amibe csak akarják, de el kell tűnnünk innen. Vajon mennyire normális az, hogy valaki ennyire féljen a saját családjától? Az én gyerekem egészen biztos, hogy ennél jobb sorsot fog érdemelni. - Akármit megígérek, amit csak szeretnél. De ne engedd Őket ide! - oké, ez egy kicsit azért túlzás, mert ha meg is ígérek bármit is, azt nem biztos, hogy be is tartom, de itt semmiképp sem szeretnék maradni. Meg hát nem muszáj ezt Lucas is tudja... elég ha haza visz valahogy, mert elegem van ebből az egész napból.

Time: The most important aspect of the doctor-patient relationship

Maeve & Lucas

Az őrületbe kergetett a folytonos kérdezősködéssel, hogy megcsalom-e, ha nem léptem volna félre már amúgy is, akkor ezzel biztosan belehajszolt volna. Kifejezetten utáltam, ha valaki az életemben turkál, és erre őt se jogosította fel semmi, a gyűrű nem adott engedélyt a felkérdezésemre. Az az eljegyzési gyűrű csak jelképes ikonja volt a rövid közös ismeretségünknek, nem bírt többlet jelentéssel, nem szerelem vagy a vágy hevében húztam az ujjára. Ha mégis jelentéssel akarnánk felruházni, akkor számomra pusztán a maradi vallási szokásokat és a kényszert szimbolizálta. Ez nem egy olyan elköteleződés volt részemről, amibe bele adtam volna minden apró porcikám, ez a kapcsolat kettőnk között nem rólunk szólt, sokkal inkább a gyerekről, akivel szemben pont emiatt éreztem ellenszenvet. Talán soha nem is fogok tudni másképp saját lányomra gondolni, mint az okra, ami miatt tönkrement az életem. És ezek után még tartsam életben, neveljem fel? Úgy tűnt, kénytelen vagyok, mert a középkorban ragadt apósom és anyósom nem hagytak más választást.  Örültem volna, ha Maeve hozzám hasonlóan elengedi magát, és lefekszik valakivel, bárkivel, akit megkíván. Valamelyest reménykedtem benne, hogy ha talál valakit, és ő hagy el, én pedig moshatom kezeim, viszont ő túlzottan ragaszkodott. Így nekem maradtak az egyéjszakás kalandok itt-ott a városban, amikről büszkén hazudtam. Maevnek nem is lett volna más választása, mint elhinni, hiszen minden alkalommal pontos alibim volt. Nem is fűztem többet a témához, fölösleges lett volna a lerágott csontot tovább csócsálgatni. Ahogyan reméltem, hogy szarkaszikus kérdésem se fejtegeti tovább, és jobban is tette volna, ha megválaszolatlanul hagyja. Ő volt az utolsó, akitől hajlandó lettem volna elfogadni bármilyen véleményt vagy értékítéletet. És ez jól kiolvasható volt lassan összeszűkülő szemeiből is. Egy hosszú néma percig nem is reagáltam, csak a fejem ingattam alig láthatóan jobbra-balra. Igazán tudhatná, mikor kell befogni, ez például pont egy ilyen pillanat lett volna.
- Ugye tudod, hogy igazából egyáltalán nem érdekelt a véleményed? - szólaltam meg végül egy halvány mosollyal az ajkam sarkában, mintha csak azt mondtam volna, ‘buta kislány’. De ez csak amolyan felvezetés volt a hidegzuhany előtt, ami áttörve a türelmem gátját szabadult el, pedig előtte tényleg igyekeztem magamban tartani. - De ha már ma ilyen őszinték vagyunk... Véletlen se érezd magad kivételesnek, mert te is csak egy lány vagy azok közül, akiket megdugtam, és ha a szüleid nem vallási szektavezérek lennének, akkor ez minden bizonnyal így is maradt volna. Mert soha nem kerültél hozzám közel, sőt ha ők nincsenek, orvosi véleménybe fogalmaztam volna, hogy hozzád nem az anyaság, hanem az abortusz illik. Szóval köszönd nekik, hogy még az én ágyamban aludhatsz - minde ezt magamban tartottam a lány előtt, és a háta mögött futottam le a köröket a szüleivel, akik belehajszoltak a perrel a házasságba. Igazából a pillanat hevében nem érdekelt, hogy milyen lavinát indíthatnak el a szavaim az amúgy is mentális gondokkal küzdő lányban, egyszerűen azt akartam, hogy fájjon neki, hogy ne higgye azt, hogy következmények nélkül kóstolgathat. Mert csak dühösebbé tett, csak nehezebben viseltem a jelenlétét. A jövőre való tekintettel mindkettőnk érdekében kétszer meg kéne gondolnia mit ejt ki a száján, mert könnyen váltam az ördög ügyvédjévé. Talán mind ezek után ott is hagytam volna, beültem volna a kocsiba, és aznap estére elérhetetlen lettem volna számára, de ezúttal kénytelen voltam maradni, mert a mentősök már úton voltak. A szülei fenyegető leheletét pedig kilométerekről éreztem a tarkómon. Fáradtan megdörzsöltem a szemem, és a hátam neki vetettem a falnak. Lopva rápillantottam, ahogyan elmotyogta, hogy rám van szüksége, de aztán visszafordítottam a fejemet, és inkább a padlóra meredtem. Nekem nem volt rá szükségem, nekem a régi életemre volt szükségem. A gyereknek meg végképp nem egy ilyen anyát kívántam volna.
- Te is tudod, miért mondom - nem akartam elismételni újra meg újra, hogy oltári nagy hülyeséget csinált azzal, hogy begyógyszerezte magát. És tetszik neki vagy sem, de ezzel nem csak magát, hanem a magzatot is veszélybe sodorta. - Az, hogy te szereted a gyereket, az pedig összességében nem vita döntő indok, a női test úgy van összerakva, hogy petefészked által termelt hormonok az agyadba jutva kötődést alakítsanak ki közted és a gyerek között. Nyilván szereted, mert az ellenkezője evolúciós hiba lenne - nem éreztem magam azzal vádolhatónak, hogy nem fogott el az apai szeretet a gyerek iránt, végső soron nem bennem nőtt az a kölyök. Az apák és a gyerekeik között tanulmányok szerint is csak a szülés után az első fizikális kontaktot követően alakul ki valódi érzelmi kötődés. A mi esetünket pedig csak tovább súlyosbította, hogy meg se próbáltam ráhangolódni erre a szülősdire, mert nem akartam azt a kislányt. Következő kérdésén azonban még én se agyaltam, vagy csak felületesen érintettem annak a gondolatát, hogy az örökbeadás is egy tökéletes opció lehetne. Persze ez az ötlet is hamar elhalt, mert a szülei túl befolyásos tényezők voltak a képletben. Végül válaszul megingattam a fejem.
- Senki nem akarja elvenni tőled. Te vagy az anyja - bármennyire is szomorú. -, és gyerekeknek szükségük van az anyjukra, hogy ne traumatizált felnőtt váljon később belőlük - tehát nem, nem szándékoztam megfosztani az anyaságtól. Mi több, ha elvállnának útjaink, felőlem meg is tarthatja a gyereket, én szívesen átadom neki a felügyeleti jogot. Az ellen viszont nem tehettem semmit, hogy a jövő hogyan alakítja őt, a mentális egészségét és a kapcsolatát a gyerekkel. Ha veszélyt jelent rá, akkor nem rajtam fog múlni, hogy megtarthatja-e, mert onnétól kezdve a gyámhivatal ügye. Szóval ígérni nem ígérhettem semmit. Szerencsére nem is kellett, mert közben a mentők is megérkeztek, és tették, amit tenniük kellett. Megpróbálták ellátni a lányt, rávenni, hogy a kórházba vigyék. Szóval csak azt ismételték kicsit kedvesebben, amit én magam is korábban. És miután én is szebb, kérlelőbb szavakkal próbáltam rávenni, az ostor rosszabbik vége csattant rajtam, legalábbis a mentősök megvetése nem igazán tetszett. Ügyesen igyekeztem kievickélni ebből a gödörből, és bájologva elhitetni, hogy micsoda szerető apa vagyok. Ami azt illeti sikerült túllőni a célon, mert Maevet is az orránál fogva vezették a szavaim.
- Persze, hogy igazat. Mi okom lenne hazudni? - ami azt illeti számos okom volt rá, kezdve azzal, hogy úgy tekintsenek rám, mint egy szívtelen pszichopatára. Nem is esett nehezemre megtévesztően fogalmazni, kitalált valósággal leleplezni az igaz érzelmeim. A mentősök legalább nem sújtottak több becsmérlő pillantással, sőt inkább a segítségem kérték Maevevel kapcsolatban. Én pedig beleegyeztem, hogy gyorsabban túllegyünk ezen a nem tervezett hétköznap esti programon. Mellé guggolva igyekeztem sürgetni, hogy adja fel az ellenkezést, de természetesen csak mérges pillantásokat meg zavart nevetést kaptam válaszul.
- Igaz, abban is kimagasló lennék, de nem lenne benne kihívás - egy szövegkönyvet bárki betanul, szóval gyorsan halálra untam volna magam hasonló szakmában. Továbbiakban nem is szenteltem a gúnyos megjegyzésének figyelmet. Hogy haladjunk, az ölembe vettem, és ellentmondást nem tűrően szorítottam magamhoz jelezve, eszébe se jusson katapultálni. - Csodás - fújtatattam ki a levegőt félig meddig puffogva, félig meddig tényleg örülve a ténynek, hogy nem akar ideje korán meghalni. Kicsit igazítottam a fogáson, hogy le ne ejtsem, majd végig haladtunk lépcsősoron egészen a ház előtt álló mentőig, ahol hirtelen Maeve úgy kezdett csimpaszkodni a nyakamba, mint egy maki. Azonban ahogy leraktam a hordágyra a mentős utasításainak megfelelően a kezeit is lefejtettem a nyakamról. Minden színészi affinitásom be kellett vetnem, hogy rávegyem, maradjon azokkal a szakemberekkel, akik tudják mit kell tenni baj esetén.
- De megyek csak… - sóhajtottam félbe hagyva a mondatot, aztán mintha csak meggondoltam volna magam, örökre félbe hagytam a gondolatot. - Sietni fogok, de azt nem ígérem, hogy nem fognak megszurkálni - mert biztosan tudtam, hogy megfogják. Ahogyan kimondtam a mondatot, már görnyedt is össze, aztán mintha csak egyszerre szűnt volna meg az összes fájdalma, elernyedtek a végtagja. Pillanatnyi ijedtség futott át az arcomon, és mire hangot is adhattam volna neki, az egyik mentős már odébb is lökött. Nem igazán tudtam semmit kérdezni, biztos voltam benne, hogy megoldják, különben engem meghurcolnak az anyósék, én meg cserébe őket. Miután kiszálltam a mentőből még rákérdeztem, hogy melyik kórházba viszik, majd sürgető léptekkel vettem a lépcsőket. A lakásban magamhoz vettem az előre kiválogatott papírokat, az előszobai komódra lerakott holmijaimat vissza gyömöszöltem a zsebembe, és végül a gyógyszer dobozát is magamhoz vettem. Többnyire egy ilyen helyzetben ezekre volt szükség. Minden mozdulatom kissé ingerült és kapkodó volt, de mielőtt kiléphettem volna megint a bejárati ajtón, mégis megtorpantam. Mély levegőt vettem, elszámoltam ötig, majd kifújtam a tüdőmbe rekedt széndioxidot, újra ötig számoltam, majd néhányszor ezt ismételgettem. Uralkodni akartam a pánikon, ami a tudatom alatt vette át az irányítást, csak a dühöm és a zsigeri elutasítás leplezte még előttem is.
- A kurva életbe - ejtettem ki végül az utolsó kör légzőgyakorlat után félig kiabálva a szavakat, majd tenyerem hangosan csattanva találkozott a fallal, amitől kicsit zsibbadni kezdett a kezem. Mind ez elég volt ahhoz, hogy folytatni tudjam az estét, és ne küldjek mindenkit vissza az anyjába. Leoltottam a villanyt, és kulcsra zártam a lakást magam mögött, majd kocsiba ültem. A kórház úgy tíz háztömbnyire lehetett, de legalább húsz perc volt, míg oda jutottam, mert a New York-i forgalom nem hazudtolta meg magát. Türelmetlenül doboltam a kormányon az ujjaimmal a dugóban arszolva. Közben Maeve anyja magát is meghazudtoló gyorsasággal tudta meg a történteket, úgyhogy ingerülten hívott fel, hogy neki miért nem szólt senki. Szinte a kórházig bizonygattam, hogy nem volt időm telefonálni, mert éppen az ő lányát próbáltam életben tartani. Aztán rám csapta a telefont mondván, hogy indul. Szuper, így már ez is nyomaszthatott. A kórház parkolójában egész könnyen találtam helyet, és a recepciós lány hamar útba is igazított.
Az ügyeletes nővér tájékoztatott a belgyógyászati osztályon, hogy Maeve gyomrát kimosták, ahogyan azt én is megjósoltam. Kapott vénásan infúziót némi vitamin bombával keverve. A nőgyógyászatról is lejött valaki ránézni, és gyerek is úgy néz ki túlélte a hullámvasutat, továbbra is erősen vert a szíve. A rohadt jó géneim… mégis valamiért megkönnyebbülés fogott el. Egészen addig, míg arról nem kezdett beszélni, hogy a szülész szerint koraszülött lehet a gyerek a gyógyszerek miatt, és amúgy Maevet elküldenék pár napra a pszichiátriai osztályra. Az utóbbi hallatán határozottan tiltakoztam, és közöltem, hogy beszélni akarok az orvossal, mert volt mit mondanom neki. Így aztán a lány szobájától pár lépésre veszekedtünk közel negyed órán keresztül a rám legalább tíz évet verő belgyógyász nővel.
-De értse meg, hogy van pszichiátere, nem kell sehova beutalni - mert Maeve anyja szívinfarktust kapott volna nyomban, ha széttörik a kis burkot, amiben a lányát nevelte. A nő újabb magyarázatára csak a szemem forgattam. Nagyon messze álltunk a közös megegyezéstől is.
-Doktornő, felébredt a beteg a 28-asban - szólt közben a nővér, aki éppen pont a leendő feleségem szobájából jött ki. Az orvos egy hosszabb pillanatig elgondolkodva fürkészte az arcom.
-Nem utalom be, de a maga felelőssége - szúrta oda, aztán faképnél hagyva besétált a lány szobájába, hogy ő maga mondja el neki a részleteket. Én pedig a győzelem ízével a számban foglaltam helyet az egyik széken. Gondoltam megvárom, míg ők ezt lerendezik, addig is volt nyugis tíz percem magamban, habár a lány szüleinek időzített bombája is közeledett Manhattam irányából. Addig is lehunyt szemmel élveztem azt a rövidke időt magammal. Eszembe jutott, hogy felhívom anyát, és elpanaszkodom a mai napot, de pont mire megtettem volna, az orvos elhagyta a kórtermet. Egy hosszú sóhaj keretében álltam fel a székről, aztán beléptem az ajtón, ami hangosan záródott mögöttem.
- Fél órámba került, hogy ne küldjenek téged a pszichiátriára - kisebb túlzással -, úgyhogy ha legközelebb begyógyszereznéd magad, jusson eszedbe, hogy én magam foglak oda beutalni - ohh és ez közel se üres fenyegetőzés volt. Egy tollvonásomba került, hogy saját szobát kapjon az osztályon.

Néha azt érzem, hogy Lucas engem vádol mindazzal, amin most keresztül megyünk, közben pedig eszébe sem jut az, hogy Én is épp olyan áldozat vagyok, mint amilyen Ő, sőt az én helyzetem még nála is sokkal rosszabb, hiszen nekem kell végig csinálni a terhesség összes velejáróját úgy, hogy még az sincs - és nem is volt soha -, aki felkészítsen a nehézségekre, ami egy kisbaba születésével jár. Teljesen más gondoskodni a már ovis korú gyerekekről, akik valamennyire már képesek az önállóságra - kis segítséggel néha -, és megint más egy csecsemőre vigyázni, aki olyan aprócskán teljesen ki van szolgáltatva a világnak. Bár van, hogy úgy érzem, hogy kész vagyok arra a szerepre, máskor viszont szeretnék elmenekülni a szülőséggel járó feladatok elől, mert félek, hogy ahogyan semmiben, úgy abban sem tudnék teljesíteni. Hiszen én vagyok az a lány, aki a születése óta csak nyűg mindenki nyakán, és aki mindent tönkretesz, amihez csak hozzá ér. Mégis, az elmúlt hónapok során, szinte már megszokottá vált a kisbaba jelenléte, pedig nem is látjuk, de én mégis érzem, hogy van. Annyira egymáshoz nőttünk, hogy elviselhetetlen még a gondolata is annak, hogy ne lenne. Mit tettem? Én nem Őt akartam bántani, sőt, magamat sem akartam veszélybe sodorni, csak annyi volt a célom, hogy Lucas rájöjjön, hogy mekkora szükségem van rá. Hisz egyáltalán nem foglalkozik velem, pontosan azt teszi, amit a családom is tett. Megtűr, mert nincs más választása. Nagyokat sóhajtva próbálom figyelmen kívül hagyni a káromkodását és azt is igyekszem nem észre venni, hogy milyen undort látok a szemeibe, ha rám néz - nem, ezt tuti, hogy nem csak képzelem -, és annak ellenére, hogy nem bízok benne, és nem hiszem el, hogy hűségese lenne hozzám, azért egy kicsit megkönnyebbülök, mert nagyon jó ezt így a szájából hallani. Ad egy kicsi reményt arra, hogy talán - a lelke mélyén - mégis csak fontos vagyok a számára.
- Jó. Hiszek neked. - egyenlőre. Ezt nem teszem hozzá, csak gondolatban, mert biza a fejembe vettem, hogy mindenképp utána fogok járni annak, hogy mi van az egész napos kimaradásai hátterében. Engem a szüleim paráználkodással vádoltak, szerintük hatalmas bűnt követtem el azzal, hogy megpróbáltam olyan fiatal nő lenni, mint azok, akik normális körülmények között nevelkedtek, kevesebb szigorral és elvárással a nyakukon, épp ezért a megszégyenülésért, Lucas is tartozik nekem annyival, hogy nem hűtlenkedik. Abban azonban biztos vagyok, hogyha a gyerek megszületik, én nem leszek olyan szülő, mint amilyenek nekem jutottak. Talán mindenki őrültnek hisz - tudom, néha úgy is viselkedek -, de ostoba semmiképp sem vagyok. Csak épp elvesztem valahol a helyes és helytelen cselekedetek között. Miért olyan nehéz megérteni, hogy csak normális életet szeretnék élni? Olyant, amelyikben azt érzehetem, hogy én is vagyok valaki, hogy nagyon is számítok, és az lehetek, aki csak lenni szeretnék.
- Lássuk csak... azt hiszed, hogy én vagyok az, aki bolond, te pedig a nagyon okos. Szóval akkor, nem neked kellett volna több eszed legyen és nem hagyni, hogy közel kerüljünk egymáshoz? Mitől vagy kevésbé őrültebb, mint én? Felcsináltál egy mindenki szerint dilis lányt... - csak szerettem volna vele tisztázni a tényeket mielőtt elhitetné velem teljesen, hogy az én bűnöm egyedül minden. Nem tartottam pisztolyt a fejéhez, csak a testi adottságaimat használtam ellene fegyverként, Ő pedig, mint valami kiéhezett hiéna, ment bele a játékba. Pedig elvileg az Ő fejével nincs is semmi baj. Én mégsem bánom, mert képes voltam elhinni, hogy van valaki, aki képes szeretni önmagamért, sőt épp annak ellenére, hogy nem vagyok tökéletes. Most meg azt sem tudom, hogy hogyan jutottunk idáig. Bármennyire is próbálom Őt szeretni, és tényleg megtenni mindent azért, hogy működjön köztünk ez az egész, neki semmi sem elég. Ha viszont meghalnék... akkor lehet, hogy megkönnyebbülne és felszabadulhatna egy olyan ígéret alól, amibe nem is önszántából ment bele. A kislányunkat azonban mégsem akarom elveszíteni... Mert jelenleg az egyedüli lény ezen a földön, aki szerethet és, aki valóban hozzám fog tartozni, az a méhemben lévő kisbaba, akinek joga van az élethez. Lucas viszon ahelyett, hogy megnyugtatni próbálna, és azt mondani, hogy minden rendben lesz, csak minden egyes szavával egyre dühösebbé tesz, így nem csak a rosszullétemmel kell megbírkóznom, de azzal is, hogy nyugodt maradjak. A nőgyógyászom valami olyasmit mondott, hogy minden ki hat a babára, és ha túl sokat idegeskedek az nem csak, hogy ártalmas rá nézve, de a születése után is kihathat rá. Nem akarom, hogy a gyerekem is végig kelljen menjen mindazon, amiken én. Őt nem nevezhetik újra meg újra őrültnek, és nem gondolhat ennyi rosszra, mint én. Ő boldog kell, hogy legyen. A fejem rázva, harapok rá az alsó ajkamra, hogy vissza fogjam magam és ne kezdjek el újból kiabálni, de ismét feldühít azzal, hogy még mindig nem képes vissza hívni a mentősöket és szólni nekik, hogy ne jöjjenek ki, holott nagyon is tisztában van azzal, hogy nem fog ez a dolog kettőnk között maradni. Egyébként sincs szükségem kezelésre, helyre jövök magamtól majd. Nem bírok szembe nézni majd a szüleim vádló és gyűlölköző tekintetével, akik szerint egészen biztos, hogy valami szőrnyszülött vagyok, aki nem képes alkalmazkodni az ostoba szabályaikhoz.
- Nekem csak Rád lenne szükségem. - motyogom halkan a bajusszam alatt, de legalább őszintén így gondolom ezt. Miért nem veszi észre, hogy minden, amit teszek, az érte van? Ő meg persze muszáj, hogy egy újabbat rúgjon belém. Nagyon jól tudja, hogy mivel tud fájdalmat okozni és előszeretettel meg is teszi ezt ahányszor csak lehetősége kerül rá. - Miért mondod nekem ezt? Én vagyok az egyedüli, aki szereti ezt a gyereket... - könnybe lábadt szemekkel nézem a hasam és simogatom meg azt újból, hogy érezze az odabent lévő kicsi, hogy mennyire szeretem. Még akkor is, ha talán most egy hibát követtem el. Aztán pánikolva kakodok a levegő után, mert arra gondolok, hogy ha majd megszülöm, biztosan el fogják akarni majd venni tőlem, mert ahogyan Lucas, úgy biztosan a szüleim is azt gondolják, hogy veszélyt jelentek rá. Főleg ezek után, amit most tettem. Soha nem fogom hagyni senkinek, hogy a gyerekemhez nyúljon. Ő az enyém, és senkinek sincs joga megkérdőjelezni az iránta érzett szeretetem. - Ugye nem fogjátok Tőlem el venni majd a babát? Nem fogod hagyni senkinek, igaz? - pillantok rá rémülten, hisz nem tehetek róla, de a szavaiból azt szűrtem le, hogy a későbbiekben is olyan szőrnyetegnek fognak gondolni, aki bármikor képes lenne bármi rosszra a saját gyerekével szemben is. Csakis a mentősök megérkezése az, ami eltereli a figyelmem, és a hatalmas nagy félelmem, amit akkor érzek, amikor meg is pillantom Őket, majd a közelségük egy fajta hisztériás rohamot váltanak ki belőlem, és azt még csak meg sem játszom. Valóban nem szeretném, ha be vinnének a kórházba, mert utálom az ott uralkodó hangulatot, na meg azt a sok hazgságot is, amit mindig elmondanak a betegségemmel kapcsolatban, ami szerintem csak a szeretetlenség érzése, csak könnyebb rá fogni arra, hogy meg van zavarodva az elmém, mint beismerni, hogy nem tesz jót nekem az a környezet, amiben vagyok. Mivel meglep a vőlegényem hírtelen kedvessége a korábban el hangzott nem túl barátságos megjegyzései után, kicsit jogosnak érzem, hogy arra gyanakszom, hogy át akar verni, de aztán a vádaskodásom ellenére is nagyon ügyesen kimagyarázza magát, ezúttal már engem is össze zavarva. Most akkor tényleg akarja ezt a gyereket? Akkor meg miért viselkedik velem így? Soha még csak a hasam sem érintette meg. Pedig állítólag azt a kisbaba érzi...
- Tényleg igazat mondasz? - pislogok felé meglepetten, de ugyanakor a boldogság is látható a szemeimben, hiszen most először mondja ki ezt, újból reményt adva a számomra arra, hogy lehetünk még boldogok is együtt hárman, csak annyi a dolgunk, hogy valahogy megtaláljuk a közös hangot. Talán annyi a kulcs a boldogságunkhoz, hogy mindig el kell érnem, hogy aggódjon miattam... Vagyis ezt gondolom mindaddig, amig mellém gugolva újból elő nem jön belőle az az undok éne, aki a mentők érkezése előtt is volt. Így ha egy rövid ideig eszembe is jutott kicsit együttműködőbb lenni, az nyomban el is múlik belőlem, és össze szorított fogakkal, dühösen nézve rá rázom meg ismét a fejem, majd szavak helyett egy keserű, de annál kétsébeesettebb nevetés jön ki a torkomon.
- Az orvosi pálya helyett inkább a színészit kellett volna választanod. - hihetetlen, hogy mások előtt mennyire meg tudja játszani magát, miközben engem a lábtörlőjének néz. Nem is tudom, hogy miért lepődök meg ezen. Miért éppen Ő lenne az, aki szerethetne? Újabb hisztizésre viszont már nincs időm, mert azzal, hogy az ölébe vesz, konkrétan semmi esélyt nem látok már a menekülésre. Bár egy kis ideig megpróbálok tiltakozni, de mivel egyre jobban fogy az erőm, kénytelen vagyok bele törődni a sorsomba és beismerni azt is, hogy valóban nagyon rosszul vagyok. ha tudtam volna, hogy ez lesz, akkor egészen biztos, hogy nem veszek be több bogyót, mint amennyit szabadott volna. Hogy a fájdalmaim sokkal elviselhetőbbek legyenek, bújok oda Lucashoz, mert még most is úgy gondolom, hogy Ő a legjobb gyógyír a számomra. Csak észre kéne vennie, hogy mennyire szeretem, és, hogy én tényleg képes lennék meghalni is érte. De nem most... most mindenképp össze kell szednem magam, mert a kisbabának is szüksége van az erőmhöz. Már, ha még él... biztosan nem hagyna el engem.
- Életben maradok... nem szabadulsz tőlem ilyen könnyen. - suttogom, hiszen jelenleg a hangos beszédhez nem maradt több energiám, a sok kiabálás meg minden teljesen kifárasztott. Meg az időnkénti fájdalmaim sem segítenek túl sokat, csak becsukott szemekkel próbálok koncentrálni, időnként mélyeket lélegzek és csak akkor eszmélek rá, hogy ki értünk a házból, amikor megérzek egy enyhe szellőt, még bele is borzongok kissé. Óvatosan nyitom ki a szemeimet és a fejem felemelve pillantok körbe, de a mentőautó látványa miatt ismét pánikolni kezdek. A hasamról a Lucas nyaka köré fonom a kezeimet, szorosan ölelem át, arcomat a nyakába rejtve, mert tudom, hogy az következik, hogy be fog oda rakni. Mégsem akarom... haza akarok menni. Erőm azonban mégsincs sokáig tiltakozni, így mire teljesen ki találnám, hogy miképp kapaszkodjak még ennél is szorosabban már az ágyon fekve találom magam. Bár szeretnék lázadni és felülni inkább, de nem érzem úgy, hogy képes lennék rá, így morcosan pillantok a vőlegényemre, aki hírtelen megint olyan szépen kezd beszélni hozzám. Emiatt pedig még el is kell gondolkodnom, hogy a házban egymáshoz vágott csúnya dolgok vajon tényleg megtörténtek-e vagy csak egy rossz álom volt az egész. Kérésére azonban óvatosan rázom meg a lüktető fejem.
- Tudom, hogy nem fogsz utánam jönni... Ott fogsz hagyni velük és a szüleimmel. Megint mindenki csak bántani fog. - szipogom, majd az érintései - amik teljesen megzavarnak - miatt érzem, hogy a szívem heves kalimpálásba kezd, és valamiért bízni kezdek benne. Ő biztosan nem akar nekem rosszat. - Jó, de... megígéred, hogy sietsz? Kérd meg őket, hogy ne szúrjanak meg semmivel... én félek a tűktől. - szeretnék a keze után nyúlni, de ismét megérzem azt az elviselhetetlen fájdalmat, így végül csak össze húzva a lábaim sziszegek, amjd a következő pillanatban teljes sötétségbe borul minden körülöttem.
Mire ismét sikerül kinyítnom a szemeimet már egy számomra ismeretlen helyen vagyok. A fehérre festett falak, a szag, a mellettem pittyegő gép és a karomból kilógó csövek juttatják eszembe azt, hogy a kórházban vagyok. Szabad kezemet a halántékomra szorítva próbálom felidézni azt, hogy mi is történt velem. Aztán hírtelen ugrik be. Levegő után kapkodva, nyúlok a hasam után, és megpróbálok felülni, de a hírtelen mozdulattól megszédülök, így inkább csak vissza csúszok az ágyba. Vajon életben van a kisbabám? Hol van Lucas? Nyílik az ajtó, amin egy fiatal nő lép be, fehér köpenyben, mosolyogva jön oda hozzám, a szemembe kezd világítani a jó ég tudja minek, majd állít valamit a csöveken, aminek a vége a kezembe van döfve.
- Kérem... a kisbabám. Hol van a vőlegényem? Haza mehetnék most már? - fordítom oldalra a fejem kérlelő tekintettel nézve rá, Ő meg csak bájosan mosolyogva, mintha nem is hallaná a szavaimat, kerül meg, ül rá az ágyam mellett lévő székre és a szabad karomra rá rak egy vérnyomásmérőt. Türelmetlenül sóhajtok, arra gondolva, hogy talán csak koncentrálnia kell, azért nem mond semmit, de a tekintetem egyetlen percig sem veszem le róla. Nagyon mérges leszek, ha nem válaszol.
- Nemsokára jön a doktornő és minden kérdésére válaszol. - áll fel a vérnyomásmérővel a kezében, és mint aki jól végezte dolgát már magamra is hagy. Mély levegőt veszek, próbálom le csillapítani magam, de tudnom kell, hogy mi történt és mennyi ideig aludtam. Épp ezért veszek magamon újabb erőt, kicsit óvatosabban lököm fel magam ülő helyzetbe és a fogaimat össze szorítva készülök fel arra, hogy ki tépjem a kezemben lévő csöveket. Haza akarok menni.  

Time: The most important aspect of the doctor-patient relationship

Maeve & Lucas

Tényleg csak egy lecke volt, egy olyan fajta, ami a síromig üldözni fog. Hiszen nem szabadulhattam meg tőle, ahogy a gyerektől se, ami egy életre hozzá kötött. Ki nem állhattam az apámat érte, amiért szépen lassan leépítette az anyám mentális egészségét, és ezzel együtt az élni akarás is megölte a számomra legkedvesebb nő szemeiben. És mindez azzal indult, hogy anyámat huszonegy évesen teherbe ejtette, gyors házasság, aztán ott voltam én, és sorba jöttek a húgaim. Mindeközben az apám többször lépett félre, mint az épp ésszel felfogható lett volna, bár sose mondta, de mindenki tudta. Ez a nyílt titok ráült a családi légkörre, és szép lassan megmérgezte a kettejük házasságát, és az én kapcsolatom az apámmal. Utáltam érte, pont annyira mint a felismerést, hogy az apámmá lettem. Mégis képtelen voltam túllépni a tanult viselkedési formán, nem tudtam megértéssel Maevre tekinteni, vagy -, elvileg - félig az én DNS-em hordozó magzatra gondolni anélkül, hogy elfogott volna a rosszullét.  Egy pillanatig tényleg a szemére akartam hányni, megerősíteni benne, hogy ő nem több nekem egy levakarhatatlan szemölcsnél, de közben a józan eszem visszanyelette velem a szavakat. Egy borderline zavarosnak nem mondhattam, hogy utálom, csak annál elviselhetetlenebb lett volna a jelleme, annál nagyobb lett volna az esély, hogy egy szép napon tényleg arra érek haza, hogy kiugrott az ablakon vagy felakaszotta magát.
- Je t'encule… - dörmögtem bosszúsan az orrom alatt. Nagyjából annyit tett franciául, hogy baszd meg. Egyszerűen csak jól esett az anyanyelvemen kurvaanyázva levezetni a feszültséget, ennyi, nem több. Talán Maeve nem is hallotta meg. A következő mondatára azonban ismét felkaptam a tekintetem. - Nem csallak meg, fejezd már be a hisztizést! - ugyanis ez nem volt több, puszta önsajnáltatás az igazság hiányában. Nem foghatott rám semmit, míg nem látta a két szemével, hogy tényleg megcsalom. És míg ez meg nem történt, én nem törtem meg, és inkább egy túl nagyrafújt lufiként kezeltem a megcsalás köré csoportosuló hangulat ingadozásait.
- Szerinted, hogy használtam ki? Kérlek fejtsd ki, kíváncsi vagyok a véleményedre - persze nem voltam, ez puszta szarkazmus volt. Nem azért feküdtem le vele, mert ismertem az aktáit, igazából pont annak kellett volna megakadályozni abban, hogy a végzetembe gyalogoljak. Mégis figyelmen kívül hagytam, és jelenleg ez bosszantott a legjobban, hogy a pillanat heve egy olyan élethelyzetbe sodort, ami nem csak visszafordíthatatlan, de örök bélyeggel látott el. Jelenleg pedig csak annyira mentem az orvosi leleteinek az ismeretével, hogy tudtam mivel próbálja kicsinálni magát, és ezen tudás birtokában volt lehetőségem megakadályozni benne. Megakadályozni, hogy tönkretegye az életem. A meggyilkolt gyerek pedig csak a cseresznye lett volna ennek a habos tortának tetején. Jogosan vádoltam, kettőnk közül nem én döntöttem úgy, hogy egy adag pirulával leállítom a magzat szívverését, ez egyedül az ő idióta ötlete volt. Talán néha előbb kéne gondolkodni, mint cselekedni.
- Hát az hamarosan kiderül - közöltem fagyos tekintetekkel. Azzal, hogy ordítozott, nem került közelebb a tényekhez. Csak egy szülész-nőgyógyásznak volt joga kijelenteni, hogy a kölyök még él, vagy az őrült anyja még azelőtt végzett vele, hogy megszülethetett volna. Nem nyugtathattam azzal, hogy biztos túlélte, mert ez közel se volt biztos. - Van is mit sajnálnod - lesz mit meggyónnia a vasárnapi mise után, habár alapvetően a gyónás intézményét is nonszensznek talátam. A bűneik beismerésével nem lettek azok semmisek. Attól, hogy sajnálta, hogy kurva nagy hülyeséget csinált, annak a tettnek nem lett kisebb a súlya, és én se bocsátottam meg érte. Fájdalmas, és legfőkébb fárasztó volt kettőnk helyett gondolkodni, folyton résen lenni, hogy nem tesz-e valami társadalmilag elfogadhatatlant. Tartottam tőle, hogy két gyereket fog kelleni életben tartanom, és ehhez rohadtul nem volt kedvem. Ismét bosszúsan túrtam a hajamba, ez a kényszercselekvés volt az egyetlen, ami a józan eszemnél tartott.
- Mert. Szükséged. Van. Rá. - a szavak között hosszas szüneteket tartottam, és jól artikulátam őket, mintha egy értelmi fogyatékosanak akartam volna pontsan átadni az információt, amit a hazaérkezés óta szajkóztam. - Mert valakinek meg kell menteni a gyereket tőled - vagy életben tartani, vagy abortálni a halott magzatot. Nekem már mindegy volt, csak legyünk túl rajta. Érjenek ide a mentők. Ráértem aggódni azon, hogy az anyósom hosszas és fárasztó kioktatásban fog részesíteni, amit megérkezik a sürgősségire. És, ami a legjobban bosszantott benne, hogy neki nem szólhattam vissza, csak karróval a torkomban hallgathattam, különben a karrierem bánta volna. Talán ez is indokolta, hogy Maeven vezettem le a feszültséget, mert fél órával később már nem mondhattam meg a magamét az anyjának, így a lányon csattant az is, ami a szüleinek járt volna.

Megkönnyebbülés volt a mentősök érkezése, mintha egy nagy kő esett volna le a vállaimról. Innét átvehették ők, pesztrálhatták ők az őrült libát. Úgy tűnt a győzködéssel nem értek el semmit. Végül ez is indokolta azokat az erősen manipulatív szavakat, amiket kiejtettem a számon, hogy hassak rá, hogy sürgessem ennek az egésznek a lefolyását, mert a percek gyorsan peregtek, míg mi tétlen toporogtunk. Azonban Maeve nyíltsága nem vetett rám túl jó fényt, és ezt a két mentős tekintetéből is jól láttam, akik kissé becsmérlő pillantásokkal illettek.
- Korábban nem akartam gyereket, de már nagyon örülök neki, és elszomorítana, ha bármi történne vele - látszólag Maevnek címeztem a szavakat, de az egész kis monológ inkább szólt a mentőstiszteknek, akik valami szörnyeteget láttak bennem. Korábban se akartam gyereket, és még abban a pillanatban se voltam kíváncsi rá. Egy részem vágyott rá, hogy megállapítsák a kislány halálnak beálltát, hogy az esküvő helyett temetést rendezzünk, egy másik viszont valahol nagyon mélyen sajnálta. De az utóbbi hang sokkal csendesebb volt, az utálat a helyzettel szemben a lelkem mélyére száműzte az aggodalmat.
Meghallgattam a mentős tanácsát, és bár nem sok kedvem volt hozzá, én is beláttam, hogy Maevevel képtelenek elbírni ketten, így rajtam volt a sor. Mellé guggoltam, hogy olyan csendesen beszélgethessünk, amit a kettő idegen, már nem vehet ki.
- Bárcsak ilyen egyszerű lenne - ciccentem fel. De több időt nem is hagytam neki átgondolni a dolgokat, mert a következő pillanatba már az ölembe véve emelkedtem. Nem könnyítette meg a dolgom a ficánkolással. Minden izmom meg kellett szorítanom, hogy erősebben tartsam, mint amennyire a gravitáció és a kalimpálása a föld irányába húzta. Miután befejezte az izgés-mozgást egyből könnyebbnek tűnt vagy tíz kilóval.
- Jó, majd a mentőben leteszlek - hagytam figyelmen kívül a kérését. Majd megindultam a bejárati ajtó irányába. Hagytam, hogy a két mentős előre menjen, és megtartásák a termetes faajtót, mert arra már nem lett volna szabad kezem, hogy azzal is foglalkozzak. A kis épületnek köszönhetően, nem volt lift, így maradt a lépcső. Úgyhogy csak félig-meddig koncentráltam Maeve szavaira, mert inkább a lépcsőfokok eltalálásán járt az agyam. - Még egy kicsit maradj életben - ilyen közelről szinte éreztem a fájdalmait, ahogyan az izmait megfeszítették a görcsök. Nem állt jól a szénája, nem tudtam volna semmi bíztatót mondani. Így inkább nem is fűztem hozzá többet, csak hosszan kifújtam a levegőt, ahogyan a lépcsősor végére értünk. A ház előtt állt közvetlen a mentő autó már nyitott ajtókkal, így egy utolsó erőfeszítést kellett vennem, hogy fellépjek a magasan lévő platóra. Az egyik metnős a vállamnál fogva kis lendületet adott, vagy csak biztosra akart menni, hogy nem esünk el így ketten. A másik srác néhány utasítással látott el, hogy milyen irányba tegyem rá a hordágyra a lányt, és ennek megfelelően cselekedtem. Azonban nem szándékoztam sokáig a mentőben maradni, mert még vissza kellett mennem a lakásba pár cuccért, és érthető okokból a saját autómmal akartam menni, hogyha elengednék, akkor valamivel haza tudjunk jönni. Azonban az előzőeket látva nagyon úgy festett, hogy nem hajlandó engedelmeskedni a mentősök kérésének.
- Figyelj - kezdtem bele, miközben az agyam azon járt, hogy miképp manipulálhatnám kedvem szerint. - ők bevisznek a kórházba, pár perc alatt ott leszel, ahol tényleg tudnak segíteni a fájdalmaidon. Én is megyek, de autóval, hogy miután jobban érzed magad valahogy hazajussunk. Kibírod a kedvemért? - kérdeztem szinte már bájosan, még egy kósza tincset is a füle mögé tűrtem, majd finoman végigsimítottam az arcán. - Kérlek - tettem hozzá epekedő tekintettel.

Néhány mély levegővétellel próbálom megnyugtatni magam és arra fogni a Lucas viselkedését, hogy fáradt. Hosszú napja volt, ez miatt kicsit morcosabb. Sokat dolgozik azért, hogy a gyerekének mindent tudjon biztosítani, amire szüksége lesz. Csak azért gondolom úgy, hogy távolságot tart tőlem, mert túl magányosnak érzem magam, de igazából, minden azért van, hogy majd egy család lehessünk. Hogy a bennem lévő magzat a születése után ne kelljen olyan kínokat elszenvednie, mint amilyeneket én a családom mellett. Őt szeressék a szülei. Egy rövid ideig elmosolyodok, majd újra hagyom, hogy a túlzott érzelmeim át vegyék felettem az irányítást. Mivel engem képtelenség szeretni, így felesleges híú ábrándokat kergetnem. Olyan, mintha benne ragadtam volna a saját csapdámba. Én akartam Őt mindennél jobban magamnak, megkaptam, most pedig képtelen vagyok elszakadni tőle. Olyan lett a számomra, mint egy függő számára a drog. Sokszor érzem úgy, hogy elegem van, nem bírom, de mégis mindig maradni akarok. Nem csak azért, mert egyébként sem lenne választásom. Most már van egy gyerek bennem, ami örökre egy kötelék lesz köztünk. Mégis olyan rossz hallani, ahogyan kimondja, hogy mekkora egy hiba vagyok az életében. Erre céloz a szavaival.
- A leckét? Én csak egy lecke vagyok a számodra? - ha lenne elég erőm hozzá, akkor elrohannék, olyan messzire, hogy érezze csak a hiányom. De mivel minden egyes megmozdulás fájdalmas a számomra, így csak hitetlenkedve nézem, mintha nem is érteném, hogy miért mondja ezeket. Természetesen tudom, hogy számtalan hiba van bennem és tényleg szeretnék változni, de amig így viselkedik, egyszerűen nem megy. - Akkor ki az, akivel megcsalsz? Mitől jobb, mint én? - nem tudok még mindig nem ezen a témán lovagolni, mert nem csak a méltóságomat - amit egyébként már régen elveszítettem - sérti, de utálom, hogy hazudik. Mégis jobb így, mintha tényleg elmondaná az igazat. Inkább csak azért kérdezem ezt folyamatosan, hogy a hazugságaival egy kis ideig elhitesse, hogy én vagyok az egyedüli az életében. Lehet, hogy néha utána kéne néznem? Ha majd jobban leszek... mert jelenleg még levegőt vennem is rossz. Mintah végig ment volna rajtam egy úthenger. Határozottan nem így képzeltem el azt az egészen. Azt gondoltam, hogy majd ápolgatni fog, és sokkal jobban odafigyel majd rám ezentúl.
- Igaz... te ismered... és azt használtad ki. - vágok vissza csak azért, hogy az utolsó szó az enyém lehessen, és mert én is bántani akarom. Úgy ahogyan Ő teszi velem szinte állandó jelleggel. Semmi mást nem kéne tennie csak szeressen, és én is sokkal jobban meg akarnék gyógyulni. De, hogy lehet szeretni valaki olyant, aki már a születésénél fogva el lett cseszve azzal, hogy rossz családba született meg? Miért nem ért meg senki? Mindketten a magunk igazát szajkózzuk, és valahogy nem sikerül megtalálnunk azt a középútat, ami mindenki számára kedvező lehetne. Aztán egy röpke pillanatig megfordul a fejemben az, hogy lehet, hogy épp ezzel a céllal vettem be azokat a bogyókat. Ha nincs gyerek, nem kell együtt maradnunk nekünk sem. Újból megrázom a fejem a saját gondolataim elhessegtetésére is, és arra is egyszerre, hogy Lucas még mindig azzal vádol, hogy meg akartam ölni a gyerekemet... a gyerekünket. Én nem akartam neki ártani.
- Fogd már be! Én nem bántottam Őt! - kiáltok rá ezúttal kicsit hisztérikusabban, de inkább csak a saját magam megnyugtatása miatt. Az nem lehet, hogy a saját gyerekem gyilkosa legyek. - Sajnálom... - nézek le a kezemmel védelmező hasamra és nehéz lenne megállapítani, hogy a bocsánatkérésem éppen kinek szól. Lucasnak is, amiért ilyen butaságot csináltam, és a gyerekünknek is, mert kockáztatom az életét. Mindenre gondoltam, csak épp arra nem, hogy a kislányunkra nézve ez veszélyes is lehet. Egy kicsit érezni akartam, hogy törődnek velem, mert az mindig csak akkor történik meg, ha valami bajom esik. Saját magamban kellett kárt tennem, mert egy belső hang épp ezt súgta. A gyereket nem akartam bele keverni. A kórházba menés lehetősége mégis teljességgel ki van zárva. Nem szeretnék újra meg, újra át menni ugyanazokon a beszélgetéseken, amiket már annyiszor hallottam. A betegségem, amiket az orvosok találtak ki csak még jobban eltávolították tőlem az embereket, és ha valakire rá nézek, akkor azt látom, hogy sajnálkoznak és undorodnak a jelenlétemtől. Ugyanúgy ahogyan Lucas is teszi azt. Még csak meg sem érint. A szemhéjaim folyamatosan lecsúkódni kívánkoznak, de én nem engedek a csábításnak, hiába szeretnék ismét aludni, hogy láthassam azt a gyönörű kislányt. Nekem meg kell védenem magam a mentősökkel szemben, akik, ha kiérnek mindent meg fognak majd tenni, hogy elhúrcoljanak innen, és valami hófehér szobába száműzzenek napokra. Ha alszok könnyű dolguk lesz... így viszont nem adom magam könnyen. Azt kell látnia mindenkinek, hogy jól vagyok és felesleges cécó lenne az egész. Bár Lucas nem hiszi el, hogy mindössze csak elaludtam, de azért úgysem fogok kitérni ez alól. Mindent megteszek majd, hogy ne kelljen a kórházba mennem. Már csak azért sem, hogy a szüleim ne szerezzenek tudomást semmiről, hogy majd újra azt éreztethessék velem, hogy mekora egy csalódás vagyok. Bólintok, mert igaza van. Az anyámat nagyon hamar riadóztatni fogják, én pedig rettegek attól, hogy abból majd mi lesz.
- Ha te is tudod mindezt,  miért hívtál mentőt?! - még mindig értetlen vagyok, hiszen Ő is tudja, hogy már kettőnk felelőssége lesz mindez. Nem csak én kell azt hallgatnom, hogy milyen isten csapása vagyok, aki nem, hogy hálás lenne az életéért, amit az Úrtól kapott, de meg akar attól szabadulni, - hanem Ő is. Hibáztatni fogják, mert mindezt hagyta. Ha a gyerek pedig ne adja az ég de tényleg nincs már... akkor örök életemre nem, hogy Lucastól választanak el, de majd be is zárnak valami zárkába, hogy soha többé ne legyen lehetőségem férfiakra sem nézni. Erőtlenül nyögök fel ezektől a gondolatoktól és attól is, hogy a vőlegényem ki veszi a kezemből az egyetlen fegyverem. Mintha valami eszelős őrültnek látna Ő is. Vajon komolyan képes lettem volna bántani vele azt, aki el akar innen vinni? Miért gondolom azt, hogy az ajtón belépő férfiak az ellenségeim? Talán mert megkértem Lucast, hogy ne nyitsa ki az ajtót, de Ő csak azért is megtette. A két számomra idegen pedig úgy közelítenek hozzám, mint vadász a prédájához. Gyorsan próbálok válaszolni a feltett kérdésekre kihangsúlyozva azt, újra meg újra, hogy jól vagyok, de még mindig úgy tűnik, mintha nem hinne nekem senki. Szeretnék láthatatlanná válni és eltűnni az éles karmaik elől. Mindenki engem akar. Egy apró érintés pedig a vállamon arra is ösztönöz, hogy hangosan sikoltsak fel, hátha akkor megment valaki. Megpróbálkozok a földről való felkeléssel, de kudarcot vallok, aztán le is taszítom magamról mindkét mentős kezét, pedig valószínűleg csak segíteni szerettek volna. Vagy csak az egy kifogás lett volna ahhoz, hogy elcibáljanak innen. Lucas hangját meghallva azonban felfelé emelem a tekintetem, és próbálok nem arra gondolni, hogy a hírtelen hangváltozása esetleg csak egy újabb csel lenne ahhoz, hogy rábeszéljen arra, ami teljességgel ki van zárva. Nem olyan régen még nagyon csúnya dolgokat vágott a fejemhez.
- Te nem is akarod ezt a babát. - szipogom még mindig remegve és egyre inkább érzem azt, hogy le fog győzni a gyengeségem. Fáradt vagyok és egyre rosszabbul érzem magam. Csak aludni akarok, és elfelejteni ezt a mai napot. De nem hagyják, hogy pihenjek. Először Lucas vonul félre az egyik mentőssel, ami ismét pánikra ad okot, aztán a másikuk folyamatosan duruzsol valamit a fülembe. Nem válaszolok semmire, amit mond, sőt igazából már nem is hallom azt. Csak időnként húzódok el, amikor úgy látom, hogy a mozdulataival hozzám akarna érni. A könnyeim még mindig patakként folynak végig az arcomon és egyre jobban érzem, hogy remeg az egész testem. Nem csak félek, de már fázok is. Soha nem akartam még ennyire egyedül maradni csendben. Miért nem hiszi el senki azt, hogy csak pihenésre van szükségem? Lucas hangja zökkent vissza ismét a valóságba, és én megkönnyebbülten sóhajtok fel, mikor a zaklató mentős is odébb áll. A szavai azonban egyáltalán nem azok még mindig, amiket hallani szeretnék. Össze húzom a szemöldökömet, majd újra megrázom a fejem, makacsul és csalódottan. Ugyanazt csinálja, amit eddig, csak most halkan, hogy nehogy véletlenül meghallja bárki is, hogy milyen rosszul bánik velem.
- Miért? Nem azért, mert aggódsz értem. Csak meg akarsz tőlem szabadulni. - én is épp olyan halkan beszélek, mint Ő és még szeretném hozzá tenni, hogy nincs joga helyettem döntéseket hozni, de mire észbe kapok már emelkedek is a földről. Megpróbálom ellökni Őt magamtól, hogy tegyen vissza a helyemre, még a lábammal is kalimpálok, de csak rövid ideig van hozzá erőm és mivel amúgy is feleslegesnek tűnik minden, így inkább nem fárasztom magam jobban.
- Mit csinálsz?! Ez nevetséges! Tegyél le! - szólok rá ezúttal már hangosabban, de tovább nem ellenkezek, mert bele gondolva egy kicsit jobban, jól esik az, hogy ennyire közel lehetek hozzá. Megnyugtat. Megtörlöm könnyes szemeimet, majd egy újabb éles fájadalmat érezve a hasamba, harapok rá az alsó ajkamba, hogy vissza folytsak bármilyen jelzést is, de azért a kezem mégis a hasamra vezetem, mintha azt szeretném az érintésemmel üzenni a babámnak, hogy minden rendben lesz. - Nagyon fáj... fázok. Csinálj valamit kérlek, hogy múljon el. Mentsd meg a kisbabát! - miközben beszélek, fejem a vállára hajtom és becsukom a szemeimet is. Nem akarok aludni még mindig, de egyre nehezebb azokat nyitva tartanom. A fájdalom pedig néha bár megszűnik, de amikor elő jön újból, az pokoli kínzó érzés. - Milyen jó illatod van. Olyan Lucasos. - mosolyodom azért el, még mindig csukott szemmel és már nem is akarok tiltakozni a kórház ellen. Mert az amit érzek, nagyon rossz. Legalábbis, ha a vőlegényem is velem tart, akkor elfogadom a sorsom. De egyedül biztosan nem megyek el ezekkel az emberekkel sehová.

Time: The most important aspect of the doctor-patient relationship

Maeve & Lucas

Hazudtam, persze, hogy hazudtam. Minden szavam puszta szemfényvesztés volt, amit oly könnyedséggel ejtettem ki ajkaimon, mintha csakis a színtiszta igazat mondtam volna, még egy görcsös izom se rándult, és a szívem dobbanásának üteme se lett sebesebb néhány megvezető gondolat nyomán. Még akár egy kedves mosolyt is az arcomra erőltettem volna, ha Maeve viselkedése nem sodort volna messze a lelki békém idilli állapotától. Ohh nem, most nem ment a bájolgás, és tökéletes álcát alkotó mívelt kedvesség. Pillanatok alatt hagytam magam mögött együttérzés halvány szikráját is, és az orvosi gondolkodás racionalista meglátásait.
-Nem kezdek páciensekkel, elhiheted, megtanultam a leckét - egyértelműen, és tagadhatatlanul utaltam rá, és a korábbi kis afférjainkra. Elég volt egyszer súlyos és visszafordíthatatlan hibát véteni, nem ismételtem meg, ezért fizikálisan bármennyire is vonzott egy beteg, megtartottam az illő távolságot. Talán közel járt az igazsághoz, de rossz helyen kereste. A rendelő tabu volt, Abbott jóindulatát se akartam eljátszani, így is csoda, hogy a Maeves botrány miatt nem rúgott ki azonnal. Azonban a város bármely más pontján én is sokkal megengedőbb voltam magammal, mert az ismeretlenekkel megjtett légyottokat jól tudtam álczáni a munkámmal, a bátyámmal vagy épp a barátaimmal való találkozók címkéje alatt.
- Ezt próbáld valaki olyannak beadni, aki nem ismeri az orvosi aktáidat - forgattam meg a szemeimet. Engem nem tudott bele rántani az érzelmi viharába, én voltam a tökéletes külső szemlélő, ami a szakmából is eredt. Teljesen el tudtam vonatkoztatni, száz százalékban hidegen hagyott a zsarolás, és az érzelmi terhelés is lepattant rólam. Itt egyedül neki kellett változnia.
Nem reagáltam arra, hogy a kettőnk gyereke, csak feszülten beszívtam a levegőt, és tekintetem egy rövid pillanatig a plafonra szegeztem. Semmi nem bizonyította, hogy az én kölyköm, genetikailag semmi tanúsítvány vagy vizsgálat, csak a csillagászati összegeket számláló per lehetősége fogadtatta el velem a tényt. - Erre gondoltál volna azelőtt, mielőtt begyógyszerezed magad terhesen - az utolsó szót egészen kihangsúlyoztam. Ugyanis nem sok gógyi kellett ahhoz, hogy az ember tisztában legyen vele, a várandósokra és magzatjaikra még súlyosabb mellékhatásokat fejthet ki egy-egy pirula. Könyörgöm, az unalomig ismert gyógyszerreklámok is külön kihangsúlyozták. Ha ez az ipari agymosás nem jutatta eszébe a lehetséges következményeket, akkor kár is belé a szó. Talán jobb is, hogy nem próbált tovább vitázni, mert ennél csak súlyosabb és fájóbb gondolataim lettek volna a megcsalás és a túladagolás furcsa párhuzamán. Miközben a polc előtt álltam, és kerestem azokat az átkozott iratokat, eszembe jutott, hogy nem ér ennyit ez az egész, hogy fogom magam, és kifordulok a lakás súlyos faajtóján, és vissza se jövök.  Sajnos a Sharlet család keze utolért volna, ők voltak a sakk-matt helyzetben az én saját életem játéktábláján, ami még annál is jobban bosszantott, minthogy a nyakamba varrták a lányukat.
- Aludtál, persze - bosszúsan dobtam odébb a kiválogatott lapokat, és a többit visszahelyeztem a polcra. Még ezek után is megpróbált hülyének nézni… Pedig már igazán tudhatta volna, hogy mit se utáltam jobban, mintha megpróbálnak átnézni rajtam, megtéveszteni légből kapott hülyeségekkel. A bájos kis halucinácója se érintette meg a lelkem, túlzottan elzárkóztam annak a gondolatától is, hogy néhány hónapon belül szülő leszek. Kihagytam a munkámra hivakozva az összes nőgyógyászati kontrollt, és az ultrahang képek se váltották ki belőlem az apai ösztönöket, puszta üresség honolt a szívemben ott, ahol mindennek jelentőséget kellet volna tulajdonítani.
- Végülis mindegy ki mondja el, onnéttól kezdve, hogy beér a mentő a kórházba, és rögzítik az adataidat, nagyjából fél órán belül úgy is megtudják. Nem? - mindketten tudtok, ő is épp ezért pánikolt annyira. Az anyja úgy követte a lány egészségügyi leleteinek frissülését, mint más a kedvenc sorozatának megjelenő részeit. Talán azonnal értesítést kapott az újdonságokról, de az meg merőben túlment a magánélet megsértésén. Én nem hagytam volna, hogy a szüleim ilyen mód nyomoznak le, Maevenek kellett volna kiállnia a jogaiért, de ő meg bárhányszor felmerült ez, visszafokozta magát egy ijedt gyerekké.- Én is jól tudom - fújtattam ki bosszúsan a levegőt az ajkaim között. Nem kellett emlékeztetni, hogy Maeve mentális megzuhanása rám is milyen bajlós árnyékokat vetett. Ha az apján múlt volna, minden bizonnyal már a pokolban égtem volna, legalábbis a tekintetéből ez szűrtem le találkozásaink alkalmával. Én gonosz, aki megrontottam az ártatlan, pici lányát. Mit gondolhatott volna, ha tudja, hogy nem is olyan szeplőtelen, és ez az egész rémálom azzal indult, hogy a szőke ciklon rám vetette magát. Néhány perccel korábban nem gondoltam, hogy ez az este lehet még rosszabb, de akkor még nem jutott eszembe, hogy Maeve szüleivel is kénytelen leszek összefutni. Egyre jobb és jobb… Erőteljesen csavartam ki a lány kezéből a poharat, és habár a konyhából jól hallhatóan kivettem a szavait, azok egyáltalán nem hatottak meg. Bármennyire is erősen tiltakozott, kórházi ellátásra volt szüksége, így nagyra tártam a bejáratia ajtót a két mentőstiszteknek, akik a haragom foszlányait se láthatták. Véletlen se hagytam, hogy belelássanak a korábban történtekbe, a végén még meglincseltek volna, hogy én okoztam az egész helyzetet. Helyette szinte már valami öröm és megnyugvás volt felfedezhető a tekintetemben.

Közvetlen a mentősök mögött álltam, közben Maevet figyeltem, mintha csak a halálra ítélt utolsó perceit néztem volna. A tiltakozása belengte a szobát, szinte biztos voltam benne, hogy a falakon át is hallható, és a szomszédok a fülüket a falhoz tapasztva hallgatóznak. A tekintetem egy pillanatra kiüresedett, míg kezemet a nadrágom zsebébe mélyesztve bambultam, és egy rövidke ideig kettesben maradhattam a gondolataimmal. Nem is értettem izgazán Maeve szavait, teljesen kizárta őket az agyam egy túlreagált hisztinek elkönyvelve. Az éles sikítás, ami szabályosan bántotta a fülemet, zökkentett vissza a valóságba. Ahogy Maeve megpróbált felállni, egyből mind a két mentős utána kapott, hogy elkapják ha eldőlne, és habár eddig én lecövekelt lábakkal álltam, ezúttal én is felé indulok reflex szerűen. Vagy csak a látszat kedvéért? A személyesen nekem szóló kérés hallatán a két mentős rám szegezte a tekintetét áhítozva a válaszomért. Egyik kezemmel megmasszíroztam a nyakamat, ahol hirtelen összegyűlt az események generálta feszültség, de végül csak nemlegesen intettem a fejemmel.
-Csak engedd, hogy segítsenek - igen, igen ez így egész törődőnek tűnt, de még hiányzott valami. - a baba miatt - már szinte magam is elhittem, hogy komolyan gondolom. És talán valahol tényleg komolyan gondoltam, mert ha már muszáj gyereket nevelnem, akkor ne egy fogyatékkal élőt kelljen. Ezután az idősebb mentős felállt, és félre vont, hogy néhány szót beszéljen velem. Közben a másik tiszt még mindig Maeve fájdalmainak pontos helyét próbálta megtudakolni, és csillapítani biztató szavakkal a zokogását.
-Láthatóan szegény lány pánikrohamot kapna, ha felhoznánk a hordágyat, viszont mindenképp be kéne vinni a kórházba, jól tette, hogy telefonált - figyeltem a szavaira, de közben a tekintetem félre siklott a válla fölött, a Maeve sírása vonzotta a gondolataimat. Egészen pontosan nem is hallottam azokat tőle. - … szóval Lucas, meg tudná tenni? - a nevemre figyeltem fel, mert egy pillanatra kihagyott a monoton zaj miatt az agyam.
-Persze, mit is pontosan? - kérdeztem vissza a zavarom némi magabiztosság mögé rejtve. Mint kiderült, azt szerette volna, ha meggyőzöm a lányt róla, hogy semmi rosszat nem fognak vele tenni, azonban lehetetlenebb kérésre nem is mondhattam volna igent. Ilyen mély traumákat senkiből nem lehet kidumálni öt perc alatt. De ha már belementem…
A lány mellé guggoltam, és közben jeleztem a fiatal srácnak, hogy adjon pár percet. Bár igazából úgy sejtettem órák se lennének elegek.
- Maeve, ezek a gyógyszerek nagyon erősek, muszáj valakinek megvizsgálni téged, és ha nem egyezel bele, akkor is be fognak vinni a kórházba, és én egyet fogok érteni velük - olyan hangerővel beszéltem, hogy a két idegen a nappalink közepén már ne hallhassa. - Sőt, ha az kell, én raklak be a mentőbe - és nagyon úgy tűnt, hogy más opció nem játszik, szóval az egyik karom a térde alá a másikat a hónalja alá bújtattam olyan sebességgel, hogy felfogni se legyen ideje mi történik, majd a meglehetősen elenyésző súlyával együtt egyenesedtem fel.

Ha tudnék normális és megfontolt döntéseket hozni, akkor képes lennék arra, hogy magam lépjek ki a Lucas életéből, nem törődve a szüleim akaratával, sem pedig azzal, hogy mindenki egy zabi gyerekként fog tekinteni a méhemben lévő magzatra. Minden más épelméjű nő társam, akibe szorul némi méltóság, tudná, hogy ki kell szállni egy számára mérgező kapcsolatból, de én nem csak, hogy nem tudom megtenni ezt a lépést, de nem is akarom. Még csak nem is teljesen a betegségem tehet róla. Vagyis talá mégis, a fene sem tudja. Egyszerűen annyira akarom érezni azt a szeretetet, amit eddig még sosem tapasztaltam, hogy nem bírnék ekkora áldozatot hozni. A betegségem csupán egy mentőöv a számomra, amire bármit rá tudok fogni, de a tetteim mögött mindig segélykiáltások vannak, amelyeket valamiért soha senki nem hall meg. Csak annyival le van tudva minden, hogy őrült vagyok, és ez így rendben is van akkor. De én nem akarok ilyen lenni. Egyszerűen ezt váltja ki belőlem minden egyes helyzet.  A szüleim szigorú elvárásai, amelyekkel még a mai napig gyötörnek, a társadalmi normák, amelyeknek szintén nem tudok megfelelni, és a Lucas hűvőssége, ami a legjobban fáj mind közül és ahelyett, hogy közeledne hozzám, csak egyre távolabb kerül tőlem. Úgy érzem, hogy semmire sem vagyok jó, mindenki hátán csak egy fájó púp vagyok. Szinte látom a tekintetéből a megvetést és gyűlöletet, ami ismét azt az érzést váltja ki belőlem, hogy mégis csak szeretnék meghalni, hogy mindenki válláról le vegyem azt a terhet, amit a puszta létezésemmel okozok. Nem volt mindig ilyen velem. Volt időszak, amikor mást lehetett kiolvasni a szemeiből. Valami olyant, ami még nagyobb bátorítást adott a számomra ahhoz, hogy ismét megpróbáljak közelebb kerülni hozzá, mert végre van valaki, akinek számítok. Aztán valahogy minden elromlott, és hiába teszek meg mindent azért, hogy az Ő világa is körülöttem forogjon kizárólag, ahogyan a sajátom is csak Róla szól, nem megy.
- Hazudsz! Tudom, hogy nem dolgozol mindennap ilyen sokáig. Szoktak hozzád fiatal lányok is járni? Munka címszó alatt azt érted? - egyszerűen nincs más magyarázatom a viselkedésére, csak az, hogy másokkal szórakozik az az idő alatt, amit velem kéne töltenie. Ha velem megtette azt, ami tilos lett volna, miért ne tehetné meg másokkal is? Egyáltalán van jogom megtiltani azt, hogy megvállogassa a pácienseit, akik ki tudja miért járnak a rendelőjébe? Igen. Hiszen az én vőlegényem. Az én ujjamra húzott gyűrűt. És az Ő gyerekét hordom a szívem alatt. Tényleg nem számítanak ezek számára semmit? - Ez nem igaz, Lucas! Nagyon is TE vagy az, aki ilyenné teszel! - egyre szaporábban kapkodok levegő után, miközben próbálom leküzdeni a ki kívánkozó könnyeimet, de minden egyes szavával egy újabbat döf belém, így a fizikai fájdalmaim semmisnek tűnnek ahhoz képest amit a lelkemnek okoz. Bár tudom, hogy nem Ő váltotta azt ki belőlem, hogy ilyenné válljak, a legnagyobb felelősek a szüleim, de ahelyett, hogy segítene felállnom a földről, csak újra és újra vissza taszít, sőt, ha úgy tartja kedve, még belém is rúg. És még el várja, hogy legyen kedvem élni.
- Ő a kettőnk gyereke. - javítom ki a hasamat szorongatva, és megvető pillantásokat küldök felé közben. - És ne mondj nekem ilyent. Én soha nem bántanám Őt. - rázom meg a fejem és fágyolos tekinetetem közben még mindig rajta tartom, és bár nem akarom elhinni a szavait, de mégis eltöprengek azokon. Tényleg megöltem a gyerekem? Miért görcsöl így a hasam? Lucas biztosan ennek örvendene a legjobban. Mert egyszerre szabadulhatna meg mindkettőnktől. Hiába tart mindenki bolondnak, azért azt még én is tudom, hogy csakis a bennem lévő gyerek az oka annak, hogy még mindig az életem része. Én sem így terveztem semmit. Nem akartam még ebben a korban sem férjet, sem pedig gyereket magamnak. Csak egy menekülési útat láttam Lucasban, azt hittem, hogy a segítségével nem csak saját magamat találom majd meg, de menedék lesz számomra a szüleim béklyói elől is. Először egy kicsit felcsillan a szemem, amikor végre megindul felém - legalábbis ezt gondoltam -, de csalódottságomra csak a polcig ér el, így értetlenné válok, mert fogalmam sincs, hogy mi a fenét keresgél ennyire. Mivel a fájdalmam egyre erősebb, így nem is bírok reagálni az újabb csípős megjegyzésére, csak úgy ölelem át a saját testem, mintha védeni szeretném magam és a gyerekemet is mindenkivel szemben. Hisz pontosan azt érzem, hogy az egész világ ellenünk van, nekem akar mindenki rosszat. És még a mentősöket is rám hívta, akik ismét megerősítik mindenkiben azt a tényt, hogy egy kezelhetetlen őrült vagyok, akitől jobb lenne mindenkinek megszabadulnia.
- Csak aludtam egy kicsit. Miért ébresztettél fel egyáltalán? Láttam a kislányunkat. - nincs túl sok erőm vele vitatkozni, talán jobb is lenne követni azt az elvet, miszerint, az okos enged..., de mindenki tudja, hogy az a  bolond, aki szenvedni fog, én vagyok. Ha a szüleim megtudják, akkor óriási botrány lesz ebből az egészből. Az öngyilkossági kísérlet is épp annyira bűnnek számít, mint teherbe esni házasságon kívül. Lucas pedig nem akar rajtam segíteni, mintha élvezne szánt szándékkal a cápák elé vetni.
- Nem. Én sem mondom el nekik. Biztos nem. - ismét megrázom a fejem, többször is egymás után, mert annak még a gondolata sem tetszik, hogy a családom tudomására jusson mindez. Pedig valahogy mindig mindent megtudnak. - Ha kiderül ez... akkor Te is bajban leszel. Mert nem vigyázol rám. - igen, fenyegetni akarom, sőt minden másra is képes leszek, csak zavarja el innen a mentősöket, mert én ugyan nem megyek kórházba. Sem pedig azt nem hagyom, hogy tűket szúrjanak belém. A kezemben lévő poharat is épp azért szorongatom, hogy meg tudjam vele védeni magam, mert nem akarom, hogy bárki is hozzám érjen, aki nem a vőlegényem. A fejem még mindig kattog, a hasamba érződő szúrások sem csillapodnak, a hányingerem is meg van még mindig, és még a hideg is kezd rázni. Mégis, abban a pillanatban, ahogy meghallom, hogy kopognak az ajtón, mintha minden bajom pillanat alatt múlna el. Kicsit erősebben szorítok rá a pohárra, mélyeket lélegezve szinte könyörgővé válik a tekintetem és lévén, hogy még annyi erőm sincs, mint egyébként lenne, csak hagyom, hogy Lucas el vegye tőlem az egyetlen tárgyat, ami a biztonságot jelentette számomra.
- Ne nyitsd ki! - kiáltok utána remegő hangon, majd a fejem kétszer egymás után verem hozzá a térdemhez mérgemben, és végül hozzá is szorítom azt, mintha azt remélném, hogy így láthatatlanná válok. Gyerekkoromban is mindig azt hittem amikor elbújtam, hogy elég ha a fejem nem látszik, mert ha én nem látok, akkor engem sem vehet észre senki. De most nagyon is észrevettek. Pánikolva kapom fel a fejem az ismeretlen hangra, és az, hogy ennyire közel vannak hozzám csak újabb félelemre adnak okot. Most döntenem kell az mellet, hogy hazudok-e arról, hogy minden rendben van - pedig rohadtul nincs -, vagy pedig el mondom az igazat a gyerek miatt, és válalom azt a kockázatot, hogy rá kötözve valami ágyra visznek majd innen ki. Nem... ez nem tetszik nekem.
- Semmi... semmi bajom. - hebegem Lucast keresve a tekintetemmel, és még mindig könyörögve várom, hogy csináljon valamit. - Egy kicsit a hasam görcsöl, de el fog múlni. - bizonygatom tovább a saját magam igazát, mert épp elég nekem annyi, ha a görcseimre adnak valami bogyót. Nincs szükség semmiféle kórházi ellátásra.
- A vőlegényem csak... szeret túlzásokba esni. Nem vettem be semmit, csak kicsit megszédültem. De jól vagyok. Nem megyek sehová innen! - sziszegem a fogaim között, miközben a tenyeremmel elrejtem az arcomat és magamban kezdek megint számolni, bízva abban, hogy mire elérek tízig mindenki eltűnik körülöttem. Az egyikőjük azonban megérinti a vállam, ami épp elég is nekem, hogy még jobban megrémüljek. Gyűlölöm az orvosokat, kórházakat és mindent, ami arra emlékeztet, mikor először közölték velem, hogy dilis vagyok, miközben mindenféle csövek lógtak ki belőlem. Többet nem akarom azt. Felsíkitok még mindig összegörnyedve, de azért megpróbálok feltápászkodni a földről, nem túl sok sikerrel, pedig nagyon szeretnék a szobánkba zárkózni.
- Lucas! Mondd nekik, hogy jól vagyok! Nem akarom, hogy itt legyenek! Kérem... nem vagyok őrült! - ezúttal pedig már zokogok, két kezem a fülemre tapasztva, a szemeimet össze szorítom, pánikszerűen kapkodok levegő után és magamban imádkozom, hogy mire újból kinyítom a szemeimet ne legyen itt más a vőlegényemen kívül.

Time: The most important aspect of the doctor-patient relationship

Maeve & Lucas

Maeve halála a kínzó gondjaimat egyszerre oldotta volna meg, és egyszerre szült volna még tíz új fárasztó, körülményes szituációt. Vonzott, egész testemet csábította az agglegény élet minden mélysége és magassága, reggelente ismeretlenek mellett ébredni, és hajnal háromig egy dohos kocsma levegőjét szívni néhány tequila shottal a véremben. Érezni akartam újra a szabadság mámoros ízét, eltörölni a korlátokat, amiket Maeve nyomasztó jelenléte az életembe hozott. Az ő temetése szabadulást jelentett volna a házasság bitófájáról, melynek vérrel átitatott kötele már fojtogatott, éreztem hogy megsemmisít mindent, ami korábban voltam. Mégis, az orvos eskü és a karrierem fénylő csillaga erősebb volt a közelgő rossz előli menekülés alternatívájánál. Ezért is dühített úgy, mert annyi rohadt áldozatot hoztam a jó hírem érdekében, erre a mintha Maeve szándékosan próbálna szabotálni, tönkretenni engem.
Gondolkodás nélkül tettem, amit ilyen esetben érdemes megtenni. Adtam a lánynak némi folyadékot, és hívtam a mentőket, mert a kórházi ellátás volt az egyetlen olyan opció, ami egyszerre segíthetett az ő rosszullétén és a még meg nem született gyereken, akinek a túlélési esélyeit maga az anyja veszélyeztette. Szép, elcseszett kis kórkép, ami családnak nehezen lett volna hívható. Miközben a vállam az ajtófélfát támasztottam egy másodpercre sem vettem le szemem róla, mély és megvető pillantásokkal fürkésztem összegörnyedt testét. Ötven kiló színtiszta tévedés az életemben, akinek a közelében mindig csak az a kérdés zsongott az agyamban, hogy hol csesztem ennyire el. Kezeim erősen egymásba karoltak elzárkózva tőle és az agymenésétől. Tekintetem immáron a parketta deszáinak réseit pásztázta, miközben hitetlen ingattam a fejem. Nekem nem hiányzott, nem hiányzott, hogy nyomasszon a lélegzetvételével is, mint egy pióca, aki elszívja az életerőm.
- Akkor elmondom ezeregyedjére is, hogy dolgozom, két állásban, úgyhogy nem igazán érek rá egész nap itthon ápolgatni téged. Ha magányos vagy, menj haza anyádékhoz, senki sem mondta, hogy itt kell töltened minden perced, és engem hívogatni munkaidőben, mikor NEM tudom, és nem is akarom felvenni a telefont - kicsit felcseszte az agyamat, éreztem, hogy zsarolni akar, hogy bűntudatot akart kelteni bennem, hogy rám kenje a saját epizódikus rohamát. Azonban az én szívemet ezzel nem lágyította meg, csak messzebb sodorta magát tőle. - És ne merészeld még egyszert rám fogni, mert ezt egyedül te teszed magaddal, te nem próbálsz változni - nevettem fel keser édesen. Csak és kizárólag az ő számlájára volt írható, hogy nem megfelelően szedte a gyógyszereit, hogy meg se próbálta megerőltetni magát, és a gyógyulás útjára lépni. Ez egyedül rajta múlt, de ő magasról tett rá, és inkább az én lelki békémet bolygatta napról napra.
- Ohh, én akkor a helyedben elmondanék egy imát a gyerekedért is, mert ha már magadat nem sikerült megölnöd, őt lehet kinyírtad. Gratulálok - valahol az ujjal mutogatás és a saját halála utáni epekedés között gurult el az én gyógyszerem is. Egyszerűen mintha elpattant volna valami az agyamban, a harag és az utálat kiüldözte belőlem a felelősségteljes orvost, aki fel tudta mérni ezen szavak pusztító erejét. Sose mondtam volna ezt egy páciensnek a rendelő biztonságos falai között, azonban az otthonomban meg mertem tenni. Francnak volt kedve egy szellemileg vagy fizikálisan sérült gyereket nevelgetni, egy minden szempontból épp kölyök jelenléte se hiányzott, nem még ez… Ellöktem magam az ajtófélfától, és néhány lépést tettem a nappaliba, hogy végül megálljak a polcsor előtt, éppen pont háttal a lánynak. Levettem egy köteg papírt a könyvek tetejéről, és a fölső sarkukban lévő megnevezésük alapján igyekeztem megtalálni azokat a dokumentumokat, amikre a kórházban szükség lehetett.
- Te látsz itt bárki mást rajtunk kívül? Mert én nem. Viszont annak a három pirulának fizikálisan nyoma veszett - közöltem kissé lesajnálóan, majd kiemeltem azt a néhány leletet és dokumentumot a kötegből, amit kerestem, majd hanyagul a dohányzóasztalra hajítottam. Ahogyan a lapok földet értek az üvegtetejű bútordarabon szerte széjjel csúsztak, de éppenséggel fel se tűnt, annyira rimánkodott a ketrecbe zárt énem a fejemben. Fel tudtam volna rúgni valamit. A fájdalmas nyögése is csak tompa zajnak hatott a tomboló elmémben. Egy pillanatig szinte már szurkoltam érte, hogy vetéljen el, és legyen vége a rémálomnak.
- Én meg nem szeretek arra hazaérni, hogy ájultan fekszel a földön, de úgy tűnik mindkettőnknek elég szar estéje van -  mit érdekelt engem, hogy nem szereti a kórházakat. Talán legközelebb kétszer meggondolja, hogy hány bogyót vesz be, ha már ennyire irtózik az egészségügyi intézményektől. Ez nem választás kérdése volt, itt én döntöttem, mint az egyetlen beszámítható felnőtt. - Sőt, mondok jobbat. Te fogod elmondani nekik, mert én biztos nem hívom fel az anyádat - kivert a víz az anyósomtól, nem szívesen töltöttem az időmet vele egy légtérben. Az Istenben való áhitatos hitüktől pedig egyenesen falnak mentem, pedig tőlem is elvárták, hogy jelenjek meg a vasárnapi szekta gyüléseken, amiket feléjük misének hívtak. Én nem feleltem semmilyen láthatatlan felsőbb hatalomnak, még akkor is, ha ők ettől a kézzelfoghatatlan figurától várták a lányuk gyógyulását. Miközben a maradék papírt visszaraktam a polcra, meghallottam a kopogást. Meglepően gyorsak voltak, azt hittem, hogy maximum közepesen sürgős esetnek sorolják be az ügyet, és fél  órát minimum kell várakozni, de a hívást követően negyed óra múlva megérkeztek. Maevere pillantottam, akinek hangja egyre fárasztóbb kezdett lenni. Na meg azt se kecsegtetett túl sok jóval, hogy milyen görcsösen szorongatta azt a poharat.
- Ezt inkább elveszem - kicsavartam az ujjai közül a fegyvernek is használható üvegedényt, és a bejárati ajtó felé sétálva benyúltam a konyhába, hogy a pultra helyezzem. Kitártam az ajtót, ami előtt ketten álltak mentős egyenruhában. A fiatalabbik srác velem egykorú lehetett, az idősebb pedig apám generációjába tartozhatott. Röviden bemutatkoztam, majd beljebb invitáltam őket a nappali irányába, ahol Maeve is volt. Mint a döglegyek, a nyers húst, vették körül a lányt elé guggolva, és kérdésekkel kezdték bombázni, én pedig egy lépéssel mögöttük hallgattam.
- Kapsz rendesen levegőt? Nem szédülsz? Érzel valahol szúró vagy görcsös fájdalmat? - záporoztak a kérdések, amiket magam is feltehettem volna korábban. Megtehettem volna, hiszen tudtam, hogy ezek milyen fontosak a diagnosztikában, azonban még mindig csak arra tudtam gondolni, hogy ez a nő elbassza az életem.

Magam sem igazán tudom, hogy mire gondoltam akkor pontosan, amikor többet vettem be a tablettákból a kelleténél, de kinyítva a szemem nem bánom egyáltalán, hogy így tettem. Mert Lucas legalább aggódott értem. Legalábbis a szavai nagyon azt sugallják, így ha erre van szükség ahhoz, hogy törődjön velem, akkor megteszem újra. Elviselem ezt az iszonyú fejfájást, a gyengeséget és még azt is, hogy így továbbra is rajtam marad a bolond titulus, még ha nem is teljesen érzem magam annak. Az elmúlt éveim során megtanultam, hogy senkinek sem számítok igazán, hogy mindenki olyannak akar látni, amilyen nem vagyok, éppen ezért muszáj néha magamra vonnom a környezetem figyelmét, hiszen, ha még pillanatnyilag dühösek is, de érzem, hogy törődnek velem. Talán ezzel a lépésemmel azt is sikerül elérnem, hogy a vőlegényem sokkal több időt szenteljen rám és ne legyen ideje mindenféle jött ment nőcskékkel szórakozni, akik soha nem fogják annyira szeretni, mint amennyire én szeretem. Bár kicsit feldühít azzal, hogy nem felel a feltett kérdésemre, de túlságosan rosszul vagyok ahhoz, hogy újból feltegyem azokat, így csak mélyeket sóhajtva figyelem a mozdulatait. Ahelyett, hogy megérintene, még mindig a telefonjával bibelődik, ami újabb haragot szít bennem. Mindkét kezem, szinte egyszerre csúszik a szőnyegre, aminek a szélét meg is markolom, és így próbálom magam egy kicsit feljebb taszítani, de nem érek el vele túl nagy sikert. A nehéznek tűnő szemeimet pár másodperc erejéig becsukom ismét, elszámolok magamban tízig, de továbbra sem múlik el ez a rossz érzés belőlem, semmi másra nincs kedvem csak aludni. Vajon akkor láthatom újból azt a kislányt? Bal kezem a hasamhoz vezetem, megsimogatom és próbálok nem gondolni arra, hogy az időnkénti szúrások, amelyeket érzek, rosszat jelenthetnek. Bármennyire is félek az anyaságtól és ettől a helyzettől, amibe bele kényszerültem, attól még szeretném jól csinálni. Csak Lucas nehezíti meg az egészet. Ahogyan a szüleimnek nem kellettem, neki sincs rám szüksége.
Remegő kezeimmel végül a felém nyújtott pohár után kapok, bólintok egyet a Lucas kérésére, de a kiszáradt torkomnak annyira szüksége van a folyadékra, hogy annak ellenére, hogy utasított arra, hogy hogyan igyak, nekem nem úgy sikerül. Szinte egyszerre öntöm magamba a pohár tartalmának felét, amit azonnal meg is bánok. Már nem csak a fejfájással kell küszködnöm, de a hányingeremmel is, ráadásul a hasamat csipegető görcsök sem segítenek túl sokat ahhoz, hogy össze szedjem magam. Lerakom magam mellé a pohara, és össze húzom a lábaimat, átölelem a térdem és a fejem is le hajtom, hogy így valamennyire fékezzem a rosszullétem. Közben pedig próbálok arra figyelni, hogy Lucas kivel és mit beszél, és szinte azonnal le is esik, hogy a mentőket hívja. Csak azt ne! Gyűlölöm a kórházakat és az onnan áradó bűzt is. Itthon akarok maradni, mert az egyedüli, aki segíthet most rajtam az Lucas. Elég a jelenléte. Miért akar mindenképp megszabadulni tőlem? Szeretnék oda kiáltani, hogy hagyja abba és tegye le a telefont, de még mindig nincs erőm hozzá, így csak magamat még mindig átölelve dőlingézek előre hátra. Azt sem tudom, hogy mennyi idő telt így el, de a fejem csak akkor emelem fel, amikor ismét meghallom a Lucas hangját, mert ezúttal, mintha nekem szólnának a szavai. Először csak megrázom a fejem, mert kétlem, hogy bármi újdonságot is tudnék mondani neki, de végül aztán úgy döntök, hogy megpróbálom megsajnáltatni magam, mert az az egyetlen módja, hogy mellettem maradjon.
- Hiányoztál. - bököm oda végül neki egyébként az igazságot is, mert valóban ez a legnyagyobb problémám jelenleg. - Azért hívtalak, hogy megkérjelek, gyere haza, mert... mert sosem vagy velem. Én nagyon magányos vagyok. Miért csinálod ezt velem? - tudnia kell, hogy mindez, ami történt miatta van. Utálom, hogy van, de mégsincs. Azt is, hogy megcsal. Hiába tagadja minden alkalommal, én úgyis tudom, hogy megteszi. Mert egy senki vagyok a szemében. Ő sem akar engem. Miért olyan nehéz engem szeretni? - Bárcsak meghaltam volna. - teszem még hozzá csalódottan, bár ez már annyira nem igaz. Mert eszem ágában sem volt végezni a saját életemmel. Csak meg akartam Őt leckéztetni. Azt szerettem volna elérni, hogy éreztesse velem, hogy nagyon is számítok. Értetlenül próbálom felfogni az újabb szavait, de elég nehéz megérteni, hogy miről is beszél. Sóhajtok, majd a kezeimet a halántékomra szorítva igyekszem értelmezni mindent. Aztán rájövök. Megint megszámolta a gyógyszereimet. Úgy csinál mindig, mintha hülye lennék. Folyamatosan ellenőrzi.
- Ha már a számoknál tartunk, akkor... azt is megbeszélhetnénk, hogy egy pár miért két emberből áll, és miért nem háromból? Vagy négyből. - ahogy mondani szokták: legjobb védekezés a támadás. Felszisszenek az újabb fájdalomtól, ami a hasamba nyíllal, de úgy döntök, hogy inkább nem panaszkodok többet semmiről, mert nem akarom, hogy elvitessen a mentősökkel, akik aztán mindenféle tűket szurkodnak belém, és ismét megállapítják, hogy őrült vagyok. Nem vagyok az!
- Minek hívtad ki a mentőt? Tudod, hogy én nem... nem szeretek kórházban lenni. - ha tudnám pontosan, hogy az egészségi állapotom miatt aggódik, akkor talán megérteném és még jól is esne. De... Ő csak le akar rázni magáról. Biztosan megbeszéli majd velük, hogy egy pár napig haza se engedjenek majd, hogy Ő közben vígan élje az életét addig is. - A szüleim is megfogják tudni... nem szeretém azt. - mert akkor Ők is oda jönnek. És nem azért, mert nagyon aggódnának. Csak, mint mindenki más is, Ők is szeretnek bolondként kezelni, miközben tudom, hogy mindenki körülöttem alig várja, hogy megszabadulhasson tőlem. Aztán kopognak, én meg pánikba esek. Még jobban össze kucorodok, a fejemet rázva, majd jobb kezemmel elengedem a térdem, és a mellettem lévő üres pohár után nyúlok. Bár pocsékul vagyok, mindenem fáj, de mégis képes leszek azt hozzá vágni bárkihez, aki el akar innen vinni.
- Kérlek... mondd, hogy menjenek el. - ezúttal suttogok, mintha attól félnék, hogyha az ajtó túloldalán állok meghallanak, majd ránk törve az ajtót fognak elhurcolni, mert nyílván mivel rám nyomták a dilis bélyeget, nem mindenben dönthetek egymagam.

Time: The most important aspect of the doctor-patient relationship

Maeve & Lucas

Talán meglepő lehet, de nem a kórházban képzeltem el az estémet. A terveim között inkább egy jéghideg zuhany szerepelt, ami felfrissített volna a hőségben, utána talán céltalanul pörgettem volna a közösségi média platformokat, és valamiféle zöldséges pirítóssal csendesítettem volna el a korgó gyomrom morajlásait. Azonban összes tervem szertefoszlott, amint megpillantottam Maeve magatehetetlen testét. Igen aggódtam, de nem miatta, hanem a saját jóhíremért, amit vele együtt temethettem volna, ha kileheli az életét. Valamint mérges voltam, hogy egy rohadt napig nem lehetett magára hagyni, mert azonnal kibillent az egyensúlyából a szó minden létező értelmében. Szívének ritmusos lüktetése volt az egyetlen, ami egy pillanatnyi nyugalmat jelentett, de az is csak addig tartott, míg meg nem láttam a nyitott gyógyszere fiolát. Ez pedig arra késztetett, hogy sürgetőbben ébresztgessem, mert nem tudhattam mennyire adagolta túl magát, és ez milyen hatással lesz rá meg az állapotára, még akkor is ha a terhességgel kompatibilis bogyókra cseréltük nemrég a napi adagját. Talán az új gyógyszer nem volt megfelelő? Csak egy pillanatig kattogtam ezen mondván később alaposabban átgondolom, ha majd Maeve nem akarja saját kezűleg kicsinálni magát a szemem láttára. Már bepötyögtem a segélyhívó számát, csak a világító zöld gombra kellett volna rányomnom, hogy hívásba kerüljek a központtal, azonban Maeve abban a pillanatban emelte meg szemhéját.
- Hála a jó büdös égnek - sóhajtottam fel hangot adva a megkönnyebülésemnek. Ha magánál van az csak jó jel lehetett, bár még mindig kábának tűnt. Nyilván fájt a feje, bárkinek megfájdult volna, ha túl nagy dózisban fogyaszt SSRI antidepresszánst, azon se lepődtem volna meg, ha a szíve félre dobbanásának rémisztő érzéséről panaszkodott volna, ugyanis az is a jellemző mellékhatások közé volt sorolható. Nehézkesen kivehető szavai hallatán csak hitetlenül ingattam a fejem, nem volt kedvem bizonygatni, hogy nem csalom meg. Egy megrovó pillantással ajándékoztam meg, nem volt mit mondanom, túllépett egy elég rizikós határt. Mi több, válaszul inkább ráböktem a hívás gombra, és a fülemhez szorítva a telefont egynesedtem fel. Míg egy diszpécser kapcsolását vártam megtettem néhány lépést a konyha irányába, és egy tiszta poharat levettem a polcról, hogy megtöltsem némi folyadékkal. A nyomasztó csendet a víz süvítése törte meg, és míg a pohár színültig telt mélyeket lélegeztem, hogy a hirtelen jött stesszt visszaszorítsam. Elzárva a csapot visszasétáltam a lányhoz, és felé nyújtotta a vizet.
- Idd meg, de csak kis kortyokban, mert nem biztos, hogy benned marad - bármilyen gyógyszer túlfogyasztása nagy megterhelést jelent a gyomornak. Teljesen személyfüggő, hogy ki hogyan bírja, bár most az se lett volna nagy baj, ha tud hányni egy kiadósat. Valószínűleg az is egy kisebb megkönnyebbülést jelenthetett volna neki, bár az se pótolhatta a szakorvosi ellátást. Ha a lány elvette a poharat, ismét visszasétáltam a konyhába, és kissé ingerülten borítottam a gyógyszeres doboz tartalmát a pultra, az elgurulni akaró pirulákat pedig a többi felé tereltem. Egy gyors fejszámolás után kijött, hogy kettő fogyott el pluszban, na meg az aznapi adag se volt meg, így a hármas lett az aznapi nyerőszám. Őrült nő… Nyilván megkérdezhettem volna Maevet is, hogy mennyit szedett be, de úgyse hittem volna neki, ez így egy gyorsabb és megbízhatóbb út volt a meggyőződéshez. Közben a diszpécser hangja is megszólalt a fülembe és a legfontosabb adatokat kérdezte, a nevem, a problémát és a helyszínt.
- Jó estét, Dr. Lucas Duval vagyok, és az ügyben telefonálok, hogy egy terhes nő - nem, nem jött a számra az a szó, hogy a menyasszonyom, véletlen se mondtam volna ki ezt így hangosan. - túladagolta magát antidepresszánssal, nagyjából hármat vehetett be. Brooklynban vagyunk a 60. utca 448-as szám alatt - diktáltam be a lakás címét.
- Meg tudja mondani mikor történt? Konkrétan melyik gyógyszer? Valamint lehet tudni, hogy a várandósság hányadik hónapjában tart a hölgy? - a diszpécser nyugodt volt, és már én se aggódtam úgy. Vállamat neki vetettem az ajtófélfának, és távolról figyeltem kissé becsmérlően Maevet, míg a vonal túlvégén lévő kérdéseire válaszoltam.
- Sajnos nem tudom mikor szedte be a gyógyszereket, de egy időre elájult, már magánál van, kissé kába… 20mg-os Prozacot vett be, és a terhesség negyedik hónapja - egy nagyobb kerekítéssel már mondható, hogy a bűvös kilenc hónap fele. Tartalmas négy hónap volt, ami azt illeti, ez az este pedig pont volt az i tetején. A segélyhívó központban dolgozó megköszönte a válaszokat, és megerősített róla, hogy egy egységet elküld hozzánk. Megtehettem volna, hogy berakoma kocsiba a lányt, és magam viszem be a sürgősségire, de az nem lett volna elég gyors, ha belekeveredünk egy belvárosi dugóba, ráadásul Maeve se érezte volna a súlyát a tetteinek, hogy az élete rohadtul nem játék. A telefonom a zsebembe mélyesztettem, és még pár percig ott álltam az ajtófélfát támasztva, míg nem tudtam eldönteni, hogy lebasszam, vagy a szakmámhoz köthető  trükkökel kihúzzam belőle, miért tette ezt magával, de legfőképp velem. Miért volt olyan nagy kérés egy nyugis este?
- Szeretnél valamit megosztani velem? - karba fontam magam előtt a kezem, és türelmesen vártam egy tapodtat se mozdulva. Még csak pszichiáternek se kellett lenni, hogy lássa az ember a segélykiáltást a cselekedete mögött. Bár az egyelőre nem volt tiszta, hogy figyelemre vágyott vagy tényleg meg akarta magát ölni. Ha az utóbbi, akkor legalább a doboz bogyót le kellett volna nyelnie, és szerintem ezt ő is tudta, ha meg nem, az elkeserítő butaságra utalt.
- Vagy esetleg azt beszéljük át, hogy az egy az miért nem kettő, és főleg miért nem három? Ha már úgy tűnik az első osztályos matek órán pont hiányoztál - Maevel szemben a személyiségem egy olyan furcsa elegye alakult ki, ami folyton egyensúlyozott a orvos és a mindennapok Lucasa között, néha én magam se tudtam kontrollálni melyik tört elő belőlem.

Erőtlenül próbálok feltápászkodni a földről, a kanapé szélébe kapaszkodva, mert meglehet, hogy késő mindent végig gondolnom, de mégis mintha feltámadt volna bennem az a fajta küzdeni akarás, amit akkor érzel, amikor azt hiszed, hogy itt a vég és megrémülsz tőle. Az első próbálkozásom nem jön össze, vissza csúszok a földre, a másodiknál pedig meg mintha még a kezeimet sem bírnám felemelni, pedig én tényleg nagyon igyekszem. Veszek egy mély levegőt és végül feladva mindent hagyom, hogy mindkét kezem az ölembe hulljon, a fejemet hátra vetem és valami keserű nevetés szalad fel a torkomból, ami jobban hasonlíthat talán egy kétségbeesett macska nyávogásához, de legalább megpróbáltam. Elszámolok magamban tízig, majd még ötig, mert ha a számokra koncentrálok akkor sokkal könnyebb nyitva tartanom a szemeimet, amik egyre jobban lecsukódni akarnak. Még nem aludhatok el. Előbb látnom kell Lucast. Számon kell őt kérnem azért, mert nem vette fel a telefont. Végülis terhes vagyok... az Ő gyerekével. Mivan akkor, ha rosszul leszek miközben Ő... megcsal? Egészen biztos, hogy ezért lett ilyen rideg hozzám. Ismét számolok, bár ezúttal nem abban a sorrendbe ahogyan kellene, csak úgy, ahogyan az eszembe jut. Még a gondolkodás is nehéz. Aztán odakintről valami zajt hallok. A nehéznek tűnő fejemet óvatosan emelem fel, hogy a hangok irányába nézzek, amelyek egyre közelebb kerülnek hozzám, és hirtelen látok meg magam előtt egy gyönyörű hófehér ruhában lévő kislányt, aki az egyik kezében egy plüsmackó szorongat, a másikat pedig felém nyújtja, mintha segíteni szeretne rajtam. Gyönyörű szőke fürtjei vannak, és égszínkék szemei, amelyek olyan szeretettel néznek rám, ahogyan korábban még soha egyeten szempár sem. Elmosolyodok és megpróbálom felé nyújtani a kezem, de mindhiába. A kislány szeme hírtelen fátyolosodik el, majd egy apró könnycsepp is kibújik a szeméből, ami lassan folyik le az arcán, mintha értem aggódna. Újból felém nyújtja apró kis kezét, de én még mindig képtelen vagyok felemelni a sajátomat, így a kislány énem csak még jobban zokogni kezd. Szeretném Őt megölelni és azt mondani neki, hogy minden rendben lesz, hang azonban nem jön ki a számon. A kislány pedig bár még mindig nyújtja a kezét és pityereg, de egyre távolabb kerül tőlem, én meg rá jövök, hogy nem saját magamat látom gyerekként, hanem a saját gyerekem az, aki előttem áll. Nem tudom eldönteni, hogy képzelődök-e vagy ez tényleg a valóság, de mindenképp meg akarom Őt érinteni. Az ismerős hang viszont, ami a nevemen szólít mintha elijesztené, úgy tűnik el, mintha soha nem is lett volna ott. Lucas hazaért. Vajon Ő is látta a kislányunkat? A szólítására szeretnék reagálni, érzem, hogy az arcomhoz ér, és ráeszmélek arra is, hogy az előbbi látomásom valószínűleg csak egy gyönyörű álom volt. Egy olyan álom, amiből nem is szívesen ébrednék fel, viszont látnom kell a vőlegényem arcát. Vajon aggódik? Vagy dühös? Talán jobban örülne, ha meghalnék, hisz csak egy kolonc vagyok a nyakán. Épp úgy, mint mindenkinek. De mi van akkor mégsem? Van esély arra egyáltalán, hogy szeressen? Ezek a gondolatok segítenek végül, hogy óvatosan nyítsam ki a szemeimet, bár először csak résnyire.
- Luke... - suttogom nagyon halkan, bár látni még mindig nehezen látok, minden teljesen homályos körülöttem. - A fejem... nagyon fáj a fejem. - kicsit olyan, mintha valaki folyamatosan belülről kopácsolna benne, soha nem éreztem még ilyen borzasztóan magam. Sóhajtok egyet, majd tekintetemmel a kattogó órát keresem, hogy felmérjem rajta az időt, de nem teljesen jut el az a tudatomig, így végül ismét a vőlegényem felé pillantok, a megfelelő szavakat keresve, bár talán nem is kell magyarázkodnom semmi miatt.
- Megint Vele voltál igaz? Hívtalak... nem vetted fel, most meg... - elhallgatok, mert muszáj szünetet tartanom a szavaim között, nem túl könnyű beszélnem jelenleg. - Neki akartál üzenetet küldeni? Miért van a kezedben a telefon? - bár nincs kézzel fogható bizonyítékom arra, hogy megcsal, de mégis mindig úgy beszélek egyetlen személyről, mintha teljesen biztos lennék abban, hogy egyáltalán létezik. Egy nő mindig érzi, hogy megcsalják. Engem amúgy sem szeret senki. Jobb lett volna még aludnom egy kicsit. Miért vagyok ilyen szomjas? A fenébe... mikor múlik ez a borzasztó érzés el?

Time: The most important aspect of the doctor-patient relationship

Maeve & Lucas

Hajlamos voltam túlvállalni magam. Egy-két munkaóra ide vagy oda, ki számolja, amíg megfizetik. A pszichiátriai intézetben viszonylag fix volt a beosztásom, Abbottnál pedig kedvemre oszthattam be a betegeket, akik hozzám tartoztak, így megtehettem volna, hogy emberi időben hagyom el a rendelőt, de eszem ágában sem volt haza sietni. A szoba csendje, és a betegek saját problémái elfeledtették az én saját gondjaimat. Amíg dolgoztam nem volt Maeve, nem kúszott a gondolataim közé a fattyú kölyök vagy a megszámlált napjaim az esküvőig, csak én voltam, az egyetlen dolog, ami valaha is számított. Így lelkiismeret furdalás nélkül nyomtam ki a telefont, ami őrülten kezdett rezegni a nadrágzsebem mélyén. Megannyiszor elmondtam már Maevenek, hogy ne keressen, ha a rendelőben vagyok, mert nem fogom felvenni. A páciensek voltak az elsők, és nem rontottam a légkört azzal, hogy telefonálgatok az ő drága idejükben. Éppen csak azért nem némítottam el teljesen a mobilom, hogy a sürgős helyzetekben elérhető legyek, de érdekes módon a lányon kívül mindenki fel is tudta fogni, hogy ne hívjon, ne keressen, mert ilyenkor megszűntem létezni a külvilág számára. Szerencséjére nem szólalt meg többet a telefon, így teljes nyugalomban tölthettem el a maradék két órát, ami vissza volt a napból.

Odakint a nap egészen a horizont alá bukott, és a nappalt a teljes sötétség vette át, amit New York káprázatos fényei világítottak be. A rendelővel szemközti felhőkarcoló is egészen vibrált a sárgás tónusú lámpák fényárjában, még hosszú, tartalmas percekig tudtam volna bámulni az épület homlokzatának részleteit, hogy időt nyerjek magamnak. De mikor már az utolsó beteg is fél órája kitette a lábát, kénytelen voltam elfogadni, hogy ezt a napot is úgy kell zárnom, mint az összeset, keserű szájízzel valaki olyan társaságában, akit sose akartam igazán. Bezártam a magánrendelő ajtaját, és a garázsban összeszedtem az autómat, hogy a lehető leghosszabb útvonalon tegyem meg a Manhattan-Brooklyn távot.

Szinte mardosó fájdalmat jelentett leállítani az autó motorját a ház előtt, ami rémképként magasodott fölém. Üresbe tettem a váltót, és beletúrtam kuszán álló fürtjeim közé, mintha ezzel bármi féle energiát tudtam volna gyűjteni, de ez is csak egy mihaszna pótcselekvés volt mielőtt kiszálltam a kocsiból. A lakásig tartó lépcsősor minden fokát kínszenvedés volt megtenni, úgy éreztem magam, mint egy akaratos gyerek, akinek muszáj megenni az általa annyira utált fogást. Bárcsak annyira egyszerű lett volna a helyzet megoldása, hogy a moslékba öntöm a maradékot, de az én esetemben kénytelen voltam lenyelni az utolsó falatot is, elviselni az undort, ami valahonnét mélyről a gyomromból tört fel. Minden alkalommal, ahogyan aznap is, azzal nyugtattam magam lenyomva a “szeretett” otthon kilincsét, hogy az idő múlása az elválás lehetőségét is egyre közelebb sodorja. És minden megtett lépés a szabadságomhoz vezetett. A bejárati ajtó hangosan csapódott mögöttem. A kulcsot automatikusan elfordítottam a zárban, és az apró holmijaimat, mint az irataim, a slusszkulcs vagy épp a pénztárcám, csak hanyagul az előszobai komódra hajítottam. A nappali fénye elért egészen a folyosóig, és épp elég világosságot szolgáltatott, hogy le tudjam venni a cipőmet, és a tükörbe szemezve magammal kibontsam a nyakkendőmet, ami reggel óta szorosan fonódott a nyakam köré. Megkönnyebbülés volt, minden este így éreztem, egészen addig míg Maeve jelenléte láthatatlanul újra nem kezdte szorongatni a testem.

Ha már Maeve, megint túl nagy volt a csend. Valami furcsa, rossz előérzet kapott el, ami miatt sürgetőbb léptekkel indultam meg a nappali irányába. Bárcsak a lottón lett volna így ötösöm… Egy rövid pillanatra a lélegzetem is elállt, és a szemeim is kikerekedtek a lány mozdulatlan, láthatólag magatehetetlen testének látványától. Ne, ne, ne… Nem halhatott ott meg nekem, mert az épp ugyanannyira negatívan hatott volna rám, mintha kitudódik, hogy mi történt köztünk. Basszus. Az ujjaim a csuklójára szorítottam, hogy megállapítsam ver-e még az átkozott szíve. Hosszú és gyötrelmes másodpercek voltak, amíg meg nem éreztem az ütőerének lüktetését az ujjaim alatt. Fellélegeztem. Óriási megkönnyebbülés futott végig az összes izomomon, amik néhány percig szikla szilárdan feszültek. És talán magamban még egy halvány köszönetet is elmormoltam Maeve nem létező istenének.
-Maeve, Maeve - pofozgattam finoman az arcát, hogy felébresszem, hátha csak elájult a forróságban. Közben a szememmel páztáztam a szobát ennek az egésznek az hátterét kutatva. Persze a terhesség is okozhatott szélsőséges rosszul léteket… azonban a figyelmem megakadt a nyitott gyógyszeres fiolán. A picsába.
-Maeve, Maeve - folytattam a szolongatását az őrült lánynak, aki valamiért mindenképp el akarta baszni az életem. Nem hánytathattam meg, hisz kitudja mikor vette be a bogyókat, bár feltételeztem, hogy nem akkor és annyit amennyit kellett volna neki, ha pedig már mind felszívódott, fölösleges lett volna lenyulnom a torkán. Az nyugtatott egyedül, hogy legalább a szíve dobog, de mivel fogalmam se volt mennyire adagolta túl magát, már ha egyáltalán túladagolta magát, és nem az én nappalimban kapott kibaszott szívinfarktust. Hívnom kell mentőket… Ez volt a következő gondolatom, mert el kellett ismernem, az orvosi oklevelem kevés volt a helyzetben. Nem tudtam egyedül kimosni a gyomrát, és nem tartottam az éjjeliszekrényben infúziós zacskókat. Arról nem is beszélve, hogy ki tudja a terhességére milyen hatást gyakorolt mind ez… Zavartan túrtam a hajamba, majd belemarkoltam a fürtjeimbe, mintha csak ez tartott volna még ezen a világon, közben pedig szabad kezemmel a telefonomat kerestem a zsebemben.