Őszintén, te vagy a legrosszabb dolog az életemben. Ennek ellenére este mellettem alszol el, és reggel velem ébredsz ujjadon az eljegyzési gyűrűvel, amit én húztam fel szabad akaratomból...
Mégis, hogy jutottunk akkor idáig? Ezt a kérdést én is megannyiszor felteszem magamnak nap, mint nap. A rövid válasz az, hogy jogilag is megkérdőjelezhető hibáim sorozata kényszerített bele a helyzetbe. A hosszabb és kimerítőbb válasz, pedig rólad szól, csak is rólad:
A rohanó metropolis, New York azon szegletében születtél, amin a modern nagyvárosi életforma még nem hagyta rajta teljesen az ujjlenyomatát. A szüleid mélyen vallásosak, a munkájuk és a jókora vagyonuk is köthető az egyházhoz. Nem csodálkoznék, ha pont az apád lenne a new york-i egyházmegye püspöke… Téged is a hit és Isten szeretetének elvei alapján neveletek. A ti családotokban nem volt választható opció a templomba járás, inkább kötelezettségként, alapelvként kezelték az istentiszteleteken való részvétel. Talán nem meglepő, hogy a tanulmányaid is egyházi magániskolák kísérték végig. Azonban te sose voltál az a pedáns, mintaként lefesthető hívő, aki önként jelentkezett volna a kórusba énekelni, habár az apád ebbe is bele kényszerített, akárcsak a többi "szabadidős" tevékenységbe (pl. komolyzene?). A sok mentális nyomás, és a kötelezettségek korán, már 16 éves korod környékén felszínre hozta a mindig is benned bújkáló borderline személyiségzavart. Az évek során megannyi pszichológus és pszichiáter kezelt téged, míg végül Dr. Abbott-hoz nem kerültél, aki idős kora ellenére nagyszerű szakember, legalábbis a szüleid szerint mindenképp, a te véleményed sohasem kérdezték. Már három éve voltál rendszeres látogatója a rendelőnek, mikor én odakerültem a doktor úr oldalára. Néhány páciensét átvettem, mert az egyre romló egészsége miatt egyre kevesebbet tudott dolgozni, és ezek között a beteg közt voltál te is. Nem volt szisztematika a betegek vagy a betegségeik között, akik hozzám kerültek, így puszta véletlennek fogtam fel a veled való találkozást, de lehet már régebben kiszúrtál magadnak, és kapva kaptál a lehetőségen, hogy én kezeljelek.  Úgy érzem, nem állna messzed tőled a kártyák kedved szerint forgatása. Ugyanis az orvosaidnak se mindig mondtál el mindent, bármennyire is a biztonságos közeget kellett volna jelentenie a rendelő négy falának, féltél, hogy a szüleid elé tárják a valódi éned, azt akiről tudni lehetett, hogy a szüzességi fogadalma a kilencedikes hittantáborig tartott, hogy a betegség irányítása alatt bárkire szépen lebegtetted a pilláid egy kis figyelem reményében, hogy esténként a biblia olvasása helyett a minősíthetetlen bulikban tölötted az időd.  Lehettem volna én az áttörés, akinek kiöntheted a szíveid, azonban te inkább szexuális értelemben szúrtál ki, én pedig nem ellenkeztem, habár utólag visszagondolva, nagyon is tiltakoznom kellett volna. Így a szüleid által fizetett óráinkat ahelyett, hogy a te lelkeden könnyítettünk volna, inkább a ruháktól szabadítottuk meg egymást. Persze, pechemre, valahol hiba csúszott a rendszerbe, és terhes lettél. Túl későn derült ki, így az abortusz se játszhatott, na meg a te családi háttered amúgy se engedte, hogy egy magzatot meggyilkolj. A szüleid is tudomást szereztek róla, mert az anyád igen rendszerezetten követte az orvosi aktáidat. Konkrétan nem hagytak nekem más lehetőséget, minthogy elvegyelek feleségül, különben egy olyan pert zúdítottak volna a nyakamba, amit esélyem se lett volna megnyerni, mert természetesen a házasságon kívüli gyerek se volt opció a te esetedben.
Szóval hozzám költöztél, és a családdod az anyámmal karöltve szervezgeti az akasztásom… mármint az esküvőnket, aminek muszáj meglennie mielőtt túl nyilvánvalóvá válna a rokonságod meg az egyházközösség számára a várandósságod. Én pedig eközben meg se próbállak szeretni, túlzottan dühít a helyzet, hogy nincs választásom, és hogy katasztrofális döntéseket hoztam.

Mindenképp nézz rá az ET-mre, mert gyakorlatilag a múlt rész Maeveről szól. Amúgy egy aranyos, de erős akaratú és kicsit felelőtlen lányt képzeltem el, aki úgyszint belekényszerült a helyzetbe, de ő legalább igyekszik megtalálni a komfortját benne. Na meg folyton küzd a számára szigorú vallási szabályok, a saját elképzelései és igényei, meg a betegsége szeszélyeivel. A játéktéren szerintem sok van bennük Lucassal, a leányzó megpróbálhatja elérni, hogy közelebb kerüljön hozzá Luke, hogy ne csak páciensként tekintsen rá, mert most eléggé el van hidegülve ettől a házasság témától. Akár rajta kaphatja a vőlegényét, hogy megcsalja. Ugyanakkor Lucas segíthet neki kicsit kiállni a családjával szemben, persze ahhoz először meg kell nyerni mr. egot magának. És még több ötletet kitalálhatunk közösen. Szeretnék kicsit szabadkezet adni, PB és név is variálható, a személyiségével is abszolút kompromisszumkész vagyok. Várlak nagyon