Magas empátia – könnyen azonosulok mások érzéseivel, ez gyakran abban szokott megnyilvánulni, hogy elsírják a bánatukat, de szerencsére olyanban is viszonylag gyakran van részem, hogy jó dolgokat borítanak rám; szerintem egész jó hallgatóság vagyok - viszont tanácsot csak akkor adok, ha kérnek
Impulzív – előfordul, hogy túlságosan spontán döntök és azt is rosszul
Ambivertált – extrovertált és introvertált között vagyok félúton. Vannak helyzetek, amikor egyik- és vannak helyzetek, amikor a másik típus jegyeivel rendelkezem, ezért nem kifejezetten lehet engem egyik csoportba sem besorolni, úgyhogy én vagyok az átmenet
Gonosz – én partner vagyok abban, ha bárkit ki kell beszélni a háta mögött, éppen ezért előfordult már párszor a ’wrong window’ probléma, miszerint annak küldtem el az üzit, akiről éppen beszéltem a másik ablakban. Ne is mondd, tiszta ciki, tudom…
Hűséges – nem élek vissza mások bizalmával – persze az enyémmel már sokan visszaéltek, de ez más téma…
Türelmetlen – nem én vagyok az, aki DIY dolgokat barkácsol, nem bírok szöszölni apróságokkal meg papírt hajtogatni, gyöngyöt fűzni stb. Én ezt csak olyan wannabe szinten űzöm, mert imádnám, ha olyan lennék, mert szeretem azokat a cuccokat. A munkám során is kell olykor pepecs munkát csinálni, de az eléggé kevés és teljesen kibírható. Emberekkel viszont meglepő módon kevésbé vagyok türelmetlen, azt hiszem, de ezt csak én gondolom, mások lehet, hogy nem így látják…
Intelligens – mondhatnám, hogy jól tájékozott, de a kettő nem ugyanaz, bár az is vagyok, már amennyire tőlem telik. Viszonylag logikus a gondolkodásom, kedvelem a számokkal kapcsolatos dolgokat - kár, hogy nem kamatoztattam ezt a tudást
Jó humorú - legalábbis szerintem értem a poént meg előfordul, hogy nevetnek az enyémeken is, de amit utálok, az az erőltetett viccek és poénok, na azokat jobb, ha senki nem próbálja meg lenyomni a torkomon, az fura nagyon
Bizonytalan – inkább ezerszer átnézek egy munkát, mielőtt késznek nyilvánítanám. Sosem tudom, hogy biztosan teljesen jó-e, de amúgy az esetek nagy részében az szokott lenni, csak magamat túráztatom inkább még egy kicsit
Törődő – aki fontos nekem, arra odafigyelek. Persze előfordul, hogy olvasotton hagyom az üzit és napokkal később válaszolok neki és akkor ezerrel szabadkozom először, hogy mennyire gáz vagyok, de akkor is ott vagyok neki, ha kellek
Mérsékelten érdeklődő – én csak akkor kérdezem meg, azt, hogy ’hogy vagy?’, ha tényleg érdekel is, én akkor kérdezek bármit, ha tényleg tudni akarom a választ és nem azért, hogy cukinak vagy jófejnek tűnjek, az a fajta 'hogy vagy?' ami a beszélgetések elkezdéséhez kell, na azt nem ismerem, akkor inkább nem szólalok meg, bár a kínos csendet is utálom
Kitartó – vannak dolgok, amikkel kapcsolatban egészen elhivatott vagyok, leginkább a munkámban, de társas kapcsolatok terén is volt már ilyen
Nem kitartó - vannak dolgok, amikkel kapcsolatban végképp nem vagyok elhivatott, sem a munkámban, sem társas kapcsolatok terén – jé ez tök olyan, mint az előző… kicsit ellentmondásos vagyok, fogalmazzunk így inkább
Függő – játék, zene, kütyük, stb.
Grafomán – szeretek írni. Ahhoz nem vagyok eléggé kitartó, hogy naplót írjak – életemben legalább hússzor álltam neki egy szép könyvecskét megtölteni a mindennapi izéimmel, és mind a hússzor kudarcba fulladt, így megmaradtak a novellák, amiket a magam szórakoztatására írok, ha épp olyanom van; kommunikálni is inkább írásban szeretek, nem pedig szóban, mivel több időm van átgondolni, hogy mit is akarok mondani
Lassú felfogású - na ez olyan csúnya kifejezés, de talán ez illik ide... nekem több időre van szükségem, hogy feldolgozzam az információt. Át kell gondolnom, főleg akkor, ha ez egy komolyabb kérdés vagy probléma
Túl jó megfigyelő - én azt is észreveszem, amit te nem
Túlgondoló - túl sokat gondolkodom, ezt már mondták páran... gyakran felmerülő kérdések a 'vajon mit rontottam el?', 'vajon elég jó vagyok-e?', 'mi lesz akkor ha...?', 'biztosan jó az úgy?' stb.


Facts:

- Örökbefogadott gyerek vagyok
- Apa egykoron szenátor volt, de néhány éve már visszavonult a politikától
- Van egy üzleti diplomám, de sosem vonzott az a terület, így inkább megnyitottam a saját virágkötő műhelyemet, ahol még élvezem is a munkát
- Spanyolul és franciául beszélek még az angolon kívül
- 1-es típusú diabéteszem van
- A kávé vagy tea? kérdésre nem tudok felelni, mert mindkettőt szeretem
- Imádok nevetni, kicsit túlságosan sokat és hangosan szoktam
- Kedvenc színeim a zöld és a rózsaszín
- Kedvenc számom a 31, ami prímszám és van benne 3-as amit szintén szeretek
- Utálom a cigifüstöt, szinte hányingerem lesz a szagától
- A frissen nyírt fű illatát viszont szeretem
- Nem tudok úszni
- Vannak napok, amikor Hollóhátas vagyok, és vannak olyanok is, amikor Hugrabugos
- Szeretem, ha beszippant egy könyv és nem bírom letenni
- Ugyanígy vagyok a sorozatokkal is
- Utálom a sushit meg a tengeri izéket (kivéve a kagylót)
- Szeretek beleharapni a hideg vajba
- Szeretnék eljutni a Maldív-szigetekre még mielőtt teljesen eltűnne a víz alatt
- Alice Csodaországban fan vagyok, tudom, eléggé beteg
- Képtelen vagyok évszámokat megjegyezni
- Imádom, hogy sokszor a virágszirmok száma Fibonacci-szám; nagyon le tudnak nyűgözni az ilyen matekos dolgok, ha szembejönnek velem a hétköznapokban
- Végtelenül szentimentális tudok lenni
- Mindig van valamelyik ujjamon egy színes, akármilyen mintás ragtapasz, mert folyton megsérülök munka közben

Tizenkét dollárt fizetek havonta a Spotifynak, hogy reklámok nélkül tudjam hallgatni. Megtehetném, hogy egy centet sem költök rá, de annyira kiidegelnek a reklámok, hogy oké, akkor legyen a Premium csomag. Még mindig jobb, mint a YouTube, mert azt mobilon nem is tudom hallgatni rendesen, csak akkor, ha a videót is nézem, az meg engem általában nem szokott érdekelni, csak nagyon ritkán nézem a klipeket. A zenét a zene miatt hallgatom, az, hogy van klip is hozzá, már csak egy hozzáadott érték, ami vagy érdekel, vagy nem, és általában nem, így a Spotytól tökéletesen megkapom, amit akarok.

Rendszeresen megcsinálom azt, hogy repeatre állítok egy dalt. Teljesen véletlenül meghallom valahol, s ha nem is az egészet, de egy kicsi részt belőle, úgy bele tud ragadni a fejembe, hogy egyszerűen megőrjít. De komolyan… egyszerűen, ha nem hallgatom, vagy épp mást kapcsolok be, akkor szarul érzem magam és ahhoz, hogy ez elmúljon, hallgatnom kell. Olyan, mint egy drog. Képes vagyok arra, hogy egy dalt napokon át hallgassak, és csak azt az egyet, semmi mást. S ha néhány nap elteltével az agyam úgy dönt, hogy köszi, elég, akkor újra képes befogadni mást is.
Ha mondjuk van egy film intro, ami kereken hatvan másodperc hosszú, akkor egy óra alatt ugye simán meghallgatom hatvanszor. De az agyamnak ez édeskevés… Azt akarja, hogy órákon, napokon át hallgassam… többszázszor. Szerintem a mai világ énekesei, zenészei belőlem élnek. Legalábbis azok, akik olyan zenét komponáltak, amelyeket az agyam valaha kiválasztott. Nincs még egy ilyen szerintem, mint én, akinek ennyire durván dallamtapadása lehet, és egy dalt ennyiszer képes meghallgatni, hogy az agya megnyugodjon.

Egyébként, ilyen elvetemült időszakaim nincsenek túl gyakran, többnyire a listáimat szoktam hallgatni. Van egy, amin mindenféle vacak van, még Jégvarázs, meg Encanto dalok is. Meg van egy, ami tényleg az imádás. Van egy futáshoz. Vannak hangoskönyvek, amiket olykor az unokahúgommal szoktunk hallgatni, de magamnak azokat tutira nem szedném elő. Tehát lehet mondani, hogy a zene az életem. Menekülök hozzá. Legyen bármilyen kedvem is, mindig találok olyat, ami éppen passzol az aktuális lelkiállapotomhoz.
A táskámban mindig ott van a fülhallgatóm, hogy ha úgy döntök, be tudjam kapcsolni, de ezzel azért eléggé óvatos vagyok: vezetés közben simán mehet - persze csak diszkréten, nem dübörögtetve, nem úgy, hogy a mellettem levő autóban is lehessen hallani, hanem csak magamnak. A kicsi Fiat 500-asom partner ebben szerencsére, és oh, mennyire imádom őt ezért! Viszont, amikor gyalogosként kell bárhová mennem, akkor bármennyire is akarom, nem kapcsolom be. Ha elveszítem a kontrollt, akkor az akár az életembe is kerülhet, azt pedig inkább nem kockáztatom. Félek úgy közlekedni kint, hogy nem hallom magam körül a világot. Ne kérdezd, hogy mi a különbség aközött, ha vezetek és sétálok, mivel mindkettő koncentrációt igényel… nem tudom.

Egyébként, azért is szeretem a Spotyt, mert ott vannak a dalszövegek. Vizuális típus vagyok, nem elég hallanom, látnom is kell, legalább egyszer vagy akár kétszer, hogy benne maradjon a fejemben. Sajnos, nincs fotografikus memóriám, de nagyon élném; ha az lenne, enyém lehetne a világ.
Tehát, a dalszövegek. Imádom őket. Halványlila gőzöm sincs, hogy hány lehet már a fejemben, mióta ezen a világon vagyok, de simán többszáz. Persze, ha bárki kérné, hogy mondjam vissza bármelyiket is, nem menne, azonban, ha megszólal a dal, az ajkaim azonnal tudják, hogy mely szavak jönnek.

Semmi közöm amúgy a zenéhez. Minden vágyam, hogy megtanuljak zongorázni, de biztos vagyok benne, hogy ez soha nem fog eljönni. Nem szeretem, amikor nézik a kezemet, ott meg eléggé ki lennék téve ennek, úgyhogy ez mindig egy elérhetetlen álom marad. Persze, a szüleim akarták, hogy tanuljak, a húgom tökéletesen játszik is rajta, nekem is meg akarták adni ezt a lehetőséget, természetesen, de mivel bebeszéltem magamnak valami hülyeséget, így ez sosem fog megvalósulni. Egyszerűen nem tudom, hogy miért ilyen fogékony az agyam a zenére, ez már kicsit beteges, nem?
Táncoltam régen néhány évig, de nem bírta a térdem egy idő után, úgyhogy kénytelen voltam abbahagyni, pedig nagyon szerettem. Volt egy állandó partnerem, csak és kizárólag vele voltam hajlandó táncolni. Én nem az a csaj vagyok, aki benne van a partnercserés megoldásokban, igazából nem szeretem, ha idegenekhez hozzá kell érni. Lehet, hogy ezt csak a Covid kódolta belém néhány évvel ezelőtt, de az biztos, hogy azóta meg extrán kiakadok, ha bárki meg akar érinteni.

Nem is rajongok az emberekért, teljesen jól elvagyok egyedül a kutyámmal, Daisyvel; tőle tökéletesebb társat aligha találnék. Olykor megy velem dolgozni, ő olyan nekem, mint egy lelkitárs, úgyhogy nem hagyom otthon, ha nem muszáj.
A gyerekeket végképp nem bírom, kivéve az unokahúgomat, aki egy tündér kiscsaj. Nem tudom, ez hogyan van, de őt nagyon kedvelem, más gyerekektől viszont kiakadok néhány pillanat alatt. Például ugye, amikor repülőn utazunk és ordítanak meg ilyenek, na az fájdalmas tud lenni – milyen jó, hogy felveszem a fülhallgatómat és el tudok menekülni előlük.

A műhelyben is így vagyok egész nap. Jobban haladok a munkával, ha elvagyok a kis világomban a zenéimmel. Ajkaim némán követik a hallott éneket, ezáltal rendszerint hülyének néznek a többiek, de nem nagyon érdekel, legalább addig sem kell beszélgetnem velük és tudok haladni a munkámmal, hogy minél előbb hazamehessek végre. Persze, amikor nincs ott senki, akkor viszont szeretem hallani a csendet.

Üdvözöllek az oldalon!

A karakterlapodat elolvastam, és teljesen rendben találtam. Minden megtalálható benne, ami ahhoz kell, hogy kissé megismerhessük a karakteredet, betekintést nyerjünk az életébe és a jellemébe.

Leigh. Különleges és gyönyörű név egy gyönyörű archoz. Imádom a választásodat, ez gondolom meg sem lep.
A karakter maga pedig egyszerű de nagyszerű! Nagy felüdülés volt most számomra egy ennyire hétköznapi, de mégis csodálatos karakterről olvasni. Szépen sikerült bemutatnod nekünk a jellemét, amiben őszintén megmondva, nagyon magamra találtam, éppen ezért is tudtam magam nagyszerűen beleképzelni Leigh szerepébe és szinte mindent magam előtt látni. Szerintem egy nagyon jó karakter, aki csupa szív, de mégsem tökéletes... a "wrong window"-ról meg nem mondok semmit.
Tényleg fantasztikus karaktert képzeltél el és alkottál meg, imádtam az elejétől a végéig és még nem is csak a jellemen tudok vele osztozkodni, de a spotify imádaton is (meg annak használatán). Nagyon örülök, hogy olvashattalak, annak meg még jobban, hogy khm... - valaki más beszél belőle - hogy hozzám érkezel. Tehát nem is húzom tovább az időnket, szaladj foglalózni, aztán kösd be magad mert hosszú és kátyúkkal teli út vár rád.  

Színt és rangot majd valamelyik csodás admin ad neked, addig is nyugodtan foglalózz és irány a játéktér!

Már nincs is más hátra, mint hogy meglátogasd az avatar-, név- és munkahelyfoglalót, és már kezdődhet is a játék!
Ha bármikor elakadnál, és segítségre lenne szükséged, keresd fel az oldal vezetőségét bátran!
Kellemes időtöltést és izgalmas játékokat kívánok!