Megértőn mosolygok és bólogatok, amikor Sally a támogatásáról biztosít, ami Lawrence magatartását illeti. Átérezni nem tudom a helyzetét, hiszen még nem jártam a cipőjében, és valószínűleg sosem fogok, a legtöbb, amit tehetek, hogy empátiával fordulok felé, ahogy minden betegemmel ezt teszem. Megértem a helyzetét, egy balesetből, sérülésből felgyógyulni sosem annyit tesz, hogy az éppen sérült szerveket, végtagokat, a koordinációt készséget, erőnlétet, izommunkát próbáljuk az eredeti - vagy megközelítőleg eredeti - állapotuk szerinti szintre felhozni. Ez egy lelki játszma is egyben, ami talán a nehezebb része. Nem lehet élet határt húzni a kettő közé, hiszen egymásra folyamatosan hatással van a kettő. Ha valamiféle blokk az elméjében akadályozza, annak fizikai tünetei is lesznek, és ha valamit nem tud azonnal és úgy kivitelezni, ahogy szeretne, az a mentális állapotát is megbélyegzi. De ahogy látom és ahogy sejtem, Sally minden tőle telhetőt megtesz, hogy Lawrence valóban a legjobb kezelésben részesüljön testileg és lelkileg is.
- Teljesen megértem. De ha elég türelmes és kitartó, akkor nincs mitől tartania. Csak a cél lebegjen a szeme előtt. - Sportolóként sejtem, hogy alapból eredményorientált és motivált személyiség lehet, hiszen minden egyes győzelemért kő keményen meg kellett dolgoznia, egy ilyen trauma viszont könnyen visszahúzhatja. Elő kell belőle csalogatni ezt az oldalát majd a megfelelő eszközökkel, amiben remélem, Sally partner lesz.
- Észben tartom, de nem hiszem, hogy ebből gond lenne - mosolygok biztatóan. Kivédhetetlen, hogy egy-egy szomorú, megtört lélek ne lásson bele a kapcsolatunkba többet. Volt már rá példa, de soha semmi drasztikus. Mindig igyekszem meghúzni egy határt, ami bizonyos értelemben véve segít kellő távolságot tartani, nem beszélve arról, hogy a kezem alapból kötve van az etikus magatartás miatt. Egyetlen eset volt, ami sok etikát, illetve orvos-beteg kapcsolatot illető szabályt megkérdőjelezett eddig, amikor azt éreztem, mást akarok tenni, mint amit a szabályok diktálnak. Azelőtt soha nem kerültem még ilyen nehéz helyzetbe, amikor döntenem kellett, hogy az eszemre vagy a szívemre hallgatok. De az az eset teljesen más volt, Ben teljesen más. Vele valóban kialakult valami, amit az adott körülmények nem tehettek volna lehetővé, úgyhogy a körülményeken kellett módosítanunk: már nem én kezelem.
Hiába kaptam meg elektronikusan mindent, ami segíthet a kezelési tervet és ütemet kialakítani, szeretném személyesen is látni Lawrence-t. Néhány oldalnyi betű közel sem adják vissza magát a hús-vér embert. A kérdést követően néhány kattintással megnyitom a naptáramat, amibe vezetni szoktam az időpontokat, és vetek egy pillantást a jövő hét csütörtökre.
- Kettő és három közé be tudom írni, ha az megfelel - ajánlom fel a lehetőséget, mivel az az egyetlen egyelőre üres slot arra a délutánra. A hangomban kérdő hangsúllyal fordulok a nő felé, és ha az megfelel, akkor be is írom gyorsan. Sportoló lévén sejtem, mennyire prioritást élvez az egész stábja életében, hogy minél előbb kész tervvel rukkoljak elő, de a már meglévő időpontokat nem tudom átvariálni. Ha lesz alkalmunk személyesen találkozni, és már látom, mivel is van dolgom, akkor már be tudunk iktatni rendszeres időpontokat.
- Itt ők ugyanolyan emberek, mint bárki más - vonom meg a vállam mosolyogva. Értem, mire céloz Sally, itt viszont a pénzük és a vélt vagy valós előjogaik semmit nem érnek. Én sem panaszkodhatok, a családom sosem szenvedett hiányt semmiben, a szüleink mindig mindent és abból is a legjobbat biztosították a testvéreimnek és nekem, de ez nem jelenti azt, hogy bármivel is többet érne bármelyikünk, mint valaki, aki kevésbé szerencsés körülmények között nőtt fel. Idebent pedig ez hatványozottan igaz. A pénzével, a hírnevével, a kiváltságaival Lawrence itt nem fog sokra menni. Ha pedig a hozzáállása mégis azt sugallná, hogy ezzel próbál valamit elérni, gyorsan fogja arcon csapni a valóság.
- Még lenne egy kérdésem… - két kezemet az asztalon összekulcsolva hajolok egy kicsit előrébb, ahogy a széken helyezkedve próbálok egy kényelmesebb pózt felvenni. - Jár Lawrence pszichológushoz? Ami most átmeneti depressziónak tűnik, vagy hangulatingadozásnak tűnik, talán nem is olyan átmeneti, mint amilyennek látszik. Ha egy szakember foglalkozik külön a mentális gyógyulásával, itt is jobb eredményeket érhetünk el. - Sokszor az empátia, amivel én tudok a betegek felé fordulni, nem elég. Nem vagyok pszichológus, nem tudom őket úgy analizálni, ahogy néha szükség lehet rá. Egy átlagember számára is megterhelő egy baleset, egy sérülés, ami visszahúzza a mindennapokban a teljesítőképességét, egy élsportoló, akinek viszont ez az élete, a teste az, ami a megélhetését és a garantált sikereit biztosítja, sokkal súlyosabb mélyebben megéli mindezt. Én megteszek minden tőlem telhetőt, hogy Lawrence minél hamarabb visszataláljon önmagához, de az az érzésem, ez nem lesz elég.
sunshine in my pocket, got that good soul in my feet. I feel that hot blood in my body when it drops I can't take my eyes up off it, moving so phenomenally.
“I'm taking everyone out for a ride, I promise it won't take long, It's such a silly disguise that you're hiding behind, But don't take it wrong”
To Clara
- Ezt örömmel hallom – bólintok mosolyogva. – És ne aggódj, beszélni fogok Lawrenceszel, hogy … hagyja az ajtón kívül az egóját – teszem hozzá, kiegyenesedve a székben. - Illetve, segítek kezelni azt, ha mégsem megy neki. Alapvetően nem problémás, de … az élsportban a magabiztosság kötelező, ha magában nem bízik, más sem hiszi el, hogy győzhet. Inkább a helyzete okozta … kényszerpihenő az, ami megviseli. Sportoló, a teste a legfőbb munkaeszköze, az egyetlen dolog, ami kiemeli őt egy szobában és ezt most elvesztette – magyarázom igen részletesen. Már megtanultam a Lawrence mellett eltöltött idő alatt, hogy nőként a jómódúbb, sikeresebb emberek között sem olyan egyszerű érvényesülni a férfiak között. Szépnek kell lenni és bájosnak, eszesnek, de nem túl okosnak. Mikor egy nő beszél, figyelnie kell rá, hogy ne tűnjön túl okosnak, inkább lelkesnek, kevés olyat mondjon, ami miatt a férfiak azt gondolhatják, hogy esetleg többet tud, mint ők. Éppen ezért az évek alatt már megtanultam, hogy beszéljek sokat úgy, hogy ne tűnjek túl okosnak. Azonban a velem szemben ülő nővel most azt kell elhitetnem, hogy Lawrence stábjában kiemelt fontosságú szerepet töltök be. Anthony a pozíciómat ott gyengíti, ahol csak tudja, alá fog ásni, nehezebb dolga lesz, ha Clara maga győződik meg róla, hogy jól végzem a munkám, ami nem más, mint Lawrence Hall. Így sokkal egyszerűbb lesz minden más is. - Oh, azt elfelejtettem, de talán sejted, hogy Lawrence kissé … nos, szereti kihasználni a helyzetét. Ha esetleg kikezdene veled, csak szólj – nem tartom túl valószínűnek, hogy ez megtörténne, mert Lawrence jelenleg inkább depressziós, de ha mégiscsak jobb kedvre derülne Clara mellett, nem szeretném, hogy tönkre tegye nekem ezt. Lawrence nem az a … tipikus értelemben vett jóképű, sármos férfi, de tagadhatatlan, hogy van valami a kisugárzásában, ami megfogja az embert. Emellett, ha valaki szereti az ismert, sikeres embereket, Lawrence jó érzékkel érzi ezt meg. Akárcsak az én esetemben. Lényegében ő kínált nekem új alternatívát. Ezzel együtt pedig a lehetőségét annak, hogy revansot vehessek. - Ez csak természetes – bólintok. – Jövőhét csütörtökön esetleg kora délután van szabad ideje, hogy felmérhesse? – kérdezem, a telefonomat nyomkodva, Lawrence naptárjában keresve a legközelebbi szabad időpontot. A felépülése prioritást élvez ugyan, de meglehetősen sok szponzori munkája van, amihez nem kell teniszeznie, elég csak megjelenni valahol. Ha viszont végre van egy épkézláb kezelési terve, akkor már könnyebb ahhoz igazodni. Az élet nem áll meg, csak mert éppen képtelen játszani. - Ez tetszik – mosolyodom el. – Tudod, én nem ebben nőttem fel. Mármint, lássuk be. A tenisz a gazdagok sportja, elsősorban. Lawrence tehetséges, de erre képezték születése óta. Anthony egy jól menő ingatlankezelő második fia, sosem voltak anyagi problémái. Ami azt illeti, másfélék se igazán - rántom meg a vállam mosolyogva, miközben oldalra pillantok az irodában, hátha találok pár képet, bekeretezett diplomát. Szeretném megtudni, hogy ő mégis honnan jön. – Én sosem tapasztaltam meg a különleges bánásmódot, amit ők a születési joguknak éreznek. Úgyhogy, csak nyugodtan. Néha muszáj megízlelni a valódi világot is – ahogy tettem azt én is. Visszagondolva, a balesetig az életem olyan volt, mint egy jól megkomponált színdarab, egy regény. Amiből aztán meglehetősen drasztikus mód próbáltak meg kiírni. - Partner lesz. Időnként rátör a lázadó fiú, aki úgy gondolja, hogy a tenisz nélkül is képes élni, de ez csak átmeneti depresszió. Lawrence angol, elég halvérű, de eléggé hangulatember, szeret elsüppedni az önsajnálatban, ha éppen olyanja van, hogy aztán kihúzva onnan foggal-körömmel harcoljon azért, amiért megdolgozott – mondhatni, minden sikeres férfi mögött áll egy nő, igaz? Ha nem is csak az én érdemem ez, de láttam már hasonló helyzetben Lawrencet, csak akkor nem a sérülés, hanem sokkal inkább a saját magában felhúzott mentális gátak voltak azok, amik visszatartották. Ha valaki nem tudja teljes mértékben magát adni, az kihat a teljesítményére, nem csak a sportban, de az élet minden területén. Én csak segítettem Lawrencenek megérteni, hogy … nincs azzal semmi baj, ha nem érzi jól magát. Hogyha a világ elutasítja, akkor erővel kell elfogadtatnia magát.
Sometimes there is absolutely no difference at all between salvation and damnation
★ foglalkozás ★ :
personal assistant
★ play by ★ :
Bensu Soral
★ hozzászólások száma ★ :
6
★ :
Re: Project Redemption
Kedd Júl. 16 2024, 00:39
Asli and Clara
“I've been known to miss a red flag.”
Halkan felkuncogok az Anthony nevű férfira tett megjegyzés hallatán, aki most így jobban belegondolva, valóban szeretheti saját magát hallani, mert ha háromszor nem ismételt el valamit, akkor egyszer sem. Azt gondoltam volna, hogy csak ennyire biztosra akar menni, már csupán azért is, mert nem egy átlagos betegről van szó, de Sally, aki nálam jobban ismeri őt, egészen más megvilágításba helyezi ezzel Anthonyt. De a jövőben nem rá kell koncentrálnom, hanem Lawrence-re, az ő sérüléseire, a gyógyulására, és arra, hogy megtaláljuk a megfelelő eszközöket, amivel a legjobb eredményeket érhetjük el.
- Igen, elég alapos volt - bólintok egyetértően, mielőtt továbblépnénk. Ha ugyanazt mondta el, amit most Sally is fontosnak tart kihangsúlyozni, nem különösebben zavar, mert azt az első perctől kezdve megértettem, hogy kiről van szó, és miért ilyen fontosak a részletek. De kivételezni csak ezért nem szeretnék és nem fogok vele. Ugyanúgy fogok vele bánni, mint bármelyik másik betegemmel, nálam nincs “VIP kezelés”.
- Persze, megértem. - Nem nehéz elképzelni, hogy akik hozzá hasonló emberekkel foglalkoznak a mindennapokban, másként látják őket. Nem egyszerű betegként veszik őket emberszámba, hanem a hasznot látják bennük, hiszen a nevük ér valamit, eladható. Van némi elképzelésem, mit érthet az alatt Sally, hogy “eljár a szájuk”, milyen következményekkel járhat ez, és milyen kellemetlenségeket okozhat. A gyógyulásban biztosan visszaveti őket, rengeteg átszervezést és újratervezést igényel, a mentális stresszről nem beszélve. - Oh, hát… - egy pillanatra még a levegő is belém szorul a megfogalmazásától, hirtelen nem tudom, mit reagáljak rá. De aztán gyorsan megköszörülöm a torkom, és ez a néhány pillanat elég is arra, hogy összeszedjem magam. - Lawrence itt biztonságban lesz, és arról is biztosíthatlak, hogy az ismertsége itt nem fog sokat nyomni a latba. - Az eredményeit nem tudok és nem is akarom elvenni tőle, de az ajtón kívül kell hagynia, ha valóban én fogom kezelni. Még nem ismerem őt is személyesen, nem tudhatom, milyen személyiség, mennyire próbálná kijátszani a sikeres sportoló kártyát, ezért nem is szeretnék feltételezésekbe bocsátkozni, de jobb, ha ezt már most tisztázzuk.
Amikor Ben szóba kerül, kellemes meleg járja át minden porcikámat. Azt hiszem, egy jó darabig elnyomtam magamban a nyilvánvalót, inkább nem gondoltam rá, beismerni pedig egyáltalán nem voltam hajlandó magamnak. A betegem volt, az állásommal eszem ágában sem volt játszani, és Bennek is csak a legjobbat akartam; szentül meg voltam győződve róla, hogy ha éles határt húzok és továbbra is a betegemként tekintek rá, semmi másként, az a legjobb, amit tehetek. Hiszen végre hajlandó volt elfogadni a segítséget, hajlandó volt tenni a saját felépüléséért, és a saját maga köré felhúzott falat szép lassan elkezdtük lebontani. Az igazi áttörés, egy hatalmas ugrás a gyógyulás felé mégis az volt, amikor már irányba fordult a kapcsolatunk. Általában nem esik nehezemre szétválasztani a munkát a magánélettől, ezért most is csak egy-két kósza pillanatot engedélyezek magamnak, amíg a saját gondolataimban evickélek, amiket, ha nem a munka, akkor Ben tölt ki. De többet nem engedhetek meg magamnak, most nem.
- Igen, online már megkaptam őket - bólintok, miközben a felém nyújtott mappát átveszem és lerakom az asztalra. Kinyitom a dossziét, és mivel már megszoktam, hogy a munkám során egyszerre több dologra kell néha odafigyelnem, nem okoz nehézséget átfutni a feljegyzéseket és Sally-re is figyelni egyszerre. - Sokkal gyakoribb, mint azt gondolnád - mosolygok fel a papírok fölött Sally-re halványan. Fel sem tudom idézni, hányszor hallottam már, hogy “nem megy”, “nem tudom megcsinálni” és ezeknek egyéb verzióit. És legtöbbször nem azért érezték így, mert fizikailag nem lettek volna rá kész. Ha valóban így lett volna, akkor más gyakorlatot csináltunk volna. A mentális blokk, a hitetlenség, az önbizalom elvesztése, a saját magukba fektetett hit megingása sokkal gyakrabban fogja vissza a betegeket a gyógyulásban, mint a laikusok azt el tudnák képzelni. De ha egyszer sikerül ezt a gátat átugrani, onnantól kezdve lehet jelentős eredményeket elérni. Miután átfutom a papírokat, becsukom a mappát és felemelem a tekintetem. Elmosolyodom Sally pozitív hozzáállásán és azon, hogy ő már most kész ilyen lelkesen támogatni Lawrence gyógyulását.
- Első körben szeretném, ha Lawrence eljönne egy előre egyeztetett időpontban. Szeretném én is látni, felmérni a helyzetét, a fizikális állapotát. Ezután fogunk tudni kialakítani egy kezelési tervet, megbeszélni, milyen gyakran és mennyi időre lenne érdemes jönni. - A papírok ugyanis nem tükrözik száz százalékban az embert. Írhatnak ide orvosok bármit, ami alapján nagyjából fel lehetne vázolni egy sablont, de én szeretném a saját szememmel látni őt, megvizsgálni, hogy milyen állapotban van, és egy beszélgetésből könnyen le lehet szűrni a mentális állapotának sarkalatos pontjait is. Csöndben bólogatok az óvintézkedések hallatán. Észszerű döntés az ő esetükben.
- Nem győzte kihangsúlyozni, Lawrence mennyire fontos - kuncogok fel halkan. - De nálam mindenki egyenlő, foglalkozásától függetlenül. - Ahogy Ben esetében sem foglalkoztatott, mivel keresi a kenyerét, mennyire ismert odakint, Lawrence sem részesül semmilyen megkülönböztetett bánásmódban.
- Természetesen. Nem lehet e mellett elmenni, mert ha fejben elhiszi, hogy meg tudja csinálni, amit elvárok tőle, amire a teste valójában képes, akkor meg fogja tudni csinálni. Fontos, hogy ezt a gátat át tudja ugrani, hogy ne húzza vissza a saját fizikai teljesítőképességét. Alapvetően én eszközöket adok majd a kezébe, amivel saját maga érheti el az eredményeket. A kemény munkát ő fogja befektetni. Türelemmel és kitartással szerintem viszonylag rövid időn belül már látványos változásokat érhetünk el nála. Ahogy látom, a környezetétől megkap minden támogatást, ami ehhez szükséges, már csak arra van szükség, hogy ő is partner legyen ebben. - Csodát nem tudok tenni, utat tudok mutatni. És ha Lawrence hajlandó rálépni erre az útra, akkor tudom terelni rajta. Látom, mennyire fontos nem csak Anthony, de Sally számára is az ő jóléte, és ez szinte ismeretlenül is sejteti, mennyire szoros lehet a kapcsolatuk, ami nagy segítség lehet a jövőben.
sunshine in my pocket, got that good soul in my feet. I feel that hot blood in my body when it drops I can't take my eyes up off it, moving so phenomenally.
“I'm taking everyone out for a ride, I promise it won't take long, It's such a silly disguise that you're hiding behind, But don't take it wrong”
To Clara
Te ehhez nem értesz. Vágta a fejemhez többször is Anthony, mikor próbáltam volna jobban belevonni magam a dolgokba. Nem kedveltem. Anthony azoknak a férfiaknak a táborát erősítette, akik úgy gondolták, hogyha lóg valami a lábuk között, akkor az bizonyos dolgokra alkalmasabbá teszi őket. Anthonynak papíron meg volt mindene, csakhogy az emberekhez nem értett. Nem úgy, ahogy gondolta. Ha tévednék, most én sem lehetnék itt, mert sosem engedte volna, hogy Lawrence közelébe kerüljek. Clara. A mosolyom ugyanúgy töretlen és érdeklődő tekintettel figyelem őt, ami még csak nem is teljesen hazugság. Kíváncsi vagyok rá, őszintén. Elvégre, lényegében ő az én jobb, újabb kiadásom. Az angyal … ahhoz képest, hogy mikor először pillantottam meg milyen heves gyűlöletet éreztem, most így előtte állva nem érzem ugyanazt. Talán csak az idő miatt, volt időm megrágni magamban a dolgokat, kitalálni a legjobb módját a revansnak. - Remek. Anthony egyébként is imád beszélni, az egyik kedvenc dolga hallgatni magát – nevetek fel halkan. Tényleg így van, egy igazi seggfej. – Úgyhogy biztos átadta a lényeget – akárcsak a legtöbb férfi, ő is szereti abba a tévképzetbe ringatni magát, hogy mindent mindig jobban tud. - Olyan emberre van szükségünk, akiben megtudunk bízni és akit nem feszélyez semmilyen szinten sem, hogy Lawrence ismert. Szűk az a közeg, akik az élsportolókkal foglalkoznak és sajnos könnyen eljár a szájuk. Volt már néhánnyal rossz tapasztalatunk – húzom el a szám. Elviekben Lawrencenek kéne legyen egy saját csapata is a hasonló esetekre, akikkel már régóta együtt dolgozik, de … nehéz a jó embereket megtalálni és még nehezebb magad köré gyűjteni őket. – Úgy gondoltam, hogy Ön ebből a szempontból jobb a számunkra. Nem rontották még el – mosolygok rá. Kíváncsi vagyok vajon el lehet-e rontani. Idővel mindenkinek kell olyan döntéseket hoznia, amelyekkel nehéz együtt élnie, amik miatt egy ideig kerülgeti a tükröket. Ben… látom, érzem rajta, ahogy kimondja a nevét, hogy nem csak egyszerű páciensként tekint rá. Ez már abból a bizonyos interjúból is elég egyértelmű volt, amit Ben adott, de a nő reakciója még inkább beszédes. Szívesen kérdeznék még, hogy teljesebb képet kapjak kettőjükről, de önuralomra intem magam és kedves mosolyra húzom a szám. Nem kell érdeklődjek utána, sok időt fogok még itt tölteni Lawrence társaságában, hogy legyen lehetőségem beszélni Clarával. - Oh, szerintem is, köszönöm – bólogatok mosolyogva a fejalánlásra. – Ahogy Anthony ígérte, elhoztam Lawrence leleteit, illetve át is küldtük őket a korábbi diagnózisokkal együtt – miközben beszéltem, a táskámból előhúztam az említett mappát a leletekkel és átnyújtottam. A hátát sokat fájlalja, az egy folyamatosan visszatérő fájdalom forrás neki, de eddig többé-kevésbé tudott azzal együtt is játszani. A térdével szerencsére nem volt komolyabb baj eddig, azonban ez az achilles ín sérülés most nagyon nem jött jól. Persze, sose jön jól, de tudja, jó formában volt, elégedett volt, sikerre éhes … a sérülésekkel pedig jönnek a mentális problémák is, amiket le kell küzdeni. Ironikus, hogy van akiket ez jobban vissza fog sokszor, mint a fizikai sérülések – ez egyébként tényleg megdöbbentett, mikor találkoztam Lawrence-szel. Egyszerűen … nem bízott magában eléggé, ami akkor szinte nevetségesnek tűnt. Erős volt, sikeres, meg volt mindene, amire én valaha is vágytam, ő mégis olyan volt, mint aki félne attól, hogy elvegye, ami még nem az övé. Túl puhány volt, hiányzott belőle a gyilkos ösztön. Pedig ott van benne, meg is mutatta többször is, egyszerűen csak fel kellett lélegeznie és elengednie magát, hogy a játékkal és ne minden mással foglalkozzon, ami körbe veszi őt. - Ami a felgyógyulást illeti, a te szakértelmedre bízzuk persze, hogy milyen gyakran látod jónak, ha Lawrence eljön hozzád. Ide költöztünk a kezelés miatt, úgyhogy az utazással nem lesz probléma, illetve én fogok figyelni Lawrencere, hogy akkor is dolgozzon otthon, ha „házi feladatot” kapod tőled, úgyhogy … kénytelen lesz dolgozni és szót fogadni – mosolyodom el. Egyébként is én vagyok az egyetlen, aki előtt Lawrence mer gyenge lenni. A kapcsolatunk talán valahol ott változott meg, mikor először engedte, hogy gyengének lássam. Jól reagáltam, segítettem neki, a bizalom pedig elkezdett kiépülni. - Egy biztonsági ember mindig jön vele, az ő dolga lesz, hogy az esetlegesen erre szagálszó újságírókat visszafordítsa. Úgyhogy ketten fogjuk őt kísérni minden bizonnyal, mikor jövünk majd. A médiafigyelmet leszámítva nem hinném, hogy szükség lenne bármilyen esetleges kirívó bánásmódra. Anthony nem tudom, hogy próbálkozott-e ezzel – meglepne, ha nem, elvégre előbb voltak kiváltságai, mint működő tüdeje , de nem lesz rá szükség. Az csak elgyengíti Lawrencet, mármint fejben. Az a legjobb neki, ha ugyanúgy kell leküzdenie ezt, ahogy mindenki másnak is le kell. - Ahogy Ben esetében is említette. Kitartásra van szükség. Ha így lábra tudott állítani egy embert, akkor Lawrence is rendben lesz a kezeid közt, ebben biztos vagyok. Ráadásul ahogy az előbb beszéltél Benről, az az érzésem, hogy … ne értsd félre, de foglalkoztál azzal is, hogy mit érez. Ez Lawrence esetében is hasznos lehet, hogy nem csak a sérülés az, amit kezelsz. Hanem maga az ember – Lawrence angol, távolságtartó és fájóan udvarias, nem egyszerű a bizalmába férkőzni és végképp nem egyszerű kellemesen éreznie magát vele az embernek, ha ő nem érzi jól magát. De nagyfiú, túléli majd valahogy, egyébként se fogom magára hagyni. Az ő gyógyulásával egyidejűleg Ben talán újra visszatalál ahhoz az emberhez, aki a hasztalan lábai nélkül volt. Azt utálom igazán, hogy nem láthattam, mikor haszontalannak érezte magát. Éveken át kárhoztatott engem erre, de én lemaradtam minden pillanatáról az ő fájdalmának. Nem, ez nem így működik, nem jár mindenkinek a happy end. Főleg nem így.
Sometimes there is absolutely no difference at all between salvation and damnation
★ foglalkozás ★ :
personal assistant
★ play by ★ :
Bensu Soral
★ hozzászólások száma ★ :
6
★ :
Re: Project Redemption
Vas. Jún. 16 2024, 15:03
Asli and Clara
“I've been known to miss a red flag.”
Nem jellemző rám, hogy ilyen szinten magába szippant a technika, és el sem tudok szakadni a telefontól, de most nehezemre esik letenni, amikor már Ben utolsó üzeneteit olvasom harmadjára végig. Észre sem veszem, milyen széles mosoly terül szét az arcomon, miközben a kijelzőt nézem. Az utóbbi időszak, pontosabban, amióta erőt vettem magamon, és félre tudtam tenni a kétségeimet és a félelmeimet, hogy esélyt adjunk annak a valaminek, ami miatt pattanásig feszültek az idegeink, de bizonyos gátak miatt mégsem ment olyan könnyedén, nagyon sok mindenért kárpótolt. Azt hiszem, hosszú idő után valaki mellett jól, egyenesen boldognak érzem magam, és saját magam legjobb verziója lehetek. A háromszori kopogás pillanatok alatt észhez térít és kirángat abból a buborékból, amiben ezidáig méláztam, és ami miatt teljesen elveszítettem az időérzékemet. Elkapom a tekintetem a telefonom kijelzőjéről, a számítógép képernyőjének sarkában lévő órára pillantok. Azonnal kapcsol az agyam, a mobilomat az asztal szélére rakom lefordított képernyővel, ahogy szoktam, és kedves mosollyal az arcomon állok fel a székemből, amikor a fiatal nő belép az irodának használt helyiségbe.
- Nem, egyáltalán nem - ingatom a fejem, miközben megkerülöm az asztalt. - Épp ellenkezőleg, már vártam. - Anthony nevének hallatán határozottan bólintok. A napokban nem is egyszer beszéltem a férfival, aki mindennel kapcsolatban biztosra akart menni, és egy találkozó időpontját is egyeztettük, csak nem éppen vele, hanem az előttem álló fiatal nővel. - Igen, beszéltem vele, nagyvonalakban felvázolta a helyzetet. - A felém nyújtott kezet természetesen elfogadom. Megragadom az alkalmat, hogy egy kicsit jobban megnézhessem magamnak a velem szemben állót. Talán még nálam is fiatalabb lehet, az ittléte és a pontos megjelenés azt sugallja, komolyan veszi a munkáját, lelkiismeretes és becsületes, az ilyenek pedig mindig pozitív benyomást kelt. - Clara - mutatkozom be végül én is, szabad kezemmel pedig a már Sally által kiszemelt szék felé intek, megadva neki a zöld lámpát.
- Valóban? - kérdezem kíváncsian, a szemöldökeim egy pillanatra összeszaladnak a kijelentését hallva, és őszintén szólva egy picit értetlenül is állok előtte, mert ha valóban valaki olyanhoz akartak volna fordulni, aki már eleget letett az asztalra, biztos más ajtaján kopogtattak volna először. Az asztalt megkerülve ülök vissza a helyemre, helyezkedem el szemben Sallyvel, hogy száz százalékosan rá tudjak koncentrálni.
- Igen, Ben… - halvány mosollyal az ajkaimon ejtem ki a nevét, egy pillanatra elszakítom a tekintetem Sallytől, hogy rendezni tudjam a vonásaimat. Nem tehetek róla, amióta megtört a jég, a kapcsolatunk pedig más irányba fordult, már csupán a neve hallatán is kénytelen vagyok mosolyogni, ahogy a gyomromban a pillangók elszabadulnak. - Ben esete teljesen egyedi volt. De a gyógyulását leginkább saját magának és a kitartásának köszönheti. - Szeretem azt hinni, hogy nekem is volt Ben gyógyulásához közöm, de az a fejlődés, amit elért, és amiért nap mint nap keményen megdolgozik, az ő érdeme. Ő fekteti be azt a rengeteg energiát, aminek végre megvan a gyümölcse, ezért pedig senki más nem arathatja le a babérokat. Bármennyire is szívesen beszélnék meg Benről, aki munkán kívül - és időről időre munka közben is - kitölti a gondolataim nagy részét, most nem miatta vagyunk itt. Veszek egy mély levegőt, kihúzom magam, és visszatérek az ittlétünk pontos okára. - De talán térjünk vissza Lawrence-re. Minél előbb tisztázunk mindent, minél előbb elkezdjük a terápiát, annál gyorsabb és jobb eredményeket érhetünk el. - Az eddigi benyomásom alapján Sally precíznek és pontosnak tűnik, éppen ezért már jó előre szép sorjába vett mindent, amiről tudnom kell Lawrence kapcsán. Ha a megérzéseim nem csalnak, akkor a férfi nagyon jó kezekben van. - Viszont, ha lehet, akkor innentől tegeződjünk.
sunshine in my pocket, got that good soul in my feet. I feel that hot blood in my body when it drops I can't take my eyes up off it, moving so phenomenally.
“I'm taking everyone out for a ride, I promise it won't take long, It's such a silly disguise that you're hiding behind, But don't take it wrong”
To Clara
Bízd csak rám. Bizonygattam Lawrencenek, akit nyilván nem annyira érdekelt az én véleményem a sérülésével kapcsolatban, de mivel a Kaliforniai orvos, akihez első körben vinni akarták őt, végül úgy döntött, hogy valami nevesebb kosárlabdázóval foglalkozik kizárólagosan, így maradt az én ajánlatom. Sikerült Tonyt is meggyőznőm róla, hogy ésszerűbb, ha Lawrence biztos gyógyulására koncentrálunk, ahelyett, hogy méregdrága orvosokat fizetünk és olyan rehabilitációs helyekre és programokra nyomjuk be, ahol csak nyomás helyeződik rá a média miatt. Lawrence egész jól kezelte a figyelmet, de érezhetően kezdett neki sok lenni. Talán még jól is jön neki egy kis pihenés a sérülése miatt, a kamerák előtt pedig ugyanúgy megtud jelenni, csak épp a rehabilitációja alatt eldughatjuk őt a figyelő szemek elől. Igyekszem a kórház kissé kellemetlen hangulatát kizárni az enyémből. Kellemetlen emlékeket és érzéseket idéznek bennem a falak és fehér ruhás alakok. Azonban még így is eszembe jut: mennyivel jobb, könnyebb dolga volt itt, mint nekem. Eddig. Ironikus, hogy bár lábra tudott állni és az elmondása szerint ez egy új kezdetet is jelent, mégis … ahogy lábra állt, össze is fog esni. Lawrence meggyógyul majd, így vagy úgy. Ő gyógyul, Ben pedig szenved. Egyensúly, azt hiszem. - Üdv! Nem zavarok? – kérdezem barátságos mosolyt varázsolva az arcomra, ahogy benyitok háromszori kopogtatást követően az ajtón. – Úgy tudom, hogy Anthony Morrisonnal beszélt korábban már Lawrence Hall miatt vagyok itt – mondom tovább, ahogy belépek az irodába. Alig volt nagyobb a lakás, amiben felnőttem. Tehát ő lenne az. Az újrakezdés, a megváltás. - Hívjon csak Sallynek, mindenki így hív – nyújtom a kezemet bemutatkozásképp, majd az asztalával szemben lévő székre pillantok, hogy szabad-e. – Nem tudom, hogy Anthony mesélt-e rólam, én foglalkozom Lawrence … személyes dolgaival, mondhatni. Illetve, nem magam mellett beszélve, de … én erősködtem, hogy Lawrence-t bízzuk az Ön szakértelmére – magázom egyelőre, de valószínűleg majd úgy is felajánlja, hogy tegeződjünk. – Ezért is jöttem, hogy megbeszéljük a részleteket. Bizonyára nem ismeretlen, ha ismertebb emberekkel kell foglalkoznia – ahogy nekem se. Bár nem ebbe a közegbe születtem, de Ben mellett, majd Lawrence mellett megtanultam, hogyan mozogjak köztük. Hogy tűnjek odavalónak. Őszintén szólva, sokkal inkább tartozom oda, mint azok az életképtelen senkik, akik a kapott előjogaikat használva élősködnek a jómódú felmenőiken. Még csak ezt sem tudják jól csinálni. - Van az az író, egy időben rengeteget beszéltek a gyógyulásáról. Ben…? Talán, de segítsen ki nyugodtan – legyintettem felnevetve. – Egészen lenyűgözött a története és utána is néztem, hogy ki az pontosan, akinek annyira hálás a gyógyulásáért. Lenyűgöző. Megmentett egy életet lényegében – bár az nem sokkal korábban kis híján elvett egyet. Az enyémet. De mint mindig, én csak a lábjegyzet vagyok a papíron, ami végül még csak nyomtatásba sem került. Mikor megtudtam, hogy Önnek köszönhető és kicsit jobban utánakérdeztem a munkájának … egyből eszembe jutott, mikor Lawrence … sose jó az ilyen, de az ő helyzetében erre sajnos mindig fel kell készülni.
Kezdőlap
