@Arya Rose Shirman What's meant to be will always find a way

"Don't lie to yourself. The man who lies to himself and listens to his own lie comes to a point that he cannot distinguish the truth within him, or around him, and so loses all respect for himself and for others. And having no respect he ceases to love."

Nagyon sunyi Arya, hogy az ittlétének pontos miértjét akarja tudni még azok után is, hogy Qadir olyan határozottan válaszolt neki, hogy ő maga is elhitte, amit mond. Mert valahol igaz. A napjai nagyrészében mások miatt aggódik, vagy a vállalatának, netán illegális szervezetének problémáját igyekszik rendbe tenni, ezek mellett saját lelki világára nem sok ideje jut. Mikor legutóbb átment Aryahoz és beszélgettek, a nő felnyitotta a szemét, hogy azért még tényleg nem kellene temetnie a magánéletét, hanem foglalkozhatna a saját érzéseivel többet is. Valószínűleg az nagyon betalált Qadirnak és bár rengeteg minden együttállásának eredménye az, hogy most itt van, mégis ezt a találkozást várta a legjobban. A szíve mélyén, Qadir Abbarként, mindenféle titulusoktól mentesen biztosan.
- Megkérdezheted Dr. Jude-ot, hogy mikor foglaltam nála időpontot - mosolyodik el hozzá hasonló huncutsággal az arcán. Ha kételkedik, hát legyen, azért orvoshoz az emberek nem igazán annyira váratlanul foglalnak alkalmat, amennyire Qadir most tette, történetesen azért, mert esélytelen napokon belül találni egy megüresedett helyet. Ebben az a csavar, hogy Dr. Jude magánkórházban is dolgozik a Presbyterian mellett és hivatalosan a magánrendelőjébe jár Qadir, meg is fizeti érte, ahogyan a gyors időpontot is, csupán helyileg most ide kellett jönnie, mert az orvos itt tartózkodik a mai napon. Természetesen nem véletlenül jött Qadirnak számításba pont ő. De tényleg nem érdemel ez a bizonygatás ennyi figyelmet, mert ettől még az Arya iránti szándéka mitsem csökken, nem is feltételezi, hogy Arya valóban megkeresné majd az orvosát.
- Szoktam, időnként, mikor nagyon fáj - húzza el szája sarkát, mikor Arya hozzáér a fájó pontjához, ami érezhetően be van gyulladva. A fájdalom ellenére is be kell látnia, hogy az érintése kifejezetten kellemes bizsergő érzést idéz elő benne. - Nem tudok róla. Nem csinálok semmi extrán megterhelőt a kezeimmel, pláne a balesetem óta. Nyilván használom a mindennapok során, fogok vele, vezetek, telefonálok, írok, de ezekkel nem is tudok felhagyni. - Szóval a pihentetés aligha játszik, de persze megpróbálhat felelősségteljesebben bánni a kezével. Arra is gondolt már, hogy egyszer kapott valami ütést az a terület, ami miatt újra és újra kiújulhat a gyulladás. Viszont mielőtt Arya elengedné kezét, saját ujjait az orvos kézfeje köré csavarja, hogy gyengéden, néhány másodperc erejéig végigsimíthasson az ő kezén. Mintha csak viszonozná a törődést, amit tőle kap, elvégre Arya nem az orvosa, már nem. - Ha szerinted segítene, akkor megpróbálhatjuk az injekciókat. És akkor ezt mondom majd Dr. Jude-nak is. - Kérdőn felpillant Arya szemeibe, nem tudja, mennyire kommunikálnak egymással az orvosok, vagyis mennyire jó, ha megosztja az információkat egyikkel és másikkal is, de természetesen úgy fog tenni, ahogy Arya kéri.
Aztán rátér arra, amiért tulajdonképpen eljött ide, a gratulációra. Sejti, hogy mire gondolhat Arya, miért kelt benne jó érzéseket és örül is annak, hogy a volt férjével ellentétben ő meg tudja adni a nőnek ezt a fajta vágyát. Elvégre elismerve lenni egy nagyon kellemes és szükséges élmény családon belül.
- Kérek, igen - bólint rá a kávéra, mert szó mi szó, ráférne. Nem mondja ezúttal, hogy hogyan szereti, mert az elmúlt találkozásaik során, ha mást nem is, egymás kávézási szokását már jól kiismerhették. Feketén, egy cukorral. Ami pedig a virágot illeti, szívesen visszakérdezne, hogy szereti-e a meglepetéseket, amit jó lenne tudni, mert aszerint járna el a jövőben is a hasonló ajándékozással, de nem ez a megfelelő téma arra, hogy megtegye. Túl rizikós, könnyen tovább gördülhet a téma a múlt este történtekre, amit legszívesebben Qadir kiírna az emlékezetéből. Még akkor is, ha úgy összességében nem tartozott miatta eredetileg Aryanak.
Valószínűleg pont ezen mélázását kapja el Arya, mikor olyan kérdést kap tőle, ami elől nem tud és nem is akar kibújni. Kétségtelenül meglátszik rajta is az elmúlt napok terhe.
- Kimerült vagyok - hunyja be szemeit egy pillanat erejéig. Nem akarta eredetileg kimondani, hiszen tudja, hogy Arya is az, de ez az igazság. - Az elmúlt hetekben szinte minden elromlott, ami el tudott, úgyhogy jelenleg azt sem tudom, hogy merre vagyok arccal előre. - De nem megy bele a részletekbe, mert nem azért jött, hogy panaszkodjon és terhelje vele Aryat, pláne abban a kis időben, amíg a nő pihenhet két munkája között itt a kórházban. Ha nem Aryaval állna szemben, biztosan nem tudná ezt ennyire pazar őszinteséggel kijelenteni. Nem sok más olyan ember van, akiben ezt bevallhatná anélkül, hogy ne próbálnák meg egyből kihasználni Qadir gyengeségét. Kell már az a vacsora, hogy ténylegesen is lenyugodhasson, megpihenhessen és megállíthassa az óra mutatóját. Ettől még az idő nem fog megállni körülöttük, de legalább az ő érzékei eltompulhatnak. Már-már látható is testén ahogy megnyugszik Arya pozitív válaszától, aztán el is neveti magát.
- Ha én főzök, akkor az lehet szexi lesz, de finom aligha - vallja be, hogy nem ő a legjobb szakács a világon, noha jól esik neki, hogy szexinek még szexi. - Viszont hogyha nem ragaszkodsz az én tükörtojásomhoz, akkor szívesen rendelnék a bátyám étterméből. Nem azt mondom, hogy teljesen tradicionálisan készíti el a perzsa konyha fogásait, de még mindig nagyon hasonlóan, ahogy azt gyerekkorunkban megszokhattuk. - Ajánlja fel a lehetőséget, bár nem tudja, hogy áll az arabos ízvilághoz. Jó is, hogy előre megkérdezi tőle, bár valószínűleg többféle ételt fog rendelni a biztonság kedvéért. - Szombaton, nyolc óra után? - tesz ajánlatot a hét második felére. Szombaton legalább a cégé munkájától megszabadul Qadir.
Belekortyol a közben frissen lefőtt kávéjába és a forró ital épp végighalad nyelőcsövén, mikor meghallja az elsőre nagyon ártatlannak tűnő kérdést. El is gondolkodik kis ideig, hogy vajon mire irányul Arya érdeklődése, aztán bármennyire is menekül a valóságtól, rá kell ébrednie, hogy nem menekülhet. Tudja, hogy Arya sejt valamit, csak azt nem, hogy mit és mennyit. Hogy eljutott-e hozzá mármint konkrét információ Qadir leplezett életével kapcsolatban, vagy egyszerűen csak Qadir adta át magát neki lélekben annyira, hogy tudatán kívül az idők folyamán teljesen meztelenné vált előtte. És ez a tudat, ez az igazságtól való félelem most, a kérdést hallva csontjaiba hatolva bénítja meg, pont mint legutóbb Luna esetében. Hogy húzza az időt, nem csak belekortyol, hanem a válaszadás előtt egyszerre meg is issza a kávé maradék részét is.
- Biztos, hogy a hülyeségeimmel akarod fárasztani magad az elkövetkező percekben? - kérdi aggódó, halvány mosollyal az arcán, majd visszahelyezi a kávéscsészét oda, ahol a legkevesebb dolga akad vele Aryanak, ha már elmosni most nincs lehetősége maga után. Ezután lassú léptekkel közelíti meg az orvost és előtte megállva két kezével végigsimít a nő felkarján. - De mesélek majd, mikor átjössz. Akkor úgyis több időnk lesz egymásra. - Semmi értelme nem lenne ebbe most belekezdeni, még ha most megvan az az esélye Qadirnak, hogy bármikor elmeneküljön az irodából. A saját házában nem lesz hova bújni, de addig még van idő, összeszedheti magát és átgondolhatja - most már tényleg -, hogy mit akar megosztani Aryaval, ami elégséges ahhoz, hogy kielégítse a nő egyébként saját bevallása szerint is jogos kíváncsiságát. Csak fél, hogy tán az a találkozás lesz ezzel az utolsó. Mindegy, majd… kitalálja. Hulla fáradt lesz, de kitalál valamit, mert mindennél nagyobb pofon lenne számára, ha Arya hátat fordítana neki. Még akkor is, ha érthetően jó okkal tenné.
- Így jó? - Megállnak kezei a nő alkarján, közel a csuklójához és ha beleegyez, akkor lentebb csúsztatva pár pillanat erejéig megfogja kezét és bár fáj Qadirnak a kézfeje, de azért finomal megszorítja, mintha csak ezzel nyomatékosítaná az előbbi szavait. Hogy igazat mond, mert ezúttal megígéri, nem fog kibújni az ígérete alól. Szájából ez nem hangzik el, de az érintése maximálisan sugározza, hogy nem fogja átverni.  

@Arya Rose Shirman What's meant to be will always find a way

"Don't lie to yourself. The man who lies to himself and listens to his own lie comes to a point that he cannot distinguish the truth within him, or around him, and so loses all respect for himself and for others. And having no respect he ceases to love."

Semmi racionális gondolkodás nem indokolná, hogy Qadir most megkeresse Aryat, elvégre csak egy orvosi időpontra jött néhány emelettel odébb, ahova eddig még nem ment el. Egyik itt dolgozó emberének köszönhetően viszont benyitott Dianehez, akivel tudott váltani pár szót, így most jóval idegesebben halad végig a folyosón, mint ezelőtt. Mindezek alapján pedig a lehető legjobb döntés lenne tőle, ha máskor találkozna Aryaval. De nem is az esze viszi előre ezekben a pillanatokban, hanem az érzései. A tudat, hogy ha már ilyen közel van a főorvoshoz és lényegében semmi sem gátolja abban, hogy személyesen találkozzanak, akkor bizony neki látnia kell. Ennyi örömöt Qadir is megérdemel, feltéve, ha nem ront el mindent az idegességével.
Mindig is nagyra becsülte az orvosokat, nem csak azért, mert életet menteni sokkal nehezebb feladat, mint elvenni azt, hanem mert olyan képességeik vannak, amikhez Qadir sosem értett igazán, ellenben nagyon is rájuk van szorulva, hiába tartja jól magát. Mikor meglátja Aryat és végignéz rajta, beleértve öltözékét is, talán pont az előbbiek miatt egyfajta csodálat és őszinte tisztelet csillog meg fáradt szemeiben. Ez pedig rá is ébreszti, hogy nem lehet végtelenül önző, jelenleg itt a kórházban ő az utolsó, akire időt kellene szánnia Aryanak, úgyhogy beáll a sorba képletesen azzal, hogy a műtét időpontjáról érdeklődik és egy halvány, megnyugvó, de nem túl szélesre húzódó mosoly jelenik meg arcán, ahogy hallja, hogy annak már vége. Nem kerüli el figyelmét az sem, hogy ezt nem túl örömteli módon közli vele Arya. Ugyan nem tudja, hogy ez azért van így, kimerült a műtétet követően, vagy pedig nem lett sikeres a műtét, de jobbnak látja nem fárasztani ilyen kérdésekkel a szintén elég fáradt nőt.
- Miattad jöttem, de gondoltam, ha már erre járok, bejelentkeztem az orvosomhoz vizsgálatra - mutatja fel a jobb kezét. Nem sokszor emlegeti ugyan (miért tenné?), de Aryanak anno már elárulta, hogy gyakran előjön kezén, a hüvelyk és a mutató ujja közötti területen az ínhüvelygyulladás és ilyenkor hetekig nagyon fájdalmasan tud fogni. Hogy mi miatt alakult ki ez nála, arra van egy tippje, viszont azt azért nem lehet a számlájára írni, hogy túl sokszor lőne fegyverrel, aminek ellenereje ennyire kikezdte volna a kézfejét. Régen többet gyakorolt, most már szinte alig jár el lőtérre pont a fájdalmai miatt. De ez most nem is fontos. A helyzet az, hogy mindezt szinte megkönnyebbülten közli Aryaval, mintha egész eddig hazudnia kellett volna másoknak és magának is az ittléte miértjéről. Még önmagát is meglepi, amiért ennyire jó érzés kimondani, hogy tényleg Arya miatt van itt, még ha egész eddig nem a főorvos ittléte lebegte be gondolatait, hanem mindaz, ami váratlanul Dianevel történt.
- Gondoltam, illő lenne személyesen is gratulálnom a kinevezésedre. Jó döntést hoztak azok, akik erre jogosultak voltak - mosolyodik el büszkeséggel a szemében, hisz emlékszik, mikor múltkor közölte vele Arya, hogy beadja a pályázatot és mennyire reméli, hogy ő fogja elnyerni.
- Ugyan nem hoztam ajándékot most, de megünnepelhetnénk egyszer. - Pedig anno, nagyjából egy hete még elhatározta, hogy megajándékozza valamivel Aryat, ha kinevezik, csak aztán úgy felgyorsultak a dolgok körülötte, hogy ez az ajándék teljesen kiment a fejéből. Ennek ellenére sem azért hozza fel a közös ünneplést, mert így akarná kárpótolni. Tulajdonképpen annyi rossz dolog történt az elmúlt időszakban vele, hogy menekülni akar, keresni egy helyet, egy személyt, vagy egy szituációt, ami kiragadja őt a bajaiból és ezt legutóbb Arya mellett találta meg. Annyira kellemes élmény volt a vele töltött este, hogy szinte sóvárog azért, hogy újra átélhesse. Nem az aktusuk miatt. Nem szexre vágyik. Csak meg akar nyugodni végre és ehhez kell két olyan kar, ahol egy kicsit megáll az idő. Mikor Aryaval volt, megállt. Aztán kijózanítóan fájdalmasan ébresztette fel ebből az álomvilágból Qadirt az a bizonyos hívás.
- Ha nem haragszol, akkor vedd csak egyfajta meglepetésként - teszi kezeit az irodaasztallal szemben elhelyezett szék kartámlájának tetejére, de nem tervez leülni. - Engem zavart, ami történt ezért úgy éreztem, tartozom minimum ennyivel - vallja be férfiasan és egy-két másodpercre kinéz az ablakon, mert újra elkapja a harag. Nem Todra mérges, amiért felhívta, hanem csak, hogy ennyire pofátlanul megbüntette aznap este őket az élet. Vagyis leginkább őt. Mintha már Qadirnak sose lehetne egyetlen egy szabadnapja sem, amikor megszűnhet vezetőnek lenni. De tovább küzd ezért, próbál nem beletörődni ebbe a sorsba teljesen, ha már legutóbb Arya is ezt tanácsolta neki a konyhában. Ennek reményében nyalja meg alsó ajkait és fordul újra Arya felé, hogy visszakanyarodjon arra a bizonyos közös ünneplésre.
- Arra gondoltam, hogy meghívnálak magamhoz egy vacsorára egyik este, mikor neked is megfelel. Még úgysem voltál nálam. - Érthető okokból, elvégre férjnél volt és más miatt nem igazán lett volna indoka Aryanak átmenni hozzá. Most viszont, ha megosztja vele, hogy mikor tudna jönni hozzá, akkor Qadir mindent megszervez annak érdekében, hogy ne jöjjön semmi közbe. Pontosabban, bármi történik is a bandán belül, már előre rábízza a feladatokat Marcosra. Ami pedig a vállalati ügyeket illeti… nos, azok várhatnak reggelig, elvégre nem múlnak életek rajta.
Azért kicsit izgul, hogy mit mond rá Arya, lévén hogy nem sokszor hívott el nőt magához vacsorázni. Enni még csak-csak, de magához aligha és az sem mostanában volt.

@Arya Rose Shirman What's meant to be will always find a way

"Don't lie to yourself. The man who lies to himself and listens to his own lie comes to a point that he cannot distinguish the truth within him, or around him, and so loses all respect for himself and for others. And having no respect he ceases to love."

Érezte Qadir, hogy nem volt korrekt Aryaval szemben, amiért olyan váratlanul távozott a lakásból hajnali négy óra tájékán, viszont az embereit sem hagyhatta cserben. Az, hogy betörtek és pár dolgot elloptak az egyik raktárukból elsőre nem tűnik kritikusnak, csakhogy éppenséggel drága fegyverekről volt szó. Teljesen érthetetlen, hogy mégis hogyan tudták a mexikóiak kirabolni az elég komoly védelemmel ellátott és gondosan eldugott fegyvereket, bár erre Qadirnak volt némi elképzelése.

Az elkövetkező másfél napban Qadir feje tele volt idegeskedéssel és különböző logikai eszmefuttatásokkal, azonban, ahogy kissé csitultak a kedélyek és jutott idő magára is, elintézte, hogy egy visszafogottabb virágcsokor eljusson Aryahoz a kórház falain belülre. Elsőre úgy gondolta, a lakásába küldi, azonban - hiába tud bejutni abba az ingatlanba és még csak nem is teljesen illegális módon -, jobbnak tűnt meghagyni Aryanak a privátszféra érzetét, azt, hogy az a lakás ténylegesen is csak az övé. Hogy oda nem mászkálhat be senki idegen és Qadir egyéni céljai miatt Aryat ne környékezze meg senki illetéktelen. Valószínűleg ezért is döntött végül a kórház mellett. A virágcsokron egy üzenet volt csupán: „ne haragudj”. Aláírás nélkül, de mivel még friss volt az élmény, így feltételezte Qadir, Arya úgyis sejti, hogy tőle van a virág és nem a volt férjétől. De ez a később köztük zajló beszélgetések során úgyis kiderült volna.
Bármennyire sűrűek a mindennapjaik, az elmúlt hetek számos napján azért egy-egy üzenetet rendszerint váltottak egymással. Őszinte és önzetlen kíváncsiság kavarog Qadirban a nő élete iránt, talán azért is, mert jelenleg ő jelenti számára azt a kapaszkodót, aminek segítségével elhiheti, hogy van még normális része is az életének. Így hát, ha ideje nem sürgette volna, órákig telefonálgatott volna, miután Arya beadta a pályázatot és vele együtt várta annak bírálatát.

Alig három héttel a pályázat benyújtása óta és mintegy négy órával azután, hogy Qadir telefonban gratulált Aryanak a kinevezésének hírére, a német porcelánból készült pohárdarabja éles csilingelő hangok közepette millió darabra törik szét irodájának padlóján. Nem baleset, Qadir ezúttal idegből vágja földhöz az éppen csak üressé vált csészét, aminek darabjai beterítik a frissen lakkozott cipője környezetét. Ritkán mutatkozik meg rajta ilyen méretű dühkitörés és valószínűleg ezúttal is az unokaöccse stílusa növelte meg ennyire hirtelen a pulzusát. Legalábbis elsőre így érzi. Dühös rá, amiért Tiger nem bírta megvédeni Dianet és nem vigyázott rá elég körültekintően és dühös azért is, mert csak így, ilyen flegmán szembesítette telefonban a történtekről. Mérgesen telefonál újra és újra, ezekben a percekben az se érdekli, hogy a titkárnője valamit kihallana a szavaiból, amit nem lenne szabad, csak az számít neki, hogy minél hamarabb megtudja, mi történt pontosan, ha már Tiger így rá rávágta a telefont lényegi információk nélkül.

Másnap már alábbhagy a benne rejlő feszültség és ezúttal tisztábban is látja a helyzetet. Tudja, hogy nem okolhatja mindenért az unokaöccsét, ellenben nem vele foglalkozik, hanem ténylegesen is Dianenak szenteli a figyelmét. Este óta figyelteti a lakását, hogy megvédje a családját az esetleges újabb támadástól, de ettől még érzi, hogy meg kell látogatnia.

Körülbelül három óra magasságában érkezik a kórházba, pont oda, ahová legutóbb még a virágot „csempészte” be. Tegnap még foglaltatott magának időpontot vizsgálatra, ami úgyis esedékes lenne már a kézfején jelentkező és vissza-visszatérő ínhüvelygyulladás miatt, így, ha esetleg valaki a kórházi jelenlétének okát kérdezné, tud megfelelő magyarázatot felmutatni. Valószínűleg be is megy majd arra a vizsgálatra.
Kifejezetten célirányosan és némiképp gondterhelten lép be a liftbe, azonban a számára kiírt emelet helyett a sebészeten szál ki a liftből és nyit be abba a kórterembe, ahol Diane fekszik. Szám szerint egy beépített orvosa van ebben a kórházban, aki előzetesen meg tudta súgni neki, hogy hol találja a nőt. És nem hazudott.
Merthogy természetesen nem csak azért jött Qadir, hogy saját maga is megbizonyosodjon Diane állapotáról, hanem azért is, hogy kikérdezze. Kell lenni valamilyen nyomós oknak arra, hogy miért most támadta meg a rivális szervezet az ügyvédet, holott a bírósági ügy - mellyel nem egy bűnözőt nyilvánítottak ártatlannak - már több, mint két éve volt.
A kommunikáció - mint mindig - most is egyenes és őszinte köztük, így Qadir nem is fárasztja hosszú perceken át Dianet, amint megkapja a fontos válaszokat, mielőbbi felépülést kíván a Dianenek, valamit - minthogy váratlanul kiderül -, az újabb terhességéhez is gratulál. Utóbbit kevésbé őszinte boldogsággal az arcán, de azok után, hogy majdnem megölték, örülhet, hogy még él és valamikor a jövőben újra számíthat a munkájára.

Mihelyst csukódik az ajtó, alig hallhatóan fújtat egyet és az irányt nem a kijárat, nem is a saját kezelőorvosa, hanem Arya irodája felé veszi. Egészen pontosan arra, amerre legutóbbi kórházi tartózkodásakor rendszerint megtalálta őt.
Nincs jól, még mindig ideges, érzi az izmain, de ez nem is fog csak úgy elillanni belőle, úgyhogy a kedélyállapota nem tudja megakadályozni abban, hogy váltson pár szót személyesen Aryaval, ha már így is kevés alkalmuk van rá. Egyáltalán nem biztos, hogy ez a találkozás meg fog történni, már kezdi elbizonytalanítani magát, mikor gondolataiból újra visszatér a jelenbe és végigtekint a műtőruhába öltözött női testen. Aryan.
- Szia! - köszön neki és fáradt szemeiben ezúttal is megbújik egyfajta csillogás, tisztelet és csodálat. Lehet részben az orvosi ruha teszi ezt vele, pedig az minden, csak nem csinos, de attól még emlékezteti Qadirt arra, hogy benne feltehetőleg Arya embereket hoz vissza a halál markából.
- Most lesz, vagy most volt a műtét? - Ez az első gondolata, elvégre, ha most lesz, akkor nagyon rövidre fogja a beszélgetést. Nyilván nem fogja abban az esetben zavarni a saját munkahelyén, mivel bármi is történt köztük legutóbb a lakásban, nem érzi magát feljogosítva általa arra, hogy hátráltassa Aryat.